Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)

2007-10-20 / 42. szám

KULTÚRA 2007. október 20. - 42. szám - KíliXEMBSiíS -7. oldal AMERIKA, OH, Naplóm szerint 1979. no­vember 8-án baráti összejö­vetelen vettem részt Chica­góban, ahol egy csinos hölgy, aki sajnos már nincs közöttünk, kitüntetett elis­meréssel nyilatkozott írása­imról. Az elismerő véle­ményt Saláta Ilonka bizo­nyára főként udvariasságból mondta, ezzel együtt (köz­ismert szerénységem elle­nére) én tényként vettem! A dicséret után Ilonka persze rögtön meg is kritizált. Ami cseppet sem lepett meg, mert tipikus női tulajdon­ság, hogy amint megdicsér­nek valamiért egy férfit - bi­zonyára azért, hogy a nyo­morult el ne bízza magát -, rögtön meg is kritizálják őt. Ilonka azt rosszallta, hogy novelláimban gyakran írok gyermekkoromról, Az AMERIKA, OH... rovatom­ban pedig a nőkről. Hogy milyen megokolást adtam neki, arra sajnos rohamosan izmosodó szenilitásom mi­att nem emlékszem. Vála­szom azonban bizonyára udvarias, nyájas és mosoly­gós volt. Tettem ezt főként azért, mert a szép hölgy Sa­láta Pálnak volt a felesége. Márpedig a sikeres és közis­mert üzletember több mint három évtizedig - sajnálatos haláláig - nagylelkű gavallé­riával támogatta a Chicago és Környéke című hetilapot. S ennek az 1905-ben alapí­tott patinás újságnak tíz évig tulajdonos-főszerkesztője voltam. A Saláta Pálhoz ha­sonló - sajnos nagyon ritka - áldozatkész támogatók megkülönböztetett hálát, tiszteletet és köszönetét ér­demelnek! Nem pedig azt, hogy feleségükkel vitatkoz­zunk és önérzeteskedjünk! Megvallom, néha magam sem értem, hogy miért írok olyan gyakran nőkkel kap­csolatos témákról. A magya­rázathoz talán az állhat leg­közelebb, hogy főként azért, amiért négy évtized­del ezelőtt gyermekkorom­ról és serdülésem éveiről ír­tam gyakran. Akkoriban ugyanis ezek az évek jelen­tették nekem a fiatalságo­mat, melyre vágyódó nosz­talgiával gondoltam vissza. Ma pedig legényember éveim jelentik a fiatalságo­mat, melyre minél öregebb leszek, annál jobb vissza­gondolnom. S mivel ezeket Ifj. Fekete István az éveket - Istennek hála! - főként a hölgyek tették széppé és emlékezetessé, akarva és akaratlanul róluk kell írnom. Főként amikor sajnálatos gyorsasággal el­múlt fiatalságom után vá­gyódom, amire minél öre­gebb leszek, annál gyakrab­ban gondolok. Az alábbiakban kísérletet teszek, hogy megokoljam, miért foglalkozom olyan so­kat a nőkkel: 1. Szeretem, tisztelem és nagyra becsülöm őket. 2. Magam után ítélve, a férfiak­nál sokkal értékesebb és ér­dekesebb embereknek tar­tom Őket. 3. Örök adósuk vagyok. 4. Régi emlékeim - valamint naplóm - alapján, könnyen tudok róluk írni, mikor lusta vagyok aktuáli­sabb témákat keresni. Ez pedig szinte mindig fennáll nálam, mert nem győzöm elégszer ismételni, hogy a munkának egyáltalán nem vagyok megszállottja. Ami szerintem bölcsességemet és egészséges életszemléle­temet igazolja! Most pedig rátérek az in­dulásnál tervbe vett történe­temre, mert az eddig leírtak csak olyan bemelegítő agy­torna volt részemről. Néhány hete vállalatunk éttermében hatan ültünk egy asztalnál. Négy hölgy és két férfi. Illetve a saját férfi­asságomért garanciát válla­lok, Leo férfiasságáért azon­ban - aki balett-táncos volt, amíg ki nem öregedett és el nem hízott - nemhogy tűz­be nem tenném a kezem, hanem még meleg vízbe sem! Hogy miért nem tenném kezem a tűzbe Leo férfiassá­gáért, azt nem részletezem, mert Olvasóink erkölcsi ér­zékenységét szemmel kell (sajnos) tartanom. Annyit azért elmondhatok a pipis­­kedve járó Leóról, hogy ő csak genetikailag volt férfi. Ahogy jobban belegon­dolok, tulajdonképpen ron­da dolog tőlem, hogy plety­kálok az agg oroszlánról (avagy oroszlánleányról?), mert szinte mindenki által kedvelt, szolgálatkész, ked­ves ember. És remek ízlése van. Remek! Amit igazol, hogy 34 éve, amikor először meglátott súlyemelés köz­ben a vállalat tornatermé­ben, áléit pihegéssel össze­csapta gyűrűs kacsóit és fel­kiáltott:- Óh... Micsoda gyönyö­rű férfi! Mint egy csupa izom római gladiátor! Ma már, sajnos, amikor sokkal inkább hasonlítok egy ütött-kopott, kocka ala­kú, chicagói radiátorra - jól­esik visszagondolni izompa­csirta éveimre. Akkor még csak néhány hónapja voltam a vállalatnál, és örültem, hogy senki nem hallotta Leo félremagyaráz­ható elismerését. Amivel persze tökéletesen egyetér­tettem - de ütődött kollégá­im biztosan évekig röhögtek volna rajta, ha meghallják. Ettől kezdve azonban min­dig megtapogatta mell- és karizmaimat.- Mint az acél... - gügyö­gi elismerően. - Irigylem a mesés izmait, Pistike! (Vala­hol megtudta, hogy Stephen az magyarul István, aminek becézgető változata a Pisti­ke, és három évtizede így szólít.) Az izmaim sajnos egyre inkább szivacshoz hasonlít­hatók, mintsem acélhoz, de jólesik elismerése (ha a ta­­pogatása kicsit zavar is), mert még mindig nevetsé­gesen hiú fráter vagyok. Az említett napon ebéde­lés közben a hölgyek ételre­ceptekről csevegtek. Leo egy ideig érdeklődve hallgat­ta őket, majd közel hajolt hozzám.- Megtanultam magyaros paprikás csirkét csinálni, Pistike... - suttogta. - A bará­taimnak már többször ké­szítettem, és nagyon ízlett nekik. Boldoggá tenne, ha egyszer eljönne hozzám va­csorázni, amikor a családja városon kívül van. Nagyon szeretem a pap­rikás csirkét - főként, ha úszik a zsírban és tejfölös zaftban! Annyira azonban nem szeretem, hogy bevált­sam Leónak tett ígéretemet. Ami pedig az volt, hogy csa­ládom legközelebbi távollét­ében elmegyek hozzá, és meggyőződöm magyaros szakácsművészetéről és vendéglátásának „melegsé­géről”. Befejezésül csak azt tu­dom mondani, hogy:- Na ugye! Tudok és másról is írni, mint a nők­ről! Vagy talán most is róluk írtam...? Az egyesült államokbeli irodalom bibliográfiája Nagy mű Amerikáról Az egri Eszterházy Károly Főiskolán köszöntötték Vadon Lehel professzort. Az Amerikai irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája Magyarországon 2000-ig című háromkötetes bibliográfiai kötetének megjelenése alkalmából a szerzőt a főiskola Amerikanisztika Tanszéke és meghívott vendégek ünnepelték. az amerikanisztika tudo­mány magyarországi elin­dítójának, aki ráirányította figyelmét a bibliográfiai kutatásokra. „A háromkö­tetes bibliográfia is az ő születésének 100. évfordu­lója tiszteletére jelenik meg” - mondta. Vadócz Péter rövidfilmje nyert Cannes-ban Színes Európa a telefonon Vadócz Péter Colorful EU (Színes Európa) című rövidfilmje lett a nyertese a Cannes-i Fesztivál leg­jobb mobiltelefonnal for­gatott film kategóriában. Az idén 23-alkalommal megrendezett seregszem­lére 280 alkotás érkezett be 180 televíziós társaság­tól és stúdiótól a világ 38 országából. Az előváloga­tás után 32 mű versengett 9 kategória fődíjáért. A Kodolányi János Főis­kola Vadócz Péter által ve­zetett Vizuális Alkotómű­helyében készült díjnyer­tes alkotás - a rendező sa­ját meghatározása szerint „az EU-ról szóló kreatív asszociációs játék másfél Vadósz Péter percben”. A rövidfilm el­múlt félévben az EU hivata­los spotja volt, és eddig már 68 fesztiválon szerepelt. Vadócz Pé­ternek nem ez az első alkotása, amely ilyen nagy sikert aratott, filmjeit eddig már több mint 150 fesztiválon lát­hatták az érdeklődők a vi­lág 39 országában. 22 díjat nyert, nemcsak otthon, de például Ukrajnában, Azer­bajdzsánban, az Egyesült Államokban, Olaszország­ban, Belgiumban, Német­országban. A legtöbb kifejezést az angolból vesszük át Új szavak a magyar nyelvben A Tinta Kiadó összegyűj­tötte az elmúlt másfél évti­zedben elterjedt szavakat. A kötet 1250 új szót tálal ér­telmezéssel, példamonda­tokkal. Nincs egyértelmű szabály arra, mikortól számít új szó­nak egy kifejezés a nyelv­ben, de azért vannak ka­paszkodók - mondja Minya Károly nyelvész, a Nyíregy­házi Főiskola tanára, aki tíz­éves gyűjtőmunka eredmé­nyét tette le az asztalra. Azo­kat a szavakat vette fel a listá­jára, amelyek - elsősorban a sajtóban -meghonosodni látszanak. Az új szavak be­épülését elsősorban új jelen­ségek, tárgyak, intézmények megjelenése indokolja (pl: egérpad, közalapítvány, hangposta, bróker). Az üzleti, azon belül is a menedzsernyelv hasonló je­lenségekkel küzd, mint az internetnyelv. Hatalmas az elsősorban az angolból, for­dítás nélkül átvett üzleti szó­kincs. Ha meg is próbálkoz­nak egyesek a magyarítá­sukkal, többnyire nem tud­ják olyan pontosan kifejezni a szó tartalmát, mint eredeti­ben - vázolja Hidasi Judit, a Budapesti Gazdasági Főis­kola dékánja. így az esetek többségében inkább az an­gol eredetinél maradnak az üzleti élet szereplői. Az üzleti nyelv szerkeze­tére is hat az angol: a tükör­­forítások miatt gyakoriak az angolos mondatszerkeszté­sek, s ezek ismételten a megértést veszélyeztetik. A más nyelvből átvett sza­vaknál az angol vezet, a la­tin, a francia és a görög előtt. Ha nekünk kell szót al­kotni, először az összetéte­lekhez fordulunk. Kiss Gá­bor, a Tinta Kiadó nyelvész vezetője szerint jól tükrözi a társadalmi változásokat, hogy a drog szó jelenleg mintegy 70 szóösszetétel­ben található meg, a kártya pedig 28 összetétel szerve­zője. De jönnek létre szavak rövidüléssel, szóvegyüléssel, vagy egy betűszó megszilár­dulásával. (H. I.) Elhunyt a New York-i alternatív színház ismert alakja Elüldözték szülőhazájából Bálint István rendező, színész, költő, író 64 éves korában, súlyos betegség után, Budapesten hunyt el. Bálint István meghatá­rozó alakja volt annak a budapesti színházi mű­helynek, amelyből később a New Yorkban működött, világhírű Squat Színház kinőtt. A társulat 1972-től lakásszínházként műkö­dött, majd tagjainak több­sége 1976-ban hatósági nyomásra emigrált Ma­gyarországról. Bálint István 1977-ben te­lepedett le alkotótársaival -köztük Halász Péterrel - New Yorkban, ahol az alter­natív színházi élet közép­pontja lett a 23. utcai Squat Theatre. A kollektíva nagy jelentőségű színpadi, per­formance és multimédia­produkcióinak volt szerzője, rendezője, szereplője. író­ként és szereplőként is köz­reműködött Robert Frank Hunter című filmjében. Bálint István az 1990- es évek elején tért vissza Magyarországra, a Debre­ceni Csokonai Színház­ban és a Merlin Színház­ban rendezett. BIM-BAM HÁBORÚ Dél-Baj orország Oster­­scwang nevű falucskájában kitört a kolompháború, amelyet W. Haslach gazdál­kodó 200 marhája, ponto­sabban a nyakukban lógó kolompok robbantottak ki. Két család áll egymással szemben, elkeseredett pe­reskedés kezdődött, mely­ben a bíróság első fokon H. Kinkel penziótulajdonos ja­vára hozott döntést, misze­rint W. Halsachnak el kell távolítani barmai nyakából a kolompot. Történt pedig, hogy az Alpenblickhez címzett kis hotel tulajdonosa csendhá­­borítás miatt feljelentette a parasztot. H. Kinkel vendé­gei ugyanis egymás után szöktek meg az éjjel-nappal csengő-bongó kolompolás elől. A helység lakossága két táborra szakadt, rövidesen olyan feszültté vált a hely­zet, hogy a polgármester - aki egyébként az idegenfor­galmat tartván szem előtt, a kolompolás ellenzője - kije­lentette, nemsokára polgár­­háborúhoz hasonló állapo­tokra lehet számítani. Érdekes a dologban, hogy maguk az üdülővendégek sem értenek egyet az ügy­ben. Egyik kölni nyaraló föl­háborodva visszakövetelte előre befizetett pénzét, han­goztatván: „Ha tudtam vol­na, hogy szobám ablaka alatt már kora hajnalban idegölő kolompolás riaszt föl álmomból, eszembe sem ju­tott volna idejönni pihenni, végül is a város őrjítő lármá­ja helyett csöndet, nyugal­mat kerestem.” A lamentá­lok össze is csomagoltak és elutaztak. Ugyanakkor egy berlini házaspár úgy vélte, ha a tengerparton nyaralná­nak, a hullámok zúgása el­len nem tehetnének sem­mit, ez együtt jár a termé­szettel. Aki ezen a vidéken akar üdülni, annak számol­nia kell azzal, hogy a marha­­kolomp hozzátartozik a fa­lusi idillhez. Időközben a politikusok is megszólaltak, a CDU tar­tományi képviselője, Paul Diethel, rámutatott: tör­vénybe kell iktatni, hogy az ilyenfajta zajok a környék jellegzetességével járnak együtt, s ezen nem szabad változtatni. A bajor tévé for­gatócsoportja lejött a faluba, hogy a nem mindennapi bim-bam háborúról beszá­molót készítsen. A viaskodó felek asszo­nyai szipogva mondták el a riportereknek, miként ke­rültek a helységbe. Frau Haslach: „Én Fran­ciaországban nőttem föl, 15 évvel ezelőtt jöttem ide nagyanyámmal nyaralni. Kiss Zoltán írása Azonnal beleszerettem a ki­es környékbe és a kedves, szimpatikus Walterembe, akivel rövidesen össze is há­zasodtunk, most várjuk a harmadik gyermekünket. És tessék, most néhány mar­­hakolomp miatt nyakunkba szakadt ez az áldatlan ellen­ségeskedés.” Frau Kinkel viszont így argumentált: „Húsz éve tele­pedtünk át férjemmel Darmadstadtból, keserves munkával építettük föl 20 szobás panziónkat, azon­ban a marhakolompolás egyszerűen elűzi a vendége­inket, s ezáltal nemcsak mi, hanem a falu is károsodik, megszűnik az idegenforga­lom. Miután a pert meg­nyertük, a parasztnak el kell távolítani barmai nyakából a kolompokat, és most Haslackék pártján állók élet­­veszélyesen fenyegetnek bennünket, azt ígérték, el­vágják a nyakunkat, vagy ránk gyújtják a házat.” A kétségbeesett asszony sírógörcsöt kapott, a men­tők vitték el a közeli kliniká­ra. A kolomppártiak eddig 5000 eurót gyűjtöttek össze W. Haslach számára, hogy a pereskedést tovább folytat­hassa. Az elkeseredett ko­lompháború még nem ért véget. Az emberek mindkét részről ingerültek, csak a marhák pofáján rendíthetet­len a nyugalom, pedig nekik a fülükbe szól a kolomp, de ez őket ez nem zavarja, csendesen kérődznek, igen jámbor fajták... ■k Nem tehetek róla, de min­dig elröhögöm magam, ha a hazugság-detektorról hallok különböző vitákat, mennyi­re megbízhatók. Ezek a szerkentyűk főleg az USA- ban használatosak, jóma­gam nem sokra tartom őket, sőt akkor is kimondom a vé­leményem, ha ezért megtor­lásként nem kapok vízumot az „ígéret földjére”. Szerény véleményem szerint a hazugság-detektor egy egetverő marhaság, humbug (hun nem bug). Ha azonban mindezek elle­nére mégis használható, el­sősorban a megválasztandó politikusokon kellene kipró­bálni. Minden bizonnyal sok későbbi, illetve választások utáni kínos meglepetéstől kímélnék meg a voksoló polgárokat. Nem tartom ki­zártnak, hogy a honatyák nagy része nem is vetné alá magát ilyen vizsgálatnak, at­tól való félelmében, hogy a szemenszedett hazugságok­tól már a harmadik mondat­nál szétpukkanna a fránya masina. Köztudott, hogy a magya­rok számtalan hasznos talál­mánnyal gazdagították a tu­dományt. Az, hogy legtöbb­jük nem sokat profitált belő­lük, más lapra tartozik, nem vagyunk üzletelő nemzet. Persze a hiúságtól én sem vagyok mentes, és így most szemlesütve bevallom, érde­kes szerkezeten dolgozom: a fájdalommérő detektoron. Hogy kinek-kinek mek­korák a fájdalmai, azt abból lehet lemérni, milyen nagyot ordít az illető. Ez azonban nem megbízható, már csak azért sem, mert a testi gyöt­relem elviselésének képessé­ge, vagyis a tűréshatár, egyé­ni tulajdonság. Vannak, akik egy szúnyogcsípéstől is el­ájulnak, ugyanakkor akad­nak, akik disznóölő késsel a hátukban újságot olvasnak, mások meg keresztrejtvényt fejtenek. Az én masinám egy fáj­dalommérő eszköz leend. Tudtommal ilyen műszert még senkinek sem sikerült konstruálnia, ezen a terüle­ten szerénységem lesz az el­ső. Én ostoba, ahelyett, hogy az USA-ban telepedtem vol­na le, itt ülök ebben a kis ba­jor faluban mindenkitől el­hagyatva, s főleg meg nem értve. Kísérleteim eredmé­nyei biztatóak, s rövidesen elkészül az első prototípus, s mérhetővé teszem a testi fáj­dalmak nagyságát. Ez pl. futballmeccseken lesz forra­dalmi újítás, ugyanis amikor a játékost lerúgják, s az vo­nítva eldobja magát, a bíró odaugrik, és a sportoló a homlokára szorítja a mű­szert, mire az pillanatok alatt pontosan jelzi, mekko­ra a delikvens igazi kínja, így aztán szimulálásnak helye nem lehet. A lelki gyötrel­mek mérésére majd később kerítek sort, miután véget ér a diéli-terápia kezelésem. k Hallottam már mélyhű­tött csirkéről, nyúlgerincről, zöldségről, de mirelit autós­ról még soha. Sok esztendő­vel ezelőtt a to­rontói rendőrök arra lettek figyelmesek, hogy egyik ut­cában a járda szélén parkoló kocsiban már napok óta egy férfi ül a kormányra borul­va, úgy nézett ki, mintha csak aludna. Miután a zör­­getésre, sőt az autó rázoga­­tásra sem ébredt föl, feltör­ték a járgányt, s a vizsgálat során kiderült, hogy szívin­farktus érte, öt napja halott volt. A dologban az volt a „szerencse”, hogy a baleset nem rekkenő hőségben tör­tént, mert a nyomorult már két nap után megromlott volna. Ő volt tehát az első „mirelit krapek”. W- vesAGi Fizessen elő a nyugati világ legnagyobb magyar hetilapjára! Vadon Lehel professzort köszöntötték Az ünnepséget dr. Tarnócz András, az Amerikanisztika Tanszék vezetője nyitotta meg, megköszönte Vadon Lehel professzor munkáját, és tolmácsolta a tanszék kö­szönetét azért, hogy a nagy jelentőségű munká­ban ők is részt vehettek. Ezt követően dr. Bollobás Enikő, az ELTE Amerikanisztika Tanszék­ének vezetője levelét ol­vasta fel dr. Szathmári Ju­dit, a főiskola docense. A levél írója kiemelte, hogy Vadon Lehel grandiózus munkájával tette fel a ko­ronát több évtizedes bibli­ográfiai tevékenységére. A köszöntők után az Amerikanisztika Tanszék dolgozói átadták Vadon Lehelnek a tanszék Aranytoll-díját. A szakem­ber elmondta, köszönettel tartozik annak egykori ta­nárának, Országh László professzornak (1907-84), vmmman m 4 mn outline /7i fyv Torontói Első Magyar I j Ä g» Református Egyház ^ „ Jl , ,, 439 Vaughan Rd. “«J rt v f O r d UIŰ j a 416 ■ 656 -1342 MEGHÍVÓ JUBILEUMI EBÉDÜNKRE 2007 október 28-án vasárnap az ünnepi istentisztelet után du. 12:30 órai kezdettel a KÁR ÖLI GÁSPÁR’’ teremben Igét hirdet és ünnepi beszédet mond: m. SZABÓ PÉTER a montreali református gyülekezet lelkipásztora Az étrend: húsleves, székely káposzta, cordon blue Fővédnökség $120.- /két jegy Védnökség $ 80.- /két jegy Pártfogó $ 40.-/egy jegy Jubileumi Ebédre eyv leyv: Felnőtteknek $20.- Gyermekeknek $10 Molnár Imrénél (9051891-8856 hívható az esti órákban Osztrosits Máriánál 14161654-9074 hívható egész nap BojtárTeÜke (416) 656-8361 nappal 14161 651-0901 este Zsenati Tamás (4161699-8668 hívható egész nap Amennyiben a templom melletti parkolóhely megtelt a VA UGHAN COLI.EGIATE-nél ___parkolhatnak n templomtól a második utca északnyugatra a Winona Drive-on.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom