Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-06-04 / 23. szám
12 oldal — Magyarság — (No. 23) — 2005. június 4 Városukban immár 31 esztendeje működik a Chicago Opera Theater (COT) nevet viselő operatársulat, amely a világhíres Lyric Opera of Chicago árnyékában egyre nagyobb nevet harcol ki magának a zeneberében került sor. Az esztétikailag nem túlzottan imponáló terem, meredek lépcsőivel igen szokatlan és furcsa látvány nyújt. A stadion rendszerben, egymás fölé épített kényelmes zsöllyékből nagyszerűen Almaviva gróf — Alexander Tall — és Almaviva grófné — Szabó Krisztina Bartolo — Frederik Zetterström, — Susanna — Jane Archibald—, Figaro — Christian Van Horn — és Marcellina — Amanda Ingram művészet világában. 1974- ben, az egykori tenor, Alan Stone által alapított társulat nehéz körülmények között indult útra és hosszú éveken keresztül küszködött a fennmaradásért. Egy alkalommal rövid időre felfüggesztették működésüket, több esetben a három operát játszó szezont egy, illetve két opera bemutatására redukálták. Kezdetben a St. Alphonsus templom színháztermében tartották előadásaikat, amely Atheneum Theatre néven vált ismertté Chicago zenekedvelői körében. A cca. 1200 nézőt befogadó' színházat jól ismerik a helyi magyarok, hiszen több mint húsz éven keresztül itt tartottuk az 1956-os forradalom emlékünnepélyeit. Az ósdi teátrum, amelynek kényelmetlen recsegő-ropogó zsöllyéi sok hátfájással végződő kellemetlen estét okoztak mindannyiunknak, ma már a múlté. Tavaly a COT beköltözött a belváfiatal, tehetséges énekesekkel és olcsó helyárakkal, hogy ezzel mindenki számára hozzáférhetővé váljék az operák varázslatos világa. Később, úgy cca. húsz év után a COT tönkrement, csődbe jutott. A társulat élére 1999-ben új igazgató érkezett a brit Brian Dickie személyében, aki öt éven át igazgatta a Canadian Opera Companys, s előtte hét évig a Glyndebourne Festival Operát Angliában. Susanna — Jane Archibald és A Grófnő — Szabó Krisztina látni a színpad minden pontját, nem zavar az sem, ha valaki kalapot visel előttünk. A terem akusztikája pedig egyenesen fantasztikus. A hatvanas-hetvenes években épült, vagy átalakított termek jellemzője volt a rémesen rossz akusztika. Az ember már a második-harmadik sorban alig értette, mit is mondanak a színészek a színpadon. Az ezredfordulóra, a komputerrel dolgozó akusztikai mérnököknek úgy kellett a fejem, hogy megtaláljam ki énekel épp most. Szerencsére Octavia gyakran énekelt áriát és duettet, így megállapítható volt a fiatal, csinos énekesnő nagyszerű hangbéli adottsága. A kritikai visszhang is jó volt az angol nyelvű napilapokban. Idén Almaviva grófné szerepében már könnyebb volt az öszszehasonlítási alap, hiszen A Grófné kavatinája a második felvonásban közismert ária, amint a Dove sono I bei momenti is a harmadik felvonásban. Kicsit szokatlan volt a mezzoszopránt hallani A Grófné szerepében, de fiatal díva hangja bársonyosan zengett a szerelmes asszony csodálatosan megírt áriájában. A rendezőt dicséri az a tény, miszerint olyan fiatal tehetségekből álló gárdát állított színpadra, hogy teljesen hihetővé vált, amikor A Grófné és szobalánya, Susanna ruhát cserél. Almaviva grófnő — Szabó Krisztina és Almaviva gróf Alexander Tall rosban lévő Joan W. and Irving B. Harris Theatre for Music and Dance helyiségébe. A több mint félmilliárd dollár költséggel készült Millennium Parkhoz tartozó 1525 nézőt befogadó színház felépítése közel hatvanmillió dollárba került. A modern színház megnyitására 2003. novemtűnik sikerült megoldani a problémákat. A Millennium Parkhoz tartozó földalatti parkolókból lift visz fel a színházhoz, így az időjárás viszontagságaitól megóvva, száraz lábbal közlekedhet a látogató az előadásokra. A COT alapítójának eredeti célja volt, hogy az operákat angolul adják elő Az új igazgatóval jöttek az új emberek és velük új ötletek úgy a művészeti, mint a gazdasági vezetésben. Azután pedig a sikeres előadások. Az operákat immár az eredeti nyelven éneklik, a jegyárak is emelkedtek. Csak a fiatal tehetséges énekesek maradtak meg az eredeti elképzelésből. Az új produkciós csapat: Jane Glover karmester, és Diane Paulus rendező ízlésesen modernizált előadásaikkal remek operákat kreáltak. 2002-ben, Mozart Cosi Fan Tutte operájának modern változata volt a kezdet, ezt követte tavaly Monteverdi Poppea megkoronázása, majd idén Mozart Figaró házassága, amelyet május 6-án láttunk az új színházban. Mozart 1786-ban készült remekművét sokan a legtökéletesebben megírt operák közé sorolják, ennek dacára jómagam nem kifejezetten a vígopera kedvéért mentem az előadásra, hiszen utoljára másfél évvel ezelőtt a Lyricben láttam világklasszis sztárokkal. A kíváncsiságomat Szabó Krisztina kanadai-magyar mezzoszoprán keltette fel, akit tavaly Octavia szerepében hallottunk először, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában. Az egyszerű halandónak Monteverdi operájában nehéz dolga volt megítélni Szabó Krisztina teljesítményét, hiszen a színpadon négy kontratenor mellett egy férfiszoprán és egy fiúszoprán énekelt a számos női szopránnal együtt. Állandóan kapkodni Susanna szerepét éneklő kanadai szoprán, Jane Archibald alkatra hasonlít Szabó Krisztinára, hangjuk, akárcsak színészi alakításuk fiatalosan vidám. Jól illeszkedik közéjük Sandra Piques Eddy, az apród Cherubino szerepében. Mindhárman csinosak, fiatalok és nagy jövő előtt állnak. Nagyszerű rendezői fogás volt a darab történetét a 18. századbeli Sevillából áttenni Miamiba az 1990-es évek végére, amint Figaro komornyikból a borbély szerepkörébe helyezése is. Az eredeti foglalkozásban működő Figaro Christian Van Horn ügyesen szappanozza főnökét, miközben énekelve utasítja Cherubinot a hadseregbe. A Miami Dolphins futballcsapat plakátja pedig pompásan meghatározta a helyszínt. A színes, modern jelmezek kissé giccsessé tették ugyan az esztétikai hatást, a szexuális vágyak kifejezése azonban így élesebben került előtérbe. Vígoperánál az ilyesfajta produkció teljesen elfogadható. Az előadás sikerét ezúttal „standing ovation” követte, mi pedig rohantunk Szabó Krisztinának gratulálni. Pár nappal az előadás után alkalmam volt elbeszélgetni Szabó Krisztinával, a belvárosban lévő The Seneca hotelben. Kissé ironikusnak találtam, hogy a Poppeát bemutató társulat szereplőit éppen a Seneca nevű hotelben helyezte el. A fiatal művésznővel magyar nyelven beszélgettünk, csak néhány szakmai kérdésnél váltottunk a számára 531 Sixteenth Avenwe Richmond Hü vtsmr QU« wcBSinre at www.sixteenrhavenuepteice.ca Y 24 Hour Supervision Y Regular Doctor Visits Y Non-Smoking Environment Y Assistance With Medication & Personal Care Y Nurse Cai System Y Nutritious Homemade Meals Included Y Housekeeping & Laundry Service Y Organized Activities Y Elevators (905) 889-2037 If Busy (905) 764-7312 könnyebb angolra. Szabó Krisztina a Toronto melletti Mississauga városban született, édesapja az 1956-os forradalom után sok ezer honfitársával együtt érkezett Kanadába. A 60-as években egy magyarországi látogatás után ismerkedett meg Krisztina édesanyjával, aki követte férjét Kanadába. A tehetséges énekesnő a főiskola elvégzése után 1998-ban tagja lett a Canadian Opera Company (COC) keretében működő Ensemble Stúdiónak. 2001- ben végzősként lépett színpadra Idamante szerepében Mozart Idomeneo operájában, s azóta számos szerepet énekelt a COC társulatnál. Kedvenc szerepei közé tartozik Musetta, Rosina és Zerlina a Bohémélet, A sevillai borbély és a Don Giovanni című operákból. A pályája elején járó díva Szabó Krisztina és Harmath István Figaro munka közben természetesen nem válogat a szerepekben, mindent elénekel amire felkérik. Hangja alkalmas lenne Carmen címszerepére is, ennek azonban még nem jött el az ideje, de titkos vágyai közt szerepel. Chicagói fellépése után azonnal Párizsba repült, ahol koncerten lép a francia főváros közönsége elé. Elmondta még, hogy szívesen vállalna szerepet a budapesti Állami Operaházban, amelyet ez ideig csak kívülről látott. A beszélgetés végén gratuláltam a kedves művésznőnek, reményemet fejeztem ki, hogy legközelebbi találkozásunk a Lyric Operában lesz. Ezután fotózás következett, majd az obiigát puszi, melyet fiatal, csinos hölgyek mosolyogva osztanak az ősz hajú riporternek. Kína tisztára mosná a „szennyest” Jack Corn A kommunista vezetők két dolgot nagyon szeretnének elérni a rohamosan kapitalizálódó és három év múlva nyári olimpiát rendező Kínai Népköztársaságban: a világ előtt valamilyen módon tisztára mosni a legszerényebb becslések szerint is 60 millió ember haláláért felelős Mao Cetungot, és megoldani az országszerte egyre kellemetlenebbé váló WC hiányt. A marxizmus-leninizmus elveit a kínai viszonyok közé átültető Nagy Kormányos iránymutatásainak áldozatául eső emberek számát tekintve Mao fölényesen nyerte a nemzetközi munkásmozgalomban kibontakozott emberölési versenyt, és a 60 milliós eredményével messze megelőzte a második helyezett népi szocializmust építő Sztálint, illetve a dobogó harmadik helyére szorult nemzeti szocializmust építő Hitlert. A három, valóban felejthetetlen emlékű szocialista vezető közül egyedül Hitler országában sikerült felszámolni a WC kagylókban mutatkozó hiányt. Mao Ce-tung hadiösvényeken lopakodó kommunistáinak kései utódai számára egyre kellemetlenebbé válnak azok a fényképek és sajtótudósítások, amik a Kínában mutatkozó WC hiányról számolnak be az olvasóknak. A több mint 20 millió lakosú Sanghaj amerikaiakat is irigykedésre késztető ultramodern felhőkarcolóinak árnyékában minden reggel szapora léptű emberek láthatók, akik a családtagok vödrökben összeöntött éjszakai termését kis kocsikon tolják a nyitott emésztőgödrök felé. Az egyre fojtogatóbb probléma megoldása felé vezető út első lépéseként a Sanghaji vezetők bejelentették, hogy a belső kényszertől felgyorsult turisták idén nyáron már ingyenes telefonszámon érdeklődhetnek, hogy hova és még mennyit kell futniuk az első nyilvános illemhelyig. Májusban pedig a téma iránt fokozódó érdeklődést mutató városi vezetők nemzetközi WC kiállítást és vásárt rendeztek. A nemrég véget ért World Toilet Expo and Forum nevű nemzetközi bemutatón a világ sok országából érkeztek kereskedők, akik az ezen a téren is végtelen kínai piacból szeretnének nyereséget húzni. „Úgy vettük észre, hogy városunkban a nyilvános illemhelyekből nagy hiány mutatkozik, és ami található, az már nem felel meg a modern követelményeknek” — vallotta be szemérmesen a megnyitó ünnepségen Hong Hao, a városi tanács főtitkár-helyettese. A 2010-ben világkiállítást rendező Sanghaj pártvezetése a közeljövőben megvalósítandó egyik első céljaként azt szeretné elérni, hogy a városközpontban és a turisták által látogatott frekventált helyek közelében 300 méterenként, jól látható táblával megjelölve, hordozható WC-k legyenek az utcákon. Az anyagias városatya sokak szorongató szükséghelyzetét meglovagolva a várható bevételről sem feledkezett meg: „a felszereléstől és a vécépapír minőségétől függően csillaggal osztályozzuk a fülkéket és terveink szerint az ötcsillagos, azaz a legdrágább automata használata 50 fenbe (6 cent) fog kerülni.” A Sanghaj i Nemzetközi Kiállítási Központban tartott fórumon szemet gyönyörködtető, szebbnél szebb WC kagylók mellett álmélkodhatott a közönség. A legnagyobb sikere annak a japán gyártmányú, az ügyfél alfelét automatikusan lemosó kagylónak volt, aminek a talpazatába épített akváriumában sok-sok aranyhalacska úszkált. A várhatóan súlyos levegőszennyeződéstől a tartályban vidáman hancúrozó halak egészségét a természetes növényzet mellett beépített oxigénellátó berendezés is biztosítja. A május 8-tól két napon keresztül nyitva tartott vásár kiállítói között nagyrészt japán, tajvani és szingapúri vállalatok voltak, de szép számmal jöttek el a szakma amerikai kiválóságai is. A bemutatón a szingapúri kereskedőket nagy megbecsülés övezte, mert ez a városállam az egyetlen a világon, ahol törvény bünteti azt a megkönnyebbült polgárt, aki távozás előtt nem húzza le maga után a WC-t. A pelenkázóasztalokat és illatozó WC csempéket is felsorakoztató nagysikerű vásárt a WTO (a rövidítés a World Toilet Organization szervezetet jelöli - a szerző) anyagi segítségével tartották a kínai nagyvárosban. A szervezési munkálatokban aktívan részt vett az ezen a téren nagy lemaradással küzdő moszkvai vécés szövetség (Moscow Toilet Association) is. „A jó és tiszta vécék jelenléte hozzájárul ahhoz, hogy a városokba több turista látogasson, elősegíti a beruházó kedvet, csökkenti a betegségekre fordított egészségügyi kiadásokat, és jó hatással van a városlakók általános fizikai állapotára (...) a boldogsághoz hozzá tartozik az is, hogy az illemhelyeken megfelelő és kellemes környezet vegyen minket körül” — mondta sajtótájékoztatóján Jack Sims, a világ vécés szervezeteit tömörítő WTO alapítója. (Forrás: China Daily, The Manila Times, AP, Reuters, Seattle Times) Pongrátz Gergely a Kiskunmajsa-i múzeumból Elment az utolsó pesti srác — In memóriám Pongrátz Gergely — B alladás bajtársa Forradalmunknak A z örök Corvin köz-i parancsnok J ószándékú szabadságharcos U jjlenyomata történelmünkön S őrsünk legértékesebb Korszaka Z árul halálával és Ő példaképül. Csik-Hágó, 2005. május 19 (Mózsi Ferenc) Bajusz és Etelka A kiállítási fal (Fotók: Tóth Etelka) Aknavető és forradalmár i OÉsagíii I Harmath István Cherubino — Sandra Piques Eddy és A Grófnő — Szabó Krisztina