Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005. január 1 — (No. 1) — Magyarság — 3 oldal

I ^

....

Totalitárius áradat

Habsburg Ottó

Fordította: Schmidt Ágota

Kalapács alá tették, onnan is kivették

Oroszországban a houstoni bíróság felszólítása ellenére sem halasztották el a Jukosz olajtársaság legnagyobb kitermelőjének, a Juganszkonyeftyegaznak árverését. Az amerikai bíróság azért kérte, hogy tíz nappal később tartsák meg az árverést, mert a Jukosz hitelezői csődvédelmet kértek. Az orosz állami vagyonügynökség viszont közölte, hogy csak a saját bírósága ítéletének veti alá magát, így a korábban tervezett időpont szerint, vagyis december 19-én tartották meg az árverést, amelynek bevételéből az orosz állam a Jukosz adótartozásának egy részét akarja fedezni.

Az eladást az orosz hatóságok rendelték el, hogy így hajtsák be azt a közel 28 milliárd dolláros adót, amivel a Jukosz állítólag tartozik. Miután a Jukosz elvesztette a túlélésért folytatott harcot az orosz bíróságon, az amerikai igazságszolgáltatáshoz fordultak. Texasban kértek csődvédelmet, hogy meghiúsítsák Vlagyimir Putyin orosz elnök tervét a cég legfőbb kitermelő egységének az elárverezésére.

Letitia Clarke houstoni bíró meg is adta az ideiglenes csődvédelmet, miután megállapította, hogy a Jukosz jogosan adta be kérelmét Texasban. Ugyan a cég vagyona alapvetően Oroszországban van, és a több mint százezer alkalmazottból egyetlen egy dolgozik Houstonban, de mint Mike Lake, a Jukosz szóvivője elmondta, nem ez a lényeg. „Világosan rámutattunk, hogy egészen más a helyzet. Itt tevékenykedik az egyik alkalmazottunk, Bruce Misamore, aki pénzügyi igazgató. Ezenkívül rendelkezünk itt bankszámlával, amit igazoltunk is. A csődtörvény kizárólag azt követeli meg, hogy a csődvédelem kérelmekor itt működjünk, amit mi igazoltunk is” — mondta a Jukosz szóvivője.

A Jukosz ügyet széles körben úgy tekintik, mint Putyin elnök próbálkozását arra, hogy visszaszerezze az állami ellenőrzést azok fölött az olajcégek fölött, melyeket a 90- es években olcsón eladtak. A Jukosz tervezett feldarabolása egyúttal aláásná az orosz oligarchák kis csoportjának hatalmát is, akik a kaotikus, átláthatatlan és félelmetes összegeket mozgató privatizáció során hatalmas vagyonokra tettek szert. Ugyanakkor mindeddig csak néhány olyan milliárdost vettek célba, akik nyíltan Kreml ellenes nézeteket hangoztattak. A Jukosz ezt hangoztatva úgy véli, hogy a cég esetében is erről van szó, s kizárólag a cég vezérigazgatójának, Mihail Hodorkovszkinak a politikai ambíciói miatt szemelték ki őket büntetésre.

Mindenesetre az ügy egyértelmű jelzés az orosz oligarchák számára, hogy ha továbbra is vállalkozni akarnak, akkor nagy ívben el kell kerülniük a politikát.

A Jukosz története azonban újabb fordulatot vett, amikor egy ismeretlen vállalat — Bajkál névvel — nyerte meg az orosz olajvállalat fő termelőegységének árverezését. Ezzel az orosz hatóságok tulajdonképpen megkerülték azt az amerikai bírói döntést, mely megtiltotta a termelőegység eladását az állami tulajdonú orosz vállalatnak, a Gazpromnak.

Az orosz állami vagyonkezelő tisztviselője elmondta, hogy a Bajkál vállalat 261 milliárd rubeles árajánlatot tett a Juganszkonyeftyegaz egység megvásárlására. Az eladás célja az, hogy pontot tegyen a Jukosz és az orosz kormány között folyó heves csatározások végére, aminek következtében a cég elveszítette az ország legnagyobb olajvállalatának státuszát, és nagy valószínűség szerint állami tulajdonba kerül. Az új tulajdonosok körül lebegő titokzatosság azonban újabb botrány kitörését jelezheti.

Az állami vagyonkezelő vezetője, Jurij Petrov azt nyilatkozta, hogy nem mondhatja meg, ki áll a Bajkál vállalat mögött. Sokan úgy vélik azonban, hogy a Bajkál pénzügyi csoport az állammal, a Kremllel vagy a Gazprommal áll kapcsolatban, és később közvetlenül el lehet adni a Gazpromnak. Az ITAR Tass orosz hírügynökség arról számolt be, hogy a vállalat bejegyzett székhelye megegyezik a Gazprom egyik leányvállalatáéval.

Még a Jukosz egységének eladását megelőzően, egy houstoni bíróság is beleszólt a Jukosz ügyeibe s kijelentette, hogy az eladás visszafordíthatatlanul megkárosítaná a vállalatot. Letitia Clark amerikai csődbíró tiltó határozatot adott ki, mely eltiltja a Gazpromot az aukción való részvételtől, valamint a külföldi bankokat, amelyek 10 milliárd eurós kölcsönnel támogatnák az eladást az olajóriásnak. Amikor sor került az eladásra, a Gazprom olajipari ágazata, a Gazpromnyeft vett részt az eseményen, bár nem tett ajánlatot, és a kölcsönt ígérő bankok, köztük a Deutsche bank, visszaléptek az üzlettől a lehetséges jogi következményekre hivatkozva.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az eladást egy csoport hajtotta végre a Kremlben nagy nyereséggel. A Jukosz szóvivője, Alexander Shadrin szerint akárki vette meg, „9 milliárd dollárnyi fejfájást szerzett magának”. A Jukosz és fő részvényese, a Group Menatep kijelentette, hogy bárki veszi meg az egységet, nemzetközi bíróság elé citálja a vevőt. Állításuk szerint törvénytelen az intézkedés, melynek értelmében a Juganszkot eladják a vállalattal szemben követelt 27 milliárd dollár adóhátralék fejében.

Az orosz állami vagyonkezelő azt állítja, hogy az , eladás törvényes, bár a vásárló rejtélyes. A vagyonkezelő megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy nyilvánossá tegye az aukciót a közvélemény számára. Élőben közvetítette az eseményt az újságíróknak, és mindkét ajánlattevő látható, amint megkapja a szükséges dokumentumokat. Az aukciót követően a szervezők nem hozták nyilvánosságra a Bajkál cég képviselőinek adatait, és arról sem adtak információt, hogy honnan származik a vállalat finanszírozása.

Amennyiben a Bajkál nem teljesíti a fizetési kötelezettségét 14 napon belül, a Juganszk részvényei az államra szállnak —jelentette be Alexander Buksmann, az orosz igazságügyi minisztérium munkatársa.

A nemzetközi közvélemény is nagy érdeklődéssel követte a Jukosz fordulatokban bővelkedő árverezési folyamatát. Többek között a francia Le Monde is véleményt fogalmazott meg a Jukosz bonyodalmainak láttán. Az üggyel kapcsolatban azt írja, hogy a nyugati üzletembereknek és politikusoknak, akik eddig azért nem foglalkoztak az emberi jogi sérelmekkel, mert úgy gondolták, hogy Putyin orosz elnök legalább a gazdaságot rendben tartja, most ismét el kellene gondolkodniuk. A lap Putyinra utalva azt írja, hogy az „új cár” antidemokratikus módszereket használ a gazdaságban is, és ugyanolyan kevéssé érdeklik a magántulajdonra vonatkozó szabályok mint az emberi jogok.

A lap szerint a vállalat alapítója, Mihail Hodorkovszkij ellen azért indult kampány, mert el akarta adni a céget, illetve annak egyes részeit amerikai olajcégeknek. Az orosz vezetés azonban az olajat tartotta legfőbb fegyvernek annak elérésében, hogy növelje Moszkva súlyát az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokban. A Kreml ezért lépett az ügyben, és ez eredményezte a mostani helyzetet.

Vlagyimir Putyin — a Jukosz ügy bonyodalmainak közepette — kétnapos látogatásra utazott Németországba. Az osztrákok szerint ezek döntő napok lehetnek, és meghatározhatják, hogy a jövőben milyen irányt vesz a nyugati világ és Oroszország viszonya.

mmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmm

Nagy tömegmédiák és politikusok magatartására jellemző, hogy országuk külpolitikájának elemzésénél gyakran vonakodnak meglátni azt ami van, és így reményeiket tényként kezelik. Ez volt a helyzet Hitler napjaiban is a második világháború kitörése előtt. Túl szívesen hitték el a diktátor békenyilatkozatait. Azokat, akik a tényeket feltétlenül látni akarták, szabály szerint háborús uszítóknak nevezték vagy hallgatással eltemették.

Ma már kevés ember van, aki ezekre az időkre emlékszik. Ezért a történelem megismétlése fenyeget.

így Putyin demokratának számít, akinek a békeakaratot javára kell írni. Ez nagyon jellemző a csecsen kérdésben. A csecsének terroristák, mert a Kreml ezt mondja. Nem emlékeznek már az igazi népgyilkosok kegyetlenségeire. így jellemző volt, hogy amikor a csecseneknél úgymond választások voltak, csak a legkevesebben kételkedtek az eredményben. Míg a második világháborúban

Romániában győzött a gemkapcsos trükk

Lukács Csaba

Kikezdi az EU erkölcsi tőkéjét, ha szó nélkül hagyják a legutóbbi romániai választási visszaéléseket — írja pénteki számában a The Economist. A vezető brit gazdasági-politikai folyóirat szerint ugyan Romániában a választási csalás éppen annyira váratlan, mint Szibériában a hó, ám az uniós csatlakozás küszöbén álló országnak be kellett volna bizonyítani, hogy megfelel a magas demokráciaszabványoknak.

A brit hetilap szerint ugyan a csalás mértéke valószínűleg nem változtatta meg radikálisan a végeredményt, de a bukaresti Romania Libera ellenzéki napilap tényfeltáró riportjai ennél sokkal jelentősebb csalásról számolnak be. A lap már október közepén azt állította, hogy a Központi Választási Iroda (BEC) tagjainak sorsolása során is csalás történt — a neveket tartalmazó lapokat összehajtották és gemkapocscsal erősítették meg oly módon, hogy a „megfelelő” lapokra a gemkapcsot az összehajtásnál, az összes többinél pedig máshova tűzték. A hét zárt dobozban feltűnően hosszan turkáló személy így meg tudta különböztetni a tizenöt-húsz papírból a kisorsolandót. Az újság szerint közismerten kormánypárti bírók nyertek, köztük egykori kommunista párttitkárok is. A lap állításait azóta sem cáfolták, helyreigazítást sem kért senki. A Nastase-kabinet szeptemberben kormányrendelettel eltörölte a korábbi választásokon rendszeresített választási kártyát, amely papírból volt, és a voksolás után egy bélyegzőt ütöttek rá, így gyakorlatilag lehetetlen volt a többszöri szavazás. Az új rend szerint a választók a műanyag személyi igazolványuk felmutatásával igazolhatták magukat, akár több körzetben is, ha a két voksolás közt lekaparták a személyire ragasztott bélyeget. Az adatbázisokat nem aktualizálták (a lap egyik fotósa felfedezte tizenöt esztendeje halott édesapja nevét is, de ezért később „választási adatvédelem megsértése” címén tizenegymillió lejre — mintegy 65 ezer forintra — büntették). A két pótjegyzéken gyakorlatilag bárki, bármennyiszer szavazhatott, ha minden voks után átment egy másik körzetbe. A román lapok közölték azoknak az autóbuszoknak a rendszámait, amelyek a „választási turistákat” szállították egyik körzetből a másikba, szervezett módon. A kormánypárt először tagadta ezek létezését, aztán a bizonyítékok hatására változtatott a taktikán: szerintük az ellenzék bérszavazói utaztak a járműveken.

A Romania Libera szerint a legfőbb csalás a szavazatösszesítő szoftver alkalmazása során történt. A programot a román statisztikai hivatal bocsátotta a BEC rendelkezésére. A hivatal — időhiányra hivatkozva — versenytárgyalás nélkül vásárolta meg két olyan off-shore cégtől, akik korábban több millió dolláros kormányzati megrendeléseket kaptak. A Total Soft készíti különben a kormánypárt honlapját, a Netconsulting SA informatikusai bonyolították le a szociáldemokraták előválasztásait is. A csalás lényege — a lap szerint — abban rejlik, hogy nagyszámú „érvénytelen” szavazatot mutattak ki a megyei választási irodáknál, hogy aztán ezeket átirányítsák a szükséges helyekre.

Az országosan leadott tízmillió körüli érvényes szavazat mellett feltűnő az érvénytelen szavazatok aránya (1,5 millió), de nagyon magas a két pótlistán szavazó polgárok aránya is (1,2 millió szavazat). Iasi megyében például 578 685 szavazatból 338 602 érvénytelen szavazatot rögzítettek, miközben 2000-ben'

statisztika az elnökjelöltek esetében (ekkor a jelenlegi kormányfő, Nastase négy százalékkal vezetett), de délután 17 órakor már csak 232 ezer érvénytelen szavazatot mutatott a számítógép (holott a számnak nőnie vagy stagnálnia kellett volna!), és Nastase már nyolc százalékkal vezetett. Magyarul: öt óra alatt százhatvanezer szavazat „megváltozott”.

Romániában egyébként 1990 óta nem volt ilyen szoros ■— a 2002. évi magyarországi választásokhoz hasonló — verseny a két nagy politikai tömb: a posztkommunista szövetség és az antikommunista ellenzék között. A román ellenzéki szövetség azt állítja, hogy néhány óra alatt 160 ezer érvénytelen szavazatot „élesztettek újra”, és irányítottak át a posztkommunistáknak a fenti eljárással, de arra is van eséiy, hogy ezek a szavazatok eredetileg ellenzéki voksok voltak, tehát kétszeres veszteség érte őket. A BEC különben elutasította az ellenzék kérését, hogy saját számítógépükkel nyomon követhessék a szavazatok összesítését. Az is sokatmondó adat, hogy az ország határain kívül levő 142 külföldi szavazókörzetben leadott szavazatokat nem a csodaszoftverrel összesítették, így ezek alapján az ellenzéki szövetség 49 százalékot, míg a kormányoldal alig 22 százalékot kapott. Basescu ellenzéki államfőjelölt a voksok 53,4 százalékát szerezte meg itt. Érdekes az is, hogy az exit pollokat kormány-közeli cégek végezték, ezek mérése azonnal bekerült a köztudatba, így a BEC-nek csak hozzá kellett igazítani a számokat a megágyazott eredményhez, és senkit sem ért meglepetés.

országos szinten négy százalék alatt volt az érvénytelen voksok aránya!

Az adatösszesítések során furcsa jelenségek mutatkoztak: november 29- én, délben ötmillió szavazat feldolgozása után országos szinten 392 ezer érvénytelen szavazatot mutatott a

A The Economist cikkének fényében érdekes lesz az unió reakciója a romániai eseményekkel kapcsolatban. Eddig ugyanis úgy tűnt, hogy amit nem szabad Ukrajnának, azt elnézik Romániának: abban az országban, ahol évekkel

(folytatás a 4. oldalon)

megígérték, hogy az úgynevezett Quislingeket — a norvég Vitkund Quisling áruló után — megbüntetik. Ma már ezt a kifejezést nem hallani. A csecseneknél pedig csak Maschadov elnök demokratikusan legitim. De mivel Putyin azt nyilatkozta, hogy többé nem ismeri el őt, és ezért Vitkund Quisling méltó követőjét, a röviddel rá meggyilkolt Kadyrovot nevezte ki, s az oroszok őt tekintették a csecsének elnökének. Ugyanakkor eljárásai pontosan Quislingszerűek voltak. Jellemző volt az az eset is, hogy amikor a moszkvai metróban egy merénylet történt, s néhány óra múlva Kadyrov fia és követője a sajtónak már azt nyilatkozta, hogy a csecsen nép megrémült az esemény miatt és az orosz néppel mélyen együtt érez — ami egy szemérmetlen állítás volt.

Ebbe az általános vonalba tartozik az a tény, hogy Nyugaton szisztematikusan

áttekintenek Oroszország belpolitikája felett. Decemberben választások voltak, nyilvánvaló csalás útján. De mindig az állítják, hogy az orosz népnek ez volt a legitim kifjezése.

Szemünk láttára történt, hogy Putyin pártja „Egyesült Oroszország”, amely a tömegmédiák monopóliumát birtokolja, és amely az állam pénzei felett rendelkezik, ennélfogva és az állami apparátust mindenütt saját propaganda céljaira használja, a Dumában kétharmados többséget ka-pott. Minden kulcsfontosságú állást betöltötték, és Borisz Grislovot a párt főtitkárát kinevezték a parlament elnökének. így tudja az állítólagos többség a parlament összmunkáját meghatározni és az ellenzéktől elvenni a lehetőséget, hogy kifelé megnyilvánuljanak.

Még jellemzőbb volt egy legutóbbi intézkedés, ami által a frakció-nagyság, amitől a parlamenti apparátus felhasználásának lehetősége függ úgy lett meghatározva, hogy az ellenzéki pártok már nem tudnak frakciót alakítani. Mára ebben oly messzire mentek,

hogy az „Egyesült Oroszország” pártjának vezetője úgy nyilatkozott, hogy a Duma már csak technikai kérdésekkel foglalkozhat, mert a politikai döntéseket a többségi párt keretein belül hozzák meg. A Duma ezzel megszűnt a népi képviselet demokratikus felfogása szerinti parlament lenni.

Az „Egyesült Oroszország” főtitkára, Valeri Bogomolov, akinek az el-nökségi választások előkészítése volt a feladata, a totalitárius párton belül olyan vasfegyelmet vezetett be, mely a képviselőket, mint annak idején a Legfelső Szovjetben, szavazó apparátussá teszi. Aki a totalitarizmus előretörését a régebbi országokban látta, ma csak azt mondhatja: Ugyanazok az eszközök ugyanazon feltételek mellett érvényesülnek, csak más név alatt, és támogatva vannak a szabad világ szerveinek gyakran önkéntes vaksága által.

Az elnökségi választások formalitások voltak. Aki ma még Oroszországban demokráciáról beszél, az azt mutatja, hogy nem tájékozott vagy tudatosan vak.

Az erős euró terhet ró az exportőrökre

Gordon Brown brit pénzügyminiszter arra hívta fel a világ vezető pénzügyi tisztviselőinek figyelmét, hogy a gyenge dollár egyre tetemesebb károkat okoz a világgazdaságban. Brown az Egyesült Államokban találkozott az amerikai jegybank elnökével, Alan Greenspannel, az amerikai pénzügyminisztérium tisztviselőivel és a Világbank valamint a nemzetközi Valutaalap képviselőivel. Brown sürgette az Egyesült Államokat, hogy mihamarabb tervezzen, és alakítson ki stratégiát a dollár erősítésére. Az amerikai fizetőeszköz ugyanis továbbra is rendkívülien gyenge az euróhoz viszonyítva, főként a hatalmas amerikai kereskedelmi és költségvetési hiánynak köszönhetően.

A tárgyalások során Brown figyelmeztetett, hogy a folyamatos dollár leértékelődés nem csak Nagy-Britanniát érinti, hanem az egész világgazdaságot. A pénzügyminiszter azt várja az Egyesült Államoktól, hogy kezelje az óriási kereskedelmi és költségvetési hiányát, az amerikai kormánytól pedig azt, hogy világos tervet alkosson a dollár gyengülésének megakadályozására. E pénzügyi kérdéshez George W. Bush is hozzászólt, azt állítva, hogy ez a kérdés jelenleg gazdasági prioritásnak számít, és ő maga is „kezelni kívánja” az USA deficitjeit.

Miután az amerikai dollár értéke az elmúlt évben folyamatosan esett az euróhoz viszonyítva, a gyenge amerikai pénznem várhatóan nem fog lábra kapni a közeljövőben. Ez azt jelenti, hogy jövőre tovább rontja az európai export helyzetét, a gazdasági növekedést és munkaügyi helyzetet. Az euró december 7-én 1,3470 dollár értéken tetőzött, miután sorozatosan rekordot döntött a dollárral szemben. Néhányan azt jósolják, hogy 2005-ben meghaladja majd az 1,40 dollárt is, ami rossz hír lenne az európai exportőröknek, mert termékeik drágulnak a külföldi versenytársakéhoz képest. A munkahelyteremtéssel küzdő politikusok és az európai törékeny gazdasági fellendülésre váró központi bankárok sem örülnének.

Bár a dollár szeptember 1-je óta tapasztalt 9 százalékos gyengülése egy kissé megtorpant, a kereskedők és a közgazdászok szerint korántsem múlt el a baj. Az euró erősödését főleg az amerikai kereskedelmi és költségvetési deficit miatti aggodalmak generálják, a pénzpiacok pedig nem hisznek az USA által hangoztatott „erős dollár” politikában. A jövő év első felében a dollár valamelyest erőre kaphat az euróhoz viszonyítva, ahogy 2004 első felében is tette. Azt követően azonban az idei év második felében folytatta azt a zuhanást, amely mára 61 százalékkal csökkentette az értékét a 2000 októberében tapasztalt dollár-csúcspont óta.

Rossz hírek ezek az euróövezet gazdasága számára. A gazdasági növekedés, mely alighogy megkezdte a fellendülést a stagnáló 2003-as év után, az idei év harmadik negyedében visszaesett az erős eurónak az exportra gyakorolt negatív hatása következtében. 2004 első negyedében a növekedés 0,7%

volt, a másodikban 0,5%, a har-madikban pedig már csak 0,3%. Különösen nagy az aggodalom Németországban, melynek gazdasága Európában a legnagyobb mértékben függ az exporttól.

Bár mindent egybevetve a hatás negatív, azért a gyenge dollár bizonyos szempontból hasznos is lehet. Az erősebb euró elszigeteli az európai vállalatokat az utóbbi idők nagy olajár emelkedésétől, hiszen az olaj világpiaci árát dollárban számítják. Ezen kívül segíthet az infláció csökkentésében is, mert lenyomja az importárakat.

Claudia Windt, a frankfurti Helaba Bank vezető közgazdásza szerint amíg a világgazdaság nő, az európai gazdaság átvészelheti az erős euró hatását. Egy megrázkódtatás azonban — például az amerikai gazdaság lassulása, párhuzamosan az erős euró hatásával — recesszióhoz vezethet.

A legújabb adatok azt mutatták, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya és költségvetési hiánya egyaránt rekord magasságba ugrott.

A moszuli támadásban halt meg a legtöbb amerikai

December 21.-én, az iraki Moszulban támadás ért egy amerikai bázist. A 22 halálos áldozat közül 19 amerikai állampolgár volt. Ez volt a legtöbb támadás azóta, hogy a szövetségesek a múlt év elején megszállták az arab országot. A merényletben 57 ember megsérült. Az Anszár asz- Szunna nevű csoport egy iszlám internetes honlapon azt közölte, hogy egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a támaszpont ebédlőjében, az állítás hitelességét azonban még nem tudták ellenőrizni. A keddi támadást követően Moszulban kijárási tilalmat rendeltek el, a hadsereg próbálja megállapítani, hogy mi okozta a robbanást, amely átszakította moszuli bázis étkezőjének tetejét, amikor a katonák ebédhez ültek le. Miközben

vizsgálják a támadás körülményeit, fokozták a biztonsági intézkedéseket Moszulban. A helyi rádióadókon és utcai hangszórókon keresztül korlátlan határidejű kijárási tilalmat rendeltek el a városban, Moszul hídjait pedig amerikai tankok torlaszolták el.

Az iraki hadjárat elején az amerikai erők sikerének könyvelték el, ahogyan Moszult hatalmukba kerítették.

A Falludzsa elleni múlt havi offenzívát követően viszont az iraki ellenállók lerohanták a város rendőrállomásait, aminek nyomán a helyi rendőrök többsége dezertált. Moszulban így lehetetlenné vált a választásokra való felkészülés.

Lapunkat a iníág minden táján oívassákj