Kanadai Magyarság, 1951. november-december (1. évfolyam, 1-8. szám)
1951-12-01 / 4. szám
"Kállay kettős".A háborút icy csak folkézzel és félszivvol folytattuk, A belső bajokat használta ki;azután ügyesen az ellenséges propaganda, amely azt igyekezett bizonyita ni,hogy ez a háború nem a nemzet,hanem az "urak háborúja",s hegy a parasztnak mindegy,hogy a magyar csendőr, vagy Stalin pribékjei hajkurásszák a munkára, a munkás pedig önmagának árt,ha a nunkásparadicsonot tölténytáskájában hordozó,lágy szivü és de mokratikus hajlamú orosz katonák ellen fegyvereket gyárt.Ez a propagand a rövidlátás aratott diadalt akkor,amikor mindenki elhitte azt,amire kellemes volt gondolni.A kiábrándulás! későn jött és iszonyú árat kellett fizetni az "urnák","parasztnak" és"nunkásnak " egyaránt. A Főcsoport vezető nagy érdeklődéssol kisort és többször megtapsolt előadásában ezután a honvédség,az egyes csapategyságok harcait ismertette s felhívta a figyelmet a.rra,hogy honvédségünk,még a kedvezőtlen körülmények között s korszerűtlen 'felfegyverzése ellenére kilenc hónapon keresztül tartoztatta fel a vörösre mázolt orosz gőzhengert. Ennek a hősi védelemnek az összeomlása után kezdődött meg azután a magyarság tervszerű kiirtásának első felvonása a "háborús bűnösök" liquidálása cimon és egy államiot,hat miniszterelnököt,legalább harminc minisztert és a honvédség tisztjeinek a százait vitték az akasztófára . A nüparasztok,a szónokié,de fizikai munkát soha, nem végző nunkásvozérok,a jollcmtolon |s korlátolt politikusokba vérbosszúra lihegő szadisták,a bosszutállni akaró hazaatrulok os katona szökevények Ítélkeztek ebben .az. időben a nemzet hősei és ~ hősi halottak felett. A csőcseléket nem érdekelte a, nemzet sorsa s non zavarta őket a.z sem,hogy a "dicsőséges felszabadulás"évében őOOezer magyar:-katona,utcán összcfegeosott polgár»munkába menő munkások,a mezőkön dolgozó és öszszoszedett parasztok,.. .nők és gyermekek indulte.k el hadifopolynak nyilvánítva a Szovjetunió haláltábor-iba s itt legalább 30Cozrcn pusztultak cl .kkor,amikor a háborús vére-s veszteségünk csak 150-200 ezer ember volt. Maga a magyar nép ösztönös megérzéssel már az első orosz katona megpillantásakor rádöbbent arra a hazug és becstelen játokra,amelyet a felszabadulás és demokrácia nevében űztek vele.Rájött és már 1945-ben szívesen megfogta volna azt a puskát,amit másfél évvel azelőtt eldobáltattak vele.Rádöbbent az igazságra,de már késő volt.A propaganda célból kiosztott földek szép lassan kolchozokká alakultak át s a paraszt korbács csal hajtott igavonó barommá szabadult fel.A munkásság-a"tied a. gyár, "magadnak dolgozói" jelszó alatt,minden jógától megfosztott,kiűzsorázott és éhező ipari rabszolgává vallott,akinek még mindezek mellett kötelessége éltetni kell a nagy Stalint,dicsérni az oroszok barbár butaságát. Amig valamely nép szabad-fejezte be beszédét a Föcsoportvezctőnen hiszi el,hogy hazug jelszavakkal és átlátszóan buta frázisokkal a történelem legrettenetesebb zsarnoksága közeledik feléje.Nem azoknak a millióknak hisznek,akik házat ,vagyont,mindent elhagyva,sokszor egy zsebkendő nélkül menekülnek a szovje,t-paradicsombé 1-hanen azoknak a lakkcipős konnunistávozéréknek,akik soha nem végeznek fizikai munkát-palotákban laknak cs lukszus autókon közlekednek.S mikor azután magukat szépen a vágóhidra vitték és észreveszik a tátongó szakadékot a propaganda és a valóság között,már késői...Mert akkor már a fegyver azok kezében van,akik lelkű smerot nélkül használják mindenki ellen,aki ezt észre meri venni. XXX A Bajt rsi Közösség Összejövetelét Csendes Imre lelkipásztor nyi tóttá meg s ugyancsak Ö üdvözölte A Fücsoportvezetot és a megjelent közönséget az értékes előadás befejezése után is.Az estet műsor egészítette ki A műsor keretében Naszódi Sándor Gyoni Géza "Csak egy éj szakára"cimü versét adta elő nagy sikerrel..'Az' összejövetel végén az összegyűlt közönség Falussy Miklós zongorakisérete mellett a Szózatot énekelte el. Úgy értesültünk,hogy a Bajtársi Közösség minden hónapban megróni dezi összejöveteleit^s ezekre mindenkit aki ÖAzétiemül‘akarja szolgálni hazája érdekeit bajtársi szeretettől vár.
