Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-23 / 17. szám

KANADAI MAGYARSÁG V. 17. sz. 1955. április 23. CoUege/k Csütörtöktől, 1955 április 21-től szombatig bezárólag DER OBERSTEIGER (INKOGNITÓ) Angol feliratokkal. Bűbájos ^operett telve szebbnél-szebb dallamokkal, szerelemmel, romantikával, ara­nyos humorral és kacagtató fordulatokkai. Külső felvételek Hallstatt és környéke. Főszereplők : JOSEFIN KIPPER, WALTRAUD HAAS, GRETHE WEISER, HANS HOLT, WOLF ALBACH-RETTY, OSKAR SIMA, stb. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.15 és 8.30-kor. Szombaton: 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. ALL NATIONS BOOK AND WA. 2-0850 — WA. 2-6319 FILM SERVICE járhatatlan utakon (OLGA PAPOVA) — REGÉNY — KENESEI F. LÁSZLÓ Copyright by László F. Kenesei Irta XXV. MONTREAL MELODY THEATRE CLARK ÉS MILTON ST. SAROK TEL.: MA. 5116 ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ Szombaton, 1955 április 30-án este 6.30-kor. Az uj filmszínház első ünnepi műsora, a nagyszabású színes filmoperett MASKE IN BLAU Angol feliratokkal. Főszereplők : a tüzes magyar temperamentumáról híres RöKK MARIKA és PAUL HUBSCHMID. Gazdag kisérő műsor, s ennek keretében a legújabb német híradó : Blick in die Welt Az előadások naponta 6 és 8.30-kor kezdődnek a szombati és vasárnapi kezdete : 2.00, 4.15, 6.30 és 8.45 órakor. előadások. FIGYELJE ÁLLAINDó HIRDETÉSÜNKET A MONTREAL STAR-BAN. IVAViiiTMV.VV.V.V.V/AVW.\V. HALLGASSA AMERIKA LEGNÍVÓSABB MAGYAR RÁDIÓADÁSÁT ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt . 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTó-WRECKlNG üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Telefon : 2021. Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— HA HÁZAT, üzletet vagy far­mot akar vásárolni vagy elad­ni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. Ha igazán jól akarja magát érezni, kellemesen akar szórakozni, jöjjön a , HUNGÁRIA CLUB MODERN TÁNCTERMÉBE 7 BRUNSWICK AVE. (COLLEGE SAROK) Asztalrendelés : WA. 1-1868 telefonszámon. MINDEN PÉNTEKEN ELSŐRANGÚ ÖT TAGÚ JAZZ-ZENE. SZOMBATON ZONGOR LÁSZLÓ ÉS ZENEKARA Tánc ! — Buffet! — Italok ! Figyelmes kiszolgálás ! Toronto egyetlen magyar női fodrászüzelte a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME. 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikür és pedikür specialista. meg-Jól berendezett biztos élhetést biztosító CIPŐJAVITÓ ÜZEM teljes felszereléssel ELADÓ (a Niagara félszigeten) Cím a kiadóhivatalban. Jó referenciával rendelkező HÁZVEZETŐNŐT keres 2 gyermekes család. Tel.: ME. 7998 ÖSSZEESKÜVÉS CÍMÉN földműveseket ítéltek halálra---------------------------------o-------------------------------­(FEP). A budapesti Kossuth-rádió április 12-i adása kö­zölte, hogy Fiala József, Tóth Kálmán, (aki huzamosabb ideig volt amerikai fogságban), továbbá Gál Ignác, Gomán Balázs és Busza Mihály kisgazdákat halálra Ítélte a Fővárosi 'Bíró­ság, míg Holz Rezső és Láng János kisgazdákat, továbbá Szirén János volt detektív csoportvezetőt, Bores János lel­készt, dr. Bánhegyi Gyulánét (kisgazda leányát), valamint dr. Jankó-Brezsovay Andrást kilenctől tizennégy évig ter­jedő börtönre Ítélték. A rádió híre szerint a megvádoltak természetesen “beismerték” bűnösségüket. A rendszer pél­dátlanul barbár Ítélete azt mutatja, hogy csak ezzel az eljá­rással tudják a magyar népnek a kommunizmussal szemben szinte minden nap megmutatkozó ellenállását letörni. Ártat­lan emberek halálra ítélésével, börtönbe vetésével kívánják uralmukat megerősíteni és a nélkülözök néha már hangos elégedetlenségét visszafojtani. Március elején levelet kapott egyik ismerősétől Pozsony­ból, aki megírta, hogy az angolszász légierők naponta bom­bázták a várost. Egy ilyen “szőnyegbombázás” után aztán arról értesítették, hogy szülei is a romok alá kerültek és édesapja hamarosan bele is halt sérüléseibe. A hír végtelenül lesújtotta. Útlevelet próbált szerezni, hogy hazautazzon, hogy legalább a súlyos beteg édesanyján segítsen, de a szlo­vák követség nem adott neki beutazási engedélyt. Lemaire professzort kérte meg, hogy legyen segítségére, hogy haza­utazhasson. Ez a német követséghez fordult, (hisz ez időben már az egész független szlovák kormány Németországban székelt). Azonban a németek is megtagadták a Szlovákiába való utazást azzal az indoklással, hogy ott már szabályos partizán-háború folyik és senkinek az életét sem tudják ga­rantálni. Az Alpen klinika orvosai és maga Lemaire professzor is mindent elkövettek, hogy a szerencsétlen lelkibeteg Olgát megvigasztalják, de a leány idegei már teljesen felmondták a szolgálatot. Érzékeny lelke nem tudta elviselni édesapja elvesztését és teljesen összetörve, súlyos betegen szállították az egyik idegszanatóriumba. Két hét után aztán mikor kissé jobban lett, átadták neki a Pétertől érkezett leveleket. Ezek elolvasása után ismét uj i erőre kapott. Sápadt arcát pír öntötte el, amikor tintát és i papírt kért, hogy vőlegényének válaszolhasson. Beteg szive minden melegét, lelke sóhajtását, izzó vágyódásának minden I tüzét beleírta a levélbe. “Hogy mégsem akarok meghalni 1 drága Péterem, azt csak temiattad teszem” — írta — “min­denem elveszett, talán már hazám sincs. A két drága ember közül, akik csak azért éltek, hogy nekem hivatást adjanak, az egyik az édesapám, már elköltözött a földi életből, mielőtt még megköszönhettem volna neki jóságát, amiért belőlem kultúrembert neveltetett. Beteg édesanyámról pedig semmit sem tudok. Az Isten azzal büntetett, hogy elvette tőlem azt, akinek mindent köszönhetek, mert nem érdemeltem meg az ő végtelen nagy szeretetét. Most már csak te maradtál meg nekem Péter. Óh, mennyit gondoltam Reád mielőtt beteg let­tem és most csak azért gyógyulok meg, hogy ismét rád gon­dolhassak. Úgy szeretlek drágám, úgy vágyódom utánad, úgy szeretnélek megcsókolni, erős karjaid között lenni és úgy érzem, hogy ez az elérhetetlen vágy megrepeszti a szivemet. Ugye megbocsájtasz nekem, hogy ilyeneket írok ? Hisz azelőtt sohasem hallottál tőlem ilyen szavakat... Ne gon­dold, hogy lázas állapotban cselekszem ezt Nem, mert már nem vagyok beteg, csak a szivem fáj. Ha itt lehetnél Péter, tudom rögtön meggyógyulnék. De úgy érzem, hogy Te soha nem fogsz eljönni értem és ezért fogok meghalni”, — írta ezeket a forró, lázas szavakat Olga, amelyek sohasem jutot­tak -el Tomborszkihoz. Olga azért mégsem halt meg, csak álmai és reményei. Öregen, fáradtan és megtörtén tért vissza az Alpen klinikára; csak hat hétig feküdt az idegszanatóriumban, s mégis húsz évet öregedett. ** * Strasser tábornok becsukta maga után az ajtót és a kö­vetkezőket mondta Tomborszkinak : — ön alezredes úr megvédte a magyar katonák becsüle­tét és elégtételt vett a sértésért. Azt azonban remélem elhiszi nekem, hogy azok közül az urak közül, akik itt a magyar ki­rályi hadsereget képviselték, nem mind méltók az ön vé­delmére. — Hogy ezek a magyar tisztek méltók-e, vagy nem, azt én nem tudom, — válaszolta Tomborszki. — De, hogy a ma­gyar nép egyetlen népnél sem alábbvaló, azt határozottan állítom. — Ezt én is vallom, — vágott közbe Strasser. — Jó­magam két háborúban verekedtem már együtt a magyar ka­tonákkal és mondhatom, hogy nincs náluk különb katona­anyag e világon, de a tisztikaruk jelentős százalékára ez nem vonatkozik ugyanolyan mértékben.-— Kérem, én mindössze öt hónapig voltam magyar ka­tona az első világháborúban — válaszolta a mérnök, — ak­kor mindössze tizennyolc éves voltam és így nem volt mó­domban meggyőződni a magyar tisztikar jó, vagy rossz tulaj­donságairól. Tábornok úr megállapításaiban, természetesen nincs jogom kételkedni, azt azonban legyen szabad megje­gyeznem, hogy a magyar hadsereg tisztjeinek nagy százaléka nem magyar eredetű, hisz azok a régi Habsburg-szellemnek megfelelően olyan családok gyermekeiből származnak, akik fontosabbnak tartották a császári ház szolgálatát, mint an­nak a népnek az érdekeit, amely úri életet biztosított nekik. De azt is tudni kell, hogy a magyar nép, közel 400 éven át, nem saját érdekeiért viselt háborút, hanem mindig mint vala­melyik idegen hatalom áldozata kényszerült erre. Tehát a magyar nemzet elnyomói érthető okokból, nem e nép gyer­mekeiből neveltek tisztikart, mert hisz azok számukra nem voltak megbízhatók. Ellenben azok a családok, akik a csá­szári-ház iránti lojalitásért rangokat, birtokokat kaptak, bol­dogan vállalkoztak arra, hogy ezeknek védelmében ha kell, háborúkban is vezessék és irányítsák azt a népet, amelyhez származásilag semmi közük sem volt, bár azt is el kell ismerni, hogy a magyar nép évszázados szabadságküzdelmeiben a nem magyar származású tisztek is kitünően megálltak a helyüket. — Természetes, hogy én mindezekről csak hallomásból tudok és távolról sem állítom azt, hogy a tisztikar között nem volnának kiváló katonák és jó hazafiak, — válaszolta Stras­ser generálist — De amíg nálunk németeknél, a tisztikar a lelke a hadseregnek, addig a magyaroknál a legénység kép­viseli az egészségesebb szellemet. Ennek okát persze nem kuta­tom, mert én magát a magyar népet az egyszerű magyar katonán keresztül ismertem meg, s becsülöm nagyra. Egyéb­ként három ízben is jártam háború előtt Magyarországon és ott csak fokozódott a becsülésem, mikor megimsertem e népnek szívélyes vendégszeretetét, s e tekintetben mi néme­tek sokat tanulhatnánk tőlük — fejezte be a tábornok, majd kezét nyújtotta Tomborszkinak. Aztán az ajtó felé indult, de mintha valamit elfelejtett volna, ismét Tomborszkihoz lépett és a következőket mondta: — Ami ön és Geisberger ezredes között történt incidenst illeti, föltétien el kell intézni. Remélem van önnek valami okos javaslata ? Tomborszki, akinek imponált a tábornok viselkedése, ki­jelentette, hogy reméli, hogy az ezredessel az ügyet hama­rosan el tudja intézni. Még beszélgettek, mikor kopogtak az ajtón. A belépő tiszt jelentette Strasser tábornoknak, hogy a magyar tiszti­küldöttség visszaérkezett. Utána Strasser Tomborszkival együtt indult el a tanácskozóterembe. Amint a tábornok belépett a szobába, az ott tartózkodó tisztek felállással üdvözölték. Strasser, miután helyet foglalt, a magyar tiszticsoport felé fordulva, a következőket mon­dotta : — Amennyiben az urak közül valaki nem értene néme­tül, úgy az alezredes úr — és Tomborszkira mutatott, — szívesen áll rendelkezésükre. Sutari azonban rögtön kijelentette, hogy a tiszttársai valamennyien kitünően beszélnek németül és így nem lesz szükség Tomborszki közreműködésére. Strasser tábornok, ennek ellenére is megkérte a mérnö­köt, hogy foglaljon helyet közvetlen mellette. A‘ mérnök ele­get tett a felszólításnak és elfoglalta helyét a tábornok jobb­ján. Amint Strasser beszélni kezdett mindenki feszült figye­lemmel hallgatta. Először is közölte a vezérkari főhadiszál­lásról érkezett híreket. E hírekből érezni lehetett, hogy a Bi­rodalom a legkritikusabb óráit éli. — Az egész világ összefogott ellenünk uraim, hogy ösz­­sz'etörjenek bennünket, — mondta — Strasser tábornok. Hogy e tervük sikerül-e, vagy sem, azt a közeljövő fogja el­dönteni. Nekünk katonáknak azonban csak egy kötelessé­günk lehet : híven az eskühöz, utolsó percig teljesíteni a kö­telességünket. Most pedig felkérem Sutari tábornok urat, — szólt Sutarihoz fordulva, — adjon felvilágosítást, hogy mely magyar csapattestek vannak még fegyverben és mennyi azok­nak a száma, akik frontszolgálatra alkalmasak ? E pillanatban Sutarira szegeződött minden tekintet. A magyar tábornok először elővette térkép táskáját és abból egy csomó térképet húzott elő, majd ünnepélyes hangulatot erőltetett magára és beszélni kezdett : — Uraim, kedves ba j társaim ! Európa és benne szeretett hazánk, valamint az önök hazája is, a dicsőséges Német- Birodalom nagy veszélybe került. Keletfelől az ázsiai pestis, míg Nyugatról a plutokrata nagyhatalmak törnek védtelen nemzeteinkre. — Amikor idáig ért Sutari beszédében, a né­met tábornok mozogni kezdett a székében, s a többiek is va­karni kezdték állukat, egyedül Geisberger ezredes tanúsított meleg érdeklődést. Sutari azonban nem zavartatta magát, hanem tovább folytatta : — Annak ellenére, hogy népeink mindent elkövettek, hogy a háborút elkerüljék, ma mégis minket okoznak a háború kitöréséért. De önök tudják Uraim, — emelte fel hangját Sutari, -— hogy mi az igazságot vé­delmezzük, s ezért a győzelmünk biztosítva van. — Tom­borszki már nem tudta magát türtőztetni s magyarul szólt a tábornokhoz, hogy térjen a tárgyra. Sutari a megjegyzésre elvörösödött, s hogy éreztesse, hogy az ő beszédébe nem le­het közbevágni, kihúzta magát és a következő szavakkal zárta beszédét : — Azt azonban mindenkinek tudnia kell — s erősen Tomborszkira nézett, — hogy a magyar nép, soha, semilyen körülmények között ezt a harcot abba nem hagyja és utolsó csepp véréig védelmezi Európát. — A jelenlévők a székükhöz voltak szegezve, majd amikor magukhoz tértek, összeverték tenyerüket, hogy ezzel is jelezzék, hogy Sutari beszéde óriási hatást tett rájuk. . . Strasser tábornok valamit az asztal alatt kezdett keresni, de mivel nem találta, ismét Sutarihoz fordult, aki még min­dig beszédje hatása alatt állt. — Most akkor még legyen szives tábornok úr a kért felvilágosítást is megadni. — Ja, hát igen-igen, — kezdte zavartan Sutari, aztán a következőket mondotta : — Csapataink bizony elfogytak s jóformán egyetlen épkézláb hadosztályunk sincs. Termé­szetesen vannak még katonáink, de ezek már nem akarnak harcolni, mert azt tartják, hogy úgyis minden elveszett. A vezetésem alatt álló tisztikar azonban továbbra is felajánlja szolgálatait a, közös ügynek és hajlandók vagyunk mind­annyian a tábornok úr rendelkezésére állni, — fejezte be Su­tari, s meghajtva magát leült. A levegő megtelt valami elektromos feszültséggel. A német tisztek zavartan tekintettek egymásra, csak egyedül Geisberger ezredes mosolygott diadalmasan. Végül is Stras­ser tábornok felállt, megköszönte Sutari Kázmér felvilágosí­tásait és utána faképnél hagyta az egész társaságot. * * * A márciusi meleg kicsalta az embereket az utcára. Az osztrák paraszt lányok nyáriasan öltözve sétálgattak az utcán az SS legényekkel. Végig a falvakon, városokon menekülő karavánok vonultak keresztül. Az osztrákok közömbösen szemlélték, a hetek óta megszokottá vált képet, s csak akkor jöttek méregbe, ha valamelyik menekült szállást vagy állat­jai részére takarmányt kért tőlük. A menekültek legnagyobb része magyar vagy magyarországi sváb volt. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom