Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-01 / 18. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 1954 május 1 UJ KANADÁST NEVEZETT; KI A CALVERT CÉG ! ló TUDNI ! KÉT ÉRDEKES KANADAI ÁSVÁNYI TERMÉK E. I. Wasylyshen. E. I. Wasylyshen, akit nem rég- neveztek ki a Calvert Dis­tillers Limited közönségszol­gálatához igazgatónak. Régebben az Ukrán-Kana­dai Segélyegylet európai ága­zatának volt az igazgatója. A második világháború előtt a Cunard Gőzhajózási Rész­vénytársaság külföldi osztá­lyánál dolgozott. A FACE-ELlE kiejtése “F É S Z E L” Ez a szó egy különlegesen finom papirzsebkendőt je­lent, mely olyan puha, mint a pehely, s az orrnak min­dig kellemes. Kérjen Face-Elle zseb­kendőt! ’’Zöld doboz: kétszeres, s a rózsaszín doboz háromszo­ros hajtású. Kérjen mindenütt Face-Elle papirzsebkendőt. *u' 'p'irlsp íiiiiilüiliílP^ '''^Npiimiiiiiíiití MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA.- A Tőzeg Kanadában két kü­lönböző alakban található. A száraztőzeg a spongya-mo­­j szat kiszáradt maradványa. > Rendkívül könnyű, porózus a­­^nyag, amely saját súlyának 25-szörösét képes felszívni, e­­mellett ruganyos, könnyen ke­zelhető és tartós- Főleg tömí­tőanyagnak, kertápolási a­­nyagnak és alomnak használ­ják, valamint falak közötti szigetelőrétegnek. A nedves tőzeg kiváló fűtőanyag, ezen­felül talajjavításra is fel­használható. Tőzeget Ontaro­­ban, Quebfecben, British Co­lumbiában bányásznak. A földját, amelyet Quebec termel, elsősorban kerámia iparban és az építészetben használható, falburkolatok, stukkók, műkövek előállításá­ra. Különlegesen finom föld­­pátot használnak a fogászat­ban, műfogak és zománcok előállítására. A codfish a legnagyobb mennyiségben termelt kana­­jdai halfajta az Atlanti óceán ! kanadai partvidékén. Eladási I értékben azonban a homár és I languszt, illetve a nyugati [partvidéken a lazac a leghasz­­jnosabb kanadai halászati ter­­j mék. Kanada ásványolajtermelé­se 1950 és 1953 között több, [mint kétszeresére emelkedett. Alberta és Ontario tehenei naponta átlag 25 font tejet adnak. A québeci tehenek ad­ják a legkevesebb tejet, 17.8 [fontot naponta. 385.000 használt autó ke­rült eladásra az 1953 évben. Az átlagos vételár 840 dollár j volt. Minden százezer ember kö­zül 55 vált el Ontarioban az elmúlt évben- A válási arány­számban Quebecben mindösz­­sze 6.4 fő minden százezer ember közül. Felhívás! Kérjük külső munkatársa­inkat, tudósítóinkat és hirde­tőinket: hogy cikkeiket, tu­dósításaikat úgy adják postá­ra, hogy ml azt kedden (lap­zártakor) megkapjuk. JWVWWVSAVWÄVWWWVVWAVVWUVWVWWWVW CeUepe/f. Május 1-ig, szombatig meghosszabbítva naponta 6.30 és 8.30-kor. Szombaton 2.15, 4.30, 6.45 és 9 órakor. ICH HAB’ MEIH HERZ IH HEIDELBERG VERIOREH (Heidelbergben veszítettem el a szivemet) A film a szegény kis zongoristanő és a gazdag ausztráliai fiatalember szerelmi románca, mely Heidelberg, a bájos ódon egyetemi város falai között szövődik. A hires heidelbergi diákélet, egy szüreti mulatság vidám forgataga, kedves muzsika, a történet romantikája és aranyos humora szórakoztató élményt jelentenek min­denki számára. Főszereplők: Eva Probst, Adrian Hoven, Paul Hörbiger és mások. •♦♦•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦ ♦ ♦ ♦ »♦ ♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ Hétfőtől, május 3-tól kezdődően naponta 6.30 és 8.30 órakor. Szombaton 2.15, 4-30, és 9 órakor. Remek kisérőműsor. Bányászélet Magyarországon ROTE ROSEN, ROTE UPPEN, ROTER WEIN (Piros rózsák, piros ajkak, piros bor) A történet a háború utolsó évében és közvet­lenül utána játszódik, s arról szól, hogyan találkozik végre ismét két egymástól el­szakadt szerelmes. A film izgalmas és megható eseményei, behízelgő muzsikája, egészséges humora és olaszországi tájfelvételei érdekfeszitő és egyben derűs, élve­zetes szórakozást jelent a néző számára. Közelebbi felvilágosításért forduljon: ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 POLITIKAI PÁRTOK Irta: Arthur R. Ford. Ez évben van száz esztendeje annak, hogy megalakult a Liberál-Konzervatív Párt. Ér­dekes véletlen, hogy az Egyesült Republiká­nus párt is ugyanabban az évben alakult meg. Sok hasonlóság van a két párt között. Mindkettő politikai krízis idején született. Kanadában abban az időben holtpontra ju­tott a közigazgatás. Az akkor uj Liberál- Konzervativ párt a mérsékelteket gyűjtötte egybe, úgy a Konzervatív (Toi y) mint a Re­form pártból. A Republikánus párt a rab­szolgaság körüli harcnak volt. a szüleménye. Az az elégedetlenség hívta életre, amely a rabszolga-ellenes államokban keletkezett az akkori két fő politikai párttal, a Demokrata és Whig-párttal szemben azért, mert 'zek a rabszolgaság rendszerének további kiépíté­sét kívánták-Megalakulása idején mindkét párt két ha­talmas férfiú körül csoportosult. Az Egye­sült Államokban Lincoln Ábrahám volt ez a férfiú, Kanadában pedig Sir John A. Macdo­nald. Mindkét párt uralmát a fejlő-Bé!a deák Dal az idegen leányról Béla deák ha gyóntam volna. Neu élvezettel élte bele magát elbeszéléseimbe- Úgy viselkedett, mintha ezeknek a kalandoknak szemtanúja, sőt néha hősnője is lett volna- A lirai részleteknél lehuny­ta hosszú, árnyékos pilláju szemét. Emiatt két Ízben is majdnem az utszéli árokban kötöttünk ki. Máskor hajszá­lon múlott összeütközésünk egy éppen szemben robogó gépkocsival. Ilyenkor nagyon megijedt és rögtön áten­gedte a kormányzást nekem. Ennek örültem, mert az alá­zatos gyónóból egyetlen csapásra gyóntatóvá válhattam s nem kellett felelnem kényes és kínos kérdésekre, amik­ben Neu éppen a legkönyörtelenebbül, legkitartóbban és látható gyönyörűséggel turkált. A kormánykerék alkal­mi átvétele azonban nem jelentette, hogy ezeknek a ké­nyes részleteknek elmondásától véglegesen megszabadul­tam. Neu pontosan számontartotta, hogy melyik törté­netet hol hagytam abba. Utolsó szavaimra mindig frissen emlékezett. Csak a legközelebbi alkalomra várt, hogy új­ra lecsaphasson. És ilyen alkalom bőven kínálkozott. A táj jellege Svájcnak is ugyanaz maradt, mint Ausztriában. Utunkat ugyanazok az apró alagutak tar­kították, a hegyek teteje is az örök hótól fehérlett s a virágoktól színesen tarkított alpesi legelők zöldje itt is )lyan frissen, üdén kacagott ránk, mint odaát. A táj néhol oly szép volt, annyi bájjal csábitott, íogy nem bírtunk ellenállni varázsának és megálltunk. Egyszer ki is szálltunk és begyalogoltunk a selyme­sen puha füvű, margarétáktól kacagó, illatos rétbe. Virág­szedés közben messze kalandoztunk. Neu spanyol tangót lúd olt s andalogva szedte a pompás virágokat. Két hatalmas csokorravalót szedtünk össze igy, mi­cor néhány nyírfából álló levegős kis ligetben megpihen­ünk. Neu ernyedten huppant a fűbe. Arra is lusta volt, — 142 — ság ömlik el, de érzelmei gyorsan változnak. Erre szok­tuk mondani, hogy sírva vigad a magyar. Azt már emlitettem, hogy úri nép vagyunk s az arisztokratikus előkelőség az egész nemzetre jellemző. De még ennél is jellemzőbb a lelke mélyén gyökerező szemérem, erkölcsösség és vallásosság. Ez nem megy a vakbuzgóságig, sem a türelmetlenségig, mert a magyar általában józan és megértő. Érdekes az, ahogy az eredetileg féktelen, szilaj har­cos lovasnép földszerető mezőgazdává változott. Nehéz volt az átmenet s csak erőskezű első szent királyunk szi­lárd akarata tette lehetővé. De azóta a magyarember­nek szivéhez nőtt a rög, mit őseinek vére az elmúlt év­századon keresztül oly sokszor szentelt meg, s az egykor nyilazó, kopját hajitó harcos ma gyengéden “élet”-nek nevezi a búzát s a kenyérben Isten áldását látja. Derék gazda a magyar nép és erősen tud dolgozni, kivált a mezőn, aratáskor. Ott túltesz minden más nép gyermekén. De a mesterségektől sem idegenkedik. A gyárakban is kiállja a versenyt más munkásokkal, kül­földön általánosan becsült munkaerő. Hiszen sokminden­re jó a magyar, csak kereskedni nem szeret. Ami pedig a magyar nép családi életét illeti, ott az a kölcsönös sze­retet és gyengédség nyilatkozik meg, amiről már beszél­tem neked, amikor az “édesanya” fogalmát tisztáztuk. Esteledett, mire magyarázatom végére értem-Akkor érkeztünk éppen a svájci határra. A háttér­ben a Flucht, Glockthurm és Weisskugel örökhavas csú­csai fehérlettek, a lebukó napkorong az Alpstein sziklái mögé tartott. A sziklába robbantott ut az alant bömbölve rohanó 111 folyóval párhuzamosan haladt. Néhány kilo­méteren keresztül versenyt száguldottunk a másik parton azonos irányban robogó gyorsvonattal. Csaknem egyszer­re futottunk be Feldkirchbe, az osztrák határvároskába. — 139 — II. Élelmezési gondok “A bányászok nehéz helyzetét betetézik az élelelmezési gondok Aránylag elviselhető az üzemi konyha koszja, de nem elegendő a megkívánt nehéz fizikai munkához. Ha pótlékot vásárolnak, órákat kell szánniok a sorbanállásra. A kenyér és liszt ellátás hónapokon át akadozott ebben az évben és ilyen­kor csak arra a fél kg. kenyérre számíthattak, amelyet az üzemi konyhán kaptak az étkezéshez. Általában egy másfél­órát kell ácsorogni a kenyérért, mert az a taktika, hogy a szállító vállalat mindig kevesebbet szállít a telepre, mint a­­mennyi elfogyna.” A bányászok és a politika. “A politikával szemben a bányászok a nélkülözés és túl­hajtott munka következtében teljesen elfásultak. Talán ép­pen ezt akarta a rendszer! Remélik ugyan a helyzet sürgős megváltozását és nem egyszer hallani elkeseredett bányá­szoktól, hogy erre csak egy mód van: elkergetni az összes kommunistát. Elkeseredésükben néha elszánt kijelentéseket is tesznek, nyiltan szidják a rendszert. Rosszabbul nem he­­! hét a soruk, nem félnek többé az ÁVH-tól sem. Mindez azon­­, ban csak szűk körre érvényes, a nagy politika fejlődése, for- i dulatai nem érdeklik őket. Politikai kritikájuk és elkesere­­■ dett bírálatuk rugója saját rossz sorsuk, éppen ezért harag­­j juk is szűkebb környezetük kommunista-vezetőire koncent­­[ rálódik.” I Sztálin halálától változást reméltek... ; “A politikai fegyelem Sztálin halála ót állandóan lazul, j Most már az is előfordult nem egyszer, ami azelőtt elképzel- I hetetlen lett volna, hogy a meghirdetett politikai ülésre egy tizedrésze sem ment el a bányászáoknak. És emiatt semmi sem történt, nem osztogattak büntetéseket, mert valószínű, hogy nem óhajtotta a párt a bányászoknak még jobban ked­vét szegni. Egyedül a termelési értekezleten kötelező to­vábbra is a‘megjelenés. Ezek rendszerint állandó panaszok­kal telnek el. Mindenki a saját baját tálalja fel, szidja a rossz szerszámokat, az anyaghiányról beszél, rámutat az élel­mezési gondokra és hiányolja a keresetét. A vezetőség ilyen­kor mindent megígér, alig történik azonban valami intézke­dés. Lassan a panaszkodást is elunták már, a többtermelés­• ii - * -í • r. un - , , ! re, versenyre való felhívásokon pedig nevetnek, vagy bosz­des jellemzi. Az amerikai Republikánus part I , , , . ,,,, s . , . . ’ . ... T .. ...... , . ,. . . szánkódnak. A versenytabla, sztahanovista kmezeves hide­alatt született meg a transzkontinentális I , . . , , . , . . , ,, , , , ., ,, ... i gén hagyj a a banyaszokat. Az uj sagokban megj eleno lel­vasutvonal, amely megnyitotta az amerikai f , , ,, „ ,, f., . , , , ,,, |kes felajánlás , vagy versenyre való kihívás tatatbanyai vo­natkozásban nem egyéb ia pártszervezet hazugságainál. Újab­ban az is előfordult és ez a munkafegyelem lazulására en­ged következtetni, hogy 1-1 napos mulasztást büntetés nél­kül elnéztek. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. Több napos igazolatlan mulasztást most is szigorúan megtorolnak ” Bányászok viszonya a sztahanovistákhoz. “Tatabányán van 1-2 sztahanovista brigád, amely meg­keres havi 2-3000 forintot. A bányászok tüntetőleg elkülö­nülnek ezeknek ia tagjaitól, mert munkásárulóknak nevezik és tartják is őket.” Nem kielégítő az üzemi konyha főztje. “Az üzemi konyha napi étkezése 9.20 forint, de egy bá­nyász kénytelen legalább további 10 forintot élelemre kiad­ni. A csillés fiuk és lányok csak 500 forintot kapnak havon­ta, A 12-13 éves gyermekek kiuzsorázása a legfelháboritóbb; ezeknek 150-180 forintot adnak havonta. A rabok négy akná­ban vannak alkalmazva, őket élelmiszer vásárlási lehetősé­gekkel csábítják több munkára. Ugyanis csak 100 százalé­kon felüli teljesítmény esetén vehetnek külön élelmiszert, így ezek 120 százalékos teljesítmény mellett többet keres­nek a papíron az átlagnál, de valójában csak néhány forin­tot hagynak meg nekik, a kereset nagyrészét elveszik tőlük rabtartás cimén. Sok az olyan bányász Tatabányán, akinek keresetéből levonnak 20 százalékot büntető és javitó munka cimén. Ezek állandóan éhesek. Az u n. “reformok” bevezetése óta Tatabányán nagyon megdrágult az élelmezés. Olcsó husneműt, gyümölcsízt alig látni, a bányászok nem is igen értesülnek róla, ha ezeket kis­­sebb mennyiségben gyorsan a kiválasztottak között szétmé­rik. A közönséges dolgozó kénytelen drága szalámit, csabai kolbászt s általában “minőségi élelmiszert” venni. Szalonna hónapok óta nincs Tatabányán. A zsir szagos, a kenyéren ehetetlen.” Kik nyaralhatnak ? “A bánya mintegy 10.000 munkása közül évente legfel­jebb 140-150 személy részesült nyaralási jegyekben. Még nem fordult elő, hogy a bányászok 1.5 százalékánál több me­hetett volna a balatonmelléki üdülőkbe, vagy a Márta-hegy­ségbe. Ezek is elsősorban a legjobb párttagok közül kerültek gondos kiválasztásra. Olyan bányász, aki a kommunista párt­munkában nem tünteti ki magát, hiába vár egy beutalást.” Tehát igy fest a dolgozó élete a bolsi Magyarországon.. Nyugatot, a kanadai konzervatív párt alatt született meg a CPR vonala a kanadai Nyu­gat felé. Mindkét vállalkozás gigászi munka volt a maga korában. Megalakulásakor mindkét párt nacionalis­ta programmot hirdetett. A Macdonald által vezetett konzervativek a központi kormányt kívánták megerősíteni. A liberális párt in­kább az egyes államok kormányainak hatal­mát tartotta fontosnak. Sok nézeteltérés volt Ottawa és az Ontario liberális kormány között. Azóta mindkét párt politikai céljai megváltoztak, de azért a párt mégis mindig konzervatív maradt a politikai irányban és mindig lelkes híve maradt a szabad vállal­kozás eszméinek. Sir John A. Macdonaldban s Lincoln Ábra­hámban sok közös jellemvonást fedezhetünk fel Mindketten egyszerű családból származ­tak és saját erejükből küzdötték fel magu­kat a politikai hatalomra, de egész életük­ben közel maradtak a nép egyszerű gyerme­keihez. Dal az ideeen leányról OLVASÓINK ÍRJÁK: A hamiltoni Victoria Plastic Industries Ltd. elnökétől, Siraky Józseftől kaptuk az alábbi levelet, melyet szószerint közlünk: KEDVES FŐSZERKESZTŐ URAM ! Hosszabb üzleti körutam távol tartott Hamiltontól és igy nem állt módomban az utóbbi hetekben megjelent nb. lapjait olvasni. Annál jobban megdöbbentett az utólag olvasott szomorú hir, hogy a szerkesztőséget kirabolták. Tudom, hogy az emigráns újságírás, lapkiadás útja tö­visekkel van kirakva és inkább áldozattal, mint haszonnal­­járó foglalkozás, illetve hivatás. A vezetésem alatt álló Victoria Plastic Industries Limi­ted részt kíván venni az önöket ért károsodásban, és ezen­nel felajánlunk $50.00.-t a kár enyhítésére. Fogadja Főszerkesztő Urunk ős :inte együttérzésünket és vagyok őszinte hive SIRAKY JÓZSEF elnök. Siraky József meleg érzéstől áthatott fenti levelét és a mellékelt 50 dollárt hálásan köszönjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom