Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-21 / 8. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 FEBRUÁR 21. Asszonyok rovata FILMEK ÉS KÖNYVEK KÁROS HATÁSA GYERMEKEINKRE INNEN- ONNAN Mit Írnak mások ? (Az alábbi idézett cikkek a szerzőik, illetve a nevezett lapok véleményét fejezik ki és nem feltétlenül azonosak lapunk álláspontjával.) Elrettentő és kétségbeejtő tudósítást olvastunk a napokban az egyik torontói újság első oldalán. A rövid cikk arról számolt be, hogy Suttonban két anya, miután hiába várták haza gyermekeiket, aggodalmukban keresésükre indultak. A suttoni lókiállítás területén leltek reájuk, éppen a legjobbkor, hogy még elhárítsák azt a fenyegető borzalmat, amely közbelépésük nélkül valószínűleg megtörtént volna. A két fiút ugyanis hátrakötött kézzel, halálra rémülten találták meg az egyik istállóba zárva. A hétesztendősnek nyakán kötélhurok volt, melynek másik vége a keresztgerendán átvetve lógott, cipője hiányzott és ruháját félig letépték testéről. Az istálló pad, lóján egy balta és egy vadászkés hevert. Az izgalomtól félájult anyák, miután kiszabadították gyermekeiket veszedelmes helyzetükből, a rendőrséghez fordultak. Megállapították, hogy a gyermekek négy tízéves fiúval cow-boyt és indiánt játszottak és a “játék” annyira elfajult, hogy az idősebbek a két kisebbel kegyetlenkedni kezdtek, sőt a hétévest majdnem felakasztották. Az ajtóba állított figyelő azonban észrevette a két asszony közeledését, mire mindannyian elmenekültek. A rendőrség kiderítette a négy tettes nevét és szüleikkel együtt megidézte őket. A szülőket komoly intelemben részesítették, a fiúkat szigorúan megdorgálták és ezzel az ügy véget is ért. “Úgy látszik, túlsók comic book-ot olvastak” — jegyezte meg a rendőrfőnök. Az újság mindössze ennyit ír az ügyről, melynek boncolgatása hasábokat érdemelne, hogy rámutasson az ifjúság képzelet- és lelki világát fenyegető szörnyű veszélyekre. A tudósítás sorai mögött olyan erkölcsi örvény tátong, hogy az ember, különösen az európai ember, — ha méghozzá szülő is — elszédül és kétségbeesik, ha beletekint. Egyik idegennyelvű kanadai laptársunk éppen mostanában tárgyalta az itteni gyermeknevelés egyik legégetőbb problémáját és mutatott rá a fiatal lelkeket oly károsan befolyásoló tényezőre : a mozira. “Ahány hely annyi szokás” — tartja a közmondás és mi, akik az öreg földrészről jöttünk, ennek igazságát uj ha-v zánkban nap-nap után tapasztalhatjuk. Tárgyilagosan szem lélődve sok olyan újdonságot látunk, melyeket örömmel és szívesen fogadunk, viszont olyanokat is, melyek nemcsak hogy idegenül, de egyenesen visszataszítóan hatnak reánk. Az amerikaiak általában, így a kanadaiak is nagyon szeretik a mozit. Ha szülők akarnak moziba menni, ami szintén igen gyakori eset, felmerül azonban a probléma, hogy mit csináljanak a gyermekkel vagy gyermekekkel ? A tapasztalat azt mutatja, hogy magukra hagyni őket nagyon veszedelmes, ezt a törvény is tiltja. Számtalan eset bizonyítja, mennyi baj és szerencsétlenség származott már abból, hogy gyermekek egyedül maradtak otthon. Itt nagyobb a tűzveszély mint Európában, mert a faszerkezetű kanadai házak különösen gyúlékonyak. A szórakoznivágyó szülők tehát vagy babysittert hívnak, akinek díjazása a mozielőadást jelentősen megdrágítja, vagy magukkal cipelik a gyermekeket is, nem törődve azzal, hogy mit fognak látni. Az újságok mozihirdetéseiből tapasztalhatjuk, hogy a műsoron levő filmek nagyrésze idegfelkorbácsoló bűnügyi vagy vadnyugati történet. Ezeket a többnyire értéktelen filmeket Hollywoodban futószallagon gyártják. Előállítási költségeik és kölcsönzési dijaik olcsók, amellett remek üzletet jelentenek. Az efajta darabokból 40—50 centért kettő sőt három is fut egy estén és ez a sűrített rabló-gyilkos romantika olcsón kielégíti a kultúrigényeket. De hogyan hatnak az ilyen filmek a gyermekekre ? Az egyik, — Dumas után szabadon kiagyalt — darabban idegtépőén részletes kínzási jelenet volt, melynek folyamán a főhőst véresre korbácsolják. Egy 8—9 évesnek látszó fiú izgatottan sziszegte : “Kill him”, míg két kisebb gyermek a széken összekuporodva reszketett, sírt a félelemtől. Minél idősebbek azonban, persze főleg a fiúk, annál kevésbbé félnek, képzeletüket annál inkább felgyújtják, figyelmüket annál inkább lekötik a cselekmények és tágranyílt szemmel, megfeszült idegekkel merednek a vászonra, ahol olyasmiket látnak, amelyek nemcsak, hogy elvonják őket a komoly dolgoktól vagy az ártatlan gyermeki szórakozástól, de egyenesen megfertőzik lelki és erkölcsi világukat. A gyermekek, akik már kiskoruktól kezdve hozzászoktak a mozihoz, később maguktól is beülnek oda, sőt valóságos rabjaivá válnak, de persze csak azokat a filmeket nézik meg, ameleyk fantáziájukat foglalkoztatják. így nagyon élvezik az Amerikában közkedvelt háborús filmeket, nem is szólva a bűnügyi és főleg a cow-boy filmekről, melyekben minél nagyobb a lövöldözés és mennél több a halott, annál jobban tetszik nekik. Ez a moziőrület természetszerűen az európai gyermekekre is átragad, akik alig párhónapi ittartózkodás után már csak Roy Rogersért és Hoppalong- Cassidyért rajonganak, kendőt kötnek az arcuk elé és előreszegzett pisztolyokkal szaladgálnak. Hallottunk magyar fiúról, aki délután 2 órakor moziba ment és édesanyja kétségbeesett telefonhívására este 8-kor a jegyszedő hozta ki a nézőtérről. Éppen harmadszor akarta megnézni az egyik darabot. Saját nyolcéves fiam is állandóan cow-boy filmekért nyúz, — teljesen eredménytelenül és az iskolából hazahozott comic book-ot a szeme láttára dobtam a tűzbe. Az álarcos-pisztolyos cowboy lázat ugyanis még fokozzák ezek az úgynevezett comic bookok, melyek az iskolaköteles ifjúság legkedveltebb olvasmányai, bár sajnos sok felnőtté is. Ezeknek többnyire “s!ang”-ben írt tartalma olyan silány és a szöveget kisérő képek halmaza olyan ocsmány ábrázatokat és visszataszító jeleneteket ábrázol, hogy józanul gondolkodó szülő nem tűrheti őket gyermeke kezében. Garson kanadai igazságügyi miniszter nemrégiben emelt szót a Kanadában is annyira elterjedt szennyirodalom ellen. Azt hiszem, vagyunk egynéhányan, akiknek véleménye szerint az erkölcstelen, szemétrevaló sajtótermékek mellett, — melyek szintén oly könnyen kereülhetnek az ifjúság kezébe — a comic bookokat is ki kellene irtani a piacról. Vannak más könyvek is, mesék, elbeszélések, ifjúsági regények, tessék azokat olvasni. SULYPONTÁTTOLÓDÁS A világ ma távolabb áll a békés kibontakozás lehetőségétől, mint a második világháború óta bármikor. A Nyugat és Kelet között évek óta dúló harc tovább folyik sőt gigantikus méreteket ölt. A kezdeményezés változatlanul a Kelet kezében van és a Nyugat csak védekezésre szorítkozik. Ez a védekezés is mindig csak helyi jellegű akciókban jelentkezik és sohasem kielégítő mértékben. Ez a helyzet a Nyugat erejének szétforgácsolódásához vezet, melynek hátrányos következményei máris érezhetők és az idő múlásával, ha nem áll be változás, még fokozódni fognak. Ha jobban szemügyre veszszük a világhelyzet legújabb alakulását, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a Nyugat és Kelet között folyó harc súlypontja Európából Ázsiába tolódik át. A szovjetorosz birodalom vezetői híven az orosz külpolitika hagyományaihoz, miután expanzív törekvéseik Európában erős el- vvvvvv»*»vv*w*vv*vw***vv A mi Ízlésünk szerint meg kellene rostálni az olyan filmeket is, melyeket fiatalkorúak eddig akadálytalanul megnézhettek. A kínzásokon, gyilkolévSokon kívül még zenés, táncos darabokban is fordulhat elő olyasmi, amit korai látniok. Bár itt, Kanadában is ismerik az “adult entertainment” fogalmát, a szigorú európai cenzúrához szokott szülőnek ez még mindig kevés. Minthogy azonban különböző korhatárokhoz szabott erős korlátozások itt nincsenek, a szülők kötelesésge, hogy gyermekeik olvasmányait és mozilátogatásait a lehetőség végső határáig ellenőrizzék. Magyar édesanyák óvjátok meg gyermekeiteket a hamis és káros romantikától és állítsatok eléjük tiszta, nemes eszményképeket. Adjatok jó könyveket a kezükbe és ha moziba viszitek vagy engeditek őket, vigyázzatok, hogy csak olyan filmeket lássanak, melyekből — az ártatlan, szívbeli szórakozás mellett — tanulhatnak. Hiszen akad ilyen is elég, csak ki kell keresni őket. (XX.) EURÓPÁBÓL ÁZSIÁBA lenállásba ütköznek, Ázsia felé fordulnak. Az utóbbi időben mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy a szovjet blokk Távolkeleten és Délkeletázsiában egy összefüggő, nagy sztratégiai terv alapján jár el, amelynek végcélja Ázsia rizskamrájának elfoglalása és Délkeletázsia gazdag nyersanyagforrásainak megkaparintása. Az őszi orosz-kínai tárgyalásoknak valószínűleg ennek a tervnek gyakorlati kivitelezése volt legfőbb tárgya. Ebben leli magyarázatát a kommunista hatalmaknak ingerült, visszautasító magatartása a koreai fegyverszüneti ajánlatokkal szemben is. Eisenhower, az uj elnök, Koreában a helyszínen tanulmányozta a helyzetet, kutatva az ott folyó háború sikeres befejezésének lehetőségét, kérdés azonban az, hogy egy ilyen helyi siker, ha erre egyáltalán sor kerülhet, eldöntené-e a Nyugat javára a szovjet blokk részéről megindított harcot Ázsia birtoklásáért. A keletázsiai általános helyzetképből nem lehet ezt az optimista következtetést levonni. Viszont egy nagyszabású ellenakció könnyen belesodorhatja a Nyugatot egy nagy ázsiai háborúba, amely nagy erőket kötne le és amellett elkerülhetetlenül a harmadik világháborúhoz vezetne. Ez tehát a nagy dilemma, amellyel szemben találja magát az uj amerikai elnök. Minden azon múlik, hogy a nyugatiak, hogy Ítélik meg a Szovjetbirodalom vezetőinek beállítottságát egy világháború kockázatával szemben. A kelet- és délkeletázsiai csatlós katonai akciókon kívül a Szovjet Birodalom nagy politikai akciót is folytat Ázsiában, amelynek célja a nyugati védelmi övezet megkerülése és Eux'ópa délről való bekerítése. Ez a Közép- és Közelkelet térségében játszódik le és kiterjed egész Észak-Afrikára, sőt Kelet- és Délkelet-Afrikára is. Ez nem csatlós haderők igénybevételével történik, mint Kelet- és Délkeletázsiában, hanem az ebben a térségben fenn álló politikai és szociális feszültség és nyugtalanság kihasználásával, továbbá az idegengyűlölet felszításával, infiltráció és az ötödik hadoszlopok bevetése útján. Ha a kommunizmus ezeken a területeken meg tudná vetni a lábát, akkor a világuralom megszerzése részére csak idő kérdése volna. A szovjetorosz vezetés alatt álló világkommunizmus ázsiai katonai és politikai offenzívája közvetve Európában is érezteti hatását. Az európai védelem kiépítésének késése, sőt bizonyos fokú fennakadása igen nagy mértékben erre vezethető vissza. Anglia és Franciaország délkeletázsiai, valamint közelkeleti és északafrikai kötelezettségei, melyek elviselhetetlen terhet rónak ezekre az országokra, felborulással fenyegetik az egész atlanti szövetségi rendszert. Ennek Európa védelme szempontjából egyik legsúlyosabb következménye, hogy a német felfegyverkezés kérdésének megoldását akadályozta meg. Alig két hónappal a moszkvai XIX. pártkongresszus után eléggé világosan kezdenek kirajzolódni az uj szovjetorosz politika körvonalai. Ebbe a politikai koncepcióba szervesen illeszkedik bele az uj politikai taktika, amelynek irányvonalait, a kongresszuson ismertették a világkommunizmus reprezentánsaival. Az uj koncepció hosszabb időtávlatra szól és Lenin ismert tételéhez tér vissza, amely szerint az út Párisba Pekingen és Bombayn keresztül vezet. Miután Európa meghódítása frontális támadással ma már nagy kockázattal járna, amelynek elkerülése Leninnek szintén egyik alapelve volt, az európai konszolidáció útján előrehaladásával pedig infiltráció útján és az ötödik hadoszlopok bevetésével, mint az utolsó kommunista próbálkozások balsikere mutatta, Európa meghódítása kevés reménnyel kecsegtet, teljesen logikus a változatlanul világuralomra törő Szovjet Birodalom uj politikai orientációja. A második világháború sohasem remélt terjeszkedési lehetőséget nyújtott Európában, most azonban ez megszűnt, így ismét Ázsiába helyezi át expanziós politikájának súlypontját, ahol a zavaros állapotok esetleg terjeszkedési lehetőségeket nyújtanak. Ennek az Európa szempontjából oly vitális kérdésnek a megoldása egyik legsürgősebb feladata lesz a nyugati hatalmaknak. Az uj amerikai elnöknek és külügyminiszterének azonban egészen uj úton kell elindulniok, ha a megoldást elő akarják segíteni, mint amelyen elődeik jártak. Mindenekelőtt összhangba kell hozniok az amerikai elgondolásokat az európai hatalmaknak a veszélyeztetett területekhez fűződő létérdekeivel, mert ezeknek figyelmen kívül hagyása csak a helyzet rosszabbodásához vezethet úgy a helyszínen, mint az Amerika és Európa között fennálló szövetségi viszony további alakulásában. Az uj kommunista taktika éppen a fennálló nehézségeknek a nyugati szövetségesek közti komoly ellentétekké való kimélyülésével számol és mindent el fog követni, hogy ez tényleg be is következzék. Az új amerikai elnöknek, mint Nyugat vezető állama fejének, súlyos és felelősségteljes feladata lesz a szovjet tervekkel szemben szövetségeseivel teljes egyetértésben e£y uj globális politikai koncepciót kidolgozni, amelynek alapján az Amerika vezetése alatt tömörült szabad világ egységes akarattal a cselekvéssel szállhat szembe az uj szovjet törekvésekkel. A Nyugat szoros együttműködése a NATO keretében elhárította Európa felől a közvetlen veszélyt és ennek megszervezésében Eisenhower tábornok döntő szerepet játszott. Ennek a szoros együttműködésnek az egész világot átfogó viszonylatban való megvalósítása Eisenhower elnökre vár. Sok hiba és mulasztás történt ezen a téren az utolsó években különösen Ázsiában és Afrikában, talán még nem késő, hogy ezeknek kiküszöbölésével meg lehessen állítani Ázsiában is az orosz expanziót. (M. L.) AZ ELSŐ KANADAI TÖRVÉNYHATÓSÁGGAL FELRUHÁZOTT VÁROS Kanada első törvényhatósági joggal felruházott városa a New Brunswick-i Saint John. Adománylevele 1785-ös keletű. 1832-ben Quebec és Montreal követik. Torontó-é 1834-es keletkezésű. A magyar egységért harcol a “Kanadai Magyarság”. Állj mellénk, hogy minél előbb megvalósuljon ! Jókai Mór :__________________ Az Uj Földesúr Ankerschmidt lovagot ismeré fel a jelenlévő fényes egyenruhás urak között Aladár. A várkormányzó eléje ment s megfogta jobbját ; katonai nyíltsággal szólva hozzá : — Garanvölgyi úr, ön mától fogva megszűnik vendégem lenni, büntetésének hátralevő ideje elengedtetett, ön ez órától fogva szabad. Azért a búcsúlakomát költsük ma el együtt. Ezért hivattam s örülök rajta, hogy ön elfogadta. Aladár nagy lélekzetet vett ; azt még sem tilthatá meg keblének, hogy e hírhallás után szabadon föl ne leheljen. Szabadnak lenni ismét ! visszakapni az életet, a világot ! A másik percben már ismét humoránál volt. — Várkormányzó úr, e kegyre nem vagyok érdemes, mert már ebédeltem. — A mennykőbe, ön fődolognak veszi az ebédre hívást ! Hát az, hogy szabadságát visszanyeri ? — Ah, hiszen olyan jól ápoltak itten. — Bizony, uram ! — szólt közbe mord arccal Ankerschmidt, — ha rajtam állt volna, ön nem is szabadult volna ki egyhamar innen. Minden embernek annyit kell adni a büntetésből, amennyi megjavítja. Aki könnyűnek veszi e láncot, arra még nehezebbet kell tenni. Ilyen embereket, akik csak játszanak a bűnhődéssel, akiken meg sem látszik a szenvedés, majd meg tudnék én tanítani. Aladár egészen meg volt felőle győződve, hogy ez a vitéz úr valami nagyon kegyetlen ellensége lehet. Dolgába került a várkormányzónak őket annyira vinni, hogy az asztalnál egymás mellé üljenek. — Bizony, uram, — szólt a hadastyán várkormányzó, miután leültek s a levest kioszták, — ön csak annak köszönheti szabadulását, hogy valami titkos pártfogója mindent elkövetett sorsa megváltoztatására. — Nekem ? titkos pártfogóm ? — Az, az ; valami úrhölgy, valami delnő, aki nem restellte a folyamodást sajátkezüleg leírni ; sőt mernék rá esküdni, hogy maga is fogalmazta. Az ide hozzám leérkezett okiratok közt lehetetlen volt meg nem ismerni a nőírást és észjárást. Aladár elgondolkozott ; ki lehetett volna az más, mint Jókai Mór : ________________________Az Uj FÖldesúr — Rokonait nem kívánná-e ön látni ? — Sőt igen sajnálnám őket, ha ilyen messze útra elfáradnának azért, hogy félóráig idegen emberek ellenőrzése mellett, idegen nyelven egy pár nevetségesen közönyös frázist elmondjunk egymásnak. Nem érdemli a fáradságot. — Nem volt önnek valakije, akit szeretett ? A fogoly nevetni kezdett erre a szóra. — Dehogy nem, uram, minden fiatal embernek volt az. Asszony, agár s más afféle. Ön egy kategóriába sorozza azokat ? — Bocsánat. Tudom, hogy hibáztam; s hogy miért tettem, mindjárt be is vallom. Ugyanis, midőn nagybátyámtól, aki egy kissé furcsa ember, utoljára elbúcsúztam, arra kértem, hogy valahányszor nekem levelet fog írni, menyasszonyommal is Írassa a levélbe csak ezt a szócskát : “adieu”. A legelső levélben már ott volt az “addió”, de rendkívül iromba betűkkel írva, nagybátyám azután egy utóiratban megmagyarázta, hogy ezt az “adieut” menyasszonyom bizonyos okoknál fogva mellőzvén lefirkantani, a tréfás öreg az agaram első lába körmei közé fogta a tollat s azzal íratta oda ; amiből én aztán megtudtam, hogy biz az én menyasszonyom nem igen epedez utánam többé,amit nagyon okosan is tesz szegény ; hanem az agaram még most is hű hozzám s manupropriáját minden levélben odamellékeli, aláírva : “Cziczke”. Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő maga is kacag a! fogoly által elmondott mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni ; hisz ő maga kezdte a nevetést, Ankerschmidtre csak ő róla ragadt át. Mikor aztán sokáig nevettek és egyszer elhagyták s egymás szeme közé néztek, azt látta mind a kettő a másik szemében, hogy ott valami könny van. Olyan mulatságos történet az arról az agárról, “aki” a fogolynak menyasszonya helyett levelet szokott írni. Ankerschmidt ismét szigorú arcot öltött ; neki nem volt szabad elárulni magát. — Fiatalember én nem jöttem önhöz tréfálódzni, hanem azért, hogy a foglyok mintléte felől és magukviseletéről tudomást szerezzek. Egyet mondhatok önnek. Azt, hogy ön veszedelmes ember. Jókai Mór : Az Uj Földesúr — Miért uram ? Mi vád van ellenem ? — Éppen az, hogy semmi nincs. A panaszkönyvben minden fogolynak fel van jegyezve kívánsága, panasza, vádjai. Öntől egy betű sincs ; ön soha sem kér semmit, soha sem panaszol senkire ; udvarias, tartózkodó. Ezek veszedelmes körvonalai egy jellemnek. Ha én rajtam állna, ön soha sem szabadulna ki e börtönből. — Köszönöm uram ! — Mit ? — E megtisztelő véleményt. Ezzel magára hagyta Ankerschmidt a foglyot. Aladár vállat vont s elkezdett rögtön rá igen szépen és kitanult művészettel népdalokat fütyülni onnan az alföldről ; ez volt legfőbb mulatsága. Szerencse, hogy ezt a mindig kész hangszert mindenüvé magával viheti az ember. Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon keresztül. A börtönőr bizonyítá, hogy az a jókedvű úr odabenn igen szépen tud fütyülni, néha egész operákat elfúj. A vártoronyban délre harangoztak ; Aladár egészséges életrnűszereit ez a hang figyelmeztetni szokta az ebéd idejére. Nem igen volt elkényeztetve, biz a foglyokat nem tartják marcipánnal ; hanem azt igen is megszokta már, hogy pontosan serviroznak. Amint az óra üt, a hármas ajtó kulcsai csörömpölnek s jön a porkoláb, hóna alatt egy hosszú zsemlyével, tenyerében meg egy tállal, amiben valami van, amit ételnek hínak. Aladár pedig azt, lett legyen akármi, a végső falatig el szokta költeni s miután kést, villát nem bíztak a kezére, hanem azokkal egy őr állt a háta mögött, ki a húsfélét számára elmetélte, annak rendesen meg szokta köszönni a szolgálatát s utalványozá borravalóul a napidíjából fennmaradt krajcárokat, ami a jámbor fiúnak nagy örömet okozott. Hanem e napon szokatlanul késni találtak a menázszsal. Már egy óra is elmúlt délután, amit a várudvarról hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd még sem jött. “Hm, bizonyosan ez a haragos vitéz úr szólhatott odakinn valamit s most meg akarják kisérteni, vájjon mivel lehetne elrontani jókedvemet s nem adnak ebédet. Az se nagy baj”. Azzal elővett egy tegnapról maradt zsemlyét, azt — 159 — 156 — — 157 —
