Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-12 / 44. szám

kanadai magyarság

V. 44; sz. 1955 november 12.

PÉNZÁTUTALÁS

MAGYARORSZÁGRA, CSEHSZLOVÁKIÁBA ►is minden európai államba a legolcsóbban és a leggyor-5 sabban teljes garanciával. Mielőtt bárhol küld, tájékozódjon a napi árakról központi irodánknál.

Minden valuta vétele és eladása.

EHGÄ, IKKA

¥ÁMMENTRS CSOMAGOK

>dán és svájci szeretetcsomagok a világ minden részébe.^ Vámmentesítő jegyek (Coupon).

GYÓGYSZERKÜLDÉS

a világ minden részébe. 25.000 féle gyógyszer áll ► vevőink rendelkezésére. Orvosságok óhazai receptre is/ Minden gyógyszer használati utasítással lesz ellátva. Kérjen árjegyzéket.

ROYAL GENERAL AGENCY

Kanada legnagyobb pénzátutaló intézete.

Hosszú évek óta a magyarság szolgálatában.

269 SPADINA AVE., TORONTO, ONT.

(A magyar katolikus templommal szemben)

Telefon : EMpire 6-7197.

MAGYAR

RÁDIÓADÁSOD

A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap

I. 15-től 2 óráig a tilisonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bejnondó : Jakab Iván.

T V ír yr'wr'yp 'vr'W'w '*"• w-ÜZEN

AZ OTTHON,

a torontói All Nations Book and Film Service Ltd. adása minden pénteken este 9.35— lOóráig a CKFH rádióállomás 1400-as hullámhosszán.

HALLGASSA

AMERIKA LEGNÍVÓSABB M AGY Alt RÁDIÓADÁSÁT !

Rizsa László clevelandi magyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától

II. 30-ig.

Cim: 2-372 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA.

Autóját azonnal javitja

SZENT PÉTER ESERNYŐJE

Irta : MIKSZÁTH KÁLMÁN

XXI.

! Még sokáig szőtte, fonta volna a szavait, ledehonesztálva (becsmérelve) a lovak fajtáját a sárga földig, ha közbe J nem szól Gyuri :

Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G.

SOMERVILLE & SON telepén Wellandon.

303 Division St. Tel. 4515

I

Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes részletfizetésre 4RVAI ELECTRIC Co. Ltd. J 60 W. Main St. Welland.

Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrész! kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTÓ-WRECKING üzletét.

MR. JUHÁSZ 2004 Stanley A ve. Niagara Falls Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921

CIMFESTÉS

REKLÁMFESTÉS

CSONKA TIBOR

Uj telefon : RO. 6-1515

Earl Mabee

White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.—

HA HÁZAT, üzletet vagy farmot akar vásárolni vagy eladni, keresse fel

NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél.

Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont.

Támogassa hirdetőinket!

iniiimimmmiiiiniim'iiiimimmiTTiimmmüiiiimmiimmiimimmimmmimiimiimiiuiMmmimimiiiuiiimi

GÖRBE TÜKÖR, A¥AGY

NÉHÁNY APRÓSÁG

Irta : Orbán Frigyes.

(Ebben a rovatban szereplő személyek, s a történet csupán a képzelet szüleménye. Aki valamelyik személyben mégis magára ismerne, az... vessen magára).

Nem régen egy kellemetlen operációval néhány napig kórházban voltam, s ez idő alatt összegyűjtöttem egy pár kórházi furcsaságot. Tudom nem én vagyok az első, aki ilyesmit elkövet, de biztos vagyok benne, nem is az utolsó.

A portánál felveszik az összes létező személyi adatokat, ennek ellenére az emeleten még egy ívet tolnak az ember elé. Ezen ugyan csak két kérdés szerepel : Anyja és apja életkora. Logikus nemde ? Elvégre nem . őrájtűk fognak operálni. Az ív másik felére még sajátkezüleg be kell írni az operációt elkövető sebész nevét, s aláírni. Ezzel az ívvel adnak a sebésznek felhatalmazást. A betegek ezt az aktust némi akasztófa humorral a “Halálos Ítélet” aláírásának nevezik, mivel erre az ívre írja rá az orvos : “Az operáció teljes mértékben sikerült” csak “a beteg meghalt”. Az utóbbit természetesen már a halottkém írja.

*

Néhány operációnál nem altatnak, csak helyi érzéstelenítőt használnak, mivel néha beszélni kell a sebészhez, nehogy elunja magát. Amikor az orvos térdvédője beleakad a beteg bal tüdőcsúcsába s az valami fájdalomfélét képzel be magának és felszisszen, finoman, hogy figyelmét eltereljék a tüdőcsúcsról megkérdezik tőle : “Csak nem a füle fáj ?” Nyugodtan tehetik, mert a beteg keze le van kötve.

**

*

Minden este 9 órakor az ágyból felkelni nem tudókat szabályosan tisztába teszik (uj pelenka és guminadrág), s ágyát rendbe hozzák. Pontosan 10 órakor behozzák az altatót, akár akar a beteg, akár nem kénytelen bevenni. Kifelé menet jóéjszakát kívánva eloltják a lámpát. Ha valaki véletlenül a tisztába tétel után könnyelműen elalszik azt 10 órakor ártatlan angyali mosollyal felébresztik mondván : “Elfelejtette bevenni az altatót”. S ha a beteg, aki ezek után nem tudott elaludni és 12-kor altatót kér, megbotránkozva mondják : “Hiszen csak 2 órával ezelőtt ébresztettük fel, hogy bevehesse az altatóját”.

A operációt követő napon a beteg sebe vérezni kezd. Megjelenik az orvos és mosolyogva megveregeti a beteg vállát “Rövidesen egészségesek leszünk” mondja. “De kérem minek ez a többesszám, vagy talán titokban saját magát is megoperálta ?” Aztán gyorsan berak még néhány kapcsot s nagykomolyan, majdnem fenyegetően kijelenti : “Most néhány óráig ne mozogjon”. Alig megy ki a szobából máris hozzák az ebédet. Kis asztali tolnak a beteg ágya fölé, s akkor jön a nagy probléma. Miképpen lehet minden segítség nélkül megenni az ebédet, anélkül, hogy a beteg megmozduljon. (A helyes megfejtők között kiosztjuk a “Nagy Lovagrend Arany

Vaskeresztjét” minden mozgás nélkül).

* *

*

A sebészekről különben az a vicc járja, hogy csak azért viselnek gumikesztyűt az operáció alatt, nehogy újlenyomatot hagyjanak az áldozaton.

**

*

Ha valaki az igen tisztelt Olvasók közül kórházba kerül és ezek valamelyikével szemben találja magát, kérem ne lepődjön meg, hiszen csak kórházban van, s ott minden természetesen természetellenes. Láthatjuk a tények az események igen gyakran értelmetlennek, nevetségesnek, avagy éppen bosszantónak tűnnek, de ha tudnánk njj húzódik meg a háttérben, akkor talán mégjóbban ellennénk keseredve.

De hiszen nekem itt kocsim van, kisasszony és igen szívesen viszem magokat haza.

— Megtenné ? — kiáltott örvendetesen Mravucsán. — Tudtam, hogy gavallér 1 De hát mért nem szólt előbb, az Isten szerelméért.

— Mert nem hagyott szóhoz jutni.

— Az igaz, áz igaz, — nevetett Mravucsán kedélyesen.

— Eszerint elviszi ?

— Természetesen ; még ha nem készülnék is éppen Glogovára.

— Oda megy ? — kérdé Veronka meglepetve.

— Igen.

Ránézett a mélázó szemeivel, egy darabig elgondolkozva, aztán égyszerre megfenyegette a két ujjával gyerekesen.

— De ne csaljon meg.

Gyurinak roppant tetszett ez a mozdulat, elmosolyoí dott tőle.

— Szavamra mondom, Glogovára szándékozom. Hát velem jönnek ?

Veronka vidáman bólintott a fejével és már-már szedegette a tenyereit, hogy tapsolni fog, örömében, — mikor a madame egyszerre megmozdult fekvőhelyén és nagyot sóhajtott.

— Jaj Istenem, a madame ! — szeppent meg Veronka.

— El is felejtettem, hogy talán nem is lehet önnel menni.

— Miért ne ? — mondá az ügyvéd egyszerűen. — A kocsi elég kényelmes, jól felférünk.

— Igen ám, csakhogy szabad-e ?

— Hazajönnie ? Ki tiltaná meg ?

— Hát ön nem tudja ?

— Ki ? — kérdé Gyuri csodálkozva.

— Az illemszabályok, — felelt félénken. (Gyuri felkacagott. Oh, a kis buta !)

— Igen, igen, — bizonykodott hevesen, megneheztelve, hogy kinevetik, mert Mravucsán is vigyorgott.

— Az illemszabályok azt mondják : “Egy idegen férfi karját nem szabad elfogadni”.

— De a kocsi nem kar, — pattant fel Mravucsán. — Hogy volna a kocsi kar 1 Akkor mindjárt két kocsim volna magamnak is. Ej, szivecském, hagyjuk azokat a szabályokat a pokolban. Bábaszéken én csinálom a szabályokat, nem a francia frajlák. Én pedig azt mondom, hogy a kocsi nem kar, punktum.

KANADA DOMBORMÜYÖM

FÉNYES

SV1AGYAR ESKÜVŐ

Az ottawai “Canadian Aero Servies Ltd.” nemrégen kiadta Kanada domborművű térképét, amely az első a maga nemében. Három dimenzióban mutatja be az egész országot.

Nagysága 49-szer 45 hüvelyk, nyolc élénk szinben nyomták, nehéz Vinylite plasztikra. Ezután hő és sajtoló hatásnak vetik alá, hogy így megjelöljék a hegyeket, völgyeket, vízfolyási irányokat, tiszta domborzatban.

A mű három térkép anyagát foglalja egybe. Több mint 3.000 földrajzi név, 300 kiemelkedő pont és 500 érdekességi hely található a térképen. Ára 40 dollár.

Juhász Károly és Bachynski Magda Irén

október 15-én kötöttek házasságot a Szent Erzsébet Egyházközség torontói templomában. A népszerű fiatal pár és a közszeretetben álló örömszülők vendégeinek száma meghaladta a háromszázat, s az esküvő bensőséges hangulatával, a fényes közönséggel nemkülönben a szertartást követő bankettel egyike lett az utóbbi évek egyik legszebb magyar esküvőinek.

A magunk részéről ezúton csatlakozunk az ünneplő tömeghez, s az ifjú párnak sok szerencsét és boldogságot kívánunk. smmmmm mm--mm mm mm. mmmm:m*sj;zM. mm

A Kanadai Magyarság a világ egyetlen független, pártokon felülálló magyar hetilapja.

Ezért támogatása közérdek.

— Igaz, igaz, de mégis beszélnem kell előbb a madame-mal.

— Hát tessek vele beszélni.

’»■ •T vri •; ' '

Veronka újból odaguggolt a dívánhoz, a beteg fölé hajolva, suttogtak egy darabig s úgy tetszik az eredményből, meg egyes francia szavakból, amiket a Gyuri füle elkapkodott, hogy madame Kriszbay osztotta a Mravucsán nézeteit, a kocsi nem kar s aki már be van mutatva, nem idegen, ennélfogva — úgy vjpte madame Kriszbay —- el kell fogadni a fiatalember szívességét. Veszedelem idején különben sincsen etikett. A szép Montmorency Blankát egyszer tűzvészkor egyszál ingben vitte ki az ágyból Privardiére marquis s nem dőlt össze még csak a Notre-Dame tornya sem emiatt.

Gyuri olyasforma türelmetlenséget érzett, mint a játékos az osztásnál, ha nagy tétje áll egy kártyán, míg végre megfordult Veronka.

— Köszönettel fogadjuk el a kocsit, — szólt mosolyogva, gondolván magában, hogy bizonyosan azt tette volna ebben az esetben Montmorency Blanka is.

Kapzsi mohósággal vette Gyuri a kijelentést, lett legott szörnyű mehetnék je.

— Sietek a kocsiért, — mondá a kalapját véve. De Mra/ucsán fürgén útját állta.

— Ohó ! hó ! Most esett már, a kapa a kőbe ! Abból íemmi se lesz, Pro primo, mert ha a kisasszony mehetne is, bűn volna az asszonyságot ilyen betegen kocsira ültetni, de íem is lehet, míg egy kicsit ki nem piheni az ijedtséget és a lorzsolást. Ha a feleségem megkeni éjjelre a daganatot egy kis csodaflastrommal, reggelre valóságos menyecskének éb•ed fel. Pro secundo azért nem mehetnek, mert én nem engedem, hogy mozduljanak. Pro tertio, mert mindjárt beesteiedik, tessék csak az ablakon kinézni, hova mennének az éjszakába ?

Valóban, a nap már lecsúszott az acélkékes zólyomi he gyek mögé. Az ablakelőtti lucfenyők óriásira megnőtt árnyé ka végigfeküdt a széles úton s rádőlt egészen a Mravucsár kertkerítésére átellenben, hol egy sovány macska végezte a_ esti mosakodását a muskátli közt.

Mindamellett riposztirozni kezdett az ügyvéd (hiszen r mesterségéhez tartozik).

— Csendes, enyhe éjszaka lesz, miért ne indulhatnánk ■ i végre is a madame-nak mindegy, akár az ágyban nyögni, ikár a kocsin.

— De sötét is lesz, — ellenveté Mravucsán, — s ross? íegyszakadékos helyeken visz az út Glogovára. Hiába vágyói polgármester, a holdvilágot oda nem parancsolhatom a menyboltra.

— Ej, nem is kell, lámpások vannak a kocsimon. .

Veronka habozott, hol ide, hol oda hajlott, a két vitat

kozó férfi egy-egy nyomatékos argumentuma szerint, — míg végre Mravucsán odazúdított egy hatmázsás érvet.

— Vihar lesz az éjjel, mert-egy akasztott ember lóg az út mellett egy fán. Majd meglátják, mikor az erdőn keresz-1 tülmennek.

Erre aztán egész testében megborzongott a kis bakfis.

— Jaj, én a világért se megyek keresztül éjjel azon az erdőn.

Ezzel el volt intézve a kérdés. Gyuri engedelmesen meghajtotta a fejét (egy verőfényes mosoly volt a jutalma), Mravucsán pedig felvillanyozva rohant be a tanácsterembe, rábízni az elnöklést Konopkára (nem adta egy vak lóért,

ogy megszabadult), neki vendégei vannak, ő rá nem ér, ;zon melegiben oda is súgott néhány szenátornak (a jobbkabátúaknak), hogy szívesen látja őket vacsorára, majd hazafutott intézkedéseket tenni a nevezetes vendégek ellátására, útközben a lépcsőkön megpillantván Fialát, legott elszalasztá a Wibra ügyvéd úr kocsijáért, mely a Münczné boltja előtt áll, hogy azt az ő udvarába terelje.

Nemsokára maga Mravucsánné jött el a hölgyekért. Alacsony, kedves asszonyka volt, széles, mosolygó arcáról szelídség és jószivüség sugárzott ki. A felvidéki mesterembernék tisztes ruházatját viselte, rókaszemszinü sima szoknyát, fekete selyem köténnyel elől ; a fején is fodros, fekete se’yem főkötő volt, az álla alatt átkötött szalaggal.

Nagy zajjal, lármával tört be, ahogy az egyszerű, nyájas világban szokás.

— Oh, Istenem, igaz-e, amit hallottam ? A Mravucsán mondja, hogy a mi vendégeink lesznek Milyen szerencse ! De tudtam, megéreztem. Egy fehér liliom nőtt ki a mosdótálamból ma éjjel álmomban. Ehol ni, beteljesedett. No csak tessék, lelkem, összeszedni, ami holmijok van, majd én átviszem, mert én erős vagyok, mint egy medve. De el is felejtettem a legfőbbet, amit legelőbb kellett volna mondanom, hogy én vagyok Mravucsánné. Jaj, szivem, kisasszonykám, el sem képzeltem volna, hogy ólyan szép. Oh, szűz anyám, szűz anyám ! Most már értem Mária miasszonyunkat, amiért leküldte magára azt az esernyőt, hogy a harmatos arca meg ne ázzék. Hallom, hogy beteg az asszonyság, hogy megütötte a vállát. No, van énnekem olyan füvem, amit ráteszünk, csak tessék jönni. Ne hagyja el magát, galambom. Katonadolog az egész. Hát mikor én egyszer feldőltem, pedig Mravucsán tartotta a lovak gyeplőjét, egy hegyszakadékba gurultunk, éppen két oldalbordám tört be, mégis itt vagyok, de a vesémet, bizisten azóta is mindig érzem. Megesik ilyesmi az útonjárón. Fáj-e nagyon ?

— Az asszonyság nem tud tótul — mondá Veronka, — se magyarul.

— Szent Isten ! — csapta össze kezeit Mravucsánné. — Olyan idős és még magyarul se tud ? Hát hogy lehet az ?

Veronkának el kellett mondania, hogy a madame egyenest Münchenből jő hozzá társalkodónőnek s még eddig soha sem volt Magyarországon, egy francia katonatisztnek az özvegye (Mravucsánné a világért sem hagyott volna földerítetlenül semmi apró körülményt), tegnapelőtt kapták a levelét Glogovára, hogy jön s Veronka maga akart érte menni a vasúti állomáshoz.

— Oh, úgy ? Hát ez az izé. . . (meszelőrudat akart Mravucsánné mondani, de gyorsan a szájára ütött), ez az aszszonyság se tótul nem tud, se magyarul. Szegény gyámoltalan teremtés ! Már most aztán mit cisnáljak én vele, kit ültessek melléje az asztalnál, hogyan kínáljam ? No, ez szép mulatság lesz ! Ezer szerencse, a kántor tud németül ! És bizonyosan a fiatalúr is.

— Legyen nyugodt, asszonyság, majd mulattatom én az asztalnál és kínálom is, — felelte Gyuri.

Nagynehezen felcihelődtek, madame Kriszbay jajgatott, nyögött, mikor a ruhadarabokat újra ráerőszakolták. Gyurit előre kikergették a folyosóra, hogy ne lássa, mert Kriszbayné asszonyság szemérmes volt ; a nagykendőket, köpenyeket Mravucsánné szedte fel a karjára.

— A ládáért majd elküldjük a szolgálót.

Azután karonfogta a madame-ot, hogy őrá támaszkodjék, úgy vezette le valahogy nagy kínnal a lépcsőkön.

A madame franciával vegyített német nyelven nyöszörgőit, mormogott valamit, míg Mravucsánné is folyton beszélt, hol az előlmenő fiatalokhoz, hol a szegény madamehoz, aki úgy nézett ki borzas frizurájával, mint egy beteg kakadu.

— Csak erre, erre, kisasszonykám ! Az ott a mi házunk. Még csak egy-két lépés, asszonyság. Nem harap ám az a kutya. Csiba te, Garam ! Mindjárt otthon vagyunk. Majd meglássa, asszonyság, milyen szép ágyat bontok magának éjszakára. Csupa pöhöly minden vánkos.

Az egy csöppet se zavarta, hogy Kriszbayné abból egy szót sem ért. Némely asszony csak azért beszél, mert jól esik neki. Mit is csinálna, ha nem beszélne ? Még bizony beszőné száját a pók.

— Fáj, ugye ? De holnap még jobban fog fájni. Ezeknél i tompa zúzódásoknál úgy szokott. Bizony, még két hét múlva is megérzi. Hanem szó, ami szó, — mondá jelentőségteljes pillantással az előlmenőkre mutatva, — gyönyörű pár lenne belőlük.

így is csak pár lépés volt a Mravucsán-ház, nyáfas ambitusával, mosolygó ablakaival, de még közelebb lett volna, ha a városháza előtt ott nem terpeszkedik vala egy nagy pocsolya, mely miatt a korcsma felé kellett kerülni. De e pocsolyára végre is szükség volt, tiszteletben tartotta azt Bábaszéken mindenki, mert ezen úszkáltak a város lúdjai, itt hemperegtek a széleken az apró malacok és végül innen nerítették a vizet tűzvészek idején a tűzoltók. Azt nem is említem, hogy a városka összes békái is itt tanyáztak, gyöíyörű hangversenyeket adva a lakosságnak.

Ez a pocsolya tehát kellett, szívesen tűrték, mint közhasznú intézményt, s mikor egyszer a megyei főmérnök, Brunkusz Nép. János erre utaztában figyelmeztette az elöljáróságot, hogy a városház előtti mélyedést fel kellene tölteni, mindenki kinevette Brunkusz Nép. Jánost.

A pocsolyát ennélfogva most is ki kellett kerülniük a Mravucsánné vendégeinek, a korcsma felé tartva, melyet a Megfagyott birkához címeztek egymás közt az idegenek, célzással Bábaszék éghajlati viszonyára. A Megfagyott birkánál még most is szólt a zene, a vendégek már be se fértek, egy pár túróéi safarnyik künn itta állva a pálinkát, míg egy zólyomi talyigás odaült az egyetlen asztalhoz és hármasával hozatta a boros palackokat. Derekasan el volt már ázva s hangos beszélgetésbe eredt önmagával, át-átpislantva szerető szemekkel sovány gebéjére, mely leeresztett fejjel várta a talyiga elé fogva gazdáját, a nádból font állás alatt.

Következő' számunkban folytatjuk.

*