Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-07-05 / 27. szám
KANADAI MAGYARSAG 3 1952 JULIUS 5. Halasy András : “Az nem lehet, hogy annyi szív” ii. Egy ember nemcsak európai de világtényezőt jelentő nagyhatalmat szervezett s e két Európarendező hatalom kezdett figyelmet szentelni a magyar határok katonai és a magyar föld gazdasági értékének. Egyéni hiúság, megvesztegetettség és bűnös politikai tudatlanság azonban megakadályozták, hogy e két nagyhatalom által kívánt revízió valóban teljesértékű legyen. Sajnos, sem az olasz külpolitika, sem a birodalmi német külpolitika nem tudta a maga teljes valóságában egy erős Magyarország értékét felfogni s bár a személyileg Jugoszláviának elkötelezett Ciano Mussolini nyomására volósággal közelharcot vív a csehek propaganda lépvesszőjére ragadt Ribbentroppal, Magyarország területe megnövekedik ugyan, de a csonka szervezet megnövekedéséhez szükséges újabb gazdasági, katonai és közigazgatási átszervezések annyira igénybeveszik a kétszínű politikát folytató akkori magyar kormányzatot, hogy nemcsak nem marad idő e megnagyobbodott, erősebb Magyarország teljes kiépítésére, hanem még e magyar kormányzati szervek, a két nagyhatalom gazdasági és szociális fejlődési törvényeinek kívánalmaitól félve, attól, hogy e szociális igazságok Magyarországra is átáradnak és kényszerítik a hatalom, birtokosait anyagi bázisaik egyrészének átengedésére az ország és a dolgozó nép javára, — valósággal leszabotálják a Nemzet és az ország kárára a legszükségesebb katonai védelmi és gazdasági rendszabályok végrehajtását is. A második világháború egy területében nagyobb, de lelkében vezetői által tökéletesen megzavart, széthasogatott gondolkodású Magyarországot szélit harcba. Hiába a magyar honvéd önfeláldozása, a megfertőzött lélek és az elégtelen hadianyag következtében ütőképtelen haderő nem tudja feltartani az ország ellen törő ellenséges erőket. A magyarság legjobbjainak tízezrei védik öntestükkel a hazai földet és a magyar lelket, de az ország vezetőségének belső züllöttségére mi sem jellemzőbb, hogy az ország Kormányzója titokban 1944 október 13-án egy általa Tito — tábornokoknak vélt két német hírszerzőtiszt előtt valósággal könyörög, hogy Tito lépjen közbe érdekében, hogy Magyarország ura maradhasson, s ha ő nem, legalábbis a fia léphessen a helyére. S mikor terveit fuccsba menni látja, úgy dobja el az egész országot, mint valami elhasznált rongyot és úgy rúgja fel katonai és a nemzetnek tett esküjét, mint ahogy azt előtte a magyar történelemben senki más ilyen méltatlan formában nem tette ! A magyarságot már sokan elárulták, de a vezérei közül ő volt az első, aki a maga kényelméért és hatalmáért elárulta azt a népet, amelyhez származása és kurta-nemesi rangja kötötte. Ez az ember, aki még a 25 éves országlása alatt sem tanult meg hibátlanul magyarul, ez, aki a legválságosabb pillanatban, 1944 március 18-án hazafelé a különvonatán sem tudott az őt kisérő Schmidt tolmácsnak másról beszélni, mint a monarchiabeli élményeiről, a bécsi szép napokról, a ferencjózsefi időkről : egyszerűen kiszolgáltatta az országot a szovjetnek, a mai napig a vérig sértett “tragikus hőst” játsza Portugáliában s egy pillanatra nem érzi magát felelősnek azért, hogy a magyarság sorsáért elsősorban őt, az ország áruló kormányzóját terheli a felelősség. A második világháború legborzalmasabb pill anataiban hányszor hallgattuk le szolgálatban'Nyugat magyarnyelvű adásait, amelyben épen csak a Göncölszekerét s a Sarkcsillagot nem ígérték meg a vérző országnak, — a Fiastyukot az összes csibékkel, a jólétet, az Igazságot, a Demokráciát, a Szabadságot esőstől ígérték, — de amikor arra került a sor, hogy Nyugat ígéreteit beváltsa és valóban megsegítse a magyarságot, akkor Nyugat pontosan olyan tervszerűséggel szegte meg a szavát, mint ahogy azt már a magyarság lassan törvényszerű magatartásnak kell elkönyvelje, azoknak is, akik ellenünk vétkeztek ! Erősíts meg a szenvedések utján és maradj, maradj, Uram mindég velünk ! Mert hiszünk, mert tudjuk, hogy : A legjobb magyarokat Nyugat futószalagon hurcolja a bolsevista hóhérok karmaiba, s miután a történések már csak a szellemi szegények és politikai vakok, a történelmi szekundások számára nem mutatták a mai helyzet kialakulását, 1947-ben február 10-én a félrészeg, idült Gyöngyösi Heller János a magyarság nevében aláírja a második “szuper-trianoni” békeszerződést. E békeszerződés (?) pontjai az előzőnél is súlyosabbak. Mikor a világ lelkiismerete kissé megrezdül, Nyugat és Kelet “nem én tettem, ő tette” vádaskodással tolja egymásra e nemzetgyilkos eljárás történelmi felelősségét. Mi nem keressük, — mert nem is tanácsos, — hogy vájjon, kinek az iniciativáival egyezett jobban az újabb országcsonkítás, — Kelet bolsevistáié-e az érdem, avagy Nyugat' “demokratáéi”, kétségtelen azonban, hogy az 1947 február 10-én Párisban aláírt újabb országcsonkítás véglegesen kiszolgáltatta a magyarságot és ezzel Európát is a bolsevista terror kénye-kedvének ! Ha egyszer még Isten különös kegyelméből a mindent elárasztó destruktiv erők eltűnnek a világ színpadáról, egy tárgyilagos történelemírás lesz hivatott Ítéletet mondani azok fölött a népi, igazi, még igazibb, keleti és nyugati, neofasiszta és monarchofasiszta “demokráciák” felett, melyek számára egy ezeréves s Nyugat védelmében majdnem elpusztult nép sorsa nem jelentett annyi értéket, hogy egy félig kellemes vacsorát, vagy egy lassan már unalmas randevút lemondjanak a hirtelen feltűnt “propagandista-hölgyek” lakásán. A magyar szív és lélek ezen a napon mélységes belső áhítattal fordul a Magyarok Istenéhez, aki nem hagyja el a népét. Nem tör fel ajkán egyetlen panasz s nem vádol senkit, egyszerűen csak megáll az Úristen trónusa előtt és életszántott arcán, a keményen összeszorított száján, a fájdalmaktól vérben úszó szemében a bizalom és a hit fénye remeg. S a Magyarok Istene, tudjuk, érezzük, megérti ezt a szótlan tiltakozást, ezt a néma igazságkeresést, ezt a vádtalan panaszt, ezt a mélységes fájdalmat, amely ma ott remeg minden magyar lelke mélyén. Nem vádolunk és nem panaszkodunk, mert megtanultuk a történelemből, hogy egyetlen bűn, egyetlen történelmi tévedés, egyetlen történelmi gaztett még nem maradt a történelemben megbosszulatlanul. S ha valami szó mégis feltörne az ajkunkon, az csak az a kérés : Úram, ne büntess ártatlanokat a vétkekért ! Mi tudjuk, hogy kik kö<©uo 'oabís Múlt évben valaki előadást tartott a szlovák-magyar sorsközösségről. A szűknyilvánosságu előadásnál és az azt követő vacsoránál sokkal jelentősebbek voltak a felszólalások, magyar részről Dr. Janka Géza, Dr. Kovács Ernő, nt. Csendes Imre, s különösen a fiatal szlovák Breza Imre keresetlen szavai. Szerinte közösen kell harcolnunk, hogy a bolsevizmus alól felszabadulj anak a leigázott népek, s utána, mivel a két nép között nincsenek komoly vitás kérdések, ä magyar és szlovák nemzet boldogan együttélhet tovább egy országban, úgy mint ezer évig tette. Azóta, mint Dr. Baráth Tibor lapjából, a “Nyugati Magyarságából és más helyekről is értesülünk, megalakult a Szlovák Hűségmozgalom, melynek épp az a célja* hogy a két nép ezeréves hagyományai szerint testvérként éljen egy közös hazában úgy mint 1919-ig. Mi magyarok, okulva a múlt tapasztalataiból, örömmel veszszük ezt a kezdeményezést. Az idősebb szlovák generáció magyarbarát, szereti régi hazáját és a magyar népet. Az újak, a fiatalok, akik a csehszlovák állam iskoláiban nőttek fel, nem ismerték apáik világát, s így természetes, hogy hamis ismereteik vannak ma is a magyarságról. Ónálló Szlovákia csak kényszermegoldás volt és lehet. A háború alatt, magyar, szlovák és német megnemértés folytán jöhetett létre. A Garam, a Vág, a Tisza vizét nem lehet visszafelé terelni — az a Dunába szalad. Arra gravitál minden, politika, tudomány, kultúra, sport és ennek a vonzásnak kell engednünk mindannyiunknak, hogy a Dunatáj népei megbékélhessenek. Ennek azonban egyik előfeltétele Csehszlovákia ismételt megszűnése. A csehek nem kellenek senkinek és le kell szállniok arról a potyapiedesztálról, melyre hazugságaik állították őket. Nyugat félrevezetésének is meg kell szűnnie. A napnál világosabban meg kell látnunk, hogy a magyarság az az erő, mely a huszita-pánszláv kommunista vonzást ellensúlyozhatja és a lengyel-szlovák-horvát népekkel, tehát a katolikus szlávokkal kultur- és sorsközösséget vállalhat a jövőben is. Az említett előadáson az előadó elég helytelenül kitért a Kárpátalja problémájánál a megÉrtesités ! DR. MARTÉN DÁNIEL óhazai fogorvos Rendelőjét megnyitotta 160 Bloor St. W., Toronto Tel. KI. 2103 Rendelői órák: 10-12-ig és 1-7-ig vették el a bűnöket, Te is tudod, hogy nem azok az ártatlan és hívő százmilliók, akik nevében beszéltek. Irgalmazz ezeknek a szerencsétlen, ártatlan százmillióknak és ne áraszd reájuk fenséges haragod ! De bocsáss meg vitatás elől, s azt felületesen bűnösen “ukrán kérdés”-nek nevezte. Kárpátalja magyar-szlovákrutén-román érdekterület és semmiesetre sem ukrán kérdés. A Kárpátok gerince félreérthetetlenül elhatárolja a Dunavölgyétől az ukránokat és hozzánk láncolja ezt a területet, melyet mi műveltünk és védtünk közösen az ittlakó népekkel. Végezetül pedig csak egyet : Pozsony nekünk épp oly szent, mint a szlovákoknak. Mi a magyar és tót nép életét Jókai és Mkszáth szemével és szellemében nézzük, akiknél szebbet és jobbat sohasem írtak erről a földről és népéről. Keresztúri Károly. Hibajelentés ! Sajnálatos baleset következtében múlt heti számunk egynapos késéssel jelent meg. Ugyanis, mikor gépmesterünk a már kész formát be akarta emelni a nyomó gépbe, leejtette azt, s ennek következtében a már kiszedett anyagot újból ki kellett szedni. Az ebből származó késedelem miatt sok sajnálatos sajtóhiba csúszott be lapunkba, amiért kedves Olvasóink szíves elnézését kérjük. Felhívás ! Kérjük Toronto sportkedvelő magyar közönségét, hogy az ifjúsági labdarugó csapat megalakulása végett forduljon alulírottakhoz. Szülőket és gyermekeket, fiukat és leányokat szívesen látunk minden szombat délután 2 órakor az Árpád Vezér Magyar Cserkészcsapat táborozásán. (High Park —College villamos végállomásánál). A táborozás után labda- és más játékok közt kölyökcsapatok gyakorolják a labdarúgást. A Hungária versenyei előtt és után szintén szakszerű edzéseken oktatjuk a gyerekeket. 5 évestől 18 évesig mindenki részt vehet. Dr. Kovács Ernő ME 8550 Hegedűs János Bódy György ME 8514 RA 4161 Kérjük1 azon Olvasóinkat, akik előfizetéseikkel hátralékban vannak szíveskedjenek azt haladéktalanul beküldeni, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. “Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért ! Az nem lehet, hogy ész, erő és oly sok szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksuly alatt.” »lotjafcía
