Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-04 / 27. szám
1953 Julius 4 2 KANADAI MAGYARSÁG Mozaikok Tito országából----------o---------JUGOSZLÁVIAI KALEIDOSZKÓP.----------o---------Trieszt, junius hó. Tudósítónk jelentése. Tito granicsár (határőr) hadtestéből hárman Olaszországba szöktek át A katonák elmondták, hogy a Delnice-i proletárbrigád kötelékébe tartoztak. Vallomásaik szerint a kommunista tisztek rettenetesen bánnak a katonákkal, különösen a parasztlegényekkel, akikről tudják, hogy nemzeti érzelmüek. A táplálkozás nagyon rossz és a téli öltözet, különösen a lábbeli kétségbeejtően silány. Az elmúlt télen például a 106. számú lövészezredben a katonák jórészének megfagytak kéz- és lábujjai. A fegyelem emberietlen, még a legkisebb hibákért is testileg fenyitik a katonákat- Menetelés és gyakorlatok alkalmával a maximumot követelik. Míg az alantas tisztek is lóháton járnak és az'útakon meg-megállnak egy-egy korcsmánál inni, a legénységnek tilos elhagyni a menetoszlopot. Számos katona öngyilkosságot követ el, mert nem bírja a kínzást. Az ő kötelékükben is öngyilkos lett két fiú. Egyikük gyakorlat alkalmával a szigorúan őrzött éles töltényekből lopott egyet, azzal lőtte agyon magát. Búcsúlevelükben mindketten azt írták, hogy nem bírják tovább a tisztek durva bánásmódját. A 106. ezredben a parancsnok a glédába állított katonák előtt “a nép ellenségeidnek bélyegzi meg a szerencsétlen öngyilkosokat. Családjaikat zaklatják, letartóztatják, s lefoglalják ingó és ingatlan vagyonukat 33 ezer dinár követelés fejében, a katona által “tönkretett felszerelés” pótlására A legénység háromnegyed része is szívesen megszökne, hacsak tehetné. ** * Hogy milyen “jólét” uralkodik Belgrádban, arról a “Politika”cimü lap április 25-i számából értesülünk. Egy kétszoba konyhás lakást a városi hivatal négy család számára utalt ki. A négy családnak összesen hét tagja volt, a nyolcadik pedig útban, mert az egyik asszony gyermeket várt. Négy különböző család két szobában ! ** * Technikai kiképzés címén Jugoszlávia a folyó évben 200 diákot küld tiz európai országba és Izraelbe. Jellemző az, hogy még a legjobb tanulók sem jöhettek tekintetbe, ha nem voltak a kommunista párt tagjai. * A Tito-rezsim jelentése szerint a jugoszláviai folyók valóságos propagandatömeget hordoznak hátukon. A kormány közölte, hogy a Begej, Temes és Berzava folyókból csak március havában 60 hermetikusan lezárt faládát fogtak ki, melyeket Romániában eresztettek a Jugoszlávia felé tartó folyókba. A ládák telistele voltak kommunista irodalommal. ** * Bojics belgrádi vasúti főigazgató az “első jugoszláv villanyerőre berendezett vasút” ünnepélyes megnyitására Fiúméba utazott. A vasút olyan “jól” épült, hogy a főigazgató kocsija kiugrott a vágányból és őmaga életét vesztette. ** * Duvno boszniai városka kommunista bizottsága jelentette a belgrádi “Politika” lapnak: “Szállodai parkot alapítottunk. Most a földeket javítjuk és 10 cseszmét (csöves kút) akarunk csinálni, de senki sem akar járásmunkára jönni. Az egész járásban nincs mérnök és földmérő. A bíróságnál egy jogászunk sincs. Sem a kórházban, sem az egész járásban nincs egyetlen orvos sem.” Valóban paradicsomi állapotok! ** * A kishirdetésekből gyakran jól meg lehet ítélni egy ország gazdasági helyzetét. íme néhány (ilyen apróhirdetés a szerajevói “Oszlobodjenje” (Felszabadulás) cimü lapból : “Nagy asztal két mély ládával eladó.” “Singer varrógép, használt grammofon, egy kecske és egy gödölye eladók.” “Jókarban levő öreg shimmy cipő eladó”. “Jókarban levő fertőtlenített használt fésűk és kefék nálunk kaphatók”. “Lakótársat keresünk a szobánkban levő harmadik ágyba.” ** * Szerajevo élelmezési viszonyait az “Oszlobodjenje” a következő módon ismerteti: “Súlyos hiány van kenyérben, cukorban, burgonyában, húsban.. Amennyiben kapható kenyér, az rettenetes minőségű. A péküzletek előtt állandóan tolakodás van és a munkások sehogysem kerülhetnek sorra. Cukor nincs az egész városban, mert az a hír terjedt el, hogy megdrágul és a lelketlen spekulánsok összevásároltak mindent. Tej egyáltalán nem kapható, a hús öreg és csupa csont”. ** * Ugylátszik, a kommunista hullák különösen tetszenek a boszniai medvéknek. Ljubinja boszniai községben meghalt a népbizottság elnöke. Temetését követő éjjel egy medve felkaparta a sírt és megette a kommunista halott felét. A parasztok reggel újból eltemették a maradványokat és felhantolták a sírt. A következő éjjel a medve azonban visszatért és felfalta a hulla megmaradt részét is. “A babonás parasztok , ebből rosszat jósolnak a kommunistáknak” — írják a szerajevoi lapok. * * * * ** * Tito kormánya a macedóniai Bitaljban felállította a világ első cigány-nyelvű iskoláját. Ugylátszik, hogy a marsall a világon bolygó cigányokat propagandacélokra akarja felhasználni, mert máris szó van egy még ebben az évben megtartandó cigány-világkongresszusról, mely Titot választaná meg az összes cigányok “ceribasájának”, azaz fővezérének. Titoék nemrégen kinyomtatták egy Gorica faluból való Rédzsó cigány 100 költeményét cigány nyelven. Ehol egy eredeti cigányköltemény : ‘.“Kapa bajrilem ohavo Thamme therlem godjí . Jeekn chejori podji !” azaz “Amikor legény lettem, Magamat érezni kezdtem í Legelőször nőt kívántam .. .” Tudja Rédzso költő, hogy mi tetszik Titonak. . . Spektator. AFORIZMÁK ÉS ÖTLETEK.----------o------=— Az ideálok veszedelmesek. Az igaz dolgok jobbak. Sebeznek ugyan, de jobbak. * * * Felületes bánat és felületes szerelem soká élnek. A nagy bánatot és nagy szerelmet megöli a saját teljessége. ** * Csak egy dolog van, ami rosszabb az igazságtalanságnál és ez az ligazság kard nélkül a kezében. Ha a jog nem egyszersmind hatalom is, akkor rossz. ** * Mindnyájan azzal töltjük napjainkat, hogy keressük az élet titkát. Nos, az élet titka a művészetben rejlik-KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÓLISTÁJA----------o---------Az augusztus 10-iki általános kanadai választásokon a listafelállitás szerint mintegy 8.500.000 szavazásra jogosult egyén vehet részt. Ez a választólista az eddig legnagyobb Kanada történetében.-----------------o----------------HAZARENDELTÉK AUSZTRIA OROSZ KATONAI KORMÁNYZÓJÁT ----------o---------Nemrégen visszarendelték Moszkvába V. P. Sviridov generálist, az Ausztria keleti részét megszállva tartó szovjet erők legfelsőbb vezetőjét. Nyugati megfigyelők szerint az ő személyén bukott meg állítólag sok kísérlet, amelyeket a szövetségesek tettek Ausztria katonai megszállásának megszüntetésére. U- tóda Ivan J. Ilyichev lett, a Szovjetunió első ausztriai nagykövete a háború vége óta. Ha a Szovjet tényleg hajlandó lenne kiüríteni Ausztriát, (amit nem tartunk valószínűnek), akkor megszűnne a magyarországi szovjet megszállás is. A bolsevisták ugyanis már évek óta csak azon a hazug címen tartanak csapatokat Magyarországon, hogy “az összeköttetést kell biztosítani“ az Ausztriában állomásozó orosz egységekkel.----=------------o-----------------KANADAI TÁJKÉPEK----------o----------Prince Albert National Park, Saskatchewan.----------o----------A Cree Indiánok egykori vadászterülete, mely még ma is jelentős vadállományban bővelkedik, a kanadai Nyugat egyik legkitűnőbb erdővidéke. Ezer kisebb-nagyobb tó borítja, melyeknek nagyrészét folyók hálózata köti össze. A Prince Albert National Park Észak-Kanada egyik legfontosabb kapuja. Évekkel ezelőtt ennek a távoli erdővidéknek bejárása még regényes és kalandos feladatnak számított. Ma csupán rövid utazást kell tennünk a saskatchewani vonzókülsejü Prince Albert városból, hogy elérjük a Parkot, melyet 1952-ben 105.000 turista keresett fel. A terület természetes szépségeinek élvezését ma már a modem civilizáció vívmányai könnyítik meg. Golf-, tennisz- és tekepályák, fürdő- és uszólehetőségek, sport- és gyermekjátszóterek, valamint görkorcsolyapályák állnak a látogatók rendelkezésére. Evezős- és motorcsónakok bérelhetők, kis hajók pedig naponta tesznek kirándulásokat felfelé a Waskesiui tavon. A sok kis tó kiválóan alkalmas északi csuka- és tavi pisztránghalászatra, a vizek mentén pedig remek homokstrandok húzódnak végig. A Parkban különböző hotelok, bungalow táborok, szállások, hálókabinok, vendéglők biztosítják a nyaralók kényelmes ellátását. A Prince Albert National Park vadállományában a következő állatok találhatók: jávorszarvas, amerikai iramszarvas, (karibu), őz, hód, vidra, pézsma, farkas és medve. Sok madárfajta is él itt, közöttük a pelikán és a kormorán. Az északamerikai bölény (buffalo) mint attrakció szerepel és egy csorda mindjárt a park bejáratánál van elhelyezve. Aki tehát szereti a természet vadregényes szépségeit, annak a Prince Albert National Park felejthetetlen élményeket nyújt. Ideálisabb nyaralás és üdülés el sem képzelhető, mint amilyen ezen a gyönyörű vidéken lehetséges, amely egyre több látogatót vonz magához*.----------------—o-----------------Az 1951-es statisztikai felállítás szerint abban az időben 2,028,450 kanadai lakásban volt telefon, mely szám az összes elfoglalt lakások 59.5 százalékát tette ki. Tiz évvel azelőtt 1,037,298, azaz valamivel több mint 40 százalék volt a telefonnal felszerelt lakások száma. * * * A kanadai számyashús-fogyasztás 1952-ben 29.6 font volt fejenként. ** Országutak építésére 1951-ben Albertában és Prince Edward Islandon költöttek a legtöbbet, Manitobában és Saskatchewanban a legkevesebbet. Előbbi két tartományban $38 és $33 volt a fejenkénti hozzájárulás, az utóbbiakban $16. British Columbia $28, New Brunswick és Nova Scotia $26, Ontario $24, Quebec $21 és Newfoundland $18-t költött fejenként országutakra. * * * Kanadában évenként több mint 13 millió grammofonlemezt gyártanak, melyeknek összértéke a hat és fél millió dollárt is meghaladja. ** * Kanada legnagyobb vasutainál az átlagos üzemköltségek mérföldenként 7.54 dollárra emelkedtek 1952-ben, az előző évi 7.14 dollárral szemben. * * * Hon. Paul Martin, kanadai egészségügyi és jótékonysági miniszter közlése szerint a szövetségi kormány az utóbbi évben 1,500.000 dollárt bocsájtott a tartományok rendelkezésére a polgári lakosság védelmét és javát szolgáló célokra. Ontario ebből 492.008 dollárt kapott. Eső a Mato Grosson Irta: Fűry Lajos. —0—^ Az óriás békák szüntelen vartyogtak. Ülüm, Ülüm. Amikor a halvány fénysugár valahol keleten áttörte az éjszaka ködjét, elszabadult a lárma. Előbb csak egy-két korai madárfütty és csicsergés, de aztán mindenféle hang vegyült bele a szimfóniába, rikácsolás, velőtrázó sivitás, kotkodácsolás, bőgés és ujszületett csecsemőhöz hasonló sirás. A fül nem tudta szétválasztani ez a hangzavart, amelyben a tarkatollu papagájoktól az idétlen hangú bőgőmajmokig skálázott az erdő- Csak a békák zavartalanul, mindig ugyanabbaií az ütemben kérték a mindennapi esőt. Még fel sem jött a nap és az Ülüm, Ülüm, kvak, kvak. éjszakai pára tócsákban uszott a fák dereka körül, de már izzasztó és agyfeszltő volt a nedves meleg. Ülüm, ülüm, kvak, kvak. Ébredt a Mato Grosso. Meghatározhatatlan keverék szinü emberek lustán járkáltak a nagy sátrak és néhány fabarak körül. Ez a legnyugatibb civilizált pont a Campo Grande-i vasútvonaltól északra az Itiquira folyó forrásvidékén, ahol elkezdődik a Mato Grosso eddig még fel nem mért mocsaras, erdős, vizenyős, sárgalázas, ismeretlen világa. A harminc egynéhány ember földmérésen dolgozott. Mirandából indultak és előbb észak felé, majd nyugatnak haladtak. A keverék bennszülötteken kívül néhány német, japán és egy magyar dolgozott. Mindegyiknek meg volt a maga kis csoportja és mentek előre a Mato Grosson, lépésről lépésre. Mögöttük, ha még lassabban is, de építették az útat, aztán kínálták a fazendák helyét, számítva arra, ihogy nemsokára erre is elér majd a kávé vagy banán ültetvény- A kis telep élte a maga kisajátított életét a Mato Grosson. Néhány jeep meg a rozoga, bennszülöttek által agyongyötört teherautók hordták az anyagot a vasútállomásról. A nesztelen suhanásu keverék lányok készséggel állottak a fréfiak rendelkezésére, főztek és mostak, kecsesen kínálták a papáyát vagy a különleges levelekből főzött teát. Fehér asszony nem élt közöttük és aki vállalta ezt a munkát, annak különös, nagy oka lehetett. Családos, békés, otthont szerető ember ilyenre nem vállalkozott, csak akinek senkije sem volt és akinek nem volt mit vesztenie az életben. Igaz, ha két három évig csinálta és megúszta a maláriát, sárga-lázat, akkor a bank ban összespórolt cruzeirossaival uj életet kezdhetett valahol Sao Paolo környékén, ahol a vörösföldön pompázó kávéültetvényeket szivárványszínű virágok folyj ák körül és fehér verandás fazendák árnyékában illatos napon szárított santosi kávét szürcsölnek vagy esténként a teniszpályákon fehér asszonyok és lányok a labdát ütik pompás íveléssel. De ezekről nem beszéltek. Egymásközt nem vitatták, hogy ki miért van itt és mire gyűjti a pénzt, mert a munkát nagyon jól megfizették. A bennszülöttek pedig semmivel sem törődve hordták a mérő oszlopokat, állították a háromszögelési pontokat és hord ták a vasúttól a telepig az anyagot. Az élet mindennap ugyanaz volt. Az étel is. Papaya, tapioca, yam és konzerv, ritkán friss hús vagy hal- A legtöbbje ivott és munka után visszavonult a fabarakba. Csak a bennszülött szolgálólányok ismerték az életüket, de azok hallgattak. A bennszülött soffőr vigyorogva hozta be a szállítólevelet. A ventillátor szelében kigombolt ingben, patakzó izzadsággal, sápadtan de vörös szemhéjjakkal feküdt az egyik csoportvezető Kis Károly, akinek csak Carlos volt az általánosan ismert neve. Elvette az íTást és belenézett. Szerszámok, építőanyag, mérőeszközök, a kijavított Írógép és irodafelszerelés jött meg, a Miranda-i vasútállomásról hozták be hajnalban és igyekeztek lerakni, mielőtt még a mindennapi felhőszakadás ráj uk zuhan és két három órára megbénít minden mozgást. Az írás alján a szokásos raktárnoki ellenjegyzés mellett egy uj nevet pillantott meg, tintaceruzával az anyag kiadó aláírása: Michel Huszár. Tárcsázta a kis telefont, háromszor iis kapcsolták, amíg megkapta a vonalat. Az olasz raktárfőnök csak annyit tudott, hogy néhány uj ember érkezett a telepre, itt dolgoznak a raktárban és egyelőre szédelegnek a hőségtől, most jöttek Sao Paoloból a központ küldte, egyébként újonnan bevándorolt európai menekültek Németországból Letette a telefont és odaállt a szunyoghálós ablak elé. A békák vartyogtak és az erdő lármája hangosodott. Valami idegesség vett erőt rajta. Negyedik éve már, hogy Brazíliában van és a második éve méri a földet a Mato Grosso balsa és mahagóni fái között- A negyedik éve már nem látott magyart és nem beszélt magyarul. Nem is akart. Menekült azóta. Menekült a maigyaroktól, azóta, hogy a straubingi munkahelyéről, ahol a gázgyárban szenet lapátolt, el vitte egy jeep. Nem tudta, hogy mit akarnak. Udvariasan betessékelték és bevitték. Ilyeneket kérdeztek tőle, hogy miért harcolt az oroszok ellen, hány oroszt ölt meg, hol volt utoljára katona, és hogy az a páncélos hadosztály ahol utólszor harcolt Magyarországon az orosz ellen az SS volt. Nem sok papírja volt, de azt kiteregette. Megmutatta azt is, hogy két napra a háború befejezése után, már az amerikai parancsnok el is engedte és elbocsájtó papírját is megkapta. Mindegy volt, fogságba került és elszállították München mellé, Moosburgba. Itt őrlődtek az idegei napról napra. Naponta szedték össze az embereket és vitték haza diadalmenetben, nagy tivornyázva Magyarországra, mint háborús bűnösöket- Egyszer a kihallgatáson odavágták a fejéhez, hát ha nem bűnös és nem csinált semmit, miért nem ment haza? Ott kísértett a feje felett állandóan, hogy egy szép napon hazaviszik. Minden jeep megjelenésénél összeborzadt, most jönnek érte. Nem, még nem érte jöttek. Még van egy nap. Majd holnap. Vagy holnapután. Siralomházban élt. Aztán egy napon érte is jöttek és átvitték egy másik internáló táborba Freysingbe. Azt mondták, hogy az enyhébb bűnösöket itt tartják és lehet, hogy ezeket ki sem adják. Ekkor kezdett el tanulni portugálul. Tizenöt hónap után újra bíróság elé került az ügye. Jóakaratu amerikai lelkész volt az elnök és felmentette- Nem is akart hinni a fülének, amikor szabadon bocsájtását kihirdették. Van valami kívánsága? — kérdezte mosolygós, jóakaratu tekintettel a lelkész. — Igen van. Kérem, csak azt az egyet megmondani, hogy ki jelentett fel, ki adta be ellenem azt a hamis vádat, amely miatt tizenöt hónapon át a siralomházban éltem, ki volt az az ember? A lelkész rázta a fejét. A nevet, nem mondhatja meg, de nem is volna értelme, feledje el, egy honfitársa volt. És akkor, amikor kilépett a drótkeritéses internálótáborból, megátkozott mindent, ami magyar volt. Mint egykor Salamon király menekülés közben-, mondta az átkot és menekült, hogy minél messzebb kerüljön magyaroktól. És attól kezdve irtózva, iszonyodva me nekült. Szökött, ha magyart hallott vagy látott. Franciaországból sikerült kijönnie. Sao Paoloban dolgozott először, de ott sok a magyar és menekült. Kapva kapott az alkalmon, amikor a Mato Gassora földmérőket kerestek- Azóta végezte a munkáját, hallgatta a békák vartyogását, izzadt és gumicsizmában taposta a sarat és most egyszerre mindebből a megszokott életből kizökkentette egy név: Huszár Mihály vagy Michel Huszár, ahogyan Írva volt. A csoportok egymásután indultak neki a munkának. Az ajtó előtt a bennszülöttek a jelzőbotokkal, az állványokkal, műszertáskákkal és az lesőkábátokkal felszerelve várakoztak. Ülüm. ülüm, kvak, kvak. Tébolyultan kacagott valamely szerelmes papagáj és az öreg bőgőmajmok dühösen vicsorogtak vissza. Huszár Mihály. Magyar. Biztos, hogy magyar, most jött, talán csak néhány napja és fuldoklik a hőségtől, hát persze, hol élt ilyen időjárást Magyarországon. Talán alföldi, karcagi, akkor csak bírja a meleget, vagy kunmadarasi, de hátha erdélyi, vagy felvidéki, talán dunátuli szegény, akkor meggebed bele. Mit érdekel az egész. Huszár Mihály számára is van elég hely még Brazíliában, meg a Mato Grasson is. Idegesen integetett a póznát tartó feketének-Mégis, hogy nézhet ki. Milyen lehet szőke vagy barna, fiatal vagy öreg, biztos bajusza is van és sóhajtva gondol arra, hogy milyen jó lenne szalonnát enni, ami nincs. Éppen csakhogy beértek a barakba, amikor lezúdult az eső. Egybefolyt a vizfüggöny és látni sem lehetett. Az erdő megnémult, a papagájok, majmok és bogarak elhallgattak, csak a békák nem. Boldogan, örömmámorban vartyogtak az eső zuhogásán keresztül. Ülüm, ülüm, kvak, kvak. Meg kellene nézni azt a Huszár Mihályt. De mi köze hozzá, éppen elege van már a magyarokkal, eddig, hogy kerülte őket, meg volt a békessége, nyugalma, most megint belekerüljön. Milyen jó lenne hallani: Adjon Isten jó napot. Milyen jó lenne hallani akármit, csak valamit magyarul, akármit, csak magyar beszédet. Hiszen éppen azért menekült el Sao Paoloból, már mehetett volna vissza kétszer is a központba, de nem akart, mert tudta, hogy ott magyarok vannak- Igen Sao Paolo nagyon messze van a Mato Grossotól, és Moosburg is meg Freysing is nagyon meszsze van. És azóta sok minden történt. Elhalványult a gyűlölet és a harag, mintha az átkot is bánná már. A kátránypapir tetőn kopogott az eső, odakint magas buborékokat vetett a viz és a bennszülöttlány eléje tolta a teát. Mégis bő kellene mennie Mirandába a kocsival és onnan Campo Grande-ba vonaton. Az emberek nagyot néztek, amikor szombaton elindult, hiszen még eddig egyetlenegyszer sem mozdult ki, se nem sakkozott és nem kártyázott s nem ivott. Nevetni sem látták. A bennszülöttek maguk között mérgesnek hívták és azt hitték, hogy beteg a mája. Ahogy közeledett a vonat Campo Grande felé, festői fazendák, a szivárványszínű virágos kertekből fehérververendás szép házak, pálmák és rózsafák váltották fel a balsák, ébenfák és vasfák keverékét. Vakító napsütésben pöfögött be a vonat a szivardoboz formájú állomásra. Egyenest a raktár felé ment, de szombaton délután nem talált senkit. Az olasz főraktárnok kertjében hűsült az árnyékban és Guido Verona könyvét olvasta. Kávét hoztak eléje- Átnézték a papírokat, itt volt az uj munkások összes papírja, ahogyan a központból megküldték a számfejtett bérlistával együtt. Michel Huszár 1920-ban Novo.cherkassk-ban született és orosz állampolgár volt. Rázta a fejét és magyarázta, hogy a neve magyar és szeretné látni azt az embert, bizonyára tévedésből írták az adatait orosznak. Előkeritették Michel Huszárt. Alacsony, szélesvállu, tatárképü ember. Magyarul szólította meg. —Jónapot adjon az Isten. Huszár Mihály néz rá, várakozó szemekkel. —Nem ért magyarul? Az ember csak nézte. Most németül kérdezte és az orosz, tört, szlávos német-KANADAI KIS NOTESZ