Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-12 / 19. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 VI. 19. sz. 1956 május 12. Hasz­nálja Az utol­érhetetlen hatású CSEP­PEKET a meghűlésből eredő KÖHÖGÉS a légutak jkatarrhusa, az asztma, a bronchitis, s a közönséges torokbáníálmák közismert nagyszerű gyógy­szerét. Ugyancsak kitűnő hatású toroköblítőszer. Felnőttek és gyermekek egyaránt használhatják. KAPHATÓ MINDEN DRUG STOREBAN. Vámmentes európai vagy ^ amerikai S GYÓGYSZER \ MAGYARORSZÁGRA ^ légi postán 7 r.ap alatt ^ direkt Svájcból küldhető.|j A szállítmányt .garantáljuk. [Szívesen adunk bővebb fel­világosítást. GIFT PARCEL CENTRE jl TO HUNGARY $ 781 Queen St., W., Toronto? Tel.: EMI 6-4593 j Magyar kiszolgálás. í Ha barátokra, társaságra, szórakozásra vágyódik bízza a sorsát Kanada legelső LEVELEZÉSI IRODÁJÁRA. Küldjön be egy dollárt és teljes személyleírást önma­gáról, s mi megküldjük Ön­nek a megfelelő úrnak, vagy hölgynek névjegyzékét, 21- től 60 évesig terjedő korban THE SELECT SOCIAL AGENCY Box 91. Postal Station “E” Toronto. (Hatóságilag engedélyezett és bejegyzett iroda.) IRÓGÉPJAVITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszere­lést szakemberrel végeztessen. Telefon: KE. 6574 Cím kiadóhivatalunkban is leadható. ft Ha használt autóját el ^akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a AUTO-WRECKING-ET MR. JUHÁSZ 2004 Stanley A ve.' Niagara Falls fel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Autóját azonnal javítja Earl Mafoee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.-Épitkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMER CILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. SIR GONDOZÁS Magyarországon elhunyt ! ozzátartozók sírjainak gon­dozását vállalom. Az ápolást fényképekkel igazolom. Megbízásnál név, pontos temető megjelölés és temetési év közlését kérem. Felvilágosítást ad : BÍRÓ KÁLMÁN Budapest XIII. Pozsonyi u. 41. MOZIMŰSOR MELODY THEATRE, TORONTO 1344 COLLEGE ST. TEL.: WA.2-0850 — WA. 2-63if,' MÁJUS 12-IG BEZÁRÓLAG MEGHOSSZABBÍTVA A NAGYSZERŰ, VÉGTELENÜL ÉRDEKFESZITő NÉMET-LENGYEL KÉMFILM RITTMEISTER WRONSK2 Angol feliratokkal. Címszereplő : WILLY BIRGEL Hétfőtől, május 14-től kRöKK MARIKA PAZAR, SZÍNES, ZENÉS FILMJE DIE FRAU MEINER TRAUME (‘ÁLMAIM ASSZONYA”) Angol feliratokkal. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások naponta 6.05 és 8.30-kor, Szombaton 2.05, ^45, 7 és 9.15 órakor. jMELODY THEATRE, MONTREALI ^SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok). AV. 8-3070Í Szerdáig május 17-ig bezárólag meghosszabbítva. SENSATION IN SAN REMO Angol feliratokkal. )Varázslatosan szép, ragyogó szinesfilni, telve romanti-] |kával, derűvel, humorral, remek dallamokkal és gyönyö-l rű rivierai tájfelvételekkel. ^Főszereplője a magyarok egyik legnagyobb büszkesége RüKK MARIKA. Kisérőműsorban a legújabb német híradó : BLICK IN DIE WELT. Előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, I szőni haton és vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 % órakor. ( ARANYKARIKA Irta : SZITNYAI ZOLTÁN. XII. — Kié a templom ? — kérdeztem tőle távoli célokat elő­készítő gondolattal. — Istenkéé — felelte Szedlacsek bácsi. — De mégis, itt a földön kié ? — Itt is az Istenkéé — állította Szedlacsek bácsi. — Hát itt nem a'é, akinél a kulcsok vannak ? — és úgy gondoltam, hogy ez a kérdés talán közelebb visz a célomhoz. — Ha így érti a kis Lulu — mondta némi gondolkodás után — akkor persze azt lehet mondani, hogy az enyém. Majd gyorsan mentegetődzéssel tette utána : — De persze, csak azért, mert a kulcsok nálam vannak. Hiszen én is így értettem és tovább érdeklődtem : — És maga sohase szokott misézni ? — Csak a papok szoktak. Úgy tettem, mintha ezen nagyon csodálkoznék. Hogy lehet, hogy ő nem misézhet, amikor őv.é a templom ? — llát akié a templom, épp az nem misézhet benne ? — j lazítottam tovább Szedlacsek bácsi hiúságát. — Az úgy van — mondta szabadkozva, — hogy se valót­lant ne állítson, te a tekintélye ne csorbuljon előttem, — hogy a sekrestyés is ai Ur Isten szolgája meg a pap is és az Isten­­ke előtt mind a ketten egyformák. — De ugye akkor Szedlacsek bácsi is pap, csak éppen nem NYARALJON MU5K0KÁN a GOLDEN GATE LODGE-BANi CSÁSZÁR I S T V Á N közismert nyaralójában. Magyar és bécsi konyha. — Italok az L.C.B.O. által engedélyezve. Homokstrandja egyedüli Muskokán, privát tennisz­­pálya, motorcsónak, T.V. a társalgóban és golfpálya két mile-ra. Torontótól csak 120 miles távolságra. HETI ÁRAK: teljes ellátással személyenként $35.00-101 ELŐSZEZONBAN : júniusban és szeptemberben árengedmények. Megnyitás : június 1-én (hosszú-w eekend.) ^Felvilágosításért írjon: MANAGER, Golden Gate Lodge,) Muskoka, Milford Bay, Ontario. Tel.: Milford Bev 9 R 4. isel reverendát ? U£ye azért nem, mert szakálla is van? — Azért — felelte tusakodva. És ha nem lenne szakálla, akkor misézhetne is ? Szedlacsek bácsi most aztán valamivel messzibbre ment a saját tekintélyének védelmében, mint amennyit ö maga is akart. — Tulajdonképpen nem is azért, mert vannak szakállas papok is. Hiszen Lulu is látta, hogy a régi képeken a püspök meg prépost urak csaknem mind szakállasak. Azt mondta, hogy “tulajdonképpen”, mert az olyan szó, amit így is, meg úgy is lehet érteni. Én azonban csak egyféleképpen értelmeztem. Úgy, amint az céljainknak a legjobban megfelelt. — Hát akkor misézzen — mondtam határozottan, szinte utasításszerűen. Ijedten rázta a fejét és tiltakozó mozdulatot tett : — Nem. nem 1 — Miért nein ? . — A szentmise nem játék és az Istenke megharagszik arra, aki abból játékot akar csinálni — jelentette ki igen dip­lomat ikusan. De nekem is volt magamhoz való eszem és én se voltam nála kevésbbé diplomata. Így szóltam tehát : — Hiszen niaga is pap. Vagy nem ? Szedlacsek bácsi tanácstalanul nézett rám. Némán rázo­­gattá a fejét, mintha nem tudna dönteni. Szelhette volna őszin- i ér. megmondani, hogy ő csak sekrestyés, Istennek alázatos szolgája, aki azonban mégsem misézhet. De attól félt, hogy ha ezt bevallja, megszűnik velem szemben minden vonzó va­rázsa. Akkor bizonyára nem sietek hozzá a sekrestyébe, az első reggeli harangszóra és a templomból nem távozom vele kézenfogva a városon át. Pedig mi ketten régi barátok va­gyunk. Volt idő, amikor Szedlacsek bácsi ló volt és a kert bok­rai között vágtatott velem és nagyokat nyerített, ha az osto­romat pattogtattam, igen öreg ló volt már és sánta is, de nyeríteni jobban tudott, mint a fiatalok. Sőt, ugatni is tu­dott, mert olykor kutya is volt, máskor meg madár és szeb­ben fütyörészetfc felém a bokorból, mint a madárkák az ágon Ha én kértem, mindig szívesen nyerített, ugatott meg csipo­gott Szedlacsek bácsi. Mindent megtett a kedvemért, de most hevesen és rémülten tiltakozott. Azt nem lehet ! Szent Isten, hova gondol kis Lulu, azt nem lehet. — A papnak lehet. Még várt egy ideig s amint látta egyre bizalmatlanabbul elboruló arcomat, azt ajánlotta, hogy nem bánja, misézhe­tünk, de csak a sekrestyében, az egyik ablak előtt. — Az ablak előtt ? Miféle mise az ? A miséhez oltár kell, templom, piros ruhában ministrans fiú. Lehajtotta a fejét és megadásai sóhajtotta : — Hát nem bánom. A templomtoronyban épp fölcsendült a déli harangszó, amikor mi ketten kiléptünk a sekrestye ajtaján, a szentély­be. Elől én, hosszú, piros ministránsruhában, moly uszály­ként söpörte mögöttem a földet, fölötte hófehér karing és azon a vállainna simuló, arany szegélyű piros gallér. Az ujjak zsipkéi csaknem a térdemig omlottak áhitatosan összekulcsolt kezeimen. Mögöttem Szedlacsek bácsi lépegetett, aranyhím­zésű miseruhában, ezüstös fején négyágú fekete bizetummal. mint az igazi papok és hosszú, ősz szakálla a mellét verdeste, valóban úgy, mint a régi képeken, a régi püspököké. Kár, nagy kár, hogy üresek voltak a padsorok és senki sem látott bennünket, amint ünnepélyesen bevonultunk. Nem búgott az orgona, az oltáron nem égtek a gyertyák, nem zen­gett hozsannát a kórus, amikor letérdeltünk az oltár előtt. Aztán az oltár egyik végétől a másikig követtem Szed­resek bácsit, úgy, amint más ministránsok is követik a mi­séző papot, csetlettem-botlottam a hosszú ruhában és buzgó keresztvei.lsek közben k-letérdepeltem a legalsó lépcsőn. Szedlacsek bácsi meg az oltár előtt jött-ment, a misekönyvbe lapozgatott, áldó mozdulatokat tett a kehely fölé, úgy mint más papok is szokták. Egészen jól csinálta. — Lehet már csengetyűzni ?.— súgtam fel neki türel­memet vesztett izgalommal, mert egyre és mindenekfölött azt a pillanatot vártam, amikor megragadhatom és megráz­­hatom -az ezüsthangú csengetyűt, amelynek négy kis köp­­penye úgy borul össze, mint négy virágszirom és az egész misében az ezüsthangú csengetés a legszebb. — Mindjárt, mindjárt — bólintott felém Szedlacsek bá­csi, aztán valamit morgott, néhány latin szót idézve az ér­telmetlen susogásba. ismét úgy, mint az igazi papok. De én már nem bírtam tovább magammal, megragadtam hirtelen a csengetyűt é- megráztam hevesen, háromszor egymás után. Mögöttem ekkor valami dobbanás hallatszott. Mintha jegy kemény bot végét üttöték volna a kőkockákhoz. Haragos j kiáltás sújtott felénk a templomívek alól : — Megőrült maga Szedlacsek ? Szedlacsek bácsi hirtelen viszafordult, aztán rémült arc­cal térdre rogyott az oltár előtt és a padsorokkal szemközt : — A prépost úr ! — hördült a hangja. Én leejtettem a csengőt és az vészes csilingelőssel buk­fencezett le az oltár lépcsőjéről. A templom mélyéből gyors léptekkel közeledett Pali bá­csi. Bő reverendája úgy lobogott, suhogott, mint a viharzúgás. Megábt a szentély előtt. Szigorú tekintete szinte végigvágott '-‘/edlacsek bácsin, tetőtöl-talpig, majd felemelte a botját, mintha sújtani akarna vele, aztán kinyújtott karral a sek­restyeajtó felé mutatott mereven. Egy szót sem szólt ; de felháborodástól lángoló tekintete azt parancsolta. “Taka­rodjatok !” Fejvesztetten loholtunk vi-sza mind a ketten a sekres­tyébe. Most már Szedlacsek bácsi ment elöl a szent kehellyel. A fekete biretum ijedtében félrecsúszott a fején. Mögötte vág­tattam és rémült siettemben el is vágódtam a küszöb előtt. Négykézláb csúsztam, gurultam be az ajtón. Mi lesz most velünk ? — sóhajtozott Szedlacsek bácsi. A miseruhát lázas sietséggel levetette magáról, de a fe­hér kötéllel átövezett hosszú ingről már megfeledkezett és a felrecsúszott biretumról is a fején. Azt se tudta, mihez kezd­jen, a kegyszerszekrénytől egy másik szekrértyig száguldott és egyre azt hajtogatta : — Mi lesz most velünk ? Ezt megcsináltuk kis Lulu. Pali bácsi most megállt a nyitva hagyott sekrestyeajtó­ban. Mosoly cikkázott át szigorú arcán, amint az öreg Szed­resekre nézett, aki földigérő, csipkés ingében olyan volt, mint egy szakállas angyal. — Mit tegyek én most magával Szedlacsek ? — Nem tudom, nem tudom nagyságos prépost úr — tör­delte a kezeit az öreg ember. Kissé előbbre léptem. — Hát ő nem pap ? — kérdeztem nem egészen őszinte gyanakvással. Szedlacsek bácsi hol Pali bácsira nézett könyörögve, hol meg énrám, azoknak ijedelmével, akik tudják, hogy egy sú­lyos lelepleztetésen kell átesniük. — Nagyságos prépost úr, az úgy volt... Kérem az úgy volt. .. A kis Lulu azt hitte, hogy akinél a kulcsok vannak, azé a templom és akié a templom . . Én meg nem mertem neki megmondani... Nagyon akarta szegényke... Hát a sekrestyés nem pap ? — kérdeztem már a ma­gam védelmére. Szedlacsek bácsi olyan mélyen hajtotta le a fejét, hogy hosszú szakálla már szinte a földet érintette. Pali bácsi elmosolyodott, szelíd mosollyal, mintha hir­telen mindent megértett volna. Aztán megrázta szép, ősz fe­jét és megcirógatta az arcomat: — Persze, hogy pap a sekrestyés is, Isten szolgája fiacskám és én voltaképpen csak azért haragudtam meg, mert a déli harangszó után már nem szabad szentmisét bemutatni. A színes üvegeken át piros és kék sugarakat szórt be a nap, az ablakpárkányon összemosolyogtak Szedlacsek bácsi kedvenc ibolyái, a levegőben megélénkült a tömjénillat és Isten szent békéje honolt a boltíves falak alatt. AHOL NINCSENEK CSILLAGOK Szürkület felé járt az idő. Apám szobájában másnapi leckémet készítettem. Kívülről futkosás hallatszott, ajtók csapódásának zaja, akár azon a reggelen, amikor Varjú bácsi főbelőtte magát. Úgy látszik történt valami. Anya. Anica és szakácsnőnk Kafka, az udvarra néző, nyi­tott konyhaablakban álltak. Katka a kezeit tördelte és két­ségbeesetten sopánkodott : — Szent Isten, jóságos Ur Isten ! Hiszen még agyon veri. Anya tanácstalanul nézett Anicára és elfojtott félelem­től remegett a hangja : — Mit csináljunk ? Jaj. ha legalább itthon lenne az uram. Istenem, mit csináljunk ? — Legjobb lenne rendőrért küldeni, hisz ezt nem lehet toVább nézni tétlenül méltóságos asszony. Aztán nem tudom, mi történhetett. Lent vészesen fel­­sikoltott valaki és Katka az arca elé kapta mind a két kezét. Anya a lakás egy másik ablakához futott és azt kitárva, ma­gából kikelten kiáltozta : —-Rendőr, rendőr!... Valaki azonnal fusson rend­őrért !. . . Katka hamar, hamar!. . . Hívjon rendőrt ! Az udvari lakásban Agor verte a feleségét. Még soha nem érzett, vad izgalom járta át a bensőmet. A kiontott vér látása a borzalom és a felháborodás viharos indulatait vál­totta ki bennem. Először láttam meg á bűnt, az igazi bűnt, amely az ószövetségi parancs ellen tör : ne ölj ! Egy nőt ver­nek. talán meg is ölik. Ezt nem tűrhettem, cselekednem kell ! Hiszen én hős vagyok, sőt király és e pillanatban az egyetlen férfi a házban. Tettvágyamat sarkalta az is, hogy akiről szó van, az személyes ellenségem, az üldözött ki az országomból és sértette meg súlyosan felséges személyemet. Katka rohant a rendőrért, anya az ablakból nézte izgatottan, hogy jön-e a vendor. Én kardot kötöttem a derekamra és lerohantam a lépcsőkön. — Lulu ! — sikoltott utánam Anica, de én már alig is hallottam. Lépcsőfokokat ugrottam át és az udvaron keresz­tül, a kertész lakásába rohantam. Agor a szoba közepén állt, ingujjra vetkőzötten, vérben­­forgó szemmel. Tömör kis botot emelt ütésre éppen. Ingének feltört ujja alatt, kiduzzadtak az izmok, feszültek az inak és a könyöke fölött valami furcsa lilás ábra sötétlett. Az asszony a földön hevert, összekulcsolt kezekkel rimánkodva könyör­­gött az urának, hogy ne verje tovább. Az arcát vércsíkok borították sűrűn és szétdúlt sárga hajának szálai úgy hever­lek a vérben, mint a ledöntött kalászok a tócsás talaj levé­ben. Még sohase láttam vért. Féltem, de egyre arra emlékez­tettem magam, hogy én hős vagyok és e pillanatban az egyet­len férfi a házban. (Folytatása következik). I SZÄKÄZ ÄSZTÄLÜS ÁRUK, í plywood, moulding, ajtók, szigetelő és tetőfedő anyagok, f kerítés oszlopok, stb. Méretre vágunk és díjmentesen i házhoz szállítunk. f Szombaton egész nap nyitva. / Háztulajdonosok $100—3.000 kölcsönt kaphatnak évi 1 514', kamat mellett, 3 évig történő visszafizetésre, j CALEDONIA LUMBER COMPANY) 2 Caledonia Park Road, Toronto 10. C (St. Clair és Davenport között). 1 Telefon : ROger 2-7862. ^ < Sajtókampányunk első eredménye Mint olvasóink tudják, ez év március elsejével megkezd­tük kéthónapos sajtókampányunkat, részben azért, hogy erő­dítsük táborunkat, másrészt, hogy megvalósítsuk sok olva­sónk azon kívánságát, hogy lapunkat kétszer hetenkint jelen­tessük meg. Sajtókampányunk megnyitása amilyen örömet okozott régi olvasóinknak, ugyanolyan rémült ijedelmet vál­tott ki ellenfeleinkben, akik egyáltalán nem tartoznak a kom­munistákhoz. Lapunk évek óta megrögzött antagonistái, a zöldektől kezdve a sárgákig, mintegy frontot alkottak annak érdekében, hogjN elszabotálják sajtókampányunkat. Ennek a “közös összefogásnak” meg is volt az az eredménye, hogy a magyarság helharcaitól már megundorodott olvasók otthon­­maradtak, nem jöttek el a Magyar Házba hirdetett gyűlé­sünkre, nem akarva nyíltan szembeszállni azckkal.'akik tiszt­ségüknél fogva szerepet játszanak a magyarság szellemi éle­tében. Tehát még barátaink közül is sokan otthon maradtak, i de helyette levelekben, s főleg csekkben fejezték ki lapunk I iránti szereteíüket és nagyrabecsülésüket. így a kéthónapos sajtókampányunk még nem teljes eredménye a következő : Negyvenöt személy szerzett cgy-egy uj előifzetőt. Harmincketten szereztek két-két előfizetőt. Tizennégyen beküldtek három-három uj előfizetőt. Kilencen szereztek négy-négy előfizetőt. { Öfen szereztek öt-öt uj előfizetőt. Sajtóalapunkra 178-an küldtek be 50 centtől 25 dollárig j ter jedő különféle összegeket. i Ha a fenti eredmény nem is sok és így egyelőre arról szó sem lehet, hogy hetenként kétszer jelenjünk meg, arra azonban elég volt, hogy erősítsen minket a további küzdelem-, re. melynek célja változatlanul : a magyar szellem ápolása, s . a kanadai magyarok egységének megteremtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom