Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-10-31 / 43. szám

I 1953 Október 31 KANADAI MAGYARSÁG STEPHANUS KULTURPROPAGANDÁNK MULASZTÁSAI Korunk történetének kétségtelenül egyik legjellemzőbb sajátsága a propaganda óriási szerepe a társadalom életében. Az egyéneket, csoportokat, sőt a nemzeteket is igen gyakran nem a valódi teljesítmények, az igazi értékek alapján Ítélik meg, hanem a külsőség, a látszat, a reklám is nagyban befo­lyásolja a vélemények kialakulását. E megállapítás alól — sajnos — a komoly nemzetközi szervezetek (mint a volt Nép­­szövetség vagy a jelenlegi UNO) sem képeznek kivételt. A magyarság 1920 óta kétszer is szomorúan tapasztalta e té­tel igazságát. Trianonban szétdarabolták országunkat, mert a kisantant hamis hírverése el tudta hitetni az illetékesekkel, hogy mi évszázadokon át elnyomtuk a kisebbségeket. Yaltá­­ban és Potsdamban a bolsevizmusnak dobták oda Közép és Délkelet-Európát, mert a Szovjetunió igazi demokrácia Ígé­retével vezette félre a nyugati hatalmakat. Az emigrációban és az elnyomott anyaországban élő s az igazságos ujjárendezésben reménykedő magyarságra nem­sokára újabb csalódások várnak, ha a szabad világban élő honfitársaink nem követnek el mindent a Nyugat felvilágosí­tása érdekében. Több, mint ezer esztendőre visszanyúló nem­zeti történelmünk folyamán ilyen nagy számú és ilyen jól kiképzettemigráció még sohasem állt az anyaország rendel­kezésére. Mégis, ha az elért eredményeket vesszük tekintet­be, csak nagyon kevés haladást láthatunk. A helyzet megvi­lágítására legyen szabad itt egy példát idézni! Néhány héttel ezelőtt hagyta el a sajtót a new yorki Wenner-Gren alapítvány anyagi támogatásával kiadott “In­ternational Directory of Anthropological Institutions” (Az embertannal foglalkozó intézmények nemeztközi útmutatója)­­Az egész világ tudományos élete szempontjából óriási jelen­tősége van e munkának. Az emberrel foglalkozó tudományok történetében ez az első kísérlet arra, hogy mind az öt föld­rész szakemberei együttesen adjanak áttekintést a kutatások jelenlegi állásáról, a követett módszerekről, és azokról az in­tézményekről, amelyekben a munka folyik. Szeretnénk itt előrebocsájtani, hogy embertanon az Uj Világban nemcsak a szűkebb értelemben vett fizikai ember­tant értik, hanem e fogalom alá sorozzák az őskori és római (általában: klasszikus) régészetet, a néprajzot (akár kul­­turnemzetekkel, akár primitív népekkel foglalkozik is), a nyelvészetet, a társadalomtudományt, sőt az orvostudomány egyes alcsoportjait is A több mint 450 hatalmas könyvol­dalt magában foglaló nemzetközi útmutató, amelynek össze­állításában az ismertetett területek 28 legkiválóbb szakem­bere vett részt (a vasfüggöny mögötti országokból külföldi specialisták adnak ismertetést), ilyenformán a tudomány­ágak egész sorára kiterjed. Mivel e munkát Uj Zélandon és Japánban, Afrikában és Dél-Amerikában éppenúgy olvasni fogják, mint Európában s a földkerekség összes kulturállamaiban, nem lehet érdekte­len számunkra, hogy mit tartalmaz Magyarországra vonat­kozóan. Az egyetemen tanuló ifjúság, a múzeumban vagy más kutató intézetben dolgozó tudós, a külpolitikai vitára ké­szülő államférfi — egyéb tájékoztatás hiányában — esetleg • éppen innen fogja venni hazánkra vonatkozó adatait. A Magyarországgal foglalkozó cikket Dr. Earl Count, a New York állambeli Clintonban levő Hamilton College Em­bertani Intézetének igazgatója irta. Az első meglepetés a cim elolvasásakor éri az olvasót. Ez t.i. a következő: Eastern Europe (Kelet-Európa). Hát eddig mi úgy tudtuk, hogy szü­lőföldünk még Közép-Európához tartozik- Igaz, az elmúlt év­tizedekben egyes német szakemberek is kezdték hazánkat Délkelet-Európa államai közé sorozni, de Kelet-Európához eddig még nem számították országunkat. Talán Európa je­lenlegi politikai kettéosztottsága, talán csak pillanatnyi “szó­rakozottság” akozta eme elsiklást. Mivelhogy Csehszlováki­át és Jugoszláviát, Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát is ugyanabban a fejezetben tárgyalja Count, ez némileg menti, de semmiképpen sem indokija meg eljárását-A Kelet-Európáról (az előbbi 6 államról) szóló, orszá­gok szerinti különismertetést rövid általános bevezetés elő­zi meg. Ebben a szerző nemcsak tárgyilagosságot, hanem helyenként bizonyos jóindulatú rokonszenvet is árul el Ma­gyarország iránt. így többek között (240 oldal) hangsúlyoz­za, hogy a társadalomtudomány terén Lengyelország, Cseh­szlovákia és Magyarország igen tevékenyek voltak a faluku­tatás és a népnevelés'tekintetében. Nem hallgatja el azt sem, hogy az u. n. folklore-kutatás már a tizenyolcadik század vé­gén megindult nálunk s valamivel később a parasztság a­­nyagi kultúrájával is foglalkozni kezdtek. Ugyancsak ja­vunkra említi meg, hogy nemcsak Lengyelország, hanem Csehszlovákia és Magyarország is már korán alkalmazták az “anthropometry”-t (csontváz- és koponyamérések) a nemzet “élettani vitalitás”-ának megértéséhez. A csak Magyarországnak szentelt külön beszámoló (241- 242 oldal) mindjárt kezdetben kiemeli, hogy hazánk helyze­te egészen sajátságos. A finn-ugor nyelv teljesen elszigeteli a magyarságot a körülötte lakó szláv és germán népektől. “A Volga és steppe felől benyomult egykori támadók” ellenőrzik ma stratégiailag a Közép-Dunamedencét- Count szerint a magyarság sorsa sok tekintetben hasonlít a legye­tekéhez. Mindkét nép római katolikus !?). Mindkét országnak egyik oldalon a germánsággal, a másik oldalon a Kelet felől egymás után felbukkanó romboló erőkkel szemben keltett helytállnia A magyarságnak évszázadokon át az ottmán (török) hódítás veszélye elten kellett védekeznie. Mindkét nép ellenállt annak, hogy mások uralkodjanak felette, sőt bizonyos időszakokban ők uralkodtak kisebb nép­csoportok felett. Míg Lengyelország hosszú időn keresztül három részre volt szakítva, addig Magyarország — Count szerint — részt vehetett a tizenkilencedik század európai kul­­turfejlődésében. Az a kettős feladat várt rá, hogy egyrészt álljon elten a germán és szláv nyomásnak, másrészt azonban egyidejűleg uralkodjék (!!! így) a horvátok és románok fe­lett, ami annyit jelentett, hogy megpróbálta e népeket be­olvasztani vagy “konszolidálni”. Ez a kettős szerep azonban ellentmondásokat idézett elő, amelyeket a magyar tudo­mány és irodalom is visszatükröz (a szerző szerint.) A nép­rajz, népi zene, nyelvészet és a fajkutatás a tizenkilencedik század folyamán Magyarországon éppenúgy fejlődött tovább, mint Európa nyugati területein. Ezzel egyidőben a magya­rok közül sokan tekintettek Kelet felé: a steppe és a Volga vidékére, ahol még finnugor népek éltek. Itt keresték “élet­tani vitalitásuk” és zenéjük eredetét. A magyar társadalomtudomány — folytatja az ameri­kai szerző — már korán megszületett Hegel és Hebart filo­zófiájából; később Comte, Spencer és Kant is befolyással vol­tak rá. Főleg francia hatásra már 1825 körül elkezdték az emberi test mérését s Török Aurél 1881-ben az embertan ta­nára volt a budapesti egyetemen- Messze kiterjedő kutatásai nemcsak az európai, hanem a belsőázsiai leletanyagot is fel­ölelték. Halála után a fizikai embertan jelentősége csökkent Magyarországon s csak az első világháborút befejező időszak hozott javulást e téren (Pápay Károly, Jankó János, Bartucz Lajos). Következő számunkban folytatjuk. AMERIKAI POSTA MENEKÜLT NÉPI DEMOKRATÁK HANGJA, “MENEKÜLT MAGyARORSZÁG” CÍMEN AMERIKAI MOZAIK A kereskedelmi minisztéri­um adatai szerint,' amerikai polgárok 1952-ben egymilliárd dollárt fordítottak külföldi u­­tazásokra. Ebből 822 milliót költöttek el a külföldi or­szágokban, a többit idegen ha­jó-, vasúti- és repülő vállala­tok kapták. * Az 1921-1922 évi orosz éh­ínség idején, az American Re­lief Administration 6 millió felnőttet és 4 millió gyerme­ket látott el eleséggel hosz­­szabb ideig. * Bár az Egyesült Államok el­sősorban ipari ország, 1159 millió acre földön mégis me­zőgazdaság folyik, tehát az egész területnek 61 százalé­ka mezőgazdasági terület. * Százötven évvel ezelőtt Le­wis és Clark vezetése alatt 31 emberből álló csapat először keresztezte az amerikai kon­tinenst a Csendes Óceán part­ján fekvő északnyugati terü­leteken keresztül. Az expedí­ció alatt egyetlen ember xhalt el — nem az indiánok táma­dásai következtében, nem is a vadállatokkal való küzdelem ben, hanem “epe-kólikában.” Az idén nyáron 40 nyugat­európai ifjú-munkás ismerke­dett meg Amerikával az indi­­anai South Bend-en, a Notre Dame egyetem és a Studeba­­ker Company székhelyén Ez utóbbi a legrégibb automobil gyárak egyike. Valamennyien southbendi gyárakban dolgoz­tak és esténként az egyete­men hallgatták az előadáso­kat, a Mutual Security Admi­nistration vezetése alatt ki­dolgozott munkaterv alapján. * Az utolsó tiz év alatt az a­­merikai egyházi, emberbará­ti és közoktatási intézmények­nek juttatott adományok évi 4 és fél milliárd dollárra emel­kedtek. * A francia Protestant Epis­copal Church of the Holy Spi­rit a legrégibb egyházi szer­vezet New York városában. 1628-ban alapították, mint francia huguenotta gyüleke­zetét, az akkor még New Ams terdamnak nevezett város­ban. * Megbízható megállapítások szerint, az amerikai munkás szakszervezetekben a négerek elbírálása állandó javulást mu­tat. A MAGYAR ELIT KÖZÖNSÉG találkozó helye a Tourist Nest Restaurant 85 Lake Shore Road — Toronto, Ont- Canada. — Telefon: CL.-1-9491 — Kitűnő magyar étetek, mérsékelt árak, hazai hangulat. Szabad parkoló hely ! Tulajdonos: PERGEL LAJOS Hónapok óta folyik a tervszerű propagan­da kampány a “Szabadság-Népszava” hasáb­jain. “Menekült Magyarország” címen reha­bilitálni, ott ahol kell, népszerűsíteni ott, ahol lehet néhány népidemokrata kiválóságot: Nagy Ferencet, Pfeiffer Zoltánt, Páyer Ká­rolyt és társait... Nem véletlen, hogy a 19-es patkányforra­dalom ideszármazott bértolnokai végül is kö­zös nevezőre jutnak a jövő terveit illetően­­(a multat nézve teljesen közös nevezőn vol­tak mindig is!) E propaganda kampány a múlt hetekben két esemény körül csúcsosodott ki: az első a 100 éves magyar sajtó ünneplése, a második az AMSZ washingtoni konvenciója volt. A 100 éves úgynevezett magyar sajtóról a keresztény nemzeti szellemű magyarságnak megvan a maga lesújtó véleménye. Ez a saj­tó, a közvetlen keresztény egyházak irányí­tása alatt álló lapokat kivéve, csak nyelvük­ben magyarok, szellemükben azonban nem. A washingtoni AMSZ konvencióján né­hány népidemokratikus politikus is, mint vendég, meghívást kapott- Nagy, Pfeiffer, Barankovics, Páyer meg is jelentek és a tu­dósítások hallatlan nagy ovációról emlékez­tek meg. Nosza ezt a nagy sikert Nagy Fe­renc úgy könyvelte el, mint az “összmagyar­­ság” támogatását és megbecsülését a Bizott­mány irányában. De lássuk előbb a díszes társaságot. Magától érthetően Varga Béla nyitotta meg a szónokok sorát. Beszédében azt bizo­nyítgatta, hogy Nagy Ferenc kormánya mégis eredményes volt, mert sikerült két évi haladékot szerezni a nemzetnek, hogy erőre kapva jobban elviselje azt, ami később rá­szakadt. Valójában vádat emel Nagy Ferenc és saját maga elten. Mert mi is a valóság? Nagy Ferenc kormányzata két éven ke­resztül port hintett a Nyugat szemébe, hogy Magyarországon minden rendben van, hogy a megszálló vörös hadsereg lojális a magyar néppel szemben, hogy a kisebbségben levő pártok nevezetesen a kommunista párt ha­talma és befolyása megfelel a választás e­­redményének, hogy a népbíróságok a törvény és az igazság szellemében működnek, hogy a kormány ura a helyzetnek stb Ezeknek a hazugságoknak közvetlen eredménye az volt, hogy Mindszenty hercegprímás segélykiál­tását a nyugati kormányok hűvösen fogad­ták s benne egy sértődött egyházfőt láttak csupán, nem pedig a magyar sérelmek, a magyar nép szószólóját. Olyan közömbössé tették a Nyugatot ezzel a hazug beállítással, hogy mikor a prímást letartóztatták ezek a kormányok hetekig késtek az állásfoglalás­sal és a hivatalos elítélő nyilatkozatokkal, sőt vannak kormányok, amelyek még ma is adósok ilyen nyilatkozattal. Üdvözlő beszédet mondott még Bartha Al­bert is, mint régi bajtárs. Három évvel ez­előtt még másképpen nyilatkozott Nagy Fe­rencről Bruxelles-ben. Még hozzá a nyilvá­nosság előtt. Borshy-Kerekes György is felszólalt és nem mást állított, mint azt, hogy az ameri­kai magyarság 90 százaléka Nagy Ferenc mögött áll. Ezt még Ferenc gazda is sokallot­­ta! A 100 éves magyar sajtó dög-keselyűje is üdvözölte az utolsó alkotmányos miniszterel­nököt. Göndör Ferenc, akivel tényleg tehet nemzetközi komoly terveket szövögetni. A kört Aczél Benő zárta be Gombos Zoltán kép­viseletében. Hiszen Nagy Ferenc tudja, hogy (Göndörhöz Gomboson keresztül vezet az út. Éjféli toroköblögetés közben végül Nagy Ferenc is felszólalt. Világpolitikai kérdések­ről szavalt, pontosan a hivatalos amerikai ál­láspontnak megfelelően, (mit tehessen tud­ni? Sztálin autóján kigurult, Eisenhower re­pülőerődjén még haza is tehetne repülni). “A magyar feltámadásnak vannak feltételei” — mondta nagy bölcsen — és ezeket a felté­teteket csak a demokratikus politikusok ter­veiben látja kikristályosodni A menekültek, úgymond, ne várjanak otthon vezető szere­pekre, mert a magyar nép már azóta uj poli­tikai gondolatokat termelt ki és ezek képvi­selői, egyelőre ismeretlenül, készen állnak a vezetés átvételére. Hát ez megnyugató tenne, ha igy van, mert a magyar nép azokból a politikai gondolatok­ból, amelyeket Nagy Ferenc és társai képvi­selnek már Károlyi Mihály és Kun Béla ide­jében kiábrándult és azt mégegyszer vissza­hozni csakis orosz szuronyok mellett lehete­tett 1945-ben és a jövőbeni esély egyre cse­kélyebb, mégha Nagy Ferenc amerikai szu­ronyokra számitana, amelyeknek Himler Márton parancsolna odahaza. Valószínűtlen ez is, mert a magyar nép más politikai gon­dolatokat termelt ki és nem kiváncsi ezekre, akik már egyszer elárulták. Ezért Nagy Fe­renc és társai legyenek óvatosak, mert az otthoni béketűrő magyar nép viszontlátásuk­kor ki fog jönni a sodrából és egy poros csiz­ma-orral olyan testrészükön kapnak útbaiga­zítást vissza nyugat felé, amelyet ülésre és gondolkodásra egyaránt használnak. Gólián Pál. ÁLLATI SZERVEK HASZNÁLATA AZ EMBERI TEST GYÓGYÍTÁSÁRA A Jezsuita rend washingtoni Georgetown egyetemének orvosi fakultásán sikeresen át­ültettek fagyasztott, sterilizált, szárított borjú és disznó vivőereket négy beteg ember testébe. Az átültetések sikerültek, a betegek vérkeringése az állati szerveken kersztül mű­ködött mindaddig, amig az mberi szervezet maga ki nem termelte az elmeszesedett, be­teg erek pótlására szolgáló uj ereket. HA LEJÁRT AZ ELŐFIZETÉSE," ÚJÍTSA MEG ! Egy évre $5.00. Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák Dal az idegen leányról Mintha beakartam volna tömi a saját lakásomba, -olyan nesztelenül csúsztattam a kulcsot a zárba- Szeren­csém volt. Sikerült észrevétlenül bejutnom. Az előszobá­ban újabb meglepetés ért. Neu énekelt is. Halkan ugyan, hiszen a kiséret is halk volt, mégis édesen, tisztán, tö­mören ömlött kissé érzékien búgó mezzója. Nem németül, vagy angolul énekelt, hanem valami más, az én fülemnek idegen nyelven. Nyilván svédül, az anyanyelvén Az előszoba vastag kókuszszőnyege felfogta lépteim neszét és halkan, minden zaj nélkül jutottam be a szoba nyitott ajtaján. Csendesen leültem az egyik karosszék karfájára és őszintén gyönyörködtem a nem várt zenei élményben. Az alig hihetőt már a saját szememmel is lát­hattam. Valóban ő ült a zongoránál s háttal volt felém Alig hogy leültem, befejezte Solweig dalát s azzal az éneklést véglegesen. A zongorán tovább játszott. Először csak néhány átmenettel, meg futammal szabadon fantá­ziáit, aztán hirtelen, szeszélyesen belecsapott egy Chopin Mazurkába. Komoly gyakorlottságra vallóan szépen, hi­­bátlanlu játszott. A virtuózi magaslattól igazán csak haj­szálak választották el. Talán nem annyira könnyed a bil­­lentése, mint egy komoly művésznek, talán a pedálozása ne mannyira pontos, mint inkább egy kicsit szeszélyes, de ezektől a kizárólag szakember által észrevehető hibák­tól eltekintve tökéletesen játszott. Játékának legfőbb jó tulajdonsága az a finomság volt, ahogy a pianók és pia­­nissmók legcsodálatosabb árnyalatait is ki tudta hozni, azaz műkedvelő nyelven “érzéssel” játszott Elragadtatott műélvezetem közben gépies mozdulat­tal rá akartam gyújtani. Ahogy gyufáért nyúltam a zse­bembe, véletlenül megzörgettem a skatulyát, ő akkor ép­pen egy pianissimónál tartott s a zajra hirtelen abba­­hagyta a játékot. Hátrafordult, majd fülik pirosán felugrott a zongo­raszékről-Oly ennivalóan bájos volt így, leplezetlen zavarában, hogy önkénteelnül is elmosolyodtam. —Nocsak — biztattam — folytasd tovább nyugod­tan. őszintén mondhatom, nagyon élveztem. Mintha csak hangversenyen tettem volna. —De ez igazán nem való, hogy így meglesd az em­bert. —Az mégkevésbbé való, hogy véka alá rejted ezt a ragyogó tehetségedet. Miért hallgattad el, hogy ilyen gyönyörűen játszol és énekelsz? Hiszen a zongora ott állt már az első naptól kezdve. Arcán a pír egy árnyalattal mélyebbé vált. —Szent Isten! Te még komyikálásomat is hallottad ? —Csak ne szerénykedj Jól tudod, hogy nagyon is kellemes a hangod. De felej miért nem játszottál már előbb is? —Hát csak azért, mert te sem játszottál és én nem akartam előtted leülni a zongorához. Bizonyosan jobban tudsz, mint én. —Szóval csak hiúságból? —Igen, ha úgy tetszik hiúságból is, meg aztán eddig kedvem sem volt hozzá­—És most? —Most volt kédvem, de ne faggass, mint egy vizs­gálóbíró. —Nem faggatlak, csak szeretném, ha tovább játsza­nál. —Most nem. Hagyj, most egy kicsit zavarban va­gyok. Majd máskor. Jó? —Ahogy kívánod. Ezt érdekesnek találtam. Neu és a zavar. Oly fölé-37 — 38 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom