Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-08 / 19. szám

1954 május 8 KANADAI MAGYARSÁG Bolsi világ Magyarországon... MAJUS ELSEJEI JELSZAVAK A Magyar Dolgozók Pártja évről évre május elseje előtt közzéteszi az u.n. jelszavait. Az idei jelszavak között megta­lálhatjuk az egyénileg dolgozó parasztsághoz, a kinai nép­hez és Kelet-Németországhoz intézett jelszavakat is. Az j szitett a magyar munkás.. . Az alábbiakban ismertetjük az eddig nem szerepelt érdeke­sebb uj szólamokat: “Éljen és viruljon a szabad, független Kínai Népköztár­saság! Dicsőség a nagy kinai népnek. . . Éljen a Német De­mokratikus Köztársaság.. ■ Éljen a mezőgazdaság fejleszté­sén, a népjólét emelésén munkálkodó dolgozó parasztság... Egyénileg dolgozó parasztok! Végezzétek el időben a tavaszi mezőgazdasági munkákat, vessetek be minden talpalatnyi földet... Dolgozó parasztok! Előre a virágzó mezőgazdaság­ért, a falu és a város jólétéért! Teljesítsétek példásan az ál­lam iránti kötelezettségeteket. A SZERVEZETLENSÉG MAGAS-ISKOLÁJA------------o-----------­A hazai vásárlók állandóan panaszkodnak, hogy ritka kivétel, ha együvé tartozó dolgokat együttesen vásárolhat-, nak. így ha néha tudnak kályhát venni, úgy, bizonyos, hogy nincsen kályhacső; ha kerékpár van raktáron, nincs hozzá­való felszerelés; ha viszont kerékpár felszerelés van, úgy ke­rékpárban van hiány. És igy tovább. Most a Kossuth rádió április 14-i adása ismét szóvá teszi ezt a nagyfokú szerve­zetlenséget azzal kapcsolatban, hogy hosszú idő óta senki sem tud vásárolni villanyrezsót és a hozzávaló villanyzsinórt együttesen, összevissza hárítják a felelősséget és a végén kérik a “Vas és Műszaki Kereskedelmet’,’ hogy tegyen ver­senyfogadalmat, hogy ezentúl villanymelegitőt és villanyzsi­nórt együttesen fog szállítani a kiskereskedőknek... Micsoda pokoli cirkusz ez! Mikor kellett Magyarországon ilyen primi­tív dolgok miatt, hogy pl. villanyzsinórt és melegítőt együt­tesen lehessen kapni, “versenyre kelni”... ? Régente, annyi idő alatt, mig ezt a versenyt megszervezik és leteszik a soha be nem váltott fogadalmat, 10 villanymelegitőt és zsinórt ké-MIT KAP A SZOVJETUNIÓ EGYETLEN NAPON MAGYARORSZÁGTÓL? A birtokunkban levő adatok szerint 1953 december vé­gén egyetlen napon Záhonyon át Magyarországról a követ­kező áruk mentek ki a Szovjetunióba: 10 vagon elektromos gyógyászati eszköz a Röntgen-gyárból, 8 vagon ládázott szerszámgép a Szerszámgépgyárból, 4 vagon zsákolt cukor Szerencsről, 14 vagon eternit cső Nyergesujfaluról, 8 vagon ládázott műselyem a Viscoza gyárból, 24 darab személyszál- A kiragadott mondatok megmutatják, hogy a rendszer | litó vagon a Dunakeszi vagongyárból, 5 vagon optikai mű­­még a május elsejének megünneplése alkalmából is a tervtel- j szer a Magyar Optikai Müvekből, 3 vagon elektromos szere­­jesitést, a mezőgazdaság fejlesztését erőszakolja. A Kinai lesi anyag a Remixből, 5 vagon hordozott karbid Tatabá- Népköztársaság dicsőítése nem elszigetelt jelenség, az áp-1 hya-felsőről, 1 vagon játékáru a Mechanikai játékgyárból, rilis második felében megtartott “Béketanács ülése” is áp-;3 vagon autó és traktorakkumulátor Újpestről, 5 vagon hor­­sorban a kínai kérdéssel foglalkozott. FEP dózott vaj a Tejért-tői, 3 vagon ládázott asztali fúrógép Uj­_____________________q___________,__________ i pestről, 10 vagon aluminiumbarell Ajkáról, 6 vagon fémsze-I relvénv Csepelről, 1 vagon szárított zöldség, 4 vagon ládá­zott elektromos vezérlő berendezés a Villamos és Kábelgyár­ból. A mérleg: az ország mérhetetlen kifosztása a telhetetlen Szovjetunió javára. A SARKVIDÉKI HALÁLTÁBORBAN MAGYAR NŐK IS VANNAK Verkuta a Szovjetunió egyik leghirhedtebb deportáló­tábora; a Sarkkörön belül van, a Komi (Zűrjén) Szovjetköz­társaságban. Ezen a vidéken a szovjetipar számára nagyon fontos szénbányák vannak- Önkéntes munkás nem hajlandó itt a dermesztő hidegben elviselhetetlen életkörülmények kö­zött dolgozni. Ukránokat, letteket, litvánokat, németeket, lengyeleket s mint legújabban kiderült, magyarokat hurcol­tak ide háborús bűnösség ürügyén. A berlini konferencia előtt, hogy Németországban kedvező hangulatot teremtse­nek, az oroszok néhány vorkutai deportáltat :s hazaenged­tek, akik közül egypár át tudott jutni a szabad Nyugatné­metországba. Leírásaik a vorkutai haláltáborról, amelyek a londoni OBSERVER-ben, a német MONAT című folyóirat­ban és a svájci NEUE ZÜRICHER ZEITUNG-ban jelentek meg, világszerte feltűnést keltettek. Közléseikből kiderül, hogy Vorkutában, ahol mintegy 100-150 ezer kénvszer.mun­­kás dolgozik, 1953-ban felkelés tört ki a kényszermunkások között. Egy Németországba visszatért s szabad nyugatnémet területre szökött 24 éves lány közléseiből kiderül, hogy Vor­­kután a bányákban több magyar rab munkásnő is dolgozott. A menekült a neveket is közli. A szerencsétlen magyar nők közül, akikkel ő együtt dolgozott, az egyik: egy egyetemi hall­gatónő, azért került ide, mert a Pámzány Péter Tudomány­­egyetemen több társával kommunistaellenes röpcédulákat osztogatott. A másiknak a férjét életfogytiglani börtönre ítélték kémkedésért, mert egy nyugati követség tisztviselő­jével baráti kapcsolatot tartott fenn. Az asszonyt férje be­börtönzése után Vorkutába hurcolták. A magyar diáklány a menekült közlései szerint súlyos tbc-t kapott a táborban s valószínű, hogy már meg is halt. Több magyar férfivel is együtt dolgoztak a tárnában. A menekült leírja, hogy egy német társnőjük egy der­mesztő téli napon 35 fokos hidegben meghalt. A halottakat fogolytársainknak kellett eltemetniük, és megásniok a sirt. A nyomorúságosán öltözött foglyok közül két német mel­lett három magyar vállalta társuk eltemetését- A német me-1 nekült megállapítása szerint a magyar foglyok, férfiak és nők viselkednek általában legszolidárisabban társaikkal. Leg­­kegyetlenebbül a női rabőrök bántak a foglyokkal; apró je­lentkezési hibákért mondvacsinált fegyelmi vétségekért; többnapi magánzárkába vetették őket. Egy alkalommal a ; női foglyok között is lázadás tört ki. Előző nap egy szovjet- j ünnep volt és a soffőrök leitták magukat. Másnap reggel ré- j szeg soffőrök szállították a nőket tiltakozásuk ellenére mun- j kába. Három autóbusz felborult, 120 női rab súlyosan megsé- j rült. Az elkeseredetten tiltakozó társnőiket, akik másnap nem j akartak munkába menni szigorúan megfenyítették. (FEP) j IGAZ MESE AZ OLASZ NÉNIKÉRŐL, AKI 578 NÉMET KATONÁNAK LETT AZ ÉDESANYJA Hadd énekeljenek meg ezek a sorok most egy száraz, csenevész, feketeruhás olasz fa­lusi asszonykát. Faluja, a Tirreni-tenger öb­lében fekvő Cava dei Tirreni egyszerűen “Lucia-mamának” hívja. A becsületes neve Lucia Apicella. Férje még az első háborúból rokkant, úgyhogy csöpp szatócs-üzletében Lucia-mama legtöbbnyire egyedül méri a sót, a cuki'ot, rizst meg a száraz tésztát. Lucia-mama hatvankét éves s a környék most úgy hívja: ‘ötszáz német halott anyja’. Ez a név nem is túlzás. Cava de Tirreni a Salerno-i öbö közelében fekszik, annál a csa­tahelynél, ahol a Badoglio-féle átállás után a partraszálló angolszászokat sokáig föltartot­ta egy maréknyi német harcos. Pontosan 578 német katona esett el ezekben a harcok­ban a falu határában lévő sziklás barlangos leaállásokban. Lucia-mama tanúja volt ennek a harcnak. Látta, hogy mig a németek teme­­tetlenül maradnak, az angolszász halottak­ért külön autós temető osztagok járkálnak keresztbe-kasul, halottszállító kocsival, tá­bori papokkal. Lucia-mama azután sokat járt a templom­ba. Imádságokat ajánlott fel a Szüzanyának, hogy az ő két katonának bevonult fiát, Vi­­cenzót és Antoniót ne érje ugyanez a sors, a­­mi ezeket a szegény német ifjúkat érte, ha­nem élve kerüljenek haza. Arra gondolt, hogy az itt elhullott német legények édes­anyái ugyanolyan aggódva, törődve várják haza a messze Alpokon túl a fiaikat, mint ő az övéit. Fogadalmat tett a Boldogságos Szűznek, hogy ha Vicenzó és Antonió épen hazajönnek, ő ezeket az elesett fiukat leg­lább hamvaikban sorra hazajuttatja édes­anyjuknak, vagy más hozzátartozóiknak. A két fiú ősszel csakugyan hazaérkezett. Lucia-mama azóta minden kis szabadidejé­ben, amit a szatócsboltból csak ellophatott, a határt járta, a barlangokat, sziklalyukakat és — a csontokat gyűjtögette- A német kato­nák földi maradványait. Minden összetarto­zó maradványt külön összegyjtött. Minden katonai könyv furcsa németnyelvű adatait külön-külön kijegyezgette, ahogy azelőtt a hitelezők adatait szokta. így indult meg a kutatás-levelezés. Lucia­­mama 505 német anyának, feleségnek már hazaküldte a fiát, férjét kis vászonzsákok­ban. Hozzá külön csomagban minden emlé­ket, földi maradványt, amit körülöttük ta­lált. Kisérő levélben azt is megírta ékes olasz­­sággal, neki semmi köszönettel nem tartoz­nak, “ezerszer visszafizette neki a sors, mi­kor fiait hazaadta.” Már csak 73 német katona földi maradvá­nyaihoz nincs cime. Azok ott várakoznak le­ólmozott fémdobozokban, mindegyik doboz kis ablakán pontos feljegyzésekkel, a Cava dei Tirreni Szent Kristóf-kápolnában. Lucia­­mama mécsest is gyújtogatott és mindennap kijár imádkozni értük olvasójával mintha csakugyan a saját fia örök nyugodalmáért fohászkodni. Várja, hogy a Nemzetközi Vö­röskereszt azok hozzátartozóit is földerítse. Lucia-mama igaz története az 578 német katonával megint egy bizonyíték arra, hogy az igazi kereszténység nem halt meg egészen a világon. Csak nagyon eldugva, kicsiny kis emberek kis életében rejtőzik, hogy a nagy­világ meg ne lássa. Vájjon akad-e Ukrajnában, Galíciában, Volhiniában jótét keresztény lélek még, aki a mi ott nyugvó fiaink kidőlő fejfáj ait ti­tokban megigazítsa? ' (Magyarok Útja.) MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. vuwavwvwwwwwm UJ MAGYAR BORBÉLY ÜZLET NYÍLT TORONTÓBAN 1020 Queen St. West (közel az Ossingtonhoz)-----------------------------o----------------------------­A NEMZETKÖZI VAS- ÉS FÉMMUNKÁS SZÖVETSÉG VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A több, mint hétmillió tagot számláló Nemzetközi Vas- és Fémmunkás Szövetség Végrehajtó Bizottsága március 1- 3 között tartotta ülését Washingtonban, melyen 13 ország képviselői voltak jelen. Az összes európai országokon kívül az USA nagy munkásszervezetei, valamint Ausztrália, Izra­el és Japán is képviseltették magukat. A bizottság ülésének napirendjén volt a szokásos jelen­téseken kívül a francia, olasz és keletberlini vasmunkások helyzete. A kiküldöttek élénk tárgyalást folytattak. Az ülés elfogadott egy határozati javaslatot, amely ki­mondja, hogy a gazdasági válság leküzdésének módja nem a háború, hanem a lakosság fogyasztóképességének az emelé­se- Mindent el kell követni a gazdaságilag visszamaradt né­pek életnívójának emelésére, hogy azoknak alacsony bére ne veszélyeztesse a fejlett országok munkásainak életnívóját. Az értekezlet második napján foglalkozott a Végrehaj - j tó Bizottság a Vasfüggöny mögötti népek sorsával. A napi­rend ezen pontjánál többen szólaltak fel és az elnök rámuta­tott azokra a küzdelmekre, melyeket a Vasfüggöny mögött élő munkások folytatnak az őket elnyomó kommunista tér-; rorral szemben. FEP Angol-német fordításokat leírásokat, SOKSZOROSÍTÁSOKAT VÁLLALUNK ! 362 Bathurst St. Telefon : EM. 3-7678 WAWV.VAWW.VWWW V«WAWAVAV.WJViW.,.VWV iV.VMV.,MW.VW^ WVAW.WAW I BANK l l TALÁNY I A TAKARÉKOSSÁG MINDIG ÉLVEZET, AMIKOR PÉNZÜNK A BANKBAN VAN. THE OMINION 83 ÉVE A KANADAIAK SZOLGÁLATÁBAN. VAW.W/AVAVA,.V/^AV,Vrí,.VW/A\VAWA\TAVv OLVASOD A “KANADAI MAGYARSÁGOT” Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák ISMÉT HULLANAK A HALÁLOS ÍTÉLETEK i A kommunista Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta aj postarabló Kristály István és Komáromi Árpád halálos ité- j letét. Mivel az Elnöki Tanács a kegyelmi kérvényeket eluta- j sitotta: mindkét halálos ítéletet végrehajtották — közli a j Népszava április 11-i száma. A Szabad Nép április 16-i szá- i ma közli, hogy “Petrohai Gábort, mivel február 8-án rabló-: támadást követett el Debrecenben a Széchényi-utcai posta-! hivatal előtt, halálra Ítélték.” A kommunista kormány már- j cius 1-én tette közzé a rögtönbiráskodás megszüntetéséről szóló rendelkezést, jelezve, hogy a közbiztonság megjavult. A tények ellenkezőt mutatnak, mivel Magyarországon soha annyi közönséges bűncselekmény nem volt, mint mostaná­ban. (FEP) onnan, hogy Neu arcában pillanatra a feleségem arca vil­lant elém. Lassan kibontakoztam a mágneses, vad ölelésből, az­tán felálltam és levertem ruhámról a reátapadt fűszála­kat. ő még lehunyt szemmel, mozdulatlanul feküdt. Kar­jai úgy maradtak, azokban a furcsa, félbemaradt mozdu­latokban, ahogy öleléséből kibontakoztam. Mintha tovább akart volna álmodni arról, ami abbamaradt-Odaléptem hozzá halkan és tapintatosan, mintha nem mertem volna megzavarni kábult álmodozásában. Csendben féltérdre ereszkedtem s összerezzentem, ahogy mozdulatom közben térdem hangos, pattogó hangot ad­va megroppant. Aztán gyengéden megérintettem a vállát. — Gyere. — mondtam halkan, száraz torokkal — Kelj fel. Menjünk vissza a kocsihoz. összerezzent, mint aki mély álmából akkor ébred. Az­tán lassan felnyitotta árnyékos, hosszú pilláit. Tekinte­te lázas volt, de alázatos és szelíd. Nem szólt semmit. Felugrott és gépies mozdulattal megigazította haját, meg a ruháját. Felkapta a virág­csokrokat és karjára fektette, mint a csecsemőt. — Mehetünk. — mondta alig hallhatóan s hosszú, fiús léptekkel indult meg előttem. A kocsiig hallgattunk- Csak gondolataink foglalkoz­tattak, s úgy siettünk, mintha attól tartottunk volna, hogy elkésünk valahonnan. Az útra érve Neu pillanatra elgondolkozva megállt, aztán felnyitotta a kocsi jobb oldali ajtaját s szótlanul beült. Ez néma parancs volt, hogy menjek a másik oldal­ra és vezessek. Sokáig a gépkocsiban sem beszélgettünk. Ezúttal nem éltem a vezető kérdező jogával, Neu is elmélázó né­maságba burkolódzott. Dal az idegen leányról Gondolataimban próbáltam visszaidézni az elmúlt tikkasztó óra álombéli gyönyörűségét. Majd megpróbál­tam kitalálni azokat a gondolatokat, amik most Neut foglalkoztathatják. Vájjon mit gondolhat rólam? Harag­szik-e, vagy nem? Szeret-e, vagy gyűlöl? Megbocsájtatt-e, vagy éppen most vált ellenségemmé? Vájjon érzi-e, hogy én mily tiszta érzelmekkel szeretem? Sejti-e, hogy fele­ségül akarom venni? Tudja-e, hogy csupa gyengédséget, tartós, őszinte vonzalmat érzek iránta? Megérzi-e, hogj mennyivel több nekem, mint ami tán lehetett volna? Töprengésemből egy félhangos sóhaja térített ma­gamhoz. Amennyire a vezetés engedte, lopva oldalt pil­lantottam és megdöbbenve láttam, hogy sir. Szenvedő ar cán némán peregtek alá a könnyek. A gázpedál óvatos visszaengedésével fokozatosan las sitottam, majd az ut szélére kormányozva megálltam. Részvéttel fordultam hozzá. — Tehetnék valamit? Vagy tán megbántottalak? — kérdeztem komolyan, de szeretettel. Nem felelt. Álla alá nyúlva erőszakkal, de gyöngéden magam fe lé fordítottam könnyektől ázott arcát. — Kérlek, mondd meg, ha fáj valami — mondtar kissé követelőén — s ha én bántottalak volna, bocsáns tot kérek. — és leheletszerű érintéssel megcsókoltam kezét. Vállamra hajtotta a fejét. Ott kitört belőle a sírás Gyengéden átöleltem. Hagytam hadd sirja ki magá' Vártam türelmesen, mig teljesen megnyugodott. Amikor sírása apró sóhajokká csillapult, csendese felemeltem a fejét. Most már engedelmesen hagyta í tiszta, de sírástól bágyadt tekintettel nézett szemembe — Nos? — kérdeztem kurtán, de nézésemből látt hogy előbbi kérdésemet ismétlem. — 144 — — 145 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom