Kanadai Amerikai Magyarság, 2006. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

2006-02-11 / 6. szám

6 — — 6- szám — 2006- február 11. LEVELESLÁDA - Olvasóink írták Torontóban járt Dr. Barsi Ernő Barsi Ernő bácsi néprajz­­kutató, tanár, hegedűművész ez év január 13-15-a között, jelenlétével megtisztelte a torontói ma­gyarságot. Előadásai tüne­ményesek voltak, melyek sok-sok újdonsággal szol­gáltak a néprajz területén. A Mátyás Pincében teltház volt az előadásán. Jelen vol­tak a Magyar Ház Baráti kö­rének tagjai, a Fekete Föld együttes tagjai, a Kodály együttes képviselői, az Ok­togon együttes tagjai és so­kan mások. Igazi tanárként bontakozott ki Barsi Ernő. Beszélt a feledésbe ment né­pi szokásokról, a regölésről, a mennyegzőkről, az ősi mintákról, az életfáról, a Tu­rul madárról, a magyar nép­zene ősiségéről és annak hordozóiról. Bartók Béláról és gyűjteményeiről, Kodály Zoltán zeneszerzőről, aki­nek tanítványaként emleget­te magát. Előadásából meg­ismertük a Gregorián zene születésének történetét, ami számomra igazán új felfede­zés volt. Dr. Barsi Ernő ugyanis azt bizonyította, hogy a Gregorián zene a magyar és az olasz népdal keverékéből született. Ezt zenei motívumokkal bizo­nyította. Majd énekelt ne­künk teljesen azonos népze­nei dallamokat a magyar és az azerbajdzsán népdalok­ból, amelyek ősi rokonságot bizonyítottak a két nép kö­zött, s ezzel ellentmondanak az finn-ugor elméletnek. Dr. Barsi Ernő, rövid lá­togatása alatt mint hegedű­művész is megcsillogtatta tehetségét. Azonkívül két előadást tartott a gyermekek részére a St. Erzsébet temp­lomban működő magyar is­kola és a Magyar Házban működő Arany János ma­gyar iskolákban. Mindegyik előadásán énekeltette kö­zönségét, és kedves, jó han­gulatot teremtett, s közben nagyon értékes gondolato­kat fejtett ki. A Rákóczi Alapítvány a Rákóczi bálon látta vendé­gül a művészt, akit az útján egy fiatalember, Takács Zsolt kísért el. A beszélgeté­sek alatt kiderült, hogy Ta­kács Zsolt a győri Harmónia művészeti iskola alapítója, amely 10 év alatt tanítvá­nyainak számát 80 főről 1600 főre növelte. Szívesen kísérte el útjára a 85 éves művészt, iskolájuknak a tá­mogatóját és istápolóját. Sok különleges közölni­valót hagyott itt nekünk Barsi Ernő. Tudományos munkáiból a következő szá­mainkban beszámolunk. Most e rövid írással szeret­tük volna tudatni, hogy ér­demes ellátogatni a Magyar Házba, s meghallgatni a meghívott vendegeket — és figyelni az újságunkban megjelenő hirdetéseket erre vonatkozólag. Dr. Barsi útját Bede- Fazekas Zsolt és felesége, Papp Hortenzia rendezte. Köszönet nekik munkáju­kért, amit a Magyar Házban és a Magyar Rádióban a ma­gyar kultúráért tesznek. Török Erzsébet Elvárások a majdani palesztin kormánytól Izrael elismerését, a ter­rorizmus elítélését várja el az Európai Parlament a majdani palesztin kor­mánytól — derül ki abból az állásfoglalásból, amelyet a palesztin választások után kialakult helyzetet értékel­ve fogadott el az uniós kép­viselőtestület. A január 25-i választások — amelyeken a Hamász szervezet kapta a legtöbb szavazatot — az EU megfigyelők szerint mérföldkövet jelentettek a demokratikus intézmények kiépítése útján. A képvise­lők a régióban modellérté­kűnek tartják a voksolást, amely világosan megmu­tatta Palesztina népének de­mokrácia iránti elkötele­zettségét. A szöveg szerint az EU és más nemzetközi adomá­nyozók támogatása alapve­tő fontosságú a palesztin nép alapvető szükségletei­nek kielégítéshez. A parla­ment szerint azonban az EU csak akkor lesz tovább­ra is a Palesztin Nemzeti Hatóság legfőbb segélye­zője, ha az új kormány vilá­gosan elítéli az erőszakot, és elismeri Izrael létjogo­sultságát. A képviselők arra is kérik az új palesztin par­lamentet és a jövőbeli kor­mányt, valamint az izraeli parlamentet és kormányt, hogy tegyenek eleget a helyzettel kapcsolatos köte­lezettségeiknek. Állásfoglalásában az EP úgy véli, a palesztin politi­kai színtér radikalizálódá­­sát előidéző választási eredmények elsősorban a palesztin nép átfogó refor­mok iránti igényét, vala­mint a megszállás okozta nehéz életkörülményeket tükrözik. Az Európa Parlament fel­szólította Izraelt a palesztin lakosokkal szembeni hátrá­nyos megkülönböztetés megszüntetésére és a kelet­­jeruzsálemi palesztin intéz­mények újbóli megnyitásá­ra. A rendszerváltozás regénye A Kádár-rendszer utol­só válságos szakaszában a hatalmon levők minden eszközt felhasználtak, hogy a társadalom szeme elől el­takarják a valóságot. Sem­mit nem sajnáltak azért, hogy az emberek ne érez­zék, romokban hever az ál­lam. Az eladósodás miatt az államcsőd határán va­gyunk, az államháztartás hiánya katasztrofális, a ter­melés hatékonysága szaka­datlanul csökken, a diktatú­ra intézményei kifulladva, meggyőződés nélkül, gépi­esen működnek. A rend­szer megállás nélkül teszi az engedményeket azért, hogy elvakítsa az embere­ket és megbénítsa cselek­vőképességüket. Na, és hogy időt nyerjen menteni a bőrét. Egy radikális rend­szerváltásnak nem voltak meg a társadalmi előfelté­telei. A változások előké­szítőit, szereplőit nem el­lenállhatatlan mozgalmak tolták előre, hanem intel­lektuális késztetés, a hely­zet felismerésének kihasz­nálása. Ebből a helyzetből teremtettek pozíciót ma­guknak. Ezekből a jelenségek­ből az ellenzék azt a követ­keztetést vonta le, hogy a nép közreműködése nélkül is lebonyolítható a rend­szerváltás. Igazságtalanság lenne persze elhallgatni, hogy eleinte megkísérelték kivívni a tömegek együtt­működését. Ehhez kerülő­­utakat kellett választaniuk, hiszen tisztában voltak ve­le, hogy közvetlen politikai jelszavakkal nem lehet ut­cára hívni az embereket. Ezért került előtérbe a kör­nyezetvédelem: Bős-Nagy­maros, a szolidaritás, az er­délyi falurombolás — de ekkor még nincs szó rend­­szerellenes kihívásokról. (...) Újabb mérföldkő a rendszer bomlasztásában 1956 újraértékelése (1989. január 28.). Mégpedig — személyemben — a regná­ló hatalom oldaláról. így volt igazán értelme. A nép­nek ugyanis megvolt a ma­ga véleménye 1956-ról. Célom volt megingatni, megbénítani az MSZMP-t, amely egész hatalmát arra a hazugságra alapozta, mi­szerint 1956. november 4- én megmentette a néphatal­mat és az országot egy pusztító ellenforradalom­tól. Tudtam, hogy aki a ha­talom köreiben kimondja, 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, ha­nem népfelkelés volt, a kommunista párt létalapját semmisíti meg. Soha nem hallgattam el, hogy szemé­lyes okom is volt ennek a lépésnek a megtételéhez. Hiszen én magam is hosz­­szú időn át elfogadtam és hirdettem, tanítottam 1956 hivatalos értelmezését. Azt gondoltam, ahhoz, hogy a nemzet jótevői közé küzd­­jem fel magam, nem elég, amit eddig tettem. Végér­vényesen le kell számol­nom korábbi önmagám­mal. Ez pedig csak akkor lehet hiteles, ha súlyos koc­kázatot vállalva teszem meg. Láttam azt is, hogy senki sem tolakodik erre a szerepre. Megtettem, amit kellett. Úgy érzem, azóta senkinek nem tartozom magyarázattal életpályám­ról. Ami tévedés volt ben­ne, arról magam vallottam a legnagyobb nyilvánosság előtt. Kevesen akarták annyi­ra a rendszerváltást, mint én. És kevesen tudták any­­nyira, mint én, hogy mi lenne a rendszerváltásból, ha a serénykedő, gyors al­kalmazkodásra képes „megvilágosult” kommu­nisták vennék át annak irá­nyítását. Ezért mindvégig az ellenzéki követelések ol­dalán álltam. Ezt tettem a tárgyalóasztalnál is. Nem gyanakodtam akkor sem, amikor az Ellenzéki Kerekasztal azt követelte, hogy az általam patronált demokráciacsomag-tervet azonnal vegyük le a napi­rendről. Ebbe én bele­egyeztem, s ezzel az 1985- ben választott Országgyű­lést, az utolsó „rendi gyű­lést” átengedtem az ellen­zéknek. Ma már kevesen tudják, hogy ez az ellenzék által oly mélyen megvetett intézmény hozta meg a bé­kés rendszerváltáshoz szükséges összes lényeges törvényt, fogadta el a máig hatályos alkotmánymosósí­­tásokat. Hozta létre a Ma­gyar Köztársaságot. Ma már azonban sokan tudhatják, hogy az egykori ellenzék azon szereplői, akik a legvadabb antikom­­munista hadjárattal próbál­tak politikai pozíciókat sze­rezni és ígéretes kapcsola­tokat szétrombolni, a rend­szerváltás után a legsöté­tebb múltú kommunisták pályáját egyengették. Úgy tettek, mintha ők lennének az erkölcsi zsinórmérték és az új rendszer igazolóbi­zottsága. Mindent megtet­tek, hogy elvakítsák a né­pet. A buzgó antikommu­­nisták akadályozták meg, hogy fény derüljön a bukott rendszer bűneire. Jobb, ha mindenki bűnösnek érzi magát, hogy szorongva hátráljon ki a közügyekből, a felelősségből, a másokért érzett szolidaritásból. A négyigenes népsza­vazás — ez a közjogi ab­szurdum — mutatta meg igazán, hogy az akkor még nagyon népszerű népi­nemzeti áramlat milyen nagy tájékozódási zavar­ban van. Őket éppúgy „megvezették”, mint a né­pet. A demokrácia, az első szabad választás egy csa­lárdsággal kezdődött. Ettől egyenes út vezetett az MDF-SZDSZ paktumig és tovább a taxisblokádig, majd az 1994-es választá­sokig. Az így előidézett ködben, homályban lehetett elhitet­ni, hogy a demokráciának az a seholsincs formája kell nekünk, amely a nép való­ságos részvétele nélkül működik. Ebben az átlátha­tatlan ködben lehetett az ál­lamadósság minden terhét áthárítani a társadalomra, és a nép felügyelete alól ki­vonva, lebonyolítani egy rabló privatizációt, előidéz­ni egy szétszakadt és álta­luk kezelhető társadalmat. Ők mondják meg — a szólásszabadság nevében —, hogy mit mondhatsz. Ha változtatni akarsz a ’89- ben kialakult közjogi vi­szonyokon, közállapot­okon, populistának bélye­geznek. Hiszen ez az intéz­ményrendszer állapította meg, szilárdította meg ha­talmukat. Mára ez az intézmény­­rendszer képtelen a meg­újulásra. Mai állapotában bénítja az alkotóerőt. Az ország teljesítőképességé­re, versenyképességére ezek a megcsontosodott in­tézmények és az azokat működtető politikai elit je­lenti a legnagyobb kocká­zatot. Ezt a helyzetet neve­zem én — a kifejezést Bibó szótárából kölcsönözve — zsákutcának. Pozsgay Imre Brüsszel másodszor is az Európai Bíróság elé ci­tálta Franciaországot, mert az nem teljesítette a bíró­ság 2003-as döntését a bio­technológia törvényi sza­bályozásával kapcsolatban. A bíróság korábbi elma­rasztaló határozata ellenére és a Bizottság folyamatos figyelmeztetése dacára a franciák csak részlegesen ültették át nemzeti törvény­kezésükbe a genetikailag módosított mikroorganiz­musok biztonságos kezelé­séről szóló EU- jogszabályokat. Az Európai Unió célja a környezet és az emberi élet védelme azoktól a lehetsé­ges veszélyektől, amelyek a biotechnológiai laborató­riumokban, mikroorganiz­musokkal végzett kísérle­tek során fenyegetnek. A Bizottság arra kéri majd a bíróságot, hogy Franciaor­szágra rójon ki napi(!) 168.800 eurós bírságot, amit az ítélet jogerőssé vá­lásának napjától kezdve kell majd megfizetni. Az Európai Bíróság még 2003. november 27-én hozta meg döntését arról, hogy Franciaországnak tel­jes egészében át kell ven­nie nemzeti törvénykezésé­be a genetikailag módosí­tott mikroorganizmusokat szabályozó útmutatót. Franciaország nem dolgoz­ta ki a szükséges eljárási rendet vészhelyzet esetére, és nincs terve arra vonatko­zóan sem, hogy ha baleset történik, milyen intézkedé­sekre van szükség a lakos­ság védelme érdekében. Az uniós szerződés 226-dik cikkelye felhatal­mazza a Bizottságot, hogy törvényes eszközöket al­kalmazzon, ha egy tagál­lam nem teljesíti kötele­zettségeit. A procedúra el­ső lépése egy hivatalos írá­sos figyelmeztetés megkül­dése. A válaszadás határ­ideje általában két hónap. A válasz birtokában — vagy annak hiányában — a Bizottság egy végső írásos figyelmeztetést (Reasoned Opinion) küld a tagállam­nak. Ez világosan és végle­gesen megfogalmazza azo­kat az okokat, amely alap­ján Brüsszel úgy ítéli meg, hogy szabálytalanság tör­tént, és felhívja a tagálla­mot, hogy pótolja a hiá­nyosságot megadott határ­időn (általában ismét két hónapon) belül. Ha a tagállam nem rea­gál erre a végső figyelmez­tetésre sem, akkor a Bizott­ság az Európai Bíróság elé viheti az ügyet. A Bíróság döntése kötelező érvényű, elmarasztaló ítélet esetén a tagállamnak meg kell ten­nie a szükséges intézkedé­seket. A Bizottság kérésére a jogi szankció súlyos bír­ság is lehet, amit napi ösz­­szegben határoznak meg, s ezt mindaddig fizetni kell, amíg az adott tagállam nem tesz eleget kötelezettségé­nek. Falra hányt székely-tudat Hála Budapesten élő tudós rokonomnak, végre bizonyítottan tudom, hogy madéfalvi „székely lázadóktól” származom. Azóta az úton is másképp járok. És erre az egyenes test­tartásra nevelem nyiladozó székely-tudatú gyermekeimet „es”. Ekképpen megvédve őket az agymosó, hitvány, gyökértelen tanoktól, a rosszindulatú, idegenszívű nemzetgyalázás­­októl, és az okoskodó, ártalmas, hanyag kijelentésektől. Magát műveltnek tartó, kellemes megjelenésű, nemzetileg elkötelezett erdélyi magyar honfitársam arra bíztat, hogy ne használjam a székely kifejezést. Mert az ellentéteket szít, és zavart szül a fejekben. Megkockáztatom, hogy aki ezt a kijelentést tette, annak valóban zűrzavar van az agyfazekában. Különben nem mondana ekkora ökörséget. Egy világhálós kereső mellesleg 0,04 másodperc alatt 2.430.000 szövegkörnyezetben fe­dezte fel ezt a „falra hányt” megnevezést. Ezt a megosztó magyar szót. De vajon lehetne-e azt mondani valakinek, hogy ne használja többé a jász, a kun vagy a palóc kifejezéseket? Hisz ezáltal összezavarja a magyarokat! Ki venné magára azt az át­kot, hogy ezentúl az esthajnalcsillagot egyszerűen csak csillagnak nevezgesse. Az amúgy is silányuló nyelvünket megfosztva egy ragyogástól. Magát jó fejnek tartó, magas posztban levő, nagyhatalmú erdélyi magyar honfitársam mondja, hogy ne használjuk a Székelyföld megnevezést. Szerinte sokkal jobb, hogyha csak régiót mondunk. Gondolom, ugyanezt tanácsolja azoknak is, akik a Mócföldet és a Szász­földet emlegetik. Netalán Lappföldet és Baszkföldét is gyakran mondogatnak. Hősünk szolgalelke és szolgaszíve bizonyosan átírná a magyar történelmet. Nehogy régi magyar földrajzi megnevezéseink sértsék a pofátlanul nyomulókat, idegeneket. Ha rajta múlna, ki­töröltetné szókészletünkből Bodrogközt, a Dunántúlt és az Őrséget. De hatalma szerencsé­re tiszavirág életű, s nem nyúlik át egy megye határain. így aztán nem irthatja ki azt, amit századok véstek szívünkbe, lelkűnkbe. Nem szüntetheti meg azt, amit Orbán Balázs vért izzadva könyvbe gyűjtött, agyunkba már jól belevésett. Hála tudós elődeinknek, bizton tudom, hogy létezett egyszer székely önkormányzat. Azóta az úton másképp járok. És próbálok autonómia-vágyat ébreszteni székelyeimben. Mégis a magát nagyra tartó, és a nagyvilágot járó erdélyi magyar nemzettársunk azt mond­ja, hogy ne használjuk a székely autonómia kifejezést. Mert ez sért egyeseket. S az agyak­ban zűrzavart, a lelkekben feszültséget és gyűlöletet ébreszt. Véreim! Székely-magyarok! Ne hányjátok falra a nemzetmegtartó székely-tudatot! Csíki Sándor Magyarul határon Innen és túl Tudvalevő, hogy Magyarország nyelvjárásokra tagolódik. A trianoni határok pedig még tovább osztották nyelvünk tájszólásait, fejlődését. Az elszakított területeken a magyar nyelv tiltott, vagy jobb esetben megtűrt. Az új hatalom hivatalos nyelve rátelepedett a ma­gyar nyelvre, és sok esetben, a magyar nyelvben megjelentek az idegen szavak fordításai. Fogalmakat meghatározó szavak mást jelentenek itt, és ott. Pl. a majica délvidéken tornász trikót jelent. A patika nemcsak patika, hanem sportcipő is... Székelyországban „erősen szép” a nagyon szép, és pityóka a krumpli. Míg nálunk Délvidéken a pityóka nem más, mint pálinka. A szerb nyelv mondataiban a szórend fordított a magyarhoz képest. Hason­lóan hatással lehet a román, szlovák, orosz, ukrán, vagy akár a német nyelv is a magyar nyelvre az adott területen. Nekünk Délvidéken a gimnáziumban heti két óra szerb nyelv volt, és az egyik cirill betűs. Magyar nyelv ugyancsak két óra volt hetente. A napokban hallottam, hogy Szabadkán az egyik iskolában a szerb igazgató utasította a magyar tanárt, hogy a naplót, és a jelentéseit cirill betűkkel írja. A tanár a következő je­lentését cirill betűkkel írta — magyarul. „Mi ez?” — kérdezte az igazgató. „Magyar tago­zaton tanítok, de Ön kérte, hogy cirill betűkkel írjak!” — hangzott a válasz. 1941 -ben, amikor Délvidék visszakerült a helyére, egy ismerősöm Magyarországon vo­naton utazott, és beszélgettek. A délvidéki: „Pécsen voltam....” az anyaországi kijavítja őt: „Ne haragudjon, helyesen Pécsett...” bocsánatot kérek, én húsz évig Kragulyevácra vol­tam internálva....” — mondta a délvidéki. „Akkor én kérek bocsánatot!” — válaszolt az anyaországi. Drága anyaországi testvérek! Ti, akiket a sors a trianoni határon belül hagyott, becsül­jétek bennünk elszakított magyarokban, hogy megmaradtunk magyarnak, hogy tudunk magyarul beszélni, és talán írni is, még ha a Ti fületeknek néha furcsa fogalmazásban is. Nekünk nehezebb volt a magyarságunkat megőrizni mint Nektek. Tudom, hogy Nektek sem volt könnyű a nemzed érzéseket irtó kommunista időben, de legalább magyarul szól­tak hozzátok a postán, a boltban, és az utcai feliratokon. Az első szegedi látogatásom alkalmával az is csodálatos érzés volt számomra az utcán sé­tálva, hogy csak magyar cégtáblákat, magyar feliratokat láttam mindenhol. (Sajnos ma már ez nem mondható el.) Tegye mindenki a kezét a szívére, és harapja meg a nyelvét, amikor hasonlókat mond: „parking tiketet kaptam, amíg soppingoltam a Blúr sztríten! Vinczer S. Péter FELHÍVÁS A Székely-Magyar Kanadai Egyesület felhívást intéz a VILÁG MAGYARJAIHOZ! Több szárad elteltével megint megadatik, hogy Székely Nagygyűlés legyen. Isteni segítséggel a Székely Nemzeti Tanács, Dr. Csapó József elnökkel az élen, kitartó munkával el tudták érni, hogy nemzetközi szinten elismerik az erdélyi magyarság önrendelkezéséhez, a Székelyföld autonómiájához való jogét, annak ellenére, hogy ezt sem a magyar, sem a román-kormány, sőt mi több az RMDSZ sem támogatja. A legszomorúbb, hogy hivatalosan ezek a szervek el sem ismerik ezt a legnagyobb képviseletünket, akkor mikor a nemzetközi szervek leülnek és tárgyalnak vele. Az alábbiakban közöljük a Székely Nemzeti Tanács 2-és számú határozatát: 2. sí. Határozat „A Székely Nemzeti Tanács, Székelyföld autonómiájának törvény általi garantálásáért, a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal és az Udvarhelyszéki Székely Tanács közreműködésével, 2006. március 15-én Székely Nagygyűlést szervez Székelyudvarhelyen. Felhatalmazzuk az SzNT Állandó Bizottságát e határozat végrehajtására és felkérjük a széki székely tanácsokat a szervezéshez való hozzájárulásra. Székely Nemzeti Tanács 2005. december 10. Sepsiszentgyörgy." Az egyik levél amit kaptunk, egy sürgős kérést is tartalmaz: „Márciusi Székely Nagygyűlés. Időpont: március 15, Udvarhely. Szükséges: szállítás buszokkal, egyéb költségek, kb.6.000 USD (7200 CND dollár). Hálásak lennénk, ha ezen költségekhez támogatást kaphatnánk. Köszönettel, Dr. Csapó I. József, A Székely Nemzeti Tanács elnöke" Részleteket közlünk a másik levélből is: „Igen Tisztelt Egyesület!.... A Székely Nemzeti Tanács számára igen nagy segítség volt az önök adománya"... az adományból tudták megvalósítani: VÁM - Kanadából kapott eszközökre; Röpcédula; SzNT ülés után protokoll; Dr. Csapó József elnök - Útiköltség; Öntapadós; Zászlók; Címerek; Fénymásolás; Postaköltségek; Házbér; Honlap; Irodavezető bére, stb. „Az útiköltség az SzNT elnökének az ÁB és az SzNT üléseire, különböző SzNT-t érintő rendezvényekre való utazását, egyéb, számlákkal igazolt adminisztratív költségeit fedezte. Az SzNT Állandó Bizottságénak üléseire harapnivalót és hűsítőt szolgáltunk, hiszen 8 székből érkeznek a kollégák az egész napos összejövetelekre. Költségeink többi részét saját erőből próbáltuk fedezni. E miatt igen sok mindenre nem jutott pénzünk és nem volt lehetőségünk! Az idei 3 brüsszeli utat, amelyet az Európai Parlamenttel, annak tagjaival való kapcsolattartás céljából tettem, két magyarországi alapítvány és brüsszeli kolléga támogatta. Egy brüsszeli utam, 2-3 napos ottléttel, a legszerényebb számítással is legalább 600 EUR-ba került, tehát összesen 1800-2000 EUR-ba. A Székely-Magyar Kanadai Egyesület segítsége számunkra létkérdés. Tevékenységünk során magunkra vagyunk utalva, hiszen székelyföldi autonómia-törekvéseink a romániai- és a magyarországi hatalmakat, az azokat kiszolgálókat egyaránt zavarják! Nem szólva a Székelyföld autonómiája ellen fellépők támadásairól! A Székely Nemzeti Tanács, a küldöttek esküjéhez híven, következetesen és határozottan képviseli a székelység közakaratát - Székelyföld autonómiájának törvény általi elnyerését! E munkánkhoz nyújt rendkívüli segítséget, erkölcsi és anyagi támogatáséval, a Székely-Magyar Kanadai Egyesület." Tisztelettel köszönjük támogatásukat! Baráti üdvözlettel, Dr. Csapó I. József, A Székely Nemzeti Tanács elnöke, 2006. január 21 FELHÍVÁSUNK: Segítsük őket, hogy a történelmi pillanat sikeres legyen. Fogjunk össze és nyújtsunk anyagi támogatást az önrendelkezés megvalósításának érdekében. Köszönjük eddigi és jövőbeli támogatóink adományét. Bővebb felvilágosításért hívja a következő számot 416-383-1223, 905-579-6447, 905-574-3217 vagy E-levélen: szekelymagyar@yahoo.ca Bármilyen adományt a következő címre kérjük küldeni: SZÉKELY-MAGYAR KANADAI EGYESÜLET P.O.Box 45551, 747 Don Mills Rd., TORONTO, ON. M3C 3S4 CANADA ADOMÁNYOZÓ LAP: Alulírott______________________________Cím___________________________________________________ Postal (zip) code____________Tel.___________________a következ_ összeggel $__________támogatom a Székely Nagygyűlés sikeres megszervezését. A médiában nevemet nem/igen feltüntethetik ___________ nevem helyett a következő jeligét kérem feltüntetni:_________________________________________________ Év végén adólevonási igazolványt küldünk minden 50 dollárt meghaladó összegről. El ŐRI IS KÖSZÖNJÜK, HOGY AZ ÖNRENDELKEZÉST TÁMOGATJA Napi 170 ezer eurós bírság 1 dollárért 15 percet beszélhet 1010-620 Magyarországgal 1010-620 • 1$-ért 15 percet beszélhet, utána percenként 9 cent! • Mobiltelefon hívási díja 25 cent/perc! (www.1010620.ca ) • Nincs szerződés, bekötési és kapcsolási díj! • A hívások díja a Bell-számlán olvasható! • Ellenőrizhető, biztonságos, egyszerű! Tárcsázza megállás nélkül: Információ: 416-693-8312 (beszélünk magyarul)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom