Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-21 / 3. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &utaeUeui rftMqwUeuu Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal Szerkeszti : I Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto KENESEI F. LÁSZLÓ ' 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 3. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1956 január 21. DICSÉRETREMÉLTÚ KEZDEMÉNYEZÉS Sokan élnek itt Kanadában olyanok, akik korábban éveket töltöttek valamelyik ausztriai, vagy németországi lágerekben. Ezek a volt lágerlakók közül ma már hála Isten sokaknak van saját háza és vagyona, vagy legalábbis rendelkeznek tisztességes megélhetéssel. Ez így is van rendjén. Elvégre, aki szorgalmasan dolgozik az megérdemli, hogy semmiben se szenvedjen hiányt és a sok nélkülözés, hányatott élet után nyugodtan hajtsa álomra <a fejét. Úgy érezzük azonban, hogy e jólét, a kiegyensúlyozott élet mellett sem volna szabad megfeledkeznünk azokról, akik nem voltak olyan szerencsések mint mi és még mn is ott nyomorognak valamelyik európai lágerben, sokhelyütt ötenhatan is összezsúfolva egy kis ozobába. Ezek sorsa és szenvedése szerintünk nem lehet közömbös /egyetlen magyar lombéi' előtt sem. Mert ne felejtsük el, hogy azonkívül, hogy ezek nyomorban és szegénységben élnek, még súlyos lidércnyomásként nehezedik rájuk az a tudat is, hogy ha egy harmadik világháború kitörne, ők volnának első áldozatai az ellenség bosszúvágyának. Sajnos azt kell látnunk, hogy éppen azok, pkik nem fukarkodtak az ígéretekkel mielőtt hajóra szálltak, feledkeztek meg legelőször egykori sorstársaikról és semmit sem tesznek annak érdekében, hogy azok szomorú sorsán, nyomorúságos életén segítsenek. Be ha ezek az uj bevándorlók egy része meg is feledkeztek ígéretükről és kötelességükről, jól esik tudni, hogy vannak viszont olyan magyarok és még ráadásul régi bevándorlók, akik bár soha nem éltek lágerlakásbin, ;iem álltak sort egy csajka levesért, mégis gondolnak azokra» akiknek nem jut fehér kenyér és ünnepszámba megy, amikor jóllakhatnak. Igen vannak, akik még gondolnak a szegény, beteg, kivándorlásra képtelen magyarokra. Renye Ferenc, a Torontói Magyar Ház titkára volt az, aki felvetette a gondolatot e sorok írója qlőtt, hogy kezdjünk egy akciót az európai lágerokban nyomorgó testvéreink megsegítésére, kihozatalára. Renye Ferenc nem túlnépszerű ember Torontóban, sokan nem szeretik, morc, kötekedő természete miatt. De akik közelebbről megismerik, rájönnek, — ahogy e sorok írója rájött, — hogy e látszólagos zárkózott, barátságtalan külső egy érző magyar szivet tálé air, amely mindenütt, mindenkor boldogan segít, {ahol tud. Renye Ferenc (már eddig is nagyon sok magyarral tett jót, sokat segített munkához és szerény vagyonának jelentős részét áldozta ujkanadások támogatására. Renye Ferenc és a többi Renye Fcrencek jóságukért legtöbbször súgást, rágalmat vagy megvetést kapnak jutalmul és mégis> ők azok, akik ma is hajlandók segíteni, áldozatot hozni a nyomorgó, szegénységben élő testvéreik érdekében, mert magyar (szivük, fajtájuk iránti szeretet ük ezt parancsolja. A Magyar Ház titkárának most az a jlp/ivdita, hogy gyűjtsük össze az Ausztriában, Németországban, Olaszországban és más országok lágereiben lakó, kivándorolni akaró magyarok adatait és ha ennek már a birtokában vagyunk, ö és a Torontói Magyar Ház vezetősége lapunkkal karöltve lépéseket fog tenni a kanadai kormánynál, hogy államköltségen, vagy ha így nem megy, akkor magyar egyesületek és magánosok anyagi támogatásával, — amiből a Torontói Magyar Ház jelentős részt vállal magára — hozassuk ki Európában sínylődő testvéreinket, A szép terv megvalósítása érdekében Renye Ferenc, de valószínűleg a Magyar Ház többi vezetője is, hajlandó a kezdeményező 'lépéseket azonnal megtenni. Moat rajtunk, ujkanadósokon van a sor, hogy álljunk mi is melléjük és legyünk segítségükre a jszép .gondolat megvalósításában. Első lépésként máris felkérjük az európai magyar lágerok vezetőit, szíveskedjenek mindazoknak a névsorját, pontos adatokkal szerkesztőségünkhöz eljuttatni, akik szeretnének Kanadába vándorolni. De felkérjük u lágereken kívül lakó magyarokat is, hogy hasonlóképpen közöljék velünk adataikat, hogy mi azt eljuttathassuk a Bevándcriásügyi Minisztériumhoz és megtehessük a kívánt lépéseket. Lapunk olvasóit pedig arra kérjük, kiki nézzen utána, hol tudna egy-egy magyar c.Liládat elhelyezni, illetve kik azok, akik ha erre szükség lesz, a megfelelő munka- és lakásgaranciát vállalják. Kérjük, ők is közöljék címüket szerkesztőségünkkel. Hisszük, hogy a szép kezdeményezésnek sikere lesz és végre tisztességes életmódhoz juttathatjuk azokat, akik egy évtizede a hontalanság keseití kenyerét eszik. KENESEI F. LÁSZLÓ. A legutóbbi hét a kelet és nyugat között a világpolitikai porondon folyó küzdelmet átterelte a gazdasági harctérre. Úgy az Egyesült Államok elnöke, mint a Szovjet miniszterelnöke gigantikus számoszlopokkal igazolták, vagy akarták igazolni, hogy a saját gazdasági rendszerük helyes. Eisenhower és Bulganin egyaránt a saját országuk iparának minden eddigit meghaladó fejlődéséről adtak számot az év eleji költségvetési beszédeikben. Millió és millió tonnák a nyersanyagok és gyártmányok számcszlopaiban, billió dollárok a termelés és a fogyasztás értékeiben, 30, 50, 200/< -os emelkedések a múlt eredményeihez képest ; mindez egyformán jellemezte a tiszta kapitalizmuson és szabad magánvállalkozáson alapuló amerikai gazdasági életről kiadott jelentést, éppenúgy mint az államkapitalizmuson, rabszolgamunkán és politikai erőszakon alapuló szovjet ekonónria statisztikai eredményeit. Természetes dolog, hogy Bulganin számadatait nem lehat hitelesnék elfogadni, kivéve azokat az adatokat, melyeket a Vasfüggönyön átszivárgó egyéb bizonyítékok is alátámasztanak. Azok az amerikai újságírók. akik az elmúlt évben a Szovjetben jártak, seholsem találták nyomait sok olyan gazdasági és ipari fejlődési stádiumnak, amiről a Szovjet budget mint tényről számol be. A kommunista kormány nem felelős sem, a parlamentnek, sem a népnek, sem senki másnak és a költségvetési kozmetika, — amelytől 'adott esetben a demokratikus országok kormányai sem szoktak visszariadni — bizonyára nagy szerepet játszott Bulganin jelentésében. De még ennek a figyelembevételével is nagyok azok a gazdasági eredmények, melyeket a Szovjet az elmúlt évben az ipari és mezőgazdasági fejlődés terén és valószínűleg a következő években még el fog érni. Az, hogy az egymással ellenkező kétféle gazdasági és társadalmi rendben egyformán hallatlan fejlődés indult meg és folytatódik, azt mutatja, hogy az emberiség technikai fejlődése a mai stádiumban kevésbé függ a politikai rendszertől, mint a gépipari találmányoktól. A gép lassankint olyan tág terét vette át a termelési munkának, hogy a. gép mellett álló ember szerepe valójában gépiesebb, mint magának a gépnek a szerepe. Elektromos agyak által elkészített tervek alapján, önműködő számológépek által lefektetett tervek szerint, automatikus gépek dolgoznak és ontják azokat a termékeket, melyeket ismét nem iaz ember, hanem más automatikus gépek használnak fel újabb termékek gyártására. Az következik ebből, hogy az USA ,és a Szovjet által büszkén mutatott termelési számoszlopok tulajdonképpen nem is a nyugati, illetve keleti rendben élő emberek munkájáról, hanem a mindkét oldalon egyformán használt és az egész világon nagyjából ugyanazon elvek alapján működő automata gépek eredményeiről számolnak be. Amikor tehát a kétkedő természetű, vagy kishitű nyugati újságolvasó polgár azt a paradox jelenséget tapasztalja, hogy a rabszolga rendszerben majdnem ugyanolyan eredmények érhetők el a termelés terén, mint a szabad világban, — hajlandó azt a felületes konzekvenciát levonni, hogy ezek szerint nincs értelme a kommunizmus ellen harcolni, hiszen ők is tudnak termelni és gazdaságilag fejlődni, majdnem úgy, mint mi itt Amerikában. A Szovjet legújabb ötéves tervében olyan I ipari és közoktatásügyi fejlesztés terveivel lepte meg a Világot, amely méreteiben és tempójában — ha igaz volna — elérné, talán még túl is szárnyalná >az USA, valószínű szabad fejlődését ugyanezen idő alatt. Amerika, illetve a nyugati világ szívesen elfogadja ezt a kihívást. Mert az egészséges fejlődés versenye ipari, közegészségügyi, tuj dományas és művészeti téren, valamint az emberi kultúra számtalan más terén, vég- i eredményben minden egyes ember és min- I den jövő generáció életét javítani fogja, — 1 még akkor is, ha időközben egy pusztító háború rombadöntené nagyrészét annak, amit az emberiség alkotott. Különösen ma, amikor úgy látszik, hogy az atomfegyverek árnyékában egyik fél sem mer háborút kezdeni, örömmel kell üdvözölnünk azt, hogy a harc a gazdasági verseny porondjára terelődikát, mert a küzdelem ezen formája áldást fog hozni mindenkinek. Különösen előnyös a most meginduló nagyméretű gazdasági háború a jelenleg elmaradt népek — Afrika, itözel- és Távolkelet népei — számára, hiszen ezeket mindkét oldalon valósággal tömni fogják mindazzal, amit szem ük-szájuk megkíván, azzal a céllal, hogy a gazdasági megsegítés során mindkét fél a saját filozófiai rendszerét propagálja, illetve elfogadtassa. Az úgynevezett elmaradt népeknek nyújtott ez a segítség akkor kezd majd igazán érdekessé válni, amikor már nemcsak fogyasztási javakat, hanem uj termelésre képes berendezéseket, uj iparágak, uj iskolák, uj fejlődés létrehozására képes segítséget fognak kapni. Mert ezrei az elmaradt népek elmaradtsága lassan megszűnik, s az ott élő óriás tömegek egyszerre politikai hatalmat és egészséges fogyasztóközönséget fognak jelenteni. A kommunistabarát propaganda szerint ennek az egészséges gazdasági barcank a kezdeményezője a iszovjet volt, amely most legutóbb például Latin-amerika felé tett komolyan hangzó ajánlatot a gazdasági kapcsolatok kimélyítésére. Az igazság ezzel szemben az, hogy Bulganinék csak követni akarják az USA példáját, amely a maga részéről már évtizedek óta szállít árúcikkeket és ajándékokat egyaránt mindenhová, ahová most a kommunista Ígéretek sierint versenyképes árúkat kiváninak keletről is szállítani. A különbség azonban az, hogy a szovjet egyidejűleg mindenütt politikai felforgátást is akar szállítani, mindenütt lázítani is akar és fog a szabad gazdasági rend ellen. Ezen a téren pedig már más eszközökkel éspedig a fegyveres erőn alapuló politika eszközeivel kell a szovjet ellen küzdeni. AZ USA FELVESZI A HARCOT A SZOVJETTEL a keleti országok gazdasági megsegítésénél, — mondotta Dulles amerikai külügyminiszter washingtoni beszédében. “Ebben a küzdelemben nem szabad vereséget elszenvednünk” — mondotta, — “mert ez hatásában rosszabb volna egy vesztett háborúnál”. A tény az, hogy míg az amerikai segítség évente sok milliárd dollárt jelent, addig a szovjet a valóságban még csak teljesen jelentéktelen értékű árút szállított, s azokat is csupán készpénzfizetés ellenében. Dulles bejelentette Eden brit külügyminiszter közelgő amerikai látogatásának programmját, melynek legfőbb pontja a közel- és távolkeleti kérdés lesz. Arról is jelentést tett, hogy a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Indiában és Pakisztánban. Végül közölte, hogy az amerikai kormány elutasította mindazokat a kérelmeket, hogy a további atom- és hidrogénbomba kísérleteket szüntesse be, mert a világbéke érdekében szükséges, hogy Amerika megtartsa vezető pozícióját, az atomfegyverek terén. PAKISZTÁN KÖZTÁRSASÁGGÁ ALAKUL India példájának nyomán most a volt Brit- Indiai birodalomból alakított másik önálló állam, Pakisztán is közzétette, hogy megszünteti angol dominiumi jellegét és köztársasággá alakul át, de ebben a minőségében is meg fog maradni a Brit Nemzetközösségben, amelynek tudvalevőleg Kanada és Ausztrália mellett egész sereg kisebb-nagyobb ország tagja. A dolgok természetes rendje az, hogy ez az állam, amely csupán 1948-ban lett szuverén, papíron sem óhajt a brit uralkodó alattvalója lenni. Gyakorlatilag az uj államforma nem jelent semmiféle változást. AMERIKAI SAJTÓHANGOK Dulles amerikai külügyminisztert széles körben vádolja meggondolatlansággal az amerikai sajtó egy része azért, mert legutóbbi parlamenti beszédében kijelentette, hogy a a íkeletázsiai országokért megindult a gazdasági verseny az USA és a Szovjet között, s ezt a vértelen harcot elveszteni semmi körülmények között nem szabad, mert az eredmény éppen olyan káros volna, mint egy (vesztett lokális háború. A lapok felhívják a közvélemény figyelmét arra, hogy a gazdasági segítség egymagában nem elégséges a keleti pépek egyértelmű jóindulatának megnyerésére, 'mert a propaganda ereje a kommunisták oldalán gyakran (nagyobb hatású, mint i tényleges anyagi segítség a nyugati részen. Tény az, hogy íz amerikai és angol, illetve kanadai segítség ingyen van, i kommunisták által egyelőre még csak ígért anyagi segítség pedig magas árakon, dollárfizetés ellenében fog csak bekövetkezni, — ha ugyan több desz egyszerű propagandafogásnál. Az is igaz, hogy a Szovjet csak lényeges politikai, illetve “kultúrális” engedmények ellenében hajlandó a gazdasági sgyüttműködésre, míg az USA segítsége nemcsak ingyen van, hanem ahhoz a politikai mellékszolgáltatásoknak még az árnyéka sem fűződik. Ennek ellenére a távolkeleti népek számára, amelyek a (kommunizmust még nem ismerik, csupán azt láthatják, hogy egyre támadja a volt gyarmatbirodalmak és azok barátainak kormányát, a kommunisták szó-hadjárata nagyon sokat jelent. Mindannyian tudjuk, {hogy még a koldusok is szívesebben fogadnak el adományt szegény emberektől, mint gazdagoktól. Ezért van az, hogy az amerikai és brit segítség, akármilyen hatalmas értékű, nem kelt szimlátiát a távolkeleti népek lakosságánál. Van valami igazság abban, hogy az amerikai külpolitikusok gyakran többet beszélnek, mint ami az utóbb bekövetkező események tükrében helyesnek bizonyul. De az államvezetésnek ez a nyílt kártyákkal játszó formája a természetes következménye az egész amerikai alkotmányos életnek, illetve a tiszta demokráciának. Dulles az egész világhoz szólt, le valójában félszemmel az amerikai választókra tekintett, nemcsak azért, mert az/ezévi elnökválasztás után is meg akar naradni külügyminiszteri székében, hanem azért is, mert a külpolitikai vezetés megkívánja a folytonosságot, s hogyha íz amerikai választók nincsenek megelégedve azzal a hangfal, amit a külügyminiszter a parlamentben a világ felé haszíált, akkor értelmetlenné válik az egész külpolitika is, s egy íj miniszter esetleg újra szemben találhatja magát azokkal i nehézségekkel, amelyeken Dulles már túl van. * * * A SZOVJET JÓSLATOK CSŐOJE Az amerikai gazdasági élet soha nem látott prosperitásiák örvendett az elmúlt években, s a jelek szerint ez a jólét íem fog csökkenni az uj esztendőben sem — ez volt a lényege disenhower újévi beszédének. Ezzel a kijelentéssel az elmúlt lét hétben sokat foglalkozott, úgy a nyugati, mint a kommuíista sajtó. A kommunisták bizonyos aggállyal állapítják neg, hogy a kapitalista gazdasági rendszernek a háború utánra halálos biztonsággal megjósolt összeomlása nem kö/etkezett be, sőt hallatlan prosperitást és infláció nélküli iriási értékemelkedést hoztak az elmúlt évek. A nyugati gazlasági szakértők viszont lelkesen üdvözlik a szabad kereskelelem és szabad vállalkozás szisztémájának állandó és nö/ekvő sikereit. Vannak azonban a nyugati gazdasági szakértőknek olyan csoportjai is, akik ezt a kétségtelenül egészséges fejlődést a hidegháborúnak tulajdonítják. A hidegháború volt ugyanis íz, amely a háborús fegyverkezést fenntartotta, ha nem is abban az őrült tempóban, mint a tényleges háború folyamán, de mégis olyan arányban, hogy az ipar egy tekintélyes százaléka fegyvergyártással foglalkozik. A technika folytonos fejlődése következtében a hadianyagok maguktól válnak elavultá, és kívánnak újabb és újabb, egyre drágább terme’ést, anélkül, hogy az uj hadigépeket valaha is tényleges céok ellen kellene felhasználni. Azok számára, akik minden kaonai kiadást elvileg feleslegesnek tartanak ez a helyzet rossznak látszik, mert hiszen gyakorlati értéke nem több, mint a 18. század végének nagy francia elméleti ökoncmusai által ajánlott az a gondolat, hogy a kormány minden országban ásasson a munkanélküliekkel hatalmas lyukakat és azokat töméssé megint be. De akik képesek a hidegháborút úgy tekinteni, mint egy éles, de alapjában jóhatású versenyt egy jobb életformáért, 'amelyet majd egyszer az egész világ felett kormányzó világkormány fog megvalósítani, — azok számára úgylátszik, hogy a hidegháború, legalábbis gazdaságilag na gyón is kívánatos állapot. Amerika számára az ipar és a tudomány minden ágának fejlődést hoz, — a diktatórikus Szovjet számára pedig a diktatúra fenntartásának szükségessége folytán az ott uralkodó rendszer megerősítését jelenti. GAZDASÁGI HÁBORÚ
