Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-07-23 / 30. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ 8 largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. , Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ--Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto V. évfolyam 30. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955 július 23 MINDSZENTIT BÍBOROS A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint Mindszenty Bíborost. Magyarország utolsó Hercegprímását, akit 1949 decemberében koholt vádak alapján 15 évi fegyházra itbték, ideiglenesen szabadlábra helyezték. A hír, amely minden magyar ember számára csakúgy mint minden Isten-hivő ember számára az egész világon örömet jelent, mégsem jelent megnyugvást és nem jelenti egy boldogabb korszak eljövetelét sem. Reméljük, hogy az Isten, aki a mártíromság koszorújával emelte naggyá ezt a nagyszerű főpapot, újra visszaadja neki a börtönben megtört életerejét. hogy hosszú és győzelmes évekkel és a kereszténység győzelméért vezetett további küzdelemmel szentelje meg azt az életet, amelynek utolsó hat évét a Kálvária útján járta végig. De ez csak az ő egyéni sorsának kismértékű javulását mutatja. Maga az az eszme, amelyért megszenvedett, továbbra is porban hever. Az az ország, melynek ma ő az egyetlen hivatott szellemi vezetője, változatlanul ugyanazt a rabigát hordja. Azzal, hogy a fegyház falai közül kiengedték, s egy nagyobb fegyház a kommunista megszállás alatt álló Magyarország területén kárhoztatták tétlenségre : egy jottányit sem változott sem hazánk sorsa, sem a bolseviki aljasság. Ellenkezőleg : az, hogy a Bíborost éppen most, a genfi j konferencia előestéjén bocsátották szabadon, azt bizonyítja, hogy úgy a szabadlábrahelyezés, mint a hat évvel ezelőtti letartóztatás egyszerűen egy orosz parancs végrehajtása volt. 1949-ben nem azért tartóztatták le és ítélték el, mert Magyarországgal szemben bármi bűnt követett volna el, hanem mert az akkori orosz politikának szüksége volt az elitélésére, a hódítók hatása alatt tett eszelős “vallomásra”, hogy megijessze világszerte mindazokat, akik még mernek hinni Istenben és a kereszténység erejében. Most pedig szintén nem azért helyezték szabadlábra, mintha a mai magyar bábkormány megbánta volna azt az egész aljas eljárást, amellyel börtönbe vetették, vagy*mintha ma már respektálná a Hercegprímás személyét és a kereszténység szellemi erejét, vagy a lakosság hitét : hanem azért, mert a mai orosz politika a genfi konferencia előtt ezt a “kis ajándékot”, ezt a “kis jószándékú gesztust” akarja kihasználni arra, hogy a nyugati államfőkben a medvéből báránnyá vedlett szovjet vezetők iránt szimpátiát keltsen. Csakhogy mint minden aljas cselekedet, úgy a Bíboros személyével való politikai labdázás is ellenkező hatást keltett. Az 1949-es letartóztatás senkiben nem keltett félelmet, hanem ellenkezőleg végleg kinyitotta azoknak a szemét, akik naivságból, vagy tudatlanságból kis ideig hittek a szovjet rendszer igazságában. Sokan voltak 1949 előtt a nyugati országokban, s itt Kanadában is, akik azt hitték, hogy a katolikus egyház és más egyházak valóban “beavatkoznak” a rahnemzetek politikájába; voltak, akik valóban azt hitték, hogy Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban vannak nagyszámmal olyan parasztok, iparosok, kisemberek, akik gyűlölettel néznek az egyházak vezetőire akik papjaikban politikai Machiavelliket látnak. De akik ezt hitték, — végleg megszűntek ezt hinni, mikor a világsajtót bejárta az agyonkínzott Mindszenty Hercegprímás fényképe. S így a bolsevisták maguk csináltak a politikai céltáblából : mártírt, s a megfélemlítés helyett dacot, ellenállást, felháborodást keltettek úgy Magyarországon, mint szerte az egész világban. Joggal állíthatjuk, hogy abból a sokmillió olaszból, franciából, délamerikai spanyolból, aki az ottani kommunista pártokból 1949 óta kilépett, legalább a fele elsősorban amiatt az aljas munka miatt lépett ki, amelyet a Magyarországot megszálló oroszok és halálrarémült, talpnyaló szolgáik a Bíborossá! végeztek. Az Isten útjai kifürkészhetetlenek. A mártírrá emelt Mindszenty Bíboros szenvedésein át mutatta meg a világnak az embertelen, emberkínzó, borzalmas bolsevista hazugságokat, a lélekgyilkolás intézményesített rendszerét, a megtévesztésre, zsarolásra, aljasságra alapított kommunista kormányzási metódusokat. Ma már minden amerikai felnőtt és gyerek száz és száz könyvön, filmen, comicon, rádió és televízió előadáson át tudja, mi az a “tudományos lélekirtás”, mi az a bolsevista injekciós, megalázásos, éjjeli kihallgatások sorozatával bővelkedő “vallatási rendszer”. Mindez Mindszeníy előtt még a fantázia, vagy rémmesék világába tartozott. De a Bíboros szenvedésén át az emberisé ' KöZKINCSÉVÉ VÁLT A TUDAT : hogy MINDEN bolsevista “politikai bűnös” ártatlan, hogy MINDEN bolsevista “vallomás” hazugság, hogy MINDEN bolsevista “igazság” aljasság, szemfényvesztés és valótlan. S ha ma GENFBEN Eisenhower, Eden és Pínay azzal a biztos tudattal ülnek le a zöldasztalhoz, hogy a szovjet kiküldöttek — akárhányan vannak és akárhogy igyekeznek békülékeny hangot megütni — MIND VALAMENNYIEN hazug, aljas méregkeverők, — ez nagyrészhen Mindszenty szenvedésének köszönhető. így vált a hamisítással, kényszerrel, testi és lelki kínzásokkal kikényszerített “bebizonyított” hamis tényállás a szabadság és a kereszténység egyik leghangosabb propagandaeszközévé. S így vált Mindszenty Bíboros minden szava, melyet a kínzókamrából jövet a tárgyaláson kiejtett, a lélekteienül ledarált hamis tartalom helyett az el nem mondott, de az egész világ által érzett igazság harsonájává. Mert ahogy a Bíboros maga mondta a letartóztatása előtt írt búcsúlevelében : “A test gyengeségét meg lehet törni, de a lélek győzhetetlen !” S ez a tudat, ez a megkínzott Bíboros feje körül már lángoló glória fog erőt adni a magyaroknak, s a világ annyi millió többi szenvedő népének arra. hogy nyugodtan, Istenben bízva vigyék tovább a rájukmért Keresztet, mert már nincs messze a szabadulás. GENFI KONFERENCIA «OOCOOafiOODOSDOODOODOOOODOWOODOSODDOOODOCOCOOOOOODODOOOOOOCCCCDC EISENHOWER ÉS ZSUKOV mint a II. világháború két győztes hadvezére, akik tíz évvel ezelőtt az Elbánál találkoztak és egymást kölcsönösen fegyverbarátnak tekintik azóta is, Genfben találkoztak. A konferencia második napján este Eisenhower, Zsukov barátságára és katonai szaktudására appellált, s arra kérte, hogy mint hadvezér javasolja a Szovjetnek az egyesített Németország elfogadását anélkül, hogy a NATO felaszlatásához ragaszkodnék. “Zsukov tábornagy nagyon jól tudja, — mondta Eisenhower, — hogy én mint katona, soha életemben nem ejtettem ki egyetlen valótlan szót sem. El, kell tehát hinnie, hogy mint az USA elnöke szintén igazat mondok, mikor kijelentem, hogy az USA meg fogja akadályozni, hogy az egyesített Németország valaha is támadólag lépjen fel a Szovjettel szemben. Azt is el kell hinnie, hogy a NATO-nak soha nem volt és nem lesz támadó célja, s annak feloszlatására nincs szükség Németország egyesítésével kapcsolatban”. A konferencia folyton változó hírei arra mutatnak, hogy Eden javaslata — a Keletnémetországtól Jugoszláviáig terjedő demilitarizált zóna — tarthat számot a leginkább arra, hogy egy egyezség alapja lehessen. A HARMINCHATODUL EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS megnyitották Rio de Janeiroban. A kongresszuson 18 bíboros és több mint száz érsek és püspök vesz részt, a közönség száma pedig meghaladja a 250.000 főt. Masella bíboros, a pápa személyes követe beszámolt arról, hogy a Szentatya egészségi állapota kielégítő, majd a Pápa nevében áldást osztott. A kongresszus célját Masella Bíboros így jelölte meg : Egység és béke a világ népei között. A kongresszussal kapcsolatban sajtókonferenciát tartott Manuel Tato, Buenos Aires-i püspök, aki beszámolt az Argentínából való száműzetése körülményeiről. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Tato püspök a pápa személyes üzenetét fogja közvetíteni Peron argentin elnöknek. SZABADON BOCSÁTOTTÁK LENGYELORSZÁG BÍBOROSÁT Wisinszki Bíborost, a lengyel katolikus egyház fejét, s Lengyelország hercegprímását, akit Mindszenty Bíborossal egyidőben tartóztattak le és Ítéltek el, most szabadonbocsátották és egyelőre házi őrizetben tartják valahol Lengyelországban. Közelebbi részleteket a hivatalos hírrel kapcsolatban még nem közöltek. A történelem keserű leckét adott a magyar újságíróknak, hogy jóslatokba, pláne optimista jóslatokba bocsátkozni nem szabad. Mikor két hónappal ezelőtt első ízben öltött konkrét formát a genfi négyhatalmi konferencia, megírtuk, hogy a logika szabályai szerint ezen a konferencián előreláthatólag legelsősorban hazánkról és a többi rabnemzetekről lesz szó, annak ellenére, hogy a szovjet már eleve kijelentette, hogy Kelet- és Középeurópa kérdéséről már nem hajlandó tárgyalni, s annak ellenére, hogy az amerikai ujságírók nyilatkozatai is — akkor még — következetesen hallgattak erről a kérdéskomplexumról. Azok a forrófejű, de kisebb politikai iskolázottságú magyar rétegek, akik állandóan a honfibú és bosszúvágy között ingadoznak, több ízben kérdőrevontak azóta bennünket is, miért nem támadjuk lapunkban az amerikai politikát, amely szerintük nyilván el fogja árulni megint a mi hazánkat és az egész középeurópai állam-komplexumot. Most, mikor a genfi konferencia első napjai lezajlottak, őszinte örömmel kell megállapítanunk, hogy nemcsak, hogy a tárgyaló felek egyik főtémája Kelet-Középeurópa, hanem éppen ez az a pont, amelyre nézve a szembenálló felek a legközelebb állnak egymáshoz, s amely éppen ezért — ha egyáltalán lesz egyezség — a legvalószínűbben megoldásra fog kerülni. Hogy ezt megvilágítsuk, szárazon beszámolunk a Négy Nagyhatalom képviselőinek Genfben lefektetett követeléseiről : EisenhoAver, aki július 18-án a konferenciát megnyitotta, két egymást követő beszédében az alábbi pontokban vázolta az USA javaslatait : 1. Szabad választások egész Németországban, s Németország egyesítése. 2. Kelet-Nyugati kölcsönös védelmi szerződés, amelyben Németország tetszése szerint részt vehet. 3. A Szovjet csatlósállamok szabadon választhatják saját kormányukat. 4. A Nyugat és Szovjet közötti gátakat le kell bontani. 5. A nemzetközi kommunizmus felforgató tevékenységét meg kell szüntetni. 6. A fegyverkezést korlátozni kell. 7. Az elmaradt népek életnívóját fel kell emelni. 8. Az atomenergiát békés célokra közösen kell kifejleszteni. Faure francia miniszterelnök négy pontban foglalta össze a francia álláspontot : 1. Kelet-Nyugat között közös európai védelmi szerződést kell kötni. 2. Nyugat- és Keletnémetországot egyesíteni kell, anélkül, hogy katonai hatalmát a 12 hadosztálynál kisebb erőre korlátoznák. 3.. Úgy a nyugati hatalmak, mint a Szovjet nyomban kezdje meg a leszerelést, veleértve a NATO fokozatos leépítését is — és a fennmaradt pénzt fordítsák az elmaradt országok felsegítésére. 4. Az idegen haderők Európa minden országából — Keleten és Nyugaton egyaránt — vonuljanak ki. Bulganin szovjet miniszterelnök a következőkben ismertette a szovjet egyezségi ajánlatát : 1. A szovjet csatlakozik az Eisenhower által 1953-ban ajánlott közös atomerő-kihasználási nemzetközi szervhez. 2. Nemzetközi szerződés kötendő, mely az USA, Nagybritannia, a Szovjet, Franciaország és Kína haderejét előre meghatározott mértékre korlátozza. 3. A szovjet nyomban leszereli azt a megszálló haderőt, mely most van Ausztriából visszavonulóban. 4. A nyugati hatalmak visszavonják haderejüket minden európai pontról. 5. Kollektiv biztonsági szerződés kötendő Nyugat és Kelet között, mely két egymást követő időszakban hajtandó végre. Az első időszakban a felek fenntartják fennálló katonai szerződéseiket, de kijelentik, hogy haderejüket egymás ellen nem használhatják ; a második időszakban feloszlatják a NATO-t, hatályon kívül helyezik a párisi egyezményt, s felszámolják a keleti védelmi egyezményt. Végül a mindig találékony Eden brit miniszterelnök a következő rendkívül érdekes javaslatot tette : 1. Kölcsönös védelmi szerződés kötendő az USA, Nagybritannia, az egyesített Németország, Franciaország és a Szovjet között, melynek alapján bármely fél megtámadása esetén a többi fél a segítségére siet. A szerződést az UNO keretein belül kell megkötni, s az a fél, aki azt megszegi a fegyveres megtorláson kívül elveszti igényét a szerződés további védelmére. 2. Az egyesített Németországtól Nyugatra és Keletre, valamint a Szovjet és a nyugati hatalmak közötti területen teljesen demilitarizált zónákat kell létesíteni. Ezek az államok (Magyarországot is beleértve) hadseregeiket leszerelik, s területükről minden idegen katonai egységet el kell távolítani. Hangsúlyozzuk, hogy Genfben még nem kötöttek egyezséget s nagy kérdés, létre foge jönni ilyen egyezség a jelen helyzetben. De ha nem jön létre most, valamilyen formában létre fog jönni a közeljövőben. A nagy genfi káoszból ki fog alakulni valamilyen európai béke. S ennek a békének egyelőre egyetlen pontja látszik nagyon valószínűnek, mert mind a Négy Nagyhatalom ajánlatában benne van bizonyos tonnában — a szovjet megszállás megszüntetése Magyarországon és a többi rabnemzetben. Még messze van és nagyon kérdéses, egyáltalán bekövetkezik-e ez az időpont, amely nem vitás, egyet jelentene a bolsevizmus fokozatos felszámolásával Magyarországon (hiszen hazánkban csak elenyésző kis számban vannak kommunisták, ha egyáltalán vannak). Egy azonban bizonyos : Ha lesz egyezség Genfben, vagy később, ez kézzelfogható közelségbe hozza Magyarország felszabadulását. Ezúttal közöljük kedves olvasóinkkal, hogy szerkesztőségünk JULIUS 23-TÓL AUGUSZTUS 8-IG nyári szabadságra megy. Tehát következő számunk AUG. 13-ÁN jelenik meg. Genfben a megnyitó beszédek után a külügyminiszterek az alábbiakban állapították meg a további tanácskozás tárgysorozatát : 1. Németország egyesítése. 2. Európai biztonsági egyezmény. 3. Leszerelés kérdése. 4. Kelet-Nyugat közti érintkezés kifejlesztése. 5. Egyéb közös megegyezéssel felvetett kérdések. A második délutáni ülésen Eden két kérdésre kívánt egyhangú határozatot :
