Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)
1957-01-05 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam 1. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1957 január 5. Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. 0%«M$wUeut4' C a n a d a’ s largest Anti-Communist twice every week in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja MIT HOZ A HOLNAP ? Keserűséggel, gyásszal és aggodalommal van tele a szivünk az uj .év hajnalán. Hozzátartozóink, barátaink nagyrésze elpusztult, sokan a szibériai pokolban érik meg az ujesztendőt, százezrek a menekülttáborok nyomorában várják a bizonytalan jövőt, s a kivérzett, szétrombolt Magyarországra nem várhat más az 1957. esztendőben, mint még több nyomor, még több fájdalom, még több keserv. Minket, akik már három, öt, tíz évvel ezelőtt szerencsésen átkerültünk a kultúrált nyugati világba, s akik a polgári jólét nehezen megszerzett áldásait élvezzük, fájdalom és düh tölt el, hogy nem tudtunk segíteni az otthonmaradtakon. Kollektív bűntudattal vagyunk tele, s talán úgy érezzük, hogy amint az egész Nyugat együttvéve nem segített hazánkon, úgy mi magunk, külön-külön szintén nem tettünk meg mindent, hogy az otthoniakon segítsünk. Úgy érezzük, hogy nekünk személy szerint ott kellett volna lennünk, velük kellett volna harcolnunk, puszta kézzel kiragadni a szenvedésből anyánkat, testvéreinket. Ez a fájdalmas érzés valóban elkeseríti az újévi hangulatot, valóban ürmöt kever a reménység borába. Dé aztán úrrá lesz felettünk a hideg objektivitás. Ezen a számító — s ezért boldog és gazdag — kontinensen lassan megtanultuk, hogy az érzelmek csak pillanatnyi életünket befolyásolják, — de a jövőt hideg fejjel a tények józan mérlegelésével lehet megalapozni. Próbáljuk meg a józanság tükrében szemügyre venni, mi történt ebben a rettentő 1956-ik évben : Az újságolvasó ebben az .évben azt tapasztalhatta, hogy a mellékesemények, — amelyek máskor oly bőven töltik meg a lapok hasábjait — legalábbis politikai téren jelentéktelenné zsugorodtak. Az ,év egész első fele feltűnően csendes volt, a gazdasági élet világszerte komoly fejlődésnek indult, Európa egysége megerősödött, s még a Vasfüggöny mögötti országokban is mintha meglazultak volna a láncok. Egy kis optimizmus, egy kis mosoly érkezett mindenfelől. Csak olyan politikusok, akik bő tapasztalattal rendelkeznek a világesemények mérlegelésében, csak olyan politikai lapok (mint a miénk is), amelyek soha nem tévesztik szem elől az egyetlen ellenség, a bolsevizmus elleni harcot, — azok tudták és írták, hogy az ellenség által adott önkéntes engedmények soha nem Őszinték. Február utolsó napjaiban zajlott le Moszkvában az úgynevezett 28-ik kommunista pártkongresszus, amelyen a kommunista birodalom belső széthullásának első konkrét jelei mutatkoztak meg. Kruscsev, mint a kommunista párt főtitkára, hosszas beszédben leplezte le mindazokat a borzalmas bűnöket, amelyeket Sztálin diktatúrája alatt a világgal és az orosz néppel szemben elkövetett. Tömeggyilkosnak, csalónak, hazaárulónak bélyegezte meg ezt a sátáni alakot, akit egészen addig a pillanatig a “világ legnagyobb zsenijeként” kötelező volt tisztelni és követni. A beszéd, amelynek során olyan tényekről számoltak be, amelyeket eddig csak emigránsok, üldözöttek, volt börtönlakók ismertek, nemcsak azért volt jelentős, mert a Vasfüggönyön kívül egyaránt nyilvánosságra hozta Sztálin és a kommunista rendszer elképzelhetetlen bűneit és hibáit, hanem azért is, mert a pártkongresszus következtében a kommunista világ minden részében megindult a kritika azok ellen a vezetők ellen, akiknek a terrorcselekményei tartják fenn a kommunizmust. Maga az a tény, hogy kommunista országokban megengedték, hogy a közvélemény szóhoz jusson, hogy kritizáljon más kommunistákat, nagyobb jelentőségű változás volt, mint bármi, ami 1917 óta a szovjetben történt. Ma is az a meggyőződésünk, hogy Kruscsevék titokban akarták tartani ezt a beszédet ; miután azonban valami indiszkréció folytán napvilágra került, s miután egyidejűleg megindult a szovjetben, a csatlósállamokban és a nyugati kommunista pártokban a volt “sztálinista” vezetők eltávolítása, — a szovjet kormány kénytelen volt jó képet vágni a bomlási folyamathoz és utólag hivatalos programmá avatni a szabad kritikát a sztálinizmus ellen, hogy ezzel azt a látszatot keltse, mintha a kommunizmus valóban a tisztesség útjára lépett volna. Az év közepe felé az egész kommunista világban általánossá lett a vezetők kritizálása ; mindenütt elmozdították a terror leggyülöltebb képviselőit, s főleg az értelmiségi osztály mindenütt több politikai szabadságot követelt. Ez vezetett a lengyelországi eseményekre, majd a magyar szabadságharcra. A szovjet katonaság minden brutalitása ellenére úgy látszik azonban, hogy a szovjet vezetői nem akarják visszaállítani a sztálini rémuralmat, hanem szívesen tudomásul vennének egy Gomulka-stilusú, valamivel szabadabb kommunista rendszert minden csatlósállamban. Hogy ez még nem következett be, illetve, hogy hazánkat — és a többi csatlósállamot i?. — még nem hagyta el a szovjet katonaság, az azért van, mert Moszkva semmiesetre sem akar bármelyik csatlósországból kivonulni anélkül, hogy ott feltétlenül oroszbarát, feltétlenül amerika-ellenes, s amellett valóságos belső hatalommal rendelkező kormányt ne hagyjon. Egy Tito- vagy Gomulkastilusú, úgynevezett “nemzeti” kommunizmus még éppen elég garancia a szovjetnek arra, hogy háború esetén legalábbis semleges lesz, s hogy nem fog már eleve az Északatlanti Egyezményhez csatlakozni, s nyugati katonai támaszponttá kifejlődni. Miután a magyarországi események és a többi szatellita államban ugyancsak kitört nyugtalanság világossá tette a szovjet előtt, hogy egy szovjetbarát szabad ország többet ér, mint egy orosz katonai megszállás alatt álló, ellenséges gyár- j mat, ezért biztosra vehetjük, hogy a szovjet nem az erősza-1 kos megszállás és eltiprás politikáját, hanem a szatellitákkal szemben a “koexisztenciális” politikát fogja követni. Az átmenet ebbe az irányba vezet. Hogy ez valóban így van, arra a legjellemzőbbek a Nehru, illetve Chou en Lai szájából elhangzott nyilatkozatok. Nehruról fel lehet tételezni, hogy semmi olyan nyilatkozatot nem tesz, amiről előzőleg meg nem kérdezte volna a kommunistákat, hogy nem találkozik-e vehemes ellenkezésükkel. Nehru egész semlegességi politikája azon alapul, hogy nem tesz nyugatbarát nyilatkozatot vagy lépést mielőtt a szovjet véleményét meg nem kérdezte volna, — s másrészről nem tesz szovjetbarát nyilatkozatot vagy' \ápést sem, mielőtt meg nem győződött volna arról, hogy a Nyugat azt nem fogja kifejezetten kommunistabarát magatartásnak elkönyvelni. Hazánk helyzetében, illetve az indiai delegációnak az UNO-előtt tanúsított késlekedő magatartásában látjuk erre a legvilágosabb példát. Mikor tehát Nehru Washingtonban, illetve Ottawában olyan nyilatkozatot tett, hogy “olyan jellegű passzív resistenciát, mint amit Magyarországon a nép tanúsít az oroszokkal szemben, soha nem lehet megtörni”, ezt úgy tekinthetjük, mintha maga az orosz kormány mondta volna. Más szavakkal : a Kreml majd Nehrura, illetve a “semleges közvéleményre” fog hivatkozni, mikor hazánkat elhagyja. De ezt nem fogja addig megtenni, amíg egy szovjet szempontból semleges magyar kormány ki nem alakul. Hasonló szempontok döntik el Lengyelország jövőjét is i következő évben. Ha .és ameddig Gomulka szovjet szempontból semleges marad, addig marad a mai, valamivel szabadabb lengyel kormányzat; s ha a többi csatlósállamban hasonló felkelés, illetve szabadságharc kezdődik, a szempont mindig ugyanez fog maradni. Mert a szovjet vezetők meggyőződése az, hogy “semleges, de kommunista” országokkal kell magukat védeni. Hasonló egyébként a véleménye az amerikai kormánynak is. A legutóbbi sajtótudósítások szerint Eisenhower kormánya konkrét ellen javaslatot akar tenni a szovjetnek arra az önmagában elfogadhatatlan javaslatára, hogy a Vasfüggöny mindkét oldalát 500 kilométer mélységben katonailag ürítsék ki. Maga az, hogy az amerikai kormány ilyen lehető- f ségről tárgyal, azt jelenti, hogy “semleges, de szovjetbarát” országok láncolatát, (amelybe hazánk is beletartoznék) elfogadható megoldásnak tartja. De ebben a kérdésben úgy a szovjet kormány, mint az amerikai kormány téved. A szovjet téved, mikor azt hiszi, hogy" “semleges, de oroszbarát” magatartás a csatlósállamokban elképzelhető. Ideig-óráig igen. Bár Magyarország ezt választotta volna, — akkor nem siratnánk ma 70.000 halottat, 200.000 menekültet, 100.000 deportáltat, sokmillió éhezőt. De éppen a magyar példa mutatta, hogy a folyamatot sem visszafordítani, sem meggátolni nem lehet. Mert az igazi bomlás magában a szovjetben is megindult és megy tovább.Az 1957. év elkerülhetetlenül meg fogja mutatni, hogy az igazi bölcs jós a Jugoszláviában letartóztatott Djilas volt : a sztálinizmus felszámolása nemcsak a szatellita birodalmat, nem csak a szovjet egységet, hanem magát a kommunizmust is szét fogja bomlasztani. S téved az amerikai kormány is, amikor a szatellita országokban beálló bomlást “helyi jelentőségű ügynek” fogja fel, illetve lokálisan akarja megoldani. A magyar, lengyel, balti és egyéb eseményekből az amerikai kormánynak azt a következtetést kellene levonnia, hogy a szovjetnek ma már nincs politikai egysége, sőt katonai hatalma sem arra, hogy bármi oknál fogva háborút indítson az egész világ ellen. (Mert az UNO-közgyülés megmutatta, hogy a szovjet az egész világgal áll szemben). A szovjet ma nagyon gyenge, s ezt ki kellene használni, még mielőtt az önként végrehajtandó “csatlós-semlegesítés” útján ismét megerősödik. Lehet, hogy' az USA politikai vezetői érzik ezt. De az is lehet, hogy továbbra is “megbékélési” politikát akarnak folytatni. A kommunizmus szétbomlása akkcr is bekövetkezik, de akkor az öszeomlást háború előzi meg. De amint fordulatot hozott az 1956. év Keleteurópa helyzetében, úgy fordulatot hozott a Közelkelet kérdésében is. I Nasser, aki — mint az ma már világos — egyszerűen a szov(Folyt. a 8. oldalon.) AMERIKÁT TÁMADJÁK SZUEZ MIATT---------o-------Franciaországban erős Amerika-ellenes hangulat uralkodik s annak kisérő jelenségei napról-napra jelentkeznek. Azzal vádolják Amerikát, hogy teljesen kiragadta a Középkelet politikai vezetését Anglia és Franciaország kezeiből. A francia újságok keserű vezércikkekben szítják az Amerika-ellenes hangulatot. A francia közvélemény, felizgatva a hideg lakás, a benzin nélküli gépkocsik és a kritikus tüzelőanyag hiány miatt, minden baj okát a szuezi kérdésben elfoglalt amerikai álláspontra hárítják. Amerika miatt voltak kénytelenek az angol-francia csapatok fegyverszünetet kötni és most a diplomáciai kezdeményezést is elvesztették. Az amerikai politikán bátorodott fel Egyiptom, hogy a szuezi-csatornát hajók elsülyesztésével használhatatlanná tegye s az UNO előtt október havában Egyiptom, Anglia, Franciaország és a Biztonsági Tanács hozzájárulásával kihirdetett hat-pontos nyilatkozat is csak Egyiptom érdekeinek kedvezett. Az európai sajtóban különben másutt is felüti fejét olyan vélemény, hogy Amerika egyelőre csak azért nem látja el olajjal európai szövetségeseit, mert ezzel akarja rákényszeríteni köz,épkeleti politikájának elfogadására.----------------------------------------o------------------------------—— NEMZETI KÍNA HÁBORÚS MÉRLEGE---------0-------Nemzeti Kína hadseregének főhadiszállása jelentést tett közzé, mely szerint 1956. évben tüzérségi tűzzel a szigeteken és a kommunista megszállás alatt lévő szárazföldön 1.262 személy lelte halálát. Elpusztítottak a hadsereg erői 156 nagyobb épületet, 4 barakot, 13 muníciós raktárt, 26 tüzérségi állást és egy hidat.------------------------o-----------------------MAGYARORSZÁG VISSZATÉR AZ UNO-BA---------o--------A Reuter ügynökség jelenti Bécsböl, hogy a szovjet-csinálta Kádár kormány visszaküldi a magyar delegációt az UNO-ba. A küldöttség vezetésével újból Horváth Imre külügyminisztert bízzák meg. ő volt az, aki a múlt évi december hó 11-én kivonult az Egyesült Nemzetek közgyűléséről, mikor ott a magyarországi véres terrorral kapcsolatban a szovjet megbélyegzését tárgyalták és követelték, hogy a szovjet vonja vissza csapatait Magyarország területéről. Ugyancsak Bécsből jelentik, hogy karácsony előestéjén 601 menekült magyar lépte át az osztrák határt. A menekült táborok vezetői igyekeztek őket a karácsonyi szeretet melegével fogadni. A magyar kommunista kormány azt állítja, hogy a Szovjetunió hajlandó a szabadságharc által megingott nemzetgazdasági rend helyreállítására 50 millió dollár kölcsönt nyújtani. A Kádár kormány uj lapja, a Népszabadság azt is tudni véli, hogy Nyugateurópa ‘kommunista országai” is résztvennének e segítségben ? Szakértők megállapítása szerint azonban a magyar gazdasági rend helyreállítására legalább 400 millió dollár kölcsönre volna szükség. A gyárak és épületek helyreállításához szükséges nyersanyagokat a nyugati országokból kellene vásárolni. A szabadságharcos magyar nép földalatti mozgalma úgy határozott, hegy az idei Szilveszter Magyarországon a legteljesebb csendben fog eltelni. Szinbóluma lesz ez egyrészt a Kádár kormánnyal szemben tanúsított ellenállásnak, másrészt szomorú megdicsőitése a szabadságharc hősi halottainak. A magyar kommunista lapok szerint mindössze 1.800— 2.000 harcos esett el Budapest utcáin az orosz tankokkal folytatott elkeseredett ütközetekben. Nehru, India miniszterelnöke azt mondja, hogy budapesti követségének megállapítása szerint a harcokban 25.000 magyar és 7.000 orosz esett el. A szabadságharcosok azonban 70.000-re becsülik elesett hőseiknek számát. A MAGYAR MUNKÁSSÁG SZEMBEN ÁLL A KÁDÁR KORMÁNNYAL---------o--------Az ellenálló munkásság számtalan tanujelét adja annak, hogy szembenáll a szovjetcsinálta magyar kormánnyal. A nemzeti gazdasági krízis megoldásának csak egy módja volna, ha a munkásság újból kezébe venné a szerszámot. Bécsbe érkezett jelentések szerint a csepeli ipari központ acélmunkásai bérjavítási és politikai követeléseket terjesztettek Kádár János bábminiszterelnök elé. Különösen panaszolták, hogy karácsony előtt csupán 4000 munkás kapta meg fizetését a főbb ipari vidékek 38.000 munkása közül. Az acélmunkásokat felszólították, hogy hagyjon fel az ellenállással a szovjet fegyveres erejével szemben. A budapesti rádió szerint Kádár miniszterelnök és Marosán György államminiszter rendezni fogják a munkásság valamennyi kérését. A vörös kormány legnagyobb problémája a széntermelés újbóli teljesütemű megindítása. “önkéntes” munkásokat toboroznak a bányákba és a pécsi körzetben a mezőgazdasági népességet kényszerítik, hogy foglalkozását a bányászattal cserélje fel. Kádár miniszterelnök személyes tárgyalásokat folytat, hogy néhány nem-kommunista vezetőt vonjon be a kormányba. Nyugati megfigyelők szerint az oroszok el vannak szánva mielőbb uj kormányt alakítani Budapesten, nehogy a lengyel “titoizmus” mérge ide is elterjedjen. A Szovjet azonban nem kerülheti el, hogy a magyar kormánynak olyan önállóságot ne engedélyezzen, mint amilyennel a lengyel Wladislaw Gomulka rendelkezik. Kádár különben maga is szeretne már eltűnni a kormány éléről s ahhoz csupán a moszkvai kommunista párt központi bizottságának engedélyét várja. Amíg az ő gyűlölt személye van a kormányon, addig nem kerülhető el a magyar nép pusztulása. VÖRÖSKÍNA A MAGYAROK MELLETT A magyar igazság világhódító ereje még a szovjet-barát Vöröskínát is a magyarok oldalára állítja. Különös jelentősége van, hogy Chou En Lai miniszterelnök meglátogatta Nehrut, mielőtt Washingtonba utazott volna az azóta lezajlott Eisenhower-Nehru találkozóra. így közölhette Eisenhowerrel, hogy még Vöröskína is elitéli a Szovjet magyarországi brutális fellépését s hogy a kommunista világnak is az a kívánsága : a Szovjet hagyja el Magyarország területét. Az oroszok mai hanyatló belső viszonyaik között igyekezni fognak Vöröskínával kerülni a nézeteltéréseket. Nehrut Ázsia vezérének tartják s az ő állásfoglalásával sem szívesen helyezkednek szembe. Vöröskína egyre erőteljesebben követeli a kommunista világ vezető szerepét. Erre nemcsak lakosainak száma teszi alkalmassá, mely 600 millió fővel éppen háromszorosa Oroszország 200 millió lakosának, hanem egységes felfogása, rohamosan fejlődő ipari élete, melytől azt remélik, hogy a világ első hatalmai közé küzdik fel magukat. -------------------------o-----------------------A JUGOSZLÁVOK PS SZERETNÉK EMELNI AZ ÉLETNÍVÓT-----------o-----------A belgrádi kommunista országgyűlés az 1957. évre olyan gazdasági tervet fogadott el, mely szerint több közfogyasztásra szolgáló s a népesség életnívóját emelő közszükségleti cikket fognak gyártani s ezzel a háborús célokat szolgáló nehézipari termelést háttérbe szorítják. így éles ellentétet létesítenek a Szovjet nehézipari termeléssel szemben s mintha Kruscsev és Molotov irányzatával szemben Malenkov volt miniszterelnök gazdasági politikáját követnék. Talán ez is egyik jelensége annak a titkos harcnak, mely a Kremlinben folyik a hatalomért. 4? 4? 4? *1* 4* 4? 4? 4? 4* 4* 4* 4* 4? 4? 4? 4? 4? 4? Közös a küzdelem, közösek az áldozatok is 1 Adakozz a Hungarian Relief Fund céljaira !
