Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-10 / 15. szám

KANADAI MAGYARSÁG

2

1954 április 10

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto.

Telefon: EM-3-7678.

Laptulajdonos-f őszerkesztő:

KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent.

Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25.

Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon.

Valaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk !

Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzínk meg és nem küldünk vissza.

CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Editorial and Business Office :

362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada.

Tel.: EM 3-7678

Subscription Rates : One Year $5.00 Six Months, $2.75. 6CCBOoscccoscoaocccoosooaocoapo8oa&860oascooeosec

A TEMPLOMÉPITÖK

Van itt Torontoban egy kis lelkes gárda, amelyről sokan semmit sem tudnak, pedig megérdemelnék, hogy munkájukra felfigyeljen Kanada magyarsága. A kis gyülekezethez mindössze 30-40 család tartozik, vagy talán még annyi sem, és mégis csodálatos az a munka, amelyet eddig elvégeztek. A Független Magyar Református Egyház tagjai — mert hisz őróluk van szó — lelkészük segítségével, saját erejükből megvásároltak egy hatalmas ingatlant, templom, illetve kulturház céljára. Az épület átalakítási munkálatait most önállóan végzik esténként, napi munkájuk után. Ebben az igyekezetben is előljár lelkipásztoruk, aki ácsot, kőművest | megszégyenítő szakértelemmel bontja és épiti fel a falakat a célnak megfelelően. Nincs ebben a kis közösségben gyűlölködés, nem bántják egymást, hanem dolgoznak, lelkesen, odaadóan, önfeláldozóan. Valószínű, hogy ez a lelkesedés elsősorban abból származik, hogy a templomukat önmaguknak épitik, mert hiszen egyházuk független minden idegen befolyástól, ellenőrzéstől. Senkinek sem tartoznak felelősséggel, csak Istenüknek és önmaguknak.

Mi a lapunk megjelenése óta röntgen-szemmel figyeljük Ontáriószerte az egyházak és egyesületek keretében élő magyarság életét. Látjuk, hol vannak bajok, amelyek orvoslásra szorulnak, és hol folyik olyan munka, amelyből példát lehet meríteni, örülünk, hogy ez a kis gyülekezet, amely a legkisebb egyházközség talán egész Kanadában, szép, nemes munkájával kiérdemli dicséretünket és az egész magyarság elismerését. Mi leszünk a legboldogabbak, ha majd másoknál is tapasztalni fogjuk ezt a szép, igazi magyar szellemet és ígérjük, hogy az elismerést e lap hatalmas nyüvánossága előtt nem fogjuk megtagadni egyetlen olyan közösségtől sem, amely munkájával azt kiérdemli.

KANADAI

REJTELMES ROBBANÁSOK A HYDRO ÁRAMFEJLESZTŐJÉBEN------------o-----------A Hyro elektromos művek Toronto, Unwin Ave. 11. alatti modern áramfejlesztő telepén az elmúlt héten óriási robbanás történt, amely 800 ezer dolláros kárt okozott és majdnem tönkretette az egész telepet- A robbanásnak az oka a multheti feltevések szerint a hűtőberendezés hidrogénvezetékében beállott hiba volt. Április 5-én azonban újabb robbanás történt ugyanazon a telepen, úgy hogy most a szabotázs gyanúja is felmerült.--------------------o--------------------------------------------0-------------------AZ EZÜSTHAL-FOGÁS IDÉNYE------------o-----------A Nagy Tavak világában március vége s április eleje a smelt (ezüst hal) halászat ideje. Ezt a kicsi, húsos halat először 1906-ban a michigani Crystal Lake-ben honosították meg, hogy a lazac eledeléül szolgáljon.

A torontoi halász-vadász szakértő, Bob Tumbull szerint a létező legbutább hal. Szinte vödörrel lehet kimerni, mikor szürkületkor ívásra mennek. Jóformán akármit használhatunk “csalétekül”. Vödör, vagy bődön csak úgy megteszi, mint drótháló. S mikor az ívás ideje eljön tiz s százfontjával is kifoghatok.

A felső tavakban: Michigan, Huron, Superior nagyobb számarányban fordulnak elő, mint a Lake Erie, vagy a Lake Ontarioban.

A többi tóba is eljutnak. 1937-ben mutatkoztak először a Lake Eriében, a Lake Ontarioban. Merítő háló segítségével is hatalmas mennyiséget lehet fogni, ha megvárjuk, mig az ár a partra, vagy gátra dobja őket.

Mr. Tumbull elkészítésükre a következő tanáccsal szolgál- Annyit tisztítsunk meg, amennyit enni akarunk. Szárazra törülve, mindkét oldalon sózzuk be. öt percig a sóban áztatva tegyük forró, zsírozott sütőbe. Mindkét oldalukon kb. 10-15 percig süssük, mig csak ropogós, barnás holyagozódást el érnek. A tálalóedénybe csúsztatva a sütőből a zsírt rácsöpögtetjük, s vágott petrezselyemmel, citromszelettel szórjuk meg. A sütőből kikerültekor azonnal fogyasszuk el, ekkor a legizletesebb.

AZ ÉSZAK GONDTALAN RÁDIÓÁLLOMÁSA ---------o--------A kanadai északon hat nem kereskedelmi jellegű rádióállomás van. Berendezésüket a Royal Canadian Corps of Signals (távirászok) bocsájtóttá a műkedvelő leadó-személyzet rendelkezésére, kik munkájukért csak a jól végzett munka erkölcsi sikerét élvezik. Közösségi szolgálatként tartja nyilván

NOTESZ

a leadókat a Department of National Defense s a Canadian Broadcasting Corporation. Az állomások a yukoni Dawson City-i, s Whitehorse-i, a manitobai Churchill-i, s a Mackenzie River-i Aklavik-i leadó, továbbá a Northwest Territories-hez tartozó Hay River-i s Yellowknife-i. Ezek közül az utóbbi a legnagyobb.

Az állomás vezetése nyolc helybeli lakos kezében van, kiket évente jelölnek ki, választanak meg minden februárban. így bárki, kit a rádióadás érdekel s hajlandó ingyen dolgozni: bekapcsolódhat.

Különösen nyáron az északi rádióállomások az ország egyéb adói sugárzását csak nagy nehézséggel tudják átvenni. Télen a CBC edmontoni le adója s még néhány adó egyszerű készülékkel is fogható. Nyáron azonban csak a legerősebb felvevők képesek erre. A yellowknifei adót, 1951 decemberében azért indították el, hogy a helyi lakosság is “halljon valamit”.

A műsor gyakran egészen változatos s a maga nemében egyedülálló. Egyszer például a helyi tanácsülésről történt közvetítés- A telefonhuzalok is felvették az adást, s minthogy valami kavarodás támadt a vonalak között — a tanácsülést egyszerre csak két háziasszony magántelefon-beszélgetése szakította félbe: a hallgatóság nem kis derülésére.-----------------—o-----------------------SIKERES UJKANADÁS KONCERT

Március 24-én, szerdán este Toronto hires Massey Hallját majdnem zsúfolásig megtöltötték a zenekedvelők, hogy az ujkanadás művészek estéjének fényét ezzel is emeljék.

Sikeres volt az est két szempontból is. Mert míg egyrészt kellemes zeneélménnyel szolgált, ugyanakkor a New Canadian Services, a zeneest rendezője pénztárát is jócskán megtöltötte. A torontoi, 415 Jarvis Street alatti New Canadian Service Association rendeltetése, hogy az uj kanadásnak az ország életébe való beilleszkedését előmozdítsa.

Nicholas Goldsmidt vezényelte vezényelte a Királyi Zenekonzervatórium Opera School Kórusát. Szereplésük az est fénypontját jelentette. A kórus tagjai 19 nemzet fiait s lányait foglalják magukba; számos ujkanadást is. Bemutatkozásuk során Mozart Varázsfuvolájából, Verdi Aidájából s Puccini Turandot-jából mutattak be részleteket.

VAVVAVAVWAWW/AVWIVWAWW,

ÉRTED KÜZD, ÉRTED HARCOL A KANADAI MAGYARSÁG

ÁLLJ MELLÉNK, HARCOLJ VELÜNK,

A MAGYAR JÖVŐÉRT!

A politikai gyalázkodás

nem újdonság Amerikában--------------o-------------Az amerikai történelemben sokszor előfordult, hogy politikai ellenfelek kíméletlenül becsmérelték egymást, ami az idei választási hadjárat kezdetével ismét felütötte a fejét. Még mielőtt politikai pártok kialakultak volna, Washington elnököt gyakran sértegették politikai ellenfelei. Elnökségének első időszaka aránylag zavartalanul folyt le, de másodízben történt megválasztása után ez megváltozott. Bár Washington másodszor sem volt bizonyos politikai pártnak a lekötelezettje és az egész ország bizalmát bírta, ellenfelei nemcsak politikáját támadták, hanem a személyét sem kímélték meg.

Zsarnok, trónkövetelő, népcsaló nem voltak a legkíméletlenebb jelzők, amelyekkel a Nemzet Atyját ellenfelei illették. Richard Bache, újságíró, Washington meghitt barátjának, Benjamin Franklinnak unokája, többször is megírta róla, hogy rosszindulatú, tehetetlen és hogy pompázkodó utazásokat végez közköltségen, csak azért, hogy tömjéneztesse magát. Elnökségének utolsó évében, levélben panaszkodott Thomas Jeffersonnak, hogy ellenzéki hírlapok olyan ocsmány rágalmakkal illetik, amelyekkel Nérót, egy esküszegőt, vagy egy zsebmetszőt sem szabadna sértegetni! Amikor nyolc év után Mount Vemonba nagy fáradtan visszavonult, azt hihette, hogy az ország érdekében tett nagyszerű szolgálataiért a köztiszteletet nem nyerte el, hanem elvesztette.

Andrew Jackson, Amerika hetedik elnöke, már nem őrizkedett attól, hogy a pártok küzdelmén felülmaradjon. Az akkori republikánus párt jelöltje volt, amely a mai demokrata pártnak felel meg. Ellenfelei, akik a mai republikánus párt elődeiből verődtek össze, uzsorásnak, telekspekulánsnak, duhajkodónak, iszákosnak és hamiskártyásnak nevezték és nem riadtak visza attól sem, hogy nejét is megrágalmazzák. A választási hadjárat során „tömeggyilkossággal” vádolták, mert az 1812-es háboraban az ő vezérlete alatt — hat sorkatonát halálra ítélt a hadbíróság-Jackson párthívei viszont Jackson elődjéről, John Quincy Adamsról szedték le a keresztvizet. Azt írták róla, hogy elnökségét “erkölcstelen politikai alkunak” köszönhette, meg azt, hogy a Fehér Házat közköltségen játékbarlanggá alakítja át. A igazság az volt, hogy a saját költségén egyetlen billiárd asztalt és egyetlen sakkkészletet vásárolt.

Az Andrew Jackson idején lábrakapott szenvedélyes politikai ellentétek két olyan pártra bontották a nemzetet — az idők folyamán — amelyek a polgárháború kitörésére vezettek, Ábrahám Loncoln alatt.

Az egész világ úgy ismeri Lincolnt, mint “a rabszolgák felszabadítóját”, a “gettysburgi szónoklat szerzőjét”, a “demokrácia apostolát”, de “gorillának”, sőt “gyávának” csúfolták és pedig nemcsak politikai ellenfelei, hanem saját pártjának egyes tagjai is. Lincoln felhörpintette a keserű poharat és halhatatlan munkáját befejezve, ment tovább a Golgotához vezető utón.

A történelem ismerői megállapíthatják, hogy szenvedélyes és meggondolatlan kijelentések gyakran röpködtek a levegőben a politikai élet kezdete ót, de idő múltával csak elavult, egykorú ujságlapok és elsárgult levelek oldalain kutathatók fel, mig halhatatlan nagy emberek dicső szolgálatai a nemzet életének örökre erőforrásai maradnak.

A KANADAI MAGYARSÁG A TE LAPOD !

OLVASD ! ÉS SZEREZZ BARÁTOKAT !

A rákosi fakereszt

■-----------o----------Irta: Füry Lajos.

A krónikások sem tudtak többet, mint nagyanyám a Rákos és Gyömrö határában álló hatalmas keresztre feszitett Krisztusról. Nagyanyám mesélte egyszer a rákosi Jézuska történetét.

Nagyon régen történt, amikor a kutyafejű tatárok rázúdultak Magyarországra és minden épkézláb ember fegyvert ragadott a haza védelmére, hogy Béla király úr vezetése alatt eléje menjen a pusztító veszedelemnek. A Muhi pusztán először meg is vertük a tatárokat csúfosan, de utána elbizakodott a magyarság és nem köszönte meg Isten segítségét, hanem civakodva, egymás ellen ágálva, külön táborokba vonult és elszenvedte a magyar történelem egyik gyászos fejezetét. A tatárok azt is tudták, hogy a szétvert magyar csapat a Pesti úton menekül visszafelé és itt akarták a királyt elfogni. Derék magyar vitézek mentették meg önfeláldozásukkal, életüket és lovukat adva. A királynak sike rült megmenekülni. Pihenés nélküli élethalál lovaglás volt ez Muhipusztától Pestig és mögöttük a tatárok. Amikor Rákos mezejére ért a király, először pihent meg, letérdelt és imádkozott. Ezen a helyen emeltette a keresztet Béla király a tatárok kivonulása után, megköszönve Istennek a f&iszabadulást- Ez hétszáz évvel ezelőtt történt. Pest azóta nagyot fejlődött. Sok kiontott magyar vér áztatta ezt a területet, de a kereszt messzire látszott és hirdette, hogy minden Nagypéntek után megjön a feltámadás egyszer. A dúsgazdag nábob Grassalkovich, amikor Mária Terézia királynőt a sóval felhintett úton szánkón vitte Gödöllői birtokára forró júliusban járt erre, s a királynő imádkozott a keresztnél.

Telt s múlt az idő. A magyaroknak sok volt az ellenségük és az életükért naponta kellett harcoiniok. Derék, jó harcos, bátor nép, minden csatáját megnyerte, csak háborút nem tudott nyerni, minden háborúját elvesztette. Sok könnyet, vért és szenvedést látott a rákosi Megfeszített. Sokszor eltávolodtak tőle a magyarok, de aztán a megpróbáltatás óráiban, éveiben, megint csak visszajöttek Hozzá és ő mindig megbocsájtott nekik.

Pestből Budapest lett és messzire kitolódott a határa. Kőbánya, Rákoskeresztúr, Gyömrő, Ferihegy egymásután nőttek ki a földből. Minimális földdarabkák mellett gyárterületek és ipartelepek keletkeztek. Gyárkémények szőkéitek a magasba, vasúti pályaudvarok és végtelenbe vesző sínpárok szelték át a földet. De a Kereszt ott állt változatlanul köztük.

Amikor először láttam, a kereszt szomszédságában a temető, a bőrgyár, a Szuh-ajli és a Kerámit téglagyár terült el. Meglátszott a hétszáz év minden szenvedése a keresztfán, meg a Krisztuson.

De állt!

A téglagyárak egyre szaporodtak ezen a környéken és mindig újabb és újabb területet kellett kezdeni. így jutottak el egyszer aztán a Kereszthez.

Útban van ez a fakereszt, mondták a munkavezetők, ki kell innen venni. A téglagyári munkások nagyrésze vallásos tót, nem mert a kereszthez hozzányúlni.

— Ha kiveszik a keresztet az egész terület víz alá kerül. — Állította egy fehérhaj u öreg vájár és bizonygatták a legidősebb téglások is-Valami babona lehet a dologban jelentette a munkavezető és a monori járásbíróság telekkönyvi hivatalában kataszterezett birtoklapon fel is volt tüntetve, mint terhelő szolgalom, hogy a föld csak úgy adható el, ha a keresztet nem távolitják eh'

Uj munkásokat hoztak, pestieket, budaiakat, akik nem ismerték a helyet és megalkudtak a törvénnyel, kiemelték a keresztet és néhányszáz méterrel arrébb tették. A földön maradt továbra is Krisztus csak éppen nem ott, ahol az embernek útjában állott.

A törvénnyel megalkudhattak, de Krisztussal nem.

Az értékes, finom agyagot tartalmazó terület nem tudni, milyen okból, — pedig a geológusok ugyancsak vitatták — sülyedni kezdett. A mérnökök azt vitatták, hogy a szomszédos Kerámia nagyon mélyre ásott bányái vagy az újhegyi téglagyár kavernái okozhatták a földcsuszamlás következtében előállott sülyedést és a víz emelkedését. A víz napról napra emelkedett. Először csak néhány szivattyút állítottak fel, hiszen szokás a téglagyáraknál, hogy a víz korábban jön mint várják. Éjjel-nappal dolgoztak a motor szivattyúk és még sem győzték. A víz már egészen a kőbányai serf őzökig terjedt és a kikapart agyagdombok pedig csúsztak lassan, de feltartóztathatatlanul a gyömrői út felé.

A környékbeliek mondogatták is, hogy a Keresztet nem szabad megbolygatni, mert azt a kegyelet állította arra a helyre.

Az ember végül is meghátrált- Nem merte bevallani saját maga előtt, de érezte, hogy valami nincs rendben, nem minden a pénz, a tőke és a munka, ahogyan a materiális közgazdaság ismeri a termelési tényezőket. A bányászást ezen a területen abbahagyták. A mérnökök megállapították, hogy geológiai okokból nem lehet folytatni a bányászást és a Főváros is megtiltotta, mint Kőbányát veszélyeztető egyensúly megbomlást előidéző földcsuszamlást.

Volt még elég agyag máshol az országban, hát ez a terület így maradt, mindaddig, amig Szabó Pál pestszentlőrinci ácsmester és Molnár Sándor rákoskeresztúri kútásó vissza nem állították a helyére a keresztet. Könnyű volt megtalálni a helyet, ahol Béla király úr imádkozott, mert az agyagos, gazos, királydinnyés homokban itt mindig kankalinok nyíltak és a puha pázsiton itt ütötte fel tavasszal a fejét az első kikirics, meg hérics. Két hétig dolgoztak szüntelen, amig visszakerült a helyére a Krisztusfa. Szabó Pál ácsmester értette a mesterségét és ismerte a fákat, de nem tudta megmondani, hogy

micsoda növésű fából ácsolhatták ezt a keresztet, talán ákác és tölgyféle, nem volt az korhadt sehol sem, csak éppen, hogy a Megfeszített arca volt szenvedőbb, minden eddig ismert Krisztus arcnál. Éppen delet harangoztak a gyömrői templomban, amikor ismét a helyén volt a kereszt. És amit a szivattyúk nem tudtak megszüntetni, sem a mérnöki árkolások megállítani, a csuszamlás és víz előtörése megállt, csak éppen egy kis hajszálvékony éren csörgedezett a forrás, hogy a keresztnél megpihenők testét is felüdítse hüs forrásvízzel.

így mesélte nagyanyám harminc évvel ezelőtt.

Nagyanyám is, meg sok, aki ismerte a kereszt történetét, azóta már innen régen elköltözött oda fel az élő Krisztus köré, de a Kereszt itt maradt- Én is láttam. A földeket is, meg a csuszamlást, a téglagyárakat, a telekkönyvi bejegyzést, a kis forrásból is ittam és láttam köröskörül a gyárakat, városokat, ahogy körülfolyták a fakeresztet, de nem nyúlt hozzá senki, pedig nem is igen ismerték a történetét.

Sok mindent látott a kereszt.

Ezután is.

A bombázáskor a kőbányai pincékbe erre menekült a lakosság. Rom és füsthalmaz között állott a Kereszt.

A Budapestet körülzáró orosz gyűrűben, a gyilkolásban, az öldöklő tűzben és pusztulásban, kinek jutott eszébe a rákosi fakereszt. Alatta páncélosok reszkettették a földet és emberek vadásztak egymásra. Azt hiszem itt menekült meg megint a magyarság, mint évszázadok óta már hányszor a saját hazájában és mindig a Kereszt alatt.

Bajororszából az öreg Kovács Károly bácsi hordta a postát oda és vissza Magyarországba, amikor még a háború utáni ájulásban feküdt Európa- Passauból indult, bejárta Bajorország magyarlakta területeit és felszedte a leveleket. Nem kért semmit, csak amit adtak, egy darab kenyeret, jószót, kézfogást, kinek mire tellett. Aztán egy év is beletelt, amig visszakerült és azalatt megjárta Magyarországot, Soprontól Nyíregyházáig és Kanizsától Békéscsabáig. Közben elfogták, lecsukták, kiszökött, elengedték, félholtraverték, megvendégelték, leveleit elvették, de azért mindig hozott hirt hazulról, sokszor csak szóban. Tőle tudtam meg, hogy áll még a rákosi Krisztus, de napjai meg számlálva. Aztán Kovács Károly bácsi is elköltözhetett erről a világról, mert soha többet nem jelentkezett.

A napokban a könyvtárban kezembekerült egy magyarországi szaklap és ez juttatta eszembe a rákosi kereszt történetét. A szaklap egyik cikkében, amelynek az elején az agyondicsért orosz mérnökök építészeti remekeit magasztalja, azt Írja, “kaukáziusi és ukrán katonák a bevonulás után megtanították a szegény magyarokat, hogy házaikat téglából építsék. Megindult a téglagyártás és szép tágas téglaházak emelkedtek az eddigi kalyibák és ólak helyébe. Az építkezéshez sok téglára volt szükség és uj téglagyárakat nyitottak. Pest határában Gyömrő és Rákos között a leállított kapitalista bányát újra megnyitották.” Jó néhány oldallal tovább ugyanebben a fejezetben beismeri a cikkíró, hogy igen sok nehézséggel kell megküzdeniök, mert például a rákosi téglagyárat le kell állítani, mert nem kifizetődő, viz tör elő-mindenhonnan és a kapitalisták által kiaknázott föld megcsuszamlott és ez komolyan fenyegető mérete két öltött- így azután a pestszentlőrinci, óbudai és újlaki téglagyárakat fejlesztették ki. Még sok minden propaganda, és eredmény statisztika volt Írva.

Én tudtam, hogy mi történt. A törvényt ki lehetett játszani és meglehetett vele alkudni, az embereket is be lehet csapni, de őt nem. így mesélte egykor nagyanyám, igy történt most is. Majd jön megint Szabó Pál és Molnár Sándor és visszateszik a helyére a rákosi keresztet és megint felnéznek majd rá a magyarok.