Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-03-20 / 22. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Hungarian semi weekly Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. @tutcuU<ut ‘TtttoqofUtuu Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja ^iM^AAAAAiUAAAAAAAMiMMMWMMWMyMMV^VVyVVWWWVW^ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovereourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovereourt Rd., Toronto VII. évfolyam, 22. szám. Ara : 10 Cent Toronto, 1957 mácius 20., szerda. A LEGÁIOLT SZABADSÁS Isten magja a magyar szabadság, újra kél mindig, ha március jő. Újra kél mindig, de a tyrannusok barbár seregének csizmái újra és újra sárba tiporják a szent, magyar vetést. Ma is egy ilyen legázolt, tankok ezreivel lehengerelt magyar vetés szomorú valósága előtt állunk. Véres, nagy ravatal a kép és rajta a magyar szabadság a halott. Bármerre nézünk a hazában, mindenütt a rombolás, a pusztítás sebei tátonganak felénk. A hősök ezrei temetőkben pihennek. Az élők százezrei idegen országokból küldik sóhajaikat a szülőföld felé. Az otthonmaradtakra a bizonytalan jövő vetíti félelmes árnyékát. A hóhér dolgozik és magyarok élete lobban ki büntetlenül. Nincs földi bíró, aki az erkölcs mérlegére tenné a népek cselekedeteit. Nincs hatalom, amely védelmére kelne az élethalál harcát vívó magyar népnek. Az Úristen türelme végtelen. Most teszi próbára a világ népeinek hűségét. Mi magyarok eddig becsülettel, hősiesen álltuk a próbát. Ezért a jutalom, ha késik is, el nem maradhat. Ezt vegyük tudomásul és ez adjon erőt a további küzdelmekhez mindaddig, amig az Úristen parancsa elhangzik. Mi lesz ez a parancs ? Nem lehet más, mint az igazságnak és emberi jogoknak védelme. Nem lehet más, mint rámutatás a kihullt magyar vérre, a lerombolt utcákra, a megkínzott asszonyokra és leányokra. Nem lehet más, mint rámutatás a sárbatiport magyar zászlóra, amelyen a szabadság szent eszménye van átlőve, meggyalázva. Tetemrehívás lesz ez a parancs, amely felrázza a világ szabad népeinek lelkiismeretét egy általános szabadságharcra a zsarnokság ellen. így lesz magyar testvéreim, ha imádkozunk érte. Csak a jelénünk setét, a jövőnkben Isten Ígérete pirkad. A múltból pedig a magyar hősiesség vetíti ránk a dicsőség halhatatlan fényeit. A mai gyászunkba is belezeng a 48 márciusának harsonája. A múlt nagy történései mozdulnak meg az idők súlya alatt. Ravatali képünket felgyújtja a márciusi ifjak hazaszeretetének fellángoló tüze. Kegyeletes ünnepünk programmjába beledördülnek Gábor Áron csodálatos ágyúi, átrohannak rajta a Hajdúság vakmerő huszárjai és Görgey sebtében verbuvált vitéz honvédéi. Szem-száj elámul erre a mindent felgyújtó, mindent magával ragadó lelkesedésre. Akarva-nemakarva ünnepelnünk kell. Nem a mai márciust ünnepeljük, amelynek csak bilincsei és börtönei vannak. Azt a márciust, amely tele volt a kivívott szabadság diadalmának mámorával, amelyben a magyar nép öröme együtt nyílik ki a tavasz virágaival. ünnepiünk, mert nem tudunk elszakadni a 48-as nemzedék örökké kisértő emlékétől. A szavuk, a tetteik, legendás hősi harcaik ma is frissen élnek emlékezetünkben. Nemzedékről-nemzedékre száll legendás nevük, ők tüzelnek, ösztönöznek, lelkesítenek, valahányszor veszélyben van a magyar szabadság. Szellemük sugalja, mit tegyünk, ők lelkesítenek és öntik szivünkbe azt a bátorságot, amit most októberben is megcsodált az egész világ. Minden március lepergeti előttünk a márciusi eseményeket. Olvassuk Jókai proklamációját, halljuk Petőfi ajkáról a felejthetetlen megrázó esküt. A képzelet szárnyán ott keringünk a csataterek felett. Nevek csengenek fülünkbe, Isaszeg, Vác, Kápolna, Branyiszkó, Nagyszeben, Piski, Segesvár, ahol a magyar nemzet hős fiai világraszóló tanúbizonyságot tettek szabadságszeretetükről. Látjuk Görgey büszke homlokát, látjuk vitéz tábornokainak hősi alakjait. Szinte beleszédül az ember az események lelki átélésébe és csodálattal áll ennek a hős nemzedéknek szellemi nagysága előtt. És ha ennek a legendás szabadságharcnak eredményét mérlegeljük, Világos neve, mint fekete zászló lengése nyilallik szivünkbe. Minden igazságnak szégyenletes csődje volt ez a gyászos fegyverletétel. Akkor is, mint most, az októberi szabadságharcban, az oroszok vállalták azt a szégyenletes feladatot, hogy a jogaiért és szabadságáért küzdő nép kezéből kiüssék a fegy vert és helyette a zsarnokság kegyetlen bilincseit rakják rá. A világosi fegy verletétel a magy ar honvédség seregeinek anyagi vereségét jelentette. A csatát elvesztettük, de a szabadságharcot megnyertük. Megnyertük a lelkek emelkedettségében, amikor a nemesség, papság és a nemzet minden társadalmi rétege egyforma lelkesedéssel és áldozatkészséggel állt a zászló alá, amit annak a kornak szellemi óriásai bontottak ki és amelyre, mint Isten Tízparancsa, volt ráírva a magyar nemzetnek Tizenkét pontba foglalt követelése. Egy volt a nemzet. Harcmezőn, otthon egyazon vér folyt, egy nóta zengett. Ezt a vérszerződéses egységet követeli tőlünk úgy a 48-as, valamint újabb szabadságharcunk dicső hőseinek szelleme. Nem elég az összejövetel, ha nincs benn* a szabadságharcosok szelleme, összeforrasztó lelkesedése és ereje. Maga a puszta és lélek nélküli összejövetel még nem jelent egységet. Mert ha csak egy társas vacsorát jelent számunkra a március 15. és október 23., akkor magyar testvéreim, megérdemeljük a sorsunkat. A magyar- szabadságharc megünneplésének túl kell emelkedni a társas összejövetelek kolbászszagú nívóján. A magyar zászló és a magyar kokárda, amit büszkén viselünk és öntudattal mutatunk a világ szeme elé, nem a hiú kérdéseknek és nem a lélek nélküli ünneplésnek a jelképe. Ezeréves nemzeti létünk szimbóluma a magyar trikolor. Ebben a szent magyar jelben kell egyesülnünk, ez alatt kell élnünk és ez alatt meghalnunk. Az emigráció számbelileg megnövekedett. Nagyon üdvös és nagyon hasznos lenne, ha ez a számbeli többlet, a megnövekedett magyarság, nemcsak a szótár és nyelvtan gyártóknak jelentene előnyt, de nyomatékot adna az emigráció szellemi előretörésének is a népek nemzetközi küzdelmeiben. Csak a szabad országokban élő emigrációnak van módjában a magyar érdekeket feltárni és megvédeni. Most, amikor a Duna medence államainak rendezéséről és felépítéséről tárgyal a világ, ehhez a sorsdöntő tárgyaláshoz elsősorban nekünk kell meggyőző érvekkel felsorakoznunk. Ha a világhelyzetet nézzük és ebben a kis nemzetek szabadság törekvéseit, mindenütt azt látjuk, hogy elsimulnak a pártellentétek és egységesen lépnek fel, ha nemzeti érdekről van szó. Itt az idő, hogy magunkba szálljunk és hagyjunk fel önös céljainkkal. Hetvenkedő magyarkodással, pártrakéták eregetésével soha nem lesz magyar feltámadás. Nyújtsunk testvéri jobbot egymásnak. Nekünk, hontalanoknak igen nagy szükségünk van a kölcsönös megértésre és egymás szeretetére. Ne értékeljük túl önmagunkat, ne törekedjünk vezérségre. Egyformán érdekeltek és egyformán fontosak vagyunk mindnyájan. Minden magyar munkája egyforma megbecsülést érdemel, ha azt a magyar nép érdekében cselekszi. Sose felejtsük el, hogy a párt nem jelenti a magyar népet. A pártszellem, csak szétrepeszti az egységet és elhinti a széthúzás mételyének magvát. « El kell némítani a kommunista csinnadrattákat. Elég volt a hazug jelszavakból. Az igazság elnyomott és kioltott tüzét lángralobbantotta a legszentebb olaj, a magyar vér. Ennek a lángnak fényénél az egész világ látja már a kommunizmus sátáni arcát. Amihez senki nem mert nyúlni, a magyar szabadságharcosok keze lerángatta a leplet. Nagyon is nagy ára volt ennek a hősi lendületnek, sokáig nem heveri ki az ország és a nép. De a világ történelmébe a magyar szabadságharcos örökre beírta a magyar nép nevét. ők, a harcosok már pihennek és tovább álmodják a megkezdett harc diadalmas befejezését. A mi feladatunk, hogy ez a szépnek álmodott befejezés, valóság legyen. CSIGHY SÁNDOR. ZÁSZLÓT BONTOTT NEW YORKBAN AZ UJ ERDÉLYI EGYESÜLET MAGÁNCÉG JELENTKEZETT AZ UJ FÖLDALATTI MEGÉPÍTÉSÉRE Torontónak gondjai voltak az uj földalatti megépítésével kapcsolatban .és olyan kijelentéseket is hallottunk, hogy túlságosan nagy vállalkozásnak tartják, semhogy nyugodt lelkiismerettel ennyi temérdek pénzt belefektessenek. Az uj, keletnyugati irányú földalatti vasútvonal durva számítás szerint kb. 200 millió dollárba kerülne. Most C. A. Bateman, a Kale Investments Ltd. elnöke felajánlotta a fővárosnak és a közlekedési társaságnak, hogy magántőkéből felépíti a vasútvonalat. Az ajánlat javasolja, hogy a közlekedési társaság építse meg, éppúgy kezelje, műszakilag tartsa karban a földalatti vasutat, mintha a sajátja lenne, csak 30 évig fizessen bért a magánvállalatnak. A kikötött időpont után a földalatti a közlekedési társaság, illetve a főváros tulajdonába menne át. Szerintünk a kelet-nyugati irányú gyors közlekedés a főváros életében olyan jelentős fellendülést idézne elő, hogy ha semmiképpen sem oldható meg közpénzekből a vasútvonal építése, akkor a magántőke ajánlkorását nem szabad visszautasítani. ISMERETLEN TÁRGY A LEVEGŐBEN A Pánamerikai Légi járat egyik pilótája jelentette, hogy New York-ból San Juan-ba való repülése közben majdnem összeütközött valami tárggyal, mely. szemberepült vele. Van Winkle, a gép kapitánya azt mondotta, hogy a tárgy egyenesen a gép felé repült és csak nagy nehézséggel tudta a repülőgépet az összeütközéstől megmenteni. A gép személyzete azt hiszi, hogy egy meteorról volt szó. A gép kabinja olyan fényárban úszott, mintha száz nap sütött volna. Március 10-én, vasárnap délután szép számú közönség gyűlt össze a new-yorki Szt. Imre Ifjúsági Egyesület dísztermében. Csupa “bennszülött” erdélyi, székelyföldi és bánáti adott egymásnak örömteljes találkozót, hogy tanúbizonyságot szolgáltassanak szülőhazájuk szeretetéről. Az ünnepélyt az amerikai Himnusz hangjai vezették be, melyet Vereczkey Kató énekelt. Gr. Telekiné Kovács Zsuzsanna, az uj egyesület lelkes életrehívója emelkedett szólásra : “A magyarságnak ünnepélyesen bejelentiük, mondotta, — hogy erdélyi egyesületet alakítottunk és azt törvényesen bejegyeztettük. Az egyesület neve : “Erdély a Szent Istváni Magyarországé.” Ezt a nevet azért választottuk, mert ez fejezi ki leghűbben hitünket, hogy Erdély Magyarországé. Az egyesület nevében az országalapító István király nevét is meg akartuk örökíteni. Egyesületünknek meg kellett alakulnia, mert vannak bűnös kezek, melyek ki akarják tépni a magyarság leikéből azt a hitet, hogy az elrablott magyar területek még visszatérnek. Az egyesületnek olyan céljai vannak, amelyek ma minden magyar egyesületnek célkitűzésében ént kell lennie : Magyarország felszabadítása a szörnyű pánszláv-kommunista járom alól és hogy újra egyesüljön az elszakított országrészekkel, mindazokkal a területekkel, amelyeket a jogtipró trianoni szerződés népszavazás nélkül kapcsolt ;le Magyarország testéről és csatolt más országokhoz. Gordon Childe, a neves nemzetközi régész-szaktekintély ezt írta : “... van egy hatalmas egység, amelyet a múlt ezredév alatt kevés kivétellel így ismertek : “Magyarország.” Jelenleg Jugoszlávia, Románia, Szlovákia, Szovjetoroszország, Ausztria és Lengyelország között van felosztva. Sokszor hivatkoznak e területre, mint “egységre” s ezért a tudós többé nem említi azokat az államokat, amelyek pillanatnyilag ennek az egységnek a részeit birtokolják, hanem megtartja a régi történelmi nevet : “Magyarország” és nem veszi figyelembe a mai nem állandó határokat...” Igen, — folytatta gr. Telekiné, — mi is így látjuk. A történelem nagy fordulatokban jelentkezik és mi nemcsak reméljük, de biztosan tudjuk, hogy eljön az idő, amikor Erdély ismét egyesül Nagy-Magyarországgal. Az erdélyi és a magyarországi magyarság egy lélek. Mi, akik ott születtünk, ott éltünk, jól tudjuk ezt. Most amikor fellángolt a magyar szabadságharc, egymásután keltek föl az erdélyi magyar városok is : Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, Arad, Temesvár, Brassó és az egész Székelyföld. Szívverésük megérezte a nagy magyar közösséget ! Egyesületünk, — fejezte be gr. Telekiné, — nincsen semmiféle kapcsolatban egy másik new-yorki “erdélyi” egylettel, amelynek célja az úgynevezett “önálló Erdély.” A mi meggyőződésünk az, hogy egy önálló Erdély Magyarország további tragikus és igazságtalan feldarabolását jelentené !” A nagy tapssal jutalmazott programmbeszéd után a Szózat fenséges akkordjai dübörögtek át az ünneplő termen. Azt követőleg Máté Béla bejelentette, hogy a tordai országgyűlésnek, — amely a vallásszabadságot törvénybe iktatta, — ebben az esztendőben van a 400 éves jubileuma. Ezzel a törvénnyel Erdély aranybetűkkel írta be nevét a világtöiténelembe. Ezután Kátav Mihály elénekelte a “Törhetetlen ,én kőszálam” kezdetű áhítatot parancsoló ős ei'délyi szent éneket. Majd dr. Kászonyi Gyula a “trianoni békeparancs”-ot ismertette : “Magyarország mai öt részre szakítottságának — mondotta, — a trianoni szerződés az oka és elsősorban Franciaország bosszúja az első világháború után. A trianoni szerződést 1920-ban nem Amerika csinálta. Intelligens amerikaiak sem tudják, hogy a trianoni szerződést Franciaország és Anglia csinálta és hogy Amerika a gonosz, esztelen bosszú olyan munkájának tartotta, hogy nem ismerte el, nem ratifikálta. A trianoni szerződés semmis a történelem és az emberiség előtt, mert népszavazás nélkül darabolta fel Magyarországot, ezzel a legsúlyosabban megsértve a legelemibb emberi, történelmi és nemzetközi jogot.” A nagyhatású beszéd után a közönség ajkáról felhangzottak a “Székely Himnusz” lélekbemarkoló sorai : Maroknyi székely porllk mint a szikla Népek harcának zajló tengerén. Fejünket ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk! Ezt követően Kátay Mihály a szabadságharcosok közt vont párhuzamot. “Az 1848-as lánglelkű márciusi ifjúság 12 pontja között — mondotta — az egyik legfontosabb az, amelyik Erdélynek Magyarországgal való egyesítését kívánja. Ez az Unió. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Cs. Fekete Ica, a new-yorkiak népszerű előadó művésznője Tollas Tibor : “Bebádogoztak minden ablakot” című költeményét adta elő vérforraló, mély drámai átérzésről tanúskodó művészettel. A könnyekig meghatott közönség meleg tapssal köszönte meg a ritka élményt. A magyar Himnusz zárta be a kitűnő műsort. Az énekszámokat Pongrácz István zongoraművész kisérte a tőle megszokott rutinos biztonsággal. A műsort uzsonna követte, melyen a lelkes erdélyiek meghányták-vetették a kettős járom alatt élő testvéreik és honfitársaik szomorú problémáit. mmiiniiiinimiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiinimtmiiiiiiiiiiiiniiimniiutiiiiinnimi ÚJRA FELTŰNT A KOMMUNISTÁK “BÉKEKORMÁNYA” A szabad világban a kommunistákkal leggyakrabban ú. n. “élcsoportjaik” révén találkozunk, mivel propagandájuk nagyrészét ezen szervezeteik által végzik. Törekvéseiket rendszerint a népek általánosan elfogadott eszméinek és célkitűzéseinek köntösébe rejtve tálalják. E tevékenységük fontos eszköze a kommunista hódítás előkészítő szakaszának. Néhány évvel ezelőtt például, Kanada és a többi nyugati országok egyszerre egy megtévesztő “békemozgalom” középpontjában találták magukat, amelynek keretében látszólag jóindulatú polgárok jöttek elő kérvények és határozatok tömegével, sürgetve az atombombák törvényen kívüli helyezését és a Moszkvához való közeledést. A Stockholmi Békenyilatkozatot 1950-ben indították el és nem egy jóhiszemű kanadai kapta be a csalétket a nyilatkozat aláírása által. A Béke Bizottság legközelebbi sakkhúzása az 1953-ban házról-házra terjesztett, ügyesen megfogalmazott Békeszavazás megszervezése volt. Ennek keretében a Kreml urait, mint jóindulatú, de félreértett szociális reformátorokat mutatták be a világnak. Nem kell mást tennünk, mint aláírni e békepeticiót itt a papír alján, s az emberiség máris nyugodtan leszerelhet, konyhaedényekké olvasztva be hadirepülőgépeit. Az egyházak, társadalmi szervezetek és a sajtó felvilágosító munkájának volt köszönhető, hogy a kanadaiak tudomást szereztek ezen újabb kommunista cselfogásról és a szavazatgyüjtésről általában nem vettek tudomást, A népek lassan rájöttek e taktikára, úgyhogy az “Atombomba Betiltásának” hadjárata csúfos kudarcba fulladt a szabad világban. De bizonyára lesznek újabb hasonló cselfogások. A kommunistáknak a Stockholmi Békenyilatkozattal elért sikerük kirívó példája volt annak, milyen eredményeket érhetnek el “megtévesztő hadjáratukkal” és mennyire fontos, hogy állandóan résen legyünk. E veszéllyel szemben legjobban állandó éberséggel védekezhetünk.
