Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-02 / 18. szám

C a n a d a' s largest , Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 963 Avenue Road, Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 3 évfolyam. — 18 szám. Ára : 10 Cent. Toronto 1953 MÁJUS 2 HELYES UTRA! Emigrációs életünk leértékelésében már szinte odáig ju­tottunk, hogy előbb-utóbb bűnnek kell néznünk az oroszok elöli menekülést is. Arai a legsajnálatosabb, ez a leértékelés nemcsak az emigráció politikai, társadalmi életére vonatko­zik, hanem külön-külön minden emigráltat érint, egyéni éle­tének szellemi, erkölcsi sikján is. Mintha a byroni szellem kapna uj megfogalmazást, a­­inely az elpusztult hű kutyának sírfeliratot készít, de a di­csérő jelzők után gonosz gúnnyal hozzá is teszi : “Ez a dicsé­ret csak őrült hízelgés lenne egy ember sírján, de méltó adó egy hű kutya emlékének.” Ugyanakkor azonban, amikor ezt a pogány vádözönt önmagunk fejére imádkozzuk, kedves naivitással és az ész­szerűség megcsúfolásaként, olyan feladatok elvégzését kö­veteljük az emigrációtól, — amely az emberi erőt meghalad­ni látszik. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy minden túlzás eleve hibás és eltélendő. De abban a pillanatban, ami­kor “javító szándékú” ostorozások a lemondás, a hiábavaló­ság, sőt talán a kétségbeesés érzetét keltik az építeni akarók és tudók lelkében, — s ilyen érzés másokban soha nem lesz úrrá, — sőt őket még egy külön belső emigrációba késztetik, a leghatározottabban kell védekezni ellenük. Feltétlenül igaz az az állítás, miszerint az emigráció­ba menekülés nem jelent még kvalifikációt, de éppen olyan igaz az is, hogy az emigráció nem a szellemi és erkölcsi disz­kvalifikáltak gyüjtőmedencéje. Túl szeretnénk jutni az egyszerű ténymegállapításo­kon, s ezért csak annyit jegyzőnk meg, hogy az emigrációs életnek olyan adottságai vannak — kötetlenség, a társadalmi formák hiánya, (s mennyire büszkék vagyunk erre), a létbi­zonytalanság, s az ebből fakadó nyugtalanság, költözködési vágy és bizonyosan még sok más, amelyek kikezdik az er­kölcsi erőket. Mindennek ellenére az emigráció halálra ítélése egye­sek által nem az előbb említett okokra támaszkodik elsősor­ban. Ugyanis, amikor az emigrációs siralmakat fülünkbe kiáltják, az itt-ott elhangzó példák s gyógyító javaslatok is, eredetüket egy csalóka látszatból nyerik. Abból, hogy el­­esettségünk, belső meghasonlásunk nagyságát a sajtó, röp­­íratok s egymással való érintkezések hangjának dúrvaságá­­ból, a sok féle célok látszatából, szervezeteink nagy számából következtetik ki. Pedig, aki alaposan vizsgálja az emigráció jelensége­it, annak feltétlenül rá kell jönnie arra, hogy ez a sokféleség — bizony nagyon is egyszínű. A durvák, a mindenben kákán csomót találók, a nap mint nap újat kezdeményezők $ tegnapit otthagyok — az emigráció két legszélén helyezkednek el. A »legtöbb újság ugyanannak a kisszámú szélsőségnek kezében van. A ma­gyarság, s az emigráció elleni támadások mindig ugyanabból a tintából csöpögnek. A mellékesnek jelentőssé torzítása, a tegnappal való ijesztgetések, s a múlt káromlása e szélsőség­nek a programra ja. Kiadványaik számának nagysága, hangjuk dúrvasága a belső erőtlenség takarója. Kár volt, hogy az emigráció nagyrésze ezt félreismerte és saját tisztességének megóvását akarva, átengedte a teret számukra. Ha ilyen tár­saság uralomra kerülhet, az mindig külföldi katonai erőnek s a nemzeti többség visszavonulásának köszönhető. Tehát nem a nemzet akaratából és annak képviseletére jutnak szó­hoz. Lehetetlen nem megemlíteni azt, hogy a Nemzeti Bi­zottmány is sok tekintetben felelős a helyzet ilyentén való alakulásáért. A magyarság képviseleti szervének megalakítá­sakor az illetők nem a magyarságra, hanem egy szigorúan körülhatárolt időre és körre építették fel a Bizottmányt. Eb­ből a képviseleti szervből a magyar emigráció legnagyobb részét kizárták. így megerősítették azt a látszatot, hogy a szélsőségek egyrésze és a nemzeti erők egy oldalon vannak. E szélsőségek ki is használták ezt a lehetőséget, s mindig a nemzeti érzelmű magyarság nevében beszélnek. Ugyanakkor ez a helyzet vezetett odáig, hogy nemcsak az u.n. társútasok, hanem kryptokommunista és kommunista alakulatok a Bi­zottmány bajnokaként, sőt nevében jelentkezhetnek. A nemzeti emigráció korán felismerve ezt a tényt a jóérzésű emberek passzivitásával és anyagi eszközök hiányá­ban kiállt a politikai arénából. Amit tehát látunk és hallunk, az nem a magyar emigráció. Ezért téves és indokolatlan az a sötétenlátás, amely a magyar emigráció értéktelenségéről cikkezik. A jelenlegi állapot azonban semmiképpen sem marad­hat fenn. Lehetetlen, hogy a nemzet érdekében dolgozni aka­ró és tudó komoly és értékes elemek az emigrációs munkából állandóan kirekesztettek legyenek, s a látszatát is meg kell szüntetni annak, hogy az emigráció nagy hordó csupán, a­­melyről kortesek, pártjuk érdekében ágálnak. Külpolitikai feladatunk komolysága s mindinkábbi idő­szerűsége parancsoló szükségesség a helyzet megváltoztatá­sára. A jelenlegi politikai kép annyira visszataszító azonban, hogy ezért nem gondolunk az értékek mozgósítására politi­kai vonalon. A társadalmi munkaterület kihangsulyozása és a tár­sadalmi élet felerősítése adja, hitünk szerint, a megoldás le­hetőségét. Ismerjük a szélsőségek gátlástalanságát, s tudjuk azt is, hogy rövid időn belül itt is számolnunk kell jelentkezésük­kel. Ezért is, de legfőképen azért, mert az egyházak biztosit-ENGED AZ USA... Adenauer amerikai látogatá­sának eredményei Dr. Konrad Adenauer nyu­gatnémet kancellárnak a was­hingtoni Fehér Házban folyta­tott eredményeképen az Egye­sült Államok kormánya hiva­talosan kinyilatkoztatta, hogy az USA hajlandó a nyugat­német csapatok felfegyverzé­séhez hozzájárulni, amit az európai védelmi közösséget il­lető szerződést a közösségbe tartozó hat másik európai or­szág jóváhagyja. Németor­szág volt iaz első, mely ratifi­kálta a szerződést és ezáltal 12 hadosztály felállítására köte­lezte magát. A német-amerikai meg­egyezés egyik jelentős pontja szerint a Szovjet azzal bizo­nyítaná leginkább sokat han­goztatott békevágyát, ha be­leegyeznék abba, hogy Né­metország mindegyik meg­szállt zónájában szabad válasz tásokat tartsanak, valamint szabadonbocsájtaná az orosz­­országi táborokban még ma is senyvedő német hadi és polgári foglyok százezreit. A nyilatkozat hangsúlyoz­ta, hogy a német kérdés e­­gyetlen tartós megoldása az egységes Németország békés és demokratikus alapon való megvalósítása volna. A Németország és Francia­­ország közötti viszálykodások örökös tárgya, a Saarvidék problémája a franciák legna­gyobb bánatára szintén szó­bekerült a tárgyalások folya­mán. A nyilatkozat szerint ezt a kérdést a két ország meg­egyezése alapján kell megol­dani és a jelek szerint Ade­nauer hajlandó is volna újabb tárgyalások felvételére. Amerika továbbá segítséget ígért Nyugat-Berlin számára és hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a háborús bű­nösök ítéleteit felülvizsgálja és revízió alá vegye. Ez rög­tön megtörténhet, amint a többi nyugati hatalommal a még függőben lévő szerződé­seket megkötik. A tárgyalások további pont­jai gazdasági és kereskedel­mi vonatkozásúak voltak. Ezek szerint a két ország II. Erzsébet angol királynő, akinek koronázását ez év júniu­sában óriási fénnyel és pompával ünnepük meg Londonban, a brit vilgbirodalom minden országában nagy népszerűség­nek örvend. A múlt hagyományaihoz erősen ragaszkodó an­golok, s köztük még a szélsőségesebb politikai nézeteket kép­viselők is bei ne látják a világbirodalmat összetartó hatalom szimbólumát és tőle remélik hires elődjeinek, I. Erzsébet és Viktória korának újjászületését, mely időkben Anglia való­ban hatalmának tetőpontján állt. között már a közeljövőben uj barátsági és kereskedelmi szerződés megkötésére kerül sor. Amint az európai védelmi közösség érvénybe lép, Német ország hadi megrendeléseket is kap. A nyilatkozatban kife­jezésre jut, hogy Amerika 350 1946-ban lefoglalt kisebb hajót visszaad a németeknek. Megindult a hadifogolycsere a a koreai vörösök és a szövet­ségesek között. A panmunjomi tárgyalások alapján megindult hadifogoly csere eddigi eredményeiből ki­derült, hogy többezer szövet­séges katona halt meg vörös hadifogságban erőltetett me­netelések, elégtelen és ször­nyű táplálkozás, valamint hi­ányos orvosi kezelés követkéz tében. A már szabadon bocsáj­­tott foglyok elbeszélései a kezdetben megállapított halá­lozási számot egyre gyorsab­ban növelik, s kitűnik belőlük, hogy a vörösök rossz, sőt na­gyon gyakran kegyetlen bá­násmódban részesítették a fogságukba esett szövetséges katonákat. Egyrészük olyan rossz állapotban van, hogy testi és ideggyógykezelés cél­jából azonnal kórházba kellett elhelyezni őket. ww^wvwvvvvvwvwvvvv Kanada is Adenauer az ottawai egyetem diszdoktora ják a legmegfelelőbben a szervezés helyes irányát, adják meg a magyar érdekek szolgálatának lehetőségét, mindennél fon­tosabbnak tartjuk az egyházak, egyházi szervezetek megerő­södését, s meglevő társadalmi szervezetek velük való teljes együttműködését. Szinte egyetlen lehetőség, hogy az egyhá­zak, hazai vagy itteni számarányuknak megfelelően, munká­juk, lehetőségeik, értékeik adta módon társadalmi síkon is vállalják a magyarság vezetését. A nemzeti érzelmű magyar emigrációnak pedig fel kell ismernie, hogy csak igy szerezhe­ti vissza súlyának megfelelő szerepét, s a mindenütt jelentke­ző értékes törekvéseket egy koszorúba kell fűznie. Nincs más mód, nincs más út. Biztos a hitünk és meggyőződésünk, hogy az egyházak vezetői képesek megvalósítani az egyes egyházak együttmű­ködését a magyarság érdekében és szolgálatában. Erre pél­da az egész történelem, ahol magyar célokért mindig együtt találjuk az egyházakat. Ez az egyetlen mód arra is, hogy az emigrációs élet adta erkölcsi bajok gyógyítása valóban hívatott orvosok ke­zében legyen és maradjon. Nem vagyunk halálra ítéltek, hanem emigrációs éle­tünkben útat tévesztett emberek. Emberek, akik előtt még nem zárult be a tér, ahol nemzetünkért egységben, szeletei­ben dolgozhassunk. Megadva így önmagunknak az egyetlent, ami igazán megokolja hazátlanságunkat. Nem hangunk erejében bízunk, amikor él a remény bennünk, hogy visszhangra találunk. Az sem érdekel, hogy mondanivalónk talán nem volt eredeti. Abban hiszünk, hogy mindenki, különösen a felelősek lelkében hasonló vágyak él­nek, s a jó Isten legtöbbször méltatlan ajakkal mondatja el kívánságait, hogy mindenki lássa : nem az emberek ereje, de Isten lelke él. dolgozik és megvalósít. Bácsalmási István. A nyugat-német kancellár kanadai látogatása alkalmával az ottawai egyetem ünnepé­lyes külsőségek közepette avat ta díszdoktorává Adenauert, akit de Gasperi olasz minisz­terelnök és Robert Schuman volt francia külügyminiszter után ért ez a megtiszteltetés. Az egyetem rektora beszédé­ben, mint nagy európait mél­tatta Adenauert. Ezt követő­en a kancellár egy éves tanul­mányútra hivott meg két ka­nadai egyetemi hallgatót, hogy az uj Németországot és vele az uj Európát megismer­jék. Az ünnepség végén a je­lenlevők felállva hallgatták a “God save the Queen”-t és a “Deutschland, Deutschland über alles”-t. így működött a németországi “Gazdaságkutató Intézet” Megemlékeztünk róla, hogy Nyugat-Németországban a há­ború utáni évek legnagyobb és legveszedelmesebb kémhá­lózatát sikerült felgöngyölni. Hivatalos jelentés szerint a “Gazdaságkutató Intézet” fe­dőnév alatt működő kémszer­vezet irányításában a kelet­német kommunista kormány­zat vezetői, így Ulbricht mi­niszterelnökhelyettes, Zaisser rendőrfőnök, egyben a Polit­büro tagja, Ackerman külügy-BÉKESZÓLAMOK ÉS A FEGYVERKEZÉS. A jelenlegi kelet-európai “béke-offenzivát” olyan je­lek kisérik, melyek mind arra mutatnak, hogy a vasfüggöny mögött lázasabb a háborús készülődés, mint valaha — mond­ja egy bécsi jelentés. Aszovjet-blokkhoz tartozó államokban működő nyu­gati diplomaták közük, hogy sokkal több tünet vall ia katonai erőfeszítések fokozására, mint az állandóan hangoztatott bé­kés szándékok megvalósítására. Mióta Moszkva meglobogtatta az olajágat, Csehszlo­vákia és Lengyelország bejelentették, hogy az 1953 évre szó­ló hadi költségvetést erősen felemelik. Ugyanez várható a többi csatlósállamban is. Kelet-Európa 80 milliós lakosságából jelenleg kb. 14 millió van fegyverben vagy kap félig katonai kiképzést isko­lákban és gyárakban. A “biztonsági erők” felfegyverzése és hadgyakorlatai szakadatlanul folynak. Egyik vasfgügöny mögött állomásozó nyugati diploma­ta a következőket jelentette ki : “Lehetséges, hogy a világ egy része komolyan veszi az orosz béke-hadjáratot, de annál kevésbbé gondolnak erre a csatlósállamok vezetői. Minden úgy folyik tovább itt, mintha semmi sem történt volna”. MOLOTOV BÉKEAJÁNLATA — ÜRES SZÓCSÉPLÉS Molotov szovjet külügyminszter önhatalmi békeszer­ződés megkötésére hívta fel a nyugati világot. Politikai körök Molotov beszédét üres szé«cséplésnek nevezik, sőt általános vélemény szerint az ajánlat csak egy lépéssel hátrább viszi a Malenkov kormányzat által megindított békeakciót. A washingtoni State Department hivatalosan kijelen­tette, hogy az ajánlat ismét csak a szovjet propaganda túlsá­gosan jólismert alkotása. Az indítványozott békeszerződés tel­jesen szükségtelen, mert az UN charter magában véve olyan béke-okirat, mely az összes aláírókra, tehát a világ nemzetei­nek legtöbbjére kötelező. Nyugati politikusok véleménye szerint a Molotov-terv már csak azért is rossz irányban halad, mert: 1. Ha Kínát is felveszik az öthatalmi tárgyalások részű vevői közé — felmerül a kérdés, hogy melyik kínai kormány képviselje az országot. AzEgyesült Államok és Franciaország nem ismerik el a kommunista Kínát. 2. A Molotov indítvány nem jelent újat, mert ebben a formában az UN gyűlése már 1949-ben elvetette, 1952- ben pedig ismételten kétszer is visszautasította a szov­jet békeajánlatokat. Francia politikai köröknek szintén az a felfogása, hogy Molotov semmi kézzelfogható bizonyítékkal nem járult hozzá a jelenlegi szovjet béke-offenziva szán­dékainak őszinteségéhez. Párisban teljes mértékben helyesük Eisenhower felhívását, mely tetteket és nem szavakat követel, s kijelentették, hogy a Szovjet csak konkrét cslekedetekkel tudná bizonyítani békevágyá­nak komolyságát. Ilyen cselekedet volna például a zsák­­útcába került osztrák békeszerződés megvalósítsa is. Az orosz kormány és a.csatlósállamok sajtója termé­szetesen hozsonnákat zeng Molotov tervének. A “Pravda szerint “mindenki előtt világos, hogy az UN ereje elsősorban az öt nagyhatalom közötti egységtől függ.” Chou En-lai a kommunista Kína miniszterelnöke kijelentette, hogy kormá­nya szilárdan támogatja Molotov elgondolásait. A bolgár la­pok kiemelik, hogy : “az indítvány, mely az öt nagyhatalom, azaz Amerika, Franciaország, Anglia, a Szovjetunió és a kom­munista Kína határozata alapján megkötendő szerződésben látja a világbéke megoldását, teljes összhangban van a bolgár nép politikájával”. Jelenleg az a helyzet, hogy Malenkov korábbi kijelen­tései aránylag konstruktivabb szelleműek voltak, mint Molo­tov mostani ajánlata. Az is bizonyos viszont, hogy a külügy­miniszternek “beszélnie kell”, mert így kell biztosítania a kommunista világot arról, hogy a világbéke mozgalom által látszólagosan megváltozott szovjet taktika azért nem dobja sutba a multat.-----------------o-----------------­miniszter, stb. szorosan e­­gyüttműködtek a keletberlini orosz katonai parancsnokság­gal. A hatalmas arányú vizs­gálatok során több nagyipa­rost is letartóztattak, akik törvénytelen úton hadi fontos­ságú anyagokat szállítottak Oroszország és a csatlósálla­mok, különösen Lengyelország és Csehszlovákia részére. E- gyikük, egy frankfurti élelmi­szer importőr, mint a nyugat­német (kommunista) bizott­ság tagja vett részt az egy évvel ezelőtt megtartott moszkvai gazdasági konferen­cián. UJ KOREA ? A kommunista Kína azzal vádolta meg Sziám “reakciós kormányát”, hogy támadóan szándékozik beleavatkozni az indo-kínai háborúba Amerika és Franciaország oldalán. “Eisenhower elnöksége óta Sziám egyre inkább amerikai katonai támaszponttá válik” — mondotta a kínai rádió. Közben ia Vietminh kommu­nista haderők a sziámi határ felé nyomulnak és egyre több menekülő érkezik az indokínai betörés elől az ország észak­keleti részébe. Politikai szakértők attól tartanak, hogy ,a vádaskodá­sok következménye a nyugat­barát Sziám megtámadása lesz. A szovjet taktika ezzel működésének színhelyét Ko­reából Délkelet Ázsiába tenné át és Moszkva kijelentése, mely szerint nem szándékszik gátat vetni az ázsiai gya rmati népek “szabadságharcának”, még teljesebbé teszi a képet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom