Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-01 / 18. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, meiy után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. V örösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly ín the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 4 évfolyam 18 szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa Toronto, 1954 május 1 MATTYASOVSZKY KORNÉL : SPANDAU ÉS AMI MÖGÖTTE VAN... Berlin egyik régi városnegyedében, magas kőfalakkal és rácsokkal körüvett komor, szürkésvörös épület áü. Ez a spandaui fegyház. S ha az újságolvasó a berlini konferencia alatt és után arról olvasott, hogy e hírhedté vált fegyház la­kóinak enyhébb feltételű büntetést kell adni, hogy életüket könnyebbé kell tenni, akkor nyüván azt kellett gondolnia, hogy tán páirszáz súlyos politikai bűnös sorsáról van szó. Hi­szen másképen elképzelhetetlen lenne, hogy négy nagyhata­lom: az Egy esült Államok, Nagybritannia, Franciaország és a Szovjetunió követei és főbiztosai megbízást kapjanak arra, hogy négyhatalmi értekezleten döntsenek ebben az ügyben. Nos, összesen hét szerencsétlen, nyolc esztendő óta éj­jel-nappal lelkileg és idegüeg kinzott ember sorsáról van szó. Hát ekkora figyelmet érdemel hét ember élete? Hiszen a második világháború egy-egy bombatámadása alkalmával tiz perc alatt százezrek haltak meg, miként az Drezdában is történt. Igen, de a hét spandaui fogoly ügye nemcsak hét megkínzott ember magánügye, hanem mögötte leselkedik egy eltiport politikai rendszer és egy megtiport nép egykori reményeinek és vágyainak árnyéka és álma... Ebben, a megszálló hatalmak által felváltva igazgatott fegyházban: a hét fogolynak reflektorfényben kell aludnia. Kétóránként ébresztik őket, hogy élnek-e még s nem követ­tek-e el öngyilkosságot. Kórházi ápolásban betegség esetén sem részesülhetnek, látogatót nem fogadhatnak, levelet és csomagot nem kaphatnak s ha meghalnak, úgy hozzátarto­zóik nem kapják meg az elhunyt földi porhüvelyé^, azt isme­retlen helyen elégetik- Nem csoda, ha ezek a foglyok nem is emberek már, hanem inkább élő-halottak. Nem csoda, hogy egyikük, a volt birodalmi gazdasági miniszter Funk már többizben idegösszeroppanást kapott s a többiek pedig bete­gen, súlyos betegen és apatikusan viselik sorsukat... A közvélemény évek óta szorongó aggodalommal figye­li ezeknek az embereknek a sorsát. A németeknek ökölbe­szorul a kezük, ha ezt az embertelenséget hallják és olvas­sák. Hiszen ezt a hét embert még csak nem is tehették és tették felelőssé olyan bűncselekmények miatt, mint aminők­ért például Himmler helyettesét Kaltenbrunnert, vagy a koncentrációs táborok SS parancsnokait felakasztották. Né­met vélemény szerint a megszállás legfájóbb és legsötétebb pontja a hét spandaui fogoly embertelen sorsa. A nagy nürnbergi, a háborús bűnösök felett Ítélkező­­perben, 1946. október hó 1-én életfogytiglani fegyházra Ítél­ték: a ma 59 éves Hess Rudolfot, Hitler helyettesét, a ma 63 éves Funk Walter volt birodalmi gazdasági minisztert, a ma 78 éves Raeder Erich vezértengernagyot, húsz évi fegy­házra ítélték: Speer Albert haditermelési minisztert, (ma 49 éves!), a ma 46 esztendős von Schirach Baldur ifjúsági ve­zetőt, tiz évi fegyházra Ítélték a ma 81 éves, súlyos beteg bá­ró Neurath Constantin volt külügyminisztert, aki egyidőben Németország budapesti követe volt és Dönitz Károly vezér­tengernagyot, aki Hitler halála után annak utódja lett, s aki az emlékezetes ajánlatot tette a nyugati szövetségeseknek, hogy: Németország hajlandó kapitulálni a nyugati nagyha­talmaknak, de folytatja történelmi hivatását: tovább küzd a Szovjetunió ellen, amig annak csapatait ki nem űzi Német­országból, Középeurópából s a Balkánról... Nos, ennek a hét embernek a sorsát tette szóvá maga Adenauer dr. kancellár és büntetésük enyhítését kérte a nyugati hatalmak külügyminisztereitől. Most vagy tiz nap­ja tárgyalnak a négy nagyhatalom képviselői arról, hogy a spandaui foglyok élhetnek-e a jövőben olyan “jól”, mint a világon mindenütt általában a fegyencek élnek, vájjon meg­­érdemlik-e azt a börtönsorsot, a fegyházak szabályainak azt az alkalmazását, azt a “kedvezményes” elbánást, ami minden kasszafurónak, betörőnek, rablónak, kéjgyilkosnak minden további nélkül kijár. Kórházba kerülhetnek-e, ha súlyosan betegek, fogadhatják-e időnként hozzátartozóikat, kaphat­­nak-e ezután levelet és csomagot s ha meghalnak, megkap­ják-e hozzátartozóik holttesteiket? Fischmann Jakab londoni polgár mindenesetre röpirat­­ban tiltakozik ellene- Vad dühvei, követeli, hogyha ezeknek a “gonosztevőknek” valamelyike meghalna, úgy Göring sor­sára kell jutnia, vagyis: a holttestet el kell égetni és a ham­vakat a világ négy tája felé kell szétszórni... Ez hát a spandaui probléma. Nem politika ez már, több annál. Ajz embertelenség, a kőbaltás törzsi bosszuállás mér­kőzik a maradék humanizmussal. De ami Spandau mögött negyvenkilencmillió német lelkében izzik, az könnyen tüzzé lángolhat, ha a világ sorsáért felelősök nem ügyelnek a túl­feszített húr szabályaira... VILÁGPOLITIKA s KÁOSZ A VILÁGPOLITIKÁBAN Hosszú idő óta nem volt a világpolitika olyan zűrzavaros állapotban, mint most, a genfi nemzetközi konferencia megnyitása­kor. A zavar és általános kapkodás számta­lan okból ered, amelyek azonban mind e­­gyetlen főokra vezethetők vissza és ez az, hogy az UNO (Egyesült Nemzetek Szerve­zete) nem képes betölteni azt a nemzetközi hivatását, amelynek céljából megalakult. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alá­írói azt remélték, hogy az egyes országok közötti politikai és gazdasági nézeteltérések konferenciákon megoldhatók lesznek, s hogy az UNO biztonsági tanácsa elegendő hata­lommal is fog rendelkezni arra, hogy a kon­ferenciák határozatait végrehajtsa. 1945- ben, a II. világháború győzelmes befejezési; után a vezető politikusok őszintén meg vol­tak győződve arról, hogy az UNO nemzetek­­feletti tekintélyét nemcsak a kisebb orszá­gok, hanem a nagyhatalmak is él fogják is­merni, határozatainak mindenki engedelmes­kedni fog és ezzel lassan a múlt emlékei kö­zé fog sülyedni az oktalan, szélsőséges so­vinizmus, amely évszázadokon át a legtöbb háborúnak és tragédiának okozója volt. Az UNO alapgondolatainak egyike: hogy t. i. a nemzetközi problémák nagyrésze kon­ferenciákon is megoldható, a gyakorlatban ugylátszik bevált. Láthatjuk, hogy bár az UNO keretein kívül, de mégis a zöld asztal­nál találkoznak a legelkeseredettebb ellen­felek is és ha a sok beszédnek és érvelésnek nincs is sok gyakorlati eredménye, annyi mégis bizonyos, hogy tisztázza az ellentéte­ket és hogy addig, amig a konferenciák foly­nak,. nem tör ki a világháború. S bármeny­nyire gyerekesnek hat, hogy könnyelműen örülünk minden további napnak vagy hónap­nak, amelyet még békében élhetünk le, az ilyen elodázásnak, mélyreható következmé­nyei lehetnek. Mert például ilyen huza-vona időszakban született meg a hidrogénbomba is, s nincs kizárva, hogy ez a sátáni harcesz­köz — vagy talán valamelyik még borzalma­sabb utóda — elő fogja idézni a világ veze­tőinek lelkében azt az üdvös félelmet, a­­melytől mindenesetre több hatást lehet vár­ni, mint az ideálisan hangzó hipokrita frá­zisoktól. Az UNO másik alapgondolata azonban, hogy a konferenciák határozatainak betar­tását majd valamilyen nemzetekfeletti köz­ponti tekintély — akár fegyveres, akár er­kölcsi tekintély — képes lesz biztosítani, egyelőre hibásnak bizonyult. S ezért a nagy és középhatalmak valamint a kis országok szerződések hálózatával próbálják biztosíta­ni jövőjüket. Az egyik ilyen szerződés komplexum az Északatlanti Egyezmény, amely az Atlanti Óceán két partján fekvő országokat kívánja biztosítani kifejezetten a szovjet fegyveres támadásával szemben. Arra jó volt ez az e­­gyezmény, hogy a szovjet további térhódí­tásait Európában egyelőre feltartsa, de aki azt hinné, hogy ez az egyezmény az aláíró nyugati hatalmak egységes frontját bizto­sítja a vörösökkel szemben, az nagyot csa­lódna. Mert például Franciaország — ame­lyet pedig éppen a legelső sorban véd az E- gyezmény — három éve megakadályozza az Európai Védelmi Közösség megalakulását, amely pedig az Északatlanti Egyezmény leg­főbb hadereje kellene, hogy legyen. Ugyan­ezen ok miatt Németország, amelynek a leg­főbb szüksége van adott esetben a NATO védelmére, nem lehet tagja az Egyezmény­nek. Másrészről például Anglia a most folyó Indokínai háborúban nem hajlandó (egyelő­re) fegyveres segítséget nyújtani a szoron­gatott Franciaországnak azért, mert az in­dokínai terület nem tartozik az atlanti vé­delmi egyezmény keretébe. Ez igaz, de mi­után a bolsevizmus egyetlen közös ellenség, a természetes az volna, hogy a bolsevizmus ellen szövetkezett hatalmak egységesen lép­nek fel, minden kommunista támadással szemben. De az Egyesült Államok sem veszi teljesen komolyan a Franciaországgal kötött kölcsö­nös katonai szerződést, mert ha komolyan venné, nyomban teljes harci erejét be kelle­ne vetnie Vietnamban, ahol a szövetséges Franciaország területe és katonái ellen bol­sevista támadás folyik. S hiába jelentette ki Eisenhower és Dulles, hogy az USA hadse­reg azonnal teljes erejű megtorlással fog fe­lelni minden bolsevista támadásra, a világ bármely pontján, ha az első próbánál már — józan politikai meggondolások alapján— megtorlás helyett várakozó álláspontra he­lyezkednek. Abból a célból, hogy az Egyesült Államok­nak, mint a világ legnagyobb hatalmának, jó oka legyen az ázsiai kommunistaellenes harcba beleavatkoznia, most van megalaku­lóban a SEATO, amely a NATO-hoz hason­lóan a Csendes Óceán partjain érdekelt or­szágokat fogja kölcsönös katonai egyezmény­be foglalni- Ennek a SEATO-nak tagja lesz Franciaország, Anglia, Ausztrália, talán Kanada is, úgy, hogy ez ki fogja kapcsolni a politikai huzavona lehetőségét olyan ese­tekben, mikor azonnali katonai akcióra van szükség. Másrészről az ázsiai államokat katonai szerződések láncolják az USA-hoz is. így Pa­kisztán, Törökország, Irak és valószínűleg nemsokára Irán is légi- és katonai bázisokat és katonákat fognak adni a bolsevistaellenes ázsiai fronthoz. Igen, de felmerül a kérdés: mikor áll be az a helyzet, amely a fegyveres beavatkozást el kerülhetetlenné teszi? Például fennállté ez ma Indokínában? A közép- és kishatalmak erre azt fogják mondani: nem áll fenn. És ennek hangsúlyozása céljából — a bolsevis­ta haderőtől való félelmükben — Colcmbó­­ban összehívtak egy ázsiai konferenciát, a­­melyen India, Burma, Indonézia, Pakisztán és Thaiföld vesznek részt. A konferencián egy egységes semleges blokkot akarnak ki­alakítani, amely nem kommunista és nem nyugat-barát. A blokk ereje egyedül a sem­leges magatartásban állana, mert katonai hatalmuk ezeknek az országoknak nem na­­gyop van. De kérdéses: lehet-e egy feltétle­nül semleges blokk tagja az a Pakisztán, a­­melyet egyúttal katonai szerződés köt Ame­rikához? Vagy az az Indonézia, amelyben a kommunista partizánokat kizárólag az an­gol hadsereg verte le és tartja féken? Vagy az a Burma, amely a maholnap talán már kommunistává váló észak-Vietnammal hatá­ros? Ugyanennyire kérdéses azonban az is, hogy a bolsevista csatlósállamokat adott esetben milyen mértékben segítené meg egyrészt a Szovjet, másrészt Kina? Az Északkoreai vö­rös kormány például abban a határozott hit­ben támadta meg Délkoreát, hogy annak el­foglalására abszolút segítséget kap, — s mégis ma az a helyzet, hogy boldogan elfo­gadna egy olyan békét, amely az előző álla­potot tartja fenn. A szovjet — ha meg akar­ta volna kockáztatni a világháborút — ter­mészetesen győzelemre segíthette volna Északkoreát, de nem tette. — S ugyanígy áll az ügy Vietnamban is. A kínai hadsereg — ha akarna — könnyen lerohanhatná Vi­etnamot, Burmát és Thaiföldet is, — de ez persze kirobbantaná a harmadik világhábo­rút. Ezért inkább hagyják veszni a sokszáz­ezer bennszülöttet — semmiért — és meg­elégednének a genfi konferencián valami re­latíve sovány eredménnyel is. Van-e ebből a káoszból kiút? A feleletet a közel jövő adja meg .. 6ENFI KONFERENCIA KÉT ELSŐ NAPJA A genfi konferencia első napja meglepően barátságos hangulatban telt el. A kommunisták — várakozás ellenére— nem időztek a forma-kérdéseknél tulsoká, hanem elfogad­ták, hogy a konferencián az elnöki szerepet váltakozva tölt­se be Eden, Molotov és a Thaiföldi kiküldött. Dulles amerikai külügyminiszter arról értesítette a ki­küldötteket, hogy kormányának kívánsága az, hogy a koreai kérdést tárgyalják előbb. A francia küldöttség azonban fel­tétlenül az indokinai kérdést akarja először felvetni és Bi­­dault francia külügyminiszter ezzel a céllal fel is kereste Mo­­lotovot. Bidault látogatása után Molotov értesítette Dullest, hogy sürgősen tárgyalni kíván vele. Lapzártakor érkezett jelentéseink szerint a franciák el­­ívileg hajlandók volnának elfogadni Indokína kettéosztását, ha ezzel a teljes kérdést véglegesen meg lehetne oldani. Ál­lítólag Nagybritannia és az Egyesült Államok is hajlandók volnának ilyesféle megoldáshoz hozzájárulni, ha az uj hatá­rokat a Szovjet is garantálná- Másrészről érkezett hírek sze­rint azonban az ausztrál és az ujzélandi delegátus kijelen­tette, hogy az ő országaik hajlandók a franciáknak segítsé­get nyújtani, s L. Pearson kanadai külügyminiszter is tett olyan kijelentést, hogy bár kanadai csapatok Indokínában való bevetéséről nincs szó, de a jövőben erre esetleg sor ke­rülhet. Az indokínai kérdés további alakulása ügyében tehát még korai volna jóslásokba bocsátkozni. AZ ANGOL KIRÁLYNŐ ADENBEN Erzsébet angol királynő világkörüli útja során Adenbe érkezett, ahol hatalmas, sokszínű üdvözlő tömeg ünneplését fogadta. A királynő erősen lefogyott az utóbbi hónapokban. A kairói rádió felhívása, amely az arab népeket arra szólí­totta fel, hogy bojkottálják a királynő látogatását, ered­ménytelen maradt. A rekkenő hőség ellenére (Aden a világ legmelegebb pontja) óriási, lelkes közönség jelent meg, hogy a királynőt láthassa.-------------------------------------------------------------------o---------------------------------------------------—— RITA HAYWORTH ANYASZEREPBEN A sokféleképen hires Rita Hayworth filmszinésznőt a New York-i polgári bíróság felmentette az alól a vád alól, hogy elhanyagolja gyermekeit, és mindkét gyermekét, az Orson Welles filmszínésztől származó kilencéves Rebeccat és a nábob Ali Khántól származó négyéves Yasmint meghagyta a szép mama gondozásában. Rita Hayworth ezt a kedvező határozatot negyedik fér­jével, Dick Haymes bárénekessel ünnepelte meg. BARRATT O’HARA KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A VASFÜGGÖNY MÖGÖTTI NÉPEK HELYZETÉRŐL Az amerikai képviselőház nemrégiben meghosszabbítot­ta a Katyni Tömegmészárlást Kivizsgáló Bizottság működé­sének hatályát. Mint ismeretes, az amerikai kongresszusi bi­­jzottság minden kétséget kizáró módon megállapította, hogy i a tízezernyi lengyel katonatisztet a szovjetorosz hatóságok utasítására az MVD osztagai végezték ki. O’Hara képviselő a bizottság működésének megújításával kapcsolatban be­szédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy a bizottság mű­ködésének folytatása biztosítja a Vasfüggöny mögötti sza­badságszerető népeket, hogy a szabad világ nem felejti el őket- Milliókat töl^ el reménnyel és bátorsággal ez a tudat és megerősíti őket a kommunizmus ellen folytatott küzdel­mükben. O’Hara képviselő megállapította, hogy a bizottság működését kiterjesztő határozat leszögezi: a kommunisták kegyetlen gaztetteket követtek el Lengyelország, Magyar­­ország, Csehszlovákia és a balti államok népei ellen.---------------------------------o-------------------------------­NINCS ENNIVALÓ A VASÚTI ÉTTERMEKBEN MAGYARORSZÁGON------------o-----------­A budapesti rádió legutóbbi jelentése keserűen teszi szóvá, hogy az utasok hiába szállnak ki az állomásokon, hogy a vasúti éttermekben ehessenek, mert ott “kiflin és bo­ron kívül mást nem vásárolhatnak...” Mindezen felül piszko­sak és elhanyagoltak az éttermek. Az egykor hires magyar­­országi vasúti éttermek példátlan lezüllesztése már csak az­ért is meglepő, mert ezek a rendszer kirakat intézményei kö­zé tartoznak, mivel az itt uralkodó állapotokat a külföldi­ek is észlelhetik. Ha már itt sincs ennivaló, akkor vájjon hol van... ? A választ könnyű megadni, mert a dicső, nagy Szovjet­unióba szállítják az élelmiszereket, hogy a ‘tovaris’ elvtársak még véletlenül se éhezzenek meg, mert üres gyomorral még­sem lehet akkorákat hazudni, mintha tele a “bendő”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom