Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-14 / 2. szám

KANADAI MAGYARSÁG

5

VI. 2. sz. 1956 január 14

MILYEN ELŐNYÖKET NYÚJT A ! . “WORKMENS COMPENSATION”’

SZENT PETER ESERNYŐJE

Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN

XXIX.

— Xairvon ‘■/.ívesen. Oh, hogyne. Csak a módokon gon dolkozom. 11a talán leeresztenék egy hosszú fát, fel tudnaajta mászni ?- Nagyon e! vagyok gyengülve az álmatlanság és éh ség miatt. — felelte a mélyből a sok kiabálástól ércevesztett elgyötört hangon.

— Ah, szegény ember ! Várjon csak !

Eszébe jutottak az almák, amiket reggel Mravucsámu rakott a zsebébe.

— Halló ! Vigyázzon ! Egy pár almát dobok le addig is míg valamit kifőzök.

Sorba kiszedegette az almákat és behajigálta a hasadék' a. Egys erre megijedt. Jaj, közte van a Veronkáé is. Háthí megharagszik.

— Megtalálta ?

— Meg. Köszönöm.

— Ne egye meg, kérem, azt a pirosat, mert nem az

gos kaland.

— Mely azonban könnyen végződhetett volna a legbor:asztóbb halállal, ha önt nem küldi a gondviselés.

— Bizonyára köze volt hozzá a gondviselésnek. Eltört i tengelyem az úton, anélkül nem jöttem volna e helyre.

A pap elérzékenyülve emelte tekintetét az égre.

— Ha száz évig élek, sem felejtem el gyöngéd szivessérét. nevét imáimba foglalva. De, óh én háládatlan, hiszen még nem is kérdeztem a nevét.

— Wibra György.

A besztercei híres ügyvéd ? Istenem, ilyen fiatal ! örüök, uram, mert egy derék emberrel szoríthatok kezet, kit :gész Beszterce magasztal, de százszor jobban örülnék most, ni egy szegény vándordiák állna előttem az előkelő úr heyett, mint megmentőm. akit megjutalmazhatnék illő módon. )c hogy rójjam le hálámat önnel szemben ? Tudom, el nem ogadna tőlem semmit

Gyuri ajkai körül ravasz mosoly hasadozott.

— Kérdés ! Tudja-e, hogy az ügyvédek nagyon kapzsik ?

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

Ha valakit munkaközben baleset élés egy ideig nem dolgozhat, honnan kap pénzt a megélhetésre ?

A “Workmen’s Compensation” törvény védelmezi a munkást, ha bizonyos fajta munkaágban dolgozik,, mint pl.:

— Építkezés — Bányászat —

— Fakitermelés — Halászat —

— Közlekedés — Szállítás —

— Közszolgálati művek kezelése —

Amikor a segélyre jogosult alkalmazott megsérül, balesetét azonnal jelentenie kell munkaadója hivatalában. Ingyenes orvosi és ha szükséges kórházi kezelésben részesül. Az orvos

Az orvosi jelentés alapján a tartományi' “Workmen’s Compensation Board” megkezdi a segély fizetését a megsérült munkásnak, a baleset után egy héten belül. A segélv, fizetése addig tart. amíg a munkás ismét munkaképes.

A segélyt azok a jogosult munkások is megkapják, akik bizonyos fajta foglalkozással járó betegségben betegednek meg.

MÁS FONTOS JUTTATÁSOK

Balesetből bekövetkezett halál esetében fizetik a temetkezési költséget, valamint az özvegynek és árváknak megállapított év járadékot.

jelentést tesz sérülése súlyosságáról.

KÖZZÉTESZI, HOGY AZ ÖN SZÁMÁRA KELLEMESEBBÉ TEGYE AZ ÉLETET KANADÁBAN .

RADINGS

BRADING BREWERIES LIMITED Ottawa • Windsor • Montreal • Hamilton

Kérje a “Brédingsz”-t).

VÁGJA KI AZ ANGOL SZÖVEGET VIGYE EL A POSTAHIVATALBA.

Jegyzet : Az angol szöveg a postamesternek szól.

POSTMASTER

Please help bearer to get in touch with Settlement Officer, Immigration Branch, in nearest city.

I

l

VAV.VAV.VV.V.V.WAW.V.V.VAWAVAV,W.VWA’//.V.V.,.’.V.,.V.V.,.,.V,,.,.V.,.h

SIXTEEN TONS,

- a címe egy undorítóan elterjedt slágernek, amelynek szövege szerint e szénbányász egésznap izzad, tizenhat tonna szenet hoz a felszínre egy nap, s mindebből semmi haszna sincs, mert a pénze úgyis a társaság kaszszájába vándorol, s az egész élete csak anynyi, hogy őt a társaság kihasználja, kizsigereli és kiszipolyozza. De — folytatja a basszushangú énekes a bányász ökle acélból van, s ha majd egyszer fellázad, jaj akkor .. — s igy tovább.

Ha a sláger a sztahanovista bányász dala volna, meg lehetne érteni. Akkor is érthető volna, ha egy magyar bányász énekelte volna, mondjuk 1913-ban, vagy talán 1925-ben. De ma az amerikai és kanadai bányász a világ egyik legjobban fizetett munkása, aki óránkint 2.43 dollárt keres, a legmodernebb gépek és egészségi berendezések segítik nehéz munkájában, heti keresete átlag 120 dollárra rúg és biztosított évi bére, nyugdíja, ingyen orvos ápolása .és családi biztosítása van.

Éppen ezért az amerikai bányász nem-t csak megelégedett és egészséges, hanem valóban sokkal többet is termel ki, mint 16 tonna szenet egy nap és hosszabb, boldogabb életet él, mint a bányavállalatok részvényesei, (akik között egyébként rengeteg a bányász) és igazgatói. Nem is a bányászok hangját adja vissza a Sixteen Tons. Hanem a lazító kommunisták hangját, aminthogy az egész dal is elejétől végig azokat a lázi tó jelszavakat fröcsköli szét, amelyeket már 1919-ben Pesten és Tatán énekeltek az akkori bányászok, akiknek akkor valóban volt okuk panaszra, — s azóta titokban, szenvedve mormolnak a jelenlegi magyar vörös báli ákban szenvedő rabszolgák.

Nem nehéz Ezsau kezét megtalálni a I rsszushangú kommunista propagátor lemezeiben. A szabad Kanadában és USA-ban n'ncs mód arra, hogy ennek a lemeznek a játszását betiltsák, mert az írott törvényekkel n n ellenkezik. De reméljük, mindenki megél ti, ki énekel és mit énekel és miért énekel ;> Sixteen Ton című sláger mögött.----------------------o-------------------MAGYAR ÍRÓ A “READER’S DIGEST”

pályadíj nyertese--------o--------A Reader’s Digest” kerek 33 millió példányszámban tizenegy nyelven megjelenő amerikai folyóirat irodalmi pályadíját Weber Tibor nyerte el.

ANTHONY EDEN

brit miniszterelnök a parlamentben súlyos támadások középpontjába került. Tehetetlenséggel és gyengeséggel vádolják, amiért kormányelnöki minőségében nem volt képes azt a féktelen akaratot mutatni, amit elődje, Churchill mutatott. Annyi bizonyos, hogy Churchill utódjának lenni nem könnyű feladat, különösen most, amikor a legnagyobb politikai ellenfél a szovjet élén olyan lelkiismeretlen diktátor áll, mint Kruscsev. Másrészről hálátlanság és ostobaság elfeledni azt, hogy Edennek köszönhető a párisi egyezmény létrehozása, s ezzel a harmónia legalábbis a nyugati hatalmak között. Eden a józan, békés politika harcosa, a tanácskozások, a diplomáciai érintkezés, az egyességek lu've, s ebben a minőségben közelebb jár az élet valóságaihoz, mint azok, akik állandóan mutatós, számokban és országokban kifejezhető eredményeket akarnak felmutatni. A brit politika hosszú évszázadok óta szünet nélkül polititkai baklövésekkel volt tele. A világ egyetlen diplomáciai karát sem támadták annyit — néha jogosan, néha jogtalanul, — mint az angolokét. Az angol katonaság gyakran szenvedett vereséget csaknem fegyvertelen bennszülöttektől, s az angol flotta a II. világháborúban egy pár óra alatt eb esztette két legmodernebb csatahajóját. Mégis a történelem azt mutatta, hogy a folytonos csatavesztésből kivétel nélkül mindig győzelem lett, s a 16. századtól napjaink:g újra meg újra elparentált Anglia minden hibáiból tanult és minden tévedés után valamivel okosabb lett. Ennek a tipikusan angol filozófiának, a tévedések és javítások egymást váltó filozófiájának a tipikus képviselője Eden. Ezért nagyon kérdéses, igazuk van-e azoknak, akik a parlamentben és azon kívül támadják.-----------------o----------------EGYETLEN

KOMMUNISTÁT SEM VÁLASZTOTTÁK MEG

a nyugatnémet Kuhr-vidéken és az északnémet hajóépítő üzemekben megtartott országos szakszervezeti választásokon. A Ruhrvidéki fémmunkások szakszervezete és a brémai hajóépítőmunkások szakszervezete által megválasztott tanács kibuktatta az öszszes korábbi kommunista tagokat. Ez a két szakszervezet képviseli a nyugatnémet nehézipari munkásság több mint 90 százalékát.

enyém.

— Nem fogom megenni.

— Ön, úgy látszik, a műveltebb osztályból való.

— A glogovai plébános vagyok.

Gyuri meglepetve tántorodott vissza. Szent Isten : a glogovai plébános ! Nem hallhatott volna semmi csodálatosabbat a világon.

— Majd mindjárt segítek, tisztelendő úr, csak egy kicsit várjon.

Nosza, szaladt, vissza a kocsihoz, mely veszteg állt leni a völgyben, a jobbról balról emelkedő terméketlen, árkos hegyoldalak között. Úgy nézett ki onnan a vidék, mint egy kettéhasított mákfejnek a belső része. Egész a kocsihoz nem kellett mennie, amint meghallották a hangját, rákiáltott Jánosra :

— Szedd le gyorsan a hámot a lovakról és hozd utánam, a lovakat meg kösd valami fához !

János szótfogadott, de nagy dörmögéssel, fejcsóválássál. Sehogyse tudta eltalálni, mi történhetett, mire kell a hám ? Hallott ugyan valamikor olyanforma mesét a fonóban, hogy a Fatépő Gábor két medvét fogott egyszer a szekere elé az erdőn. Csak tán nem ilyesmire kell a hám ?

Mindegy. Kell, amire kell. Vitte vállán az úr után a hasadókhoz. Ott aztán a két hámot összekötötték egybe, a kisafa-szíjaknál fogva s leeresztették a mélységbe.

— Fogódzkodjék bele, plébános úr ! Mi meg ketten. János, húzzuk fölfelé!

Ugv tett a pap, ahogy Gyuri mondta : megfogódzkod ván végső ereje megfeszítésével az így meghosszabbított hámba és bár most is omlott lába alatt a hasadék meredek fala, mégis szerencsésen kikapaszkodott a föld felületére.

De hogy nézett ki ! Csupa por, csupa piszok, arcán > keservesen átélt éj dúlása, amihez hozzájárult a kimerültség és az éhség. Nem volt azon szegényen emberi ábrázat. M 1 (t. i. én és olvasóim), kik fiatalon láttuk utoljára, hiába keresnék szép, hamvas puha arcát, borostásképű férfi volt már, gesztenyeszin haja fehér szálakkal fölverve ; hosszabl keresgélés kellett, míg egy-egy ismerős vonást ragadott ki a szem. Csak egy volt a régi, a jóság és a szelídség, mely e so vány, komoly, igazi papi arcot mintegy beragyogta.

Meg volt lepetve, mikor egy finoman öltözött fiatalura látott maga előtt. Valóságos csoda itt a glogovai erdő szélén!

— Ah, hogyan háláljam meg a jóságát ? — kiáltá ama bizonyos pátosszal, melyen rajta van a prédikáló-szék szaga.

Egy pár lépést tett a vízér felé, hogy abban megmosakodjék, de lába megcsuklott s éles fájdalmat érzett derekában.

— Úgy tetszik, megütöttem magam esés közben, nen igen tudok menni.

— Támaszkodjék rám, kedves tisztelendő ur ! — biztat , ta Gyuri. —• Szerencsére a kocsim nem messze van. Te pedig 1 •János, vágd ki addig nyújtónak azt a kis fát, míg mi lassan megyünk.

Már az igaz, hogy lassan mentek ; a pap a ballábát nen bírta jól emelni, minduntalan megbotlott a földből kimosott fagyökerekben, melyek keresztíil-kasul fonódtak mindenfelé, mint a szultán névaláírása : — úgy látszik, alul a föld alatt még érintetlen az erdő, Itt fent azonban az egykori nagy fák helyén törpék uralkodnak : a • hályogmogyoró meg a kányafa, két nyomorult cserje, két kis útonálló. Az egyiknek leg alább szép fehérvereses virágja van, lóbázza is kevélyen í lecsüngő fürtöket, de a másik egészen csak arra való, hogy a. embernek alkalmatlan legyen járás közben.

A kocsi messze állt. ráértek odáig beszélgetni, néha rne;. is kellett pihennie a papnak, volt elég szék, elég fatönk az úton.

— Csak egyet mondjon meg, tisztelendő úr, hogyan ke rült ide, éjjel, egyedül ?

Elbeszélte, hogy a húgát várta tegnap, ki a nevelőnőért nent a távolfekvő vasúti állomáshoz. Miután nem jöttek meg 'dőre, nyugtalanság, türelmetlenség fogta el estefelé s mint akárhányszor tette, kisétált az erdei ösvényen eleibök. Ment. nent, mindig tovább, fokozottabb aggodalommal kémlelve i dombokról az utat s figyelve, amint beesteledett, nem hall-e távoli kocsizörejt ? Egyszerre eszébe jutott, hogy hátha a Pribalszky-malomnál letértek a hosszabbik, de szebbik útra, nely Uhlyavnán keresztül visz Glogovára ? Veronka (úgy lívják, kérem, a húgomat) rajong az árnyas erdei utakért. gén, így lesz. bizonyosan így lesz. Azóta már régen otthon annak, míg ő itt aggodalmaskodik. Legjobb tehát menten .’isszatérni s szerencsétlenségére, hogy minél hamarább ottlon lehessen, egy kurtább gyalogúira tért. A sietség ördöge jajba vitte a sötétben valahogy félrelépett és belezuhant a hasadékba.

— Szegény kis húgocskám, — sóhajtott fel, — mennyit szenvedhet most miattam.

Gyuri minden áron kedélyesre szerette volna fordítani a pap bús hangulatát.

— Ej, majd megvigasztalódik a kisasszony, jótállók érte 5 a tisztelendő úr is kiheveri, ha egyet alszik rá. Két-három nap múlva úgy fog föltűnni, higgye meg, mint egy mulatsá— Ah, szóljon, szóljon ! — Bizonytalanul, gyanakodva íézett a szeme közé. — Igazán ? Nem tréfál velem ?

Az ügyvéd nem felelt mindjárt. Némán tettek egy pár epést föl a dombra egy villámhasított vadkörtefa felé, melynek irányában állott a kocsi.

— Hát igen — mondá aztán elfogódott. majdnem remélő hangon — valamit szívesen elfogadnék.- Csak, kérem, beszéljen tartózkodás nélkül !

— Eszembe jutott, hogy valamije van a kocsimon.

— Az ön kocsiján ?

— Amiről ön nem tud és amivel engem boldoggá tenne.

A pap mohón odanyujtotta mind a két kezét.

— Bármi legyen is a világon, ím, az öné.

Egy fél perc se kellett, ott voltak fent a körtefánál.

— Amott áll ni, a kocsim !

A pap odanézett, egy piros napernyő szúrta meg a szenét, legelőbb, alatta egy kis fekete szalmakalap, fehér marraréta-viiágokkal és még lejjebb egy tündöklő arc. Minden dyan ismerős volt előtte, az ernyő, a kalap, a margarétairágok és az arc.

összerázkódott, mintha álmot látna, azután felkiáltott, íz ügyvéd karját megragadva :

— Istenem, az én Veronkám !

Az ügyvéd szelíden mosolygott, meghajtotta fejét a lelkész előtt s kezeit esengve tette össze.

— Illetőleg az ön Veronikája, — javította ki magát a ■ap jóságos hangon, — ha ő is úgy akarja.

Ekkorra már Veronka is felösmerte bátyját, leugrott a kocsiról s gyorsan fölfutott hozzá, vidám kiáltással :

—■ Itt vagyok. Nincsen semmi bajom. Jaj, mennyit aggódhattál. De a kocsink eltört. Jaj, ha láttad volna a lovainkat. De még mi minden nem történt. Madame Kriszbayt is dhoztam.

A pap megölelte, örült, hogy az ő bajáról nem tud semnit. (Milyen derék ember ez a Wibra, hogy nem ijesztette neg a gyermeket).

— Jó, jó, kis szivecském, majd mindent elbeszélsz egymásután.

De Veronka egyszerre akart mindent elmondani, a kocsi jsszezúzódását Bábaszéken, a Mravucsánék vacsoráját (igaz, i Mravucsán bácsi tiszteltet) a mai út részleteit, a smaragdfüggő elvesztését és megtalálását. ..

A plébános, ki lassan-lassan érteni kezdte az összefüggést, enyelegve szakítá félbe.

— Hát a becsületes megtalálónak adtál-e valamit ?

Megütődött a váratlan kérdés fölött : elhallgatott, mintia egy pergő rokka kerekébe beletesz valaki egy dorongot.

— Nem, nem. Hogy gondolod ezt ? — felelte gyanútlaml, zavartan. — Hiszen nem illik, de ő nem is akart semmit.

— Csodálom, mert tőlem már bekövetelte.

— Lehetetlen, — hüledezett Veronka, félszemmel Gyu■it fürkészve. (Valami különös, megnevezhetetlen gyanú kez(ett a szivében támadni.) És mit kér ? — tette hozzá elfátyolozott hangon.

— Biz az sokat kér.

— Sokat ? — dadogta elhalványodva.

— Kéri vissza a fülbevalót, amit talált, de gazdájával igyütt, — mondá ünnepélyesen. — És én már oda is adtam neki !

Veronka lehajtotta a fejét, mintha a nyakánál letört olna. arca kigyulladt, mint a fáklya, keble lázasan emelkelett, orreimpái mozogtak. .. Jaj, mindjárt eltörik a mécses !

— Hát semmit se felelsz ?! Jól tettem-e, hogy odaadtaak ? Mi ? Felelj, hát, Veronka !

Gyuri is hozzálépett, csendes, bátortalan hangon kérte :

— Veronka kisasszony, esedezem, csak egy szót !

Félénken hátrált a korhadó körtefa alá, melynek egyik

/ihartört gallya lecsüngött szinte a földig és némileg el. akarta.

Jaj, úgy szégyenlem magamat, — rebegte elhalón, — le úgy szégyenlem. ..

Nem szólt egy szót se többet, egyetlen szót se, — csak okogásra fakadt hirtelen. Egy szélroham jött most a Brána elől, megrázta derekasan a vén fát, mely aztán engedelmesen ráhintette fejére, ruhájára a halványpiros virágait, talán a legutolsókat, amiket vén napjaira még hozhatott.

HÁROM ÜSZÖG

Ön ott ül, madame, a kocsin, nem tud semmiről semmit, csak azt érzi, hogy éhes. A gondjaira bízandó bakfis leugrik a kocsiról, elszalad, nyakába ugrik egy hosszúkabátos egyéniségnek és beszélnek ott valamit a fa alatt élénk gesztusokkal, villogó szemekkel. A kis bakfis jön aztán vissza, vígan szőkéivé, mint egy bárány, nekipirulva, mint egy rózsa, karonfogva a fiatalemberrel, aki tegnap a fülönfüggőjét megtalálta. Mindez oly váratlan és csodálatos. Míg a kocsi eltört tengelyét alátámasztják, felszerszámozzák és újra befogják a lovakat, addig a hosszúkabátos férfi, aki a bakfis testvére, megsúgja bizalmasan : “Az ön növendéke menyasszony lett”. Szent Isten, mikor, hol ? Hát most a fa alatt.

Következő számunkban folytatjuk.