Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-11-06 / 43. szám

1954 november 6. 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI (ZáMadiM "TtUMqmUUM Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkeszte: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre 52.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. el is érték. 1935-ben Sztálin használta újból az ominózus kifejezést s? a Nyugat számára kiadott propagandanyilatkozatban akkor jelentette ki, hogy “a szocialista (érts : bolsevista) rendszer és a kapitalista világ rendszere között erőbeli egyensúlyi álla­pot jött létre, amelynek védelme alatt a békés együttélés biz­tosítva látszik”. Hogy a valóságban ez mit jelentett, azt meg­mutatta az 1939-es német-szovjet szerződés és az 1941;es né­met-szovjet háború. A koreai háború előtt ismét felbukkant a kifejezés a moszkvai sajtóban, mikoris azt állította a Pravda, hogy Észak- és Délkorea között most a békés együttélés korszaka fog bekövetkezni. Ez abban az időben volt, amikor a szovjet, kínai és északkoreai pilóták már régen kiképzés alatt állottak a Délkorea elleni támadás előkészítésére. És Syngham Rhee, Délkorea agg elnöke volt az, aki a koreai fegyverszünet tár­gyalásának időszakában felvilágosította az amerikaiakat, hogy a “békés együttélés nem egyéb, mint altatószer, az ame­rikaiak jótékony álomba ringatására, hogy könnyebben le­hessen a keblükbe döfni a tőrt”. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS Ez a lélekmérgező jelszó, amelyet ma a kommunisták hangoztatnak s amelyet a szabad világ sok naiv, jóindulatú, de ostoba polgára is oly szívesen hajlandó volna elfogadni semmiképen sem uj találmány. A jelszót Lenin és Trotzkij találták ki s elsőízben 1918-ban a Breszt-Litovszki béketár gyaláson alkalmazták. Akkor ez azt jelentette, hogy a bolse vista forradalom hajlandó békésen együttélni a fehérekkel, (akik akkor még Oroszország túlnyomó részében uralmon voltak) mindaddig, amíg a forradalom meg nem erősödik. A cél pedig az volt, hogy a nyugatiak beavatkozását ezzel a jel­szóval odázzák el. E szándékukat akkor ezzel a hazugsággal TORONTOI KATASZTRÓFA százakra menő halálos áldozatai mutatták meg, hogy mindenkinek kell vásárolni ÉLETBIZTOSÍTÁST, ezért bizalommal keresse fel, hívjon (vidékre is), vagy írjon mielőbb a SUN LIFE ASSURANCE CO. OF CANADA megbízottjának : SZőCZY ÁRPÁD-nak, ha nem elegendő, vagy ha még nincs élet-, mortgage-, öregségi biztosítása. Bay Branch Office 60. Avenue Rd., Toronto Telefon : EM. 4-5141 WA.4-8314 Közeledik a KARÁCSONYI küldések ideje! Magyarországra az IKKA csomagküldés változatlanul a legelőnyösebb segítési módja az otthoniaknak. A csomagok teljesen vámmentesek. Minden másfajta csomagkül­dés, bárhonnan is érkezzék az Magyarországra, hosszadalmas és nem lehet vám­mentes-Kérje uj és bővített árjegyzékünket. Küldjön LEPEDŐANYAGOT, ANGINT, FI­NOM ANGOL SZÖVETET, ezek az árúk kitünően értékesíthetők. A régi, népszerű kávé-csomagok : JUDY és SPRING változatlanul megrendelhetők a régi $12.— és $21.50 árban. Három pár NYLON-harisnya most $12.— GYÓGYSZEREKET küldünk az összes európai országokba. 10 gramm STREPTO­­MICIN most csak $5.40, 100 tabletta RIMIFON $2.—, légiposta szállítással együtt. A gyógyszereket teljes garanciával küldjük. Ez alkalomból ismételten felhívjuk szives figyelmét kitűnő csomagszólgálatunkra : Csehszlovákiába, Nyugat- es Keletnémetországba VALAMINT A VILÁG BÁRMELY MÁS ORSZÁGÁBA UTAZÁSI ÜGYEKBEN, FORDÍTÁS, HITELESÍTÉS, BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK, BEN forduljon a régi bizalommal cégünkhöz. PÉNZKÜLDÉS A VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBE ELŐNYÖS ÁRFOLYAMON. (Ma­gyarországra csak hivatalos átutalást vállalunk). AIIX A. KELEN LIMITED 1467 MANSFIELD ST. Montreal Que., Canada TEL.: PL. 9548 A VILÁG LEGKIVÁLÓBB VÉR-LABORATÓRIUMA A torontoi “Connaught Orvosi Kutató In­tézet” megnyitotta vérfelbontó laboratóriu­mát és ezzel uj fegyvert adott a tudomány kezébe, a betegségek ellen való harcban. Az uj osztály, amelyről azt hiszik, hogy a legkiválóbb az egész világon, igen értékes vér kivonatokkal látja el Kanadát, úgy keze­lési, mint kutatási célokra. AZ ISKOLATÁRSSAK Irta : Fűry Lajos. Kapros Ferenc huszonegynébány évig a legkülönbözőbb munkákkal gyűjtötte a dollárt. Edényeket mosogatott, szemetet hordott, a szénbánya szeneskocsikat húzó vak lovait hajtotta, agyagot lapátolt az alagútépítésnél, gépeket olajozott és zöld­séget árult a piacon. Sok minden történt ezalatt a két évtized alatt. A század is for­dult és sok minden megváltozott. Amikor aztán úgy érezte Kapros Ferenc, hogy most már eleget gyűjtött, hátralévő életé­re, megváltotta a hajójegyet, feleségével és két gyerekével visszahajózott Európá­ba és egy augusztusi délelőtt megérkeztek Pestszenterzsébetre, ahonnan . egykor el­indultak az újvilágba, mert itthon a ke­nyér szűkén jutott a magyarnak. Most aztán Isten hozzásegítette Kapros Ferencet ahhoz a tervéhez, amiről huszon­­egynéhány éven át mindig álmodott, mi­közben a szenet lapátolta a bányában, vagy derékig a vízben állva dolgozott az alagút­­nál és éjjel pedig egy péknek segített. Ez a terv tartotta benne az erőt, ez adott hitet és kitartást, az egész családnak. És most megvalósult. Kapros Ferenc egykori mun­kanélküli cipészsegéd vett egy kis házat és nyitott egy suszterműhelyt. Modern talpaló és fűző gépeket vett, ahogyan azt Ameriká­ban látta, szépen berendezte és boldogan dolgozott kedvelt foglalkozásában és javí­totta, sarkalta, varrta a cipőket. A két gyerek Johny és Franky az utca szenzációja volt. “Mindenki büszkén kereste a barátságát a két amerikás gyereknek, akik olyan furcsán ejtették ki a magyar beszédet. Akik megjárták Amerikát és a nagy óceánon jöttek át, a hasonlókorú gye­rekek fantáziáját izgatva. Igaz, hogy in­diánt nem láttak, hajótörést sem szenved­tek, de azért mégis a legérdekesebb két gyerek volt Johny és Franky. Az ipartestületben elnöknek is megvá­lasztották Kapros mestert és amikor az iskola év elkövetkezett a két gyerek beke­rült a harmadik, illetve a negyedik gimná­ziumba. A gyerekek hamar tanultak. Már ugyan­olyan pestkörnyéki magyart beszéltek, megtanulták a golyózást, gombozást, vere­kedni is tudtak, ha rabló pandúrt játszot­tak és az iskolában is jól tanultak. Néhány házzal arrább lakott Kerekes Gyuri, doktor Kerekes György köz és vál­tóügyvéd fia, aki az iskolában ült Johny mellett. A két fiú között jó barátság in­dult. Az amerikás suszter fia és a magyar ügyvéd gyereke nagyon jól összebarátkoz­tak. Az ügyvéd gyereke naphosszat elkuk­solt a műhelyben és nézte a furcsa masiná­kat, közben Kapros bácsi, ha jó kedve volt mesélt Amerikáról, meg aztán egyszer amerikaiul is beszélt a gyerekeivel. Kell-e ennél nagyobb szenzáció ? És ahogy az évek múltak Johnyból János és Frankyből Ferenc lett, jó tanulók, szé­pen fejlődött, erős gyerekek és az érettségi után Kapros néni ott terített a kis kertben, a műhely mögött és bort ittak, cigarettáz­tak, később Kerekes ügyvéd úr is átjött és gratulált Kaprosnak a fiához, aki a legjob­ban végzett az osztályban. Kapros néni sírt a boldogságtól, a megtört derekú Kap­ros pedig arra gondolt, hogy mégiscsak érdemes volt ott a földmélyében, a bánya fojtó levegőjében szenet lapátolni. Aztán jött a háború és elvitte a Kapros gyerekeket katonának. Négy hosszú, meg­próbáltatással telt év. Kapros néni, már nem élte meg Ferenc fia halálhírét, aki valahol a Piave mellett elesett. János ha­zakerült, de akkorra már Kapros mester is bezárta műhelyét és megpihent felesége mellett az öregtemetőben. Kapros János építésznek készült, leg­jobb barátja Kerekes Gyuri pedig a ha­gyományokhoz híven jogot tanult, hogy apja ügyvédi irodáját átvegye. Az egyetemi évek alatt is kitartott a barátság. Együtt jártak udvarolni, éjjeli zenét adni, kirándulásra és közben a fél­évek rohantak, vizsgáztak, kollokváltak, megint vizsgáztak és egyszerre csak kéz­bekapták a diplomát. Gyakornokoskodtak és pénzük szűkén volt, de tele voltak munkaerővel és fiatal­sággal. Kapros Jani udvarolt Keszthelyi Nórának Pesterzsébet legszebb szőkehajú lányának, Kerekes Gyuri pedig Fothy Arankának a jogászbál bálkirálynőjének. Az élet azonban nem volt olyan egysze­rű Magyarországon. Hiába álmodott hatalmas épületeket, modern acél, beton és üvegcsodákat Kap­ros János mérnök, a háború utáni nyomor­­basülyedt ország nem tudta terveit meg­valósítani. Abban az időben sokat beszélgettek. Gyuri már az apja irodáját vezette és neki könnyű volt, hiszen készet kapott, meg az­tán sehol a világon nem kell annyi ügyvéd, mint Magyarországon és mégis mind meg­él. János azt mesélte, hogy nem tud itthon maradni, hiszen éppencsakhogy egyik nap­ról a másikra él. Akkor merült fel először, hogy talán kimegy Amerikába. Aztán egy szomorú esős októberi napon Gyuri kikisérte az állomásra Janit, kezet­­fogtak és elbúcsúztak-Az ügyvédség nagyszerűen bevált. Ke­rekes György megnősült és a dúsgazdag közjegyző lányát vette feleségül. A város képviselővé választotta. Kapros János írt Amerikából, hogy ott kezdte, ahol az apja valamelyik szénbányá­ban dolgozik, de hamarosan átkerül a ma­gasépítéshez és ott már nagyon jó lesz. Levelek mentek és jöttek éveken át és egyszer nem tudni, hogy milyen okból, miért és melyik felejtett el válaszolni és akkor egyszerre mindene a feledésbe me­rült. A suszter műhely, a Gyöngyvirág ut­ca, a Ballag már a vén diák, Keszthelyi Nóra, a korcsolyapálya és a Köztelek ut­cai diákmenza. Minden. Kerekes György ekkor már kormány­főtanácsos volt és méltóságos úrnak hív­ták, házi tenniszpályája volt és Olaszor­szágba jártak üdülni. A lánya egy repülő­­századoshoz ment feleségül és az unoká­jának éppen olyan volt a homloka, mint neki. Akkor beborult az ég és a vihar elsöpör­te Magyarországot. Mindenestől. Kerekes György előbb a Balaton menti villájába költözött, beteges feleségével. Aztán Sopronba, majd egy osztrák báró tiroli kastélyába vándoroltak- Közben min­dig elvesztettek valamit. Először csak a pompásan berendezett lakást, a kényelmet, a cselédeket, aztán a pénzt, az ékszerek nagy része is elkótyavetyélődött. Sopron után a hazát és hontalanok lettek. Aztán az egészséget is és Kerekes Györgyné egy novemberi reggelen ottmaradt a kis bajor falu temetőjében, amely a dombra épült templom mellett falkerítéssel bekerítve kuporog. Kerekes György ekkor már foszjadozó ruhában járt és drótfogantyús pléh kanná­ban hordta a közös konyháról a dohos bab­levest és pecsétgyűrűjét elcserélte szalon­náért, meg cigarettáért.. Gyerekjátékokat faragott és az eldobott cigarettákat felszedte a földről és szipká­ból tovább szívta. Elszintelenedett, megkopott, külsőleg és belsőleg is. Egyszer éppen Nyerges Kál­mán suszterműhelyében ült, ahol őszi esős délutánonként beszélgetni szoktak a ma­gyarok, amikor valami, talán a bőr kalapá­lása, talán a csiriz szaga, vagy a dikics hangja a bőrvágáskor, elindította benne az emlékezést visszafelé. Gyöngyvirág utca... suszterműhely... gyerekek. . . Kapros bácsi... Johny... Kapros John. . . Amerika. .. Rohant haza és az aktatáskára való ira­tai között, amit féltékenyen őrzött, mert benne volt a diploma másolat, születési anyakönyvi kivonat, meg a házassági levél és ingatlani telekkönyvi kivonata, meg, hogy a bank harmieezer pengőt, mint ide­gen valutát átvett tőle, aztán itt volt a kis címjegyzéke. Idegesen kereste, míg meg­találta és akkor már el is szégyenlette ma­gát. Legalább tizenöt éve nem leveleztek és most írjon innen ebből a nyomorból, még azt hinné, hogy kérni akar, visszaélve a régi barátsággal. Nem még annyira nem sülyedt- Visszacsomagolta az iratokat és még két évig ette a dohos bablevest, fa­ragta a gyerekjátékokat és egyszer a ka­rikagyűrűjét is eladta néhány csomag ci­garettáért. Aztán, amiről soha nem is álmodott, amikor már nagyrésze a menekülteknek úgy szétszóródott a nagyvilágban, hogy csak a feltámadáskor tudnák megtalálni, beidézték Münchenbe. Kérdezték, vizsgál­ták, fényképezték és elindították Ameri­kába. Amikor a brémai kikötőből kiindult a hajó, majdnem sírva fakadt. Egy világ maradt mögötte, egy világ talán, amelyet soha az életben többet látni nem fog. A túlsó part már újra bizakodónak és erősnek találta. New Yorkból egy kis vá­rosba került, aztán vissza Nem Yorkba és dolgozott. Tányérokat mosogatott, szeny­­nyes ruhákat rakott a mosógépbe, füstölgő gépeket kent olajjal, éjszaka kisegített a magyar vendéglőben, könyveket árusított jutalékra a magyarok között és biztosítási ügyleteket szerzett. Egyszer mégiscsak megragadta a sze­rencsét. Most már nem a piszkos pincelakásban lakott, hanem egy rendesebb lakást bérelt. A gyárban a bérelszámolóba került és fel­emelték a fizetését. Szombaton nem dolgo­zott és könyvet olvasott, angolt tanult és elfelejtette, hogy elmúlt ötven éves és új­ra kezdte az életét. Már ismerte a járást New Yorkban, tudta, hogyan lehet a leg­­olcsóbbban étkezni, mikor és hol van sale, amikor olcsón lehet vásárolni, már bank­betétje is volt és úgy járt a nagy metro­polisban, mint egykor odahaza a Gyöngy­virág utcában. Szombát este volt és sétált a magyar ne­gyedben, az East side-on a Second Avenue környékén, amikor egy kis piszkos suszter műhely előtt megállt. Nem tudni, hogyan és mért, pont most ebben a pillanatban megint elindította benne valami az emlé­kezést. John Kapros, mondogatta magában, ha­zament és előkereste a noteszt, levelet írt és a levél néhány nap múlva visszajött, a címzett ismeretlen. Ismét eltelt egy év és karácsonyra egy magyar családnál ettek szilvalevest, meg mákosgubát. Esténként most már amerikai lapokat is olvasott és bukkant rá egy névre épít­kezésnél, a tervező mérnökök között, szin­te beleszúrt a szemébe a sok McCallan, Duval, Culbert között John Kapros. Még aznap írt a cégnek és postafordul­tával megkapta a címet. Mr. John Kapros nem is messze New Yorktól az egyik északi nagyvárosban la­kott. Kedves Jani, kezdte a levelet és hat hosszú oldalt írt, mindent, azt is, hogy itt most ujrakezdte az életét és boldog, meg­elégedett, jó állása van, rendes lakása és szeretné látni és elbeszélgetni a régi isko­latársával. Türelmetlenül várta a postát minden­nap, amikor munkából hazajött izgatott szemmel futott át a leveleken és újságo­kon. Végre két hét múlva megjött a válasz. Magyarul írt, rövid kis levél. Igen örült, hogy idejött Gyuri is Amerikába, látod már akkor jöhettél volna, amikor én hív­talak, sok mindentől megmenekülhettél volna- De hát most jó és ő is szeretne be­szélni vele, de nagyon elfoglalt. Tízszer is elolvasta a levelet és azonnal válaszolt. Érezte ugyan, hogy Janiban nincs meg, az a nagy ujongás és öröm mint benne, de azért megint csak írt négy oldalt. Megint kérdezte, hogy mikor ér rá, felutazik egy hétvégen és beszélgetnek. Majd egy hónap múlva jött meg a vá­lasz, kérdések is benne, hogyan állsz az angollal, hogy szereted Amerikát és a vé­gén, hogy : well, ha van időd, hát csak gyere majd elbeszélgetünk. Most már csak azt várta, hogy mehes­sen. Mint a gyerek a nagy utazásra úgy készült. A Greyhound-ban lecsukta a sze­mét és próbálta elképzelni Janit. Homá­lyos ködkép jelent meg csak előtte. Délután érkezett meg a városba. Szálló­ba ment, rendbehozta magát és telefonált. Megérkeztem itt vagyok. Ujjongott a hangja az örömtől, azt hitte, hogy Jani felkiált, rohanni fog eléje, összeölelkeznek az utcán, de csak ennyit válaszolt : Jó gye­re. Vedd a sárga buszt és a végállomástól két bloknyira megtalálod a házam. Kerekes György megtalálta a házat. Szép, nagy, egy emeletes kőház. Aztán megdöbbent, fehérhajú, soványarcú, szi­kár ember állt előtte, valami volt benne Kapros bácsiból, de mégsem, valahogyan elamerikásodott az arc. Olyan mint a ké­peken is látszott, vagy csak a szemüveg okozta, eddig azt hitte, hogy csak az ango­lok ilyen fej állásúak. Kezetfogtak és valahogyan fészélyezett volt a beszéd. — Szép házad van. — Thank you. Aztán leültek és beszélgettek. — Hol laksz, a szállóban ? Hát persze, ide is jöhettél volna, nyolc szoba van és csak én lakom egyedül. — Igen már rosszul beszélek magyarul, még az írás jobban megy. Amikor az első leveled írtad nem is emlékeztem rád. Kerekesben fájt valami. Annyi idő után jöttem és arra sem gon­dolt, hogy meghívjon, ha ez Magyarorszá­gon történik én a határig szaladtam volna eléje, a fél ház felfordult volna a sütés fő­zéstől, itt meg csak úgy beszélgetnek, mintha csak éppen tegnap találkoztak volna-Valami megrezdült Kerekesben, hiszen ez már nem Kapros Jani, hanem John Kap­ros mérnök, aki még nem felejtett el ma­gyarul beszélni, de elfelejtett magyarul érezni. Kapros telefonált és ebédet hozatott fel a szomszéd étteremből. Ebéd után hátra­dőltek a nagy karosszékben és Kapros be­szélt. Talán észrevett valamit, talán megérez­te a csalódást, mert szabadkozott. Tudod... nem beszéltem már magyarul legalább húsz éve és most nehezen megy. . . most már huszonnyolc éve, hogy kijöttem és bizony kezdetben nehéz volt, de feldolgoztam magam. Huszonnyolc év, milyen sok idő. Aztán felcsillant a szeme. Ugye inkább bort iszol, mint wiszkit. Meg­­! emelte a poharat, egy kicsit gondolkozott, I aztán mosolyogva mondta : Isten éltessen. IA beszéde is megindult. A papa szerette a bort, a mama mindig szidta érte... Hát nem volt könnyű, mindent csináltam, de a végin feldolgoztam magam. Itt egy oszt­rák akart elgáncsolni, amott egy svéd ke­rült az utamba, de tudod a magyar jó munkás, szorgalmas, hamar tanul, elsajá­tít és alkalmazkodik.-Dolgoztam és pénzt kerestem. Építek, nagy beton és üvegpalo­tákat, ahogy valamikor álmodtam . Már a harmadik pohár bor után koccintot­­! tak . Ugye Nórának hívták azt a szőke lányt, akit ha állásom lett volna feleségül veszek és nem jöttem volna Amerikába­.Gyöngyvirág utca... milyen érdekes most jutott eszembe a neve. . . nem nősül­tem meg, nem volt rá időm, vagy kedvem, vagy nem is tudom. .. mit gondolsz, hol lehet most Nóra. . . vagy persze már nagy­mama.... milyen is az élet . pedig na­gyon szerettem.,.. írtam is neki kétszer, arra számítottam, ha a gyárnál bekerülök az építési osztályra majd küldök neki haló­­jegyet. .. Isten éltessen... bekerültem és valami, nem tudom már mi, közbejött. . . talán ez az élet. .. a munka, a dollár haj­sza, az örökös tervezgetés a technika szol­gálata... nem írtam és elfelejtettem... pedig de jó lett volna. . . most, hogy itt vagy, olyan egyedül vagyok. .. eddig fel sem tűnt. .. Amerika nekem mindent megadott, becsületes, tisztességes kenye­ret, házat, autót, bankbetétet, zavartalan életet, csak valami mégis hiányzik... te sokat szenvedtél, amint írtad, de azért mé­gis boldog voltál... én most látom csak, most érzem, én nem voltam boldog... so­ha. . . ugye éjjeli zenét is adtunk Nórának, várjál csak, az volt a nótája. .. Jaj de ba­jos a szerelmet titkolni. . . Tövis közül az ibolyát kiszedni. . . Most John Kapros átölelte Kerekes György nyakát. Szeméből kihullott a könny és szétporladt a kezén. Isten hozott Gyuri, úgy örülök neked, valami, régi vágy szakadt fel bennem ? Gyuri. És most egyszerre megváltozott az arca és olyan volt, mint Kapros Ferenc bácsié a Gyöngyvirág utcai suszterműhelyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom