Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-17 / 16. szám

KANADAI MAGYARSÁG 5 1954 április 17 Megnyílt Toronto első magyar CUKRÁSZÜZEME 33 Kensington Ave. Telefon: EM-8-3280 Toronto. óhazai torták, sütemények, krémesek, Rigó Jancsik, bécsiszeletek stb. *UVVVVWVVAVWSJWLWV,«WJWJWWSAWVWWWAWWVWVWVWVlWVWVlWWWVVVWJr BÁRMILYEN TORTA KÍVÁNATRA HÁZHOZ SZÁLLÍTVA $1.60 Minden magyar vevőmnek 5 százalék engedményt adok. Tulajdonos: RÁCZ LÁSZLÓ, a Royal York volt cukrásza. — Szállítunk Oshawába és Hamiltonba Is. — Magyar vagy? Akkor magyartól vásárolj! iiy BUJDOSÓ LEXIKON AZ ARAB LIGA A Ligához ma a következő 8 állam tartozik: Egyiptom, Irak, Jordánia, Libanon, Libia, Saudi-Arábia, Szíria és Ja­­men- — Az 1954 januárjában tartott kairói tanácskozásokon felmerült az a terv, hogy a Ligához tartozó államok egy kö­zös külügy, gazdasági, pénzügy és oktatásügy minisztériu­mot elakitsanak s hogy az arab államokat a külföldön egy diplomata képviselje. Az arab magatartást erősen Nyugat ellen formálta Iz­rael állam megteremtése. Alig kétséges, hogy az arabok mindent elkövetnek, hogy Izrael államot megszüntessék. Az európai zsidókat vissza akarják telepíteni, a palesztiniaia­­kat pedig mint kisebbségi jogokkal biró népcsoportot akar­ják kezelni. — A kibontakozást nehezíti az a körülmény, hogy egyelőre másfél millió zsidó könnyebben és hamarabb kap US. segítséget, mint a 40 millió arab. A tagállamok belső felépítés és (gazdasági) elrendezett­ség tekintetében a fejlődés különböző fokát mutatják, ami sokszor földrajzi elhelyezkedésüknek is betudható. Az arab lélek azonban mindenütt ugyanaz: az egyén sorsa belenőtt az időtlenségbe, s ha az egyes embernek vagy akár egy nem­zedéknek sem sikerült valamit megoldania, az korántsem jár olyan csüggesztő hatással reájuk, mint pl. a nyugati emberre. Az arab nép sorsát és törekvéseit mindenkor meghatározta interkontinentális helyzete, amely egyszersmind megmagya­rázza jelentőségét is. ELŐFIZETŐINKHEZ! Tisztelettel kérjük azon olvasóinkat, akiknek az előfize­tése lejárt, hogy sziveskedjenek azt megújítani és a lap elő­fizetési árát hozzánk beküldeni, mert a lap előállításával járó kiadásaink a közelmúltban jelentékenyen emelkedtek, s igy a lap küldését kénytelenek vagyunk mindazon előfizetőink részére beszüntetni, akik egy hónapnál többel hátralékban vannak. Lapunk évi előfizetési dija $5.00, félévre $2.75. Kiadóhivatal A HŐSÖK NEM BESZÉLNEK IRTA: GARAMI ANTAL (Afrika) Szombattól, 1954 április 17-étől szerdáig, április 28-ig naponta 6.30 és 8.30-kor. Szombaton 2.15, 4.30, 6.45 és 9 órakor. ICH HAB’ MEIN HERZ IN HEIDELBERG VERLOREN (Heidelbergben veszítettem el a szivemet) ANGOL FELIRATOKKAL! POMPÁS KÍSÉRŐ MŰSOR! A film a szegény kis zongoristanő és a gazdag ausztráliai fiatalember szerelmi románca, mely Heidelberg, a bájos ódon egyetemi város falai között szövődik. A hires heidelbergi diákélet, egy szüreti mulatság vidám forgataga, kedves muzsika, a történet romantikája és aranyos humora szórakoztató élményt jelentenek min­denki számára. Főszereplőik: Eva Probst, Adrian Hoven, Paul Hörbiger és mások. POMPÁS KÍSÉRŐ MŰSOR. POMPÁS KÍSÉRŐ MŰSOR. W. HARRIS BEVÁNDORLÁSI ÉS ÁLLAMPOLGÁRSÁGI MINISZTER SAJTÓELŐADÁSA MEGTALÁLTÁK A MOOSE JAW-BAN LEZUHANT REPÜLŐGÉP EGYIK SZÁRNYÁT HA lapunkkal meg van elégedve, mondja el másnak is. HA panasza van azt csak velünk közölje-Közelebbi felvilágosításért forduljon: ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 A miniszter utána válaszolt az újságírók által feltett sokféle kérdésre. Az értekezlet végén minden megjelent újságíró meggyőző­dött arról, hogy Harris miniszter valóban W. Harris miniszter április 8-án idegen- °szinte barátj'a és, TM&rtö támogatója min­­nyelvü sajtó képviselői számára nagyszabá- en Vionnan ^vándorolt kanadainak, su előadást tartott a torontoi sajtóklub he­lyiségében. A miniszter általános tájékozta­tót nyújtott a kormány álláspontjáról a be­vándorlással kapcsolatban. Egyebek között kijelentette, hogy május hó folyamán fog Kanadába érkezni az egymilliomodik beván­dorló a háború vége óta. Nagyszerű megle­petés volt a kormány számára — mondot­ta a miniszter — hogy a most bevándorlóit lakosság annyiféle foglalkozású és nagyrészt annyira képzett és művelt rétegekből tago­zódik. — A kormány tudatában van annak, hogy a bevándoroltakhoz elsősorban a saját anyanyelvükön kell szólni, s ebből a célból a mostaninál fokozottabb mértékben fogja az idegennyelvü kommunistaellenes sajtót fel­használni. — Felhívta továbbá a miniszter az újságírók figyelmét, hogy a kormány nagy súlyt fektet arra, hogy a bevándorlók az an­gol nyelvet minél jobban elsajátítsák. — Mint ismeretes, az elmúlt csütörtökön Moose Jaw-ban (Saskatchewan) lezuhant a Trans-Canada Airlines North Star nevű utasszállító repülőgépe. Ennél a szerencsét­lenségnél, amelynek 31 utas és 4 főnyi sze­mélyzet esett áldozatául. A felelősség egy katonai repülőgépet terhelt, mely gyakorla­tozás közben összeütközött az utasszállítóval. A gép roncsait az egyik lakóházban találták meg, amelyet a baleset teljesen szétrom­bolt. Most találták meg az egyik hiányzó szárnyat, majdnem egy mérföldnyi távol­ságban a többi darabtól. Rendelje meg lapunkat Ön is. Évi előfizetési ára $5.00. Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák Dal az idegen leányról sorban, az alkonyat aranyló mámorában a férfias vőle­génnyel szemben mégis megfelelően hangzott. S most ennek az értelmét kellett megmagyaráznom. Nem volt éppen könnyű kérdés. Sajátosan magyar fogalmat kellett idegen nyelvre átültetnem s ez csak bo­nyolult és kínos körülírásokkal volt lehetséges. Mégis örültem neki. Boldoggá tett, hogy Neut éppen a magyar­ság lelke érdekli legjobban. — Ennek a kifejezésnek gyökere — kezdtem ciga­rettára gyújtva — mélyen visszanyulik a magyarság ősi életébe. Már legelső Írásos feljegyzéseink szerint is a magyar asszony “urá”-nak szólította házastársát s en­nek megfelelően a férfi “feleségem”-nek az asszonyt. Nemzetem pogány korában is egynejü és egyistenhivő volt. Nem volt könnyen felbontható demokratikus szer­ződés. Bár akkor még nem volt ritka eset a nőrablás, de ha a nő szabadon választhatott, nem ment olyan férfihez, akit nem tudott becsülni, akire nem tudott felnézni, aki­ben fajtája vitézsége, áldozatkészsége nem volt oly fo­kú, hogy őt az rajongásra ne késztette volna- A férfi sem vett el olyan nőt, akit ne becsült volna, aki nem volt sze­líd, dolgos és gyermekszerető. De ha olyan nőre bukkant, aki megfelelt ezeknek a szempontoknak, azt annyira meg­becsülte, hogy minden szellemi- és anyagi javát becsüle­tesen megosztotta vele. Innen származik a “feleség” szó. Az már csak természetes viszonzás volt a magas piedesz­­tálra emelt és megbecsült nő részéről, hogy,életének és családjának feltétel nélküli, áldozatos biztositóját ra­gaszkodásból és szeretetből “urá”-nak ismerte el. Ez az ősi szokás ma is általános Magyarországon és nagyon szépen beleillik a kereszténység fenkölt eszméibe. — Úgy látom — szólt közbe Neu—hogy hazád nem lenne alkalmas médium a feminizmus számára. — Nemcsak a feminizmusnak, de minden hozzá ha-Amikor hálás, meleg pillantással jóéjszakát kívánt s kiment, nem is tudta, hogy még az ügyészemet is le­győzte. — 134 — X. Másnap reggel áthatolhatatlanul zuhogó eső miatt órákon át vesztegeltünk a történelmi levegőt árasztó, kedves, ódon kisváros ónkarikás ablaku vendéglőjében. A Szent Antal hajviseletű, kopasz, kövér, kedélyes tulaj­donos tiszta fehér kötényben tipegett ide-oda. Maga hoz­ta asztalunkhoz a vaskos, évszázados kőkupákban habzó, jéghideg Paracelzus sört. Nekem kapóra jött ez a várakozás. Előző este képtelen voltam befejezni égetően esedé­kes regényrészletemet, s itt folytattam. Neu ugyan sze­retett volna beszélgetni, de hogy eszébe juttattam erre vonatkozó korábbi Ígéretét, nem tett ellenvetést. Nézte, hogyan gondolkodom, hogyan merengek, hogy beleringassam magam a regény hangulatába s vé­gül hogyan kopogok a kis Írógépen. Már készen voltam, de az eső nem akart elállni. Neu megkért, hogy olvassam fel, amit Írtam, olvas­sam magyarul, meg fogja érteni, s ha valamit nem ért, úgyis megkérdezi. Készséggel vállalkoztam, hogy fordítást rögtönzők, de hogy magyarul felolvassam, azelől kitértem. Hiszen szépen haladt ő a magyar tanulásban, de ott még nem tartott, hogy egy regényrészletet összefüggően megér-I — 131 — Mély tisztelettel és hálával ajánlom ezt az írást minden kanadai magyarnak. Főleg azoknak, akik újság és könyvakció keretében segítik a magyar légiósokat. (G. A.) Egy forró nyári délután Toulon kikötője megtelt bú­csúzokkal- Hajónk: az öreg NANTES Saigon felé készült, I hogy erősítést vigyen a francia csapatoknak. Az indulás pil­lanatában mindenki a fedélzeten volt. Lenn a parton felcsen­dültek a Marsellaise akordjai és mi némán tisztelegtünk a francia zászló előtt. — Aurevoir!... — intettek búcsút a touloni leányok és lobogtatták a zsebkendőiket. Minden légiós szive megdob­bant. Mi magyarok elveszített Szülőhazánkra gondoltunk, ['azután mi is integettünk, fájón, s talán kicsit kétségbeeset­ten is, mert tudtuk, hogy egy ismeretlen pokolba megyünk, ahonnan talán nem lesz visszatérés. Azóta sokszor visszagondoltam a touloni búcsúra. És ilyenkor az is eszembe jutott, hogy talán rosszul tettem, hogy valamelyik tengerentúli befogadó állam helyett az in­dokinai poklot választottam, mert azok közül, akik Brémá­ban, Genovában, vagy Le Havréban hajóztak be, sokan már bizonyosan komoly egzisztenciával rendelkeznek. Főként akkor jutott eszembe ilyesmi, amikor napokig meneteltünk tikkasztó hőségben, vagy éjszakánként őrséget állottam a bunker tetején. De akkor is eszembe jutott ez a kínzó gon­dolat, amikor a haifoni hadikórházban egy sebesült bajtár­samat kerestem. Beszélni akartam vele, de egy szigorú fő­orvos azt mondta, hogy ne fárasszam a beteget, mert ment­hetetlen. És én egy óvatlan pillanatban mégis belopództam hozzá és beszéltem neki a Városmajorról, meg egy budai is­koláról, ahová együtt jártunk éveken keresztül- ő csak mo­solygott a szentek mosolyával, de nekem valami összeszori­­totta a szivemet, amikor a bucsuzásnál azt suttogta felém: — tartsatok össze fiuk, mert olyan kevesen vagyunk magya­rok! Nemsokára menekülnünk kellett. Caobant és Langsont kiürítettük, s egyetlen ruhában Hanoi felé gyalogoltunk. Élelmiszerünk már a második napon elfogyott, de azért men­tünk rendületlenül. Talán a negyedik napon történt, hogy elfogott a trópusi láz, de összeszoritott fogakkal mentem to­vább a többiekkel. Lázas fejjel akkor arra gondoltam, hogy nemcsak azok a hősök, akik meghaltak Lansonnál, vagy az R. C. 6.-nál, hanem azok, akik itt menetelnek velem együtt és már három napja nem ettek, nem ittak, nem aludtak. És ott lázas fejjel eszemben jutott egy angol regény, amiben azt olvastam: “a hősök nem beszélnek”. S ahogyan végignéz­tem azokon a fáradt, izzadt arcokon, egyszerre nagyszerű ka­tonának éreztem magamat, mert a szám akaratlanul is azt motyogta: “a hősök nem beszélnek. .. ” Igen, a légiósok nem beszélnek. De annál többet beszél­nek helyettük olyanok, akik ma Amerikában, vagy a német­­országi Free Europe rádiónál ülnek és várják a pálfordulást. Ma azok beszélnek a hősök helyett, akik csak rágalmazni és gyűlölködni tudnak- Uj világot akar építeni mindegyik és ezt gyűlöletből akarják felépiteni. Vájjon milyen lehet majd egy olyan világ és benne egy olyan ország, amit gyűlölet­ből építenek ujá? A magyar emigráció dicső patríciusait bizonyára nem érdekli, hogy az ausztriai lágerekben, altersheimokban és egyéb nyomortanyákon mit esznek az öreg favágók, vagy a magukkal tehetetlen, aggastyán magyarok. Az sem érdekli őket, hogy ha honvágy gyötri az Indokínában harcoló ma­gyar légiósokat, szabad idejükben leülnek a tengerpartra és arra gondolnak, hogy egy-egy édesanya túl a Vasfüggö­nyön most biztosan kenyeret süt, ha van miből és munka köz­ben sűrűn hulló könnyei szétperegnek a cipón. De a kemény­szívű légiós-katonák sokszor gondolnak arra is, hogy a régi iskolatársak valahol a szibériai hómezőkön menetelnek egy piszkos láger felé, ahol nem ölelő karok várják őket, csak egy ócska prices és két törött ablak. És azon a két ablakon keresztül kiláthat az ember a drótkerítésig. Mindez azonban nem érdekli a római patríciusok szellemi utódait, mert az ő istenük a pénz és az üzlet. ♦ * * Ma ismét levelet kaptam Indokínából. Egy barátom Ír­ja, hogy a legtöbb újságot Kanadából kapják a magyar fiuk. De talán idézek egy-két sort az egyszerű, gyűrött levélből: “Éppen operációról jöttünk meg, amikor kezembe nyomtak egy csomó újságot. A borítékon kanadai bélyegek voltak, de a feladó nem irta rá a címét és igy meg se köszönhettem. Látod pajtás, ezek az igazi magyarok. Ha irsz a barátoknak, köszönd meg az újságokat és ird meg nekik, hogy a légiósok nem felejtenek! • " A légiósok nem felejtenek... MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. ---------------o--------------­A torontói CKFH rádióállo­más a 140-es hullámhosszon minden szombaton délután 4 órától fél 5-ig magyar műsort sugároz. Bemondó : Nyári Nagy Mihály-Cim: Hungarian Souvenir 11 Braenar Ave., Toronto. Kellemes Húsvéti ünnepeket kiván minden kedves magyar vendégének a “CSÁRDA ÉTTEREM” Buklin Gáborné és a “Csárda” zenekara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom