Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-08-14 / 31. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 augusztus 14 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon. Valaszhé-!yeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. HEj EZEK A DIRIK_ A szép piros fejléccel megjelenő “FLASH”-cimü angol­­nyelvű lapban olvastuk az alábbi, rendkívül érdekes sorokat. Egyik olvasójuk küldte be a levelet, melyben a következőket írja: “Tisztelt Uram! Érdekelt olvasója vagyok lapjának és azoknak a nézeteknek, melyeket a D.P.-kel és általában a be­vándorlókkal kapcsolatban elfoglal-Katona voltam és bár még nem vagyok olyan rossz hely­zetben, mint azok a fiuk, akiket a naponta hajón, vonaton és repülőgépen BERAJZó HORDÁK IÍIGOLYÓZTAK ÁLLÁ­SAIKBÓL, mégis bizton érzem, hogy egy pénzéhes politiku­sokból és nagyfejü üzletemberekből álló klikk eladott bennün­ket. őszintén és becsületesen szólva, (? A szerk.) nem hibáz­tatom a dipiket és másokat, akik átjöttek ide abban a tekin­tetben, hogy amit mondanak azt tényleg Ígérték is nekik, de igenis hibáztatom őket, amiért jöttek, még mielőtt mi otthont és munkát biztosíthattunk volna magunknak és családunk­nak. Ha valaki a szülőhazájában élt és igy mindenben előnyt élvezett, — ahogy ők mondják — szeretném tudni, hogy ak­kor minek jöttek el onnan?” f Mindenesetre kedves az illetőtől, hogy NEM HIBÁZ­TATJA A “BERAJZó HORDÁKAT”, noha nyilván joggal tehetné, mert az ő ősei valószínűleg évezredek óta kanadai állampolgárok. Kedves “FLASH” olvasó! Higyje el nekünk, berajzó hor­dáknak, hogy nem passzióból “rajzottunk” ide, hanem, mert az önök szabad akaratából választott kormányok kétbalke­zes politikája következtében kiebrudaltak bennünket saját Hazánkból. Meglepő, hogy ön, aki állítólag katona volt, ilyen fantasztikusan tájékozatlan a tényeket illetően. Annyit min­denesetre illene tudnia, hogy nem tőlünk függött, hogy mi­kor szállítanak ide bennünket, — még mielőtt ön állást és otthont biztosíthatott magának, vagy csak azután — ha­nem azoktól, akik a menekültek sorsát intézték. Higyje el nekünk, hogy nem a mi hibánk, ha önök a Skót-missiónál ét­keznek, mert csodálatosan hangzik, de igaz, én még egyetlen magyar dipit sem láttam a skót-missió konyháján, az öreg ka nadás testvéreimről aztán pláne nem is szólva! És miért? Mert ezek az emberek keresik és megtalálják a becsületes munkát, mellyel magukat és családjukat eltartják, ellentét­ben önökkel, akiknek ehhez sokkal nagyobb lehetőségük len­ne és mégsem teszik. A MUNKA NEM SZÉGYEN, de meg kell keresni és meg kell fogni! Nézze meg azokat a régi kanadás magyarokat, a­­kik husz-huszonöt éve vannak itt és kivétel nélkül boldogul­tak. Saját házaikban, saját farmjaikon laknak, becsületes munkájuk után megérdemelt jólétben, ön és a többi “Skót­missziós” hol volt, mikor ezek az emberek dolgoztak és han­gyaszorgalommal gyűjtögettek? És hol vannak most, mikor például a dohánytörés ideje következik? A Hotelek sörpin­céiben! Ezért nincs semmijük és nem is lesz soha! A kenyér olcsó Kanadában, a pálinka azonban drága. Ezt jól jegyezze meg magának, mikor a ‘^hordákat” emlegeti. Mert ezek a “hordák” keresik és megtalálják a munkát és hi­szem, hogy boldogulni is fognak. Hogy önnek rosszul megy, saját magára vessen! ^jki katona volt és a fizetését nem itta el Európában, az jónéhány ezer dollárt megtakaríthatott és ma nem szorul a Skót-misszióra! Befejezésül pedig van egy tisztességes ajánlatunk az ön számára: ha esetleg tökéletes angol nyelvtudása dacára és kanadai állampolgár létére sem tud állást találni, forduljon bizalommal hozzánk, majd mi keresünk Magának. Megnyugtatjuk, hogy még ebben a munkanélküli világ­ban is találni fogunk! K«- -5K­­•»> <♦> •;«< ■»: <♦:• »; *• ■»> ■»: FELHÍVÁS AZ UJKANADÁSOKHOZ A kanadai parlament jóváhagyásával a bevándorlási miniszter ur egy válto­zást rendelt el, mely szerint az ujkanadásoknak a polgárpapir kérvényezése előtt használatos hajlandósági nyilatkozatra nincs többé szükségük. Ez azt jelenti, hogy akik a törvényes partralépéstől számítva az előirt öt évet betöltötték itt Kanadában, azok jogosítva vannak állampolgárságért folyamodni. A kanadai állampolgárságért való folyamodványt a megyei vagy kerületi tör­vényszéki jegyzővel kell lajstromoztatni. Ha azonban az uj bevándorló óhajtja, úgy beadhatja a hajlandósági nyilatkoza­tot, de nem feltétlenül szükséges. Ez a szabad választásra vonatkozó intézkedés azon ujkanadások számára van, akiknek szükséges szándékukat bizonyítani arra nézve, hogy kanadai állampolgárok akarnak lenni. Ezt a szándékossági nyilatkozatot szintén a helybeli, megyei, vagy kerületi törvényszéki jegyzővel kell lajstromoztatni, vagy pedig beiktathatja a Kanadai Ál­lampolgársági lajstromvezetőnél az Állampolgársági és Bevándorlási Minisztérium­nál (Registrar of Canadian Citizenship, Department of Citizenship and Immigrat­ion, Ottawa.) Kiadva az ujkanadások szolgálatára az állampolgársági és Bevándorlási Mi­nisztérium által. DEPARTMENT OF CITIZENSHIP & IMMIGRATION Hon. J. W. Pickersgill, P. C., M. P. Minister Laval Fortier, O.B.E. Q. C., Deputy Minister. Szép mellékeresetet jelent, ha szabad idejében a Keleny cég forint küldési ügynöksé­gét elvállalja. 3650 St. Lau­rent Blvd. Montreal. KIADÓ Szép lakás, szoba, konyha, HA kiadó lakása van, vagy gyermektelen házaspárnak, j ha valamit el akar adni, hir- Villamcs a ház előtt. Telefon:! desse lapunkban. WA. 3-7016. A VARÁZSSZER Irta: Béla deák. a b EZ AZ OKMÁNY BIZONYÍTJA AZ ON AUAMPOLGÁBSÁGÁT A nap, melyen kanadai polgár lesz, életének legnagyobb napja. Mivel polgára lesz a szabadság, egyenlőség országának. Meg van a joga szabad vallás gyakorlásához, szabadon gondolkodhat félelem nélkül beszélhet és cselekedhet, polgártársainak kellő tiszteletben tartásával. És ezen szabadság nemcsak élete tartamára szói, hanem mint felbecsülhetetlen értékű örökséget gyermekeire és uno­káira hagyhatja. Igen, az Állampolgárság Kanadában speciális érték. De a sok priviligiumával sok felelősség is jár. És ha ezekkel a felelősségekkel él az által, hogy jó polgár saját maga, gyermekeit is jó polgárok­ká nevelheti. Hozzájárulhat ezen uj országnak nagyságához és családja biztonságához eljövendő generációkig. Vásárolja mindig a legjobbat. Vegyen Westont. Éppen úgy, ahogy kiváló népek sok-sok országból alkotja a kanadai polgárt, úgy a sok Unom alkotórészek keveréke adja meg a kitűnő minőséget a Weston készítményeknek. Azért van az, hogy 65 évnél hosszabb idő óta élvezi Weston a mind­inkább növekvő lojalitást és jóakaratot a kanadaiak részéről tengertől tengerig. GEORGE WESTON LIMITED ... CAN AD A Diane csokoládészinüre sült hamvas vál­lai az Írógép fölé hajlanak. Nyáriasan kivá­gott virágmintás ruhája merész mélységek­ig látni engedi a kerek, kívánatos formákat takaró természetes csokoládéglazurt. Érzéki vörösre lakkozott hosszúkás körmü ujjai pi­kánsan villognak a csőlámpa fényében. Mint­ha valaki hosszúra csiszolt koráll-gyöngyök­­kel játszadozna. A férfi elmélázva nézte. Ott állt a leány háta mögött. Nem volt mit csinálnia. A le­velezést már tollba mondta s a főnök úgy látszik újabb napot fog késni a héttel előbb jelzett anyaggal. A leány is az utolsó levelet kopogta- A ko­­rall-körmök dallamosan futkároztak az Író­gép billentyűzetén. — Kip, kip, kip. ■. kipikipikipikop. . . A leány jobbkarján levő két karperec üte­mesen táncolt erre az egyhangú Írógép mu­zsikára. A férfi a száját veregette. Ásított. Fel­vett az íróasztalról egy aktacsomót, unottan belenézett. A géppel irt betűk kétségbeejtő egyhangúsággal meredtek vissza rá. Most különösen irtózott tőlük. Letette és újra Di­­anet nézte. A sima szőke visszájára fordí­tott hajiepeit, mely kacagva, ingerkedve, dallamosan ringott a szép hamvas-barna vál­­lak felett. A leány befejezte a levelet- Felállt s nagy, buja buzavirágszemét a férfi szemébe mé­­lyesztette. — Finished. Is that all? (Készen van. Ez az egész?) —I think it is. (Azt hiszem ennyi.) mond­ta a férfi közönbösen- Kezdte már megszok­ni, hogy az Újvilág hideg szépségeinek kihí­vó gesztusai nem bírnak jelentőséggel. Di­ane legutóbbi nézése is ilyen volt. Nem le­het beugrani. Kinevetés, értelmetlenség, vagy kínos közöny lenne belőle. Az első ke­serves tapasztalatokon már átesett. Nem. Nem Diane-nál. Másoknál. Akkoriban még nem volt irodista. Dipi cselédévét dolgozta s vasúti talpfákat fektetett az őserdőben- A munkástelepen csak két lány volt- Mindket­tő bennszülött kanadai. Az egyik rokonszen­vezett vele, s mindjárt, amikor megérkezett, rávillogtatta egészséges, fehér fogait. A le­ányt Ritának hívták s szülei Déltirolból ván­doroltak be. Egyszer bál volt a közeli kisvárosban. Ri­ta gyakori mosolyairól arra következtetett, hogy egyenesen áll a szekere rudja nála- Ak­kor este korán kezdtek pontozódni a csilla­gok s a hold sápadt fénye, álmatagon terült szét a tábor tisztásán. Éppen a kutnál borotválkozott, mikor Rita megjelent. Kezében vödör volt. ő abbahagy­ta a borotválkozást és előzékenyen húzta a vizet. — Jössz a bálba? — kérdezte a teli vödröt a leány felé nyújtva. — Megyek — kacagott Rita — de nem ve­led, hanem Jaek-el. — Elkéstem volna? -— szomorodott el ak­kor hirtelen. — Dehogyis — hangzott a leány dallamos kacagása újra. — Csak nem képzeled, hogy gyalog megyek. Neked kocsid nincs- Jacknak csinos tavalyi Pontiac-ja van. így járt még vagy kétszer, aztán nem kí­sérletezett többet. Megszokta, hogy a szép lányok fogalma a gépkocsitól elválaszthatat­lan s amikor gépkocsit vett, azért nem törő­dött velük, mert nem akarta, hogy a nők ezentúl ne sajátmagáért, hanem a gépkocsi­jáért kedveljék. A talpfaszedés után még sokáig nem vett gépkocsit. Előbb szánalmas rongyosságát szüntette meg. Fehérneműt, ruhát, cipőt vá­sárolt s jó magyar könyveket, hogy az ál­landó angol mellett anyanyelvét se felejtse el-Diane-val az olajvállalat mérnöki osztá­lyán került össze. Először csak rajzolónak vették be, de komoly szaktudását egy-kettő­re észrevették s egy év múlva nagyot ugrott a mérnöki osztály ranglistáján. Diane-t is akkor adták melléje gépirókisasszonynak. Kívánatos, szép jószág volt s mindennap más ruhát s más fülbevalót viselt. A mérnöknek tetszett, de csak úgy tekintett rá, mint a szép festményre. Közönyösségében, unott hi­degségben igyekezett tultenni a leányon, aki egy esztendei közös munka után is úgy te­kintett rá, mint egy vadidegen elárusitónő valamelyik nagyáruházban. Tekintélyes összege volt már a bankban, mikor rászánta magát, hogy Chevrolet-jét vadonatúj “Buick-Roadmaster’*-re cserélje. Nem sokat használta, mert a vállalat közelé­ben nem kapott parkoló helyet. Ma jött be vele először s pillanatok alatt elterjedt a hire a “hungarian engineer” va­donatúj meseatójának. Mindenki tudott ró­la, csak ő nem, hogy ez igy van. / Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor Diane felült az ő íróasztalára. Kis táskájából elővette az ajakfestéket s ingerlő lábát csá­bosán keresztbe rakva, szépitkezni kezdett. — Hey boss! — mondta látszólag közöm­bösen szőkét fejét ide-oda forgatva a kis ké­zi tükör előtt. —: A week-end-en igazán elvi­hetne Spirit Lake-re. A férfi meglepetten ütötte fel a fejét. — Messze van az. Egy nap alatt meg se tudnánk járni. Diane cigarettára gyújtott s bezárta a ké­zitáskáját. — Hát aztán — kacagott tubrékolva egy szenvelgő mély szippantás után. — Ha nem tudná “Motel”-elt is léteznek a világon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom