Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-20 / 12. szám

t

Még jönni fog, még jönni keil,

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s

largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at

Szerkeszti :

Autorized as Second Class Mail

362 Bathurst St., Toronto

KENESEI F. LÁSZLÓ

Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 12 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 március 20

AZ USA FELSZERELÉSI POLITIKÁIÁNAK

JELENTŐSÉGE-----------0------------1954 január 7-én Eisenhower elnök beszédet mondott, amelyben többek között kijelentette, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, ellentétben az eddig folytatott hadfelszerelési politikával, nem a nagy létszámú szárazföldi hadseregek felállítására fekteti a fősulyt, hanem arra, hogy nagy hatású uj hadieszközökkel, igy elsősorban automatikusan működő, atombombákat hordozó rakétalövedékekkel azonnal megtorolhasson és lehetetlenné tegyen minden olyan támadást, amely az USA-t, vagy szövetségeseit érhetné. Ebből a célból az Egyesült Államok stratégiai tartalékaikat (azaz atombombáikat és rakétafegyvereiket) olyan helyen fogja tartani, ahonnan e feltételezett ellenség felvonulását, ipartelepeit és a hadviseléshez szükséges intézményeit percek alatt teljesen elpusztíthatja.

Ezt az uj hadipolitikát az amerikai újságírás “new look” (uj szempont) névvel fémjelezte. Január 12-én Foster Dulles, az USA külügyminisztere New Yorkban beszédet mondott, amelyben ennek a “new look”-nak a gazdasági oldalát világította meg annak hangsúlyozásával, hogy a központi erőtartalék fenntartása a széttagolt hadseregek fenntartása helyett lényeges pénzügyi megtakarítást jelent majd a hadsereg számára, s az így megtakarított pénzt fel lehetAiasználni egyrészt a fegyverek javítására, másrészt az atomenergia további feltárására. A “new look” lényegét Dulles ebben foglalta össze: “A magunk és szövetségeseink számára olyan haderőt akarunk fenntartani, amely elrettentő hatással bir a legkisebb költség mellett,

Dulles beszédét követve Arthur Radford admirális, az Egyesült Államok egyesített vezérkarának szószólója kijelentette, hogy az uj hadfelszerelési programm lényege az atomenergiába vetett bizalom, s hogy az uj rendszer szerint az USA olyan jellegű központi haderőt fog fenntartani, amely “elrettentő” jellegét évtizedeken keresztül képes megőrizni.

Radford admirális az elmúlt héten részletezte kijelentéseit. Megnyugtatta a közvéleményt — elsősorban a szövetséges államok közvéleményét, — hogy ez a haderő nem csupán egyféle fegyverekkel, hanem a fegyverek egész régiójával van, illetve lesz ellátva, s egyuttál számadatokat is közölt, amelyek szerint a hadi kiadások az uj rendszer szerint a jövő évben 4 milliárd dollárral csökkenthetők, és a hadsereg ereje mégis lényegesen fokozódni fog.

Eisenhower kormányának ezt a hadügyi poltikáját több oldalról támadják. A legsúlyosabb támadást a demokrata párt vezetője, Stevenson részéről érte a kormányt. Stevenson hivatkozik arra, hogy hadügyi és külpolitikai kérdésekben mindig az volt a gyakorlat, hogy a két vezető amerikai párt előzetesen tárgyalásokat folytatott. Ezt a gyakoraltot —mondotta Stevenson — most megszegte a republikánus kormány, mert a “new look” befejezett tények elé állítja a demokrata párt vezetőit, holott az uj hadügyi politikának súlyos veszélyei is lehetnek. Stevenson szerint ugyanis a hadügyi költségvetés és a szárazföldi hadsereg létszámának csökkentése azt a veszélyt rejti magában, hogy az USA szövetségeseinek az amerikai hadsereg erejébe vetett bizalma csökken.

A hadügyi politika megváltoztatásának kérdését a legsúlyosabban kritizálta L- B. Pearson kanadai külügyminiszter, egy New York-i klubban elmondott nagyjelentőségű beszédében. Pearson felhívta a figyelmet arra, hogy Amerika szövetségeseinek közvéleménye, sem kormánya nincs tisztában azzal, hogy a “new look” hadügyi politika tulajdonképen mit is jelent. Elsősorban azt nem tudják a szövetségesek, sem maga az amerikai közvélemény, mit ért Eisenhower az “azonnali megtorlás” alatt, amelyet keletről jövő támadás esetére kilátásba helyezett, sem a “megfelelő eszközök” alatt, amelyekkel a megtorlás kivihető lesz. Főleg az “azonnal” kifejezés az, ami a szövetségeseket érdekli, mert a természetes és szokásos eljárás az, hogy a szövetségesek előzőleg tárgyalásokba bocsátkoznak, mielőtt megindítanák a háborút egy országgal szemben, amely valamelyik másik szövetségest megtámadja. Mert ha például Amerikát támadás érné, “azonnal” megtorló intézkedéseket alkalmazna s a szövetségeseknek ezt csak akkor jelentené be, mikor a — mindenkire egyformán vonatkozó — háború már megindult, akkor a szövetségesek esetleg akaratukon kívül kénytelenek lennének követni az USA által megszabott stratégiai irányt. Másrészről, ha az USA a megtorló intézkedések megtétele előtt előbb tárgyalni kezdene saját szövetségeseivel, ez megszüntetné a megtorlás “azonnali” jellegét, s ezzel együtt esetleg a hatását is.

Thailand követe Washingtonban felvetette például azt a kérdést, hogy vájjon a “new look” azt jelenti-e, hogy például Vietminh megtámadja Thailandot, akkor az USA nyomban megkezdi Moszkva bombázását? Bármennyire túlzottnak látszik is ez a kérdés, amely gyakorlatilag különben minden pillanatban felmerülhet, magában foglalja a fő kérdést, hogy t. i. valóban akar-e és képes-e az USA arra, hogy bármelyik

A VILÁG KÖRÜL

KÉTES EREDMÉNNYEL ZÁRULT A CARACASl PÁNAMERIKAI KONFERENCIA

Mint már korábban beszámoltunk róla, Ca-« racasban az összes amerikai kontinensen fekvő országok képviselőinek részvételével nemzetközi megbeszélés volt, amelynek főtárgya: a nyugati kontinens megvédése a kommunista beszivárgás ellen.

A konferencia főszónoka Foster Dulles amerikai külügyminiszter volt, aki a délamerikai és középamerikai államokat, a kommunista kormány által vezetett Guatemala példáján okulva arra akarta rábírni, hogy egységesen lépjenek fel az amerikai kontinensen a kommunizmus minden formája ellen.

A dolog természeténél fogva a konferencia kommunistaellenes határozatának akkor lett volna értelme, ha ahhoz az USA által java; sóit formában, egyhangúlag minden amerikai állam hozzájárul. Ez, sajnos nem sikerült. A két legnagyobb hatalmú délamerikai állam, Mexikó és Argentína, tartózkodott a szavazástól arra hivatkozással, hogy Dulles javaslatát a délamerikai államok belügyeibe való beavatkozásnak lehetne tekinteni.

A következőkben közöljük azt a formulát, amelyet a konferencián résztvevő kormányok Dulles javaslatára végül is elfogadtak:

“Ha bármely amerikai állam politikai hatósága a nemzetközi kommunista mozgalom ellenőrzése, vagy hatalma alá kerülne, amivel a nyugati féltekére egy más kontinens politikai rendszerét vezetik be, — ezt úgy kell tekinteni, mint az amerikai államok szuverenitása és függetlensége elleni fenyegetést, amely Amerika békéjét veszélyezteti. Minden ilyen esetben közös megbeszélés alapján közösen fognak az amerikai államok fellépni a fennálló jnemzetközi szerződések alapján.”

Ez a szövegezés, amely első pillanatra megfelelőnek látszik, a valóságban nyitott kaput hagy a bolsevisták nyugati előretörése számára. A szöveg szerint ugyanis csupán a “nemzetközi kommunista mozgalom” fenyegetése ellen tartoznak az amerikai államok közösen fellépni: míg a belső államformában esetleg beállott változás, mint tiszta belügyi kérdés, továbbra is kivülesik a többi amerikai állam beavatkozási körén. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy minden papírforma szerint szuverén kommunista állam a valóságban a nemzetközi kommunizmusért harcol és naivság volna azt hinni, hogy valamelyik kommunista állam lehet “önmagában” kommunista, anélkül, hogy a “nemzetközi” kommunizmust szolgálná. Mert ezek szerint, ha pld. az Egyesült Államok a ma kom« munista kormányzás alatt álló Guatemala kormányának megbuktatása érdekében az

összes amerikai állam közös akcióját sürgeti, a többi pánamerikai kormány részéről azt a választ kapja, hogy erre nincsen mód, mert ez “belügyi” kérdés, Guatemala kormánya nem a “nemzetközi” kommunista rendszer alá tartozik.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a earacasi konferencia ezek szerint tulajdonképpen Dulles kudarcával végződött. A latinamerikai államok, amelyekben a politikai hatalom mindig a szebben szónokló, hangosabb jelszavakat hangóztató elemek kezében van, féltékenyen őrzik nemzeti függetlenségüket, iegelsősorban éppen az Egyesült Államokkal szemben, amelynek nem tudják megbocsájtani, hogy gazdaságilag majdnem teljesen tőle függnek. Dulles hibázott, amikor azt kívánta, hogy szerződésben biztosítsák az USA beavatkozási jogát bármelyik latinamerikai állam ügyeibe, akármennyire helyes, akármennyire közérdek is ez a beavatkozás. A helyes politika, mint KIVÉTEL NÉLKÜL MTNDIG, amikor a kommunizmus kérdése van szőnyegen: az ERŐ politikája. Meg is lehetünk győződve arról, hogy az amerikai kormány ezekután nem szerződéssel fogja megkísérelni a guatemalai kommunista kormány megbuktatását, hanem erőteljes gazdasági nyomással.--------------------o-----------------------VÖRÖS-KINA KORMÁNYÁNAK “TUDOMÁSULVÉTELE” KÜSZÖBÖN ÁLL

L. Pearson, Kanada külügyminisztere a sajtó számára adott nyilatkozatában egyebek között kijelentette, hogy Kanada előbbutóbb kénytelen lesz DE FACTO elismerni a bolsevista kínai kormányt. Ez semmi vonatkozásban sem jelenti azt, hogy a kanadai kormány megszűnne a vörös kínai kormány, illetve rendszer ellen minden rendelkezésére álló eszközzel dolgozni, — aminthogy nem jelentett semmiféle kommunista-barátkozást Nagybritannia részéről sem az, hogy a Vörös-kínai kormányt már három évvel ez előtt elismerte.

A DE FACTO elismerés egy a valóságban fennálló tény tudomásulvételét jelenti annak, hogy a kínai népet ma a Mao Ce Tungféle bolsevista kormány képviseli. DE JURE, azaz jogilag, a kanadai kormány továbbra is a formozai Csiang-Kai-Sek-féle kormányt fogja Kína igazi képviselőjének tekinteni.

A legyei államnak ma is fennáll egy követsége Londonban, de a brit kormány egyúttal de facto elismerte a Varsóban működő kommunista kormányt is- Valószínűleg ilyesféle helyzet fog kialakulni akkor, ha Kanada hozzájárul a vöröskínai kormány de facto elismeréséhez.

.WWVWv

államot bármely kommunista hatalom részéről érő támadás esetén megvédje és ezzel vállalja a harmadik világháborút. S ha az USA erre esetleg el van szánva, vájjon például Kanada támogatná-e ebben a politikában?

Pearson, aki ezeket a rendkívül súlyos kérdéseket felvetette, ezután hangsúlyozta, hogy az USA és Kanada közötti barátság egyedülálló az egész világtörténelemben, de éppen ez a szoros barátság jogosítja fel Kanadát arra, hogy nyíltan beszéljen és magyarázatot követeljen egy olyan kérdés részleteire nézve, amelynek eldöntése az egész világra nézve életet vágj' halált jelent.

Az egész probléma gyökere tulajdonképpen az, hogy a Korea-i háború óta a nyugati világ eltért attól az elvtől, hogy a támadó elleni kollektiv fellépést nem az egyes államok, hanem az UNO határozhatja el. Ha az Eisenhower által bejelentett “azonnali megtorlási eszközök” nem az USA, hanem az UNO valóságos hatalmában álnának, akkor a kérdés fel sem merülne. A történelem azonban — sajnos — megmutatta, hogy az államok feletti UNO, mint a támadás megtorlásának eszköze, nem képes működni, mert a támadás éppen az UNO egyik legfőbb tagállamának, a Szovjetnek a részéről fenyegeti a többi tagállamot- így most — kénytelen-kelletlen — az USA veszi át ebből a szempontból az UNO biztonsági tanácsának a szerepét és igy van az, hogy világfontosságu nemzetközi kérdésekben esetleg néhány amerikai választópolgár magánvéleménye mondja ki a döntő szót.

ÚJRA FELLÁNGOLTAK A HARCOK SZUEZBEN

Kairóból jelentik, hogy egyiptomi terroristák ismét tüzeltek a szuezi csatorna brit hely őrségének tagjaira. A legújabb támadásnak 2 halálos áldozata van. Az egyiptomi I kormány vizsgálatot inditott, i melynek során Salem nemzet! nevelési miniszter kijelentette, hogy a terrortámadás csu- J pán megtorlás volt azért, hogy 1 brit katonák a civilekkel szemben aggressziv módon léptek fel.

A brit minisztertanács külön ülést tartott a szuezi kérdésben.---------------o--------------J ST. LAURENT

MINISZTERELNÖK

HAZAÉRKEZETT

St. Laurent kanadai minisz- Iterelnök hazaérkezett világ- I körüli politikai útjáról. Az út i eredményéről szóló beszámolóját ezen, vagy a következő héten fogja megtartani az ottawai parlamentben.

A nyugaton működő kommunista pártok

hivatalos programmja------------0----------Az északamerikai Információs Hivatal kiadta uj hivatalos programmj át a nyugaton működő kommunista és kommunistabarát szervezetek számára. Az btolsó ilyen kommunista “használati útasítást” 1949-ben adtak ki, az úgynevezett Foster-féle űtasitásban, amelynek elnevezése William Z. Fosterhez, az amerikai kommunista párt akkori vezetőjéhez fűződik. 1949-ben a legfőbb taktikai cél az volt, hogy “az Egyesült Államokat elszigeteljék” és hogy “a nyugati államokban erőteljes és erőszakos ipari forradalmakat idézzenek elő. Mint látni fogjuk, a mostani programm nem oylan nagyhangú, de nem kevésbbé aljas és talán még veszélyesebb. Azt ajánljuk olvasóinknak, hogy — elsősorban a kanadai magyar lakosság körében figyeljék meg, kik azok, akik az alábbi programmpontok megvalósításán dolgoznak, mert, akik ezt az irányvonalat fogják követni, azok kommunisták, azok orosz parancsra azon dolgoznak, hogy elpusztítsák mindazt, ami nekünk kedves és drága, — mindazt, amiért élnünk érdemes, úgy is mint kanadaiaknak, úgy is mint magyaroknak. 4

Lássuk tehát, mi az uj, hivatalos kommunista taktika nyugaton:

1.) Az antikommunista magatartást “fasisztabarát” magatartásnak kell nevezni.

2 ) Minden olyan tevékenységet, amely a kommunista felforgatást és kémrendszert leleplezni igyekszik “Mac- Carthizmusnak” és “Amerikai fasizmusnak” kell nevezni.

3. ) Küzdeni kell a Truman-Eisenhower-féle gazdasági stabilizációs politika ellen, az infláció előidézése érdekében.

4. ) Támogatni kell egy “önálló néger állam” felállítását Északamerika déli államaiban.

5. ) Be kell férkőzni úgy a Republikánus, mint a Demokrata pártba, hogy a kongresszus tagjai közé “népi koalíciós” programmal induló tagokat válasszanak be 1954-ben, 1956- ban pedig “New Deal” programmal induló kormány kerüljön uralomra.

6. ) Az amerikai Progresszív és American Labour pártokat rá kell bírni, hogy “független” programmal indítsanak képviselőjelölteket a választáson, akik kellő időben majd a kommunistákat támogatják.

7. ) Fel kell építeni egy “farmerek és munkásokéból álló Népfront-pártot azzal a céllal, hogy Amerikában “népi kormányt” áliltsanak fel.

8. ) Teljesen fel kell számolni a kommunista összeesküvés felkutatására alakult szerveket és bizottságokat, fel kell függeszteni a Smith és MacCarthy-féle (Amerikaellens tevékenységeket kutató bizottságok munkáját.

Külpolitikai téren pedig a következő a programm:

1. ) Megakadályozni a fegyverkezési programmot Amerikában.

2. ) Megakadályozni Németországnak az Európai Védelmi Közösséghez való csatlakozását és Japán felfegyverzését.

3. ) El kell fogadtatni a szovjet terveket a leszerelés kérdésében.

4. ) Meg kell szüntetni a kommunistaellenes harcot folytató államoknak nyújtandó segélyeket.

5. ) El kell terjeszteni azt a felfogást, hogy “ÓRIÁSI HAZUGSÁG” az, hogy a szovjet valaha is fenyegetné Amerika függetlenségét.

6. ) Tető alá kell Jiozni Kommunista Kína elismerését.

7 ) A hideg háborút fel kell számolni abban az értelemben, hogy gazdasági együttműködést kell felépíteni a Szovjet és a nyugati hatalmak között, azzal a hamis jelszóval, hogy “elő kell mozdítani a nemzetközi kereskedelmet.”

A fenti kommunista pártprogramm végül lázadásra, az ellenséggel való összejátszásra, hazaárulásra hívja fel mindazokat, akik hajlandók velük dolgozni, a következő nagyjelentőségű szavakkal:

“Testvérünknek érezzük mindazon népeket, akik uj utakat nyitnak meg az emberiség történelmének a szocializmus (értsd: Bolsevizmus:) felé és mindazon népeket, amelyek azért harcolnak, hogy kivívják függetlenségüket (értsd: bolsevista kormányzatukat) és nemzeti fejlődésüket (értsd: a szovjet rabszolgaságot.).”

**

*

Meg kell köszönnünk az amerikai kommunista pártnak, hogy pontokba foglalta azt a programmot, amelynek megvalósítását elvárja attól a lelkiismeretlen csőcseléktől, ’amely nekik kiVán szolgálni.

A kommunista programm elég világos, s a mi feladatunk is egyszerű: MINDENKI, aki a fenti programmok megvalósítására törekszik, a BOLSEVIZMUS JAVÁRA DOLGOZIK; ezeket ki kell rekeszteni minden magyar és minden kanadai szervezetből, ezekkel meg kell szakítani minden érintkezést, minden baráti és üzleti kapcsolatot; AZOKAT kell támogatni, akik a kommunista programmpontok ellenkezőjének megvalósítására törekszenek.