Kanadai Magyarság, 1952. január-május (2. évfolyam, 1-21. szám)
1952-04-12 / 15. szám
KANADAI Ara: 10 Cent. MAGYARSÁG Szerkesztőség «... ,, Kiadóhivatal »«» Avenue Road Canadian - Hungarians r Edited and Published at 963 Avenue Road. Toronto. 2, évfolyam.—15. szám. Authorized as Second Class Mail, Post Office Department, Ottawa. Toronto, 1952, Április 12 MAGYAR SZEMMEL Truman elnök, bejelentése, hogy nem indul a novemberi választáson, csak azokat lepte meg, akik nem tudták : hogy az elnök az utóbbi hónapok, sőt évek óta “tehertételnek” tekintette magas közjogi méltóságát. “Mint elnök soha nem voltam boldog — írja a most nyilvánosságra bocsájtott naplójában. “Sokan már régen a pokolba kívántak s lehet, hogy nekik van igazuk” — jegyzi meg keserűen Truman, a tipikus “hivatalnok” elnök, aki lényegébe mindenkinek a kedvébe szeretne járni és talán éppen ezért fog hosszú ideig megmaradni az amerikai nép emlékében. Trieszt ügye került ismét az érdeklődés előterébe. Ame* rika és Nagybritannia, annak idején először a jugoszlávoknak és utána az olaszoknak Ígérték a várost. Az olasz kormány most ezen Ígéret birtokában, csapatokat szeretne küldeni a városba. Tito, ki közben amerikai “kedvenc” lett, hogy a Jugoszláv nép előtt elveszett népszerűségét valahogy visszaszerezze, magának követeli Triesztet, s en-1 nek érdekében zsarolja a két | nagyhatalmat Amerika és Anglia, hogy a “zsák utcából” j kikerüljön, tárgyalásokat ajánl a két rivális fél között. | Aki ismeri e két nép között fennálló ellenséges viszonyt, az nagyon jól tudja, hogy az ilyen kísérlet nem járna eredménnyel. A trieszti kérdés körül támadt zűrzavar ismét azt igazolja : hogy Amerikának és Angliának nem lehet kétkulacsos politikát csinálnia, mert ha ezt teszi, akkor elveszítik azoknak a népeknek a barátságát is, akik még hisznek bennük. Tito sohasem merte volna Triesztet magának követelni, ha erre a Nagyhatalmak Oroszországgal együtt — a háború alatt nem bátorították volna. Milyen jogon ígérték oda triesztet ennek a balkáni tömeggyilkos partizán vezérnek ? Ezt kérdezi ma az olasz nép és velük együtt az egész tisztességesen gondolkozó világ. Cubában, Washington “jóakaratával” csendes forradalom ment végbe. Batista tábornok ismét magához ragadta a hatalmat s mint mondta “Addig ülök csak majd a nyeregbe, amig megfelelő elnököt nem találunk, aki a/cubai nép érdekeit híven fogja képviselni ...” Bár ezekben a kis Délamerikai államokban a “forradalmat” nem kell túl komo' lyan venni, Batista azonban mégis tudja, hogy mit csinál Ezt a széles vállú, de alacsony homlokú spanyol “hazafit'’ nem a fajtáját jellemző temperamentuma, vére ambicionálja a forradilomra, hanem a ropogós jenki dollárok. Sztálin “A népek és nemzetek nagy tanító mestere” ismét bebizonyította, hogy helyén van az esze. Amig ugyanis Amerika és Anglia (nem is beszélve franciaországról) azon vitatkoznak : hogy menynyi katonát, ágyút vagy hadihajót engedélyezzenek az új német hadseregnek, az alatt a szovjet bejelentette : hogy minden segítséget megad az egyesitett Németországnak. Az “új szovjet politika” helyesli a német hadiipar felépítését, a teljes szárazföldi, ten" geri és légihaderő helyreállítását. Minden német hadvezért, katonatisztet (azokat is, akik nácik voltak) be lehet vonni ’z új haderő megszervezésébe. Tehát Amerika Földalatti hadsereg harcol a Szovjet ellen Beszámolt két mostanában Torontóban járt látogató a Szovjetoroszország elleni föld alatti hadsereg ukrajnai tevékenységről. Professzor L. Shankowsky, a Ívovi egyetem v. közgazdaságtani professzora és Professzor P. Mehyk, a I varsói Grafikai Intézet v. ta- I nára, — kik mindketten je- I lenleg Philadelphiában (Pa.) élnek, — torontói tartózkodó" sukkor e hadsereg létezésére vizuális bizonyítékkal is szolgáltak, — egy e célra egybehívott összejövetel és sajtófogadás keretében. “Hiszünk abban, hogy a , kommunisták leverése lehet| séges”, — mondotta Prof. I Shankowsky. Még akkor is, ha ez a háború nem olyan mint amilyennek ezt a Nyugat képzelte. Hiszünk abban, ha a Nyugat a szovjet ellen politikai offenzivát kezd, nyerni fog”. Felkelőhadsereg még kis részlegének fenntartása is győzelem. Következménye a végső kimenetel szempontjából felbecsülhetetlen lehet”. “Mikor 1944-ben Sovjetoroszország Ukrajnát visszafoglalta” — szól a nyilatkozat — jól felszerelt s haditapasztalatokkal rendelkező földalatti mozgalommal találta sembe magát. Még a mai napig sem tudott a feladattal megbirkózni. Igaz, hogy 1950 március 5-én az ukrán Felkelőhadsereg vezérkari főnöke Taras Chuprynka altábornagy oroszoktól körülzárt főhadiszállásán elesett, az UPA azonban W. Kowal eredes ve zetésével tovább harcol. Főhadiszállásáról legújabban jelentették, hogy az utolsó C évben a Kreml Moskalenko vezérőrnaggyal az élen 35.000 kiváló MVD-st vesztett el, nem számítva a rendes sorkatonaságot, hol Vatutin marshall is elesett”. “Az Ukrán Felszabadító Mozgalom legnagyobb érdeme az oroc"7 hjrod -'cm népei közt a Kreml tekintélyének aláásása volt. A szovjet népnek a mozgalom már létével is példát mutatott egy szélesebbkörü földalatti mozgalom lehetőségére. Nemzetközi viszonylatban a Kreml tekintélye további csorbát szenvedett, mikor Németország amerikai és angol övezetében fegyveres UPA katonák százai jelentek meg, kik lengyelországon ' és Csehszlovákián keresztül harcolták ki átjutásukat. A Vasfüggönyön lévő szakadás és a USSR belső gyengesége igy mindazok számára kinyilvánodott, kik látni akarnak”. (Canadian Ccene). kezdheti ismét elölről. (Ezzel a hírrel kapcsolatban emlé keztetjük olvasóinkat,, hogy minden más lapot megelőzve, mi közöltük elsőnek : Otc Ernst Romnel tábornoknak, a legnagyobb szélsőjobboldali párt vezérének azon nyilatko' zatát, hogy : “Németország a háborút még nem biztos, hogy elveszítette (Az idő, Romnelt látszik igazolni). Végül Japánból — Tokióból kapjuk a hirt, hogy ott is teljes erővel folyik a japán hadsereg újjászervezése. Ezek után úgy érezzük “komikusnak” hangzik Truman elnök “legújabb” kijelentése, hogy “csökken az új háború veszélye” vagy ki tudja ? K. F. L.
