Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-02 / 1. szám

Még jönni fog, még jönni kell,

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s

largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 1 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 január 2.

BOLDOG UJESZTENDÖT------------o---------—

Ismét gazdagabbak lettünk egy uj esztendővel. Vágyakkal is és álmokkal is. Akarással és fogadkozásokkal. Mindazzal, amit, az 1954-es esztendőhöz fűzünk. Megszegényedtünk azonban azokkal az álmokkal, amelyek nem váltak valóra, amelyeket elmulasztottunk vagy a tavalyi esztendőben nem tudtunk életté váltani. S ezekben a napokban mindanynyian az otthon élőkre gondolunk elsősorban. Boldog ujesztentíőt kívánunk nekik. Azt kívánjuk, hogy az ujesztendő történelmét magyaroknak ismét magyarok Írhassák; szabadon, boldogan. Szűnjék meg a szenvedésük és mi is hazatérhessünk, — ha tékozló fiúként is — az apai házba. A legszebbet és a legjobbat kívánjuk: “Isten áldd meg a magyart!”

Otthon, a határtalan szenvedések tisztítótüzében égő nemzet bizonyára eljut oda, hogy részesülhet a jó Isten irgalmából is. De milyen nehéz felelni arra, hogy az emigráció küzdelme és szenvedése érdemszerző-e? Mi, idekinn magunk határozzuk meg az utat, amelyen járunk, s ha visszanézünk az évek tegnapjába, nem azt kell-e újra megállapítanunk, hogy valahol utat tévesztettünk. A feladat, ami az emigráció előtt áll annyira nagy, hogy mindannyian összefogva is nehezen tudnánk a cél felé haladni. És mi mégis atomizálódunk. Mindinkább szétesünk. MSintha valahol elvesztettük volna, vagy lemondtunk volna mindarról, ami a magyart időn és téren át összetartotta a magyarral, véleménykülönbség ellenére is cselekvőképessé tette. A magyarság lényeges sajátja ugyanis, hogy szellemi kötelékét mindig fontosabbnak tartotta és tartja a testi (faji) és az érdekközösségi (osztály) kötelékénél. Legszentebb összetartó kapocs a keresztény és nemzeti gondolat, amelynek szerves egysége élt legnagyobbjainkban, amit semmi másnak alá nem rendelhetünk, de tanításuk szerint kell egyéni és közösségi életünket leélni.

Tragédiánk, hogy ezzel szemben ezek a kötelékek időről időre megszabhatták útunkat, de tőlünk mindig idegenek maradtak. Ma már alig beszélhetünk magyar emigrációról. Van “szocialista”, van “kisgazda”, van “keresztény” emigrációnk. De ezek összessége sem képes maradéktalanul a nemzet egyetemét képviselni.

Emigrációnk a leghivatalosabb formájában is osztály érdeket helyez a szellemi kötelék elé. És a már odahaza erőszakolt módon egymással szembeállított osztályérdekek öszszehangolását még külpolitikai partnerkeresések indítója nem is annyira a nemzet érdeke, hanem az illető csoportok, pártok erősítése a “majdan úgyis felszabaduló” nemzet belpolitikai harcaira. A kiadott pártprogrammok ezért alig foglalkoznak az emigráció külpolitikai feladatai végrehajtásának módjával, annál többet és egészen irreálisan részletekbemenő belpolitikai kérdésekkel.

Az emigráció belső ellentmondásai vezettek oda, hogy egy sajátos népnélküli “demokrácia” születésének lehetünk tanúi. Valami olyannak, amit Magyarországon népi demokráciának hívnak. így kényszerülnek egyesek visszahivatkozni az 1945 utáni évek magyarországi “szabad” választásaira, hogy szereplésük valami módon igazolást nyerjen. S következetesen megfeledkeznek arról, hogy ezeken a választásokon a nemzet nem a lehető legjobbat, csupán az oroszok által engedélyezett “legjobbat” választhatta.

Természetes, hogy akkor, amikor minden nemzet igyekszik törekvéseit összehangolni a világ vezető hatalmának törekvéseivel, a magyar emigráció sem tehet másként. Azonban minden együttműködés készségének jól felismerhető határai vannak, s az sohasem mehet a magyar érdekekről való lemondásig. Az önrendelkezési jog megilleti a Kárpátmedence népeit is s súlyos vétek számba megy bizonyos külföldi körök kényelme érdekében erről soha nem beszélni, a múlt hibáit azok csöndes elfogadásával a jelenben is érvényessé tenni. Megfeledkezni látszunk arról, hogy minden külföldi nyomás egyenes arányban nő az ellenállás gyengeségével.

Mindezek a jelek, tények félreismerhetetlenül arra mutatnak, hogy valóban útat tévesztettünk. Olyan úton járunk, amelyen soha nem lesz boldog uj esztendőnk. Vissza kell térnünk tétovázás nélkül arra az útra, amelyről évek hosszú sora óta letértünk. El kell hagynunk az osztálytagozódást, s a politikai vezetőknek a keresztény és nemzeti gondolat jegyében eggyé kell lenniük, hogy az emigrációs magyarság erejét az otthon érdekében kiaknázhassák, a már legkisebb egységében is szétszóródó emigrációt alkalmassá tegyék az uj szabadságharcra.

Ebben a harcunkban azonban csak azokban reménykedhetünk, akik a kereszténység zászlaja alatt igyekeztek eddig is összefogni az erőket. E keresztény csoportok világnézeti alapjában lényeges eltérés nem lehet. Ki kell küszöbölnünk a köztünk sajnálatos módon fennálló személyi ellentéteket és felül kell vizsgálni hol történt szakadás a keresztény és magyar eszmék egységében. Ott, ahol a keresztény és magyar gondolat nem csupán jelszó, hanem élet valóság, ez nem lehetetlen feladat.

Az emigrációnak ebben az ujesztendőben figyelmét és erejét e kérdésekre kell fordítani, mert “Vétkesek közt cinkos, aki néma, Atyafiáért számot ad a testvér.” (Babits)

VALLÁSÜLDÖZÉS MAGYARORSZÁGON

XII- Pius pápa, a katolikus egyház feje, Krisztus földi helytartója 600.000 hivő előtt mondta el karácsonyi beszédét. Beszédének lényege az volt, hogy sem a technikai fejlődés, sem az anyagi gazdaság, sem a materialista világszemlélet nem képes az emberiséget boldoggá tenni, mert erre csak a krisztusi szeretet, a krisztusi világszemlélet képes.

Kifejtette a Pápa, hogy a kommunizmus, amely az istenellenes gonoszság műve, nem fenyegeti ma jobban Európát, mint a világ bármelyik más földrészét: mivel azonban Európa a keresztény kultúra legfőbb hordozója, elsősorban ez a földrész volna hivatva arra, hogy a kommunizmus ellen egységesen, töretlen sorokkal 1/pjen fel. Itt az ideje — mondotta őszentsége — hogy Európa végleg felszámolja a belső történelmi és nacionalista ellentéteket és végre politikailag és gazdaságilag is egyesüljön.

VVVVTVVVVVVVVTWVVTTVTr^

A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁS

A francia köztársaság történelmének legzavarosabb és leghosszabb ideig tartó elnökválasztásán J. Coty, 71 éves konzervatív képviselő győzött. Coty több, mint 30 évet töltött köztisztviselői minőségben és sem egyéniségéről, sem politikai felfogásáról nem derült ki semmi részlet. Győzelme csak annak volt köszönhető, hogy Laniel volt miniszterelnök — aki a legtöbb szavazatot kapta a küzdelemben, de a szükséges abszolút többséget megszerezni nem volt képes — viszszalépett a jelöléstől, annak érdekében, hogy a közel két héten át húzódott kilátástalan választásnak legalább valamilyen eredménye legyen.

Ismét támadnak a kommunisták Indokínában

A kommunista Vietminh csapatok egy kelet-nyugati irányi előnyomulás keretében elérték és elfoglalták a Laos és Thailand határán fekvő Taktek erődítményt és repülőteret, ezzel két részre vágták Laost. Egyidejűleg kommunista támadás indult az ettől a ponttól 300 mérföldre északnyugatra fekvő Dien Bien Phu francia indokinai erőd ellen.

Minthogy mindezekben az akciókban csupán kisebb erők vesznek részt, s a harc maga lakatlan őserdei terepen folyik, a helynevek és födrajzi megjelölések nem bírnak komolyabb jelentőséggel, sem az egyik, sem a másik fél stratégiai helyzetére nézve-Az emigrációs magyarság magatartásából meg kell érezni az illetékeseknek, hogy e feladattól menekülni nincs több lehetőség.

így lesz csak reményünk, hogy eleget tehetünk kötelességünknek, amit Kossuth így fogalmazott meg: “cselekedni a bilincsbe vert nemzet helyett”.

Álmokban és vágyakban gazdagok vagyunk. Legyen ez az ujesztendő cselekvésekben is gazdag. Akkor és csakis akkor remélhetjük, hogy 1954-ben közelebb jutunk a Feltámadáshoz.

“Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt.”

Az ötödik évfordulója elmúlt annak, hogy Mindszenty József esztergomi érseket, Magyarország bíboros hercegprímását a kommunisták letartóztatták észtergomi palotájában. A letartóztatás és a lefolytatott per világszerte nagy feltűnést keltett és az Ítélet — élethossziglani börtön — a katolikus világ milióinak tiltakozását váltotta ki. Abban az időben és azóta is sokat Írtak a kommunisták gyalázatos Ítélkezéséről, a magyar és idegennyelvű könyvek légiója jelent meg, tiltakozógyülések ezreit rendezték meg. A- zonban minden tiltakozás és az egész kulturvilág felháborodása ellenére, a Bíboros még mindig — öt éve elmúlt már — a kommunisták foglya és a magyarországi vallásüldözés még mindig-tart, sőt egyre súlyosbodik . . .

A magyarországi katolikus egyház már az első háború után megismerkedett a kommunista vallásüldözéssel, megelőzve minden más európai államot. De Kun Béla kommunizmusa gyerekjáték volt ahhoz képest, ami ma Közép-Európában történik a vallásüldözés terén. A második világháború alatt az oroszok védőszárnyai alatt visszatértek az emigránsok:— Rákosi, Révai, Péter, Ausspitz és a többiek, — akiket a börtön vagy a száműzetés bosszúállókká tett. A lopás, a fosztogatás és az erőszak napirenden voltak és a keleti barbárság vette hatalmába a szerencsétlen Magyaroi’szágot. Apor Vilmos győri megyés püspök mintegy harminc paptársával együtt az orosz megszálló hadsereg golyóitól pusztult el, a férfiak és nők ezreit hajtották Oroszországba kényszermunkára.

Az első időben az oroszok nem támadták nyíltan a vallást. Úgy képzelték el, hogy a papság feladata az lesz, hogy a néppel elfogadtatja az uj rendet és ezáltal elaltatja a keresztény lelkiismeretet- Azonban hamarosan keserű csalódásban volt részük. Mindent alaposan kidolgoztak az ország bolsevizálására, de meg kellett állapitaniok, hogy az ország birtokbavétele nem tejes, mig a katolicizmus él és létezik. így hát sürgősen Programm jukba vették a katolikus egyház leigázását. Szétválasztani az egyház és az állam ügyeit, a felekezeti oktatást megszüntetni, az egyházi vagyont elkobozni, a templomokat bezárni, de mindenekelőtt a papokat a hívők előtt lejáratni és a hívőket hitehagyottá tenni — ez volt az üldözés menetrendje. Az egyház éberen őrködött, hogy az erőszakoskodást kikerülje, de mégsem sikerült megakadályoznia azt, hogy mártírjai ne legyenek. Sok száz papot Ítéltek halálra és több évi súlyos börtönre teljesen ártatlanul, koholt vádak alapján, csak azért, hogy megfélemlítsék a papságot és a hívőket. Már 1948-ban 600 körül volt a bebörtönzött papok száma.

Ebben az évben kezdődött el a magyar katolicizmus heroikus küzdelme a kommunizmussal. Az egyházi vagyon elkobzása után— ez volt az üldözés első állomása — megjelent az iskolák államosításáról szóló rendelet. A magyar katolikusok elvesztették majdnem az összes iskolájukat: 3000 elemi iskolát, az összes magyarországi elemi iskolák 43 százalékát, 85 gimnáziumot és egyéb középfokú iskolát. A tanitó szerzetesrendek kezén csak a pannonhalmi és győri benedekrendi, a budapesti és kecskeméti piarista, a gödöllői premontrei és az esztergomi ferences gimnáziumokat hagyták meg. Végleg megszüntették a budapesti egyetem hittudományi karát, amit- Pázmány Péter bíboros alapított 1635-ben. Ugyancsak megszüntették pár éves működése után az egri Szent István katolikus egyetemet, melyet eredetileg Esterházy Károly püspök alapított, de csak Mindszenty József bíboros nyitott meg 1946-ban. Az egyházi vagyon elkobzása, a felekezeti iskolák államosítása, az iskolák, kolostorok és berendezésüknek állami birtokba vétele a legnagyobb csapás volt, ami a magyar katolicuzmust a mohácsi csata óta érte. 4500 tanár és tanitó — szerzetes és apáca — kényszerült otthagyni az iskolát és hivatását, amelynek egész életét és tehetségét szentelte- A bencések, ciszterciek, piaristák és még sok más rendek tagjai ki lettek zárva saját iskoláikból : azokból az országos hirü és magas színvonalú tanintézetekből, amelyek évszázadokon át az ország szellemi elitjeit kitermelték. A szerzetesek közül 400-nak megengedték, hogy átlépjenek a világi papok státusába. A többiek — papok és apácák — három hónapon belül elhagyni kényszerültek kolostoraikat, ha a kommunista kormány időközben nem hurcolta el őket zárt táborokba. A szerzetesek elmentek gyári munkásnak vagy mezei munkára, az apácák pedig cselédnek vagy házi tanítónak, ha még akadt ugyan valaki, akinek volt elég pénze személyzetet tartani. Az elkobzott kolostorokból és egyházi épületekből kaszárnyákat, kommunistaszékházakat vagy szállodákat csináltak. A bezárt templomokból pedig katonai raktárát, szertárakat stb. A bazilika a hir szerint kommunista könyvtár és olvasóterem lett, a városligeti Regnum Marianum egyházközség templomát pedig egyszerűen lerombolták, hogy a Sztalin-szobornak helyet teremtsenek. Valószínűleg ugyanez lesz a sorsa a belvárosi plébánia templomnak is.

A katolikus egyház elleni harc természetesen ellenhatást váltott ki. Az oroszoknak érezniök kellett, hogy az ország az egyházi vezetők és a papság mögött áll. Ekkor határozták el Mindszenty bíboros letartóztatását. Magyarország hercegprímása nemcsak a katolikus egyház feje volt, hanem az ország első zászlósura is: törvény-biztositotta jogainál fogva beleszólása volt az ország ügyeibe, püspöki karával egyetemben hivatalosan tagja volt az országgyűlés felső házának. Magyarország prímását 1945-ben — 950 év óta először — kizárták a törvényhozásból és megfosztották a magyar alkotmányban biztosított jogaitól. A hercegprímás letartóztatása után a rangidős Grösz József kalocsai érsek lett a magyar katolikus egyház feje. Az ő letartóztatása és elitélése sem késett sokáig, miként Márton Áron gyulafehérvári püspöké sem, aki az erdélyi magyar katolikusok feje volt- Őket követte még több más püspök letartóztatása, elítélése, elhurcolása vagy háziőrizetbe vétele.

E letartóztatások után már lehullt az álarc: a kommunisták nem akartak félúton megállni, hanem meg akarták teremteni a magyar szakadár-egyházat, amely szakit Rómával. A kormány megszervezte az Egyházi Ügyek Hivatalát, amelynek tagjai ellenőrizték a püspököket. Ezen ellenőrző személyzet tagjai: egy orosz komiszár — akit a nép “civil püspöknek” keresztelt el — két politikai detektív és a “Békeharcos Szövetség” egy kiküldöttje. Ők kormányozzák valójában az egyházmegyéket, végzik a kinevezéseket (természetesen a felfüggesztett vagy hitehagyott papok soraiból) és felfüggesztik a nekik nem tetsző papokat. — a megyéspüspök nevében, de annak megkérdezése nélkül.

A hívőket azonban nem lehet félrevezetni. Tömegekben mennek a még nyitvalevő templomokba és hallgatják a hithű papok igéit. S a magyar katolikusok nem is szóródnak széjjel, ha pásztoraik meg is fogyatkoznak vagy ha meg is félemlitik őket. A mártir-pásztorok példája csodákat müvei és hosszú ideig forrása lesz a hűségnek és az egységnek, miként a katakombákban az ókori egyházüldözés idején. Magyarország tiz évszázad óta keresztény : ezeréves történelme folyamán őrizte, védte, dédelgette, ápolta, tökéletesítette ezt a nyugati kereszténységet és a római hitet, jóllehet minden keleti barbár támadás első célpontja volt. Tiz évszázad magyar történelme csak ezekről a harcokról beszél — a római vallás és a nyugati kultúra védelmében, amiért a Nyugat alig-alig mutatott hálát vagy még csak köszönetét se mondott. A maroknyi magyarság, a nyugati kultúra ismét át fogja vészelni az üldözés nehéz éveit, a magyar katolicuzmus pedig Tsztulva és lelkiekben megerősödve fog . M az egyházüldözésből. “A mi útunkat a tirok vére jelöli ki — mondta a bebörtönzi. kalocsai érsek, Néró és Diocletianus elmúljak de Szent Péter ma is él!”

Dr. Heckenast Dezső-