Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-08-27 / 33. szám

mm Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ßtuutditut Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto V. évfolyam 33. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955 augusztus 27. AZ AFRIKAI HELYZET tozásáról beszélni sem lehet. Azok az algíri benszülött ber­ber törzsek, amelyek a most folyó lázadásban résztvesznek, Algír legműveletlenebb rétegéhez tartoznak, s nem valami­lyen függetlenségi eszmét képviselnek, hanem egyszerűen az anarchiát és a féktelen rablás és gyilkolás ösztöneit. Tunis, mely Algírtól keletre fekszik, a történelemből: mint a rómaiakkal vetekedő pún birodalom központja isme­retes. Akkori fővárosa, Karthago, ma is virágzó kis város. Tunis hosszú évszázadokon át a földközi-tengeri professzio­nista kalózok központja volt. A kalózok elleni hadjáratokat használta fel ürügyül Franciaország arra, hogy 1881-ben francia gyarmatbirodalomnak, majd később protektorátus­nak jelentse ki Tuniszt. Tuniszban a tuniszi Bey gyakorolja az államfői hatalmat, kinevezése és elmozdítása a francia j kormány hatáskörében áll. A most folyó véres események egyelőre nem érték el Tuniszt, valószinüleg azért, mert Tu­nisz lakossága inkább arab, mint berber, s a jelenlegi lázadás a berber és arab törzsfőnökök választják, de hatalmát csak a francia kormány jóváhagyásával gyakorolhatja. Így történt, hogy a franciák 1953-ban elmozdították Mohammed Ben Youssef szultánt, aki egyformán híres volt európai-ellenes érzelmeiről és vadállati kegyetlenségéről. Helyette az idős Ben Mulay Arafa lett a szultán, aki nemcsak a francia kor­mány bizalmát bírja, hanem a marokkói törzsfőnökök leg­nagyobb részénél is hatalmas tekintélynek örvend. A marok­kói lázadás tehát nemcsak a francia protektorátusi kormány­zat ellen irányul, hanem talán még inkább a modern és bé­kés Mulay Arafa szultán ellen. A fegyveres felkelés tehát úgy a fehér protektorátus, mint a benszülöttek saját törvé­nyei értelmében legálisan hatalmon lévő, s a többség által támogatott szultán elleni lázadás, melynek leverése egyfor­mán francia és benszülött érdek. Marokkó 1924-től 1926-ig súlyos harcok színhelye volt, melyeket a szélső nacionalista AI>d-El-Krim vezetett a spanyolok és a franciák ellen Spa­nyol-Marokkóból. A harcok 1926-ban a benszülöttek veresé­gével értek véget, s Abd-El-Krim azóta Egyiptomban él. Ma 73 éves, a most folyó küzdelemben nincsen része,, azonban nem mulasztotta el, hogy sajtónyilatkozatban figyelmeztesse a francia kormányt, hogy ha nem vonulnak ki Marokkóból, a berber felkelők idők folyamán fegyverrel fogják őket on­nan kiűzni. Algír, mely Marokkóval kelet felől határos, ma már nem protektorátus, hanem a kontinentális Franciaország közjo­­gilag egységes része. Az algíri lakosság teljes egészében kor­látlan francia állampolgárságot élvez, s az algíri képviselők a párisi parlamentben azonos jogi helyzetet élveznek a többi francia választókerület képviselőivel. Maga Algír — Észak­afrika leggazdagabb és legértékesebb része — már 1830 óta francia katonai kormányzás alatt áll, s a francia és a benszü­lött lakosság úgy családi, mint gazdasági és kultúrális kap­csolatok révén annyira összeforrt, hogy ezen a területen ko­­loniális kormányzásról, vagy a benszülöttek jogainak korlá-EZERNÉL TÖBB HALOTTJA VAN a legutóbbi vikenden Francia-Északafriká­­ban lezajlott nacionalista felkelésnek. A ka­tonai pontossággal megszervezett felkelés az elmúlt szombaton hajnalba!) kezdődött, a két évvel ezelőtt elmozdított franciaellenes szul­tán, Mohammed Ben Yussef detronizálásának évfordulóján. Marokkótól Tuniszig az egész északafrikai partvidék mentén egyszerre in­dultak meg a százezres tömegű berber és más arab törzsek fegyveres támadásai, s a jól felszerelt lázadók modern fegyverekkel, s helyenkint egyenruhával is el voltak látva. A felkelés mindenütt az európaiak ellen irá­nyult. Algírban 560 halottat, Marokkóban 246 halottat, a Casablanca melletti Khour­­bigaban 10 európai halottat, Constantineben mintegy 50 halálos áldozatot jelentenek. Oued Zem, egy francia farmerekből álló ki­sebb falu szombat hajnalban többezer felbő­szített arab áldozatául esett, akik az összes franciát, beleértve a nőket és kisgyerekeket is, egy szálig legyilkolták. A francia katona­ság teljes eréllyel és a legmodernebb harc­eszközök segítségével látott hozzá a lázadók leveréséhez, a nagyobb városokat megerősí­tették, a kisebb helyekről repülőgépen szál­lították el az európai lakosságot, egyúttal két uj hadosztály koncentrikus támadást in­dított a berberek fő gyülekezési pontjai ellen. Időközben a franciaországi Aix-ben békés tárgyalások folynak az arab törzsfőnökök és a francia államférfiak között. A francia kor­mány jelentései szerint a lázadást külföld­ről szítják. Hogy ezalatt Egyiptomot kell-e érteni, vagy (mint mi hisszük) Moszkvát, arról a hivatalos kommüniké nem beszél. Casablanca és környékén számos magyar honfitársunk lakik, részben magában a vá­rosban, részben a környéken, ahol mezőgaz­dasági és ipari vállalatoknál szakértőként Működnek. A marokkói magyar kolónia sor­sáról egyelőre nem kaptunk híreket. Idetartozik az a különös hír is, hogy Egyip­tom kormánya vegyes angol-amerikai és francia csapatokat kért a szudáni naciona­lista mozgalom letörésére. csupán felhőszakadás volt, nagyobb mérvű pusztítás nélkül, de például a Stroudsburg melletti Gold Valley-ban egy 40 főnyi túris­ta tábor tagjait egy szálig elsodorta és meg­ölte az Ítéletidő. Az árvíz egyike volt az USA legnagyobb természeti csapásainak. OOŰOCOOOOOMCOOOOOC Dr. Somogyi Ferenc : Kövesd István király példáját Ha nyárutói estéken fel-feltekintesz a csillagporos Ha­­dakútjára, észre kell venned, hogy. a tengernyi apró csillag felett ragyognak az égen olyan csillagok is, amelyek a legsű­rűbb csillaghullás idején is helyükön maradnak és a legsö­tétebb éjszakában is határozott, biztonságos utat mutatnak a hozzájuk igazodó eltévedt földi vándornak. Őseink réges-régen, ha kint a pusztán sötét éjszakákon eltévedtek, mindig ezekhez az állócsillagokhoz, a Göncöl Sze­keréhez, meg a Sarkcsillaghoz igazodtak. S ha fajtád sirató bukását sirató turáni lelked, szülő­hazád sorsa miatt vérző magyar szived az augsburgi véres' vereség ezredik évfordulója után tizenegy nappal Bulcsu s Lél vezéreink bitófáinak bús árnyékában vergődik még, jus­son eszedbe, hogy magyarságod fölé is gyönyörű menny, tör­ténelmünk csillagfényes, ragyogó ege borul, amelyen időtlen­időkig ott ragyognak már az örök s egyetlen igaz magyar utat biztonságosan megmutató sarkcsillagok is. Országépítő szent királyunk, I. István, akinek a ma­gyarság ma éppen 872-edszer idézi áldott emlékét, magyar múltúnk fénylő egének tagadhatatlanul egyik legtündöklőbb sarkcsillaga. Érthető tehát, ha népünk évszázadok óta hozzá igazo­dik, eltévelyedéseinek borús éjszakáin az ő szellemének vi­lágánál keres kivezető utat. Ez az útkeresés talán sohasem volt indokoltabb, mint éppen ma. Hiszen ma Szent István darabokra tépett orszá­gának fiai hat állam határainak börtönrácsai mögött elkülö­nítetten nyögik a felettük dúló világnézeti harcok viharát, vagy az emigráció szörnyűséges olvasztókemencéjének szá­jában szétszórtan hordozzák véitanuságuk nehéz keresztjét. OOOOOOKOOOOOOOC-ÍOOZOC ZCCCOÍKJOOOQOOCOÖZCOOC« S otthon is, kint is mennyien és mennyien szegik meg nap­nap után a vérségi kapcsolatok szent szövetségét s koppány­­kodó, rövidlátó, kishitű fennhéjázással mennyien és mennyiem lázadnak fel nyíltan is magyarságuk ellen. És milyen sokan vannak, akik fennen hangoztatják ugyan törhetetlen ma­gyarságukat, mégis ősi jogainkról, Szent István országának szerves részeiről alkudoznak, mert idegen zsoldért idegen érdekeket szolgálnak. Pedig a “magyarok tündöklő csillaga” változatlan fény­nyel ragyog és mutat biztonságos utat egünkön ma is.. Ezen az úton kell elindítanunk minden magatartásunkat és minden cselekvésünket. Követnünk kell Szent István példáját ! Irtsuk ki magunkból és magunk közül a fennhéjázó, egy­mást lenéző, széthúzást szító, lázongó szellemet, ahogy első királyunk is kiirtotta Koppány somogyi vezérnek oktalan és erőtlen, akkor már idejétmúlt nagyzolását. Közösítsük ki sorainkból mindazokat, akik bármilyen meggondolás alapján akár egy talpalattnyi földet is hajlan­dók Árpád örökéből elalkudni, mint ahogy Szent István is meggátolta mind Ajtony, mind az erdélyi Gyula elszakadási törekvését. A hitetlen közöny s a tétovázó kishitűség bozótjának he­lyére pedig vessük el újjászületett, erős, szent hitünk mag­­vát, ahogy István király tette. A belső (lelki) egység birtokában aztán legyen elég bá­torságunk tudomásul venni és másokkal is tudomásul vétet­ni, hogy a magyar sem Nyugat hűbérese, sem Kelet rabja nem lehet soha ; mint ahogy Szent Istvánnak is volt elég bá­torsága, hite és ereje, hogy haddal szálljon szembe a keleti (akkor éppen bolgár) elnyomó törekvéssel, meg a hatalmas Konrád német császár hazánkba törő seregével is. így az Ur segítségével a magunk erejéből kivívhatjuk majd ismét a magyar önállóságot is ! LEBBENTSÜK FEL Ä VASFÜGGÖNYT — ezzel a jelszóval dolgozott ki az USA kül­ügyminisztériuma egy négy főpontból álló programmot az USA és a Szovjet közötti szellemi kapcsolatok normálisabbá tételére. Az októberi genfi külügyminiszteri konfe­rencián az USA a következő javaslatokat fogja tenni ebből a célból : 1. Kölcsönösen szüntessenek meg a rádióadások zavarására vonatkozó minden intézkedést. 2. Szüntessék meg kölcsönösen az újságok, folyóiratok és könyvek behozatalára vonatkozó tilalmakat. 3. Szüntessenek meg minden ujságcenzurát, kölcsönösen engedjék meg a szabad hírköz­lést. 4. Engedjék meg kölcsönösen a magán­emberek szabad utazását az USA illetve a Szovjet területére, valamint a két ország te­rületein belül. Ha ezt meg lehetne valósítani, az azt je­lentené, hogy a Szovjetben vége a diktatú­rának ; de hogy ez komolyan és őszintén megvalósítható — abban nem tudunk hinni. Szerintünk a terv naiv. ÍTÉLETIDŐ AMERIKA KELETI RÉSZEIN KÉT ÚJABB FELTŰNŐ SZOVJET NYILATKOZAT Két újabb szovjet kormánynyilatkozat mutatja, hogy a Kremlben nincsen többé egységes politikai vonalvezetés. Az első egy Bulganin szájába adott kijelentés, amely visszavonja a Genfben Eisenhower által tett általános leszerelési javaslatra adott eluta­sító választ. “Feltétlenül hajlandók vagyunk az USA által benyújtott leszerelési javasla­tot kiinduló pontnak elfogadni, s ilyen érte­lemben fogjuk utasítani az októberben Genf­ben összeülő külügyminiszteri értekezletre küldendő képviselőnket”. Ez a nyilatkozat egyet jelent Molotov dezavuálásával, mert hiszen ő volt megbízva avval, hogy Eisen­hower javaslatára júliusban elutasító vá­laszt adjon. Mint tudvalevő, az Eisenhower­­féle javaslat lényege az, hogy előbb kell Né­metországot egyesíteni, neki jogot adni, hogy bármilyen szövetséghez csatlakozzék, s azután kell mindkét oldalon megfelelő le­szerelési programot végrehajtani. A másik nyilatkozat Adenauernak szól. A nyugatnémet kancellár küszöbönálló moszk­vai látogatására csak azzal a feltétellel fo­gadta el a meghívást, ha a találkozón nem­csak — mint eredetileg a bolsevisták java­solták — a nyugatnémet köztársaság és a szovjet közötti kultúrális és gazdasági kap­csolatok megjavításáról lesz szó, hanem Né­metország egyesítésének, illetve a szabad vá­lasztások kérdéseiről is. Annakidején a moszkvai sajtó — ismét Molotovot használva fel szócsőül — a legerélyesebben tiltakozott az ellen, hogy Adenauer bármily feltételt szabhasson a találkozó tárgysorozata tekin­tetében. Az elmúlt héten egyszerre hivatalos közleményt tettek közzé, mely szerint a szov­jet kormánynak nincs kifpgása az ellen, hogy Adenauer látogatásával kapcsolatban bár­milyen kérdést szőnyegre hozzanak. Mindkét nyilatkozat arra a kapkodásra jellemző, amelyet a szovjet mostani vezetői­nek külpolitikája már hónapok óta mutat. Ha a diktatúra vonalvezetése nem egységes, akkor bizonyos, hogy ereje hanyatlik. S a tűnő erejű diktatúráknak csak kétféle vége lehet : vagy teljes hatalmi összeomlás, vagy demokratikus kormányzási forma beveze­tése. MAGYAR KÖTELÉK LÉTESETÉSE NÉMETORSZÁGBAN A Diane nevű hurrikán, amely tíz nappal ezelőtt keletkezett a mexikói öbölben és észak felé haladt az amerikai partok men­tén. Kanadát már nem érte el, de néhányszáz mérföldre a határtól délre katasztrofális esőzéseket okozott, s legalább 300 ember életét oltotta ki. Az USA északkeleti álla­­uiaiban emberemlékezet óta a legnagyobb árvizek léptek fel, külöisösen Pennsylvania •gyes részein és New York állam középső területein. Magában New York városába» Vitéz Sónyi Hugó vezérezredes a M. K Honvédség volt főparancsnoka és a Magyi Katonai Emigráció Képviseletének főnöl augusztus havi tájékoztatójából vesszük ; alábbi érdekes hírt : “Az amerikaiak által Németországéi fenntartott munkásalakulatoknál megkezd dött magyar vezetők alatt, magyar alkalm zottakból álló kötelékek fokozatos létesítés A magyarok részére újból megnyílt a f( vételi lehetőség, sőt a jelentkezők haladé tálán behívásával lehet számolni. A legal korhatár 18 év, a legfelső elvileg 50, de égés ségeseket ezen felül is felvesznek. A fizet kedvező : élelem, ruházat és lakáson fel havi 230—490 DM-ig. Munkaidő 48 óra h tenként s három hónapi szolgálat után az i kalmazottak évi 24 napi fizetett szabadság' kapnak. A kérvényezőt általában őrszolgál végzésére veszik fel, de felvesznek szakác gépkocsivezető és irodai munkára és nyel tanításra megfelelő képzettségű jelentkez két is.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom