Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)
2005-12-03 / 49. szám
12 — — 49. szám — 2005. december 3. A rivaldafényben Vaski Gábor Beszélgetés a Torontói Magyar Ház elnökével A torontói Magyar Ház világító bástyája az észak-amerikai magyarságnak, és komoly meghatározója volt az emigrációs magyar emberek gondolkodásának 1948-ban történt megalakulása óta. Sokak számára az elhagyott otthon fogalmát jelentette, egy menedéket azok részére, akik kifáradva egy idegen országba való beilleszkedéstől, itt szerették volna megtalálni a nemzeti érzések ápolásának a lehetőségét. Változott-e ma a Magyar Ház jelentősége, melyek a közeli és távoli tervek, milyen problémák megoldása áll a Ház előtt? Erre kértünk választ Vaski Gábor elnöktől, aki 43 éves fiatalember, foglalkozását tekintve pénzügyi szakértő, aki fél éve irányítja ezt az intézményt. Bár Kanadában született, választékosán beszél magyarul, csakúgy mint felesége Lisa, és két gyermekük, András-Gábor és Tamás-László. — Hány éves volt, mikor megtudta, hogy Kanadában létezik Magyar Ház? — A 70-es évek elején a szüleim Kanadának egy kis nyugati falujába költöztek. Egy kis baráti-rokoni csoporttal úgy döntöttek, hogy összejönnek a többi magyarral. Megosztották a telefonkönyvet, és mindenkit felhívtak, akinek magyar hangzású neve volt. így jött létre az Okanagana-i Magyar Egyesület. Volt hogy az édesapám volt az elnök, volt, hogy a keresztapám, azután a barátom apja. Anyukám pedig évek hosszú során volt a szervezet kulturális igazgatója. Tehát én egész életemben tudtam, hogy léteznek magyar szervezetek. — Milyen volt az első benyomása a torontoi Magyar Házról? —Mikor idejöttem Torontóba 1981-ben zenét tanulni, 19 éves voltam. Nagyon egyedül éreztem magam. Lementem a Bloor Street-re, amely akkoriban tele volt magyar üzletekkel. Megvacsoráztam a Tárogatóban, ahol 3 dollárért egy jó gulyás levest kaptam, utána sétálgattam a Bloor-on le meg föl, ahol sok embert hallottam magyarul beszélni. Tőlük tudtam meg, hogy a Magyar Ház a College és Spadina sarkán van. így kerültem el a szüreti bálra. A bejáratnál Manci néni fogadott, s kedves mosollyal azt mondotta, hogy majd a fiatalokhoz ültet, hogy ismerkedhessek velük. Ott ismertem meg egy Szarvai Gábor nevű srácot, akivel a mai napig jó barátok vagyunk. — Van-e a nagy magyarok között példaképe? — Két nagy magyart is eszményképemnek tartok. Az egyik Rákóczi, a másik pedig Széchenyi. Rákóczit azért, mert nemzeti elkötelezettségű volt, s bármerre vetette a sors, e kötelességérzete mindig viszszahúzta, és elvállalta azt a feladatot, amelyre hivatott volt. Széchenyi pedig azért, mert ő úgy döntött, hogy magyar akar lenni. Bécsben született, nem tudott magyarul, mégis vállalta, hogy a magyar nemzethez fog tartozni. E két nagy magyar eszményképből merítve szeretném vezetni a rám bízott Magyar Házat, illetve a torontói Magyar Kultúrközpontot. — Észrevettem, hogy jobban kedveli e második megfogalmazást. Miért? — Ha arra gondolok, hogy Magyar Ház, akkor egy meghitt otthon jut eszembe, ahol ünnepekre össze lehet jönni, és mint egy család, egy asztalnál együtt elszórakozni. A bálok, mulatságok, egy komoly hagyománnyá alakultak az évek folyamán. Ezek jelentik a bevételt a Ház számára, mert igazán nem sok a jótékonysági adományozó. Azonban — véleményem szerint —, nekünk ennél sokkal tovább kell lépnünk, Ez egy nagy ház, amelynek nem csak befelé a magyarság felé, de kifelé a kanadaiak felé is fel kell tudnia mutatni a magyar kultúrát. Ezért nevezném a Házat inkább Magyar Kultúrközpontnak, mert ez magába foglalná a magyarság szélesebb kibontakozását.. — Saját nézeteit mennyire viszi bele a Kultúrközpont irányításába? — A magam helyét politikailag úgy tudnám jellemezni, hogy középjobb. Azonban nyitott szeretnék lenni minden irányzat felé, és mindenkit szívesen látok, aki magyarnak vallja magát — vallási és világnézeti megkülönböztetés nélkül. Politikailag semlegesek szeretnénk maradni. A Kultúrközpont szerepét nemcsak torontói szinten kell látnunk, hanem egész Kanada szintjén, mivel itt vagyunk legtöbben magyarok. Azt szeretném, ha ez az intézmény Kanadai Kulturális Központtá nőné ki magát, és itt zajlanának a legfontosabb kulturális eseményeknek. — Nem vethetjük el a legújabb kutatási eredményeket, amelyek arra mutatnak, hogy a magyar faj már a jégkorszak óta megszakítás nélkül él a Kárpát-medencében, és az emberi civilizáció egyik legősibb megalapozója volt (és ezt nem csak magyar kutatók mondják). Ön mennyire ad helyet e szellemiségnek a Kultúrközpontban? — A Körösi Történelmi Társaság a Kultúrházban működik, ez a társaság egy törzscsapata volt és remélem lesz intézményünknek. Paulovits Rudi bácsival, a mostam vezetőjükkel már volt alkalmam elbeszélgetni. Most már nagyjából egyet ért az itteni magyar közösség abban, hogy a hivatalos magyar történelem hazugság. Tulajdonképpen a Szegfű Gyula előtti történészek — a 30-as évek előtt — az Osztrák Birodalomnak a történelemírói voltak, s történelmünket úgy csavarták meg, ahogy az osztrákoknak jó volt. Véleményem szerint Horthy alatt kezdődött a magyar történelem magyar szemléletű megvilágítása, s ez még most is tart. Sok még a tennivaló e téren, ezért is van szükség egy ilyen kutatásokkal, ismeretekkel foglalkozó csoportra a Kultúrházon bévül is. A rovásírásnak pedig, mely a magyar kultúra alapja, ott a helye a magyar nemzetet képviselő Kultúrházban. — Milyen csoportok működnek még a Házban? — A népművészetet képviseli a Kodály néptánc-együttes, a Fekete Föld együttes, a Hargita hímző kör, a Kecskeszem együttes, amely a keleti csángók kultúráját hirdeti. December 19-én lesz egy táncházuk, jöjjenek el minél többen, és tanuljanak népi táncokat! Az irodalmi élet három vonalon is beindult. Az egyik a kulturális igazgató Bede-Fazekas Zsolt munkájának köszönhető, aki magyarországi művészeket szerepeltet. Már volt két sikeres előadás, reméljük lesz még több. Ismertek a Kasza-Márton Lajos vezette irodalmi rendezvények, valamint a Magyar Ház Baráti Köre vezetőjének, Ormai Gabriellának művészeti teadélutánjai és színjátszó rendezvényei. Ezek a rendezvények teszik lehetővé azt, hogy a Magyar Ház klubszerű bája megmaradjon. Van egy szép Mátyás Pincénk, és ez az a hely, amely a kisebb, meghittebb összejövetelekre tökéletes. Egy finom vacsora mellett, vagy egy csésze kávé mellett igazán kellemes szórakozást nyújthat tagjainknak és a vendégeinknek. — Tervez-e tapasztalatcserét a többi Magyar Házzal? — Igen, most egy kulturális igazgató csúcstalálkozót rendezünk decemberben a többi Magyar Házzal. Szeretnék minél gyakrabban kihozatni Kárpát-medencei előadókat, művészeket, de ezt anyagilag sokkal jobban tudnánk megvalósítani, ha összefogunk a többi kultúrközponttal. — Ön családapa. Mennyire befolyásolja a Magyar Házban töltött idő családi és üzleti életét? — Vállalkozásomat nem nagyon befolyásolta a kultúrházi tevékenység. Talán csak az idővel kell kissé takarékosabban bánnom, és annyi változott, hogy most a feleségem is besegít az üzlet lebonyolításába. Ő lett az iroda vezetője. Családom és feleségem támogat abban, hogy e társadalmi munkát végezhessem, mint a Kultúrház igazgatója. Megértő feleségem van. Amikor összeházasodtunk, megállapodtunk, hogy neki az anya szerep jut legelőször és a gyermeknevelés. Én megígértem, hogy megalapozom a család jövőjét anyagilag. Lisa, a feleségem belátja, ha nem mehetek az álmaim után, akkor nem érek semmit, mint ember. — A magyar berkekben közismert, hogy viharos viszonyai voltak a múltban e Magyar Házzal. Mégis, most tény, hogy győzött az áprilisi választói közgyűlésen. Milyen érzés volt visszatérni, és miért vállalta azt, hogy a Magyar Ház elnöke lesz? — Amikor 1998-2000-ben megtörtént a kizárásom, eléggé el voltam keseredve. De vallásos ember vagyok, és úgy éreztem, hogy ez valamiért történt. Arról az álomról, hogy még fogok a Magyar Házban működni, soha sem mondtam le. A távol leélt időt családalapításra és az üzleti élet felépítésére használtam. Most, amikor megszavaztak, akkor jöttem rá, hogy micsoda óriási felelősséget vállaltam. A győzelem mámora nagyon gyorsan elmúlt, és ott álltam egy mérhetetlen nagy munka és egy még nagyobb felelősség előtt. A győzelmem figyelmeztető egyben, mert a szavazatoknak csak a 60 százalékát kaptam meg. Tehát azzal nem dicsekedhetem, hogy 100 százalékos győzelemmel foglaltam el ezt a helyet. Én még egy nagy feladat előtt állok. Nekem még meg kell győznöm a másik 40 százalékot is, és megtartani azoknak a bizalmát, akik rám szavaztak. Akkor lesz igazi a győzelem, ha 100 százalékosan fogad el a tagság. — Mivel Ön a pénzügyekben járatos szakember, reménykedünk abban, hogy a Magyar Ház sorsa ilyen szempontból is hozzáértő kezekben van. Véleménye szerint, érdemes-e megtartani a Ház jótékonysági státuszát? Milyen lehetőségek vannak a Ház fenntartásával kapcsolatban? — Tudom, ez a téma sok magyart érdekel. A Jótékonysági, vagyis Charitable státust semmi képpen nem akaijuk megváltoztatni. Ez az előző vezetőknek egy nagy vívmánya, s nagyon jó, hogy van. Most a stabilizálásra kell koncentrálnunk, arra, hogy anyagilag jól álljunk. A jövőről csak ezek után tudunk beszélni. Téves dolognak tartanám az intézmény leépítését avagy eladását. Tehát ezzel az üggyel nem is foglalkozunk most. Ezt csak akkor vetnénk megtárgyalásra a tagsággal, ha igazán lenne valami sokkal jobb és az igényeinknek megfelelőbb megoldás. — Mennyire tartja fontosnak a Magyar Házban működő Arany János magyar iskolát? — Nagyon, de nagyon fontosnak tartom az oktatást, a magyarnak nevelést azok részére, akik magyarok akarnak maradni ebben az angol világban. Legelőször is a saját családom példáját szeretném felhozni. Mind a két fiam jár magyar iskolába, és otthon magyarul beszélünk. Ezt kéne tennie minden magyar családnak. Most december 10-re, szombat délután 5-re meghívunk a Családi Körre minden szülőt s gyermeket. Még a legkisebb pici gyermekekkel is várjuk Önöket. Mindenkit várunk erre a szép gyermek-szülő ünnepre, amellyel azt akarjuk kifejezni, hogy a legkisebb magyar is közénk tartozik. Várjuk a vegyes házasságot gyermekeit is. Lássák meg, milyen jó érzés a magyar közösséghez tartozni. Szeretném, ha a fiatalok is magukénak éreznék a Kultúrközpontot; S ebben nagyon fontos az első benyomás. Én soha nem feledem el Manci nénit, aki kedvesen bíztatott, Házba, és érezzem jól magam. A fiataloknak lehetőséget kell adnunk, s nekik való programokat. Akkor biztos vagyok benne, hogy jönni fognak. — A legutóbbi közgyűlésen lezajlott eseményekről kérdeznék, amelyen Kosaras Vilmos tagságának a megújítása volt a fő megoldatlan góc. A többség nem kívánta Kosaras úr visszavételét a Magyar Házba, aki most a Magyar Képek torontói televíziós műsornak a szerkesztője. Nem mondok újat azzal, hogy ő ezt a televíziót a Magyar Ház lejáratására is használta. Úgy tudom, a Kultúrház egyik korábbi igazgatósága panaszt is tett a Canadian Radio and Television Commission-nál, Kosaras magyar-ellenes műsorai miatt. Tehát az ő tevékenységére komoly hivatalos panasz volt. Ezt a véleményt tükrözte a november 6-i titkos szavazás eredménye is, vele szemben. Ön miért volt hajlandó mégis visszavenni őt a Magyar Házba? — Mert énnekem is megbocsátottak, engem is visszahívtak. Kosaras Vilmos most egy évre szóló, feltételes próba-visszavételt kapott. A javaslat a kompromisszumra a jelenlévőktől jött, s nem láttam az értelmét annak, hogy ezt a javaslatot elvessem. Én igazi kibékülésre vágyom, mint ennek a Háznak a vezetője. Természetesen nem értek egyet Kosaras eddigi Magyar Ház-ellenes tevékenységével, s remélem nem azért jött vissza hozzánk, hogy továbbra is ezt tegye. Bízom benne, hogy ezen túl pozitívan fog tevékenykedni e Kultúrház és a többi magyar szervezet érdekében. Madách szavaival tudnék csak erre a kérdésre tömören válaszolni: Ember küzdj, és bízva bízzál! — Hogy veszi majd ki a részét a torontói Magyar Kultúrközpont az 56-os forradalom 50. évfordulóján? — Ha nem lett volna 56, nem lennék itt Kanadában. Én úgy vélem, hogy ez egy csúcseseménynek számító ünnep lesz, amelyen a forradalomban résztvevők zöme még jelen lehet. Ezért ezt az ünnepélyt nagyon meg kell tisztelni. Ami még nagyon fontos, az az, hogy a nagyközönség is tudjon róla. Kifelé is kell az esemény fontosságát mutatni, mert nincs kellőképpen elismerve az 56-os forradalom jelentősége a nyugati világban — egyrészt azért, mert nem támogatták annak idején, és most bizonyos mértékig szégyellik, hogy hátat fordítottak a magyar szabadságharcnak. Talán azért is tanultunk keveset róla a kanadai iskolában. Sokan az itt születettek közül nem is tudnak róla. Ami az ötvenhatosokat és a még idősebb tagokat illeti, én is azoknak a sarja vagyok, és nagy tisztelettel viseltetek minden idős iránt. Nem csak szívesen látom őket a Házban, hanem a támogatásukat is várom a működésünkhöz. Kérem, minél többen jöjjenek vissza, és támogassanak minket, mert szeretettel váijuk őket. — Látványos, ahogy az Ön vezetése alatt fellendülőben van a Kultúrközpont A Kanadai Magyarság nevében további sok sikert kívánok a Kultúrközpont vezetéséhez. — A Kanadai Magyarság olvasóit szeretettel üdvözlöm, és kérem, hogy jöjjenek minél többen a torontói Magyar Házba. Torontó magyarságának pedig köszönöm, hogy engem 24 évvel ezelőtt befogadtak egy szatyorral és egy szaxofonnal. Beszélgetett: Török Erzsébet hogy csak jöjjek be a Magyar Malév Torontó Tel: 416-944-0094 800-665-6363 www.malev.com Az egyetlen közvetlen járat Budapestre, és hetente ötször! Toronto-Budapest "Jf cad/70 tői. * Az ár nem tartalmazza a repülőtéri adókat és illetékeket. A helyek korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az ár a 2005. augusztus 29. és 2005. szeptember 30. között megvásárolt valamint a 2005. szeptember 15. és 2005. október 15. között megkezdett utazásokra érvényes. ^AAUEV^Hungarian Airlines^ MEG EGY OK AZ UTAZASRA Magyar szívvel, kanadai fogorvosi tudással Dr. Dénes Katalin , Toronto Fogorvos Fehér porcelán koronák, tömések, általános fogászat és fogszabályozás felnőttnek, gyerekeknek Kanadai megelőző rendszeres fogtisztítások, fogfehérítés Tel: 416-232-7979 280 Sheppard Ave. East Suite #213 Ingyenes felszíni és földalatti parkolóhelyek a Yonge Street és a Bayview Avenue között, félúton