Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-17 / 3. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 1953 JANUÁR 17. Magyarok Kanadában (AZ UJ NÉPSZÁMLÁLÁS ALAPJÁN) A Kanadai Országos Sta­tisztikai Hivatal (Dominion Bureau of Statistics) most tette közzé a népesség eredete (nemzetiség), neme, foglalko­zása szerint a legutóbb meg­ejtett (1951) népszámlálás alapján összeállított kimuta­tást. Kanada lakossága az új. nép­­számlálás szerint : 14,009.429; vagyis kereken két és félmil­lióval több, mint 1941-ben, (11,009.655). Ez a népesség eredet (ori­gin) szerint a következőképen oszlik meg : Lélekszám 0/ /0 1.) Britt (angol, ír, skót) 6,709.685 47.9 2.) Francia 4,319.167 30.8 3.) Német (osztrák, svájci nélkül) 619.995 4.4 4.) Ukrán H 395.043 2.8 5.) Skandináv (svéd, norvég, dán) 283.024 2.5 6.) Holland 264.267 1.9 7.) Lengyel 219.845 1*1 8.) Zsidó 181.670 1.3 9.) Indián 165.607 1.2 10.) Olasz 152.245 1.1 11.) Orosz * 91.279 0.7 12.) Cseh és szlovák 63.959 0.4 13.) Magyar 60.460 0.4 Az uj bevándorlási törvény kivitelezése Ez a cikk ahhoz a sorozathoz tartozik, amelyet a Common Council for American Unity írt az uj Immigration and Natio­nality Act magyarázatára, anélkül, hogy a törvény hátrányait vagy előnyeit vitatná. Ebből 32.942 a férfi 27.518 a női ; férfi többlet : 5.424. Érdekes képet nyújt a nem­zetiségek számának és ará-A magyarság tartományok szerint való megoszlása a kö­vetkező : 1.) Ontario 28.182 2.) Saskatchewan 12.470 3.) Alberta 7.794 4.) British Columbia 4.948 5.) Quebec 4.127 6.) Manitoba 2.326 7.) Nova Scotia 487 8.) New Brunswick 69 9.) Yukon 19 10.) Prince Edward Island 16 11.) Northwest Territories 14 12.) Newfoundland 8 összesen : 60.460 A nagyobb,- (10.000 lakó­son felüli) városok közül na-Az örök rejtély Irta : Béla deák. Az író elégedett volt az ép­pen befejezett elbeszélésével. Elevenen lüktetett a cselek­ménye, élénkek, frissek és ter­mészetesek voltak a párbeszé­dei és az egészből úgy rajzo­lódott ki a fiatal bronzhajú leány bájos alakja, mint egy klasszikus szobrász különösen j-ól sikerült aktja. Tele volt élettel, mozgással, gráciával és mégis volt benne valami megfoghatatlan, valami álom­szerű, valami légies és titok­zatos. Olyan volt mint egy cso­dálatos trópusi vízililiom, vagy orchidea. De ugyanúgy merész dallamú szinfóniát is lehetett volna komponálni belőle öt-hat különböző, érdekes tételben. Mindenesetre nem mindenna­pi feladatot jelentett volna egy híres zeneszerző, szobrász, vagy portrait-festő számára sem. Az író szinte szerelmes lett bele maga is. Élvezettel olvasta el újra, meg újra és valósággal átélte az egész tör­ténetet. Bolondja lett a saját elbeszélésének. ízlelte, szür­­csölte, falta az egyes sorokat. Alig tudta letenni. Amikor mégis gondosan összehajtogatva, betette író­asztala fiókjába, finom szivar­ra gyújtott, belesüllyedt legké­nyelmesebb bőrkarosszékébe és azon gondolkodott, hogy is tud ő ilyen finom nőalakokat megrajzolni ? Hogyan is tud regényeiben és elbeszéléseiben kedves és vonzó leány- és asz­­szony jellemeket alkotni és a való élet mégis megtagadja tőle az igazán hozzávaló és már száz alakban is megálmo­­^dott aszzonyt ? Ha a kritiku­sok nem tapsolnának nőalak­nyának alakulására az oO év előtti adatokkal való összeha­sonlítás. gyobb számmal élnek magya­rok a következőkben : Toronto (Greater Tor.) 4.202 Montreal (Greater M.) 3.713 Hamilton (Ont.) 3479 Windsor (Ont.) 2.Ó44 Welland (Ont.) 1.456 Calgary (Alta.) 1.204 Regina (Sask.) 1.154 Vancouver (B.C.) 1.054 Winnipeg (Man.) 943 Brantford (Ont.) 900 Lethbridge (Alta.) 832 Niagara Falls 455 Oshawa 399 Edmonton (Alta.) 398 Saskatoon (Sask.) 353 London (Ont.) 297 Kitchener (Ont.) 276 Galt (Ont.) 261 St. Catherines (Ont.) 252 jainak élethűségéhez olyan egyöntetűen, még arra is haj­landó lett volna, hogy kétel­kedjék a saját tehetségében. Sokszor támadta és vádolta így is önmagát álomalakjai­nak valószerűtlensége és meg­foghatatlansága miatt. Pedig ebben nem volt igaza, mert ép­pen női jellemrajzaiban volt egyedülálló, rendkívüli és utolérhetetlen. És ezt értékel­te és becsülte benne nagyra a kritika is. Hogy még sem si­került a saját szájaíze szerinti feleségtipusnak az életben va­ló feltalálása, az egyéni bal­­szerencséje volt. * * * Addig-addig halasztotta nyári szabadságát, míg elmúlt a nyár. Undorodott még csak a gondolatától is annak, hogy valami divatos fürdőhelyre menjen, ahol a megszokott és immár unalmassá vált társa­ságban az idén is bizonyára ott várta volna a szép, de kis­sé hervatag “meg nem értett asszony” valamelyik gazdag, de elfoglalt üzletember, unal­mában érzéki kalandot kereső felesége. Szabályszerű tél lett mire rászánta magát, hogy kivegye szabadságát. így hát sítúrára indult Ausztriába a Wörth-i tó mellé és egy közkedvelt sportszállóban szállt meg. Az a barátja csábította oda, akit a kaszinóban éppen sportsze­­retetéről ismertek. A barát azonban inkább turista volt, mint síelő és minduntalan a sziklás és jégáras csúcsok csendes birodalmában mász­kált. Őt nem csábították a csú­csok. Sokkal lustább volt an­nál. Ennek következtében nem tartott barátjával. Boldog volt, ha a lankásabb dombo-Sidney (N.S.) 172 Prince Albert (Sask.) 154 New Westminster (B.C.) 150 Sudbury (Ont.) 140 Ottawa (Ont.) 137 Guelph (Ont.) 112 Fort William (Ont.) 105 A kisebb, (10.000 lakoson aluli) városokban és közsé­gekben lévő nagyobb magyar tömörülések (mint pl. Delhi, Stockholm, Békevár, Abbots­ford stb.) létszáma, sajnos nem állapítható meg a Statisz­tikai Hivatal kiadványából. Ha a kanadai magyarság létszámának az elmúlt félszá­zad alatt történt 60-szoros emelkedése egyrészről kedve­ző képet nyújt a magyarok mint kanadai nemzetiség tér­foglalásáról, más részről saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy az új népszámlálás ada­tai a tényleges valósághoz vi­szonyítva statisztikailag na­gyon kedvezőtlenek a kanadai magyarság szempontjából. Mivel a népszámlálás a ka­nadai polgár eredetének a megállapításánál a megszám­lált apjának eredetét vette alapul, a kanadai magyar la­kos igen könnyen “román”, “csehszlovák”, vagy “jugo­szláv” néven került be a sta­tisztikába, ha az apa történe­tesen Pozsonyban, Kassán, Kolozsvárt, Nagyváradon, vagy mondjuk Szabadkán, te­hát valahol a megszállt or­szágrészeken született. Az ere­det, származás megállapításá­nak ez a módszere kedvező le­hetett magyar szempontból Nagymagyarország idején, de annál kedvezőtlenebb lett Trianon után, amikor közel 4,000.000 magyar, fajtestvé­reink egyharmada idegen ura­lom alá került. Éppen a meg­szállt országrészekről arány­lag nagyobb mérvű volt a ma­gyar ajkúak kivándorlása, mint az anyaországból* mert a cseh, román és jugoszláv kormányok politikai okból megkönnyítették a nem kívá­natos magyar elem kivándor­lását, másrészt a kisebbségi sorba került magyarságnak a kivándorlás az elnyomó idegen uralomtól való szabadulást je­lentette. Hogy a kanadai népszámlá­lás eljárás következtében mennyi a kanadai magyarság statisztikai vesztesége, azt ne­héz lenne pontosan megálla­pítani ; bizonyos azonban, kon való ismételt felkapaszko­dással az alakját feleslegesen szélesítő kappanháját kissé le­tornázhatta. Ahhoz nem kel­lett különösebb tudomány. Azt körülbelül ugyanúgy csinálta, mint a szálló legtöbb síelő ven­dége. A “nadrág fék”-et is ugyanannyiszor használta. Amikor úgy találta, hogy túl­ságosan kifáradt, megállt va­lahol egy fenyőbokor tövében és bámulta a mezőny irigyelt csillagait. Azokat, akik tudtak. Akik nádszál módra hajladoz­va siklottak jobbra-balra a legmeredekebb lejtőkön is és mindig ott álltak meg, ahol akartak, anélkül, hogy a nép­szerű nadrágféket használták volna. Először sóhajtva és egy kicsit irigykedve nézte őket, de aztán tárgyilagosan meg­állapította, hogy sohasem volt vérbeli sportember és a síelés tudományának az a foka, ame­lyet megbámult, örökre elér­hetetlen marad számára. * * * Egyre többet bámészkodott és egyre kevesebbet síelt. De a bámészkodást is hamar meg­unta és általában megunta az egész sportdicsőséget. Egy he­tet sem töltött a sportszálló­ban, amikor az egyik reggel azzal az elhatározással kelt fel, hogy becsomagol és eluta­zik. Csomagolás után azért még lement egy kis búcsú­­csúszkálásra. Ám ebből a bú­csú-csúszkálásból is inkább csak búcsubámulás lett. Még­pedig olyan fokú, hogy né­hányszor a nyakát is csaknem kitekerte. Uj csillag tűnt fel ugyanis a mezőnyben. Jól öltözött, igen karcsú, de karcsúságában is formás, telt fiatal lány ké­pében. Kecses mozdulatokkal hogy ez a veszteség tekinté­lyes. A csehszlovákok, romá­nok, j ugoszlávok együttes szá­ma a népszámlálás szerint : 108.964 ; ha ezekből, amint joggal feltehető, minden ötö­dik, vagy hatodik magyar aj­kú lakos, akkor 15—20.000- ben jelölhető meg az a statisz­tikai veszteség, amely a cseh­szlovák, román és jugoszláv kategóriába való sorolás foly­tán éri a kanadai magyarsá­got. Ha a zsidó eredetűek 181.670 számából csak min­den 20-ik magyar (ami na­gyon óvatos számítás), akkor statisztikailag ez újabb mint­egy 10.000-főnyi veszteséget jelent a kanadai magyarok hi­vatalos létszámában. Reális számítás szerint a kanadai magyarok száma tehát nem 60.000, hanem 90—100.000 körül mozog, vagyis tényleges létszáma szerint a nemzetisé­gek sorrendjében okvetlenül megelőzi a csehszlovákokat, sőt valószínűleg az oroszo­kat is. Hogy a magyar eredetű ka­nadaiak 60.460-ban megállapí­tott számával nem tudunk könnyen kibékülni, azt az előb­bi két népszámlálás adataival való összevetés is alátá­masztja. 1931-ben 41.000 magyart talált a népszámlálás Kanadá­ban. 1941-ben 54.908-at. 1951-ben 60.460-at, vagyis az utolsó 10 esztendő szaporu­lata mindössze 5.552. Ennél több a háború után bevándo­rolt magyarok száma ; hol van ezenkívül még a természetes szaporodás ? A kanadai ma­gyarok növekedése az elmúlt 10 év alatt mindössze 10%-nak felel meg ; ennek a számnak az alacsonysága annál szembe­tűnőbb, mert ugyanezen idő alatt Kanada összlakossága (Newfoundland nélkül) 19%­­kal, tehát majdnem kétszeres arányban szaporodott. Igaz, hogy egyesek a csalfa propaganda hatása alatt itt­hagyták Kanadát Rákosi pa­radicsomáért ; de ezeknek a száma oly csekély, hogy alig befolyásolja a statisztikát. Az 1951-es népszámlálás statisztikailag kedvezőtlen eredménye legyen figyelmez­tető tanulság a kanadai ma­gyarság illetékes vezetői szá­mára, hogy a legközelebbi cen­zus alkalmával (1961) ragad­ás ördögi ügyességgel síelt. A hó csodálatosan porzott sílé­cei alatt villámgyors fordula­tai közben. Pipacspiros musz­linsál ja ingerlőén lengedezett utána. Olyan volt, mint egy különösen szép, óriá^ pillangó. Az író egész nap tátott száj­jal bámulta. Este visszament a szállóba és elfelejtett elutazni. * Különös módon ismerkedtek meg egymással. A lány véletlenül majdnem nekiment az íi’ónak. De csak majdnem. Paraszthajszálnyira a férfitől sikerült mégis vil­lámgyorsan elfordulnia. Az író gyenge idegeinek és még gyengébb sítudományának azonban ez is elegendő volt ahhoz, hogy egyensúlyát elve­szítse és felboruljon. Mégpe­dig olyan szerencsétlenül, hogy valósággal fejest ugrott egy hóval befedett, láthatat­lan gödörbe. Orra, szája, füle, de még a nyaka is telement hóval. Alig bírt feltápász­­kodni. Még javában köpködte a havat, amikor azt vette észre, hogy valaki gyengéden, de erős kézzel segíti. A lány állott mellette és részvétteljes, de mosolygó arccal nyúlt a hóna alá. — Nagyon megütötte ma­gát ? — kérdezte németül, de kiejtésén látszott, hogy nem született német. Az író szégyelte magát. Bosszús volt és haragudott a lányra, mert szándékosnak vélte az előbbi összeütközési kísérletet. Aztán egészen más valami kötötte le a figyelmét, ami miatt elfelejtette a kis balesetet. Elfelejtette azt, hogy a lábát sílécek nehezítik. Első cikkünkben arról ír­tunk, hogy ki vándorolhat az Egyesült Államokba, az uj McCarran-Walter féle Beván­dorlási és Honosító Törvény értelmében. Ez a cikk arról szól, hogy kik nem vándorol­hatnak be és azokról, akik ez áltatános tilalom alól kivétet­nek. Erkölcsi romlottságról ta­núskodó bűntettért való elitél­tetés, azelőtt is akadálya volt a bevándorlási engedélynek. Az uj törvény értelmében azonban az ilyen bűntett elkö­vetésének a beismerése — el­itéltetés nélkül is — akadály. Két vagy több bűntett elkö­vetése — erkölcsi romlottság nélkül is — akadály, ha össze­sen öt évnél hosszabb elzárás­ról szólnak az ítéletek, hacsak nem politikai bűntettről van szó. EZ A SZABÁLY NEM VONATKOZIK AZ ÜLDÖZÖTTEKRE ! A törvény elfogadása előtt a kongresszusban felvetették a kérdést, hogy mi történjék azokkal, akik valamely tota­­litariárius kormány üldözöttéi­ként Ítéltettek el olyan bűnö­kért, amelyeket mi nem tekin­tenénk azoknak. Ezért a kon­gresszus kimondotta, hogy a koholt vádakat, melyeket ezek a kormányok faji, felekezeti vagy politikai kisebbségek tagjai ellen emeltek, “politikai bűntettnek” fogják tekinteni, úgy, hogy az ilyen bűntette­kért való elitéltetés nem zár eV senkit az Amerikába való bebocsátástól. Ha erkölcsi romlottsággal járó bűntettet 18 éven aluli gyermek követett el és azóta több mint 5 év el­múlt, ő sincs eltiltva a beván­dorlástól. VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^^/ ják meg a felvilágosítás min­den eszközét, hogy a magyar származásúak csak a magya­rok számát duzzasszák a ka­nadai statisztikában ; mert a számok számítanak. Borsi Tivadar. Elfelejtette a havat és elfelej­tette egyáltalában az egész telet. Elfelejtette, mert a lány­ból a tavasz sugárzott feléje, amelyet úgy viselt magán, mint valami külön glóriát. Mo­solygott. De ez a mosoly maga volt a napsugár. Külön moso­lyogtak ingerlő huncutkákká csavarodott brónzbarna haj­­tincsei. Orrának két oldalán pedig fínyás, kényeskedő, en­nivaló fintort formáló, két kü­lönös kis ránc képződött a mo­solytól, mely csúfondáros és fölényeskedő, de csibészesen kacér kifej ezést kölcsönzött az arcának. Ahogy felsegítés köz­ben közelebb kerültek egymás­hoz, a férfit csodálatos illat hódította el. A sugárzó fiatal­­ságú tiszta leánytest finom parfömmel kevert, édes illata. Elkényeztetett milliomos­leány — gondolta magában az író. ** * Aznap este együtt vacso­ráztak. Már a vacsora alatt kiderült, hogy tévedett. A lány magyar volt. Fél­árva, csak az apja élt, de még csak gazdag ember sem, nem­hogy milliomos. A lány őszintén mindent el­mondott magáról. Elmondta, hogy mint gép-és gyorsírónő nagy kereskedelmi vállalatnál a vezér titkárnőjévé küzködte fel magát. Két szenvedélye : a jó könyv és a sport. Az öltöz­ködésen kívül erre a két szen­vedélyére költi minden pén­zét. Olyan egyszerű, nyílt és természetes volt, hogy az író nem talált benne semmi rend­kívüli érdekességet. A szépsé­ge is egyszerű. Nem volt ben­ne semmi forradalmi szabály­talanság. Csak szabályosan szép. Szép és sugárzóan fiatal. MENEKÜLTEK HAMIS ADATAI Az uj törvény értelmében azt az idegent, aki, hogy az Egyesült Államokba vándorol­hasson, fontos körülményről hamis vallomást tett, nem en­gedik be az országba. A tör­vény tárgyalásakor azonban megmagyarázták, hogy van­nak olyan menekültek, akik attól való félelmükben, hogy származásuk helyére erőszak­kal visszatoloncolják őket, ha­mis adatokat vallottak be. Az ilyenek ellen nem fogják a ki­záró szabályt alkalmazni, fel­téve, hogy nem azért vallottak hamisan, hogy a kvótaszabá­lyokat, vagy a származásuk helyén a megbízhatóságuk ügyében megindított vizsgála­tot kijátsszák. Anarkisták és azok, akik szervezett kormányokat elv­ben elleneznek, régóta ki vol­tak a bevándorlásból zárva. Az uj törvény úgy a mostani, mint a volt kommunistákat, továbbá azokat, akik olyan szervezetekhez tartoztak, ame­lyek diktátorság felállítását célozzák az Egyesült Államok­ban — kizárja. De ha valakit akarata ellenére kényszerítet­tek ilyen szervezetbe, hogy ál­lást vagy élelmiszert kaphas­son, vagy ha belépése idején 16 éven aluli volt, nincs kizár­va a bevándorlásból. TETTEKKEL KELL BIZONYÍTANI A KOMMUNISTA ELLENESSÉGET ! Akik valaha is kommunis­ták vagy felforgatok voltak, csak akkor engedhetők be az országba, ha legalább öt éven keresztül tettekkel bizonyí­tották be kommunista ellenes­ségüket. De még így is, csak akkor kaphatnak engedélyt a belépéshez, ha az igazságügy­miniszter véleménye szerint, beengedésük az Egyesült Ál­lamok előnyére szolgál. A régi törvény szerint is, az írástudatlanok ki vannak zárva. De ez alól is vannak kivételek. Ha a bevándorló 16 Ennyi az egész s ha nem ke-, letkeztek volna mosolya köz­ben orra nyergének két olda­lán azok az ennivaló, huncut kis ráncok, akkor az író mégis elutazott volna. ** * • De mégsem utazott el. Sőt másnap öltözködés köz­ben csaknem egy egész órán át ült a tükör előtt. Kétségbe­esetten nyirbálta a füléből ki­­kunkorodó, hosszú szőrszála­kat és olyan gondosan beret­­válkozott, mint azelőtt soha. Lehangoltan állapította meg, hogy öreg, hogy meglátszik rajta, a negyven esztendő, sőt egy kis rosszakarattal még többnek is lehetett volna tar­tani. Annak azonban örült, hogy a lány előtt nem fedte fel kilétét, mert a bemutatko­zásnál hamis nevet mondott. Ebből még érdekes beszélgetés lesz ma este — gondolta ma­gában. Aznap nem ment le síelni. A szállodában maradt, de az estét annál türelmetlenebbül várta. A lány aznap este is ragyo­gó szép volt. De csak szép és nem különös. —Azt mondta, hogy könyv­bolond — szólalt meg a férfi a vacsorautáni első cigarettá­ra gyújtva. — Az is érdekelne, hogy kiknek a könyveit ked­veli leginkább ? — A két kedvencem Har­­sányi Zsolt és Ignácz Rózsa, — felelt a lány gondolkodás nélkül. — De szeretem még... — és elsorolt vagy egy tucat közismert nevet. A férfi neve nem volt közöttük. Ez mérhe­tetlen sebet ejtett az író hiú­ságán. Később ő maga terelte a szót saját írásaira, persze éven aluli, ha testi hibája kö­vetkeztében képtelen olvasni, (például vak), ha vallási ül­döztetés elől menekül, ha ame­rikai polgárnak, vagy bebocsá­­tott idegennek szülője, nagy­szülője, házastársa vagy gyer­meke, ez a szabály nem vonat­kozik reá. A KIZÁRÁS CSAK -EGY ÉVRE SZÓL ! A kizárt idegen egy éven belül csak akkor jelentkezhe­­tik újból beengedés végett, ha erre külön felhatalmazást ka­pott az amerikai hatóságoktól. A bevándorlásból ki vannak zárva azok, akiknek nincsen útlevelük vagy utazási igazol­ványuk, akikről feltételezhető, hogy felforgató tevékenységet kívánnak folytatni az Egye­sült Államokban, vagy a köz terhére fognak esni, akik el­mebetegségben vagy ragályos betegségben szenvednek, az erkölcstelen személyek és a jegy nélkül besurranok. Azok sem engedhetők be, akik más idegenek becsempészéséért pénzt kaptak, akiket már de­portáltak egyszer az amerikai kormány költségén és a kábí­tószerekkel üzérkedők. Lassan vagy gyorsan hajtsunk ez itt a kérdés? Forgalmi szakkörökben az Atlantikon innen és túl is egy­re erősödik a vélemény, hogy a lassúhajtás több balesetet okoz, mint a gyorshajtás és az U.S.A.-ban állítólag rend­szeres statisztikai vizsgálat eredményeképen jutottak er­re a következtetésre. Okát abban keresik, hogy az előírt lassúhajtásnál a jármű­vek szorosan egymás mögött haladnak s ha valaki gyorsab­ban akar hajtani, annak előz­nie kell, a legtöbb szerencsét­lenség pedig az előzéseknél történik,. Sokak véleménye sze­rint legkisebb a balesetek szá­ma az országutakon, ahol az autók a legnagyobb megenge»­­dett sebességgel haladhatnak. Szakemberek azt ajánlják, hogy a vezetőket sebesség­meghatározás nélkül és a for­galmi helyzetnek megfelelően saját belátásuk szerint enged­jék hajtani, de szigorúbban büntessék meg őket mint ed­dig, ha balesetet okoznak. Fá­ból vaskarika ! csak úgy, mintha semmi köze sem lenne hozzájuk. A lány véleménye egyene­sen lesújtó volt. Nagyképű snobnak tartotta és olyannak, aki egyáltalában nem ismeri a nőket, illetőleg, aki csak rendkívül bonyolult és nehezen érthető női lelkeket ismer és az egyszerű, a tiszta, a minden komplikációtól mentes női jel­lemre nem is gondol. Az íróban forrt a düh. Hogy visszaadja a hiúságán esett érzékeny csapást, később félre nem érthető módon ké­telkedni kezdett a lány “tit­kárnői, állásának” erkölcsös úton való elérésében. Tudta, hogy ez aljasság, de már nem tudott uralkodni magán. A lány először önérzetes hangon kérte ki magának a sértő gyanúsítást, aztán talp­raesetten vágott vissza : —• Ha nem hisz ártatlansá­gomban vegyen el feleségül és győződjék meg róla ! — És hűvösen tette hozzá : De min­denesetre először tökéletesen meg kell hódítania, mert a puszta bizonyításért még nem megyek magához. * * * A meghódítás valóban nem volt könnyű művelet és csak­nem egy egész esztendő telt el, mire a lány kimondta a bol­dogító igen-t. Nászútjuk első állomása a Wörth-i tó melletti turista­­szálló volt. Amikor felérkeztek szobá­jukba, a boldogságtól sugárzó fiatalasszony szerelmesen si­mult az ura karjaiba. — Csacsi, — mondta köte­kedő mosollyal — és te tavaly tényleg elhitted, hogy nekem nem jutott eszembe megnézni a vendégkönyvet 1901 Szaporulat 1951-ig 1.) Ukrán 5.682 (0.1%) 70 szeres 2.) Magyar 1.000 (0.02%) 60 szoros 3.) Lengyel 6.285 (0.1%) 34 szeres 4.) OJasz 10.834 (0.2%) 15 szőrös 5.) Zsidó 16.131 (0.3%) 11 szeres 6.) Skandináv J 31.042 (0.6%) 9 szeres 7.) Holland 33.845 (0.6%) 8 szoros 8.) Orosz 19.825 (0.4%) 4% szeres 9.) Francia 1,649.371 (30.7%) 21/2 szeres 10.) Britt 3,063.195 (57.0%) 2 szeres 11.) Német 310.501 (8.5%) 2 szeres 12.) Indián 127.941 (2.4%) IV2 szeres Toronto (Greater Tor.) 4.202New Westminster (B.C.) 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom