Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)
1954-11-06 / 43. szám
1954 november 6. 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI (ZáMadiM "TtUMqmUUM Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkeszte: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre 52.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. el is érték. 1935-ben Sztálin használta újból az ominózus kifejezést s? a Nyugat számára kiadott propagandanyilatkozatban akkor jelentette ki, hogy “a szocialista (érts : bolsevista) rendszer és a kapitalista világ rendszere között erőbeli egyensúlyi állapot jött létre, amelynek védelme alatt a békés együttélés biztosítva látszik”. Hogy a valóságban ez mit jelentett, azt megmutatta az 1939-es német-szovjet szerződés és az 1941;es német-szovjet háború. A koreai háború előtt ismét felbukkant a kifejezés a moszkvai sajtóban, mikoris azt állította a Pravda, hogy Észak- és Délkorea között most a békés együttélés korszaka fog bekövetkezni. Ez abban az időben volt, amikor a szovjet, kínai és északkoreai pilóták már régen kiképzés alatt állottak a Délkorea elleni támadás előkészítésére. És Syngham Rhee, Délkorea agg elnöke volt az, aki a koreai fegyverszünet tárgyalásának időszakában felvilágosította az amerikaiakat, hogy a “békés együttélés nem egyéb, mint altatószer, az amerikaiak jótékony álomba ringatására, hogy könnyebben lehessen a keblükbe döfni a tőrt”. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS Ez a lélekmérgező jelszó, amelyet ma a kommunisták hangoztatnak s amelyet a szabad világ sok naiv, jóindulatú, de ostoba polgára is oly szívesen hajlandó volna elfogadni semmiképen sem uj találmány. A jelszót Lenin és Trotzkij találták ki s elsőízben 1918-ban a Breszt-Litovszki béketár gyaláson alkalmazták. Akkor ez azt jelentette, hogy a bolse vista forradalom hajlandó békésen együttélni a fehérekkel, (akik akkor még Oroszország túlnyomó részében uralmon voltak) mindaddig, amíg a forradalom meg nem erősödik. A cél pedig az volt, hogy a nyugatiak beavatkozását ezzel a jelszóval odázzák el. E szándékukat akkor ezzel a hazugsággal TORONTOI KATASZTRÓFA százakra menő halálos áldozatai mutatták meg, hogy mindenkinek kell vásárolni ÉLETBIZTOSÍTÁST, ezért bizalommal keresse fel, hívjon (vidékre is), vagy írjon mielőbb a SUN LIFE ASSURANCE CO. OF CANADA megbízottjának : SZőCZY ÁRPÁD-nak, ha nem elegendő, vagy ha még nincs élet-, mortgage-, öregségi biztosítása. Bay Branch Office 60. Avenue Rd., Toronto Telefon : EM. 4-5141 WA.4-8314 Közeledik a KARÁCSONYI küldések ideje! Magyarországra az IKKA csomagküldés változatlanul a legelőnyösebb segítési módja az otthoniaknak. A csomagok teljesen vámmentesek. Minden másfajta csomagküldés, bárhonnan is érkezzék az Magyarországra, hosszadalmas és nem lehet vámmentes-Kérje uj és bővített árjegyzékünket. Küldjön LEPEDŐANYAGOT, ANGINT, FINOM ANGOL SZÖVETET, ezek az árúk kitünően értékesíthetők. A régi, népszerű kávé-csomagok : JUDY és SPRING változatlanul megrendelhetők a régi $12.— és $21.50 árban. Három pár NYLON-harisnya most $12.— GYÓGYSZEREKET küldünk az összes európai országokba. 10 gramm STREPTOMICIN most csak $5.40, 100 tabletta RIMIFON $2.—, légiposta szállítással együtt. A gyógyszereket teljes garanciával küldjük. Ez alkalomból ismételten felhívjuk szives figyelmét kitűnő csomagszólgálatunkra : Csehszlovákiába, Nyugat- es Keletnémetországba VALAMINT A VILÁG BÁRMELY MÁS ORSZÁGÁBA UTAZÁSI ÜGYEKBEN, FORDÍTÁS, HITELESÍTÉS, BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK, BEN forduljon a régi bizalommal cégünkhöz. PÉNZKÜLDÉS A VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBE ELŐNYÖS ÁRFOLYAMON. (Magyarországra csak hivatalos átutalást vállalunk). AIIX A. KELEN LIMITED 1467 MANSFIELD ST. Montreal Que., Canada TEL.: PL. 9548 A VILÁG LEGKIVÁLÓBB VÉR-LABORATÓRIUMA A torontoi “Connaught Orvosi Kutató Intézet” megnyitotta vérfelbontó laboratóriumát és ezzel uj fegyvert adott a tudomány kezébe, a betegségek ellen való harcban. Az uj osztály, amelyről azt hiszik, hogy a legkiválóbb az egész világon, igen értékes vér kivonatokkal látja el Kanadát, úgy kezelési, mint kutatási célokra. AZ ISKOLATÁRSSAK Irta : Fűry Lajos. Kapros Ferenc huszonegynébány évig a legkülönbözőbb munkákkal gyűjtötte a dollárt. Edényeket mosogatott, szemetet hordott, a szénbánya szeneskocsikat húzó vak lovait hajtotta, agyagot lapátolt az alagútépítésnél, gépeket olajozott és zöldséget árult a piacon. Sok minden történt ezalatt a két évtized alatt. A század is fordult és sok minden megváltozott. Amikor aztán úgy érezte Kapros Ferenc, hogy most már eleget gyűjtött, hátralévő életére, megváltotta a hajójegyet, feleségével és két gyerekével visszahajózott Európába és egy augusztusi délelőtt megérkeztek Pestszenterzsébetre, ahonnan . egykor elindultak az újvilágba, mert itthon a kenyér szűkén jutott a magyarnak. Most aztán Isten hozzásegítette Kapros Ferencet ahhoz a tervéhez, amiről huszonegynéhány éven át mindig álmodott, miközben a szenet lapátolta a bányában, vagy derékig a vízben állva dolgozott az alagútnál és éjjel pedig egy péknek segített. Ez a terv tartotta benne az erőt, ez adott hitet és kitartást, az egész családnak. És most megvalósult. Kapros Ferenc egykori munkanélküli cipészsegéd vett egy kis házat és nyitott egy suszterműhelyt. Modern talpaló és fűző gépeket vett, ahogyan azt Amerikában látta, szépen berendezte és boldogan dolgozott kedvelt foglalkozásában és javította, sarkalta, varrta a cipőket. A két gyerek Johny és Franky az utca szenzációja volt. “Mindenki büszkén kereste a barátságát a két amerikás gyereknek, akik olyan furcsán ejtették ki a magyar beszédet. Akik megjárták Amerikát és a nagy óceánon jöttek át, a hasonlókorú gyerekek fantáziáját izgatva. Igaz, hogy indiánt nem láttak, hajótörést sem szenvedtek, de azért mégis a legérdekesebb két gyerek volt Johny és Franky. Az ipartestületben elnöknek is megválasztották Kapros mestert és amikor az iskola év elkövetkezett a két gyerek bekerült a harmadik, illetve a negyedik gimnáziumba. A gyerekek hamar tanultak. Már ugyanolyan pestkörnyéki magyart beszéltek, megtanulták a golyózást, gombozást, verekedni is tudtak, ha rabló pandúrt játszottak és az iskolában is jól tanultak. Néhány házzal arrább lakott Kerekes Gyuri, doktor Kerekes György köz és váltóügyvéd fia, aki az iskolában ült Johny mellett. A két fiú között jó barátság indult. Az amerikás suszter fia és a magyar ügyvéd gyereke nagyon jól összebarátkoztak. Az ügyvéd gyereke naphosszat elkuksolt a műhelyben és nézte a furcsa masinákat, közben Kapros bácsi, ha jó kedve volt mesélt Amerikáról, meg aztán egyszer amerikaiul is beszélt a gyerekeivel. Kell-e ennél nagyobb szenzáció ? És ahogy az évek múltak Johnyból János és Frankyből Ferenc lett, jó tanulók, szépen fejlődött, erős gyerekek és az érettségi után Kapros néni ott terített a kis kertben, a műhely mögött és bort ittak, cigarettáztak, később Kerekes ügyvéd úr is átjött és gratulált Kaprosnak a fiához, aki a legjobban végzett az osztályban. Kapros néni sírt a boldogságtól, a megtört derekú Kapros pedig arra gondolt, hogy mégiscsak érdemes volt ott a földmélyében, a bánya fojtó levegőjében szenet lapátolni. Aztán jött a háború és elvitte a Kapros gyerekeket katonának. Négy hosszú, megpróbáltatással telt év. Kapros néni, már nem élte meg Ferenc fia halálhírét, aki valahol a Piave mellett elesett. János hazakerült, de akkorra már Kapros mester is bezárta műhelyét és megpihent felesége mellett az öregtemetőben. Kapros János építésznek készült, legjobb barátja Kerekes Gyuri pedig a hagyományokhoz híven jogot tanult, hogy apja ügyvédi irodáját átvegye. Az egyetemi évek alatt is kitartott a barátság. Együtt jártak udvarolni, éjjeli zenét adni, kirándulásra és közben a félévek rohantak, vizsgáztak, kollokváltak, megint vizsgáztak és egyszerre csak kézbekapták a diplomát. Gyakornokoskodtak és pénzük szűkén volt, de tele voltak munkaerővel és fiatalsággal. Kapros Jani udvarolt Keszthelyi Nórának Pesterzsébet legszebb szőkehajú lányának, Kerekes Gyuri pedig Fothy Arankának a jogászbál bálkirálynőjének. Az élet azonban nem volt olyan egyszerű Magyarországon. Hiába álmodott hatalmas épületeket, modern acél, beton és üvegcsodákat Kapros János mérnök, a háború utáni nyomorbasülyedt ország nem tudta terveit megvalósítani. Abban az időben sokat beszélgettek. Gyuri már az apja irodáját vezette és neki könnyű volt, hiszen készet kapott, meg aztán sehol a világon nem kell annyi ügyvéd, mint Magyarországon és mégis mind megél. János azt mesélte, hogy nem tud itthon maradni, hiszen éppencsakhogy egyik napról a másikra él. Akkor merült fel először, hogy talán kimegy Amerikába. Aztán egy szomorú esős októberi napon Gyuri kikisérte az állomásra Janit, kezetfogtak és elbúcsúztak-Az ügyvédség nagyszerűen bevált. Kerekes György megnősült és a dúsgazdag közjegyző lányát vette feleségül. A város képviselővé választotta. Kapros János írt Amerikából, hogy ott kezdte, ahol az apja valamelyik szénbányában dolgozik, de hamarosan átkerül a magasépítéshez és ott már nagyon jó lesz. Levelek mentek és jöttek éveken át és egyszer nem tudni, hogy milyen okból, miért és melyik felejtett el válaszolni és akkor egyszerre mindene a feledésbe merült. A suszter műhely, a Gyöngyvirág utca, a Ballag már a vén diák, Keszthelyi Nóra, a korcsolyapálya és a Köztelek utcai diákmenza. Minden. Kerekes György ekkor már kormányfőtanácsos volt és méltóságos úrnak hívták, házi tenniszpályája volt és Olaszországba jártak üdülni. A lánya egy repülőszázadoshoz ment feleségül és az unokájának éppen olyan volt a homloka, mint neki. Akkor beborult az ég és a vihar elsöpörte Magyarországot. Mindenestől. Kerekes György előbb a Balaton menti villájába költözött, beteges feleségével. Aztán Sopronba, majd egy osztrák báró tiroli kastélyába vándoroltak- Közben mindig elvesztettek valamit. Először csak a pompásan berendezett lakást, a kényelmet, a cselédeket, aztán a pénzt, az ékszerek nagy része is elkótyavetyélődött. Sopron után a hazát és hontalanok lettek. Aztán az egészséget is és Kerekes Györgyné egy novemberi reggelen ottmaradt a kis bajor falu temetőjében, amely a dombra épült templom mellett falkerítéssel bekerítve kuporog. Kerekes György ekkor már foszjadozó ruhában járt és drótfogantyús pléh kannában hordta a közös konyháról a dohos bablevest és pecsétgyűrűjét elcserélte szalonnáért, meg cigarettáért.. Gyerekjátékokat faragott és az eldobott cigarettákat felszedte a földről és szipkából tovább szívta. Elszintelenedett, megkopott, külsőleg és belsőleg is. Egyszer éppen Nyerges Kálmán suszterműhelyében ült, ahol őszi esős délutánonként beszélgetni szoktak a magyarok, amikor valami, talán a bőr kalapálása, talán a csiriz szaga, vagy a dikics hangja a bőrvágáskor, elindította benne az emlékezést visszafelé. Gyöngyvirág utca... suszterműhely... gyerekek. . . Kapros bácsi... Johny... Kapros John. . . Amerika. .. Rohant haza és az aktatáskára való iratai között, amit féltékenyen őrzött, mert benne volt a diploma másolat, születési anyakönyvi kivonat, meg a házassági levél és ingatlani telekkönyvi kivonata, meg, hogy a bank harmieezer pengőt, mint idegen valutát átvett tőle, aztán itt volt a kis címjegyzéke. Idegesen kereste, míg megtalálta és akkor már el is szégyenlette magát. Legalább tizenöt éve nem leveleztek és most írjon innen ebből a nyomorból, még azt hinné, hogy kérni akar, visszaélve a régi barátsággal. Nem még annyira nem sülyedt- Visszacsomagolta az iratokat és még két évig ette a dohos bablevest, faragta a gyerekjátékokat és egyszer a karikagyűrűjét is eladta néhány csomag cigarettáért. Aztán, amiről soha nem is álmodott, amikor már nagyrésze a menekülteknek úgy szétszóródott a nagyvilágban, hogy csak a feltámadáskor tudnák megtalálni, beidézték Münchenbe. Kérdezték, vizsgálták, fényképezték és elindították Amerikába. Amikor a brémai kikötőből kiindult a hajó, majdnem sírva fakadt. Egy világ maradt mögötte, egy világ talán, amelyet soha az életben többet látni nem fog. A túlsó part már újra bizakodónak és erősnek találta. New Yorkból egy kis városba került, aztán vissza Nem Yorkba és dolgozott. Tányérokat mosogatott, szenynyes ruhákat rakott a mosógépbe, füstölgő gépeket kent olajjal, éjszaka kisegített a magyar vendéglőben, könyveket árusított jutalékra a magyarok között és biztosítási ügyleteket szerzett. Egyszer mégiscsak megragadta a szerencsét. Most már nem a piszkos pincelakásban lakott, hanem egy rendesebb lakást bérelt. A gyárban a bérelszámolóba került és felemelték a fizetését. Szombaton nem dolgozott és könyvet olvasott, angolt tanult és elfelejtette, hogy elmúlt ötven éves és újra kezdte az életét. Már ismerte a járást New Yorkban, tudta, hogyan lehet a legolcsóbbban étkezni, mikor és hol van sale, amikor olcsón lehet vásárolni, már bankbetétje is volt és úgy járt a nagy metropolisban, mint egykor odahaza a Gyöngyvirág utcában. Szombát este volt és sétált a magyar negyedben, az East side-on a Second Avenue környékén, amikor egy kis piszkos suszter műhely előtt megállt. Nem tudni, hogyan és mért, pont most ebben a pillanatban megint elindította benne valami az emlékezést. John Kapros, mondogatta magában, hazament és előkereste a noteszt, levelet írt és a levél néhány nap múlva visszajött, a címzett ismeretlen. Ismét eltelt egy év és karácsonyra egy magyar családnál ettek szilvalevest, meg mákosgubát. Esténként most már amerikai lapokat is olvasott és bukkant rá egy névre építkezésnél, a tervező mérnökök között, szinte beleszúrt a szemébe a sok McCallan, Duval, Culbert között John Kapros. Még aznap írt a cégnek és postafordultával megkapta a címet. Mr. John Kapros nem is messze New Yorktól az egyik északi nagyvárosban lakott. Kedves Jani, kezdte a levelet és hat hosszú oldalt írt, mindent, azt is, hogy itt most ujrakezdte az életét és boldog, megelégedett, jó állása van, rendes lakása és szeretné látni és elbeszélgetni a régi iskolatársával. Türelmetlenül várta a postát mindennap, amikor munkából hazajött izgatott szemmel futott át a leveleken és újságokon. Végre két hét múlva megjött a válasz. Magyarul írt, rövid kis levél. Igen örült, hogy idejött Gyuri is Amerikába, látod már akkor jöhettél volna, amikor én hívtalak, sok mindentől megmenekülhettél volna- De hát most jó és ő is szeretne beszélni vele, de nagyon elfoglalt. Tízszer is elolvasta a levelet és azonnal válaszolt. Érezte ugyan, hogy Janiban nincs meg, az a nagy ujongás és öröm mint benne, de azért megint csak írt négy oldalt. Megint kérdezte, hogy mikor ér rá, felutazik egy hétvégen és beszélgetnek. Majd egy hónap múlva jött meg a válasz, kérdések is benne, hogyan állsz az angollal, hogy szereted Amerikát és a végén, hogy : well, ha van időd, hát csak gyere majd elbeszélgetünk. Most már csak azt várta, hogy mehessen. Mint a gyerek a nagy utazásra úgy készült. A Greyhound-ban lecsukta a szemét és próbálta elképzelni Janit. Homályos ködkép jelent meg csak előtte. Délután érkezett meg a városba. Szállóba ment, rendbehozta magát és telefonált. Megérkeztem itt vagyok. Ujjongott a hangja az örömtől, azt hitte, hogy Jani felkiált, rohanni fog eléje, összeölelkeznek az utcán, de csak ennyit válaszolt : Jó gyere. Vedd a sárga buszt és a végállomástól két bloknyira megtalálod a házam. Kerekes György megtalálta a házat. Szép, nagy, egy emeletes kőház. Aztán megdöbbent, fehérhajú, soványarcú, szikár ember állt előtte, valami volt benne Kapros bácsiból, de mégsem, valahogyan elamerikásodott az arc. Olyan mint a képeken is látszott, vagy csak a szemüveg okozta, eddig azt hitte, hogy csak az angolok ilyen fej állásúak. Kezetfogtak és valahogyan fészélyezett volt a beszéd. — Szép házad van. — Thank you. Aztán leültek és beszélgettek. — Hol laksz, a szállóban ? Hát persze, ide is jöhettél volna, nyolc szoba van és csak én lakom egyedül. — Igen már rosszul beszélek magyarul, még az írás jobban megy. Amikor az első leveled írtad nem is emlékeztem rád. Kerekesben fájt valami. Annyi idő után jöttem és arra sem gondolt, hogy meghívjon, ha ez Magyarországon történik én a határig szaladtam volna eléje, a fél ház felfordult volna a sütés főzéstől, itt meg csak úgy beszélgetnek, mintha csak éppen tegnap találkoztak volna-Valami megrezdült Kerekesben, hiszen ez már nem Kapros Jani, hanem John Kapros mérnök, aki még nem felejtett el magyarul beszélni, de elfelejtett magyarul érezni. Kapros telefonált és ebédet hozatott fel a szomszéd étteremből. Ebéd után hátradőltek a nagy karosszékben és Kapros beszélt. Talán észrevett valamit, talán megérezte a csalódást, mert szabadkozott. Tudod... nem beszéltem már magyarul legalább húsz éve és most nehezen megy. . . most már huszonnyolc éve, hogy kijöttem és bizony kezdetben nehéz volt, de feldolgoztam magam. Huszonnyolc év, milyen sok idő. Aztán felcsillant a szeme. Ugye inkább bort iszol, mint wiszkit. Meg! emelte a poharat, egy kicsit gondolkozott, I aztán mosolyogva mondta : Isten éltessen. IA beszéde is megindult. A papa szerette a bort, a mama mindig szidta érte... Hát nem volt könnyű, mindent csináltam, de a végin feldolgoztam magam. Itt egy osztrák akart elgáncsolni, amott egy svéd került az utamba, de tudod a magyar jó munkás, szorgalmas, hamar tanul, elsajátít és alkalmazkodik.-Dolgoztam és pénzt kerestem. Építek, nagy beton és üvegpalotákat, ahogy valamikor álmodtam . Már a harmadik pohár bor után koccintot! tak . Ugye Nórának hívták azt a szőke lányt, akit ha állásom lett volna feleségül veszek és nem jöttem volna Amerikába.Gyöngyvirág utca... milyen érdekes most jutott eszembe a neve. . . nem nősültem meg, nem volt rá időm, vagy kedvem, vagy nem is tudom. .. mit gondolsz, hol lehet most Nóra. . . vagy persze már nagymama.... milyen is az élet . pedig nagyon szerettem.,.. írtam is neki kétszer, arra számítottam, ha a gyárnál bekerülök az építési osztályra majd küldök neki halójegyet. .. Isten éltessen... bekerültem és valami, nem tudom már mi, közbejött. . . talán ez az élet. .. a munka, a dollár hajsza, az örökös tervezgetés a technika szolgálata... nem írtam és elfelejtettem... pedig de jó lett volna. . . most, hogy itt vagy, olyan egyedül vagyok. .. eddig fel sem tűnt. .. Amerika nekem mindent megadott, becsületes, tisztességes kenyeret, házat, autót, bankbetétet, zavartalan életet, csak valami mégis hiányzik... te sokat szenvedtél, amint írtad, de azért mégis boldog voltál... én most látom csak, most érzem, én nem voltam boldog... soha. . . ugye éjjeli zenét is adtunk Nórának, várjál csak, az volt a nótája. .. Jaj de bajos a szerelmet titkolni. . . Tövis közül az ibolyát kiszedni. . . Most John Kapros átölelte Kerekes György nyakát. Szeméből kihullott a könny és szétporladt a kezén. Isten hozott Gyuri, úgy örülök neked, valami, régi vágy szakadt fel bennem ? Gyuri. És most egyszerre megváltozott az arca és olyan volt, mint Kapros Ferenc bácsié a Gyöngyvirág utcai suszterműhelyben.
