Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-10-25 / 43. szám
KANADAI MAGYARSAG 3 1952 OKTOBER 25. (Korponay Miklósnak a “Kanadai Magyarság” sajtódélutánján elmondott komoly és bátorhangú beszéde). Korponay bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy a legkülönbözőbb címek alatt rendezett összejöveteleken elsősorban azért veszünk részt, hogy a “magyar beszéd és zene, a magyar tánc, nóta és móka élvezete közben megfürdessük és megöntözzük legkedvesebb emlékeinket. Keressük az egyre inkább ködbevesző távoli Haza emlékét és élesztgetjük a ragaszkodásnak, szeretetnek és emlékezésnek azt a misztikus érzetét, amely az évek múlásával is változatlanul él bennünk és el fog kisérni egészen a sírig”. Nem az annyira divatos, kiábrándító és komolytalan nemzetiszinű hejehujázásokra, szájjártató hazátmentésekre, bombasztos magyarkodásra gondolok — folytatta Korponay, ■— amelyek kivétel nélkül csak arra jók, hogy a reális helyzet felmérését és konkrét teendők kikristályosítását megnehezítsék. A történelmi idők és a magyarság tragikus helyzete nem ezt várják és nem ezt követelik tőlünk. Mert tisztán kell végre lássuk, hogy Magyarországon nem történt semilyen, de legkevésbé “népi forradalom”, hanem 1849-hez hasonlóan a — közben csupán színét változtatott — moszkvai despotizmus döntötte újból rabságba a magyar népet. Ez a rendszer nem a fasisztákat likvidálta, hanem reakciós, feudális, klerikális, németbérenc színben igyekszik feltüntetni mindenkit, aki nem hajlandó keresztény^— magyar múltját megtagadni "és elárulni ! Ez a szovjet imperialista célokat szolgáló — minden szavában, sorában és megnyilatkozásában hazug —^kétarcú Rasputin rendszer, nem a magyar jövőt építi, — hanem az ezeréves magyar múlt meggyalázásával, a magyar nép fizikai kiirtására tör. Tudomásul kell vennünk tehát, hogy Magyarországon, — ahová mi innen mint emlékeink megszentelt csarnokába, levett süveggel szeretnénk emlékezni hazatérni — ma nincs magyar Élet. Mindezek után pedig tudomásul kell vennünk, hogy a nehéz magyar sors nemcsak a hazátlanság keservét rakta vállunkra, hanem egy másik sokkal súlyosabb keresztet is, azt a kötelességet, hogy hűséges megőrzői legyünk a magyar szellemnek és fáradhatatlan munkásai a magyar Jövőnek mindaddig, ameddig népünktől elmúlik a keserű pohár... Egy ezeréves nép szellemét megőrizni és jövőjét egy minden porcikájában inogó, recsegő és vajúdó világban munkálni — halálosan komoly és megdöbbentően felelősségteljes feladat. Ez a feladat az otthoni események és a helyzet következtében teljesen reánk : a külföldi magyarságra szakadt. Kivétel nélkül mindannyiunkra — öregre-fiatalra, férfire-nőre, a magyar élet sodrából “régebben” és “újabban” kivetettekre — mindanynyiunkra, akikben él még a magyar haza emléke és parázslik a becsület szikrája ! Kötelességünk ez annál is inkább, mert a magyar hazát már elöntött vörös métely tovább hömpölyög és az uj hazát is veszélyezteti. Amikor tehát a szovjet rendszer ellen és az óhaza felszabadításáért küzdünk, akkor egyúttal az uj hazát is védjük, azt az uj hazát, amelynek legjobb fiai Koreában már életüket áldozzák a közös ellenséggel vívott harcban. A magyar érdekekért fanatikusan folytatott küzdelmünkben nincs és nem nem is lehet tehát semmi olyan, amely az ujhazával szemben érzett és vallott kötelességeinket — avagy a becsület fogalmát — a legkisebb mértékben is érinthetné. Ellenkezőleg ! Az ujhaza egyenesen elvárja tőlünk, hogy világnézeti harcában mi is résztvegyünk és a saját portánkon ebben a vonatkozásban rendet teremtsünk, ami más szóval anynyit jelent, hogy fel kell vennünk Rákosi Mátyás torontói rikkancsa, — a fejebúbjáig “vörös” — Szőke elvtárs úr által ismételten szemünkbe vágott keztyűt ! íme a párperces beszéd keretében elmondható helyzet, fel-! adatok és kötelességek. Mindezek gyakorlati megvalósításához pedig egyik leg-fontosabb teendő egy olyan kanadai sajtóorgánum megteremtése, mely ésszel és szívvel a magyar érdekekért és célokért küzd. Nem magyarnyelvű, hanem magyarszellemű lapra van szükség. Olyanra, amely tudja és vallja, hogy közös kötelességeink vannak az ó- és ujhazával szemben ‘egyaránt, amely a vörös maszlag és hazugság ellen, tiszta eszközökkel és az igazság hangján küzd az egyesek és népek szabadságáért, amely tudja, hogy a kommunizmus és kapitalizmus, a “vér és arany” örök harcából csak a testvéri megértés hozhat megoldást, amely magyar népünk szenvedéseit ismételten elénktárva, kötelességeink teljesítésére buzdít, amely maradéktalanul vallja az egész magyar multat, tudva azt, hogy nehéz helyzetben lévő népünk nem mindig azt csinálta amit szeretett vagy jónak látott volna, hanem amit tudott és lehetett, amely büszke arra, hogy a cserbenhagyott és elárult magyar nép utolsó leheletéig küzdött — nem a nyugati hatalmak ellen és nem a német célokért — hanem kizárólag a bolsevista zsarnokság ellen, amely egy és ugyanaz volt 1919-ben és 1941- ben, mint ma és lesz talán holnap, amely nem lényegtelen kérdések feszegetésében, hanem a magyar megbékélésben és összefogásban látja feladatát, amely nem csoporté, párté vagy személyé, hanem csak a miénk : magyaroké... Erre a sajtóra van szükség és ezen az úton indult el a Kanadai Magyarság. Nem az a kötelességünk tehát, hogy a hibákat keressük, hogy meddő kritikával nehezítsük munkáját, hanem mellé állva, támogatva és érte áldozatot hozva azon legyünk, hogv harcunk egyik fontos fe"vverét az elkövetkező n«hés időkre minél élesebbre feniük” — feiezte be beszédét Korpor a v Miklós. Támogassa hirdetőinket!! 1 *♦> <♦> <♦> <♦> •:♦> •:♦> aass :<♦> yarn :*►>' * Németül beszélő film ! !|| Pénteken, október 24-én és egész héten keresztül játszunk * “DIE SELTSAME GESUCHTE DES BRANDNER KASPAR" (Brandner Gáspár különös története) (DAS TOR ZUM PARADIES) (Az Édenkert kapuja) Főszereplők : Paul Hörbiger, Victor Staal, Ursula Lingen. A müncheni filmharmónikusok zenekara Kisérőműsor : “Von Altötting nach Passau” gyönyörű tájfelvételek. STUDIO " THEATRE College és Manning sarok. ME. 6741-Nyitva délután 6-tól, szombaton délután Balkán szerepe a jövő háborújában Még a nyáron történt, hogy egy pompásan feldíszített görög hajó úszott méltóságteljesen az Égéi tenger hullámain, végig az attikai partok mentén. Fedélzetén török és görög miniszterek tárgyaltak egy esetleges balkáni paktum megkötéséről — Tito Jugoszláviájának bevonásával. Az amerikaiak azt szerették volna, hogy az olaszok is résztvegyenek ezeken a tárgyalásokon, Venizelosz görög miniszter a trieszti kérdés kiélesedésére való tekiptettel azonban kénytelen volt megtagadni kívánságuk telj esítését. , Mindezek után Arthur Richards a washingtoni State Department balkáni ügyosztályának vezetője még csalódottabb arcot mutatott, mikor többnapi várakozás után Menderes török miniszterelnök közölte vele, hogy balkáni paktumról egyelőre szó sem lehet, mert hiányzik a szövetség harmadik, de legfontosabb embere : Tito. Az ő 22 hadosztálya nélkül az Égéi tenger görög-török partsávjának hatásos védelmére gondolni sem lehet. Tito pedig éppen a görög-török tárgyalások tartama alatt jelentette ki egy belgrádi tisztgyűlésen, hogy az ilyen paktumokról elvből a legrosszabb véleménye van. A kritikus pillanatban ugyanis a szövetség mindegyik tagja azt szokta fontolgatni, hogy a paktumban foglalt kötelezettségének eleget tegyen-e vagy sem és az eredményt aztán mindig csak az egyéni nemzeti érdek dönti el. A görög honvédelmi miniszternek, Nikolopoulosnak minden diplomáciai ügyességét össze kellett szednie, hogy a balkáni konferencia csődje nyomán támadt pesszimisztikus hangulatot tompítsa és arra hivatkozott, hogy Tito kijelentéseit nem kell mindig szószerint értelmezni. Jó példa volt erre Titonak még 1951-ben tett nagyhangú nyilatkozata, amelyben így szólt hadserege tisztjeihez : “Inkább puszta kézzel védekezem, semmint az amerikaiaktól fegyvert fogadjak el és így a kapitalisták csatlósának tartsanak”. Pontosan 12 hónappal később ugyanez a Tito az amerikaiak által Jugoszláviának nyújtott katonai se. gítség értékét kerek 1 milliárd dollárban jelölte meg. A “hajókonferencia” résztvevői egyetértettek abban a véleményben is, hogy Tito helyzete sokkal kényesebb, semmint azt maga bevallaná. Ezért fél minden nyílt szövetségtől, viszont esetleg talán nem húzódozna teljesen titkos és bizalmas vezérkari megbeszélésektől. A görög titkosszolgálat értesülései szerint Jugoszlávia “komminformista” szomszédállamai, így Magyarország, Románia és Bulgária összesen 50 hadosztálylyal rendelkeznek. Pontosabban a következőképen fest a helyzet (a zárójelben levő számok az illető országoknak a békeszerződésekben engedélyezett hadsereglétszámát jelzik) : -Magyarország 200000 (70000) azaz 13 hadosztály, Románia 290000 (38000) azaz 19 hadosztály, Bulgária 220000 (65000) azaz 18 hadosztály. Ezekhez jön még Magyarországon 50.000 és Romániában kb. 140.000 ember, akik a mindenkori belügyminisztérium hatásköre alá tartoznak és jellegük az orosz NKWD egységeknek felel meg. (Magyarországon AVH). Ebből az ötven “csatlós hadosztály”-ból ezidőszerint hét magyar, kilenc román és nyolc bolgár hadosztály áll összevonva a jugoszláv határvidék mentén. És az ittfolyó hadgyakorlatok semmi kétséget nem hagynak a Moszkva szolgálatában álló budapesti, bukaresti és szófiai vezérkarok stratégiai terveit illetően. A múlt év őszén tartott ilyen hadgyakorlat alkalmával egy hadnagynak sikerült megszöknie olyképen, hogy átúszott a Dráván a jugoszláv partra. Vallomása szerint a hadgyakorlat anyaga a jugoszláv hadsereg megtámadása és Belgrádig való üldözése volt. Ezen a veszélyen kívül még három nagy handicap is fenyegeti a jugoszláv hadsereget és ezek a nenf-szerb kötelékek megbízhatatlansága, a felsőbb vezetők fogyatékos kiképzése és ki nem elégítő felfegyverkezés. Tito bizalmatlansága a mohamedán bosnyákokkal, katolikus horvátokkal és szlovénekkel szemben már a honvédelmi intézkedésekből is kitűnik, mert ezekben ügyet sem vet a hat “népköztársaság” : Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegro állítólagos autonómiájára. (Folyt, köv.) Kelmefestő-vegytisztítósegéd (ujkanadás) mukát keres a szakmában. Lehet Kanada bármely részén és városában. Cím: J. Komáromi, O’Brien Gold Mine, Kewagama, Quebec. Feladatok-kötelességek
