Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-10 / 2. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 JANUÁR 10.. ' INNEN- ONNAN Mit Írnak mások ? (Az alábbi idézett cikkek a szerzőik, illetve a nevezeti lapok véleményét fejezik ki és nem feltétlenül azonosak lapunk álláspontjával.) “A LEGSÖTÉTEBB POKOL PARADICSOM A MAGYAR VISZONYOKHOZ KÉPEST. ..” ból készül, milyen munkát végez a munkás rajta, hányán végzik el még ugyanezt a munkát ? Ez mind szükséges ahoá, hogy a szakszervezet ennek a munkásnak a sérelmét le tudja tárgyalni a gyárral. Mindéhez csak azt kell még hozzáadni, hogy ez az iparág készíti az atombombát, a radar-készülékeket, a jetrepülőgépeket, a szuperzónarakétákat, tehát mindazt, ami ma a nemzet élet és halál kérdését meghatározza. Sokszor olyan fegyvereken dolgozik ennek a szakszervezetnek a munkássága, amelyek csak két, vagy négy év múlva fognak megjelenni. Kersten neveket is sorol fel többek között a valódi vezetők neveit : Leo Jandreau, Sidney Friedlander, Anthony Villanó. Igaz — mondja Kersten, — hogy a Taft-Hartley törvény értelmében a union vezetőknek meg kell esküdniök, hogy nem kommunistáig De a Kreml ügynökének nem jelent az eskü semmit sem — teszi hozzá. Máj d befej ezésül ezeket mondja : “A Kreml veszély a UE szakszervezeten keresztül nagy és szorító. Az ötödik hadoszlophoz tartozók védelmet kaptak a mi általunk alkotott törvényekben. Szorításuk rajta van a mi legeslegfontosabb honvédelmi iparunk létfontosságú telepein. Uj törvényt kell hoznunk, vagy az illetékes hatóságok rendelkezéseit kell megalkotni, hogy lehetővé tegyük Moszkva kémeinek kiseprűzését”. (Katolikus Magyarok Vasárnapja). Ki vándorolhat Amerikába ? AZ UJ BEVÁNDORLÁSI TÖRVÉNY MAGYARÁZATA Római tudósítónk jelenti : Ezzel a mondattal kezdte el sajtókonferenciáját a római Magyar Nemzeti Bizottmány irodájában M. J., egy Magyarországról tíz nappal ezelőtt ideérkezett olasz munkás. Kijelentése mögött egy egész nemzet tragédiája érződött, s az egyszerű és keresetlen szavak őszintén és hűen mutatták be a kommunista elnyomás alatt szenvedő magyar nép kálváriáját. M. J. Magyarországra vándorolt olasz szülők gyermeke, aki magyar földön született és lélekben magyarnak tartja magát. Aki beszélni hallotta, nem gondolta, hogy ez az őszes hajú, komoly arcú ember nem magyar, hanem olasz. Vannak esetek, amikor nem az útlevél, hanem a szív számít. De M. J. éppen ennek az olasz útlevélnek köszönhette szabadulását a népidemokráciából. Egy kis vulkanizáló üzem tulajdonosa. M. J. akkor határozta el, hogy ha törik-szakad, eljön a munkások paradicsomából, amikor évi 2.000 forint kereseti adóját 12.000 forintra emelték fel. Havi keresete 1J500—2.000 forintot tett ki, — ezzel a keresettel a szerencsésebbek közé tartozott, — mégis elképzelhetjük, mennyi maradt ebből a hónap végén, amikor egy kiló zsír ára 37 forint. M. J. elbeszélése szerint ezt az árat dec. 1-vel 5 9forintra emelték. Különösen sokat tudott mondani a munkások helyzetéről. Elmondotta, hogyan él egy munkás ma otthon. Azt, aki akár egy percet is késik munkahelyéről, először pénzbüntetésre Ítélik, ami 2 napi bérét teszi ki. Másodszor, már áthelyezik büntetésből valami vidéki kis városba, távol családjától s esetleg onnan egyre tovább. Ha ott is elkésik egyszer-kétszer, akkor már szabotázsnak tekintik a dolgot és koncentrációs- vagy munkatábor az eredménye. Élelmezésük igen gyenge. Reggelijük árpakávé egy darab kenyérrel. Néha-néha egy kis szalonna kerül rája. Ebédi’e orosz módszer_szerint egy káposztából, krumpliból, gyúrttésztából összekevert levest kapnak, amely annyira ehetetlen, hogy rendszerint otthagyják. Estére rendszerint valami hideget esznek, tekintve, hogy a családfő nem keres eleget és így az asszony is dolgozik egész nap. “Amikor azt mondom, hogy odahaza éheznek a munkások, abban a paradicsomban, amely az ő nevük alatt, az ő számukra készült, nem mondok nagyot’’, — mondta M. J. Egy évi munka után 6 nap szabadság jár a munkásnak. Minden emelkedő évvel egy nappal több. De soha semmilyen esetben a szabadság nem lehet több 24 napnál és azt sem szabad folytatólagosan kivenni. A békekölcsönre 1 havi keresetüket, sőt sok esetben másfélhavi keresetüket kellett minden munkásnak kivétel nélkül leadni. Olyan nyomás alatt állnak, párttitkár, felelős vezető és egyéb felettesek részéről, hogy inkább aláírják önmaguk anyagi romlását, semhogy ellenszegülni mernének a rendeletnek. Aki mégis megteszi, azt megfigyelés alatt tartják s hamarosan, amint megfelelő munkaerőt találtak helyette, elbocsájtják. Uj munkahelyet ezután nem kap. A parasztság helyzete kétségbeejtő. Tragikusabb és reménytelenebb, mint a munkásoké. Nincs olyan hét, hogy ne végeznének ki parasztokat, azért, mert egyenes, hajlíthatatlan természetük folytán nem tettek lakatot szájukra és nyíltan bírálni merték a viszonyokat. Minden hold után 6 kg. baromfit és 10 tojást kell beszolgáltatni havonként, napra, szinte percre. Vidéken nincs kenyér ! Ez a mondat úgy hangzott, mint egy jaj kiáltás s amikor arra gondolunk, hogy Magyarországon akármilyen viszonyok is voltak, kenyér mindig volt a magyar búzából, akkor látjuk csak, hogyan rablógazdálkodtak a kommunisták 7 év alatt. Mennyire különbözött ez a sajtókonferencia attól, amit pár nappal ezelőtt tartott a magyar kommunista követség. Ott, az egybegyűlt olasz lapok tudósítóit a most lefolyt j ugoszláv emberrablók bünperéről informálták. A pesti vörösök római megbízottai szinte elárasztották a tudósítókat előre elkészített okmányokkal, nyilatkozatokkal a vádlottak vallomásaival. A baj csak az volt, hogy túlságosan jól volt minden megrendezve, nemcsak a tárgyaláson, hanem itt Rómában a követségen is. Azonkívül, amit az újságírók elé tettek, nem kérdezhettek semmit, illetve válaszként legfeljebb beszajkózott kommunista szólamokat kaptak. Másnap az olasz lapok nagy része, ha egyáltalán foglalkoztak a konferenciával, azt a következtetést vonta le, hogy két rablóbanda egymásközötti viszálykodásáról van szó, a szenvedő fél pedig a magyar, szerb és horvát nép. (Hungária). KERSTEN MOSZKVA KÉMEIRŐL Charles J. Kersten wisconsini republikánus képviselő, aki már többször emelte fel szavát a magyarság érdekében, rendkívül érdekes cikkben hívta fel a figyelmet arra, hogy az amerikai honvédelmi ipari gyárüzemekben milyen szervezett lehetősége nyílik az orosz kémkedésnek. Kersten cikkében elmondja, hogy amíg a hadiüzemi munkást mindenféle ellenőrzésnek vetik alá, addig az egyik legfontosabb hadiiparban, az “electronic industry”-ban oly munkásszervezet tartja kézben a munkásokat, amelyet még 1949-ben kivetett magából a CIO szakszervezeti központ. Az indoklás ez volt : “Nem tűrhetjük tovább a CIO-ban a kommunista pártot szakszervezetnek maszkírozva”. Ma az a helyzet mégis, hogy ha a General Electric, Westinghouse vagy a# Silvania valamely telepén egy olyan munkásnak, aki a United Electrical, Radio and Machine Workers of America nevű és a vörösök eszközének tekintett szakszervezethez tartozik, valamilyen vitája támad, akkor a szakszervezeti vezetőkhöz jelenteni kell, hogy : a készülő fegyvernek milyen hatásfoka van, mik a dimenziói és milyen anyagok-Az uj bevándorlási és honosító törvény december 24-én lépett életbe — 180 nappal azután, hogy a kongresszus, Truman elnök vétója ellenére, elfogadta. Az uj törvény sok fontos változtatást hozott s minthogy legalább is egy ideig életben fog maradni, ismernünk kell a rendelkezéseit. Két lényeges kérdésre ad választ a törvény : “Ki vándorolhat Amerikába ?” és “Hány bevándorlót engednek be ?” Ez a cikk az első kérdéssel foglalkozik. Fajára való tekintet nélkül, mindenki bevándorolhat az országba, előbb azonban vízumot kell kapnia. Minden egészséges ember kérhet vízumot, ha nem követett el bűntettet és nem vall erkölcstelen vagy felforgató elveket. Ha valaki beteg vagy rokkant, be kell bizonyítania, hogy megélhetéséhez nincs szükség arra, hogy dolgozzék. Tehát vagy saját magának van elegendő tőkéje, vagy jövedelme, vagy az Egyesült Államokban élő rokonai vagy barátai szavatolnak azért, hogy kellőképen gondoskodnak róla. Hogy mennyi ideig kell várni a vízumra, attól függ, hogy az illető bevándorló kvóta alá esik-e vagy kvótán kívül engedhető be ? 1921-ben történt meg először, hogy az Egyesült Államok szükségesnek látta, a bevándorlók számát törvényben megállapítani. Azóta minden országra nézve (kivéve a nyugati földtekét) megszabták, hogy hány embert engednek be onnan a kvótán belül. De vannak bizonyos személyek, akik kvótán kívül jöhetnek be. KVÓTÁN KÍVÜLI BEVÁNDORLÓK Ezeknek nem kell kvótaszámra várakozniok, csak a többi feltételnek kell megfelelniök. Kvótán kívül a következők vándorolhatnak be : 1. Az Egyesült Államok polgárainak házastársai és gyermekei. (A régi törvény értelmében a polgárnő férje csak akkor vándorolhatott be kvótán kívül, ha 1948 előtt nősült). 2. Lelkészek (házastársuk- és gyermekeikkel), ha amerikai egyházuknak szüksége van a működésükre. (A régi törvény hasonló jogot adott a professzoroknak is, de az most megszűnt). 3. Azok, akik Kanadában, Mexikóban, Kubában, vagy Közép- és Délamerikában születtek. 4. Olyan idegenek, akiket előzőleg már állandó tartózkodásra beengedtek és külföldi látogatásból térnek vissza. 5. Az Egyesült Államok kormányának jelenlegi vagy volt külföldi alkalmazottai, felettes hatóságuk ajánlására. KVÓTA BEVÁNDORLÓK Minden más bevándorlónak kvótaszámra van szüksége, mielőtt vízumot kaphatna. Ez hosszabb várakozási időt jelent azok számára, akik Magyarországon vagy az utódállamokban születtek. Egyetlen körülménytől függ csupán annak a meghatározása, hogy ki milyen kvóta alá esik : a születése helyétől. A születésekor vagy ma férnie álló állampolgárság nem határoz. Csak két kivétel van e szabály alól : 1. A bevándorló háztartását vagy gyermekeit a bevándorlóra illetékes kvóta terhére lehet behozni, ha a család különben kettészakadna. 2. Azok, akiknek egyik szülője ázsiai eredetű, az ázsiai kvóta terhére jöhetnek csak be, tekintet nélkül arra, hogy ők maguk hol születtek. A gyarmatokban születettek, akik eddig korlátlanul jöhettek be az anyaország kvótájának a terhére, most gyarmatonként csak évi 100-as kvótát kaptak. ELSŐBBSÉGEK A régi törvény kétféle elsőbbséget ismert. Az uj törvény többfélét. 1. Minden kvóta 50%-át olyanoknak (házastárssal és gyermekekkel együtt) tartják fenn, akiknek kiváló képzettségük, tehetségük, szakértelmük vagy gyakorlatuk van és szolgálataikra sürgős szükség van az országban, az igazságügyminiszter véleménye szerint, az Egyesült Államok közgazdasága, kultúrája, vagy jóléte érdekében. Az erre irányuló kérelmet a bevándorló vagy az a szervezet, amely a bevándorlót alkalmazni óhajtja, nyújtja be. 2. Minden kvóta további 30 %-át olyan polgárok szüleinek tartják fenn, akik 21-ik életévüket betöltötték. 3. Minden kvóta további 20 %-át az Egyesült Államokba állandó tartózkodásra beengedett idegenek házastársainak és kiskorú gyermekeinek tartják fenn. A kvótaszámok, amelyek a fenti 100%-ból nem kerültek kiosztásra, bármelyik fenti csoport részére kiadhatók. Csak ha a fenti három csoport kielégítése után maradna fenn kvótaszám, kerül sor a 4-ik kedvezményre igényt tartók kielégítésére. Ebből a maradékból 25%-ot amerikai polgárok testvéreinek és 21 éven felüli gyermekeinek juttatnak és csak az ezenfelül fennmaradó rész jut “a közönséges halandóknak”. Common Council. Te is fiam, Brutus ? Közismertek Toronto utcáin azok a piros és narancsszínű ládák, amelyekből a művelődni vágyó járó-kelő 5 cent bedobása ellenében kihalászhatja a Daily Star, a Telegram vagy a Globe and Mail legfrissebb számait. Azaz... még nem találták fel ,az automata ujságosládát és ha a közelben éppen nem tartózkodik senki, úgy az 5 cent bedobása nélkül is ki lehet húzni szórakozott, hanyag eleganciával a kívánt lapot, aztán ártatlan arccal továbbsétálni mint aki jól végezte dolgát. Diákkorunkban mindig örültünk, ha “potyázhattunk” a villamoson, s úgylátszik itt Kanadában is vannak örök diákok, akik szeretnek potyázni, — ha máshol nem lehet, hát az ujságvásárlásnál. De miért éppen az újságra sajnálja mindenki a pénzt, ha szeret olvasni ? És hogy elég ilyen eset akad, azt legjobban bizonyítja a karácsonyi ünnepek alkalmából a ládákra ragasztott díszes cédula, melynek szövege körülbelül a következő : Ennek a ládának kezelője boldog Karácsonyt és szerencsés újévet kíván minden vevőjének, de különösképen azoknak, akik ha kiveszik az újságot, be is dobják érte a pénzt. Azért minden jót kíván azoknak is, akik a pénzt elfelejtik bedobni, abban a reményben, hogy a következő évben magukbaszállnak és mindig rendesen fizetni fognak. “KÖSZÖNÖM” — HARMINCHAT NYELVEN W. J. Loye a Bishop Str.-i postahivatal bélyegosztályát vezeti Montrealban. Hogy ujkanadás vevőinek kedveskedjék, hatalmas táblát készített, melyre a “Köszönöm”-öt harminchat nyelven írta rá. Nagy érdeklődéssel s örömmel fogadták ötletét. Annyian forgatják, hogy úgy tíz naponként újjal kell kicserélnie. Minden egyes felírást sajátmaga készített el üres óráiban. Kérjük külső munkatársainkat, tudósítóinkat és hirdetőinket : hogy cikkeiket, tudósításaikat, hirdetéseiket úgy adják postára, hogy mi azt hétfőn (lapzártakor) megkapjuk. Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr — Hogyan tudjá ön ezt ? — Igen egyszerűen. Brauhausei úr a női kíváncsiságnak engedve, felnyitá előttünk a szekrénykét, melyet Garanvölgyi titkos irataival lefoglalt. Azon szekrényben volt egy arckép, mely egy csinos fiatal férfit ábrázol és idegen nyelven írt levelek. — Micsoda idegen nyelven ? — Magyarul. — Úgy ? — Méltóságod azt hiszi, hogy családjának tagjai nem tudnak magyarul ? Csalatkozik. Eliz kisasszony már ért e nyelven. — Az nem csoda, két esztendő aiatt ráragadhatott ; én is csak így szereztem. — Jól van. Már most olvassa méltóságod ezt az írást. A miss egy hosszú, hivatalosan összehajtott iratot vett elő s a lovagnak nyujtá. — Ez Eliz írása. Ankerschmidt a bámulat, meglepetés, öröm és bosszúság visszásán változó érzelmei között olvasá azt az írást. Mi volt az ? Mi volt ? Egy folyamodás a legmagasabb helyre, melyet egyszerű, nemes szív mesterkéletlen szavakban sugallt a toll alá, melyet gyöngéd gyermeteg kéz leírt ; egy naiv, őszinte folyamodás egy szegény elitéit fogoly ifjú megkegyelmeztetéseért. — Mit akarhatott ezzel ? Mit mondott ? — Fel akarta küldeni Bécsbe. — Mi úton ? — A postán. — A balga ! Hol van most ? — Házi fogságban, szobájában. — Küldje őt hozzám, egyedül akarok vele beszélni. — íme uram, — szólt Natalie rejthetetlen diadalérzettel, — ez azon árulás, amit ön nem sejtett előre s mely az én éber szemeim nélkül gyógyíthatatlan sebet ejtett volna ön hírnevén, nem pedig az, amiért ön annyira elhagyta magát indulatai által ragadtatni. — Jól van jól, majd erről máskor philippikázzunk ; most csak küldje hozzám a leányt. Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr — Nem tagja e perctől fogva, esküszöm, nem tagja. Elkergetem még ma. Kiadom a parancsot, hogy ha még egyszer az udvarba jön, ostorral verjék el. — Az Istenért, uram, önnek kedvence ! — Nem az én kedvencem ! ördög teremtettét ! a ti kedvencetek ! én régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért. Hanem már most idáig vagyok vele. Ebben az órában el fogja hagyni a házat ; majd megmutatom én, hogy micsoda statárium tudok én lenni a házamnál, ha azt valaki meggyalázza ! — No uram, felhevült állapotban mégis ne tegyen semmit. — De pedig ebben a helyben állva fogok tenni mindent, ebben a pillanatban. Héj Gyuszi ! A miss erre a szomszéd szobából segélyül hívta Hermine kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját lecsendesíteni. — Kímélje uram. Gondolja meg... — Ne féljenek olyan nagyon. Nem verem pofon, még csak meg se szidom. Nem én, még csak egy goromba szót sem szólok neki ; de már azt csak engedjék meg exellentiátok, hogy ha valaki érdemtelenné tette magát arra, hogy velem egy fedél alatt lakjék, annak nagy nyájasan megmondhassak annyit, hogy “édes lelkem, ott az ajtó künn a hintó, karsamadiener”. Gyuszi ! Küldd ide a zongoramestert ! — Hogyan ? ő előtte ? — kérdé a miss. — ő előtte, hát persze, hogy ő előtte. Nem szoktam én az ilyesmit levélben elvégezni. Nem beszélek én senkiről rosszat titokban, hanem ha mondok valamit, tudja meg minden ember. Azért adott az Isten akkora hangot, hogy az utcára is kihallik. Jön-e már a zongoramester ? Jött már. Straff úr mosolyogva lépett be a szobába, mint aki , semmit sem gyanít s örvendeni kezdetet a hazaérkezett lovag láthatásán, aminek azonban egyszerre véget vetett Ankerschmidtnek egy borzasztó kiáltása, mintha egy en carriere vágtató lovasezrednek kiáltaná a vezényszót : — Megállj ! Jókai_Mór_j_________ Az Uj Földesúr Erre csakugyan meg kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta, mégpedig ökölre fogva. — Hallod-e te — ember ! Tegnap Garanvölgyi házában hivatalos motozás történt. A feladás a te munkád volt. Én feladóval egy házban nem lakom. Jobbra át ! Indulj ! Mint kik villámcsapástól szédültek el, úgy meredt el minden jelenlevő e katonás napiparancsra. A két hölgy egymás kezét kapta meg ijedtében, míg Straff mellére tette tenyerét, s újját esküre emelve, valami rettenetest akart mondani. — Zsinórra a kéz ! — ordítá rá a lovag, mikor látta, hogy ez esküdni akar. — Mit mondtam ? Jobbra át ! Straff átlátta, hogy nincs haladék, azért hirtelen abbahagyott minden védelmet s most már csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút áhitat- és lemondásteljes hajlongással, keserű sóhajt fojtva vissza keblébe. — Indulj ! Indulj ! Mondtam már ! semmi egyéb ! — kiabált türelmetlenül a lovag, mire Straff csakugyan jónak látta az ajtóig hátrálni ; ott azonban még egyszer visszafordult s fenyegető gúnnyal intézé e szavakat Ankerschmidthez : — Ezért még meg fog ön engemet emlegetni. E szóra Ankerschmidt, amint a düh tetőpontján állt, hirtelen visszanyerte hadvezért phlegmáját s önfeltaláló humorral fordult az ajtófélnél álló kis apródhoz : — Gyuszi ! Lökd ki azt az urat az ajtón. És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig ért annak a nagy magas szál úrnak, erre a szóra, mint azok a kis oroszlánforma ölebecskék, amiknek mind alakjuk, mind bátorságuk oroszláni, csak épen termetük miniature hozzá, gyorsan rohant neki Straffnak s neki feszítve két kezét amaz hátának, bámulatos precisióval hajtá végre a parancsolt műtételt. Magánbosszú is dolgozott nála. Valamivel jobb kedvű nézőközönség ezt a jelenetet bizonyosan megtapsolta volna. E jelenet alatt Hermine kisasszony elfutott a teremből ; érzékeny szive lehetett, mely nagyon megsajnálta a más megaláztatását.
