Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-12-10 / 48. szám

Még jönni kell, még jönnj fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &uuuUa*t 'ikcutycvUtuu Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Edited and Published ai 996 Dovercourt Rd., Toronto V. évfolyam 48. szám. Ára : 10 Cent. Toronto, 1955 december 10. GYÖZHET-E A HAZUGSÁG ? “Győzött hát a vén hazugság !” — mondja gőgösen Lu­cifer az Ember Tragédiájának utolsó jelenetében, mikor Ádám öngyilkosságra készül, s egy pillanatra úgy látszik, mintha a világ sorsát nem az Isten tündöklő igazsága, hanem az alvilág istentagadó hazugsága intézné. De nem is kell Ma­dách látomásához folyamodni, hogy példát találjunk arra, hogyan akarják a különféle álpróféták, ideiglenes diktáto­rok, a saját maguk kegyelméből uralkodó fejedelmek a múlt és a jelen igazságait felcserélni akár a legátlátszóbb valót­lanságokkal csak azért, hogy saját pillanatnyi politikai cél­jaik mögé valamilyen mondvacsinált hátteret teremtsenek. Azt, hogy erkölcsi elvekkel, jelszavakkal, szakkifejezé­sekkel tetszés szerint labdáznak a politikusok, azt már meg­szoktuk. Tudjuk, hogy olyan szavak, mint demokrácia, sza­badság, felszabadítás, önrendelkezési jog, stb., semmivel sem jelentenek többet, mint ezeknek a szavaknak az ellenkezője : a diktatúra, az elnyomás, a rabszolgaság, p gyarmatpolitika. A szavak értelme egyedül attól függ, ki használja őket és hogy kik hallgatnak adott pillanatban a szónokra. Ezért nem is csodálkozunk azon az érdekes beszámolón, melyet egy ame­rikai újságíró, aki most tért vissza Vasfüggöny mögötti kör­útjáról, a Keletberlinben most megnyílt “Ifjúsági Sportkiál­­lításról” adott. A nagyszabású kiállításon, melyet a kelet­német ifjúság minden szervezetének minden tagja köteles megtekinteni, a német és a szovjet sport fejlődését mutat­ják be, s a kiállítás jelszava: “Sporttal harcolunk a békéért”. De a “békés” sportok mindegyike kivétel nélkül kifejezetten a háborúra való nevelést szolgálja. Minden sarkon céllövő bódék állnak, melyekben a német gyerekek amerikai egyen­ruhás bábukra lőnek. A felírás: “Minden találat győzelmet jelent a kapitalisták elleni küzdelemben”. A kiállítás legna­gyobb pavillonja, az ú. n. “Békepavillon” szemléltetően ma­gyarázza, hogy létezik “jó” és “rossz” háború. A kapitalista államok elleni háború a “jó” háború példája, s aki ilyen há­borúra készül, a békét védi. “Támadjunk, hogy megvédjük a békét” — ordítja egy másik felirat, amely alatt aztán fel van­nak sorolva a történelem olyan hódító háborúi, amelyek állí­tólag a békét szolgálták. A cári Oroszország különböző győ­zelmes hadvezérei, mint a “kommunista eszme és a béke” vezérei szerepelnek, a krími háborút, a koreai háborút és más orosz hódítási kísérleteket, valamint például az annakidején Napóleonnal kötött szerződést megszegő porosz király példá­ját úgy magyarázzák a keletnémet fiúknak, mint a “jó” há­ború iskolapéldáit. Egyúttal háborúra hívják fel a keletné­met ifjúságot a “nyugati kapitalizmus” ellen, amely háború — mondják — a béke harca lesz. Ez eddig rendben van. Azt hisszük, nincs egyetlen kelet­német fiú sem, aki ne nevetne magában ezeken az átlátszó jelszó-kiforgatásokon, amit éppúgy nem hisz el egyetlen európai lakos sem, — beleértve a legádázabb, leghangosabb kommunistákat is, — mint ahogy nem megy el egyetlen né­met fiatalember sem önkéntesen erre a maszlag-kiállításra Hiszen a kiállítással szomszédos épületben éjjel-nappal mű­ködik egy égetőkemence, amelyről pontosan tudja a keletber lini közvélemény, hogy abban az utóbbi években a világ min­den részében óriási propagandával összegyűjtött ú. n. “Bé­kenyilatkozatok” aláírási íveit hamvasztják el. De az, amit Kruscsev és társai most folyó keletázsia! kőrútjukon hazudnak, annak már sokkal komolyabb jelentő­sége van. Mert Kruscsev, aki a genfi négyhatalmi konferen­cián még kölcsönös megértésről és a kelet és nyugat közös háborús küzdelmeiről beszélt, a következőket mondotta In­diában : “Az angol és amerikai kapitalisták bérelték fel Hit­ler Németországát, hogy háborút indítson a Szovjet elpusz­títására.” Továbbá : “Japánt az amerikai nagytőkések kény­szerítették háborúba a szovjet ellen.” “Az angolszászok há­borús célja az volt, hogy fegyverrel pusztítsák el az orosz népet, s ebből a célból a fasisztákkal együtt megtámadták a szovjetet.” Burmában pedig kijelentette, hogy az angolok a burmai népet másodrendű rabszolganépként kezelték, holott a burmai vallási kultúra és istenhit sokezer évvel idősebb, mint az istentagadó kapitalisták templomai. Egyedül a szov­jet (amelynek hivatalosan elfogadott hite az istentagadás) tartja tiszteletben a népek vallásszabadságát és hitét”. Az újságolvasó valóban megkérdezheti sajátmagától : “örült ez a Kruscsev ? Vagy az egész indiai népet, s az egész burmai népet tartja hülyének ? Azt hiszi, hogy Nehru, vagy a burmai miniszterelnök a legközelebbi bolondokházából sza­badultak ?” Amikor sokezer hindu tengerész lelte halálát a fagyos hullámsírban, hogy a Szovjetnek szállítson fegyvert Murmanszk kikötőjébe ? Amikor sok-sokezer burmai katona és civil halt meg a japán repülőgépek bombáitól, hogy meg­építsék a dzsungelén át a híres burmai utat, amelyen át a szovjet kapott amerikai hadianyagot ? Hát az amerikai, an­gol, hindu, kínai, burmai, francia katonák százezrei, akik mind azért haltak meg, hogy a szovjet kitartson 1941, 1942 és 1942 telén, mikor a németek Moszkva alatt voltak és a Kau­kázuson túl a bakui olajforrásokat fenyegették ? Ezek mind j azért harcoltak, hogy Hitler megverje a Szovjetet ? | Nyugodtan állíthatjuk, hogy Kruscsev sokszázmillió köz­vetlen és közvetett indiai és burmai hallgatóságából nem volt egyetlenegy felnőtt ember sem, aki elhitte volna, amit ez a tanulatlan diktátor jelölt mondott. És mégis borzalmas veszélyt jelent a világbékére az, hogy a nyugati országok egyáltalán szóbaállnak egy olyan kormánnyal, amely ILYEN ÖRÜLETES HAZUGSÁGOKRA akarja alapítani világuralmát. Mert igaz, hogy Ázsiában sen­ki sem hitte el amit Kruscsev mondott. De azt a TENDEN­CIÁT, amelynek érdekében ezek az aljas valótlanságok el­hangzottak, tudniillik azt, hogy a Szovjet az angolszász kul­túra ellensége és segíteni igyekszik az ázsiai népeket abban, hogy az angolszász — rájuk nézve idegen — gyarmati ura­lom utolsó kultúrmaradványait is eltüntessék, — ezt sajnos nagyon is jól értik a hinduk. Hogy a hinduk nem szeretik a fehéreket, ez világos. Nem azért, mert az angol kormányzat ideje alatt, különösen a múlt század közepén, véres felkelések és erőszakos jelenetek napirenden voltak. Hiszen ehhez a hinduk sokévezredes tör­ténelmük alatt hozzászoktak. A maharadzsák és radzsák ural­ma alatt a nép ezerszer annyit szenvedett a “nagykapitalis­ta” elnyomástól, a folytonos háborútól, éhínségektől és be­tegségektől, mint az angol uralom évszázada alatt, anélkül, hogy cserébe kaptak volna kórházakat, közlekedési eszközö­ket, gyárakat és az európai kultúra többi vívmányát. De EZEKET A KULTUR VÍVMÁNYOK AT, AZ EURÓPAI KUL­TÚRA ÁLDÁSAIT az egykori gyarmati népek soha nem fog­ják megbocsátani a fehér embernek. Mert a vérfürdőket el lehet felejteni, — de azt, hogy az angoloknak — és az indiai és burmai függetlenség óta az amerikaiaknak ÖRÖK HÁLÁ­VAL TARTOZNAK, azt a nacionalista öntudatra ébredt né­pek soha nem bocsájtják meg jótevőiknek. Ezt a nagyon primitív, de sajnos nagyon emberi érzést akarja kihasználni Kruscsev azzal, hogy a kommunista világ­uralmi célok érdekében háborúra uszítja Ázsia népeit* S mit tehet ezzel szemben a Nyugat ? Magyarázni hiába­való. Nem számít, hogy egy politikus kijelentése igaz-e vagy hazug, még az sem, hogy a hallgatóság elhiszi-e vagy sem. A hallgatóság nem az igazságra kiváncsi. A hallgatóság a TEN­DENCIÁT, AZ IRÁNYVONALAT kutatja. S ezen a ponton a hazug szavaknak csak egyetlen ellenszere van : az igaz TETTEK. A Szovjet, illetve Vöröskína nem tud, — de nem is akar — az ázsiai népeknek semmit sem adni. A Nyugat azonban tud és kell, hogy adjon ; egyetlen gramm penicilli­nért, egyetlen csavaranyáért sem kár, amit mi az ázsiai nem­kommunista népeknek szállítunk, mert ez mind százszorosán megtérül, még ha ingyen adjuk is. ERRE A CÉLRA szem­rebbenés nélkül érdemes áldozatot hozni. De az ELLENKEZŐ OLDALON : a kommunisták felé teljesen és végleg be kell szüntetni minden kereskedelmi kap­csolatot, nehogy a végén Kruscsev széles mosollyal az éhező hinduknak ajándékozza a kanadai vajat, amit mi fizettünk meg dupla áron. DR. PANGLOSS. NATHAN PHILLIPS, Torontó ujramegválasztott polgármestere. FRANCIA-SPANYOL ELLENTÉTEK MAROKKÓBAN A francia kormány hivatalosan azzal vá­dolta a spanyol marokkói hatóságokat, hogy támogatást nyújtottak 2.000 lázadó riff bennszülöttnek, akik még most is harcban állanak a francia csapatokkal. A riff lázadás következtében a francia csapatok kénytele­nek voltak uj erődvonalat építeni a spanyol­­marokkói határ mentén. A riff lázadókat egy Mohammed El Kabouci nevű volt francia altiszt vezeti, akit szökés miatt kicsaptak a hadseregből, s — természetesen — Moszk­vában kapott kiképzést. A francia jegyzék szerint a riff csapatok angol gyártmányú lőszert és fegyvereket kapnak a spanyol kor­mánykörök hallgatólagos beleegyezésével. Időközben tárgyalások folynak a leendő füg­getlen Marokkó kormányzására hivatott pártok vezetői között. A HIDEGHÁBORÚ LEGÚJABB GYÚJTÓPONTJA : BERLIN------------o-----------­Alig utazott haza Molotov Géniből, máris teljes erővel fellángolt a hidegháború éspe­dig ezúttal klasszikus helyén, Berlinben. A keletnémet polgármester nagyhangú beszéd­ben kijelentette, hogy meg fognak akadá­lyozni minden amerikai, rádióval ellátott autót abban, hogy Keletberlinben közleked­jék. De Moszkva berlini helytartói nem elé­gedtek meg ezzel a látszólag másodrendű jelentéssel. Azt is közölték, hogy “Berlin Ke­letnémetország egy része és a keletnémet köztársaság fővárosa, melyben többé nem a négyhatalmi megszálló bizottság, hanem egyedül a kommunista keletnémet kormány rendelkezik”. Bruno Baum, a keletnémet kommunista párt főtitkára még azt is hozzá­tette, hogy “egész Berlinben egyedül mi ren­delkezünk és senki más”. A szándékosan provokáló kijelentésre a nyugati hatalmak kü1ügyminiszterei erélyes­­hangú jegyzékkel válaszoltak, melynek szö­vegét még nem tették közzé. De ugyancsak erélyesen válaszolt Brentano nyugatnémet külügyminiszter is. Kijelentette, hogy Nyu­­gatnémetország és a szovjet között nem le­hetnek normális diplomáciai kapcsolatok ad­dig, amíg Moszkva megakadályozza Német­ország egyesítését. Hozzátette, hogy az egye­sítés előtt semmiféle kétoldalú megbeszélést nem hajlandók folytatni a Szovjettel “A né­met nép semmi olyan egyezménybe nem megy bele, amely kockáztatná az egész Né­metország szabadságát” — fejezte be parla­menti beszámolóját a nyugatnémet külügy­miniszter. ÚJABB KORMÁNYVÁLSÁG FRANCIAORSZÁGBAN Faure kormánya — a háború óta a 27-ik francia kormány — szintén megbukott. Faure miniszterelnök egy eljárási kérdés­ben tette fel a bizalmi kérdést, amelyben a parlament leszavazta. A miniszterelnök azon­ban hivatkozással egy közjogi jogszabályra, amelyet egyébként még soha nem alkalmaz­tak, a parlament feloszlatását és uj válasz­tások kiírását követelte. Az uj választásokat januárban fogják megtartani. Faure legna­­gyob ellenfele a párisi egyezmény létrehozó­ja, Mendes-France.------------------------o--------------------------­A BERLINI BLOKÁD RÉME s ezzel egyidejűleg a hidegháború egy na­gyon is forró korszakának elkövetkezése fe- - nyeget. A keletnémet “hivatalos” kommu­nista sajtó ismételten kijelentette, hogy a Berlin négyhatalmi megszállására vonatko­zó egyezményt a keletnémet kommunista kormány már nem tartja érvényben lévőnek, Berlin tehát — szerintük — a szuverén ke­­etnémet köztársaság egy része. Ezzel szemben a nyugati álláspont válto­zatlanul az, hogy Berlinben négyhatalmi kormányzat gyakorolja a közigazgatási ha­talmat, s a négy nagyhatalom beleegyezése nélkül a keletnémet köztársaságnak nincsen joga Berlinben egyoldalú intézkedéseket tenni. Ezt az álláspontot fejtette ki Canant USA nagykövet a Berlinben megtartott sa tóértekezletén. A keletnémet rendőrség most megtagadta a Berlinbe vezető víziutakon köz’ekedő te­­herhajók szállítási engedélyének meghosc­­szabbítását azzal, hogy ezek az engedélyek csak a Kelet- és Nyugatnémet kormány kö­zötti közvetlen tárgyalások során hosszab­bíthatok meg. Miután a nyugatnémet kor­mány nem hajlandó semmiféle tárgva’ást kezdeni a keletnémet kormánnyal, melynek szuverenitását nem ismeri el, Berlint súlyos szállítási problémák fenyegetik. Az ügynek biztosan további fejleményei lesznek. -------------------------o------------------------­KRUSCSEV DÜHROHAMAI---------o--------­A szovjet vezetők a kéteseredményű in­diai út jitán Burmában tesznek látogatást, ahol a nyugatbarát burmai miniszterelnök nagy pompával és ünnepléssel fogadta őket. Az indiai és burmai fogadtatás között a fő különbség az volt, hogy Rangoonban, Burma fővárosában a nyugati újságírók is megje­lentek és resztvettek a fogadásokon. Ennek azután éi'dekes következményei voltak. Kruscsev ugyanis a rangooni aranypago­dában tartott ünnepi vacsorán megjegyzése­ket tett a burmai építő- és szobrászművészet ősi jellegére, majd merész ugrással áttért arra, hogy a szovjet építészei eltértek a prak­tikus iránytól és a lenini elvekkel ellentétben díszítéseket mernek alkalmazni a középüle­teken. Kruscsev ezután arról beszélt, hogy Vlaszov szovjet építésztanárt, akit a szovjet kormány visszahívott Moszkvába párisi ta­nulmány út járói azért, hogy felelősségre vonja a “kommunista pártfelfogással ellen­tétes művészi stílusáért”, nyugati építész­körök arra akarták rábírni, hogy maradjon Nyugaton. Kruscsev erre az eseményre kitérve a düh­től lángoló arccal ráordított a jelenlevő an­gol és francia újságírókra a következő sza­vakkal : “Ti angolok és franciák a szégyen­től vörös arccal kellene, hogy írjatok erről a botrányos dologról”. Egyik szellemes francia újságíró azt válaszolta, hogy ő már csak in­kább fehér marad, mint vörös, mire a finom modoráról közismert pohos párttitkár így válaszolt : “Ti, piszkos kapitalista bérencek, miattam akár meg is feketedhettek mind­nyájan”. Ezután az amerikai újságírókhoz fordul­va a kolonializmus ellen beszélt, és kijelen­tette, hogy a szovjet egyetlen célja, hogy “az elnyomott népeket felszabadítsa, nekik önrendelkezési jogot és szabadságot adjon”. A beszéd végén felállt az egyik amerikai új­ságíró és megkérdezte, hogy vájjon a felsza­badítás önrendelkezési jog és szabadság vo­­natkozik-e Észtországra, Litvániára, Kelet- Németországra is ? Kruscsev a gutaütés szé­lén álló dühhel ráordított : “Ti mindnyájan a kapitalista politika rabszolga-írói vagy­tok”. Egyik régebbi cikkünkben úgy jellemez­tük Kruscsevet, mint tanulatlan, pohos, ré­szeges borügynököt. Most, Kruscsev rangooni viselkedése után töredelmesen bocsánatot kérünk ezért a hasonlatért az összes borügy­nöktől, az összes tanulatlan embertől és min­den részegtől.--------------—------o----------------------­JÉGBESZAKADT GYEREKEK------------O-----------­Tillsonburg mellett, Londonnál és Graven­­hurstnél egy-egy kisgyermek lelte halálát a korai fagy hatása alatt vékony jégg'el borí­tott folyók jegén. A gyerekek előszeretettel mennek sétálni a jégre, s ha egyszer besza­kadnak, a felnőttek még akkor sem tudják őket megmenteni, ha közvetlen közelben tar­tózkodnak. Általában karácsony előtt egyik folyó jege sem biztos Kanada déli részén. Kb. 10 centiméter (3 incs) vastag az a jég, ami a felnőtt embert elbírja. Jégbeszakadás esetén az áldozatot hason csúszva, egy lét­rán vagy deszkadarabon fekve kell megkö­zelíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom