Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-30 / 22. szám

1953 május 30 2 KANADAI MAGYARSÁG Bolsi világ Magyarországon... HARC A KREML ELLEN III. A földalatti mozgalomnak ezek a tagok különféle hasz­nos szolgálatokat tesznek. Heti jelentéseket adnak az egész országban uralkodó állapotokról, arról is, hogyan él, dolgo­zik, gondolkozik és beszél a nép. A kommunista párthoz tar­tozók gyakran fontos és titkos határozatokat közölnek és ál­landó a katonai hírszolgálat is. Egyik Budapest környéki ha­diüzemben dolgozó tagnak egyszer sikerült az orosz hadse­reg számára készült uj gépfegyver tervezetét fényképen le­rögzítenie, míg egy másik olyan térképet kerített birtoká­ba, mely a jugoszláv határ mentén húzódó orosz földalatti hadianyagraktárak helyzetét jelölte meg. A vasúti alkalmazottak minden magyarországi csapat­mozdulatról értesítést küldenek. Amint valamely vörös vagy magyar hadsereg-egység megmozdul, a hír négy napon belül Bécsben van. A földalatti mozgalom szabotázsakciókt is hajt végre, így az ő müve volt Nyíregyháza közelében történt orosz ka­tonai vonat kisiklatása is. A szabadság után vágyódó emberek kijuttatása a vas­függöny mögül szintén feladatai közé tartozik- Ez veszedel­mes vállalkozás, de ha megbízható, jó anti-kommunista szo­rul segítségre, a mozgalom hamis papírokat készíttet részére és vonaton kihozza az országból. Ha ez nem lehetséges, bi­zalmi emberek utján eljuttatják a határig, ahol kipróbált, hivatásos vezetőt fogadnak melléje. A határon való átjutás dija azonban emelkedett, mióta A. Cs. kimenekült az ország­ból, s 1952-ben már fejenként 1000 dollár volt. A vezető kiválasztása is kockázatos, mert sokan közü­lük lelkiismeretlen csempészek, hivatásos bűnözők, akik csak pénzért és nem az eszme érdekében végzik munkájukat. E- gyikük egyszer csapdába csalta a mozgalom egy emberét és átadta a kommunistáknak- Többé azonban nem tette meg. —Miért? — kérdeztük A. Cs.-t. —Mert meghalt. — felelte röviden-Nem volt könnyű a mozgalom működéce számára megfe­lelő anyagi alapot teremteni. Kezdetben a bécsi csoport min­den egyes tagja heti fizetésének 25 százalékát áldozta a cél­ra, amely 5^.70 dollárnak megfelelő összeget eredményezett. 1950 vége felé egy nagy amerikai szervezet, amely nem volt összeköttetésben az USA kormánnyal, hallva a mozga­lom munkájáról, havi 1000 dollár támogatást ajánlott fel. Ez lehetővé tette A. Cs.- nak, hogy otthagyja gyári állását éc teljesen a mozgalomnak szentelje magát. Később a mozgalom egybeolvadt más nemzetiségű anti­­kommunista csoportokkal és mindegyik ocatlósállamban dol­gozott. Hatásos szervezetei alakultak Romániában és Cseh­szlovákiában, kisebbek Lengyelországban és Bulgáriában. Beszélgetésünk idején A. Cs. napi 16 órai munkát ál­dozott nagy eczméjének- Már kora reggel megbeszéléseket folytatott csoportja tagjaival, újonnan érkezett menekül­tekkel vagy a vasfüggöny mögül érkezett hírnökökkel, az után terveket készített, levelekre válaszolt, titkos jelentése­ket fejtett meg, stb. stb. Közlése szerint évente kétszer utazik a vasfüggöny mö­gé. Bár akkor legutóbb az ÁVO majdnem elfogta, mégis szi­lárd volt elhatározása, hogy újból visszamegy. Csendesen mondta: “Ha hiszünk valamiben, készeknek kell lennünk ar­ra, hogy minden kockázatot vállaljunk érte.” Munkájáért mindössze heti 16 dollár értékű összeget kapott abban az időben, hogy éppen élni tudjanak-Felesége, egy 35 év körüli, kicsi, fáradtszemü szőke asz­­szony valamikor nagyon csinos lehetett. Moct már nem volt az. —Az ember éveket öregszik, mialatt férjét visszavárja a vasfüggöny mögül- — mondotta. — Ilyenkor néha azt ál­modom, hogy elfogták és sikoltva riadok fel. Sohasem nyi­tok ajtót, ha nincs itthon, kivéve, mikor jóbarát a helyes je­let adja. De férjemnek tovább kell dolgoznia, hogy küzdjön a gazok ellen- — Nemsokkal beszélgetésünk után visszatértem az Egye­sült Államokba. Egy ideig nem hallottam A. Cs.-ról, de azután levelet kaptam barátomtól. Azt irta, hogy tavaly májusban, mikor hősünk egy éjjel hazafelé tartott, autó állt meg mel­lette és a vezető pisztollyal a kezében lakarta a kocsiba kény-MIT SZERETNÉNEK TUDNI RÓLUNK? Irta Serényi Gitta (Az “örökbefogadott” Európai Iskolákban Szerzett Tapasztalataim) “Falvakról beszél?... Hiszen Amerikában csak nincsenek falvak?” — egy 14 éves kis­lány kérdezte tőlem... Hát mit gondolsz, miből áll Ame­rika? — “Felhőkarcolókból és sugárutakból!” — volt a határozott válasz. Egy másik gyerek hozzátette: “Ameriká­ban mindenütt magasvasút robog a zsúfolt utcák felett!” Beszélni kezdtem arról, hogy Amerika területének legnagyobb része szántóföl­dekből, erdőkből áll, amelye­ken át patakok csörgedeznek. Tízezrével vannak falvaink, amelyeknek lakói régimódi, barátságos boltokban beszé­lik meg mondanivalójukat és Vasárnaponként egyszerű kis templomokban gyülekeznek össze­“Barátságos boltok?” . . . “Nohát ez nem lehet igaz! Az amerikaiak villanyfényben úszó, óriási áruházakban vá­sárolnak csak! így láttam egy amerikai képes újságban!” “No meg iaz sem igaz, hogy az amerikaiak templomjárók. Hát milyenfajta templomba járnának?” — Még a kisváro­sokban is van három-négyféle templom. Katolikus, evangéli­kus, református és zsidó. A különböző vallások papjai, gyakran együtt tárgyalják meg községük társadalmi vagy jótékonysági ügyeit és együtt rendeznek tanulságos felolvasásokat­“Zsidóknak csak nincsenek templomaik kisvárosokban ? Ezt csak nem engedik meg?” — kérdezte egy kisfiú ártat­­) lanul. És így tovább.-.. Sokkal több kósza hír, mint megbízható adat, sokkal több tévhit, mint alapos tudás. Átutazó kato­nák, látogatók hárijánosko­­dásai — félreértett átdolgo­zásokban ! “Meséljen nekünk (a mozik­ról! A jazz zenéről! A spor­tokról ! A gyárakról !Mit keres ,az amerikai munkás? Tényleg minden amerikainak van auto­mobilja?” Egy egyetemi hallgató ér­deklődött: “Igaz-e, hogy az amerikai munkás legalább 5000 shillinget keres havon­ta? Mert egy négytagú oszt­rák család 5000 shillingből kényelemben élhet egy egész éven át!” Azt feleltem, hogy igaz ugyan, hogy a bérek magasak, de a megélhetés is sokkal drágább. A Dollár nem hever az uccán és az amerikai mun­kás nehezen dolgozik egész éven át. Többet dolgozik, mint szórakozik- — Automo­bilra főleg azért van szüksége, mert a távolságok nagyok, sok államunk nagyobb, mint egész Ausztria. A városok óriási kiterjedésűek. Ig-az, hogy a legtöbb amerikainak rádiója, jégszekrénye, fürdő­szobája, sőt televizója is van, de havonta megtakarított keresményéből fizeti ki e cik­keket. Ezt már nem állhatta tovább egy kislány: “Ez csak olyan beszéd! Jól tudjuk mi, hogy minden amerikai gazdag. Mindenkinek van'mosó- meg vasalógépe-.. Ha már egy év után ráuntak az uj automo­bilra, egyszerűen letaszítják valami hegyről és újat vesz­nek!” Egy bátortalan kislány is megszólalt: “És mit csinál iaz a sokmillió gyerek Ameriká­ban, akinek a szülei elváltak és nem akarnak tudni róla többet? De ha nem is váltak el, mért mennek el esténként részegre inni magukat s a gyerekeket egyedül hagy­ják?” — így vian, mert láttam a moziban is!” * * * Ennek a hallgatóságnak beszéltem az amei’ikai családi életről. Leírtam a családi há­zak elrendezését, a meghitt, fesztelen viszonyt a szülők és gyermekek között, étkezései­ket, közös szórakozásaikat. Megrajzoltam a kisvárosok képét, a főutcát a patikával és az iskolát, amely mindenki részére ingyen áll nyitva. Hangsúlyoztam azt a baráti viszonyt, amely tanár és tanu­ló között fennáll s ami annyira külömbözik az európai szigorú iskolai fegyelemtől. A főiskolai diákok saját munkájukkal keresik meg tanulmányi költségeiket. Európának nemcsak ianyagi segítségre van szüksége Ame­rika részéről. Fontosabb, ne­mesebb cél az, hogy Európa szellemi vezérei legyünk! Minden amerikai, mikor le­velet küld külföldre, írjon egyházainkról, falvainkról és városainkról, gyermekeink­ről — fehérekről, barnákról és feketékről, és demokratikus örökségünkről, amire minden amerikai joggal büszke lehet! Common Council. ------------o-----------­HÁROMHATALMI TALÁLKOZÓ BERMUDÁBAN? Londoni jelentés szerint Eisenhower, Churchill és az időszerinti francia miniszter­­elnök (sohasem lehet tudni, hogy pár hét múlva ki lesz az) junius folyamán Bermudában fognak találkozni, hogy meg­tárgyalják a fontos problémá­kat, közöttük egy Malenkov­­val történő esetleges későbbi találkozó lehetőségét is-A bermudai találkozó hírét Washington és Páris is meg­erősítették. Utóbbi junius 17- ét jelölte meg időpontul, angol és amerikai hivatalos körök azonban úgy nyilatkoztak, hogy a pontos dátumot még nem határozták meg. Churchill bejelentette az alsóházban, hogy Eisenhower személyesen kívánta az angol és francia miniszterelnökökkel való személyes találkozót, és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez alkalommal több fontos kérdést sikerül együttesen tisztázni, így egy négyhatalmi találkozó jelen­tőségét is.------------o-----------­KIK SZÁLLÍTANAK A VÖRÖSÖKNEK . Az US szenátus vizsgálóbí­­bottságának egyik ülésén R­­F. Kennedy, a bizottság tiszt­viselője közölte, hogy az US tengerészeti hírszolgálat ada­taiból megállapíthatóan 1953 első három hónapjában 162 hajó szállított Vörös Kínának hadianyagot nyugati, szabad népek lobogója alatt. A hajók közül 100, vagy esetleg né­­hánnyal több, lángol tulajdont képez. Két angol hajó kínai kommunista csapatokat is szállított a koreai harctérre, ahol tudvalévőén angol kato­nák is küzdenek a kínai kom­munista “önkéntesek” ellen. A bizottság megdöbbenve hall gáttá a hihetetlennek tűnő je­lentést és az elnöklő McCarthy I szenátor indítványára azonnal levelet intéztek ebben az ügy­ben Eisenhowerhez, megkér­dezve, hogy mi az ő állás­pontja. szeriteni. A. Cs. azonban kiütötte a fegyvert az ember kezé­ből és vad futásnak eredt. Az utána küldött lövések culyosan megsebesítették, mégsem tudták kézrekaparintani őt. “A- Cs. ismét talpon van és tovább harcol.” — irta ba­rátom — “Nem hiszem, hogy ezt a keménykötésü embert a vörösök valaha is le tudják tepemi.” Isten adja, hogy úgy legyen ! — Vége. — Választási csendélet Olaszországban------------0-----------­Római tudósítónk jelentése : Néhány nap választja már csak el Itália népét a junius 7-iki parlamenti és szenátusi választásoktól. S ha találó, rö­vid jellemzést akarunk a helyzetre mondani, akkor az egyik külföldi, nagy sajtóiroda tudósítójának véleményét kell idéz­nünk : “Uram, ilyen még nem volt Itáliában!” Valóban nem. Ugyanis a czenátus 237 mandátumára 2037, a parlament 590 mandátumára pedig nem kevesebb, mint 6410 jelölt indul iá választásokon, tehát összesen 827 mandátumért nem kevesebb, mint 8447 jelölt. A cél nem megvetendő. Ezúttal ugyanis 30 millió 413.247 polgárnak van a parlamenti mandátumokhoz szavazati joga, a szenátusi mandátumokhoz pedig majdnem kétmillióval kevesebbnek. Ha még hozzátesszük, hogy a 30 millió parlamenti választó­ból 16 millió a nő, — valóban érdekesen alakulhat a helyzet. A jelöltekről is érdemes volna statisztikát közölni. Elég talán, ha ezúttal csak annyit emelek ki, hogy Beniamino Gig­li, a világhírű operaénekes, valamint nemkevésbbé hires kollegája, Tito Schipa szintén képviselőjelöltek- Az irodalmi, tudományos és művészvilág jelentős alakjai közül a Nobel - dijas Pende orvostanár, a nagy festő Carlo Carrara, a kiváló szobrász Periele Fazzini, a kitűnő színészek Titina de Filippo és Cesare Giulio Viola indulnak még. További jelöltek : Si­lone, a nagy anti-kommunista író, Delitalia az olasz ügyvéd­zseni, aki magávalragadó kortesbeszédekkel halad a biztos mandátum felé, a sportolók közül Binda, ia háromszoros ke­rékpár világbajnok, valamint Barassi és Busini. És indult a legendás Garibaldi leánya, Clelia Garibaldi is. Természetesen a 30 millió saavazópolgár kegyeinek meg­nyeréséért a demokrácia-adta szabadság minden eszközét igénybeveszik a pártok. Erősen dominál a plakát propagan­da, s bizony ma alig van Rómában elérhető fal, fa, vagy ke­rítés, amelyeket emeletmagasságban ne fednének az induló pártok plakátjai. Fantasztikus színek, szövegek és papír­mennyiségek vannak mindenütt. A plakátok majdnem fél­óránként cserélődnek, ami kora reggel került a falra, az dél­előtt kilencre már régen feledésbe ment és el is tűnt. Min­dig újabb falragasz-tömeg tartja ébren a választópolgárok érdeklődését. A jólinformált aajtókörök úgy tudják, hogy kö­zel kétszáz vagon papirt tartalékoltak a római nyomdák a választás időtartamára. A különben csendes római utcákat hangszórók teszik za­jossá és iá filmek, fényreklámok állandóan meghökkentő fényáradatban tartják. Minden hangszóró a maga választási szólamait bömböli és minden fényreklám szinte beleégeti a járó-kelők tudatába a pártok Ígéreteit. Az általános és egyben a választás kimenetelét biztosí­tó hangulatot kétségtelenül De Gasperi miniszterelnök öt olasz nagyvárosban tartott beszéde szabta meg. De Gasperi a maga nyugodt, egyenes, közvetlen modorában elmondott szavai teljeicen közömbösítették a kommunisták és szocial­ista szövetségeseik propaganda állításait- Igaz, nem volt túl nehéz ezt tennie, mert a vörösök olyan vakmerőén hamisí­tottak nyomtatványaikban és propaganda-beszédeikben, hogy néhány közzétett adat vagy okmány azonmód nevetségessé tette hazugságaikat-Különösen az orczág újjáépítésének mindennél beszéde­sebb tényei tettek mély benyomást a választókra. Az olasz választók mindezekből megértették és tudják, hogy Itália nemcsak romjaiból épült fel újra teljesen modernül, hanem minden tekintetben együtthalad a szabad nyugati világ ál­lamaival. A második igen hatásos érve De Gasperinak az olaicz szociális haladás adatainak közzététele volt, melyekből ki­tűnt, hogy az elmúlt választás óta Hatalmon levő keresztény demokrata párt és szövetségesei sokkal többet tettek az olasz nép szociális jólétéért, mint az elmúlt kormányok az utolsó 30 év alatt. De Gasperi érvei olyan világosak, olyan meggyő­zőek voltak, hogy Mussolini legendás hadvezére, Graziam tá­bornagy is készséggel ismerte el a kormány kimagasló érde­meit. A Harmadik De Gasperi érv az ipari és mezőgazdasági termelés színvonala emelése volt. Itt csak két adatot tárt az Folytatása az 5-ik oldalon. Különös találkozók Irta : Füry Lajos A Margithíd budai oldalán lapuló Winkler vendéglőben ültek. A szomszédban csend­ben álmodott Gül Baba és a Sztambul kávéház portása unatkozva nézegette .-az Irgal­­masok sárga épülete előtt el­­nyikorgó villamosokat. A Szi­get felől a novemberi párás délután lebegett a Duna fe­lett és a Margit zárda növen­dékei a meredek utón kapasz­kodtak felfelé iaz apácák ve­zetése mellett. A Winkler vendéglő a kora délutáni órákban még alig lá­togatott, néhány szabadnapos villamoskalauz, egy-két ko­csis, éjszakai szerkesztők, festők és szobrászok és a mi­nisztériumok néhány aggle­génye- Budapesten, aki szeret­te a jó bort, három helyen kel­lett keresni, a Krámer vendég lőben, a Kéhly mamánál vagy a Winklernél. Mindhárom sa­ját szüretelésű borát mérte és mindegyik bornak külön meséje volt. A Winkler Ezerjóját iszo­gatta Kelemen György és Kú­ti Géza- Búcsúztak, Kutinak megjött a behívója és más­nap ment Oroszországba. Régi jó barátok még a gimnázium­ból. Itták az Ezerjót és fel­emlegették a multat, aztán el búcsúztak, kezetfogtak, össze­ölelkeztek és bensej ükben úgy érezték, hogy az életben többet nem találkoznak. Több mint egy év is eltelt azóta, hogy a Winkler ven­déglőben elbúcsúztak Kele­men György és Kuti Géza és olyan sok minden történt köz­ben, hogy nem is igen gondol­tak egymásra. Valahol Stary Oskol és Va­­lyki között egy januári hózi­vataros éjszaka a visszavonu­lás poklában Kelemen főhad­nagy panye-fogatai és hucul­­lovas szánkái az oszkoli út előtt belegabalyodtak valami­lyen fogatolt tüzérségbe. A nagy pasli zűrzavarában, em­bert és állatot egyaránt fel­­őrlő visszavonulásban, hóvi­har, hideg, hol az orosz pán­célosok, hol a Ráták, hol meg a partizánok elől, hátul, ol­dalban, aztán az emberek és az anyag megmentése, harc az útért és ta sorrendért és akkor még ráadásul, ez a ga­­balyodás. Éktelen káromko­dások közepette akadt egy­másra a két parancsnok Kele­men György és Kuti Gza fő­hadnagy. Először csiak károm­kodtak és kikérték egymás­nak, hogy így meg úgy, az­tán mindig közelebb és végül összeugrottak és összeölel­keztek. Kucsmás, nyulprémes, paplankabátos eszkimók mód­jára dörgölték egymáshaz fa­gyott arcukat és a kulacsból meghúzták ia pálinkát, egy­más hátára veregettek- Né­hány másodpercig tartott csak az egész öröm és találko­zás. A kulacsok kölcsönös meg húzása, meg aztán közös át­­kozása az orosz télnek és a paslinak, már csak úgy a me­netből kiáltottak vissza egy­másnak. Belgorod- És miköz­ben tovább vonszolódtak, em­berek és lovak, jármüvek és sebesültek, arra gondoltak, hogy talán utoljára látták egy mást az életben. Megint ,eltelt vagy két év. Kuti Géza a győri országúton állt és nézte a végtelen hosz­­szu sorban menekülő jármü­veket nyugat felé. Lovasko­­csik, ökrösszekerek, teherau­tók, kézitalyigák, bátyus gya­logosok menekültek nyugat felé és harmónikáztak. A do­ni visszavonulás jutott eszé­be, amikor mint a valóság, az egyik kocsi mellett baktató félig civil félig katona, meg­kapja a vállát, Kelemen György volt. Csak félmonda­tokra volt idő. Nagyváradról jövünk, hozom a famíliát is. Sopronba a feleségem nénjé­­hez. Itt vagyunk Győrben. Nem tudom még meddig- Ka­tonaszerencsét. Igyál ebből, ezt még Karcagról hoztam- Igazi kisüsti söprű, ki tudja, ihatunk-e még együtt. Aztán már is özönlött tovább szekér szekér nyomában és autók és emberek és állatok. Meredek hegyi utakon egy­másután eresztgették le a ne­héz kincstári kocsikat, aztán egyszercsak megtorpant az eleje és nem ment tovább. Ku­ti Géza elindult gyalog a ko­csik mellett előre, hogy meg­nézze mi miatt ácsorognak, harmónikáznak már reggel óta. A. kanyargós hegyi szer­pentinen autók és kocsik egy­másba torlódva. Egy ország menekült, katona és civil ösz­­szeveredve. A benzinhiány miatt egymáshoz kötött sze­mélyautók egyike előtt ruha­kosárban csecsemőt ringa­tott Kelemen György, az asz­­szony pedig a napon száritgat­­ta a hegyi patakban mosott ruhát. A gyerek valahol me­nekülés közben Szombathely és a határ között született, de még Magyarországon és ez­ért büszke volt az apja. Akkor egész délután beszélgettek, panaszkodtak és házikenyeret meg hideg hurkát ettek, ed­dig még tartott a hazai és ke­­menesaljai bort ittak hozzá. Sírtak, politizáltak, remény­kedtek, aztán egyszercsak nagy kiáltozások között meg­indult az eleje és besoroltak a harmónikázó menetben a he­lyükre. A háború is egyszer elmúlt- Kelemen György a pék előtt állt és várta, hogy az élelmi­szer-jegyére megkaphassa az egész család részére a fél fe­kete kenyeret és közben a landshuti lelkészhivatal nagy plakátját böngészgette. Ki tud róla- Ki kit keres. Aztán egyszercsak saját nevére buk­kant. Kuti Géza keresi Kele­men Györgyöt.. így kezdődött a levelezés köztük, ami odavezetett, hogy Kelemen György addig tal­palt engedélyért, hordta a ci­garettát a Bürgermeistemek és járt a Landrathoz, míg egyszercsak a Flüchtiingko-, misszar azt mondta, hogy jó, nem bánja, ha kap még öt cso­mag cigarettát, jöhet a mene­kült az angol zónából Bajorba, így került Kuti Géza és éhe­ző családja a Duna mellé egy kis bajor faluba, ,ahol mégis­csak akadt krumpli, meg cu­korrépából lehetett szirupot főzni és a malomban liszt is mindig jutott a szegény ma­gyarnak. A két család egymás mellett lakott. Az asszonyok vtarrtak, cserélgettek élelmi­szerért, az emberek répát ka­páltak, fátvágtak és gyerek­játékokat faragtak. Közben múlt az idő és lekoptak, leron­gyolódtak, de kíváncsian vár­ták az esti rádióhíradást ma­gyarnyelven, még mindig re­ménykedtek, hogy talán mé­gis lehet majd hazamenni. Ki­megy az orosz és béke lesz. így múlt el négy kegyetlenül kemény esztendő- Akkor me­gint elváltak. Kutit egy isme­rőse hívta a francia zónába, állást is kínált neki a franci­áknál, jó ellátás és több lehe­tőség a kivándorlásra. A strasskircheni megállónál me­gint bucsuzkodtak, mint a­­kik sohasem találkoznak töb­bet. Az idő egyre csak rosszab­bodott. Pirmasensnél akartak átszökni ,a határon Saar vi­dékre, ahonnan már könnyen eljutni Franciaországba, a család addig Bajorban vár. Négyet elfogott a járőr, egy­et meglőttek a lábán, de ket­tőnek sikerült eltűnnie az er­dőben. Birkenfeldben magyar tolmács elé kerültek és itt lát­ta viszont megint Kuti Kele­ment. Egy szeptemberi esőre haj­ló délután valaki felhajtott kabát gallérja alól búsan fü­­työrészte: Tegnap sem ra­gyogott egy csülag az égen. Kelemen megismerte Kutit. Egyiküknek se volt pénze, és csak úgy tengődtek alkalmi munkákból, de Kutinak ví­zuma volt már Argentínába és Kelemen vissza akart szök­ni Németországba, hogy Au­sztriába kivándorolhasson. Éhesek voltak és amikor el­búcsúztak, a kézfogásnál kér­dezték, ugyan hol találkozunk legközelebb. A gronni nagy tábor hirte­len úgy megtelt kivándorló­val, hogy nem tudták befo­gadni a francia zónából ér­kező első szerelvényt és ideig­lenesen az IRO a brit zónabe­li Seedorf táborba irányítot­ta addig- Ezen a táboron vagy negyven-ötvenezer ember hul­lámzott át és egy idő óta ide­hozták az Ausztráliába indu­ló szerelvényeket is. A tábori színház előadásán találkoztak megint. Litvánok, lengyelek, szerbek, románok között is egymásra találtak. Kelemen ment Ausztráliá­ba, Kuti az Egyesült’Államok­ba. Úgy látszott most már az útak nagyon szétválnak és nem valószínű, hogy találkoz­nak mégegyszer. Sós szél fútt a tőzeges tengerparton és szemükből kicsordult a könny. Arra gondoltak mind ia ket­ten, hogy vájjon hazajutnak-e mégegyszer Magyarország­ra. Az egyik szerelvény elin­dult az USA-ba és a másik Ausztráliába. _ Egyformán teltek a napok. Verejtékes munkával dolgo­zott mind ,a kettő, de azért egymásnak levélben kölcsö­nösen hazudták a legjobb hí­reket. Pajtás már nem tart sokáig és megyünk haza. Ez az év biztos meghozza a dön­tést. Meglásd. Aztán egyszercsak egy nagy vasgerenda rázuhant Kele­men György vállára és két heti betegeskedés után özvegy Kelemenné négy gyerekével ott maradt az idegen világ­ban. Sokáig forgatta Kuti a le­velet, ötször is ujrakezdte a vigasztaló levél írását, a leg­nagyobb nyomorban élő öz­vegynek. Arra gondolt, hogy most már ebben az életben többet nem találkoznak sem Magyarországon, sem sehol ezen a világon. Talán ő egy kissé elkésett erről az utolsó találkozóról. Odakint az ol­vasztók izzó lángja bíborlott a koromsötét égen. Éjjel ment munkába és bedobta a levelet a postaládába. Meleg nyári este volt és a hegyek felől fújt a szél. Kelemen György, te már többet tudsz, mint mi, haza­megyünk egyszer ? Nem felelt senki, csak a nagy fák lombja sóhajtott a szélben. Megragadta ia vastalicskát és a zörgő vaslapokon meg­indult a hulladék felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom