Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-02-13 / 7. szám

nysMfA-./VW rvn/Nv* 2 1954 február 13 Karnevál Herceg Torontóban Ez az írás olyan beszámoló-félének készül a “Torontói Baj társak Farsangi Estjéről.” A Szent Erzsébet Hall helyiségeiben tartott “Farsangi Estről” érzésünk szerint be kell számolnunk, nemcsak a fél­ezer résztvevő, a már megszokott hangulat és szervezésnek is beillő rendezés miatt, hanem elsősorban azért, mert abban otthonhagyott életünk egyik legkedvesebb, legszínesebb emlé kének — a magyar farsangnak — felélesztési kísérletét lát­tuk-Gondatlan, vággyal teli, nótás- mókás magyar farsan­gok, de régen elhagytatok bennünket. És Ti szegény fiata­­lok, akik a rombadöntött Európa városszéli táboraiban, a­­vagy az arany diktatúráinak jármában serdültetek a férfi­korba, Ti ném is tudjátok, hogy mitől fosztott meg Benne­teket az élet. Ti, akik a “cocktail partyk” rideg hangulatát tartjátok előkelőnek, akik 10 centért a nap minden órájában fületekbe automatáztathatjátok kedvenc slágereteket, akik “girl-friendetekkel” csak azért mentek el valamelyik lokál­ba táncolni, mert az üldögélést az autóban már meguntátok — mit tudhattok Ti anyátok büszke pirulásáról, amikor va­laki, valahol, egy farsangi estén fülébe huzattá, hogy: “Ha meguntál kisangyalom szeretni...” vagy hogy “Olmos eső könnyet ejt a Hortobágyi pusztára...” Vagy mit szólnátok ahhoz, ha mondjuk a Casa Loma-ban “A faluban legárvábbat” asztalra borulva könnyezni látnátok, csak azért, hogy a kö­vetkező pillanatban felpattanjon az asztaltetejére, dacos magyar fejét egy kissé úgy nekiszegve nótázni kezdené azt a csárdás táncot, hogy : “Réten, réten, sej a faluvégi réten...” Magyar farsangok, ahol az első tánc mindig a hitvestár­sat illette meg, de a következő már a halálos politikai ellen­fél, a konkurens cég, hűtlen barát, vagy lenézett szomszéd feleségének szólt, mert a férfiak "megbicskázhatták” egy­mást, de az asszonynépnek őszintén kijáró tisztelet minden másnál előrevalóbb volt. Ahol elnézték, ha valaki bújában, vagy örömében becsipett és a becsipettek is mindig tudták, hogyan szabad és kell viselkedni, ahol uj ismeretségek, igaz barátságok, komoly tervek és életreszóló kötelékek szület­tek, ahol felodódtak ellentétek és elsimultak félreértések, — hová lettek... ? Elmúltak, talán örökre... Lehet-e legalább emléküket visszavarázsolni? A ma­gyar farsangot, ahol a szivek kinyílnak s az érzelmek meg­szólalnak és az igy keletkezett hangulatot lehet-e a közös ma­gyar ügy szolgálatába állítani? Ezen a farsangi estén ez volt a kérdés és ezért volt me­rész a vállalkozás. Fel kell ugyanis tételeznünk, hogy a Baj­­társakat Farsangi Estjük megrendezésében tudatosan, vagy tudat alatt ezek a szempontok is vezették. Hisz ezt engedte sejteni már az ötletes és Ízléses meghívó, amely ez alkalom­mal nem ismerkedni, vagy táncolni, hanem farsangolni hív­ta a vendégeket, továbbá az az indokolt igyekezet, hogy a kissé bingó-izűen festett helyiségeket magyarosabbá, han­gulatosabbá alakítsák át. No és az eredmény ? A közönség ismét megmozdult, a két hatalmas esküvő, a Szerenádroom avatása, a háziasszonyokat is megtizedelő in­fluenza járvány és a hatalmas hó csak annyiban volt érezhe­tő a termeket zsúfolásig megtöltő vendégseregen hogy ren­geteg uj arccal találkoztunk. Ez alkalommal az ifjúság is ör­vendetes szép számban vonult fel és a közben őszb skopaszo­dott kafameumi hadnagyok ne vegyék rossznéven, ha őket már nem soroljuk közéjük. Az egyre szaporodó kamu ú ven­dégek mellett Cobourg, Oshawa, Brandford, Hamilton, Lon­don, Niagara Falls és Buffalo is képviseltették magukat leg­alább egy-két családdal. Az az érzésünk, hogyha a véletlen nem jön segítségül és az útviszonyok nem akadályozzák a vidékiek tervezett felvonulását, úgy a magyar emigráció tör­ténetében rekord közönség szórakozott volna együtt. — Nem vitás tehát, hogy a közönségben él még a magyar farsang em­léke és keresi annak hangulatát. Igaz, hogy a rendezőség is mindent elkövetett, hogy Karneval Herceget méltó magyaros vendégszeretettel fogad­ja. A körültekintéssel, hozzáértéssel, nagy szeretettel és fá­radsággal végzett előkészületek közül külön ki kell emelnünk a “Betsali Csárdát”. A kármentő, a gyertyavilágitás, a mus­kátlivirágok, az ablakok mögötti magyar tájak, a falurész­let a csendőr járőrrel és a betértek hangulata sokáig emléke­zetes marad-Amig az örök-fiatal és önfeláldozó nagymamák lelkes serege segítségével a 400 debrecenit és 20 üveg pálinkát a Csárda látogatóira “tukmálták”, addig fiatalabb háziasz­­szonytársaik a “Csárda”, “Európa” és “Fészek” Éttermek kisorsolásra kerülő fejedelmi ajándékainak sorsjegyeit áru­sították, a szerencséjükben bizakodóknak. A veszedelmesen csinos asszonyok és lányok pedig a buffet 18 tortájának és rengeteg egyéb édességének gondjától is megszabadították a rendezőséget. A szép kezek által szolgált jó ételek és italok után a han­gulat — olyan igazi farsangos — ez alkalommal a táncte­remben volt, ahol Zongor László tánczenekara remekelt. A' Karnevál Herceg kíséretébe érkezett Ámor Istennő ugyan­csak szorgalmasan lődözte nyilait, ami abban is meg nyilvá­nult, hogy a sziventaláltak kénytelenek voltak fejüket egy­másnak támasztani, és a tapasztaltak szerint Ámor nem na­gyon volt a korra sem tekintettel. így azután nem csoda, ha a félórás csárdás és a közösen énekelt ‘Schneider Fáni” után, már mindenki “Harminckettes bakának” érezte magát, aki­nek illik a záróráig őrhelyén kitartania. így történt azután, hogy a ruhatár körül kisebb tumultus keletkezett, mert vagy négyszázan akarták egyszerre kabátjukat, kalapjukat, sár­cipőjüket és egyéb alkalmatosságaikat megkapni. A vidám és mosolygós arcokat figyelve s a jóhangulat­ban lévő közönség között járva, az volt az érzésünk, hogy Karneval Herceg torontói látogatása a teljes siker jegyében zajlott le, a rendezőség megtalálta számításait, a vendégse­reg pedig kellemesen szórakozott. A magyar farsangi hangulat ujjáébresztésének első lé­pése tehát sikeres volt. Hinni szeretnők, hogy a Családi és Farsangi Estekből előbb-utóbb megszületik az ontarioi ma­gyarság első reprezentatív bálja is. Komisz. KANADAI NOTESZ V.W.,.V^AV.W.W>”AV.VWAVJ,/MW^. ,VmWAVAWAWi,Jlrt,.VA,i\WAW1\ MEGHÍVÓ A Független Magyar Református Egyház (274 Huron St. Toronto) Nőegylete február 14-én este 7:30 órai kezdettel tartja HARMADIK ZENÉS KÁVÉESTJÉT Belépésnél szeretet adomány a templom-átépítés költségeire. Magyarnótázás, — Vidám hangulat. Névreszóló meghívót nem küldünk, de mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Vezetőség. ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼.................. ELŐFIZETŐINKHEZ! Tisztelettel kérjük azon olvasóinkat, akiknek az előfize­tése lejárt, hogy szíveskedjenek azt megújítani és a lap elő­fizetési árát hozzánk beküldeni, mert a lap előállításával járó kiadásaink a közel múltban jelentékenyen emelkedtek, s igy a lap küldését kénytelenek vagyunk mindazon előfizetőink ré­szére beszüntetni, akik egy hónapnál többel hátralékban van­nak. Lapunk évi előfizetési dija $5.00, félévre $2.75. Kiadóhivatal. — AMIT Jó TUDNI —---------o-----------­Kanada és az Egyesült Államok közti ha­tárforgalom a világ bármelyik két országsá­ét is felülmúlja. Oka a két ország szokásai­nak, hagyományainak hasonlatossága, s a 4000 mérföldes nem-védett határon való könnyű átkelés. Kanadai születésű egyének vagy polgárok bármikor átmehetnek az Egyesült Államok­ba — ha csak nem kommunista, vagy kom­­munista-gyanusak. Ezekből nem kér Ameri­ka. Azoknak, akik nem itt születtek, de kana­dai állampolgársággal rendelkeznek, minden akadály nélkül, polgárpapirjuk felmutatásá­val, átkelhetnek a határon és hat hónapig ott tartózkodhatnak, — feltéve, ha Ameriká­ban van miből élniök. (Munkát vállalni nem szabad.) Az Amerikából való visszatérés kínos le­het annak a benszülött, vagy ujkanadás e­­gyénnek, ki a kanadai vámőrök éberségét kockára téve valamit a U.S-ből be szeretne csempészni. Az 1952-53 költségvetési évben a kanadai vámőrök a kanadaiaktól 26 millió amerika csempész-cigarettát koboztak el. Ugyanakkor viszont a vámőrök tudta nélkül legalább 125,000,000 amerikai csempész-ci­garetta jutott be Kanadába. Kétségtelen vi­szont, hogy az, akit rajtakapnak — akár a­­matőr, akár “hivatásos” csempész, súlyos pénzbírságra ítélnek. A jelenlegi rendelkezés értelmében kana­dai lakosok, ha 48 órát töltöttek Ameriká­ban $100 értékben hozhatnak be árut Kana­dába. Ebbe 200 cigaretta s egy üveg szesz is betartózhat. Bizonyos árucikkek behozata­la azonban csak vámilleték lerovása mellett lehetséges. A vám alá nem eső cikkek nagyjából a vasút által “kézipodgyász” számba menők. Idetartoznak viszont a gyerekkocsi, a bicikli, s számos sportfelszerelés is. Viszont nem vámmentes: fali-papir, villamos-kályha, s falra szerelhető villamossági cikkek. Persze a legegyszerűbb a vámőrtől meg­tudnunk, hogy a 48 órás amerikai látogatás után magunkkal hozott árucikk vám alá esik­­e, vagy sem. A visszatérő utasnak a magával hozott cikkekről kimutatást kell készítenie. S célra­vezetőbb, ha a kimutatásból semmit sem ha­gyunk ki. Mikor ugyanis a listát a vámtiszt­nek átnyújtjuk, a véletlenül, feledékenység­­ből stb- kihagyott cikket is kijátszási kísér­letnek veszik. Még akkor is, ha a ‘kifelejtett’ árucikk értéke a $100-os engedély-határon alul marad. A vámtisztnek a kimutatással együtt a nyugtákat is át kell adnunk. Hosszú éves gyakorlatuk következtében a vámtisztek a kihágás felfedezésében szakértőkké nőttek. S azt is jó tudni, hogy még mindig érvény­ben van az a rendelkezés, hogy a besúgó a csempész pénzbírságából jutalomban része­sül. A hosszú határ mentén sok helyütt nincs vámhivatal, vagy csak a nappali órákban. A visszatérő utas kötelessége, hogy a határ át­lépése előtt a legközelebbi vámhivatalnak ki­mutatását átnyújtsa; még akkor is, ha ezen igyekezete órák-hosszat tartó vámtisztkere­sést igényel. Ellenkező esetben, ha rájönnek sok kellemetlenség és kiadás a kihágás ered­ménye. Ha az utas becsületes s együttműködésről tesz tanúságot, semmi baja sem lesz. Az e­­gyik vámvizsgálati állomásnál, hol a múlt évben 257,000 személykocsi haladt át Kana­dába, csak 160 elkobzásra került sor. Ez a meglehetősen elenyésző számarány valószí­nűleg annak a ténynek tudható be, hogy őri­zetbevételét követően a csempésznek kell igazolnia, hogy ártatlan. Majdnem minden más kihágás esetén az őrizetbevevöknek kell az őrizetbe-vett egyén bűnösségét beigazol­ni. Ha a csempész nem tudja viszont ártatlan­ságát bebizonyítani, elvesztheti kocsiját, melyben a csempészészre kísérletet tett, s egy csomó kiadás s esetleg pár hónapos sza­badságvesztést is hozhat. KANADA “SENKI” FÖLDJE A teljes kanadai földterületet 3,446,556 négyzetmérföldre becsülik. Ebből 550.000 négyzetmérföldnyi terület áll mezőgazdasági megművelés alatt, vagy van mezőgazdasági rendeltetése. Kanadában 25 és 27 millió acre-nyi műve­letlen, de meglehetősen könnyen hozzáfér­hető, mezőgazdasági termelésre alkalmas te­rület van. 158,000 és 1 8,000 közt lehetne eb­ből az uj gazdaságok száma. E további meg­művelhető föld tényleges művelésére azon­ban csak akkor kerülhet sor, ha Kanada la­kossága ugrásszerűen megnő, vagy ha ten­gerentúli piacai bővülnek ki jelentősen. Minthogy a külkereskedelmi téren nagyobb arányú változásra nem számíthatunk, a több megművelt területre való egyetlen re­mény a lakosság növekedése. HATÁRIDŐS ÖNFELÁLDOZÁS------------o----------­Fiatalember udvarol a lánynak. Karonfog­va sétálnak az esti holdfényben. —Mondja Annuska — szólal meg szerel­mesen az ifjú — eljönne igy velem a világ végéig? —Hogyne — feleli még szerelmesebben Annuska — de éjjel 12 óra előtt feltétlenül otthon kell lennem. Menyasszonytánc Irta: Csurka Péter. A kemence körül gerendákra feltrónol­va a rezesbanda recsegtette a szilaj talp­­alávalókat. Nyoszolyólányok, fiatal asz­­szonyok, buzavirágszeműek, szépek rop­ták a csárdást vállas, kurázsis legények­kel. Olykor az öregek is táncra perdültek. Nagy volt a vigaszság, kurjongatás. Kint az eresz alatt is, ahová a novemberi ősz szórta be elvétve hideg permetegét, össze­ölelkezve nótáztak pelyhedző bajuszu if­jak, körülgyűrűzték Balogh Miskát, aki már katonaviselt, nagy legény sorban volt. Repült kézről kézre a sallangos ku­lacs, a magyar vigasság legősibb jelképe. Az idő éjfélfelé közeledett. Az egyik szakácsnő kikiáltott az eresz alá: —Legények! A menyasszonytánc követ­kezik. A nóta elhalt az eresz alatt. Mindenki be­ment a lakodalmas házba, hogy még egy utolsót táncoljon Mátyás Annával, mint lánnyal, kit a szerelem Bencze Daninak osztott ki — már tagadhatatlan — örök életre párjául. Csak Balogh Miska nem ment még be a házba. Az eresz alól kijebb lépett az ud­varra, belesóhajtott az őszi éjszakába- A hideg szél daraesővel verte a homlokát, arcát, de forró gondolataitól nem tudott szabadulni. Mikor besettenkedett a házba, éppen akkor ért véget a vőlegénytánc, mert ilyen kor az első tánc a vőlegényé. Az asztalfőn a vőfélyek álltak, tányérokat tartottak, a tenyerükbe gyűjtötték a “bölcsőmadzag­ra” valót... Mert a menyasszonytánc nem ingyenes igy éjfélkor. Meg kell fizetni, ha valaki a menyasszonnyal akar párat for­dulni. A táncfordulók száma is a bankók nagyságától és színétől függ... Aprópén­zért éppen hogy csak derékon lehet kapni a menyasszonyt, azután állj odébb cimbo­ra! A vőlegény után a lányi násznagy kö­vetkezett. összehajtogatott bankót dobott a vőfélyhez, amit a vőfély azonnal kibon­tott és tüntetőleg mutogatta a lakodal­mas népnek. Az öreg kitett magáért, de a vőlegény násznagya sem hagyta magát. Majd csör­­rentek a tányérok és mindenki felkaca­gott a jelentkező hetyke kis legényre, aki betette a “garast”. Mert garas volt, azért csörögtek a tányérok­—Elég, elég! — kiáltozták. — Ha nincs pénzed, Ferkó, eridj a konyhába, oszt tán­colj Mari nénivel !* * (Mari néni hetven esz­tendős volt és siket szegény, de azért ille­tette magát a muzsikaszóra...) Azután mások kérték a menyasszonyt táncba és kiki adózott a szokásnak tehet­sége szerint. Egyszercsak Balogh Miska ugrott elő. —Én is itt vónék! — kiáltott. Nagy bankót dobott a tányérba. Csend lett, elsápadt mindenki. Mindenki tudott Miska nagy szerelméről, arról a harcról, mely most már Bencze Dani győzelmével végződött végérvényesen. Most mindenki rosszat sejtett. Vihart, zivatart, orkánt, ha egyszer ez a hatalmas legény megvadul. —De minek is kellett meghívni ezt a Miskát? — súgtak össze többen. —Hajrá! — kiáltott Miska a fúvósok felé. Szilaj tánc kezdődött Tán Attila hún­­jai roptak valamikor ilyen táncot a Tisza lankás tájékain bakatortól mámorosán, a­­mikor a nagy király esküvőjét tartotta a szépséges királynővel. —Hajrá banda!... Ejhaj, jujujujuju, huiujujuju! A levegőbe repült a szép Má­tyás Anna. Eb fél, kutya fél Míg a napam, ipám él! * Még egy bankó repült a vőfély felé. Az­után még egy. Majd több egyszerre, az­után sok, sok és mind, mind, ami Balogh Miska teletömött tárcájában volt, amit örökbemaradt faluszéli kis házáért kapott, melyet mostanában adott el. A menyasszony járta zihálva, már-már aléltan. Miskáról gyöngyözött a verejték, az eszeveszett táncban nadrágkorca alól kibukott patyolatinge. —Jaj elég lesz már Miska!.. • Szédüdök! — lihegte az arcába Anna. —Bár ledobbannánk mind a ketten, oszt itt halnánk meg egyszerre! Félájultan vették ki Annát a kezéből. Balogh Miska tántorogva állt a szoba köze­pén, utolsó százasát cibálta ki tárcájából, odavetette a vőfélynek. , —Nesztek itt van!... Még a tárcámat is ^ odaadom! ' A tárcát is odadobta, végigjáratta sze­meit a lakodalmas népen, sarkonfordult, utattört magának, kiment. Bevágta maga után a kaput és beletemetkezett a kormos éjszakába. A falu határán utolérte a fel­élénkült jókedv, mert Annát, aki csakha­mar magához tért, felkontyolva forgatták már a legények. Miska ment, maga sem tudta hová? De a lakodalmas házban nehéz, nyomosztó ér­zés maradt utána. ** * Március eleje volt, bár a fecskék még valahol a Nilus deltája felett keringhettek csak, de már mindenki tudta, hogy egyha­mar megérkeznek az udvarházak ereszei alá, ahol még most a korai déli szél dúdolt valami édes dalt a közeli rügyfakadásról. Jön a tavasz-Bence a városba készülődött a tavaszi vásárira. Annával úgy határozták el, hogy a menyasszonytánc jövedelméből, melynek nagyrészét Balogh Miska dobál­ta össze, két szép fajtehenet vesznek- Nem nyúltak a pénzhez hosszú hónapok alatt, csak tervezgettek. Azt is nagyon kelletle­nül. Valahogy fájt nekik a pénz. Volt idő rá, mikor féltek tőle. Mindezekről ugyan nem szóltak egymásnak sohasem, csak úgy önmagukban belül kényelmetlenked­­tek a Balogh Miska pénze miatt, akit az­óta se láttak. Különösen Annának fájt a lelke, ha erre a pénzre gondolt és hát Mis­kára. .. —Na én megyek, angyalom! — búcsú­zott Dani. —Menj! — kedvetlenkedett Anna. —Ha nem kapok valami jó állatot, akkor tehén nélkül jövök haza! Dani elment a városba, a tavaszi vásár­ra. Korán beért, még csak akkor vonultak fel a falvak vásárosai porködbe burkolódz­­va állataikkal a városba szaladó utakon. Dani betért a vásártéri Dübögőbe, ahol acsarkodóit már a rezesbanda, széles jó­kedv hasított ki a nagy vásártérre Kéz érintette vállon. Balogh Miska volt. —Hogy vagy testvér? —Ni csak Miska! —Igen, Dani! —Mit csinálsz te itt, Miska komám? —Élek!... Meg ősz lúval kupeckedek! Beültek egy mélyen bent álló asztal mel­lé. —Hát te mi járatban vagy Dani ko­mám? —Széjjel akarok nézni a vásárban. —Mit akarsz venni? —Ami akad majd! -— válaszolta Bencze Dani vontatottan, érezte, hogy nagyon el­pirulna, ha elmondaná Miskának, hogy az ő eltaposott pénzéért akar most két való­di “svájcert” venni... —Iszunk valamit? — kérdezte, hogy el­üsse a szót. —Ihatunk! Ittak, félkönyökre dűlve beszélgettek. Szóba jött Anna is, sorra jöttek a falube­liek, az élet, az ember sorsa, szerelem, pénz, minden a világon. Tizóra tájt már mindenki tudta, hogy a banda nekik játszik. Délfelé Bencze kie­resztette a hangját és a fúvósoknak két hordó sört rendelt- Délután pedig már mind a ketten ott járták a kocsma köze­pén, egymással szembefordulva bokáztak eszeveszettül, daloltak, kurjongattak, hogy aszongya: Hej, bundám gallérja! Túlról van gombolva! Eb fél, kutya fél Míg a napam, ipám él! Becsaliba járnak hires jányok... Másnap reggelig tartott a mulatás és —mindent Dani fizetett. ** * Dani mámorosán igyekezett hazafelé az országúton. Kegyetlenül danázott. Egy­szer abbahagyta a nótázást, leült az árok­partjára, kiforgatta zsebeit, számolta a megmaradt pénzét. —Százpengőt tukmáltam rá Miskára “kölcsön”... Itt van még ötvenhat pengő... Egyezik a téma!... Körülbelül ennyit ad­tak a többiek a menyasszonytáncba!... Felállt, elindult, végigdalolta az ország­utat. —Nincs tehén Annám, angyalkám! — ölelte át Annát — de az ára is elúszott. —Hogy-hogy? —Megittam majd mind egy vasig Ba­logh Miskával. Anna visszahőkölt. Komolykodva nézte az ő józanéletű urát. Mi történt most ve­le?... —Balogh Miskával? —Igen!... Miskával! —Oszt nem maradt semmi pénz? —Az üvéből egy vas se, ha mondom!... Az asszony nagyot lélekzett és különös öröm ült az arcára. Néztek sokáig egymás­ra az urával, aztán összenevettek... Nevettek, nevettek. Anna sürgött-for­­gott, nevetett. Kilibbent a konyhába és tiz tojást ütött le Daninak. Ettek és nev­­vettek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom