Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-02 / 1. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 1954 január 2 bennük a politikai sovinizmus. Sajnos azonban, mindez csak elmélet. A gyakorlati élet egészen mást mutat. Az elméleti hibákhoz hozzájárulnak a súlyos ballépések is, amiket a közéleti szerepet vállaló személyek minduntalan elkövetnek, s amely hibákat a közösség — igen sajnálatos módon — nem hajlandó nekik megbocsájtani. Igen szomorú példa játszódott le ezen a téren az elmúlt nyáron' Torontóban. Borsi Tivadar politikai tevékenységét és a magyar jobboldal ellen intézett támadását jómagám is igen szerencsétlen gondolatnak tartottam, de mivel “tévedni emberi dolog” és megbocsájtani pedig felsőbbrendű tulajdonság, a két politikai irányzatnak azóta már régen kezet kellett volna nyújtani egymásnak. Sajnos, ez elmaradt és kevés remény van rá, hogy meglesz. Folytathatnám a ballépések sorozatát tovább, amik a vallási, politikai és társadalmi bajokkal együtt a múltban is hozzájárultak é^ a jövőben is hozzá fognak járulni egy-egy magyar település teljes elgennyesedéséhez, úgy hogy itt már vezető-kérdésről beszélni régen nem aktuális, nem érdemes. Nem is hinném, hogy akadna még olyan vállalkozó szellemű magyar, aki hajlandó, lenne a magyarság élére állani. A magyar idegeket sajnos annyira megviselte a hat éves háború, a hazai elnyomatás, az emigrációs élet keserűségei és a kilátástalan magyar jövő, hogy bárki legyen az, aki akár politikai akár társadalmi téren vezető szerepet vállal, ánnak nemcsak ellenfelei ádáz haragjától kell tartania, hanem saját híveinek támadásaitól is. Minden közéleti személynek tjzszerte, vagy százszorta több erkölcsi támadásban, bojkottban van része, mint amennyi elismerést kaphat. Tehát nem Csery C. i Mihály az egyedüli, akinek személyét az undok habzó szájunk kikezdték. így van ez az emigrációban nagy általánosságban is. Az emigráció első éveiben csupán az antibolsevista tábor és a kommunisták között folyt a tusa. Később megjelent a színen a Nemzeti Bizottmány, s a kommunisták is, meg az emigráció nemzeti tömegei is ellene fordultak (az okokról most nem beszélünk). E harcból úgyszólván semmi eredmény nem származott. De amikor láttuk, hogy a Bizottmány se feloszlani nem akar, sem pedig dolgozni nem hajlandó, lassan ráuntunk a céltalan küzdelemre és egymás ellen kezdtünk viaskodni. Legjellemzőbb példát látunk erre Marschalkó Lajos és Alföldi Géza esetében. De térjünk vissza a kanadai települések helyzetéhez és elgennyesedéséhez. Kétségtelen, hogy egyes településekben a hibák nem nőttek volna ekkorára, ha valaki, illetve valakik nem irányítanák céltudatosan az egész elgennyesedést a háttérből. Mert nézzük csak, kik a kórokozók? — Elsősorban is idegbeteg emberek, (akiknek zárt intézetben lenne a helyük), másodsorban már születésüktől kezdve gyűlöletre hajlamos, irigy és önző emberek, s végül hivatásos rendzavarok. És kiknek az érdeke az emigrációs viszályok felkavarásaés a végletekig való kifejlesztése, ~s ugyanakkor e cél érdekében az idegbeteg acsarkodók kihasználása ? .. • Egy sorainkban meghúzódó, látszólag semmit nem tevő, sötét szervezeté, amelynek létezéséről mindnyájan tudunk és mégsem akarjuk tudomásul venni. A neve: ÖTÖDIK HADOSZLOP. Jól szervezett, titkos bolsevista különítmény ez. Az ereje az, hogy láthatatlan. Befurakodik minden közösségbe. Ott van a keze minden vezetésben. A legjobb szándékú kezdeményezést is képes keresztülhúzni. Ott láthatjuk keze nyomát a vallásos jellegű egyesületekben, sőt a templomokban is. Mert aligha hinném, hogy a véletlen hozta volna oda most karácsonykor az egiyk magyar kolónia templomának éjféli miséjére azt az égő cigarettával érkező, cinikusan mosolygó “tag”-ot, aki cigarettáját még a templom belsejében sem volt hajlandó eloltani. De láttuk a templom hátsó részében egy mise alatt is hangos szóval vicceket mesélő és röhögve ki-be járkáló csoportot is. TÉNY AZ, HOGY a torontói magyarság megszokott talál-] kozó helye továbbra is a FÉSZEK ÉTTEREM (Nest Restaurant) 263 College St. Toronto. Tel: KI.-6753< Dr. Nagy Zoltán sebészeti és általános orvosi rendelőjét megnyitotta: 86 Bloor St. W. Toronto Tel.: KI-7726 ^ Lakás: RA.-3198 W.V.V.VAV.V.VAW/^Í RÁDIÓHALLGATÓK FIGYELMÉBE —o-GYÖNYÖRŰ AJÁNDÉK A “KANADAI MAGYARSÁG” SZERKESZTŐSÉGÉNEK---------o--------—Önök a magyar népért dolgoznak, megérdemlik tehát, hogy a Magyar Címert kapják karácsonyi ajándékul a dolgozó magyaroktól. — ezekkel az egyszerű, szép szavakkal állított be karácsonykor szerkesztőségünkbe Hegymegi Gábor torontói előfizetőnk, s átadott egy gyöngyökkel hímzett gyönyörű Magyar Címert a Szent Koronával. Köszönjük a szép ajándékot, érezzük mögötte mindazok szivének a dobbanását, akik számára a magyar címer, a magyar ügy nem csak elmúlt történelem, nem csak politikai programm, hanem valóságos életcél. Remélj ük, hogy mindig méltóak leszünk Hegymegi Gábor és a hozzá hasonlóak bizalmára SZERKESZTŐI ÜZENETEK Többeknek. Lapot csak akkor indítunk meg címekre, ha az előfizetési dijat már előzőleg megkaptuk. A múltban ugyanis sokan kérték olyanok a lap megindítását, akik azután “elfelejtették” beküldeni az előfizetési dijat. B. 0. Cleveland. A beküldött kéziratot köszönjük, s valószinüleg egyik számunkban közölni is fogjuk. Azon? ban felhívjuk szives figyelmét a lapunk második oldalán a bal sarkon rendszeresen közölt megjegyzésünkre, hogy felhívás nélkül beküldött kéziratot nemközlés esetén még az esetben sem küldünk viszsza, ha a beküldő azt külön kéri- Ez megfelel az általános gyakorlatnak. J. Vas, Montreal. Kéziratát köszönjük, egyik számunkban közölni fogjuk. Örülnénk, ha legközelebbi torontói látogatása alkalmával felkeresne bennünket. Miska, Montreal. Az anyag túl hosszú, ezért csak kivonatosan tudjuk közölni. Szívélyes üdvözlet. F. F. Brantford. A beküldött versek szépek, s valószi-Rózsa László clevelendi magyar műsorában 1954 január 3-án, vasárnap délelőtt 11-től 11.30-ig Herczeg Ferenc “Két ember a bányában” című remek hangjátékát hallgathatják. Január 10-én, következő vasárnap délelőtt 11 órakor pedig ugyanebben a műsorban Mindszenty emlékünnepély lesz. A celevelandi magyar adás a WJW állomáson, a 850 hullámhosszon jön, kiválóan vehető Ontario déli részein. Cím: 2785 E. 119 St. Cleveland 20, Ohio.--------------o-------------A Brantfordi Magyar Betegsegélyző Egylet wellandi osztálya tisztviselő választásán a következők lettek megválasztva: Elnök: Péter Mihály, alelnök: Stampfer József, titkár: Dallos Sebestyén, jegyző: Szűcs István, pénztárnok: Károlyi József, ellenőrök: Somogyi Péter és Gombos Ferencnűleg egyik számunkban közölni fogjuk őket. Peterdy, Los Angeles. A beküldött anyaggal, legnagyobb sajnálatunra nem tudunk foglalkozni. Azt ajánljuk, hogy forduljon valamelyik angolnyelvű magazinhoz. A fényképeket visszaküldjük. Sipos, Vancouver. A közle-, •mény hosszú terjedelme miatt nem közölhető. Címváltozását köszönettel tudomásul vettük. B. J. Toronto. Levelét átadtuk az érdekeltnek. Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák Dal az idegen leányról. itt-ott koloratur csicsergéseket is beleszőve. Ez a kólóra - tur szoprán később felváltva duettezett az előbbi tenoristával. Apró, kövérkés termete, önmagában is komikusán ható, nagy hólyag feje, egyedül is elég lett volna arra, hogy az ember oldalfájást kapjon a nevetéstől. Majd meglepő tökéletességgel ismert poitikai vezéreket és államférfiakat utánzott. Bombasztikus, értelmetlen beszédeket mondott utóbbiak közismert kifejezéseinek felhaszná’ásával. Ezekben élethűen adta vissza az illető államférfi hangját, testtartását és mozdulatait. Aztán monokli gyanánt kulcskarikát nyomott a szemébe és nyegle, ütődött grófot, majd szórakozott professzort utánzott, végül egy sereg állatót olyan tökéletességgel, hogy ha az ember nem tudta volna biztosan a hang eredetét, hajlandó lett volna elhinni, hogy valódi állathangot hall. Egyik cMalunkról a másikra dűltünk a nevetéstől s hogy komolyabb baj nem történt, az csak annak a hölgynek volt köszönhető, aki megkérte Rudit mesterkedéseinek legalább átmeneti időre való felfüggesztésére-A szupé utáni táncot ádáz hólabda-, szerpentin- és konfett'e ata vezette be. Mindenki hadakozott mindenkivel. Az ember azt sem tudta, honnan kapja a támadásokat. Fejem másodpercenként koppant a jól célzott labdáktól vállam, hajam, zsebeim megteltek színes konfettivel ... Arra még emlékszem, hogy valamelyik hóbortos rajongó letérdepelt Neu előtt és a ruhája szegélyét csóko1- gatta, arra is emlékszem, hogy a festő minden áron esküt akart kic-^ami belőle, hogy egy portréhoz üljön neki, de hogy végül hogyan mertek rf a vendégek s én hogyan kerültem az ágyba, arra ’'éntelen vagyok visszaemlékezni. Nag---- sokáig aludtam. Azt hiszem valamivel többet egy le jes huszonnégy óránál. Amikor megfürödtem és felöltőét m, első utam a lakásomba, vezetett. most egy nagyon kedves cukrászdáéra hasonlított. Még a gyertyaégős, faragott facsillár is megmaradt itt s a falakon különféle interieur-jeim és csendéleteim érdekes variációja gerjesztette az étvágyat. Helyszíni szemlém befejezése után még mindig időmilliomos voltam s hogy a két “házigazdát” néni láttam, gyorsan megléptem. A ruhatáros komoma rémülten nézett utánam. Azt gondolta tán, hogy már nem fogok visZ- sza jönni. Szándékosan sokáig vacsoráztam, hogy az estélyre előkelő késéssel érkezhessek. Amikor másodszor nyitottam be a ruhatárba, akkorra már megteltek a fogasok selymes, puha női belépőkkel, kalapokkal és cilinderekkel. Bentről kacagások, kiáltozások színes lármája hallatszott. A ruhatárosnő megbocsájtó mosollyal segítette le újra a felöltőmet. A szobában a bohémságig vidám hangulatú társaságot találtam, amelynek Neu volt a középpontja. A szoba közepén állt s fehér keszkenővel legyezte izgalomtól kipirult arcát- Vállpánt nélküli fekete velour-bársony ruha volt rajta, amit mintha csupán kis gömbölyű keblei tartottak volna. Valószinűtlenül karcsú volt benne. Mintha a derekát a két kéz zárt ujjaival is át lehetett volna fogni. Gőgösen felfelé fésült hajában egyetlen szál fehér műorchidea pompázott. Nagyon szép volt így. Újságíró barátaim annyira körülrajongták, hogy még akkor sem tudott mozdulni, amikor észrevett engem- De azért a zárt körből is rámcsapott. —No te szép kis házigazda vagy,- mondhatom. Gyere csak ide, hadd húzzam meg a füledet. Hát ilyenkor kell jönni? —őszintén szólva még most is alig mertem bejönni. — feleltem ártatlan arccal — Sajátmagamnak elfelejtettem meghivót küldeni. — 75 72 MEGEMLÉKEZÉS MINDSZENTY BÍBOROSRÓL MONTREALBAN-----------O--;--------1945-ben a gyűlölet és hazugság Magyarországot taszította a legmélyebbre. Az erkölcsi és anyagi pusztulás örvénylésében egyedül az Egyház állt szilárdan, amelynek vezetőjéül — valóban gondviselésszerűen — Mindszenty Józsefet szemelte ki a Szentszék. A mélyből való felemelkedéshez szükséges szilárd pont volt ő. Kőszikla, amelyre építeni lehetett. A Kanadában Mária városnak is nevezett Montreál magyarsága ezt a tényt ünnepelte olyan megkapó formában, hogy számtalan más nemzetiségű kanadai fordult a magyarsággal együtt az Egek Urához, Mindszenty és népe szabadságáért esdekelve. A nagyszabású tiltakozó gyűlés védnökségét Léger Bíboros, Montreal érseke vállalta, akit P. Horváth Miklós plébános üdvözölt. Majd dr. Saád Ferenc egyetemi tanár francia, angol és magyar nyelven vázolta az Egyház hősi szerepét Hazánkban; miközben élénk tetszésnyilvánításoktól kisérve megbélyegezte a hatalommal visszaélők és a hatalomra sóvágók különböző rendjét, — remekbeszabott emléket állított az igazi nagy embernek: Mindszenty Józsefnek. — Felkérte a jelenlevőket, hogy építsenek Hazánk igazi felszabadulása után monumentális fogadalmi templomot. “Hirdesse majdan ez a templom, hogy Hazánkat egyedül a hite és hitéhez való ragaszkodása mentette meg a végveszélyből. Viselje ez a templom időtlen-időkig Mindszenty József nevét és sirkamrái szolgáljanak a nemzet nagyjai temetkező helyéül.” (Dr. Saád beszédét jövőheti számunkban részletesen közöljük ) A másik nagyhatású emlékezést Mgr. Ibrányi Ferenc egyetemi tanár mondotta, aki felvillantotta személyes élményeit Mindszenty kardinálisról. Ezután emelkedett a mintegy ezer főnyi hallgatóság lelkes tapsa közepette szólásra Léger Biboros-érsek. Első szavai a megindutság kifejezői voltak, majd rámutatott bátorítólag arra, hogy amióta az Ur Jézus hadat üzent a Sátánnak, azóta a küzdelem a Jó és a Gonosz között csak még nagyobb arányokat öltött. Az Egyház üldözése tehát 2.000 éve folyik és nem egyszer úgy látszik, mintha a Pokol győzedelmeskednék. Amikor VI. Pius Napóleon börtönében haldoklóit, az akkori kor atheistái fennhangon kijelentették, hogy vele a pápaság meghalt. Néhány órával később pedig trónra lépett az, aki a nagy pápák korszakát megnyitja! Nem, az Egyház nem hal meg soha! s azok a népek, amelyek hozzá ragaszkodnak, élni fognak! Magyar-ország is szebben fog kilépni börtönéből. Az igazi Magyarország nem azokból van, akik ma kormányozzák, hanem a ti Mindszenty kardinálisotok szivében, ezért szeretjük és tiszteljük őt! A Biboros-érsek után Montreál polgármesterének képviseletében Savignac tanácsnok biztosította a magyarságot a kanadaiak meleg együttérzéséről s tiltakozásukhoz való csatlakozásukról. — A műsor művészi részében Temmer Ferenc zongoraművész, Horváth Margit énekesnő és a Szt. Kereszt Tanítóképző énekkara vett résrt. A műsorközlő igen nagy körültekintést kívánó szerepét KeMevich Károly töltötte be. A helyi francia és angol sajtó, valamint a rádióállomások biztosították a magyar fájdalom és tiltakozás szélés rétegekben való tudósítását. E.F.) Igaza van Csery C. Mihálynak, hogy egy ember nem tue ma már megbirkózni a feladattal és csakis a társadalomtó várhatunk orvoslást. Tudatában kell lennünk azonban annak hogy a veszedelem sokkal nagyobb, mint egyesek képzelik Senki sincs biztonságban és senki nem akarja elismerni a: ellenség erejét. Se mi, se á nyugati hatalmak. Különféle ég jelenségekről beszélnek és Írnak a lapok. Repülő tányérokról csészealjakról folyik a szó és a kigyult balga fantáziák mé< filmeket is készítenek bizonyos “mars-beli” égi járművek ről. Kevés emberben szólal meg azonban a baljós Rejtelem hogy ezek a — csupán Amerika és Anglia fölött észlelhető— “túlvilági gépek” nem-e a Szovjet Unió ma még technika csoda számba menő felderítő gépei? Soraim közlését megköszönve vagyok őszinte híve: Vas János SZABAD FÚRUM HOZZÁSZÓLÁS AZ “EMEGRÁCIÓ VEZETÉSE” CIMü CIKKÜNKHÖZ------------o-----------Tisztelt Szerkesztő Ur ! Érdeklődéssel olvastam nagybecsű lapjának december 19-i számában “Az emigráció vezetése” c. elmefuttatást, ami Csery C. Mihály tollából jelent meg. Mivel e téma valóban közérdekű, engedje meg, hogy én is hozzászóljak-A téma azonkívül, hogy közérdekű, még igen bonyolult is. Bevallom, jómagam is kicsit félve nyúlok hozzá. Mivel azonban négy esztendej e tartózkodom Kanadában, voltam Manitobában, Ontarioban és főleg beutaztam Quebecet, kötelességemnek érzem, hogy tapasztalataimat és ennek folytán alakult elgondolásaimat a Kanadai Magyarság nyilvánossága elé terjesszem. Csery C. Mihály honfitársamat nincs szerencsém ismerni, s igy nem tudom, hogy az általa x-el jelzett magyar település Kanada mely részében található? Az én tapasztalatom szerint azonban a társadalmi “elgennyesedés” minden magyar településben megtalálható jelenség. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben észlelhetjük, aszerint, hogy melyik helyen mekkora a magyarság létszáma? Merem állítani, hogy Magyar Kanadának ezidőszerint Montreál a legelgennyesedettebb pontja, s ebben a kolóniában rendet teremteni ma már valóban hiábavaló kísérletezésnek látszana. Ne feledjük azonban: ok nélkül semmi sem történik! Az emigráció hibáit elsősorban bennünk, emigránsokban kell keresni, ahogyan azt Csery C. Mihály is megállapítja. Minden embernek vannak vele született hibái (irigység, önzés, stb.), amik megbocsáthatok,i s amiket — míg egy bizonyos mértéket túl nem haladnak — embertársainkkal szemben kötelességünk elnézni. Ehhez persze hozzájárul az emigráció megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel teli kilenc esztendeje és a súlyosan megrendült idegzetek. Ez az oka, hogy az emberi hibák nagyon gyakran szinte fellángolnak a társadalom minden rétegében. A fizikai munkához nem szokott értelmiségi réteg nagy rész 3 akarva, nem akarva csak gyűlölni tudja az iparos, munkál?, és paraszti osztály emigráns tagjait, akik szakképzettségük és munkabírásuk folytán idegen földön elég jól boldogulnak, sőt sok esetben könynyebben keresik meg a mindennapit, mint a háború előtti Magyarországon. A két népi osstály tagjai ezzel szemben irigy szemmel, gyűlölettel sőt mondhatni ellenségének nézi az intellektuális réteget, amelynek egyes tagjai a nyelvtudás folytán bizonyos téren náluknál jobban boldogulnak, rövidesen szellemi pályákon helyezkedi ek el, vagy önálló vállalkozásba kezdenek. Ezek a jelenségek részben érthetetlenek, részben érthetők- Érthetetlen a gyűlölködés, hiszen a fizikai munkához nem szokott ember csak emészteni tudja önmagát a nehéz munkával és nagyon helyesen teszi, ha minden kínálkozó alkalmat megragad, amivel életét könnyebbé teheti. Egy meglett földmivelő, vagy munkás-férfitől viszont józan ésszel senki sem kívánhatja, hogy elsajátítsa a tökéletes angol beszédet, írást és olvasást, amikor — saját hibáján kívül — nincs meg a kellő iskolázottsága. Ám nagyon is érthető a gyűlölködés, ha figyelembe vesszük az ember lélektani tulajdonságait, s a vele együttjáró rosszra hajló természetet. Politikai, illetve világnézeti téren az emigrációban mindenféle színárnyalat képviselve van. Ez is nagyon szükséges dolog az ember egyénisége szempontjából is, meg a magyar közösség szempontjából is és a demokrácia törvényei értelmében a politikai jogot senkitől sem lehet megtagadni. Szükséges a politikai frakciók, illetve csoportok működése akkor, ha az egész magyar közösség érdekében fejtik ki tevékenységüket, ha egymást nem támadják, vagyis nem fejlődik ki
