Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-09-10 / 35. szám
KANADAI MAGYARSÁG V. 35. sz. 1955 szeptember 10 Csütörtöktől, 1955 szeptember 8-tól szerdáig, szeptember 14-ig bezárólag. CSAK EGY HÉTIG AZ ELSŐ CSÓK (DER ERSTE KUSS) Angol feliratokkal. Az első szerelem, az ifjúság problémái, örömei és bánatai képezik ennek a szívüdítően kedves filmnek tárgyát. Az elragadóan derűs, vidám történet Salzburgban és gyönyörű környékén játszódik és felejthetetlenül kellemes, szórakoztató élményt jelent öregek, fiatalok számára egyaránt. Főszereplők : a bájos ikernővérek ISA és JUTTA GÜNTHER, továbbá ADRIENNE GESSNER, HANS NIELSEN, ERICH AUER és mások. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. MINDEN CSÜTÖRTÖKTŐL UJ MŰSOR ! Következő filmünk : “BOLDOG VAKÁCIÓ (színes film). ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 MONTREAL MELODY THEATRE SZENT PÉTER ESERNYŐJE Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN XII. SHERBROOKE, W. — ST. LAWRENCE SAROK AV. 8-3070 Péntektől, 1955 szeptember 9-től csütörtökig, szeptember 15-ig bezárólag A nagyszabású uj német szinesfilm TÁNC A BOLDOGSÁG FELÉ (TANZ INS GLÜCK) Angol feliratokkal. Ragyogó filmoperett telve szerelmi romantikával, pezsgő humorral, remek dallamokkal és gyönyörű tájfelvételekkel, melyek a Bodensee körül készültek. Pazar és látványos revüjelenetek Bregenz híres szabadtéri tószínpadán. Főszereplők : JOHANNES HEESTERS, WALTRAUT HAAS, GRETHE WEISER, HANS RICHTER. Zene : ROBERT STOLZ. Kisérőmfisorban a legújabb német hiradó : BLICK IN DIE WELT. Folytatólagos előadások kezdete naponta 6.05 és 8.30, órakor szombat—vasárnap 2.05, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. MINDEN PÉNTEKEN UJ MŰSOR ! Következő filmünk : “CLIVIA” MAGYAR RÁDIÓADÁSOK IDEJE A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. 0. E. CARSON REAL ESTATE LIMITED Központi iroda : 490 College St. Tel.: WA. 4-7121 Bármilyen házat akar eladni vagy venni forduljon bizalommal hozzánk ! Több mint 100 ügynökkel és 90 modern irodával rendelkező cégünk a legelőnyösebben és legeredményesebben áll a magyarság szolgálatára. Magyar megbízottunk: SZABÓ KÁROLY MEGVÉTELRE AJÁNLJUK A KÖVETKEZŐ HÁZAKAT : $1.000 lefizetéssel LANSDOWNE—BLOOR 8 szobás téglaház, 2 konyha, különbejárat, elsőrendű lehetőség van a szobák kiadására. $2.000 lefizetéssel MONTROSE—COLLEGE 8 szobás téglaház, 2 konyha, olajfűtés, teljes berendezéssel együtt eladó. $3.000 lefizetéssel BERNARD—KANDEL AVE. 11 szobás téglaház teljesen különálló, 2 konyha, 2 fürdőszoba 6 szoba bútorral együtt eladó. Bővebb felvilágosításért keresse : SZABÓ KÁROLYT WA. 4-7121 telefonszámon. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt! kíván vásárolni, hívja fel a! Niagara-vidék legnagyobb" AUTÓ-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley A\e. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-192l| Támogassa hirdetőinket! «vWWVWWWVWlMWW, Magyar fodrász üzlet a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. ▼ ▼ ▼ ▼ ÜZEN AZ OTTHON, a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán. A A AA AAA AAi HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi magyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. CIMFESTÉS REKLÁMFESTÉS CSONKA TIBOR Uj telefon : RO. 6-1515 Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland HA HÁZAT, üzletet vágj' farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e I h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station i — Delhi. Ont. Telefon 331.— VÁSÁRLÁSAINÁL HIVATKOZZON LAPUNKRA — Hát mi van ezzel az üsttel, fiam Matykó ? Csakugyan az urad rendelte volna azt ? Szinte hihetetlen ’ Mire való lett volna neki ? Félek, Matykó hogy te magad jártál valami turpisságban urad számlájára ! Éppen csak az kellett a jámbor Matykónak, hogy az ő becsületében gázoljanak, felvágták ezzel a nyelvét, mint a szajkóét, elmondott sorjába mindent, hogy a tisztaságát bizonyítsa : a halála előtti napon azt parancsolta neki az úr : keríts nekem gyorsan egy üstöt és két kőművest. Elő is kerítette azonnal. Úgy estefelé történt a dolog. Az üstöt bevitte a Gregorics úr hálószobájába, a két kőművest ugyanakkor beeresztette az úrhoz. A két kőműves is látta az üstöt s tanúskodik rá. Ej, no — mondá Gáspár úr vidáman — szerencsés ember vagy Matykó. Hiszen ha tanúid vannak a dologra, akkor szüret, akkor a te becsületed olyan tiszta, mint a frissen szűrt tej. Én magam is visszavonom a szavamat. Ejnye, de sokért nem adom, fiacskám, hogy ilyen szépen kivágtad magadat a hínárból. No, igyál még ebből a bikavérből egy pohárral és és ne haragudj a hebehurgya beszédemért, mert látod indokolt a gyanú ; az üstöt sehol se találtuk az ingóságok között s a kolompáros mégis az árát kéri, hogy azt mondja, te vitted el. De hát hova is tűnhetett voltaképpen ? A Matykó vállat vont : — Azt az Isten tudja. — És te nem láttad volna azután többé ? — Nem. — Hát a kőművesekkel mi lett ? Mit csináltak a kőművesek ? — Nem tudom. Gregorics Gáspár gúnyolódva nevetett a Matykó sze- Jme közé. — Olyan vagy, mint a “Nem tudom János” a mesében, az is azt mondta mindenre, hogy nem tudom. Természetesen azt a két tanút se tudod, akik az ártatlanságodat bizonyítanák az üst dologban. Hja barátom, akkor aztán benne maradsz a mártásban. — Csakhogy ösmerem ám -az egyiket! — Hogy hívják ? — Hiszen ha a nevét tudnám. — Hát akkor mit ösmersz rajta ? — Három szőrszál van az orrán. — Ostobaság ! Hátha azóta lenyírta a három szőrszálat? — Akkor is rátalálok az ábrázatáról, olyan mint egy bagolyé. — És hol szedted fel a két kőművest ? — A székes-templom falát tatarozták, onnan híttam őket. Gregorics Gáspár mindent kiszedett a Matykó fejéből, ami érdekes volt benne s most már égett a föld a talpa alatt s legott nyakába vette a várost, nagy sebbel-lobbal keresni a kőművest, akinek három szőrszál van az arrán. Nem volt nehéz ráakadni. Az első kőművesi körben, amint a három szőrszál felől tudakozódék, egyszeriben feleltek hárman is : — Az bizony a Prepelicza András lesz. Annak a bajusza tette meg azt a nevezetes tréfát, hogy fölszaladt az orra tetejére. Most aztán gyerekjáték volt megtalálni Prepeliczát, minden kőműves és téglát adogató gyerek tudta, hogy most Pes- i tét építi. Valahol a Kerepesi-úton dolgozik egy nagy házon. Bizony nem sajnálta Gáspár úr a fáradságot, legott kocsira ülni és a fővárosig meg sem állva, ott a tótok közt megkeresni Prepeliczát. Éppen egy csigán húzták fölfelé a harmadik emeletre, mikor megtalálta. Gregoricsnak megborzongott a háta ijedtében. Jaj, ha most a csiga elszakadna ! — Hop hó Prepelicza ! — kiáltotta utána, —- Megálljon! Éppen magát keresem. Beszélni valónk van együtt. — Jó, jó, — felelte közömbösen a^kőműves, a jöttét vizsgálva a magasból — jöjjön hát fel, ha beszélgetni akar. — Maga jöjjön le, mert sürgős a dolog. — Kiáltsa fel, ide is meghallom. — Azt nem lehet, négyszemközt kell beszélnünk mindenáron. — Jó, vagy rossz ? — firtatta Prepelicza a magasból. — Nagyon jó. — Nekem jó ? — Magának jó.- No, ha nekem jó, este is jó lesz, várjon vele estig, akkor majd lejövök, de most a legfelső ablakot csinálom. — Ne okoskodjék ! Jöjjön le rögtön Prepelicza. Nem bánja meg. — Ejh, azt se tudom, hogy kicsoda az úr. — Hát majd mingyárt megüzenem. S a legközelebbi csigával fölküldött a magasba Prepeliczának egy ropogós tízforintost. Egy forintot kapott az, aki vitte. Erre a vizitkártyára azon módon lecsapta Prepelicza a kalapácsot meg a malterozó kanalat az állványra s a legközelebbi-csigával lejött az anyaföldre, ahol Mózes és Krisztus óta is folyton történnek csudák. — Parancsoljon velem a tekintetes úr. — Kövessen ! — Akár a pokolba is, tekintetes uram. — Olyan messzire nem megyünk, — szólt Gregorics Gáspár mosolyogva. S valóban csak a Kakas című korcsmába vitte, ahol bort hozatott s barátságos koccingatás közben így szólt hozzá nyájasan : — Tud-e maga beszélni, Prepelicza ? Prepe’icza elgondolkozott, hogy ugyan miről lehet szó, hosszan,- fürkészően nézett az ismeretlen ember acélsiürke, apró szemeibe, aztán így felelt óvatosan : — Beszélni a szajkó is tud, uram. — Én Besztercebányáról való vagyok. — Úgy no. Ott derék emberek laknak. Csakugyan, mintha már láttam volna az uraságát valahol. — Az nyilván a testvéröcsém volt, akit látott — szólt közbe ravaszul Gregorics — tudja az, akinél a üsttel volt az a titokzatos dolguk. — Az üsttel ! (Prepelicza szája nyitva maradt a meglepetéstől). Az az öccse volt ? Úgy hát értem. Azaz, hogy. . . (zavartan kezdte vakarni a füle tövét miféle üstről van szó?) Uram Isten, ha én minden katlant és serpenyőt eszembe tartanék, amit én életemben láttam. Gregorics el volt készülve egy kis alakoskodásra. Nem is hederített hát rá s megkínálta szivarral Prepeliczát, aki azt megnyálazta előbb, hogy lassabban égjen, aztán rágyújtott és a nagy szögletes kőművesi ceruzájával egykedvűen dobolt az asztalon, mint egy olyan ember, aki véletlenül rájött, hogy eladó portékája van s érzi, hogy megjött rá az igazi vevő. Most már csak flegma, minél több flegma és a portéka ára mesésen megnövekszik. Szive hangosan dobogott. A fehér kakas, mely egy rámában ott függött a zöldre mázolt boros asztal felett, megelevenedni látszott az ő káprázó szemeiben s mintha közbeközbe kukorékolna is egyet : “Jó napot, Prepelicza András. Kikiriki! Megtaláltad a szerencsét, Prepelicza András !” — Hogy azt mondja, nem emlékszik az üstre, Prepelicza ? Ej, ej ! Hát olyan bolond embernek tart engem ? Hát úgy nézek én ki ? Egyébiránt jól teszi Prepelicza, jól teszi. Magam is talán azt tenném. De ugye, nem rossz ez a borocska ? Hogy hordószaga van ? Ej, uramfia, hiszen nem lehet neki ágy szaga. Hozz még egy üveggel fickó, aztán eredj a pokolba, hagyj magunkra ! Hát igen, hol is hagytuk el ? Izé, no. Azt mondta az imént, hogy a szajkó is tud beszélni. Helyes szó volt, igazi beszéd volt. Maga okos ember, Prepelicza. mindebből látom, hogy emberemre akadtam. És én azt szeretem. Hamar megértjük egymást. Hát igen, a szajkó is tud beszélni, úgy értette, de csak ha a nyelvét fölvágják. Hát ugye, így értette ? — Ühüm, — mondá a kőműves s a három szőrszál mozogni kezdett az orrán, amint nagy lélekzetet vett rajta keresztül. — Azt is tudom — folytatta Gregorics Gáspár, — hogy a szajkó nyelvét bicskával szokták felvágni. De minthogy maga nem szajkó, Prepelicza. . . — Nem, nem, — hebegte Prepelicza szemérmetesen. — Bicska helyett tehát e két bankóval vágom fel a nyelvét. S ezzel két százast tett ki a bőrtárcájából maga elé. A kőműves szeme mohón tapadt a csodaingerű két papírdarabra, a két meztelen kölyökre a szélein, búzakávét tart az egyik, könyvet a másik. Majd kidülledt a szeme Prepeliczának, úgy nézte, de azért leküzdötte magát és így szólt rekedtes, tompa hangon : — Az üst nagyon nehéz volt. .. Borzasztó nehéz volt az üst. Egyéb nem jutott eszébe, pedig keresett valami szót még, miközben egyre nézte a bankókat a kedves gyerekeket a bankókon. Neki is van otthon vagy hat darab, de azok nem olyan kedvesek. — No, mi az, Prepelicza ? — kérdé Gregorics csodálkozva. — Még mindig hallgat ? , , — Nagy kő lenne a lelkiismeretemen, ha beszélnék — sóhajtott a kőműves — nagyon nagy kő lenne. Meglehet, el sem bírnám. — Ostobaság ! Ugyan ne beszéljen zöldeket ! Kő, kő ! Egész életében kövekkel dolgozik és most azon kezd siránkozni, hogy kő lesz a lelkén. Hát cipelje ! Csak nem kívánja tán, hogy kétszáz forintot adjak és ne követ, hanem egy meleg cipót tegyek a lelkére. Ne legyen gyerek, Prepelicza ! Prepelicza elmosolyodott erre, de a piszkos vörös kezeit tüntetve hátrarakta, annak jeléül, hogy nem akar pénzhez nyúlni. — Talán kevesli ? Egy hangot se felelt, mereven nézett maga elé és a haját borzolta, egy beteg kakadúhoz hasonlított, egy darab idő múlva felhajtotta fenékig a poharat s olyan erőteljesen vágta le az asztalra, hogy a talpa menten letört. — Cudarság ! — fakadt ki keserűen. — A szegény ember becsülete kétszáz forint. Pedig az Isten egyformáknak teremtett bennünket. Nekem is olyan becsületet adott, mint a püspöknek vagy a radványi bárónak. De az úr mégis kétszáz forintra taksálja az enyimet. Szégyen, gyalázat ! Gregorics erre a tromfra a maga tromfját vágta ki. — Hát jól van Prepelicza. Nem kell azért mindjárt megharagudni. Ha olyan drága a becsülete, hát keresek olcsóbbat. CS ezzel visszatette a két százast a nadrágja zsebébe). A másik kőművest keresem fel, a pajtását. Kivette a penecilusát és megcsendítette vele a palackot. — Fizetek ! Prepelicza elnevette magát. — No, no ! Hát már ne is szóljon a szegény ember ? Persze, hogy a másikat keresi fel. S az nem olyan becsületes ember, mint én. Persze, persze. (Kedvetlenül vakarta tarkóját, melyet egy mérges kelés éktelenített). Hát jól van. . . tegyen hozzá az úr még egy ötvenest és mindent elmondok. — Isten neki ! Megvan az alku. — Prepelicza most már körülményesen elbeszélte amaz utolsó éjszaka történetét, miként vitték el az üstöt az udvaron, kerten át egy piciny házikóba. — A Libanonba, — sziszegte kéjjel Gáspár úr és az üstöké is csapzott az izzadságtól. — A poronty házikójába. Elmondott mindent, mikép került oda másik társával egy este, hogyan vitték az üstöt a kis házba, hogyan állott őrt Gregorics Pál mindaddig, míg a közfalba beépítették. Gáspár úr izgatott kérdéseket tett közbe. Nehéz volt-e az üst ? — Roppant nehéz volt. — Nem látta senki, minkor az udvaron keresztülvitték? — Egy lélek se. Mindenki aludt a házban. Következű számunkban folytatjuk.
