Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Még jönni fog, még jönni kell,

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in Hungarian language

^uuxdúuc ‘TtuttycvUeuu

Authorized as Second Class Mail -Post Office Department, Ottawa.

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja.

Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto.

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

5. évfolyam 1. szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1955 január 1.

A VILÁGTÖRTÉNELEM DELILÁJA

Ezt a nevet adja Dorothy Thompson, a New York Times külpolitikai munkatársa egyik szellemes cikkében a mai Franciaországnak. Azért nevezi a szép francia köztársaságot ennek a bibliai hetérának a nevén, mert mint egykor Delila, úgy most Franciaország is csak arra használja fel a politikai helyzetében, szellemi és természeti kincseiben gyökerező hatalmát, hogy más népek erejét és bölcsességét, programmját és küzdeniakarását felelőtlen játékkal tönkretegye, nem adván helyette semmi egyebet, mint egy hisztériás, üres kacajt.

Valóban tragikomikus, hogy a francia parlament apró belpolitikai érdekekből, személyes szimpátiák, vagy antipátiák alapján, pillanatnyi érzelmi szeszélyektől indíttatva hosszú évek óta rendszeresen “megfúrja” mindazokat az európai szövetségi rendszereket, amelyeket a türelmes angolszász nagyhatalmak, a megbékélt németség és az aggódó többi európai nép annyi áldozattal létrehoz. Franciaország, illetve az azt kormányzó kispolgári parlamént nemcsak a saját létét veszélyezteti, hanem lehetetlenné teszi Európa védelmét a szovjet támadás ellen,s egyúttal kiszolgáltatja sajátmagát egy újabb hadszíntér, egy kétoldalról jövő óriáshadsereg összeütközése minden borzalmának.

A franciák nagyon jól tudják, mert már ezerszer megmondták nekik, hogy háború esetén a szovjettel szemben védekező nyugatnémet hadsereg kérlelhetetlenül Franciaországon át fog viszavonulni s ott fogja megkapni az ugyancsak Franciaországban partraszálló angolszász és egyéb nemzetközi segítséget. Ha Franciaország tagja az európai védelmi rendszernek, úgy a nyugatnémet hadsereg Franciaországtól keletre fogja felfogni a bolsevisták első csapását, a nyugati nagyhatalmak pedig, amelyek Franciaországot felvonulási területnek kell, hogy felhasználják, mint szövetségesek érkeznek majd az országba s mint a történelem során már anynyiszor, megint meg fogják védeni minden kelet felől jövő támadással szemben, — bármily erőtlenül, vagy tehetetlenül is védekeznek a franciák.

De ha Franciaország megtagadja Németország felfegyverzését, ha kiszolgáltatja a német hadsereg nélkül komoly védekezésre képtelen Európát a bolsevista támadásnak, akkor a visszavonuló, vagy menekülő németség ismét mint ELLENSÉG fog Franciaországba visszavonulnia a partraszálló amerikai-angol hadsereg ugyancsak ELLENSÉGKÉNT fog nyugat felől bevonulni s a francia városok ismét, de ezúttal totális módon, viselni fogják a kétoldalról jövő légitámadások, atombombák és hidrogénbombák borzalmas csapásait.

Ha pedig a közeljövőben nem kerülne sor háborúra; akkor Franciaország, amelyet német hadsereg hiányában senki sem véd kelet felől, áldozatul fog esni a kommunista politikai izgatásnak s ezzel olyan megszállást kap majd a nyakára, amely alól nem fogják felszabadítani az amerikai és angol katonák. De az is lehet, hogy ezt a borzalmas sorsot elkerülendő, a nyugati hatalmak olyan politikai nyomást fognak gyakorolni Franciaországra, amely hatásában messze felül fogja haladni azt a veszélyt, amelyet a szűklátókörű kispolgárok számára a modernül felszerelt német hadsereg szomszédsága jelent.

Végül azt is tudniuk kell a franciáknak, hogy a párisi egyezmény ratifikálásának megtagadása, ez a hisztériás gesztus, egyszersmindenkorra semmivé teszi Franciaország nagyhatalmi pozícióját. Ezzel a parlamenttel többé senki sem fog komoly tárgyalásokra leülni. Ezeknek többé nem fognak vér- és pénzáldozatot hozni, nem fogják gyarmataikat és itt-ott még meglévő tekintélyüket senki ellen sem megvédeni. Sőt még az ősellenség, a szovjet sem fogja a íranciákat soha komolyan venni. Mert az ellenséggel ki lehet békülni, a régi ellenfelekből lehetnek barátok, de olyan parlamenttel, amelyet sem bölcsesség, sem előrelátás, sem eszme nem irányít, amelynek politikai irányára sem józan ésszel, sem érzelmek alapján nem lehet számítani, senki sem lesz bolond együttműködni. Franciaországra ezekután nem vár majd más sors, mint ami a kiszolgált, letűnt hetéráknak jut ki.

Mégis megszavazta a francia parlament Nyugatnémetország felvételét

az Északatlanti Egyezménybe

Lapunk más helyén közöltük, hogy a francia parlament milyen illogikus módon szavazta le a párisi egyezmény ratifikálását s ezzel Németország felszerelését, valamint azt is, hogy Mendes-France miniszterelnök december 27-én másodszori olvasásban ismét szavazás alá bocsájtja a’kérdést.

Mikor most azt írjuk, hogy a parlament mégis megszavazta Németország felvételét a NATO-ba, ez csak újabb példa arra a nehezen megmagyarázható huzavonára, amellyel Franciaország ezt a világfontosságú kérdést kezeli. Mi is történt tulajdonképpen ?

A francia parlament augusztusban végleg elvetette az Európai Védelmi Közösség tervét s ezzel a Franciaországot és Nyugatnémetországot is magábanfoglaló Európai Uniót, — azzal az indokolással, hogy Nagybritannia nem kívánt a maga részéről ehhez az Unióhoz csatlakozni. Ezután Eden, Dulles és Mendes-France kidolgozták és aláírták az ú. n. Párisi Egyezményt, amely szerint hét európai ország (köztük Nagybritannia és Nyugatnémetország is) kölcsönös védelmi szerződést köt egy Európai Katonai Unió keretében, amelynek tagjai támadás esetén automatikusan közösen fognak védekezni, azonban a közös hadsereg nem egy önálló parancsnokság alatt, hanem a NATO főparancsoksága alatt fog állam s ennek keretén belül a nemzeti hadseregek megtartják önállóságukat. Az aláíró hatalmak egyúttal kimondották Nyugatnémetország teljes (polgári és katonai) szuverenitását és megengedték egy 500.000 főnyi modern nyugatnémet hadsereg felállítását. Az egyezményt időközben az összes aláíró hatalom parlamentjei megszavazták, kivéve Franciaországot.

Mendes-France, aki úgylátszik az egyetlen kormányképes politikus Franciaországban, kormányának létét kötötte a párisi egyezmény ratifikálásához és ettől semmiféle szovjet fenyegetés, vagy belső zavar nem térítette el. A karácsonyi parlamenti ülésszakon azt sikerült is elérnie, hogy a parlament elfogadta a Németország teljes szuverenitásának viszszaadására vonatkozó javaslatot, — viszont a német hadsereg felállítását és az Európai Katonai Unióra vonatkozó javaslatot elvetette. Mendes-France — a belpolitikai bizonytalanság ismeretében — nem vetette fel a bizalmi kérdést a december 23-i szavazáson. Ezért módja volt, a kérdést mégegyszer, más formában felvetni. A változtatás abban állt, hogy külön szavaztatta meg a parlamentet Németországnak a NATO-ba való felvétele kérdésében. Ezzel a taktikával sikert is aratott. December 27-én a francia parlament végre 281:259 arányban megszavazta Nyugatnémetországnak a NATO-ba (Északatlanti Egyezmény) való felvételét, úgy, hogy most már ott tartunk, hogy Németország szuverenitása és az Északatlanti Egyezménybe való felvétele (tehát az ELVI kérdés) megoldást nyert.

Magát az Európai Katonai Uniót nem szavazta meg a francia parlament, s ebben a kérdésben a jövő héten kerül újabb szavazásra sor, azzal a módosítással, hogy a törvényjavaslat— béke idején — külön ellenőrzési jogot biztosít egy francia parlamenti bizottságnak abból a célból, hogy Németország hadereje ne lehessen a megengedett 500.000-es létszámnál magasabb. Ez a módosított, harmadik javaslat már a bizalmi kérdés felvetésével kerül tárgyalás alá, s így remélhető, hogy keresztül is fog menni.-A csillagok világáról

jelent meg egy felejthetetlenül szép, népszerű képes beszámoló az egyik amerikai világ-hetilapban. A cikk beszámol azokról a fantasztikus felfedezésekről, amit a tudomány a legújabb szuper-csillagvizsgáló teleszkópok birtokában tett. A világrendszer nagyságáról, a csillagok és csillagrendszerek számáról rendelkezésre álló adatok elképesztőek. A világűr csodáinál csak az emberi lélek csodásabb, amely mindezt meg tudja mérni és fel tudja fogni.

A nap és kilenc bolygója, amely körülötte kering, összesen csak egy kis töredéke egy sokmilliárd napból és hozzátartozó bolygókból álló közös csillagrendszernek, az ú. n. Tejútnak, amelynek egyik belső helyén helyezkedik el a mi naprendszerünk. A mi Tejutunk olya óriási, hogy a fény, amely egy másodperc alatt 300.000 kilométert tesz meg, 80.000

esztendő alatt ér el a Tejút egyik végétől a másikig. De a mi Tejutunk, 17 más tejútrendszerrel együtt, amelyek önmagukban körülbelül hasonló nagyságúak, összesen alkot egyetlen csillagcsoportot, amelyet a csillagászat Belső Csoport névvel jelöl meg. Ez a 17 tej útból álló Belső Csoport külön pályán kering a világűrben.

De ezen a Belső Csoporton kívül még sokszázezer külső csoport is létezik s a tudomány mai állása szerint nem kevesebb, mint kétmillió tejútrendszer van a világűrben, melyek mindegyike sokmillió napból és a hozzátartozó bolygókból áll.

Ezek között a tejútrendszerek között terül el az ür, amelyben tehát semmi sincs, de még ez az ür is kb. 16 atomot tartalmaz köbcentiméterenkint ! Mindegyik atom önmagában egy naprendszerhez hasonló kis világ, amelyben egy központi mag körül relative óriási távolságban elektronok keringenek.

ATOMBOMBA ÉS HADVISELÉS

— Katonai munkatársunktól. —

A háború az emberiség fennállása óta hűséges kísérője egyesek, népek, nemzetek életének. Az is marad mindaddig, amíg a létfenntartás ösztöne, a jobb és több utáni vágy, hajtani fogja az emberi lelket — tehát mindörökké.

Indító okai, kirobbantói lehettek különbözők — hatalmi vágy, vallási türelmetlenség, szabadságeszme, gazdasági szükségesség, vagy világnézeti ellentét — a háború lényegében azonban mindenkor “az erőszak ténye” volt és marad, amellyel egyik fél, akaratát a másikra ráerőszakolni igyekszik”.

Az erőszak alkalmazásának módja és eszköze azonban, amelyet a felek a győzelem érdekében alkalmaztak, — azaz a hadviselés — állandóan változott, az emberi elme és technika vívmányainak alkalmazásával állandóan fejlődött. A nehézkes falanxban gyalog harcoló római légiókat, szétverték a mozgékony teutonok és a könnyű magyar lovasság nyilai lepattantak a német sereg páncélvértezetéről a Lech-mezőn. A lőpor feltalálása megszüntette a test-test elleni gyürkőzést, az ismétlő fegyverek kilőtték az addig leghűségesebb háborús társat, a lovat a harcos alól. A motorizált és páncélos hadosztályok véget vetettek Verdun és Doberdó tesi

let és lelket emésztő áli'sharcainak és a re- . pülőgép arcvonalaktól függetlenül, hadszíntérré változtatta az ország területét és a háború résztvevőjévé tette, minden lakosát.

A háború és hadviselés, közel ezeresztendős elkalandozás után, kezd visszatérni ősi és lényegi formájához, az ellenfelek élet-halál harcához.A szentimentális gátlásokkal küzdő, meggondolásokkal teli emberies háborúnak és hadviselésnek kora lejárt. A szovjet csapatoknak a polgári lakossággal és legyőzött országokkal szemben tanúsított magatartása, Katyn, London, Hamburg és Drezda bombázása mutatják a fejlődési irányt. Az elkövetkező háború valóban totális lesz és nem fog befejeződni egyszerű fegyverletétellel. A vesztes fél népével és kultúrájával egyetemben megszűnik létezni és a perzsák, görögök, kathágóiak, hunok és rómaiak sorsában osztozva, történelmi emlékké válik.

Ennek egyik oka az uj fegyvernek — az atom és hydrogénbombának — megjelenése és várható tömeges alkalmazása lesz, mely már a jelenlegi kiforratlan állapotában is alapjaiban változtatta meg a hadviselésnek, az elmúlt világháborúkból ismert módját és formáját.

A Hiroshimára ledobott A-bomba hatása 20.000 tonna, kétezer vasúti vagon robbanóanyag hatásával volt egyenlő. A légnyomás és lánghatás egy mérföldes körzetben mindent megsemmisített és 80.000 embert ölt meg. Rádióaktív hatása további 200.000 embert tett beteggé.

Az oroszok által is robbantott hydrogénbomba ezerszeresen múlja felül a hiroshirnait. Hatása .20—25 .mérföldes körzetben megsemmisítő. Gyakorlatilag ez annyit je-( lent, hogy egyetlen H-bomba elég London, Nagy-New-York, vagy külvárosaival együtt Toronto elpusztítására. Egyetlen Two Harbor és Duluth kikötőjére ledobott H-bomba az USA-t vasércszükségletének 58%-ától foszthatja meg. 10 H-bomba az USA szén és vasércszükségeltének 81%-t, 6 H-bomba

Anglia egész ipari termelésének 79%-t pusztítja el. (Admiral Ben Moral, az USA Vas- és Acél Intézetének elnöke, adatai). Ezzel szemben az USA. A bomba készletét 2—3 ezerre, a Szovjetét 5—800-ra becsülik.

Tudnunk kell még azt is, hogy a H-bomba hatása korlátlanul fokozható. A rádióaktív füst, köd és felhő a robbanás helyétől és távolságától függetlenül fertőzhet. Ezenkívül lázas kísérletek folynak a hydrogén-bőmbánál is hatásosabb nitrogén és kobalt bombák előállítására.

Az uj harceszköz hatásával arányosan fejlődtek az azt szállító eszközök is. A világrészek közötti repülőerőd máris élő valóság. A Strategic Air Force A. és H. bombát szállító repülőgépei, a földkerekség minden pontját

elérhetik az USA-ból. A Szovjet irtózatos erőfeszítéseket tesz légihadereje fejlesztésére. 360 gyár gyártja a korszerű repülőgépeket köztük a 10.000 mérföldes hatósugarú világrészek közötti bombázót. A szibériai támaszpontokból az USA legtávolabbi pontja

4.000 mérföldre van csak. Az Angliában állomásozó USA, atombombázó osztály egy bevetése alkalmával nagyobb hatású robbanó anyagot szállíthat, mint a II. világháború folyamán Németországra ledobott bombák együttvéve jelentettek. A légelhárítás mai fokán — radart, vadászgépeket, rakétalövedékeket beleértve — 30%-os eredménnyel számolnak a szakértők. Ez azt jelenti, hogy minden 100 gépből kb. 60 eléri célpontját.

Az A. és H.-bombát szállító, irányított és légi rakéták nem ismerik a távolságot. Állítólag kísérletezés alatt áll egy óránként

10.000 mérföldes sebességgel, a sztratoszférában száguldó rakéta, mely atombombás terhével, a Moszkva-New-York utat fél óra alatt teszi majd meg. Ezek a rakéták kilőhetők szárazföldről, repülőgépről, tengeralattjáróról, álcázott kereskedelmi hajóról és úszó jégtábláról egyaránt. Védekezés és elhárítás még megoldatlan kérdés.

Ezzel szemben megoldott probléma már az atomtüzérség. Európában jelenleg 60 USA atomlöveg van, 20 mérföldes hordtávolsággal. Farkasszemet néz velük a vasfüggöny túlsó oldalán felvonult szovjet atomtüzérség és atomsorozatvetők.

Az elkövetkezendő háborúra és az arra való felkészülésre így az A. és H.-bomba nyomja rá bélyegét. Nem lesz idő a mozgósításra, felvonulásra és nem lesznek régi értelemben vett arcvonalak.

A világrészek közötti háborúban a szárazföldi haderő elveszti korábbi jelentőségét. A döntő tényező a légi erő lesz, melynek elsődleges és legfontosabb feladata a légi uralom kivívása (rep. gépek, ipartelepek) és az atomfegyverek leküzdése lesz (kilövőhelyek, energia telepek). A nehézkes, nagy célpontot mutató utánszállítási és ellátó szervektől megszabadított, kis, mozgékony, légi úton szállított és ellátott egységek fogják a szárazföldi haderő magvát alkotni. Főfeladata az atomháború kiszolgálása, a repülőterek és kilövő helyek biztosítása és elfoglalása lesznek.

A haditengerészet is mozgó atombázissá válik. Az öreg csatahajók és cirkálók szerepét a repülőgépanyahajók és tengeralattjárók veszik majd át.

A lerohanás, meglepetés és preventív háború esélyei megnőnek, mert az első csapás behozhatatlan előnyt illetve hátrányt jelenthet. Az atomháborúhoz nem kell mozgósítás, tehát nincsen áruló jel ; nincsen hosszadalmas felvonulás, tehát elhárításra és a felkészülésre nincsen idő. Ebből következik, hogy a légi és tengeri haderőt, az azt biztosító szárazföldi hadsereget valamint a mozgósított légi figyelő, riasztó és elhárító szervezetet, állandóan hadilétszámon kell tartani.

A háború, ha sor kerül rá, meglepetésszerű A. és H.-bombaesővel fog kezdődni. Hadszíntérré válik az egész földteke. A romhalmazzá változott területen, polgári lakosság és katonák egyaránt, parancsok, közvetlen elöljárók és ellenőrzés nélkül, kell hogy végezzék a nagy cél, a győzelem érdekében, munkájukat és feladatukat.

A másik oldalon az elképzelhetetlen eredményeket elért haditechnika, ismét az egész nemzet közös ügyévé teszi a háborút és ismét életrehívja az egyes katona igazi harcos erényeit, akinek meggyőződéses fegyelme, elszántsága, hite és győzelmi akarata kell, hogy tűzön-poklon keresztül megingathatatlan maradjon.

A Szovjet 400 hadosztálya számára nem lesz hatásos működési terület, nem lesz csorda-harcászat és terror-fegyelem. Nem lesz kancsuka és tarkónlövés, hogy halálba kényszentsen elkeseredett és Ieigázott milliókat. Ezért nézhet a szabad emberiség, az igazi emberi ideálokért küzdő kultúrvilág bizalommal az előbb-utóbb elkövetkező, válságos és nehéz idők elé.