Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-12 / 44. szám

\

'i

V. 44. sz. 1955 november 12.

KANADAI MAGYARSÁG

Ä KANADAI

Mamnw

@4M€LctC&H U*tfyCL1>C4Ltt4

996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Phone : LO. 0333.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto Telefon : LO. 0333. Laptulajdonos-főszerkesztő:

RENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre §5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent.

Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25.

Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás néikül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős.

CANADIAN HUNGARIANS

Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office :

KANADA HIRES ASSZONYAI

MLLE JEANNE MÁNCE

Kis csónak flotta haladt a hatalmas Szt. Lőrinc folyó csendes vizén, Quebectől felfelé. A vezér hajó lapos-fenekű árbócos volt, a másik kettő evezős. Egyikben egy fiatal hölgy ült, akinek arcáról határozottság sugárzott. Jeanne Mance volt a neve. Néhány hónappal azelőtt az akkori világ egyik legnagyobb városának, Párisnak kényelmét élvezte. 1642-nek ezen a tavaszi napján olyan tájat nézett, amelyet azelőtt soha nem látott.

A kis flotta tíz napig haladt a szürkés-sárga vizeken és 180 mérföldre a kiindulási ponttól, kikötött a parton. Jeanne Mance és utitársnője Mme. de la Peltrie partra szálltak. A két hölgy végig sétált a parton és megszemlélte a területet.

“Itt fogunk építeni” — mondotta az egyik. “Ide egy kórházat a vadonba, amely menedék lesz a beteg és a *sebesült számára, legyen az akár bennszülött, akár európai”.

Az expedíció vezetője, Sieur de Maisonneuve, az akkor Uj Franciaországnak nevezett Kanada egyik tekintélyes ura, munkába állította embereit és csakhamar elkészült a tábor. Tüzeket gyújtottak és őrszemeket állítottak az esetleges indián támadásra való tekintettel.

Másnap az emberek elkezdtek fákat dönteni és azokból deszkákat vágni a házak és az erőd számára.

Ez volt Montreál kezdete.

Jeanne Mance 25 éves volt, amikor az uj település színhelyére érkezett. Előkelő párisi család gyermeke volt, érzékeny, vallásos és már kislány korában elhatározta, hogy életét szeretet munkák végzésére szenteli. Olvasott az Uj Franciaországban működő jezsuita hittérítők munkájáról és lenyűgözte a tengeren túli uj világ. Képzeletvilágát különösen föllelkesítette egy gazdag fiatal özvegynek, Mme de la Petrienek példája, aki néhány évvel azelőtt a gyarmatra ment és életét a telepesek és indiánok közt végzendő szeretet-munkára szentelte.

1641 nyarán Jeanne egyedül Rochelle francia kikötőbe ment, abban a reményben, hogy talál Uj Franciaországba induló hajót. Ott találkozott Sieur de la Maisonneuve-vel, aki egy 40 főből álló csoporttal éppen Quebecbe indult. Bár nehezen, de sikerült elérnie, hogy öt is fölvegyék a csoportba. Tíz hónappal később Maisonneuve telepeseivel és Mme. de la Peltrie-vel együtt ott volt a későbbi Montreal színhelyén.

A két hölgy megvárta míg a férfiak megépítették az

első házakat és a sáncolatot — s ez utóbbit sietve kellett elvégezni, mert nem messze volt Hoche'.aga indián falu.

A nyár végére elkészült a kórház épület, amelyet Hotel, Dieu-nek neveztek el. Azonnal használatba is vették. Az Iroquois indiánok nem hagyták nyugton a telepeseket és majdnem minden naposak voltak a csatározások.

Az indiánok napokig leselkedtek az erdőben, követvén' valamilyen nyomot végül is lecsaptak egy-egy szerencsétlen franciára. Ha nem skalpolták és ölték meg azonnal, magukkal hurcolták és kínzások után máglyán megégették.

Maisonneuve belátta, hogy a gyarmatosok nem tudják megvédeni magukat katonaság segítsége nélkül. Újabb erődítésekre is szükség volt s ehhez pénz kellett. Vissza indult tehát Franciaországba.

Jeanne Mance szintén kért segítséget levélben Franciaországból — pénzt és fölszerelést, hogy a kis telepet és a kórházat fönntarthassák.

Azokban az időkben azonban sok napba, sőt hetekbe telt míg egy hajó átért a tengeren s ezen kívül is nehéz volt az otthoniakat meggyőzni arról, hegy az uj világ gyarmatosai megérdemlik a segítséget. Az idő múlt. A hetekből hónapok lettek, a hónapokból pedig egy év, sőt majdnem kettő.

Ekkor, egynapon hajó érkezett a kis telep kikötőjébe. A hajó bútort, szerszámokat, gazdasági felszereléseket, három tehenet, két ökröt és húsz juhot hozott. S ezen kívül pénzt, újabb felszerelések számára. Nemsokkal ezután egy másik hajón megérkezett Maisonneuve száz katonával.

Éppen a legjobbkor érkeztek. Az indiánok támadásai a kimerülés pontjára juttatták a kis telepet és a gyarmatosok elhatározták, hogy feladják a küzdelmet és visszatérnek Quebecbe. Sőt, valószínű az, hogy nem tudtak volna ennyi ideig kitartani, ha nem lett volna velük a fiatal Jeanne Mance, bátorításával és meggyőző erejével.

Végül a falucska ki várossá, majd pedig hatalmas várossá fejlődött. A kis kórházi kunyhó kő és fa épületté lett, végül pedig, jelenleg, hatalmas acél és tégla építmény a betegek szolgálatára.

Jeanne Mance tovább folytatta irgalmas munkáját, segítséget és menedéket nyújtván nem csak a fehér, hanem az indián betegeknek és sebesülteknek is. Az indián fiúk és lányok tanítónője lett. Végül beköszöntött a béke Montreálba.

Jeanne Mance életét a Hotel Dieu-ben töltötte, szolgálatban és 1673-ban halt meg. Szobra Montreál belvárosának forgalmas Place d’Armes terén áll, nem messze attól a helytől, ahol társaival együtt először partra lépett, a magányos, erdős Montreál szigeten.

VVWVWVWWWWWVWWVWV\WWV\WWWYWWUWU%

NYUGTÁVAL DICSÉRD A NAPOT, ELŐFIZETÉSSEL A LAPOT.

A KANADAI MAGYARSÁG hirdetéseit ezrek és ezrek olvassák, s éppen ezért jó befektetést csinál, ha elhelyez egy hirdetést lapunkban. Naayobb hirdetéseknél árajánlattal szívesen szolgálunk.

MINŐSÉGBEN, MENNYISÉGBEN, ÁRBAN EGYFORMÁN UTOLÉRHETETLEN A

ORANGE COLA

GINGER ALE CREAM SODA

Nehézségei vannak a tárcsázásnál

Name-Address

City or Town

vagy a telefonálásnál ?

INGYEN tájékoztató füzetünk megmutatja önnek, hogyan tudja telefonját jobban használni, s több örömet szerezni magának vele.

KILENC NYELVEN ADUNK PONTOS TÁJÉKOZTATÓT A KÖVETKEZŐ KÉRDÉSEKRŐL:

• Hogyan kell tárcsázni valamely számot?

• Hogyan találhatjuk meg azokat a telefonszámokat, amelyek nincsenek a telefonkönyvben ?

• Hogyan lehet olcsón távolsági beszélgetéseket folytatni ?

• Hogyan kell veszély esetén használni a telefont ?

Kérjen tájékoztató füzetet a legközelebbi Bell telefonközpontban, akár van már telefonja, akár nincs, vagy

írja az alábbi szelvényre olvasható betűkkel a nevét, és címét és adja fel nekünk egy borítékban az alábbi címzéssel :

THE BELL TELEPHONE COMPANY OF CANADA 1050 Beaver Hall Hill, (Room 1120). Montreal, Que.

Ingyen füzetünk megmutatja, milyen. EGYSZERŰ a telefon használata !

mit írnak mások?

MILYENEK A CSEHSZLOVÁK

ÁLLAPOTOK F.E. RÁDIÓJÁNÁL ?

A müncheni Free Europe Rádió csehszlovák osztályán sorrenden vannak a botrár nyok. Egyik tag a másik után tér vissza Csehszlovákiába. Ez volna még talán a kisebb baj, a nagyobbik az, hegy a csehszlovákok, mint a F.E. kedvenc alkalmazottai, sok benfentes dologról szereztek tudomást és ezt most közük a csehszlovák hatóságokkal. Azonkívül a csehszlovák rádión keresztül arról tájékoztatják a lakosságot, hogy milyen viszonyok uralkodnak Nyugaton, hogy az újdonsült menekült milyen vizsgálatnak és nyomornak van kitéve, milyenek az állapotok a F.E. rádiójánál. Utoljára Kucsera Vladimir tért vissza Prágába, állítólag

Lteusan, Zvolsky, Folta és Kiripölsky. Ez utóbbi szökését még a csehszlovák barát F.E. vezetőség is megsokalta s bűnbakokat keresett. Léderer Zdeneket megfosztották vezető tisztségétől, Graf Ottónak előbb felmondtak, de aztán mégis megkegyelmeztek. Kostruba-Skalicky szerkesztőt lefokozták. A végén pedig Kohakot, a müncheni F.E. rádió csehszlovák osztályának vezetőjét, felmentették állásától. Helyébe Julius Firtet nevezték ki.

Firt Julius, Benes bizalmi embere és pártjának a nemzeti szocialista pártnak főtitkára és a prágai parlament tagja volt. A Nyugaton is törhetetlen híve maradt a benesi szellemnek, amely oly sokat ártott és árt a magyarságnak is. Vele együtt dr. Duchacsek Ivó a csehszlovák néppárt tagja is vezető szerepet nyert a F.E. müncheni rádiójánál. Szó van arról, hogy a Szabad Csehszlovákia Tanácsa jóváhagyásával további 6 uj személyt alkalmaznak a rádiónál.

(“Kettős Járom Alatt”).

A SZÁZNÉGYES EZRED HIRES TELJESÍTMÉNYE

Bár New' Brunswick-ot nem fenyegette veszély az Amerika és Kanada közti 1812— 14-es háborúban, annyira föllobogott a hűség érzése a tengerparti gyarmat lakóiban, hogy elhatározták téli ezredet küldenek a Közép-Kanadában harcoló gyarmatosok segítségére.

Kiválasztották a környék legjobb ezredét, a 104-est, amely összesen 600 emberből állott és az eared megkapta a menet parancsot. 1813 február 13-án hagyta el az ezred Frederictont, a helyőrségi zenekar indulójának ütemére mínusz 25 fokos hidegben.

Tél közepe lévén, csak Quebec városán keresztül lehetett eljutatni az embereket a

nagy tavak környékére. Az út ismeretlen erdőségeken vezetett át, amelyekben még soha nem vágtak utat. De, amint azt R. J. Cooke leírja a “Forest and Outdoors” című folyóiratban, semmi sem rettentette vissza a 104-es ezred embereit.

A katonák hótalpakat viseltek és indián vezetők mentek elől, megvilágítván a csapást. A hó mély volt és kitartott a rettenetes hideg. Hatalmas hóvihar keletkezett és Quefceeben, a Temiscouata tónál az ezred eltévedt. De a 104-esek tovább masíroztak.

Március 9-én értek Quebec városába, vagyis mindössze 24 nap alatt tették meg a 400 mérföldes utat, a végtelenül nehéz terepen. A 104-esek menetét a katonai történelem a legkiválóbb teljesítmények között tartja nyilván.

MWWD&BflQWoeooQODOQBeDoooogeoogoeaoooQooe-Baow

MICÓ

Irta : Gárdonyi Géza.

A macskám itt heverész a kályhám előtt. Eszembe jut egy másik macska. Gyermekkoromban ismerten azt.

Egy vasárnap reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni : nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán : úr, paraszt egyformán. Valamennyi közt legkedvesebb a Csordás Andris. Andris annyi idős volt, mint én : hét esztendős, de sokkal okosabb. Mindennap talált ki valami újat. Ha egyebet nem, madárfészket újságolt. S ha éppen nem akadt még madárfészek se, akkor Micóval játszottunk.

Micó az ő kis cirmos macskájuk volt. Sok mindent tudott az a macska. Ha Andris fütyült neki, előjött még a kertből is. Ha Andris négykézlábra állt és tovább fütyült, akkor Micó fölugrott a hátára és dagasztott ottan, mint ahogy az asszonyok dagasztják a kenyeret.

Hát, hogy senkit se találtam a házunk közelében, futottam egyenesen Andrisékhoz.

Egy alacsony kis nádtetős házban laktak. A ház oldalára akkoriban oda volt írva veres krétával : 1 ló, 1 ember. Mert huszárok tanyáztak a faluban. Az udvart hordódongákból készült kerítés környezte. Hátul egy vályog-istálló, a teteje meg a fa’a kissé meg is dőlt, mintha át kívánkozna telepedni a szomszédba. Meg egy rossz kút is állt az udvar közepén, s abban mindig úszkált egypár kis béka.

Ahogy futok a ház felé, visítást hallok onnan.

Meghökkentem. Andris visított.

— Verik ? Vagy mosdatják ? — gondoltam ijedt tűnődéssel, ahogy a gyerek szokott.

De miért verik, ha verik ? Tegnap kővel hajigáltuk a kútban a békákat. Hátha azért bűnhődik most Andris ? Az ember sohase tudja abban a korban, hogy miért bűnhődik?

Óvatosan lépkedtem a kerítésig és beleselkedtem a parajjal benőtt donga-kerítésen. Hát mosdatták Andrist. Ott görnyedezett szegény a pitvarajtó előtt. A földön mázatlan cseréptál. Szappanozza a képét az anyja irgalmatlanul.

Őszintén szólva magam se szerettem mosdani. Nincs is abban semmi jó, hogy hideg vízzel dörzsölik az embert és csípős szappannal habozzák be a szeme világát. Csakhogy engem már régen magamra bíztak és hát én meg is mosdottam becsületesen, — kivált ha rajtam állt valakinek a szeme.

Ahogy ott visított-hörkölt az én Andris barátom, mély részvéttel szemléltem őt a kerítésen át. Nem sajnálta más senki.

A katona az istálló előtt ült. Pipázott és nevetett.

— Leszel még kutyábbul is ! — mondotta a pipáját a csizmája sarkához ütögetve. Tudod-e, hogy mivel mosdatnak, ha katona leszel ?

Hogy erre Andris nem válaszolt, az nemcsak azért történt, hogy nem tudta, hanem mert az anyja keze a száján habzott,

— Téglával, — felelt rá maga a katona.

És végigsimította a kezét a maga olaszosan barna orcáján. Lehet, hogy a visszaemlékezés akaratlan mozdulata volt az. De az is lehet, hogy csak a bajuszát kereste meg. Csak egynéhány szál kis bajusza volt. Hegyesre szokta pödörni.

Végre is a nagy Juli leány szabadította ki Andrist az anyja vasmarkából. Kijött a szobából felibe fonatlan, felibe öltözetlen. Elkapta az Andris fejét és körüldörzsölte a törülközővel.- Ne ríjj Andriskám ! — mondotta vigasztaló hangon.

És ahogy törülgette, megcsókolta az orcáját jobbról is, balról is.

A hófehér ingből előduzzadtak gömbölyű karjai és ahogy akkor rám is rámpillantott, olyan volt nekem a szeme, mint a Micó macskáé.

De lehet, hogy csak én gondoltam ezt. Gyerekkoromban úgy vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában van valami annak a családnak a vonásaiból, amelyikhez tartozik. Lehet, hogy az öreg jegyzőéknél ötlött belém ez a gondolat. Az öreg jegyzőnek buldogkutyája volt, s neki is, a kutyának is mindig vicsorgóra állott a képe.

— így virágom, így ! — mondotta Juli, gyöngéden törüJgetve az öcsikéje fejét, — látod, a kis ifiúr milyen tiszta ! A Micó is mosdik, nézd milyen szépen.

Andris még egyet brümmentett, azután a könnyein át Micóra mosolygott. A macska csakugyan ott mosdott a kút káváján. Megnedvesítette a talpát és végigvonta a fején, a fű’in. Szakasztott úgy tett, mint a katona szokott az istállóajtóban, mikor a kis gömbölyű tükörben kétfelé választja a haját.

A tiszttartó Cigány kutyája dugta be a fejét a kerítés dongái között s átvonaglott a résen. Borz-kutya volt a jámbor,, különben átugorhatta volna a kerítést. Mintha megirigyelte volna a Juli dicséretét, fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott a Micóra.

Micó persze nem várta meg a következő pillanatot. Mikorra a kutya fölágaskodott, ő is állt már. A szemét a kutyára meresztette, ráfujt és ráköpött. Közben pofon is teremtette.

Cigány majd eldőlt megbotránkozásában.

No, szoros is lett volna a Micó macskának egyzserre ! De Micó abban a pillanatban felszökött a kútágasra. Ott nyalogatta a talpát és gúnyos huriyorgáss:Jl nézett alá a magasból.

Mink aztán az Andrissal nagy játékba kezdtünk : töklevélből vágtunk dudát magunknak és azon trombitáltunk, utánoztuk a katonákat.

Csak a második harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk kellett a templomba. Juli is felöltözött már akkorra. Cifrán, pántlikásan, rózsásan fordult ki a szó-