Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)
2005-11-26 / 48. szám
6 — EÍMSMBSSB — 48. szám — 2005. november 26. Nosztalgikus pesti hangulat Toronto belvárosában a Coffee Millben Fennállásának 41. évfordulóját ünnepli ebben az évben. Minden igényt kielégítő magyaros ételek, italok, cukrászsütemények . PENTEKEN, SZOMBATON ÉS VASÁRNAP ESTE, ELŐ ZENE. Mindenkit szeretettel várunk! 99 Yorkville Ave • Tel: 416-920-2108 A i &ent Erzsébet I cSeola Cantonim Oláh Imre vezetésével valamint, a Szent Erzsébet Magyar Iskola Gyermekkara Hamza Magdolna vezetésével Szeretettjei megjwja Önt és kedves Családját Vasárnap, December 11- ón délután 5 órakor a <&ent Erzsébet Dómat Katolikus Templomban taitandó . (432 Sheppard Ave. East, Toronto) Karácsonyi hangversenyére „, '«»**■ :Belépőjegy: Felnőtteknek: $12.- Nyugdíjasoknak: $8.Diákoknak 6-14 éves korig : $8.Gyermekeknek 0-6 éves korig ingyenes 47-50 Az Oktogon. Csoport (Újklub) szeretettel meghív mindenkit a november 27-i kolbásztöltő-bemutatóra és ebédre a Magyar Ház Mátyás pincéjébe. Az ebéd közben üdítő és alkohol is fogyasztható, valamint sütni való kolbász vásárolható elvitelre is. A bemutató de. 11-kor kezdődik; az ebéd déli 12-től du. 3-ig tart. A jó ebédhez muzsikával is szolgálunk. Jegy ára: elővételben $15, az ajtónál: $20. Magyar Ház, 840 St. Clair Ave. W. Toronto, Tel: 416-654-4926 Az ebéd: frissen töltött, sütött disznótoros kolbász, sült burgonya, savanyúság. EBÉDELJENEK VELÜNK! Canada International Translation Servire Alapítva: 1953 Hiteles fordítások Bevándorlási és letelepedési okmányok Orvosi, műszaki és jogi szövegek, iskolai, születési, házassági bizonyítványok, jogosítványok, válási és biztosítási iratok meghívó levelek, Tolmács Szolgálat Mindenféle közjegyzői okirat Szabó Judit Tel: 416-921-7185 Fax: 416-925-4359 e-mail: judit@arex.com 344 Bloor St. W. # 503, Toronto, ON M5S 1W9 (40-v)l QB Café and Dining Great Hungarian Cuisine • All Day Breakfast $2.49 Lunch • Dinner • Dine In or Take Out Catering to Birthday Parties and Special Events Valeria & Csaba Urbán Tel: 519-824-7570 • Fax: 519-824-0356 86 Dawson Road # 4, Guelph, ON N1H 1A8 Hours: Mon 9-4 Tue 7-6 Wed 7-6 Thu 7-7 Fri 7-8 Sat 7-4. Sun Closed Tel: 519-824-4871 Fax: 519-824-0356 QUALITY IS OUR SPECIALITY THE FINEST IN EUROPEAN CAKES & PASTRIES LARGE SELECTION OF BREAD & BUNS BAKED DAILY DELICATESSEN MEAT & CHEESE PRODUCTS , 86 Dawson Rd. Unit 4 MIKE FEKETE Guelph, Ontario N1H 1A8 VALERIE URBAN Álmodnak-e színes tintákról a szabadkai kisdiákok? Álmodnak-e színes tintákról a szabadkai kisdiákok? Mondják-e a szülői házban, templomban és iskolában panaszaikat, s ha igen, ki érti meg? Mit éreznek, érzékelnek a szerb valóságból, a magyar környezetből, a délvidéki életsorsból? Edzi vagy rongálja formálódó tudatukat, jellemüket a gyűlöletszító utcai falfirka, a sötétségből provokáló gúny és ökölcsapás, a nagymamák, dédmamák befelé zokogó fájdalma, félig bevallott történetei? Ezekben a napokban, a délvidéki temetőkben hitük, anyanyelvűk miatt vértanúhalált halt több mint, húszezer ártatlan magyar áldozatra is emlékezünk. A Nagy keresztek tövében a délvidéki szerb vérengzés iszonyatával és döbbenetével sűrűsödik a múlt, s az unokák, dédunokák történelmi próbatétele lesz, hogy miképpen lehet ezt a jelenvaló örökséget elrendezni, s magunkban is rendet rakni. E zaklató feladat elől senki nem menekülhet. Engem a hatvanas évek közepén Cseres Tibor regénye, a Hideg napok szülte megütött, fizikai fájdalmat okozott, goromba gimnazistává formált. Gyanakodtam mindenre és mindenkire, s nem is tudom, hogy mivé foszladozik az életem, ha érettségi után, 1969-ben nem találkozom a Széchenyi Könyvtár Kisnyomtatványtárának egyik folyosójára száműzött Szíj Rezsővel, akinek négyszemközti és illegális történelemórái kezdték bennem rendezni és rendszerezni az elmúlt évszázadok és évtizedek történéseit, összefüggéseit. Néhány hónap múlva már az élő Tisza közelében, Lakitelek határában, egy tanyasi iskolában olvastam a gyerekekkel újra a Mondák könyvét és Móriczot, a János vitézt és a Toldit, és éltük át újra és újra a történelmi haza csatáit, küzdelmeit, építkező hétköznapjait. Történelmi igazságtétel volt nekem Cseres Tibor: A bezdáni ember című novellája, s ezt követően már tudatosan kerestem a könyvtárban a délvidéki folyókátokat. Az Új Symposionokért pedig cserébe Illés Sándor: Sirató című könyvét, a temerini gyilkosságokat feltáró dokumentumregényt vásároltuk föl, és rokonlátogatókkal küldtük át a határon. Mi is vittünk át könyveket, kézúatot és tilalmas híreket, amikor a fiatal írók József Attila Körének csoportjával először utazhattam Újvidékre. És közben újra és újra Kosztolányi Csáth Gézához írt versének négy szakasza gyújtotta föl képzeletemet: „Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád, s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém. Most a paksi tó úgy fénylik, mintazólom, és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény. Ah, jól siess. Szíved még egyszer megszakad tán, ha hosszan bolygasz a drillbetűs Szabadkán, s nem értenek. És űznek majd tovább, idegen, bús hazádban, Zsákutcán és közön, idegen és hazátlan kísértetet.” Én nem vagyok, és nem leszek idegen és hazátlan kísértet - gyűrődött bennem az ellenkezés, amikor 1997. január elején Belgrádban az MDF elnökeként a Milosevics-rendszer ellen tüntető több tízezres tömeg előtt egy teherautóra szerelt vaslétrás emelvényről szólhattam a szerb és magyar megbékélésről, a félelem nélküli élet esélyéről. Álmodnak-e színes tintákról a szabadkai kisdiákok? — bujkált bennem a kérdés akkor is, amikor Kocsis Mihály igazgató úr megkeresett, és azóta sokrétegű együttműködés részeseként megismerhettem a Széchenyi István Általános Iskola belső világát, sikereit, gondjait. Ez az iskola 2006-ban lesz 150 esztendős, s ez idő alatt többször kényszerült nevének megváltoztatására. Legutóbb nyolc esztendő várakoztatás, huzavona után 2001. június 4-én, máig emlékezetes ünnepségen vehették föl a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István nevét. A trianoni magyar határtól 10 kilométerre fekvő, a kisebb településeivel együtt 150 ezres lélekszámú Szabadkának 23 általános és 8 középiskolája van, és ezek közül ez az egyetlen magyar elnevezésű általános iskola. Az iskola kétnyelvű, a tanítás magyar és szerb nyelven történik. A szabadkai iskolák közül ez a legnagyobb létszámú. Az 1032 tanulóból magyar anyanyelvű 644 tanuló, szerb anyanyelvén 434 diák tanul. A diákok egy részével, a 84 pedagógus többségével magam is megismerkedhettem. A szabadkai tornacsarnokban Széchényi életéről, életművéről beszélhettem az érdeklődő diáksereg előtt, egy másik alkalommal pedig az iskola népes társaskörében Dobos Krisztinával, Bíró Zoltánnal, Zakar Péterrel cseréltünk gondolatot a neoliberális iskola válságáról, a magyar iskola értékelvű hagyományából, az együttélés nehézségéből és az autonómiáról. A szabadkai Széchenyi Általános Iskola vezetői, pedagógusai jól tudják és a gyakorlatban is megvalósítják, amit tíz évszázad magyar iskolaszervezői tudtak és a gyakorlatban is alkalmaztak, jelesül, hogy az iskola az oktatás és a nevelés együttes intézménye. Csak a neveléssel megalapozott oktatás alakíthat valós műveltséget, csak ez formálhat értékes személyiséget. A csak tudást, ismeretet adó iskola csonka iskola marad, és ahol nem történik tudatos, lelkiismeretes nevelés, ott azt az épületet, intézményt nem is illeti meg az iskola elnevezés. Ezért keres új címkét a neohberális oktatáspoütika, amikor oktatási központról, továbbképző centrumról, vizsgára előkészítő tanfolyamokról beszél. A hagyományos magyar iskolamodell lényege: a józanság, a kiegyensúlyozottság, a szélsőségektől mentes határozott erkölcsi is nemzeti nevelés. Családközpontú felelős szabadság, kötelességtudat, fegyelem és önfegyelem, testi és lelki egészségre való nevelés, a gyakorlati érzék, készség fejlesztése — mindezek alapelvei a hagyományaival is korszerű és sikeres iskolamodellnek. Mindezen nevelési alapelveket eredményesen csak a szülőkkel, a családi környezettel együtt lehet vonzóvá és életszerűvé alakítani. A szabadkai Széchenyi Általános Iskola több mint egy évtizede tudatosan és szervezetten működteti a Szülők Iskoláját, ahol interaktív előadásokkal, speciális tanácsadással, egyeztetéssel válik hatékonnyá a nevelési program megvalósítása, és az osztályfőnökök, szaktanárok kapcsolatteremtő eredményeivel pedig társadalmi-közösségi erőtér növeli az iskola lehetőségeit. Csak így biztosítható az iskola felújítása, bővítése, technikai-szakmai színvonalának emelése, karbantartása. Az iskola aktív résztvevője a Kárpát-medencei magyar iskolák munkáját összehangoló Diák- Uniónak, a Duna-Tisza- Maros-Körös régió négy iskola együttműködésének, és 8 iskola részvételével megszervezték a Kárpátmedencei Széchenyi-iskolák szövetségét is. A szabadkai iskolát támogató alapítványok közül kiemelkedik a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvány könyvek ezreit továbbító áldozatos munkája és a KOMA (Közoktatási és Modernizációs Alapítvány) hathatós anyagi és szakmai segítsége. Az Aranycsapat Alapítvány felhívására 44 iskolát vontak be a Délvidékről, és a győztes csapat a budapesti Kárpát-medencei általános iskolák labdarúgó-tornájának egyik résztvevője volt. A Márton Áron Emlékéremmel elismert szabadkai iskola 1996-ban kezdeményezte a köztársasági szintű Magyar nyelv és nyelvhelyességi találkozót, vetélkedőt és ennek azóta lelkiismeretes szervezői és vendéglátó házigazdái. Az iskola tanulói köztársasági elismerést, győzelmet szereztek számos tanulmányi versenyen, így magyar és angol nyelvből, kémiából, fizikából, és több sportjátékban voltak országos döntősök, győztesek. Pedagógus továbbképzések, szakmai konferenciák, bemutató órák, hospitálások mellett megszervezték a zombori Tanítóképző Szabadkára kihelyezett magyar nyelvű tagozatát is. Az iskola vezetői jól tudják: ,A tanító olyan lámpás, amely minél inkább világít, annál inkább fogyasztja önmagát. ” Gárdonyi gondolata a kisebbségi sorsban tanítónevelő magyar pedagógusokra fokozottan érvényes. Ma délután Szabadkán, a Zentai úti temető 44-es parcellájában, a Vergődő Madár emlékművénél a délvidéki vérengzés, a bácskai magyar holokauszt több tízezer áldozatára emlékeztek. Itt a Budai Várban pedig a jelenvalóság, a Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emlékérmét, ezt a rangos elismerést kapja meg a szabadkai gróf Széchenyi István Általános Iskola. A két esemény feszültségében pedig a szabadkai kisdiákok sokszínű és egészséges jövendőről, az egymásra utalt, félelem nélküli életről, történelmi hazáról, nyugalomról, biztonságról álmodnak. Színezzük hát tovább színes tintákkal szép álmukat, az ébrenlét pedig legyen mindenkor az építkező jövő Bethlen Gábor nemzetet megtartó bölcsességével, a boldog emlékezetű Márton Áron püspök keresztény hitével, erkölcsével és a névadó Széchenyi gróf tanításával, aki a hétköznapok építkező munkáját bennünk ezzel a gondolattal is erősíti: ”Legyünk bár kevesen, de legyünk erősek erkölcsben és igazságban; vessünk az ármánynak és gonoszságnak tántoríthatatlan erkölcsi erőt ellene; lehet, hogy legyőznek ma is, holnap is; lehet, hogy homályba borul egy időre megyénk fénycsillaga, — tűrjük el! Végtére csakugyan az igazság győz; mert az igazság mellett áll Isten maga, s korunk őrlelke. ” Lezsák Sándor Szkíta örökség a magyar viseletben A magyar népviselet ma is markánsan őrzi a szkíta viselet jegyeit. A magyar kalapra, a pántlikás kanászkalapra vagy a lábikráig érő bő gatyára rátalálunk a szkíta érmék több napisten- és király alakján oly hű, oly félreérthetetlen formákban, hogy e két ruhadarabunk szkíta eredete első tekintetre szembeszökő. A szalagos fejdísz a szasszanida szoborműveken és pénzeken is elmaradhatatlan kalpaggal, mely megegyezik a mi túri süvegünkkel. A bő ráncos patyolat-gatyát is majd minden szasszanida királyon látjuk. A hosszúszárú csizmát a pénzek nagy részén megtaláljuk bojtosán vagy kilógó húzókkal (fülekkel), mint ahogy azt ma is viselik még a székelyek. A magyar nép pitykés mellényét is megtaláljuk az indoszkíta királyokon. A rövid aljú huszárkát Kadafi szkíta király ülőalakján, a hosszabb atillát pedig Kanerku királyon szemlélhetjük. Az atillát a perzsák még ma is viselik, bár az övék hátul a csípő fölött kissé ráncba szedett. A nyakba akasztott állatbőrt (kacagány) a mai magyar subán is fellelhetjük a báránybőr-gallérban. Kanerku király vállán is állatbőr-gallér van, a szkíta köpeny felett. Kadafi szőrmésgallérú ujjas mentéje, melyet az alsó, övvel leszorított dolmány fölé húzott, szintén tipikus a magyar népviseletre. A népvándorlás korában a szasszanida-kori (Kr. u. in-vn. sz.) perzsa befolyás, valamint a Belső-Ázsiából ismételten kivándorló hunavar népek újabb elemeket vittek bele e viseletbe, mely tovább fejlesztve, a keleteurópai honfoglalás előtti magyarok, bolgárok, kunok és besenyők általános viseletévé vált, s mai népies viseletűnkben maradt meg. A szűr formája már az ókori méd-perzsa domborműveken feltűnik, de díszítése — a pávaszemes virágok, rózsák, tulipánok — a magyar ornamentikát hordozza magán. Közvetlen képes ábrázolatokban jóformán a XTV. sz. derekáig nem vagyunk képesek felmutatni a régi magyar viseletét, mindamellett ezek hiányában is képesek vagyunk a főbb ruhadarabok mineműségét megállapítani, valamint azon anyagot, melyből a ruhaneműket készítették. Fövegül a karimátlan csúcsos süveg szolgált, mely régi alakjában a népnél ma is fennmaradt; a süveg szőrével kifelé fordított állatbőrből vagy nemezből készült, a szolyvai honfoglaláskori leletben a süvegnemez maradványai csikószőrből állnak. Elöl a süvegen részint díszítésül, részint a kardvágás ellen védelemül egy ezüst lemez volt alkalmazva, miként némely uradalomban a béreseknél ma is láthatunk e fajta címeres rézlemezt, mint az ősi szokásnak egyik becses maradványát. A Képes Krónikában még gyakran látjuk a harcosoknál az ilyen lemezes süveget. Ami a hajviseletet illeti, tudjuk, hogy Vata a régi módi szerint, három fonató üstököt eresztett, amely szokás az avarok feltűnése előtt ismeretlen volt Európában. Az Árpádok korában a férfiak is hosszú, ápolt hajat hordtak, a hajba és szakállba gyöngyöt, ékkövet fontak — maga a szakálleresztés ezen időben a németeknél mint magyar szokás volt ismeretes, s többek közt az utolsó Babenbergről, EL Frigyes osztrák hercegről hagyták emlékezetül, hogy haját és szakállát magyar módon hordta, hosszúra eresztve s gyöngyökkel ékítve. A női fejviseletről: a leányok hajadon fővel jártak, hátul általában hosszú fonatban eresztve le a hajat, pántlikával díszítve azt, vagy pedig a fejre felrakták a hajat fonatokban. A homlok körül szalag v. párta volt kötve, mely gyöngyökkel, ezüst pikkelyekkel (pénzzel) volt díszítve. A felső ruha viseletében nagy változatosságot állapíthatunk meg, akár a ruha alakját és nagyságát, akár pedig anyagát tekintve. A magyarok régebbi hazájában sokféle becses bőrű vadállat — nyuszt, nyest, hölgymenyét stb. — volt fellelhető, melyekre népeink szorgalmasan vadásztak is, a legkülönbözőbb források egybehangzó tanúsága szerint, s oly bővében voltak a becses bőröknek, hogy Anonymus szerint még a gulyások és kanászok is nyusztbőrrel ruházkodtak. De a bőrruhák mellett nagyon korán megismerték a nemezből, abaposztóból, vászonból, selyemből készült ruhákat is. A vásznat kenderből szőtték, ami a szkíta földön Hérodotosz szerint vadon termett, s mint valami különös dolgot embti a görög író, hogy a szkíták nem lenből, hanem ezen vad kenderből készítettek finom szöveteket. A különböző anyagú ruhaneműk a honfoglalás kori magyar viseletén jól megfigyelhetők: a vászonból készült ing, melynek bő ujja egészen a pártusokig vezethető vissza, s az Árpádok alatt hosszabb volt, mert a rövid felső alól kilógott úgy, miként a csángók ma is viselik. Selyemből készült az atilla — a dolmányszerű rövid felső ruha. A magyar mentét virágokkal átszőtt kelméből készítették, s már a XV. sz.ban feltűnik a gomboknál a sujtás, előbb szélesen kivágott szövetből, később zsinórból. Bőrből készült, befelé fordított szőrrel a bekecs és a ködmön, amaz hosszabb s kivarrott vagy bőrből kivágott virágokkal van díszítve; emez egész egyszerű, s csak a derékig ér. A guba szintén bőrből készül, de szőrével kifelé van fordítva, ujj nélküh, s a subától abban különbözik, hogy csak derékig ér. A kacagány alatt az eredeti alakjában meghagyott, s ruhaidommá át nem alakított állatbőrt szoktuk érteni; ez a bőr már a régi magyaroknál is az előkelőknél lehetett oroszlán-, tigris- vagy párducbőr. A bokáig érő ruhafélékhez átmenet volt a szűr, melynek lelógó ujjú előképét az ókori perzsa emlékeken találjuk. A szűr nemezből készül, míg a köpönyeg posztóból; az utóbbinak eredeti formáját a székelyek zekéje őrizte meg. A bunda és suba mindegyik bokáig ér és bőrből készül, de amaz ujjal van ellátva, emez ujjatlan, s hátán ott van az egész birkabőr. A bunda ma is ki van varrva, mint a magyar suba, ellenben a magyar bunda már sokat veszített eredeti sajátságaiból A bokáig érő hosszú felöltők különösen a kunok beköltözése után jöttek használatba; a Képes Krónika a kun viseletű IV. Lászlót s a Nagy Lajos trónja körül álló magyar főurakat csupa ilyen bokáig érő, hosszú ruhában ábrázolja, s ugyanilyen hosszú búndát viselnek azok a magyar urak is, kik a XVI. sz. elején I. Miksa császár „Triumphzug”-jában vannak előállítva. A lábbeli különböző fajtáiból a csizmát és cipőt hozta magával mai hazájába a magyarság. A csizma szára körülbelül a térdig ért, s mint a csornai honfoglalás kori leletből konstatálhatjuk, a csizmafej és szár apró ezüst pitykékkel volt kirakva. A tulajdonképpeni csizmát a nyugati népek csak a népvándorlás kori magyarok révén ismerték meg; az idáig a bocskor, szandál volt az európai népek eredeti lábbelije. A csizma legrégibb emlékét az ószőnyi, IV. sz.-beli ezüst csészén találjuk, mely egy vadászó hun fejedelmet ábrázol. Mindezek az emh'tett leletek kútforrásul szolgálnak a régi magyar viselethez, s kiegészítik ezeket az újabb kori, múzeumokban látható példányok, és természetesen a ma ismert magyar népviseletek, mint múltunk csipkés-gyöngyös-hímzett emlékei. Szántó Kata
