Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-07-18 / 29. szám

1953 julius 18 6 KANADAI MAGYARSÁG B E R I A UTÁN... Folytatás az első oldalról. digi sajtókommentárok is csak találgatások­ra szorítkoznak. A nagy hírügynökségek, a A. P„ U. P., Reuter legjobb szovjetszakér­tőik tollából közölnek fejtegetéseket, ame­lyeknek összegezése körülbelül az, hogy a szovjet berkein belül nagy harc folyik a har falómért és a háromtagú legfőbb párt és ál­lamvezetőségből egy ember kiesvén most már Malenkov és Molotov között párharc fog foly­ni, amig az egyik végső győztesként kerül majd ki. Arravonatkozólag azonban, hogy vi­lágpolitikai szempontból mik lesznek a közeli és távolabbi következmények, mégcsak ta­lálgatni lehet. A MI VÉLEMÉNYÜNK A szovjet sajtó és rádió, az egész bolse­vista hírszolgálat teljesen és kizárólagosan rafinált, minden vonatkozásban pontosan ki­értékelt hazugságokra van felépítve 1917 óta. Ha esetleg véletlenül valami igazat kény­telenek mondani, azt is csak ezért teszik, mert előző és utánakövetkező hazugságokba véletlenül beleillik. Csak sajnos, az emberi természet olyan, hogy arról, ami nekünk tet­szik, szívesen elhisszük, hogy igaz, míg a nemtetsző dolgokat hazugságnak tatrjuk ak­kor is, ha esetleg érezzük, hogy igazak. Talán igaz, hogy Beriát megbuktatta Ma­lenkov. De, gondoljuk csak meg: a szovjet világuralomra tör és szeretné megnyerni az egész világ munkásságát a bolsevista esz­mének. Vájjon, jó propaganda-e, hogy a szovjet rendszer legfontosabb szervének a vezetője maga sem hive a rendszernek és áruló? Ha gyszerüen Beria “likvidálása” lett volna a cél, akkor eltették volna láb alól és dísztemetést rendeztek volna neki. Nem ő lett volna az első szovjetvezető, akivel ez tör­tént. Vagy “megölették” volna egy “imperi­alista” ügynökkel. Valószínűnek tartjuk, hogy az egész ügynek egyetlen célja a nyu­gati szabad világ befolyásolása. Vagy azt nyugattal, hogy belső bajok gyengítik a ve­zetést, vagy azt, hogy fel akarnak számolni a akarják elhitetni a bolsevizmus vezetői a múlttal, és békés alapon szeretnének meg­egyezni a nemkommunista világgal. De akár igaz ez a hír, akár megbukott Be­ria a kazár tömeggyilkos, akár nem és csak taktikai okokból vonult háttérbe, egy dolgot biztosnak tartunk: ha a nyugatiak megpró­bálnak megegyezni a szovjettel, a helyett, hogy legyőznék és eltipornák, úgy a világ rövidesen látni fogja ennek súlyos következ­ményeit. tésben és a vasutak igazgatásában merült ki. Ma a kép sokszáz millió dollár odavándor­­lásával, amit az atomfejlesztés érdekében ott befektettek, alaposan megváltozott. A Grand Junction külvárosában van az Atomic Energy Commission koloradói nyers­anyagosztálya. Itt dolgoznak az emberek, a­­kik a fennsik területén elszórt uránium le­letek kiaknázása révén, irányítják az atom­ipar kifejlesztését. Körülbelül 4-5 ezer ember vesz részt a vál­lalkozásban. A kormány 500 embert alkal­maz, mint geológust és bányamérnököt. Több mint ezer ember foglalkozik közvetlenül bá­nyászattal A mélyfúrásokat 500 ember irá­nyítja. 150 ember dolgozik a teherautók szol­gálatában, amelyek a felszereléseket szállít­ják el. A többi kibányászott anyag finomítá­sával és az építkezésekkel foglalkozik. A képzett geológusok és bányamérnökök mellett, akik tudományos alapon kutatnak a vadonban uránium után, sok “műkedvelő” uránium kutató is akad. Többszáz ilyen vál­lalkozó kér engedélyt kutatásokra évenként, de még rengeteg terület van, ahol senki sem próbálkozott. A fenti adatokat a United States Vana­dium Company “Mesa Miracle” cimü röpira­­tából vettük, amely hangsúlyozza, hogy sok társaság fogott össze, hogy a koloradói fenn­sík bányakincseit napvilágra hozza.. Nagy és kistőkéjü részvénytársaságok, helyi érde­keltségek, magánemberek fektetnek itt be rengeteg munkát és pénzt — és osztoznak a haszonban, ha van. Az Atomic Energ-y Com­mission bátorítja az ilyen vállalkozások létre­jöttét és csak akkor kér szerepet, amikor az urániumot kibányászták és kifinomitották. A kifinomitott urániumot különféle tele­pekre szállítják el, amelyeket a kormány tart fenn, hogy az atomenergiát kitermeljék. Lehet, hogy atombomba lesz az uránium­ból de lehet, hogy megint valami uj csoda, amely az átlag ember köznapi életét van hi­vatva feljavítani.----------------------o---------------------­MENNYI ÉRTÉKE VAN OROSZORSZÁGBAN AZ EMBERNEK? ------------o-----------­Barth a Albert, volt honvédelmi miniszter memorandumot nyújtott be a Fehér Házban Eisenhower elnöknek, amelyben az elnök fi­gyelmét újból felhívja a magyar hadifogoly kérdésre. A memorandum igen érdekes része, amelyben Bartba Albert ismerteti Vorosilov tábornagy, orosz városparancsnokkal folyta­tott beszélgetését, a hadifoglyokról. Ezt a részét részletesen ismertetjük. “Mint honvédelmi miniszter, személye­sen kerestem fel Voroshilov tábornagyot, a Magyarországot megszállva tartó vöröshad­sereg parancsnokát és jegyzéket adtam át neki, amely 263.000 magyar hadifoglyot mu­tatott ki. A tábornagy azt a választ adta, hogy Sztálin a Moszkvában járt magyar kormányférfiaknak már Ígéretet tett, hogy a magyar hadifoglyokat 1948 decemberéig hazaküldi. Erre azt kértem, hogy ezt a hiva­talosnak tekinthető Sztálin-Nyilatkozatot foglaljuk írásba. Voroshilov ingerülten vá­laszolta, hogy Sztálin szóbeli Ígérete több, mint akármilyen irás, s aki ebben kételkedik, a nagy Sztálint sérti meg. —De honnan veszi a 263 ezres számot? — folytatta cinikus nevetéssel, talán meg­L A A A A.AAAAA AAAA 4kAk. A. A. A. A SZTÁLIN KULTUSZ HANYATLÁSA UJ KULTUSZ HIÁNYA MAGYARORSZÁGON---------o--------­Amennyire távolodunk időben Sztálin ha­lálától, annyira vészit a magyar bolsevista sajtóban Sztálin természetfeletti mivoltából. Életében olyan istenség volt, akitől minden pillanatban rémülten reszketni kellett s akit éppen ezért pillanatonként ki kellett elégíte­ni az imádat kifejezéseivel. A halála után kö­vetkező hetekben istenség maradt, de olyan istenség, akitől már nem kellett tartani, ép­pen ezért nem is kellett állandóan a legna­gyobb imádattal tömjénezni. A ‘nagy Sztálin” formula még előfordul, de a bálványozás té­bolyodért megnyilvánulásai már teljesen el­maradtak. Mind ritkábban említi a magyar bolsevista sajtó azt a férfiút, akinek a nevét a napilapok minden oldalán legalább egy tu­catszor lehetett olvasni. Ezek után azt kel­lene feltételeznünk, hogy a Szovjetunió je­lenlegi vezetői, Malenkov és Molotov része­sülnek abban a tömjénezésben, amely még nem rég Sztálint övezte. Erről azonban szó sincsen. Amíg Sztálin neve még olykor elő­fordul a cikkekben és a szónoklatokban, ad­dig Malenkovnak, Molotovnak és a többi szovjetvezérnek a nevét példátmutató hivat­kozásként soha nem említik s ha olykor, na­gyon ritkán elő is fordul nevük a sajtóban, kizárólag tényközlés alakjában. így például a MAGYAR NEMZET május 9-iki számá­ból értesülünk, hogy a második világhá­ború befejezésének nyolcadik évfordulója al­kalmából Ottó Grottewohl, Kelet-Németor­­szág miniszterelnöke üdvözlő táviratot inté­zett Malenkovhoz, a 10-iki számban pedig ol­vashattuk Malenkov válaszát. Azonban a szovjet hatalomnak ez a vezető egyénisége ezzel a ténnyel kapcsolatban sem kapott e­­gyetlen jelzőt, egyetlen sornyi méltatást. Ugyancsak a MAGYAR NEMZET május 9-iki száma vezércikket közöl “Történelmi évforduló” cimmel. Ha ez a cikk néhány hét Ak. A. A A A A A. A A. A Ai.AAAá. A A előtt jelenik meg, akkor Sztálin neve “a világháború győzelmes befejezésével” kap­csolatban minden második sorban szerepelt volna, ő személyesen győzte volna le nagy­szerű hadvezéri képességével, államférfiúi bölcsességével a hitleri Németországot. Most azonban a történelmi évfordulót ünneplő ve­zércikkben a neve egyetlen egyszer nem sze­repelt. Malenkov egyetlen egyszer szerepel a cikk végén, amikor a vezércikkíró idézi egy mondatát, de ugyancsak minden dicséret és ünneplés mellőzésével. A vezércikk nem sze­mélyiségeket ünnepel, hanem a szovjet né­pet, a Vörös Hadsereget, a szovjettömb “bé­keakaratát” és hasonlókat.----------------------o---------------------­. URÁNIUM A KOLORADÓI FENNSÍKON ---------—o-----------­Uj amerikai iparág bontakozik ki mosta­nában Amerikának olyan területén, amely mejdnem teljesen ismeretlen és kiaknázat­lan volt a második világháború idején. Az uj iparág az uránium bányászat és annak finomítása, mert a finomított uránium tud­valevőleg az atomenergia főforrása. A te­rület, az úgy nevezett koloradói fennsik, 65 ezer négyzet mérföldet foglal el és négy ál­lam határain átterjed, Colorado, Utah, New Mexico és Arizonában. A vidék sivatagszerü magaslatokból, u.n. “mesak”-ból áll, amelye­ket mély szakadékok választanak el egymás­tól. Az urániumipar a kormány atomtermelé­sének alapjául szolgál, amely vállalkozásba a USA sokmilliárd dollár értékű felszerelést és építkezést fektetett be. A US Atomic Energy Commission, amelyet a kongresszus 1946-ban hivott életre, irányítja az ipar fej­lődésének minden mozzanatát és így az atomenergia kifejlesztését. Az operációk központja a koloradói Grand Junction-ban, a Rocky Hegyek nyugati lej­tőjén elterülő városkában fekszik. Tizenhét­ezer ember lakott ott eredetileg, akiknek fog­lalkozása gyümölcstermelésben, állattenyész­számolta őket? — A kimutatás, — feleltem — a honvéd­ségre vonatkozik, az utólag elhurcoltak szá­mát megállapítani ne(m tudtuk.- Vegye tudomásul kérem, — zárta le az ingerült vitatkozást Voroshilov — nálunk, a Szovjetunióban nem számoljuk az embere­ket. Pontosan tudjuk, hány repülőgépünk, tengeralattjárónk, tankunk, ágyunk, géppus­kánk van, de — emberekről nem vezetünk kimutatást. Ha a saját embereinket nem szá­moljuk, hogy képzeli, hogy akkor a hadifog­lyokat számon tartjuk? Mikor térhetnek haza? Benne van a békeszerződésben . . . Ahogy lehet . . . Mikor lehet? Annak csak Moszkva a megmondhatója! — Ez volt a “felszabaditó” vörös marsall álláspontja. Nincs a genfi egyezménynek egyetlen pontja sem, amelyet az oroszok meg ne sértettek volna, dacára annak, hogy azt, éppen úgy mint az emberi jogok deklarációját aláír­ták .”----------------------o---------------------­NEVEZETES AMERIKAIAK “Tamás Bácsi Kunyhójá”-nak szerzője (1811 junius 1) Mrs. Harriet Beecher Stowe, előkelő newenglandi család tagja, világhír­re tett szert a rabszolgaság intézménye el­len Írott könyvével, a Tamás Bácsi Kunyhó­jával. A könyv megírására az a törvény ser­kentette, amelyet az amerikai kongresszus 1850- ben fogadott el a déli államok sürgeté­sére, a szökött rabszolgák erőszakos vissza­­toloncolását rendelve el. A szerző az ohioi Cincinnati városban lakott leánykorában. Az Ohio folyó túlsó partján Kentucky rabszol­gatartó állam terült el. A szerző gyakran át­látogatott a kentuckyi telepesek birtokaira és hamarosan felismerte a rabszolgarend­szer szörnyűségeit. Tamás Bácsi Kunyhója 1851- 52-ben jelent meg először folytatások­ban. A szerző elismeréssel emlékezik meg egyes emebries és nagylelkű rabszolgatar­tókról is. de bebizonyítja, hogy a rabszolga­ság maga embertelen intézmény és szabad­ság meg rabszolgaság nem egyeztethetők össze. A teljes könyv 1852-ben került a könyvpiacra, az északi államok rabszolgaelle­nes magatartását lényegesen megerősítve. Amikor a polgárháború kitört, már több mint egymillió példányt adtak el belőle Ame­rikában, sokmillió embert toborozván a rab­szolgaságot elítélők táborába. A munkát számos idegen nyelvre is lefordították és sok kiadást ért el itt és a külföldön. A szerző, aki még 1836-ban Calvin B. Stowe lelkész­hez ment nőül, sok más könyvvel is próbál­kozott, de egyik sem közelitette meg a Ta­más Bácsi Kunyhójának a sikerét. Mrs. Stowe 1896 julius 1-én hunyt el 85 éves ko­rában.----------------------o---------------------­HOLLANDIÁBÓL KANADÁBA SZÁLLÍTOTT HÁZ Egy uj $10.000-os ház 5 ezer mérföldet “utazott”, míg az ontariói Oshawában lete­lepült holland bevándorló családhoz (szülők és három fiú) eljutott. Mr. Marius Van de Heuvel nem tudta pénzét Hollandiából Kana­dába átutalni. így ott vett meg egy ötszobás házat s szállíttatta le északoshawai telkükre. Egy éve, hogy a család Kanadába érke­zett. Eddig hónapos szobákban laktak. Tiz nappal érkezése után már alkalmazásban állt Van de Heuvel a General Motors Corp.­­nél. A SZERELEM A Melbourne Sun cimü a­­usztráliai lap értesülése sze­rint a Commonwealth orszá­gok miniszterelnökei nemrégi­ben megegyeztek Churchillel abban, hogy Princess Marga­­retet felmentik Erzsébet ki­rálynő korai halála esetében reászálló régensség alól. Állí­tólag a királynő férjét akarja régensnek, de általánosan el­terjedt hír szerint Princess Margaret szerelmi regénye Townsend repülőkapitánnyal a valódi oka a szokatlan intéz­kedésnek.----------------o---------------­mit írnak rólunk------o-----­Az elmúlt hét folyamán az összes torontói lapok örven­detesen sokat foglalkoztak a Magyarországon beállott, il­letve beígért változásokkal. Jóleső olvasni, hogy az írá­sokból nemcsak őszinte érdek­lődés, de határozott helyzete ismeret is kiviláglott. Lám, mire volt jó Rákosi. Azzal, hogy megbukott, eszébe jut­tatta a világ népeinek, hogy vagyunk, élünk és szenve­dünk.----------------o--------------­Tó AZ ÓVATOSSÁG A nürnbergi Nemzeti Mu­zeum kertjében 500 fontos fel nem robbant háborúból szár­mazó bombát találtak a föld­ben. Sietve eltávolították a Muzeum rendkívüli értéket képviselő Rembrandt, Dürer és Holbein képeit.------------o------------­A SÖTÉT ÁZSIA ------o-----­Washingtoni jelentés sze­rint Bidault francia külügy­miniszter közölte Foster Dul­les amerikai külügyminiszter­rel, hogy vörös Kína nagy­mértékben felemelte hadi­anyag szállítását az indokínai kommunista erők részére. Bi­dault és Dulles 3 és fél óráig tartó tárgyaláson vitatták meg a francia katonai intéz­kedéseket az indokínai vörö­sökkel szemben.----------------o--------------­A KIS HERCEG SZEMREHÁNYÁSAI ——o-----­Az angol trónörökös Char­les herceg, a koronázásról ha­zatérve azzal fordult királynő mamájához: “Én jó fiú vol­tam, de Apu nem, ő mindenfé­le játékot megengedett magá­nak. Először megcsókolt Té­ged, aztán hátrafelémenve lép kedett le a lépcsőkön.” Jókai Mór :___________________________Az Uj Földesúr A törvényszék szembesité mind a kettőt; mind a ketten álltak elébbeni vallomásuk mellett. Ha kérdék tőlük, miért állítja a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt ? az volt kölcsönösen a feleletük, hogy a másik testvér saját magát akarja feláldozni, hogy testvérét megmentse. Az kétségtelen volt, hogy egyik a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt, hogy a másik meg nem az. — Valakit el kelle Ítélni, s valakit fölmenteni; csak azt nem lehete földeríteni, hogy kit? Mikor szembeállt a két testvér, olyan érzékenyen tudta egymást kérni, hogy mondjon le szándékáról, minek vállal magára olyan vétket, amit nem követett el? Majd meg vitatkozni kezdtek, egymást keresztkérdésekkel fag­gatták: hogyan volt ez, hogy történt ez? de mind abból csak az derült ki, hogy a körülményeket egyik a másiknak elmondhatta, s azért tudj a oly pontosan mind a kettő. Végre Bárd Péter, hogy a bírákat meggyőzze, utol­jára tartogatott eszközhöz floyamodék: azt mondta, hogy neki terhelő tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garan­­völgyi Aladár urak; azok bizonyítani fognak a mellett, hogy neki kell a gyilkosnak lenni. A törvényszék felhivatá a két urat, kik épen nem tud­ták elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a criminá­­litásba ? Bárd Péter azt kérdé, midőn tanúival szembesiték: — Emlékeznek-e uraim, mikor a tiszai gátnál virrasz­­tottak éjszaka, hogy egy csónakos jött el előttük, a kivel szóba eredtek? — Az én voltam! vágott bele Bárd Pál. — Te voltál? szólt fejcsóválva Péter, még ez is te akarnál lenni? Hát ha te voltál, mondd meg. hogy mit be­szélt ez a csónakos ott az uraknak? — Hát én hoztam hírül, hogy a d...i gát át van törve, s én mondtam, hogy valaki meg fog halni. Jókai Mór :____________________________Az Uj Földesúr bordával, mert ebben mesterünkre találtunk mind ketten. — Azzal elővevé az óralánczára csatolt kulcsot s ki­nyitó vele a szekrénykét, melynek felső lapja AJadár arcz­­képe volt, és alatta a levelek. — Ezeket én Írtam hozzád. Aladár azt akarta válaszolni, hogy akkor ezek nem szerelmes levelek, de a mint az elsőt félig elolvasá, nem tehette ezt az ellenvetést; egy fájó, szerető szív sorai voltak azok; nem lehetett ebben ellentmondani. Erzsiké a diadal első perczében, pajkos kaczagással tanusitá jókedvét, hanem a mint látta, hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre heves zokogásra válto­zott jókedve, odaborult Garanvölgyi keblére és bocsánatot kért tőle százszor, ezerszer; hiszen annyiszor vétett ellene! Aladár az első levél elolvasása után némán szoritá meg nagybátyja kezét, ki az érzékeny jelenetnek azzal vetett véget, hogy “ugy-e öcsém, milyen bolond az ember, mikor magára van”. XVII. KÜLÖNÖS PöRESET. Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként vissza­tért medrébe; először általános iszap lett belőle, azután apró halastavacskák itt amott a termő földek közepén, miket majd csak a harmadik nyár fog tökéletesen kiszá-Jókai Mór : Az U j Földesűr ritani; pusztulás, romlás képe mindenfelé, a mire utoljára „undorral néz már az ember, mikor restel rajta sopánkodni Még sokáig nehéz volt egyik faluból a másikba menni a megromlott utak miatt, mikről a hidat mind elhordta a viz, és Ankerschmidt nem sietett Brauhausel urnák a “fekete levest” csinálni. — Ha ez az árvíz nem lett volna, soha nem kerültünk volna össze. — Nem törődött ő"most egyébbel, mint hogy leánya boldog fog lenni, az első vasárnap mindjárt kihirdettették a házasulandó párt, s öröm volt az öregeknek a fiatalok­ban újra élni. Annálfogva Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a zsebkendőjére tűzött bogokat, ez Grisáknak, ez Brauhau­­selnek, ez Mikucseknek szól. Csak a negyedik maradt meg; ez Aladárt illeti; de hiszen azon sincs már mit tartogatni tovább. Tudnak mindent. Nem sokára kapott is egy levelet doktor Grisáktól, melyben az érdemes férfiú nagy prosopopoeiával előadja, mily szigorú vizsgálat tartatik illető helyeken a felett, hogy kinek hibája, vagy vétsége okozta e több millióra menő kárt; a bűnös példásan fog lakolni. Az eddigi nyo­mozásokból azonban az tűnik ki, hogy “egy kis félreértés” okozta az egészet, mely Mikucsik úrral történt, ki roosszul értette át megbízását; azután az ő utasításait is rosszul értették meg; tévs volt az egész , a mi annyival világo­sabb fog lenni, mivel Mikucsek ur időközben Galicziába tevődött át, s hogy confrontáltathassék, elébb a külön helytartóságok utján a minisztériumot kell megkeresni, és végiére, ha hibásnak találtatnék is, mit nyernének vele a károsultak? testén, lelkén meg az esernyőjén kívül semmije a földön; majd kiheveri ezt is az ország, mint mást, stb. stb. — 279 — — 276 — — 277 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom