Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-09 / 2. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 2 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 január 9.

A VILÁG KÖRÜL

NYELVÉSZETI SZIRÉNAHÁNGOK MAGYARORSZÁGON -----------o----------Mint lapunkban nemrégiben közöltük, a Magyar Tudományos Akadémia 1958-ban uj magyar nyelvszótárt adott ki, melyben kétes értékű büszkeséggel sorolja fel, hogy a magyar nyelv az orosz kulturbefolyás kezdete, tehát 1945 óta 3000 orosz származású szóval bővült.

Ugylátszik, hogy ez a tudományos köntösbe öltöztetett talpnyalás még a vörös Magyarországon is nagy felháborodást szült, mert legutóbb a “Szabad Nép”, a hivatalos magyar kommunista lap arról panaszkodik, hogy a szép magyar nyelvbe tömegesen csúsztak bele “értelmetlen kifejezések, felesleges félműszávak, mesterséges összetételek és ostoba klisékifejezések.” Mint elvetendő példát idézi a Szabad nép a “gépállomás” rohammunkás” “munkaverseny” című kifejezéseket. Mi a magunk részéről elrettentő példaként emlitenők meg az aratógép helyett ma Magyarországon használt “kombájn” nevű szót, amelyet, mint minden olvasó sejtheti, az oroszok fonetikusan lemásolták az angolból, aztán a magyarok fonetikusan lemásolták az oroszból.

A Szabad Nép a fentemlitett cikkével nyilvánvalóan azt kívánja bizonyítani, hogy a bolsevizmusnak esze ágában sincs a magyar nyelvet és magyar kultúrát elszlávositani, vagy megszüntetni. Ilyen hangú kijelentés egy évvel ezelőtt még biztos deportálást, vagy börtönt jelentett volna a cikk írója számára. Ma azonban az orosz politika ugylátszik a csatlósállamokban más húrokat penget. De csak az ostobák dőlhetnek be az ilyen kulturális köntösbe öltöztetett propagandának. Holnap majd jönni fog egy újabb ukáz, és nemcsak az “élmunkás” és a “kombájn” kerül vissza az Akadémia Szótárába, hanem a hivatalos nyelv is orosz lesz Magyarországon. S akkor egyszerre ki fog derülni, hogy mindazok a nyelvészek, akik nem hirdették az orosz kifejezések kötelező használatát, egyúttal hazaárulók, kémek és hasonló államellenes gonosztevők voltak.---------------------------------o--------------------------------1

A JANUÁR 25-1 BERLINI TALÁLKOZÓ PROGRAMMJA------------o----------Az eredetileg január 4-re összehívott berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezletet, mint ismeretes, Oroszország kívánságára január 25-re halasztották. Annak ellenére, hogy a politikai közvélemény nagy skepticizmussal néz a konferencia elébe, úgy látszik, hogy úgy az Egyesült Államok, mint Oroszország komolyan és érdemben akarnak tárgyalni.

Az Egyesült Álamok külügyminisztériumának szószólója kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy Dulles külügymi niszter kétségtelenül meg fogja tárgyalni Oroszország képviselőivel, Molotowal az Eisenhower-féle atom-energia bizottság kérdését. Ezzel kapcsolatban E. Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete a Molotovnál tett újévi látogatása alkalmával “tárgyalásokba bocsátkozott a konferencián megbeszélendő tárgysorozat kérdéseiről.” Ez a körülmény kifejezés azt jelenti, hogy megbeszélték Molotowal, hogy miről is fognak tulajdonképpen tárgyalni. Orosz-amerikai viszonylatban ez már riási eredmény.

A hivatalos orosz válasz jegyzék, amely e berlini találkozóra szóló meghívást elfogadja, egyúttal közli, hogy a berlini orosz fömegbizott megbízást kapott a konferencia helyével kapcsolatos intézkedések megtételére.

A konferenciában túlságosan bízók számára hideg zuhany volt a Keletnémet (kommunista) köztársaság vezetőjének, Ulbrichtnak a Kominform hivatalos lapjában tegnap közétett nyilatkozata, amelyben a szovjet álláspontot határozottan és félreérthetetlenül igy fogalmazza meg:

1. Közös német kormány alakítása, amely egész Németországot képviselje a békeszerződés megkötéséig.

2. Annak megakadályozása, hogy Németország bármiféle európai katonai blokkban résztvehessen.

3- Szabad demokratikus választás előkészítése, kizárólag a (kommunista értelemben vett) “demokratikus” pártok részvételével.---------------------------------o--------------------------------A GRAND RIVER SZABÁLYOZÁSÁNAK KÉRDÉSE-----------o----------A Grand River, amely délnyugat-Ontario egyik legfőbb vizgyüjtője, s a számos magyar által lakott Fergus, Elora, Kitchener, Galt mellett folyik el, a század eleje óta végrehajtett teljes erdőirtás következtében nyaranta csaknem teljesen kiszárad. A folyó mentén fekvő számos ipartelep annyi vizet használ el, hogy félő, hogy a folyó teljesen viz nélkül marad. Az Ontario Hydro most azzal a terwel foglalkozik, hogy a folyó vizét a Georgian Bay-ből szivattyúzott vizzel állandó egyenletes színvonalra duzzasztja fel- A Grand River Conservation Commission szerint erre még egyelőre nincsen szükség, mert a folyó Kitchenernél még ma is napi 125 millió gallon vizet szállít.

FRANCIAORSZÁG ÉS INDIA

DÖNTI SZEREIK

RAGOLY MONDJA...

Roman A. Rudenko, a Szovjet Köztársaságok legfőbb államügyésze a következő, rendkívül érdekes nyilatkozatot adta ki:

“Fel kell hívnunk minden szovjet polgár figyemét arra, hogy szovjet állampolgárok törvénytelen letartóztatása, vagy törvénytelen eszközök használata a nyomozási eljárás során bármely hatóság részéről: a szovjet büntetőjog értelmében súlyos bűncselekménynek tekintendő. A szovjet köztársaságban egyetlen tisztviselőnek sincs jogában a törvényt megszegni.”

Ez az “emelkedett” szellemű kijelentés, amely nyilvánvalóan úgy van fogalmazva, hogy a naiv olvasó a politikai rendőrség és a kommunista pártfunkcionáriusok túlkapásai elleni rendreutasításának érezheti, a valóságban megint csak egy propagandafogás; egyike azon jólismert bolsevista nyilatkozatoknak, amelyeket kizárólag azzal a célzattal adnak ki, hogy majd valaki egy későbbi időpontban hivatkozhassék rájuk- De senki se hiszi, hogy a főállamügyész nyilatkozata alapján bármelyik Szibériában sinylődő politikai fogoly szabadlábra kerülhet.------------------------------o----------------------------NYUGATI ÁLLAMFÉRFIAK OPTIMISTA

NYILATKOZATAI A GAZDASÁGI HELYZETRŐL

Eisenhower amerikai államelnök, aki a jövő héten a kongresszusban nagy beszédben készül általános tájékoztatót és külpolitikai programmot adni, a beszéd előfutáraként egyik New Yorki klubban röviden ismertette a nyugati világ gazdasági helyzetét- Eisenhower kijelentette, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy a most folyamatban levő gazdasági fejlődés az elkövetkező tiz ében veiül lényegesen lelassulna. Amerika mostani programmja az energiaforrások feltárása, az energia minden fajtájának hatalmas fokozása, s ez a Programm oly hatalmas és olyan hosszantartó, hogy gazdasági pangástól, vagy akár visszafejlődéstől nem kell tartani

Egyidejűleg Kanada kereskedelmi minisztere is nyilatkozatot adott, amelyben hasonló optimista hangon jelenti ki, hogy véleménye szerint a kanadai gazdasági fejlődés az eljövő években töretlenül fog haladni előre, s különösen a nyers anyag és az energiatermelés terén várhatók a további nagy sikerek.------------------------------o-----------------------------SZOVJETELLENES BLOKK ALAKUL

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya előírja, hogy a tagok minden nemzetközi vitás kérdést a háború kizárásával, kizárólag a Biztonsági Tanács, illetve az Egyesült Nemzetek más iletékes szervei útján kell megoldani- Az Alapokmány azonban kifejezetten megengedi, hogy a nemzetek saját védelmük érdekében “regionális egyezményeket” köthessenek.

Ezen regionális egyezmények legfőbb példája az Északatlanti Egyezmény, amely Európát és Amerikát van hivatva megvédeni esetleges keletről jövő támadás ellen. A másik igen fontos egyezmény, amelynek megalakulását már 1952 végén jelezték, de konkrét formát még nem öltött, a Dél- Csendes Óceáni védelmi egyezmény volna, Ausztrália, Uj-Zéland, Holland-India, Nemzeti Kína és valószinüleg Japán között.

Most a Szovjet déli határán élő mohamedán népek között készül hasonló egyezmény Pakisztán, Irak és Törökország között, az Egyesült Államok támogatásával, illetve politikai és anyagi segítségével. A három érdekelt' ország közül Pakisztán már meg is kötötte a saját egyezményét az USA-val, Törökország pedig, mint ismeretes, szivvel-lélekkel a nyugat mellett áll. Irak, a legfontosabb arab állam részvétele azt jelentené, hogy az arabok — a közép-keleti petróleum legfőbb Ez 'birtokosai — végleg elkötelezik magukat a kommunista ellen frontnak.

Két közbeeső ország hiányzik az Indókínától Európáig terjedő délázsiai országok láncolatában. Az egyik Irán, amely most, a Mossadegh-féle ügy végleges lezárása után valószínűleg rövidesen beszorul a szovjetellenes gyűrűbe, a másik Afganisztán, amely a jelek szerint igen erősen kommunista befolyás alatt áll, s nagyon kérdéses, hogy a megkötendő egyezményhez valaha is csatlakozni fog.

Felmérhetetlen jelentősége lesz annak, ha az amerikai repülőgépek támaszpontjai az Északi sarkvidék, Japán, Spanyolország után most már a Himalája lejtőire és Délázsia összes fontos pontjaira kiterjednek.

Ez fogja majd megadni a nyugatnak azt a végleges kedvező stratégiai helyzetet, amelyben nyugodtan és fölényesen tárgyalhat a fegyveres békéről.

—----------------------------o—r-------------------------A PEMBROKEI VASÚTI TŰZ December 30-án Pembroke mellett a nyílt pályán kigyulladt a CNR. transzkontinentális szerelvényének egyik hálókocsija, valószinüleg egy gondatlanul eldobott cigaretta tüzétől. A kalauz vészfékkel lefékezte a vonatot, 18 utas pizsamában ugrált ki a hideg éjszakába. Egy szerencsétlen utas, akinek személyazonosságát még nem sikerült megállanitani a füstben életét vesztette.

Vannak országok, amelyeket földrajzi helyzetük és néprajzi adottságaik arra predesztinálnak, hogy passzív magatartásukkal játszanak döntő szerepet a világtörténelem alakulásában. Ezt a szerepet tölti be ma Európában Franciaország, Ázsiában pedig India. Egyik sem vesz aktiv részt a kelet és a nyugat között folyó ideológiai harcban és a hidegháborúban, egyiknek sincs döntő katonai hatalma, — mégis Franciaország és India magatartása fogja 1954-ben eldönteni a nagy küzdelem sorsát, s ezzel talán az emberiség jövőjét is.

Január 17-én kerül sor arra, hogy René Coty, az újonnan, — megválasztott meg fogja próbálni, hogy uj kormányt nevezzen ki. Az uj kormánynak a következő világfontosságu kérdésekben kell határoznia, illetve a határozathozatalhoz szükséges parlamenti többséget megszereznie:

1. Hajlandó-e Franciaország Németország oldalán résztvenni az EDC-ben vagyis a közös európai hadseregben?

2. Hozzájárul-e ahhoz, hogy Németország önálló hadsereggel vegyen részt az Északatlanti Egyezményben?

3. Hozzájárul-e ahhoz, hogy a közös európai hadsereg lényegében az USA hadiszállitásaitól függjön?

Ha Franciaország az első kérdésre igennel válaszol, akkor az Európai Védelmi Közösség hadserege elég erős lesz arra, hogy —bizonyos idő múltán — az amerikai modem fegyverekkel felszerelve bármilyen keleti támadást mindaddig feltartson, amig az amerikai atombombák pontot tesznek a keleti haditermelésre. De ami ennél sokkal fontosabb, az Európai hadsereg puszta léte valószinüleg elég lesz arra, hogy minden Európa elleni szovjet támadást már eleve kilátástalanná tegyen. Ezzel tehát ki volna kapcsolva az a félelem, hogy a Szovjet váratlanul megszállja Európát, onnan összebombázza Angliát és ezzel egy esetleges háborút már eleve az óceán felett szállított atombombák kölcsönös és őrjítő párharcává változtasson.

De ahhoz, hogy Franciaország igennel válaszoljon, mindenekelőtt az kellene, hogy a francia parlament, tehát a közvélemény meglegyen győződve arról, hogy az egyetlen gyakorlati veszély orosz oldalról fenyeget, — német oldalról pedig nincs mitől tartani. Ezt a francia közvéleménnyel megértetni nehéz- A francia polgár csak azt látja, hogy az ő hazáját égették fel, az ő gyerekeit ölték meg, a háborút igazán ő vesztette el, — ezzel szemben a régi szövetséges, a nagyhangú Amerika most tömi Németországot dollárokkal és megrendelésekkel, Franciaországtól pedig ultimátumszerű figyelmeztetésekkel követeli, hogy egyszerűen felejtse el a háborút, szeresen belé Németországba és az amerikai pénznek a felét fordítsa a saját felszerelésére, mig a másik felét adja oda azoknak, akik még eddig minden háborút Franciaország megtámadásával kezdtek; továbbá egyezzen bele, hogy —alsóbb kötelékekben— esetleg a francia katonák kénytelenek legyenek a német hadvezéreknek engedelmeskedni.

Nem látja a francia polgár azt sem, hogy őt Szovjet részről közvetlen veszély fenyegetné. Az a meggyőződése, hogy általános orosz támadás esetén sem Németország egyedül, sem Franciaországgal és a többi nyugati néppel együtt sem tudná a keleti tömegét feltartóztatni. Ha azután az amerikai fölény később mégis győzne, — megint csak egy rommálőtt Franciaországot szabadíthatna fel. A belső kommunista agitáció ellen pedig a közös európai hadsereg úgysem nyújt védelmet.

Azok a közép-polgári pártok, amelyekből az uj francia kormány — vagy inkább,

valószínűbben, a sorozatos eljövendő kormányok — megalakulnak, nem lesznek képesek a francia közvéleményt kellőképpen felvilágosítani. Az amerikai külpolitika nem elég ravasz és nem elég türelmes ahhoz, hogy ezt a kérdést megoldja.

Ha az első kérdést a francia parlament nem-mel dönti el, még mindig marad a második kérdés, mint pót-megoldás: hogy Németország önálló hadsereggel a NATO-ban. részt vehessen, anélkül, hogy ez a hadsereg közös legyen Franciaországgal. Ez a megoldás már kézenfekvőbb, mert a francia polgárban azt az érzést kelti, hogy a németek ezesetben a NATO zsoldos hadseregévé válhatnak. De ha Franciaország ezt a megoldást elfogadja, azért Amerika súlyos árat kell, hogy fizessen, valószinüleg abban a formában, hogy a Németország felé irányuló amerikai kereskedelmet csökkentenie, a Franciaország felé irányúiét pedig fokoznia kell. Magyarul: Franciaország megengedné, hogy a németek a NATO parancsnoksága alatt harcoljanak, ha ipari fejlődésüket kellőképpen korlátozzák. Ennek a megoldásnak a hibája az, hogy a mai Németországgal szemben nem tisztességes, s ezért nem is lehet időálló.

A harmadik kérdés, hogy t. i. a francia j hadsereg ellátását tejes egészsében az USA vállalja, azt jelenti, hogy Franciaország gyakorlatilag lemond katonai szuverénitásáról az USA javára- Háború esetén ez nem jelent különösebb elvi problémát, mert háborúban, a szövetségesek úgyis kölcsönösen és automatikusan egymást látják el fegyverekkel. De békében, már előre, tengerentúli szállításra alapozni egy hadsereg ütőképességét —ez megint több, mint amit egy francia polgártól várni lehet. így történik meg az, hogy bár Amerika ingyen akarna adni mindent, ami a katonai hatalom felépítéséhez kell, ezt az ingyen ajándékot nagyon nehéz Franciaország részéről elfogadtatni.

A francia belpolitikai rendszerben minden a kispolgár véleményétől függ, mert minden kormány elvileg ingatag alapon áll. S igy könnyen lehet, hogy néhány Monsieur Dupont szavazatán múlik az egész világ békéjének sorsa.

Hasonló különleges szerepet tölt be India az ázsiai kérdéskomplexumban. Legújabb hírek szerint az oroszok katonai szerződést és mérhetetlen anyagi segítséget ajánlottak fel Indiának. Pandit Nehru kijelentette, hogy India semleges helyzeténél fogva senkivel nem köthet katonai szövetséget és politikai feltételekhez kötött segítséget sehonnan nem fogadhat el, de hozzátette, hogy “nem tekinti Indiára nézve barátságos gesztusnak azt, hogy az USA a szomszédos (mohamedán) Pa kisztánnal katonai szövetséget kötött, a kijelentés .bizonyos mérvű burkolt fenyegetést tartalmaz a nyugati világgal szemben, mert azt jelenti, hogy ha India esetleg valamilyen kérdésben nem kapna kielégítő megoldást, mindig támaszkodhat Moszkvára.

Az indiai rendszerben, —Franciaországtól eltérőleg — nem az egyes polgár véleménye dönti el a követendő politikát, hanem a tömegek véleménye, amit valószinüleg a buddhista papok irányítanak. A papok szegénységi fogadalomban élnek, s bár a legmagasabb kaszthoz tartoznak, semmiféle vagyonuk sem lehet, attól tehát nem kell félni, hogy őket anyagi Ígéretekkel esetleg a kommunizmus felé lehet hajlítani. De fanatikus nacionalista eszmékkel, fantasztikus ideológiai szólamokkal esetleg meg lehet őket nyerni a bolsevizmus számára. Ennek ellensúlyozására történik az, hogy Nehru Indiája lassan felszámolja az egész kasztrendszert, s ehez az első lépés már meg is történt azzal, hogy a legalacsonyabb kaszt, az “érinthetetlenek” kasztjának elnyomott helyzetét a kor- Folytatása az ötödik oldalon.

és annyi nehézséggel— francia Köztársasági Elnök