Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)

1952-10-11 / 41. szám

kanadai magyarsag ! 1952 OKTOBER 11. KANADAI MAGYARSÁG Canadian Hungarians Megjelenik minden szombaton. Szerkeszti • KENESEI F. LÁSZLÓ Főmunkatárs : Béla deák Szerkesztőség : 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Tel. : MO 0718. Eló'fizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75 egyes szám ára $.10 Editor-in-Chief : Leslie F. Kenesei Published every Saturday at 963 Avenue Road, Toronto, Ont. Phone MOhawk 0718 Subscription Rates : One Year, $5.00 ; Six Months, $2.75 Felhívás nélkül beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Válaszbélyeg nélkül beküldött levekre nem válaszolunk ! Ez Kanada ! IV. Az albertai próféta, Aberhart Ígérete, hogy kormányrakerülé­­se esetén minden albertai pol­gárnak havonta $25 bonuszt fog kifizetni, mély benyomást keltett Alberta tartomány depresszió alatt nyögő választóinál és szél­iében biztatták Aberhartot, hogy álljon élére egy újonnan szerve­zendő Social Credit politikai párt­nak és ennek a pártnak a jelölt­jeit nagy többségben be fogják választani az 1935-ben tartandó provinciális választásokon. Aberhart mit tehetett ? Szót­­fogadott, megalapította az uj S. C. pártot. A szervezkedés meg­indult. A sebtében megtartott jelölő gyűléseken Alberta min­den provinciális választókerülete kapott egy S. C. képviselőjelöl­tet is. Ezek a jelöltek programmbe­­szédek tartása céljából nemcsak a városok és falvak népét keres­ték fel, hanem sokszor úttalan utakon, sötétben, sárban, esőben tanyacsoportokra is kivergődtek, hogy kérdezgessék a Messiást vá­ró lerongyolódott, munkanélküli ipari munkásokat, vetőmagot is nélkülöző farmereket, vájjon hasznát látnák-e az albertai S. C. kormány havi 25 dolláros adó­mentes bonuszának ? Nagyon ke­vesen lehettek, akik még gondo­latban is elutasították volna azt a lehetőséget, hogy például egy négytagú családnak ezentúl min­den hónapban 100 dollárral több legyen a költőpénze. Jobb megértés céljából emlé­keztetnünk kell az olvasót arra, hogy 1935-ben Albertéban va­gyunk, ahol a depresszió ötödik évében egy négytagú család szá­mira havi 100 dollár (illetve fe­jenként 25 dollár) kétségtelenül elégséges lett volna arra, hogy a farkast elkergessék az ajtó elől. Az igényeket leredukálták, a pénz vásárlóértéke a mély­pontra süllyedt és a közszükség­leti cikkek árai emellett maga­sak voltak. Tehát, hogy valakinek minden hónapban rendelkezésre állott-e extra elkölteni való 25 dollár' vagy pedig nem, azt jelentette, hogy a család tagjai jóllaknak-e, fűteni tudják-e lakásukat, tud­­nak-e ruházkodni, vagy pedig a huszonöt dollár híjján esetleg itt-ott éhen maradnak, hideg marad a tűzhely, nem lesz ruha. Aberhart ígérete tehát egy égető problémát igyekezett leg­alább is részben megoldani. Az egyén, a család, a társadalom legfontosabb életkérdése minden időben a létminimum biztonsága, a holnap kínzó bizonytalanságá­nak kiküszöbölése volt. Minden embernek legfőbb vágya, hogy a saját és szeretteinek jövője biz­tosítva legyen és ennek tudatá­ban még a jelen nehézségeit is könnyebben tudja elviselni. Ennek a biztonságérzetnek ígérete már több rendszert jut­tatott hatalomra és rendszerek buknak meg napjainkban is, mert ígéretüket nem tudták vagy nem is akarták megvalósítani. Aberhart azt mondta az alber­tai választóknak, hogy ő megta­lálta bajukra az orvosságot. Egy S. C. kormány minden hónapban 25 dolláros hitelt ad polgárainak személyre szóló utalvány formá­jában és cserébe csupán azt kéri a néptől, hogy ezt az összeget költse is el mindenki a saját cél­jaira. Más szóval minden ember emelje az életstandardját és ez­zel emelje a tartomány pénz és árúforgalmát. A havi bonusz el­költése által olyan általános egészséges üzleti fellendülést ígért, amely Albertát majd az ígéret földjévé teszi és népét a bölcsőtől a sírig biztosítja arról, hogy a feje fölött fedél és az asz­talán kenyér lesz (food and shelter). Az igazság az, hogy Aberhart sohasem teljesíthette ígéretét és nem valósíthatta meg ezzel kap­csolatos szociális tervét. A tény­legesen uralomra került albertai S. C. kormány kísérletét, hogy a havi 25 dolláros bonusz kifize­tését bevezesse az akkor még — a British-North America Act alapján — alkotmányos angliai Privy Council, az ottawai kor­mány fellebbezése folytán meg­vétózta s ezzel meg is hiúsította. Minthogy e rendelkezés ellen fellebbezésnek helye nem volt, a 25 dolláros bonusz gyakorlati be­vezetése nem sikerült s arra az­óta sem került a sor sehol a vi­lágon. A Credit szocializálása csak akkor volna megvalósítható, ha az ottawai parlamentben S. C. kormány ülne, mert Kanadában a pénz verése és kibocsátása fe­­derációs jog, s tartományonként nem lehetséges. (Folyt, köv.) AZ AMERIKAI HISZ ISTENBEN Ellenségeink gyakran emlege­tik, hogy “anyagiasak”, “isten­telenek” vagyunk. Az európaiak például általában azt gondolják, hogy imádatunk egyetlen tárgya az automobil és hogy a vasárnap kizárólag baseballal, vagy golffal vagy legjobb esetben autókirán­dulással telik el. Templomba azonban nem járunk. Az amerikai vallásszabadság is­mert dolog az egész világon. A kétszázötvenkétféle felekezet fennállása, amelyeket a Church Yearbook felsorol, tanúságot tesz erről. De egyházaink áldásos mű­ködése már kevésbbé ismeretes a külföldön. Leveleinkkel hamis képzeleteket oszlathatunk el, kü­lönösen ha megírjuk, hogy hány millió ember teszi félre “anya­gias” gondolatait a hét végén, hogy az isteni gondviseléshez forduljon vezérletért. “Az ember elindult” A szétszóródott magyar tüzek egyik fáradhatatlan élesztőjé­nek, Kutasi Kovács Lajosnak uj könyve a D.M.H. kiadásában az emigrációs magyar regényírás kiemelkedő eseménye. Vaszary János, Nyíró József és Füry La­jos regényei után azt mondhat­nánk, hogy a téma már nem uj, de egészen uj és eredeti az a szemszög, amelyből az író a re­gényében feltartóztathatatlanul pergő eseményeket nézi7 Főhőse a soha katonasor alá nem került, sült civil, az író, aki nem akar résztvenni az általa ér­telmetlennek és meddő célúnak ítélt háborúban, mégis beleso­dorják az uj tatárjárás szörnyű eseményei. Nem akar menekül­ni. Minden idegszála hevesen til­takozik ellene, de barátja, a gaz­dag haditapasztalokkal rendelke­ző költő mégis rábeszéli mond­ván : “Menekülj, hogy egyszer visszajöhess...” _ Fájdalmas a búcsú az ország szivétől, a fővárostól, ahol az­előtt minden mindig a békét je­lentette, de amelyben már nem­csak az emberek érzik a háború borzalmait, hanem még a hideg­­köveket is megölik a bombák és a gránátok szörnyű robbanásai. Amikor az író elhagyja a la­kását, minden úgy marad a he­lyén, mintha csak valamelyik szomszédos trafikba cigarettáért menne : a könyvek, a szobrok, a képek, a tintatartó és az elkez­dett kézirat az íróasztalon. Barátja, a hadnagyi rangot viselő költő menekíti szolgálati gépkocsiján. Útközben repülő alacsonytámadást kapnak, a­­melynek apokalyptikus borzal­mait eleven színekkel ecseteli Kutasi Kovács Lajos. Az író so­hasem volt katona, mégis ösztö­nösen hőssé válik egy hirtelen tragikummal anyátlanná vált kisgyermek megmentésében. Eközben meg is sebesül és így kerül össze élete jövendő sorsá­val, a kedves, halk, de meleg­szívű és nőies Mária nővérrel. Borzalmas események történnek közben, de híven, pontosan és úgy, ahogy a valóságban is meg­történtek, amíg a két szív végér­vényesen egymásratalálhat és az “ember”, az író elindul a honta­lanság göröngyös útján, hogy egyszer viszatérhessen. Kutasi Kovács Lajos regényé­nek olvasása megrázó nyomokat hagy^ azoknak a lelkében, akik a drámai erővel megelevenített szomorú történelmi eseményeket részben, vagy egészben maguk is átélték. De figyelmeztető ómen ez a könyv azoknak is, akik ma még esztelenül halmoz­zák egyik dollárt a másikra és elvakult aranyborj ú-imádatuk­­ban azt hiszik, hogy alattuk és felettük sohasem fog roskadozni az általuk oly biztosnak vélt Új­világ. B. d. OLCSÓBB LESZ A HÚS Mint értesülünk, a kanadai kormány csökkentette a marha és sertés hús árát. Az uj rendel­kezés értelmében, a nagykeres­kedők már is 10 centtel olcsób­ban adják a húst a viszontel­adóknak. A piaci megfigyelők, az ár­esést azzal magyarázzák, hogy a raktárak mindenütt telve van­nak árúval, a fogyasztás pedig az elmúlt évi nagy munkanélkü­liség miatt erősen csökkent. r V. 1 fmmmmm >:♦> <♦> mm <♦> mm mm mm mm •:♦> mm mm mmmm :mfy Ha házat, földet vagy üzletet akar gyorsan és jól vásárolni vagy eladni, forduljon bizalommal STEINMETZ KÁROLY-HOZ aki Torontóban egyik legnagyobb és legsikeresebb INGATLANFORGALMI CÉGNEK lun. mílí5 3&raltounafc hatóságilag engedélyezett hivatalos megbízottja. Főiroda : 1 St. Clair Ave., W., Toronto, Ont. Telefon : Iroda : RA.1232, RA 2439. Lakás : OX. 1201. t^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm I I i * I 1 i * I 1 5? 4 v I A, $ ■ •»> mm mm mm mm <♦> <«• mm mm mm mmmm mm mm. I A “KANADAI MAGYARSÁG” I (CANADIAN HUNGARIANS) $ y szeretettel hívja Torontó és Ontárió magyarságát az 1952 N október 12-én délután 3 órai kezdettel a torontói Magyar Ház £ nagytermében (245 College St.) tartandó nagy i Műsoros sajtódélutánjára H Beszédet mond : Kenesei F. László $ Közreműködnek : Karnai K. István, Karnay Tibor, Korponay §j Miklós, dr. Szittya M. Zoltán, Szilvássy László és Szuper Géza. y A művész részben fellépnek : Szondy Biri, Naszódy Sándor, $ m '4 V $ i '4 7* ■ V i 4 7 H Varsányi Katalin, W. Hajdú Irén, Csók Erzsiké, Weszely $ Pál, Kupán János és Nyári-Nagy Mihály. i Konferál : Orbán Frigyes. Zongorán kisér : Zongor László. -4 A zenét Erdélyi Barna és cigányzenekara szolgáltatja. !B jg Belépődíj nincs ! Adományokat sajtóalapra köszönettel fogadunk ! ises mm mm mmmmmmmm mm 'mm 'mm: mm 'mm 'mm mm mm mm 4 4 $ <5

Next

/
Oldalképek
Tartalom