Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-19 / 45. szám

V. 15. sz. 1055 november 10. o KANADAI MAGYARSÁG -difiit?Ssw> Minden kanadai állampolgár részese egy szabad nép örökségének egy szabad országban. Nem nehéz a más országból jövőknek kanadai állampolgárrá lenni. íme egy néhány feltétel : I. Öt évnek kell eltelnie attól az időtől, hogy valaki, mint bevándorló Kanadába érkezett. L. A jelentkezőnek kifogástalannak kell lennie erkölcsi szempontból ki kell tudnia fejeznie magát angolul vagy franciául. g. írásbeli kérvényt kell beadnia a kanadai állampolgárságért, helyéhez legközelebb eső állampolgársági bíróság jegyzőjénél. Ha valaki bővebb tájékoztatást akar arra nézve, hogy hogyan lehet ka­nadai állampolgár, kérdezze meg a lakóhelyéhez legközelebb eső állam­polgársági bíróság jegyzőjét, vagy írjon a “Canadian Citizenship Branch Ottawa” címre. THE DEPARTMENT OF CITIZENSHIP AND IMMIGRATION CANADA Hon. J. W. Pickersgill miniszter. Laval Fortier h. miniszter. KANADAI &utadía*t “ZuftfíviüiiM 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LO. 0333. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LO. 0333. Laptulajdonos-főszerkesztő: LENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : A BÉCSI OPERAHÁZ MEGNYITÁSA i Bécs zenei élete uj állomáshoz érkezett. A város öreg, patinás falai, nem egy kimagasló zenei eseménynek voltak már szemtanúi, de amit szombaton és vasárnap este láttunk, az felülmúlt mindent. A bécsi állami operaház amely a múlt­ban nemcsak kultúrát, de zenei tradíciót is ápolt és amely el­némult a második világháború alatt, kaput nyitott újra, a művészet-szomjas emberiség felé. Utolsó, háborúalatti előadását, 1944 június 30-án tar­totta, szeptember 1-én már egyetlen bécsi színház sem ját­szott. A következő évben, március 12-én, öt bombatalálat rombadöntötte az opera épületének több mint 80 '/< -át. De a világ egyik leghíresebb operaegyüttese azért nem hallgatott el. 1945 májusában, ha nem is a legfényesebb keretek között, de mégis előadást tartottak, a bécsi Volksoper helyiségei­ben. Később a Theater an der Wien fogadta be őket, egészen mostanáig. Időközben megkezdték a rombadőlt épület újjáépítését. A feladat óriási volt, miután az eredeti épület felépítéséhez is hét évre volt szükség, jelen esetben pedig hatalmas tömeg rom várt eltakarításra, ezenfelül le kellett küzdeni a második világháború utáni pénz- és anyaghiányt. Az uj épület szín­padát a legmodernebb és legdrágább technikai újításokkal szerelték fel. Egyedülálló az egész világon, de a bécsiek ke­resztülvitték : hatalmas szellőztető rendszer, az egyik bécsi park ózondús levegőjét szivattyúzza a nézőtérre, közel fél­kilométeres távolságról. Az ülések mellé apró kis villanykör­téket szereltek, úgyhogy zeneakadémiai növendékek, vágy­­bárki más, kottával a kezében tudja követni az előadást. Pénzt és fáradozást nem sajnálva, tízmillió dollárt fordítot­tak az építkezés céljára. A megnyitó ünnepély nemzetközi eseménnyé fejlődött. A világ minden sarkából özönlöttek Bécsbe a zenerajongók, még japánok, ausztrálok sem ijedtek meg a távolságtól. Mint­egy ötven kanadai is résztvett az ünnepségeken, annál is in­kább, mert a vasárnapi előadáson, a kanadai (Montreal) szár­mazású London György énekelte Mozart : “Don Juan”-jának a címszerepét. Egy jegy ára, a szombati és vasárnapi előadá­sokra, ötezer osztrák schilling, azaz kétszáz dollár volt. Ugyanezen jegyek a feketepiacon hétszáz dollárért keltek el. A kétezerszáz hely jegyeit már hónapokkal ezelőtt elkapkod­ták, voltak akik három napig álltak sorban, csakhogy jelen lehessenek a megnyitáson. A ragyogó vendéglistán nem ki­sebb nevek szerepeltek, mint : Ali kán, Greta Garbo, Dulles amerikai külügyminiszter a feleségével, Körner Theodor osztrák államelnök, Petitpierre, Svájc elnöke, rajtuk kívül diplomáciai, politikai, művészi nagyságok és iparmágnások a világ minden részéből. Szombat este Beethoven “Fidelio”-ja volt műsoron. A darabot nem véletlenül választotta az osztrák rendezőség, története utalt a közelmúltban lejátszódó történelmi ese­ményre : Ausztria felszabadítására. (A “Fidelio” ugyanis egy előkelő úrról szól, aki mélyen a föld alatt, sötét vártöm­­löcben, nehéz rablánc súlya alatt sínylődik, de visszanyeri szabadságát.) A szombati megnyitáson, az operaház vas­függönyének a felhúzása is szimbolikus jelentőségű volt és nagyon sokat jelentett Ausztria népének, a legdrágábbat : hazájuk felszabadítását. A ragyogóan kivilágított opera előtti téren ember ember hátán szorongott, mert hangszórók közvetítették az előadást az utcára. Százával gördültek a limousinok a feljáró elé, ahol az ajtónállók és jegyszedők serege, az osztrák-magyar monarchia idejéből származó tra­dicionális barna és arany sujtásos kosztümökben, fogadta az érkezőket. A megnyitó jeleneteket tizenhat TV felvevőgép fényképezte, lemeztársaságok pedig a hangokat örökítették meg. Bécs lakossága nem aludt ezen az éjszakán. A régi Bécs ragyogása, fénye és jókedélye kelt újra életre hosszú-hosszú szünet után. A szabad Ausztriában táncoltak, énekeltek és sírtak az emberek a boldogságtól. És mi magyarok ? Titokban, lopva sírtunk a fájdalomtól. B.-né. MOSZKVAI TEMPLOMOK Az utóbbi hónapok folyamán, a politikai “enyhülés” jegyében, nyugati utazók százai kaptak beutazási engedélyt a Szovjetunióba. A Moszkvát-jártak között volt egy idősebb nyugati újságíró, aki még a cári világból jól ismerte az orosz fővárost. Szabad idejében függetlenítette magát a kirendelt idegenve­zetőtől s régi emlékei után kutatva érdekes benyomásokat szerzett a vörös Moszkva templomairól. Első útján a híres Sztrasztnoj kolostort és kegytemplomát kereste. Úgy tudta : a templomot mozgóképszínházzá, a kolostor épületét meg vallásellenes múzeummá ala­kították. Képzelhetjük meglepetését, amikor a kegytemplomnak nyomát sem találta. Vi­rágos nagy park került a helyére, a kolostor épületéből pedig bérház lett. A vallásellenes múzeum is eltűnt — talán idegenforgalmi meggondolásokból, mint ahogy a még létező leningrádit is átkeresztelték “vallástörté­neti” múzeumnak. Látott néhány templomot, amelynek fő­bejáratát elfalazták. Újonnan vágott kis aj­tók voltak egyik-másiknak oldalfalán. Az ilyenekbe nem tudott benézni, mert egy ház­mester-féle nem engedte. Talán moziterem volt belül. Vagy bérlakások — amire az ab­lakokon kidugott füstölgő kályhacsövekből lehetett következtetni. Voltak aztán bedesz­­kázott ajtajú, hulló vakolatú templomok. Egészen elhagyottnak látszottak üvegtelen üres ablakaikkal. A Szenvedő Istenanya XIX. században épült temploma előtt viszont még a gyalog­járón is a szláv szertartás himnuszait éne­kelték a szűk épület belsejéből kiszorult hí­vek. Huszonöt ilyen “nyitott” templom is akad Moszkvában, köztük egy kis katolikus­­szertartású is. Ezek napközben sem üresek. A gyertyafényben úszó szentképek előtt imá­ba merült oroszok térdelnek. Nemcsak öre­gek, de fiatalok is. Ezek a nyitott templomok nemcsak a hí­vek hitéről, hanem áldozatkészségéről is ta­núskodnak. Az épületek ugyanis az állam tu­lajdonát képezik s egy alakuló egyházközség csak akkor igényelhet templomot, ha belső berendezéséről és a külső falak tatarozásáról gondoskodni tud. Az orosz forradalom első éveiben kiégtek vagy elkótyavetyélődtek a régi gazdag templomfelszerelések. Ezért az újonnan megnyitottak meg sem közelítik az egykori görögkeleti templomok gazdag ra­gyogását. Kevesebb bennük az aranyozás, a híres ikonok (kegyképek) helyét is újabb, egyszerűbb kivitelű festmények fedik. Amikor az orosz idegenforgalmi hivatal gépkocsin viteti körül Moszkvában a nyu­gati látogatókat, csak kívülről látják a jel­legzetes bizánci “hagyma-kupolás” templo­mokat. A Lenin-Sztalin emlékmű megtekin­tése után megmutatják nekik a Vörös-téren régi fényében pompázó Szent Bazil székes­­egyházat. Ez viszont ma nem templom, ha­nem egyházművészeti múzeum. Ha a láto­gatók maguktól templomba tévednek, rend­szerint clcsodálkoznak az orosz nép vallásos­ságán. Azt csak kevesen veszik észre, hogy a pár nyitott templom még nem vallássza­badság, s a keleti egyház roppant nagy árat fizetett értük. Vérben — a forradalom kez­detén ; és függetlenségében —^hiszen ma az istentagadó állam készséges kiszolgálója. (A Szív.) ISTENI SZIKRA Nem mindennapi templomi ünnepséget tervez Torontó legrégibb magyar egyházi kö­zössége a 25 éve fennálló Első Magyar Bab­­tista Egyház templomszentelésének 14-ik év­fordulója alkalmából. Az egyházközség ve­zetőinek elgondolása az, hogy ezt a komoly és magas színvonalú ünnepséget a torontói protestáns magyar egyházak közös részt­­vételével és szereplésével rendezik meg. Az ünnepséget 1955 december hó 3-án, szombaton este fél 8 órai kezdettel tartják a Magyar Baptista Egyház 8 Robert St. alatti templomában. E nagy gonddal összeállított ünnepség rendezőbizottsága szeretettel hív ezúton is minden magyart, felekezeti külömb­­ség nélkül, kiket e komoly műsor érdekel. A Magyar Babtista Egyház vezetőinek templomuk évfordulójának megünneplésén túlmenően mélyreható terveik vannak ez ünnepség megrendezésével. Először is meg­próbálnák azt, hogy ezeknek a komoly, val­lásos ünnepségeknek az időnkénti, más-más magyar protestáns egyház templomában való megrendezésével egy szoros testvéri közös­ségbe tömörítsék a torontói magyar protes­táns egyházakat. Ezáltal megszűnne az egyes egyházi közösségek közötti torzsalko­dás, gyűlölködés és így az isteni szeretetben felolvadva minden magyar megtanulná sze­retni, tisztelni és megbecsülni egymást. És ha egyszer megszűnik az az érthetetlen és módfelett egészségtelen állapot, hogy csak azért gyűlölködik egyik ember a másikra, mert az egyik, vagy a másik utcában lévő templomba jár istentiszteletre, akkor elju­tunk ez elgondolás másik nagyhorderejű eredményéhez, hogy azok a protestáns ma­gyarok, kik azért húzódtak félre, mert elitél­ték ezt a szégyenteljes testvérharcot, fel­szabadultan és nyugodtan léphetnek be abba az egyházi közösségbe, amely nekik a legjob­ban megfelel. És ezzel megindulhat e hatal­mas metropolisban egy egészséges protes­táns egyházi fejlődés, minden becsületesen gondolkozó magyar legnagyobb örömére. Keresztyén Magyar Testvéreim ! Egy év­tizednél több ideje, hogy vajúdik a világ. Hiába születnek kitűnő államférfiak, nagy­szerű politikusok, csodálatos dolgokat felta­láló tudósok, hiába készítik a legborzalma­sabb fegyvereket, addig nem lesz béke a vi­lágon, míg a gyarló ember rá nem döbben te­hetetlen, bűnös voltára és nem keresi meg az Istenhez vezető utat.. .. “Mert tágas az a kapu és széles az az út, mely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik meg­találják azt” ...És csak akkor és csak így remélheti e szerencsétlen emberiség azt, hogy kiderüljön az ég felettük és megindul­jon egy boldog és megelégedett élet már itt a földön is. Apró atomokból tevődik össze a nagy mindenség. Egy ilyen parányi atomnak kell tekintenünk azt az ISTENI SZIKRÁT, mely e terv elgondolóinak lelkében kigyúlt. Meg­próbálják az eddig lehetetlent. A tét nagy, de az akadályok is borzalmasak, mert a tit­kos erők, mint eddig, úgy most is mindent elkövetnek, hogy a kívánt és óhajtott egy­másra találás meg ne születhessen. Azonban e gondolatnak lelkes, tántoríthatatlan hívei mindent elkövetnek ez ügy érdekében és épí­tik az arany hidat a lelkek között. Adjon az Isten nekik erőt e valóban apostoli munka sikeres elvégzéséhez. Sallak Endre. NEGYVENHÁROM EMBERT ÖLT MEG egy repülőgépben elhelyezett időzített dina­­mitbomba felrobbantásával egy 23 éves Den­­veri pincér. A borzasztó bűntény célja az volt, hogy megölje a gépen utazó anyját, aki után 37.000 dolláros életbiztosítást vehetett volna fel. —------------------o---------------------­TOVÁBBI FORRONGÁSOK ARGENTÍNÁBAN sztrájkot nem kívánja megszüntetni, de a közbiztonság és közellátás szempontjából fontos üzemek munkásait súlyos büntetés terhe mellett visszavezényelte munkahe­lyeikre. Amint várható volt, a Peron elmozdítása után hatalomra lépett argentin kormány nem volt hosszú életű. November 13-i kele­tű hírek szerint Buenos Airesben újabb vér­­telen forradalom volt, melynek során elmoz­dították Eduardo Lonardi ideiglenes elnököt és Uranga közlekedésügyi minisztert, s uj elnökül Pedro Aramburu generálist nevez­ték ki. Aramburu a katonaság diktatórikus szárnyához tartozik. Első dolga az volt, hogy politikai tisztogatást rendeljen el úgy a Pe­ron-pártiak, mint a Lonardi-pártiak ellen. A kormánynak főleg az okoz nehézséget, hogy a szakszervezetek, amelyek nagyrészt Pe­ron oldalán állanak, általános sztrájkot hir­dettek, aminek következtében az ipar és a kereskedelem megbénult. Aramburu letar­tóztatta a szakszervezet vezetőit ; magát a EGYEDÜL STRATÉGIAI ÉRTÉKŰ KERESKEDELMI ÁRUCIKKEK vétele az a terület, amelyen a Szovjetet a nyugattal való érintkezés érdekli — ezt szin­tén Molotov mondotta a csúfosan megbukott genfi konferencia utolsó napján. A szovjet azt a nyugati ajánlatot is elutasította, hogy kölcsönösen szüntessék meg a rádiópropa­gandát, illetve egymás rádióállomásainak zavarását. : ’ iit' 1 Reméljük, hogy a nyugat reakciója meg­felelő lesz : most kell kihasználni a meglévő ellenállhatatlan technikai fölényt. Egy gramm árúcikket sem szabad többé nyílt el­lenségeinknek szállítani. Főleg pedig : azon­nal fel kell számolni a nyugaton működő kémközpontokat, szabotázs-iskolákat, bolse­vista pártközpontokat és minden velük szim­patizáló egyesületet, újságot, klubot. Talán most meg lesz a kanadai kormánynak az in­doka arra, hogy ezeknek az árulóknak az egyetlen méltó sorsot juttassa: erőszakkal kitelepíteni őket a vasfüggöny mögé !

Next

/
Oldalképek
Tartalom