Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-27 / 24. szám
KANADAI MAGYARSAG 5 VII. 24. sz. 1957 március 27, A LÁTHATATLAN EMBER Irta : GÁRDONYI GÉZA XXIII. FOLYTATÁS. tam : nem vagyok talán annyira kormos, mint amilyennek A világ zöld volt már. Az udvaron kisbikák legeltek. Az | látszom. Én, hogy a gazdámmal itt voltam, megszerettem a égboltozat kék volt. A levegőben fecskék kerengtek csoportosan. A boglya mellett néhány pitypang sárgállott a fű között. Oda vezettettem magamat. A tollas ördög mellém ült és együtt sütkéreztünk a napfényben. Csudálatos tüze az égnek a nap. Fűti a világot és világosít,Fényében erő van. Az élteti az erdőt, a mezőt, az embert. És akkor ahogy rám sütött, úgy éreztem, mintha hó volnék én is és ő fölszívna ; és én egyre kisebb .és kisebb vagyok és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök álmodásba. Az én táltosom utoljára látogatott meg azon a napon. Levette a kérget a karomról és elégedetten simogatta hosszú, deres, sárga szakállát. — No, — mondotta, — tudnak-e ilyet a köröszt,ény papok ? — Jó Bial, — feleltem hálásan, — engedd meg, hogy beteg kezemnek első mozdulata egy kézszorítás legyen. Tudom, hogy én rab vagyok, te meg úr vagy, s hogy nem illő ez a kívánságom, de emberek vagyunk. — Jó, jó, — mondotta a kezét nyújtva. — Te okos ember vagy. Ha fölszabadulsz, gyere el hozzám : olyan táltost nevelek belőled, hogy még esőt is tudsz idézni. — Ha fölszabadulok, — feleltem, — az első arany, amely kezembe jut, a tiéd lesz. — Én meg, — mondotta, — neked adom feleségül a lányomat. Lemosta a kezemről a földet. A fejemet is megnézte mégegyszer, aztán megsimogatta az arcomat. — Csak feküdj a napon ! — szólt utolsó tanácsul. — A nap kiszívja a betegséget. Máskor is, ha beteg vagy, csak hivass engem. Akire én ráimádkozok. az mind meggyógyul, ha az Isten is akarja. Mert az én apám híres orvos volt. Attila mcst is annak a poharából iszik. De nem is fog rajta semmi ártalom. Később aztán járkálni is próbáltam. Persze csak bócorogtam az udvaron. Csáthné két rend nyári öltözetet adott : gyolcsból valót. Az nagy öröm volt nekem. Hegyesre pödörtem immáron jól megnőtt bajuszomat és a palota elé ültem. Csáth egyszer meglát, szól, hogy menjek föl a szobájába. — No, — gondoltam, — kár volt még mutatkozni. Ha megint megharagszik, aligha ragaszt össze többé Bial táltos uram ! Hát Csáth zordul is fogadott. — Folytassuk, — mondotta, — a beszélgetést. Hát mért tettél te engem bolonddá ? Az asszony meg az apja ott ült a szobában. Emőke is átlebbent a másik szobából és az ajtófélfának támaszkodott. És nézett rám aggodalmasan. — Uram, — feleltem, — lágyuljon meg a haragod irán-Ä POLGÁRI LÉGOLTALOM MEDDŐSÉGÉRŐL hun életet. Egy napon Szabad-Göröggel találkoztunk, aki aranyláncoktól terhelten ékes hun ruhában jött elénk. Elmondta, hogy ő rab volt, de csatába ment a kazárokhoz az urával, s most a volt rab egy asztalnál eszik azzal, akinek szolgált. — Ez igaz, — felelte Csáth jóindulattal. — Hát ezt akartad utána csinálni ? — Ezt. I Emőke arca kiderült. Tekintete meleg sugárral állt az 1 arcomon, óh, de szerettem volna tudni, mi volt akkor a gondolata ? Csáth pislogott : — Dehiszen Priszkosz fölszabadított téged és előkelő állásra nevelt ! — Nem bíztam az udvarban. Ott nők kormányoznak. Itt férfiak. Láttalak téged uram és kinéztem az arcodból, hogy te jó ember vagy, uram. Gondoltam : beállók hozzád rabnak, s mihelyt háború lesz, melletted harcolok. Csáth föl és alá járt a szobában. — Ez derék, — szólott előttem megállva. — Ezt kellett volna rögtön mondanod, nem pedig alakoskodni l Most már nem adlak vissza Priszkosznak. Bizony nem engedem, hogy téntát nyalj többé ! De ezt egyenesen is megmondhattad volna. — Féltem uram, hogy visszafordítasz. '/• — Hát jól van. Rab maradsz, mert rabbá vetetted magadat, s nem volna értelme annak, hogy előbb szabadulj, mintsemhogy megérdemled. De mivel derék ember vagy, legelőször is visszakapod a pénzedet. Asszony, — szólt a feleségének, — add vissza ennek a fiúnak az erszényét. — Kérlek uram, — feleltem, — légy olyan kegyes, tartsd magadnál. Én venni nem akarok semmit, nincs is szükségem semmire, csak a ti kegyelmes jóindulatotokra. Legfeljebb egy arany kellene belőle, hogy megajándékozzam Bial táltost. — Retek neki, nem arany, — rikkantotta az asszony. — Majd bizony ! Kapott egy bornyút, amiért gyógyított. Elég az neki. Az az asszony mostoha anyja volt Emőkének. Azt hiszem, Csáth jobban félt tőle, mint Attilától. Az naptól kezdve kijártam minden délelőtt a 14—15 éves gyermekek közé nyilazni, lándzsát dobni és lovagolni. Persze csak azt gyakoroltam, amit az egészséges karommal lehetett. Voltak ott tanítók, akik mindent megmutattak az ijjhur-sodrástól a lovon való megfordulásig. De különösen a kürtjeleket kellett jól ismerni. Minden mozdulatra, minden harci cselekedetre volt kürtjei. Azt a hunok gyermekkoruktól hallották, hát könnyű volt ismerniük, de énnekem mindaz uj volt. Föl kellett ‘jegyeznem, s otthon is tanultam. (Folytatása következik). qeoec«a»goooQ<MOg<wooe»g3geeoeoooo«MogaoooeeooogOQOooogOQOQOO' MAGYAR PASSIO összeállította : Béla deák. •srr«. ’ És halottat virrasztottak a harmadik, a negyedik házban is és mind leányok, meg asszonyok voltak a halottak, s a virrasztók vének, akiknek úgy mozgott a szájuk, hang nélkül a ravatal mellett, mint aki átkozódik, vagy imát mormol. (Csönd.) Báró : Aztán mi volt ? Vadőr : Aztán haza akartam menni, de nem volt hová. A házamat csak üszkös gerendáiban láttam viszont. Feleségemet, kisfiámat megölték az oroszok. . . (Csend. Nagy sóhajjal folytatja.) Aztán nem leltem a helyemet. Mindenütt kerestek, igazoltattak, üldöztek, fenyegettek. Aztán reakciós kutyának neveztek, letartóztattak, megvei’tek, és elvittek a bányába rabmunkára. Onnan szöktem ide a hegyek közé. Szenet égettem és haramia módjára lesben álltam az országúton. Hallgattam a katonák idegennyelvü káromkodását, ahogy a bátyus emberek hosszú, fáradt tömegét kisérték Nyugatról Keletre. És mindig csak Nyugatról Kelet felé... (Csönd.) Báró : Az ilyen meneteknek a végállomása Szibéria. Oda viszik rabszolgának a mi népünket. (Felsóhajt.) Szegény, szegény magyar népem... Vadőr : Aztán, ha egyedül láttam egy oroszt teherautón, vagy másképp, azt lelőttem mint a kutyát... Hát így. (Sóhajtva.) Még mindig azt gondolja az úr, hogy én is azok közt vótam, akik elitélték ? Báró : Nem fiam ! Nem ! Tőled ünepélyesen bocsánatot kérek. (A kezét nyújtja, de ebben a pillanatban ág reccsen és mind a ketten riadtan a puskájuk után kapnak. Jobbról kucsmás ember tűnik fel. Lassan jön. Hajlott hátú öregember. Tömött átalvetőt cipel a vállán. Amikor odaér leveszi fejéről a kucsmát és nagyot sóhajt.) Samu bácsi : Adjon az Úristen ! (Lecsúsztatja válláról az átalvetőt és leül a földre.) Vadőr : Rám ismer, Samu bácsi ? Samu bácsi : (Jól megnézi a vadőrt.) Nem én. Vadőr : Bojtár voltam magánál a Ciba pólyában. Samu bácsi : Aha. Az a furulyás, amelyik azzal a lánynyal .. na... Vadőr : (Szomorúan.) Mikor még ott furulyáztam magánál, ki gondolta volna... Samu bácsi: (Szomorúan legyint.) Veri az Isten a világot, fiam. (Lassú mozdulatokkal bontani kezdi az átalvetőt. Előszed belőle két kenyeret, málélisztet, néhány tojást és egy oldal szalonnát. A báróhoz. (Ez van. A tiszttartó úr még nem jött meg a fogságból. Egy mérnök méri a földeket. .. másj semmi... Báró : Ott van a hús. Elviheted mind. (Balra el.) Samu bácsi : (A húst darabolja s az átalvetőbe rakosgatja.) Úgy bizony, fiam, veri az Isten a világot... Vadőr : Miféle úr ez ? (Arra mutat, amerre a báró eltávozott.) Samu bácsi : A madarasi báró. Gyerekei, unokái idegenbe futottak. Házát, földjét elvették, őt, magát becsukták csak azért mert úr volt, s hogy megszökött tőlük, halálra is Ítélték. Azóta itt van. Tudod, mikor az oroszok jöttek, én rejtettem el a puskáit, meg egyéb dolgait itt fönt a havasban. Ennyije maradt. Valamikor jó szívvel volt hozzám, s ha vadászni jött, engem vitt magával, vagy a fiamat. Jó borravalókat adott. Ur volt mindig. Hát most igyekszem megszolgálni. Utólag. (Nagyot sóhajt.) Veri az Isten a világot, fiam. Csakhogy azok a bolondok odalent még nem tudnak róla... Na Isten áldjon ! (Felrakja az átalvetőt s jobbra el) Vadőr : Isten megáldja, Samu bácsi ! Báró : (Balról visszajön. Leül újra a tűz mellé.) Elment már a vén Samu ? Vadőr : El. Báró : Ejnye pedig még mondani akartam neki valamit. De nem baj. Elmondom neked, fiam. Szeretném, ha eljönnél velem csak ide a Ciba barlangjába. De várj csak. Jobb lesz, ha ő jön ide. Vadőr : Kiről tetszik beszélni ? Báró : Egy szegény, szerencsétlen fiatal leányról, őt is megtiporta a háború. Doktorkisasszony volt Baróton .és volt egy vőlegénye, valami főhadnagy. Amikor az oroszok a románokkal betörtek Barótra és felgyújtották a községet, borzalmas dolgok történhettek vele. Elvesztette az eszét, szegény. A hóban leltem meg két héttel ezelőtt, fent a Széles tetőn. Csak az Isten tudja honnan jött és hova igyekezett. A vőlegényét várja folyton, azt a főhadnagyot. Várj. Idehozom mindjárt. Meg fogod látni. Kíméletesen beszélj vele és ne foszd meg a reményétől. (Balra el.) Vadőr : (Szótlanul ül és belebámul a tűzbe.) Báró : (Kisvártatva visszajön egy kopott katonanadrágos, csizmás, karcsú leánnyal. Kötött ujjas birkabőrmellény van rajta. Vállig érő, kócos haja az arcába lóg. Arca sovány és keskeny, de szép. Nagy, különös nézésű szeme tágranyiltan néz a vadőrre.) Vadőr : (Feláll és leveszi a kalapját.) Doktorkisasszony : (Eszelős lelkesedéssel.) A vőlegényem üzent, ugye ? (Lihegve, forró izgalommal szakadnak fel belőle a szavak.) Mit üzent a vőlegényem ? Szólj hát! Báró : (Megnyugtatóan.) Az ember nem találkozott még a vőlegényével, kisasszony. De odakészül, hozzá. Doktorkisasszony : (Elkapja a vadőr ujjasát és csillogó szemmel hajol hozzá.) Igazán hozzá mégy ? Vadőr : (Komolyan.) Hozzá. Doktorkisasszony: (Lázasan.) Az jó... az jó... Üzenhetek neki legalább. Ide figyelj hát. (Végigsimít a homlokán és a távolba mereng.) Mit is üzenjek neki ? (Sóhajtva leül a tűzhöz és belebámul a lángokba. Szenvelgőn.) Égett Bárót. .. Mondd meg neki, hogy égett Bárót. Mondd meg neki hogy egy csorda vadállat gázolt keresztül Baróton és eltaposott mindent. Minket is, valamennyiünket. (Eszelősen bámul a tűzbe.) És égett Bai’ót... A házak égtek... Minden ház égett! A mi házunk is égett és az égő házban végiggázoltak rajtunk... (Hirtelen felkapja a fejét és sebesen hadarja.) Nem ! Erről ne szólj semmit! Semmit ne szólj erről, érted? Felelj! Érted? Vadőr : (Megrendültén.) Értem. Doktorkisasszony : Semmit erről!... Vadőr : Nem szólok róla semmit. (Folytatása következik.) vitáznak az újságok Kanadában és az Egyesült Államokban. Azt írják, hogy a két-három órával előbb történő riasztás ellenére, a városok kiürítése nem foganatosítható, különösen nem itt Torontóban és az utakon menekülő lakosság védtelenül szenvedi át az atompermet okozta sugárzási és egyéb sérüléseket. Ehelyett azt javasolják, hogy a légvédelmi óvóhelyekre térjenek át, mert lehet olyan óvóhelyet is építeni, ami az atombomba robbanását is kibírja. A “szakértő” újságírók úgy vélik, hogy a város lakossága az óvóhelyen keressen menedéket, az atombomba robbanása után pedig erre a célra kiképzett katonaság legyen segítségére a polgári lakosságnak. Lehet ugyan, hogy ilymódon a fél város elpusztul, de még mindig jobb, mintha az egész vávos pusztulna el az atompermettől. Szerintünk ez nagyon naiv elgondolás. Igenis a városok kiüríthetők, mint azt az Egyesült Államokban több, komoly gyakorlat beigazolta. Csak megfelelő utakat kell építeni és a forgalmat szabályozni. Az atompermet hatása sohasem olyan nagy, mint a bombáé. Atombomba robbanása után katonaság legyen a talpán, aki az elpusztított városba beteszi a lábát és a sok százezer sebesültet, sérültet ellátja, a tüzet eloltja. Erre a célra külön katonaságot tartani olyan luxus lenne, amit még a mi gazdag országunk sem engedhet meg magának. Éppen ezt célozza az önként jelentkezők kiképzése eme különleges feladatra, hogy tehermentesítsék a hadsereget. Van azoknak elég dolguk a légvédelemmel. Úgy érezzük, hogy a kormány helyesen jár el, ha az eddigi úton halad tovább és emellett az óvóhelyek építésére is felhívja a figyelmet, esetleg anyagi támogatást ad nyilvános óvóhelyek építésére. ^AiWWWWWWWWWAV^^WVWWWt.’ A Kanadai Magyarság a világ egyetlen független, pártokon felülálló magyar lapja. Ezért támogatása közérdek. TANÁCSOK UJ VEZETŐK RÉSZÉRE HOGY LEHET ENGEDÉLYT SZEREZNI ? Ontarióban érvényes gépkocsivezetői engedély megszerzésére a következő lépéseket ajánljuk : 1. Tanulja a szabályzatokat. Tanulja a közlekedési szabályokat — az út használatát, a gyorsasági határokat, milyenek a jelzések s mit jelentenek azok. Olvassa a “Motorist’s Manual” cíprű könyvecskét. 2. Ideiglenes engedély. Kérjen 60 napra érvényes Ideiglenes Engedélyt. Ezzel vezethet, ha engedéllyel rendelkező vezető ül elől ön mellett a kocsiban. 3. Gyakorolja a biztos vezetést. Gyakorolja a biztos vezetést. Jó vezető nem vezet, ha fáradt, nem rohan a hegynek, nem zárja el a forgalmat, nem hajt be szűk helyre és nem sérti meg a biztos vezetés sok egyéb szabályát. 4. Hajtási vizsga. Ha már képesítettnek érzi magát, úgy vizsgaengedélyt kér a legközelebbi hatóságtól. HOGY LEHET AZ ENGEDÉLYT MEGTARTANI? A hajtási engedély birtoklása kiváltság. E kiváltságot elvesztheti a következő módon : 1. Akit részeg hajtásért elitéinek, akinek képességei az alkohol és gyógyszerek mértéknélküli fogyasztása miatt a hajtásra csökkennek, aki a büntető törvényeket nem tartja tiszteletben s aki az összeütközés vagy kárt okozó hajtás színhelyét elhagyja. 2. Akit a közlekedési szabályok megsértésében bűnösnek mondtak ki, vagy aki ismételten összeütközéseket idéz elő. 3. Aki nem tudja megfizetni a bíró által megítélt kártérítést, melyet gépjárműje okozott. 4. Aki nem tud pénzügyi biztosítékot nyújtani valamely összeütközésből származó sérülés vagy kár miatt. 5. Más okokból, mint akinek látása csökken vagy más egészségügyi hátránya teszi alkalmatlanná a biztos hajtásra. “ MOTOR VEHICLES BRANCH — DEPARTMENT OF HIGHWAYS ONTARIO EZT A BIZONYÍTVÁNYT KAPJÁK AZOK, AKIK SIKERESEN LETETTÉK A VIZSGÁT AZ EGYSZERŰSÍTETT ANGOL NYELVBŐL ÉS POLGÁRJOGI ISMERETEKBŐL Ontario Tartomány Közoktatásügyi Minisztériumának Közösségi Programosztálya az Ujkanadások számára Egyszerűsített Angol Nyelvtanfolyamot és Polgárjogi ismeretekből oktató tanfolyamét tart fenn. A Minisztérium a helyi Közoktatási Tanácsok segítségére van a nyelv- és polgárjogi tanfolyamok szervezésében. Ugyancsak segítségére van magántestületeknek is, amelyek ezen tanfolyamok megrendezésére vállalkoznak. A Közösségi Programosztály szaktanácsot ad a tanároknak, tanítási segédeszközökről gondoskodik s ingyen tankönyveket bocsát a tanulók rendelkezésére. Tekintettel a minisztérium és a helyi közoktatási tanácsok együttműködésére, a tanfolyamok részvételi díja majdnem semmi. AMinisztérium évenkint vizsgákat rendez. A vizsgát sikerrel kiálló tanulók a miniszter által aláírt bizonyítványt kapnak arról, hogy az Egyszerűsített Angol Nyelvből és Polgárjogi Ismeretekből levizsgáztak. A kanadai állampolgárság iránti kérvényezési eljárás során ennek a bizonyítványnak jelentősége van. Az állampolgársági bíróságok előtt ez a bizonyítvány igazolja, hogy a jelölt tisztában van az angol nyelvvel és Kanadáról kellő ismeretekkel bír. A mai napig csaknem 12.000 ilyen bizonyítványt adtak ki. Az Egyszerűsített Angol Nyelvi és Polgárjogi Tanfolyam három évig tart. Az oktatás októbertől áprilisig tart, heti kétszer kétórás előadásokban. Számos tanuló olyan jól halad, hogy három évnél rövidebb idő alatt betudja fejezni a tanfolyamot. Jelenleg több mint 200 községben folyik ilyen tanfolyam Ontario területén. Az Ön lakóhelyére nézve illetékes tanfolyamról részletes felvilágosítást szerezhet a helyi közigazgatási tanácsok titkárától, vagy közvetlenül a Közösségi Programosztálytól. ONTARIO DEPARTMENT OF EDUCATION ffonsurabl« W. J. Dunlop, B.A., B. Poed., UJ). Ministor Honourable Leslie M. Frost, Q.C., LLÜ. Prím9 Minister >
