Kanadai Amerikai Magyarság, 2004. december (54. évfolyam, 49-50. szám)

2004-12-11 / 50. szám

2004. december 11— (No. 50) — Magyarság — 7 oldal A ceglédi öreghuszár Füry Lajos Nyíregyházáról lovagoltunk Ceglédre. Az önkéntes iskola befejeződött és egy júniusi reggelen búcsút mondtunk a jegenyenyárfás kaszárnyának. Annuska, a kantinos kisasszony lobogtatta utánunk a keszkenőjét, az esti búcsúvacsorán csókot is adott emlékbe — így búcsúzott minden évben az önkéntesektől. Rády ezredes úr szépen elbúcsúzott tőlünk és Lády Mihály törzsőrmester még egyszer utoljára, az istálló előtt a „lelkünkre beszélt”. — Azt meg jegyezzik meg jól az önkéntes urak, hogy egy huszár káplár az nem közönséges teremtmínye a zúristennek, mert nagy dicsőség az a két csillag a nyakukon, mert bakakáplár, meg finánckáplár, hát az van elég, de huszárkáplár, hát az olyan, hogy ha a csengő­bongó sarkantyús csemmájával végigsétál az utcán, hát a jányoknak eccerre lúdbőrös lesz a hátuk a gyönyörűség­től... Nagyon szép dikciót mondott az öreg, aztán még egy indulás előtti leszidás, mert a nyeregkápára felcsavart köpeny-koszorúkkal nem volt megelégedve. A földeken mindenütt ért már az élet, aratásra szőkült a búza és délibábot táncoltatott a messzeségben az izzó napsugár. Szép út volt keresztül a Hortobágyon, soha nem lehet elfelejteni. Sajnos azonban a végén, mint mindenben, az önkéntesek sok bonyodalomba kerültek, önhibájukon kívül. A hortobágyi csárdából szép képeslapokon tudósítottuk a világot, hogy elindultunk és közeledünk Cegléd felé. Egy szép, csikós-gulyás levelezőlapon én is értesítet­tem Tecát, hogy pénteken délután nézzen ki a szolnoki útra, mert jövünk... Törökszentmiklósig együtt ügettünk a szentesiekkel, itt aztán a hat szentesi elfordult félnek, mi meg Szolnok felé. Egy darabig a lovak még utánuk nyerítettek, aztán ügettünk a köves út két oldalán és a mezőkről integettek felénk. Tulajdonképpen már ekkor kezdődtek a bajok. Az egyik vezeték lovunk lesántult, Kovács Pali felnyomta a lovát, pedig szabályosan átnyergeltük, ahányszor csak megálltunk. Éjszakára vizes kulacsot kötöttünk a nyomásra, reggelre kicsit lement, de azért nem nyergeltük. Füle Sanyi reggel panaszkodott, hogy kelést kapott a combjára. Induláskor ugyanis jól bedörzsölte szarvas­faggyúval, hogy fel ne törje. Nem is tört fel, csak olyan kelést kapott, hogy úgy tettük fel a nyeregbe hárman és a rövidre húzott kengyelben állt, mint a zsoké a lóver­senyen. Török Jancsinak úgy bedagadt a lába a csizmába, hogy hatan sem tudtuk lehúzni és így kénytelen volt czizmában aludni. Egyszer görcs jött a lábába és mivel nem engedte a szép extra csizmaszárát felvágni, hát csak úgy sántikálva, egy lábon ugrált. Nádudvarig nagyon jó volt minden, de ott az én jó lovam megrándította a bokáját, aztán hogy kíméljem, átültem a vezetéklóra. Ez pedig a leggonoszabb és legrosszabb ló volt. Nyugtalan, ideges, soha nem maradt a sorban és állandóan ugrált, izzadt, kitört, egyszer elrohant, máskor lemaradt. Neki köszönhettem, hogy feltörtem. Először csak egy fillér nagyságú sebet tört rajtam, dehát huszár ilyenre rá se hederít, úgy mondják, hogy amit a nyereg tör fel, az a nyeregben is gyógyul be. Harmadnapra azonban már átvert a vér a nadrágon és tenyérnyi széles törés terebélyesedett. Szolnokra amikor beérkeztünk, hasra feküdtem és úgy fejtették le rólam a nadrágot. Szőke Andris öreg huszár megcsóválta a fejét. — Hát alaposan lögyütt a glazurja önkintes úr, dehát e csak dicsőség, mer ügyi a bakának a lába törik fel, a huszárnak mög az üllepe... (ezt kissé népiesebben fejezte ki, nagykőrösi tájszólásban.) Előszedett a málhatáskából egy bütyköst, amit hazulról küldtek az útra és abban kisüsti eperpálinka volt, megkínált vele, hogy az erejét kipróbáljam. Olyan erős volt mint a spiritusz és mindjárt még köhögni sem tudott az ember. Nohát ebből az eperpálinkából egy kortynyit rálottyantott a törésre. Abban a pillanatban felugrottam és legalább háromszor körülszaladtam kínomban az istállót, de utána sokkal jobban éreztem magam. Ilyen körülmények között ügettünk a szolnoki úton EMIGRÁCIÓS SPECIALISTA FERENC P. VÁNDOR ügyvéd Sokéves országos ügyészi gyakorlat után az Immigration and Naturalization Service-ben. Önálló ügyvédi irodájában bevándorlási, letelepedési és állampolgársági ügyekkel foglalkozik. Ügyek intézése egész Amerikában. 53 W. Jackson Blvd., Suite 523 Chicago, Illinois, 60604, The Monadnock Bldg. (312) 663-6287 / 663-3555 RÉPAY HENRY ÜGYVÉD és JOGTANÁCSOS ♦ Baleseti ügyek ♦ Végrendeletek ♦ Üzleti ügyek ♦ Ingatlan átírások ♦ Válóperek ♦ Emigrációs ügyek ♦ Örökösödési eljárások ♦ Közlekedési ügyek Első telefonhívás térítés nélkül! 920 Davis Road 4051/a S. State St. Elgin IL. 60123 Belvidere, IL. 61008 (815) 547-3369 és már látszott az Ungváry faiskola, a Gubody kert, meg a Kecskés csárda, amikor hirtelen olyan zápor szakadt ránk, hogy egymást alig láttuk. Az útmenti sárga, agyagos latyak felfröcskölődött és bizony alaposan elmosta a mi ünnepélyes bevonulásunkat Ceglédre. Senki nem jött elénk és senki sem várt. Tecát hiába kerestem a szakadó záporban. A bonyodalmak azonban folytatódtak. Sárközy kapitány háromszor elsétált előttünk fel és alá, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna. Aztán odafordult Piros huszárhoz. — Ide hallgass fiam, te már második éves öreg huszár vagy, eddig azt hittem, hogy értesz is a lóhoz valamit, őszintén felelj arra nekem, hogy mit csináltatok, miért ijedt meg a lovad, meg te magad is? Attól a vacak autótól, hogy az egész társaság szétspriccelt? Piros huszár keményen állta a nézést, de nem szólt. Sárközy kapitány úr bíztatta: — Édes fiam, csak valamit szólj, könyörgöm, valamit mondj, akármit, de valamit, mert beleőrülök... Piros huszár nyelt egy nagyot, mielőtt beszélni kezdett. — Százados úrnak alássan jelentem, muszáj vót, hogy a ló mögijeggyön, mikor gyütt az ótó, osztán sem kímínye, se ló, se ökör előtte, osztán mégis gurútt. Hát töszöm fő, mit szóna a százados úr is, hogy ha látná, hogy az úton gyütt szömbe ögy gatya... Abban a pillanatban kirobbant a nevetés Sárközy századosból. Még soha azelőtt senki nem látta nevetni. Most a térdét csapkodta, úgy nevetett. — Fél óra múlva egyiteket sem akarom a laktanyában látni, végeztem... Nem kellett bíztatni bennünket, úgy igyekeztünk. Teca elámult, amikor meglátott, — Mi történt? Kilógtál a hátsó kapun? Nem akartam elmondani Piros hasonlatát az országúton sétáló gatyával, így csak azt mondtam. — Belátta az öreg, hogy tévedett és sajnálkozását fejezte ki. Teca gyanakodva nézett rám. — Akkor siessünk ki az öreg szőlőkbe, ott legalább a készültség nem talál meg... Pedig a kimaradási cédula ott volt a zubbony-zsebben, de azért nem szóltam Tecának, hadd rejtegessen... Teca majdnem elsírta magát, mert mint a katonai dolgokkal alaposan ismerős ceglédi lány, jól tudta, hogy ebből megint bezárás lesz. Hiába a lováért a huszár felelős, úgy mint az asszony­ért az ember, ha nem fogja keményen, hát mint a példa mutatja, micsoda bonyodalom támad. Végre mondom, hogy valahogy rendbe jöttünk és megint mindenki megkereste a helyét és a szakasz is szépen felállt, hogy gyönyörűség volt nézni. A vendéglovasok mosolyogtak, mert hát sportemberek voltak, meg aztán ők, mint civilek, nem tudták, hogy miránk laktanyafogság vár. Ünnepélyesen megindult a menet a laktanya felé, ahol díszebéd várta a vendégeket. Elől a vendégek és köztük Sárközy százados úr, utánuk a díszszakasz Fülöp tiszthelyettes úr vezetése alatt, aztán tizenhat önkéntes és néhány válogatott ceglédi öreg­huszár. Befordultunk éppen a laktanyához vezető útra, amikor egy pöfögő, apró kis olasz Balila autó jött szembe velünk az úton. Az autótól úgy megijedt Piros huszár lova, hogy ugrott egy nagyot, szügyébe vágva a fejét, nyihogva beleugrott az út melletti vizes rétbe és őrületes iramban vágtatni kezdett. Úgy látszik, ez egy jel volt a többi lónak, mert a pillanatok töredéke alatt követték és csak a mozifil­meken látható szédületes hajszában igyekeztek Piros huszár lovát beérni. Azért mondják, hogy lovon az embernek mindig ébren és készen kell lenni, mert soha nem tudja, hogy mikor ugrik, vagy ijed meg a lova. Mi meg hazafelé lépegetvén, gyanútlanul beszélgettünk egymással és nem is álmodtuk, hogy mi történik. A vendégek azt hitték, hogy ez valamilyen magyar huszár szokás és bele tartozik az ünnepi fogadtatásba, tehát kurjongatva, integetve bele a hajrába és versenyre keltek. A nagy lihegő vágtából a laktanya kapuja körül kezdtünk gyülekezni, a vendégek éljeneztek és gratuláltak a kapitány úrnak, aki szót sem tudott szólni mérgében. Odabent a lóról szállás után már jött is a napos, hogy a díszszakasz azonnal álljon ki az istálló mögé. Tudtuk, hogy mi következik. Szerencsétlenségünkre a ceglédi laktanya félelmes hírű Sárközy kapitánya szeme akadt meg először rajtunk, amikor beérkeztünk a laktanyába. Az előbbi viharnál is zúgóbb fergeteg zúdult ránk, amért ilyen sáros lovakkal és szerelékkel mertünk megérkezni a laktanyába. Egy hétig nincs eltávozás és kimaradás. Ennek hát szépen befellegzett. Egy hétig büntetésből nekünk kellett a lovakat ápolni és minden délután Sárközy százados úr személyesen lóvizsgát tartott. * Itt megint beütött a mennykő. Molnár Jóskának szerencsétlenségére gyönyörű, szép almás szürkéje volt. A szürke ló igen szép és mutatós, de csak az tudja, aki vele van, hogy mit jelent tisztán tartani. A szürke lovon ugyanis a legkisebb folt, vagy izzadtság meglátszik. Amellett még Molnár szürkéje éjszakára szeretett leheveredni és reggelre foltos volt. Ebből újabb büntetések származtak. Molnár Jóska azonban alföldi gyerek volt, az első fürdővizét Nagykátán öntötték ki, értett a lóhoz alaposan. A következő ravasz tervet esztelte ki. Akárhányszor Sárközy százados úr bejött az istállóba és kiabált, Jóska gombostűvel megdöfködte a lovát úgy, hogy az ugrálni kezdett és rúgott, harapott vinnyogva. Csak akkor csinálta ezt Jóska, ha a százados úr hangos­kodott, máskor mindig simogatta, becézte a lovát, vakargatta az üstökét és komiszkenyeret, meg kockacukrot vett neki. Köztudomású, hogy a ló a hang után ismeri meg a gazdáját és a hangokra igen érzékeny. Tehát a szürke megjegyezte jól, hogy akárhányszor meghallotta Sárközy százados hangját, jött a szúrás. Eljött a szokásos lóvizsga. Egymás után kiálltunk a lovakkal az istálló előtti sárgahomokos térségre, Sárközy kapitány úr pedig megkezdte a vizsgálódást és közben mindjárt az első lónál talált egy szalmaszálat a sörényben. Borzalmas kiabálás következett. Több sem kellett a szürkének, gondolván, hogy most jön a szúrás, megint ágaskodott, ugrált, nekifarolt a kocsiknak, szétzavarta a lovakat és majdnem legázolta a százados urat. A lóvizsga abbamaradt és ettől kezdve nem jártunk lóvizsgára. Mindegyikünk egy üveg sört fizetett este a kantinban Molnár Jóskának és igen büszkék voltunk a lovas tudomá­nyunkra. Teca már kétszer is bejött meglátogatni és úgy számította, hogy vasárnap letelik majd a büntetés és kimegyünk a tóra fürödni. Szombaton reggel jött a parancs, hogy a nemzetközi távlovaglás résztvevői Cegléden mennek keresztül és a város határából egy lovas díszszakasz kísérje a ven­dégeket. A lovas díszszakaszban természetesen valamennyi önkéntes bent volt és a parancsnok Sárközy százados úr. Gyanútlanul készülődtünk a kivonulásra. Fülöp tiszthelyettes úr vezetett fel bennünket a város bejáratáig és ott csatlakozott Sárközy százados úr. Szokatlanul halkan beszélt, szinte suttogott. Török meg is jegyezte mellettem. — Rossz előérzeteim vannak, valami nagy disznóság lesz még máma, majd meglátjátok, megint elvonják a kimenőt tőlünk... Leintettük. Egyszer csak feltűntek az úton a vendégek. Pompás lovakon öreg lengyel grófnők, fiatal amerikai milliomos lányok, soha nem öregedő olasz műlovasok, lehettek vagy ötvenen, az élükön egy Chevalierre emlékeztető francia. Akkorra már szép nagy tömeg is összegyűlt és ott állt Teca is a biciklijére támaszkodva és néha szemével integetett. Sárközy százados úr, úgy magyar huszár módra, néhány keresetlen, közvetlen francia szóval akarta üdvözölni a díszes lovas társaságot és mivel szél volt, hát egy kicsit felemelte a hangját. Nem tudom pontosan, hogy a szürke mire gondol­hatott, de abban a pillanatban ágaskodni, ugrálni kezdett, aztán szétdobta az egész sort, két lábon belegázolt a lovasok közé, azok is szétugrottak, neki oldalazott Sárközy kapitány lovának és leszorította az útról a sárba, egyszer a nyaka után kapott és rúgott is oldalt. A kapitány úr szeme villámokat szórt és a hangja mennydörgő«. — Önkéntes, fogd meg azt a lovat, ültesd le a... hátuljára! (nem éppen így mondta) kissé huszárosabban. A szürke azonban a kiabálástól még jobban ugrált és most már össze-vissza zavarta a sorokat, én például Galiczyn hercegnő mellé kerültem, Török pedig Miss Fergusonnal forgott körbe, mintha csak keringőt járnának a törteli műúton. Jó időbe telt, amíg valahogyan lecsendesítettük a lovakat és beleizzadtunk mi is, meg a lovak is. A nézőközönség is felhúzódott egészen a gyalogjáróra, az akácfák mögé, biztonságba. Elismerték a vajdasági vérengzést Végre hivatalosan is elismerték a magyarok és németek tömeges kivég­zését a Vajdaságban. Egy tényfeltáró bizottság ki­mondta: a fasiszta és a kommunista terrornak száz­tízezer áldozata volt. Hat­van év után először került napirendre a második világ­háború alatti és utáni dél­vidéki megtorlások kérdése Újvidéken és egyáltalán Szerbiában: a tartományi parlament egyhangúlag elfogadta a három évvel ezelőtt alakult tényfeltáró bizottságnak a jelentését. CHICAGÓI PROGRAM ELŐZETES December 19: vasárnap 11:30 karácsonyi ünnepség, Szent István Király templom. December 31: péntek este 6:30 Hálaadó szentmise, 7:30- kor Szilveszteri bál. Szent Ist­ván Király templom. 2005. Január 2: vasárnap, du. 2:30, Salute to Vienna koncert. Orchestra Hall, Sym­phony Center Chicago. Január 29: szombat este 6 órakor Gála bál. Chicagói Ma­gyar Club, Crystal Palace. Bővebb felvilágosítás: (847) 864-8626 * J i. esteit do líipunlyiti! Megjelent! A budapesti Masszi Kiadó gondozásában, 2003. november végén megjelent HARMATH ISTVÁN A chicagói krónikás című könyve. A kötet anyagát a kiadó lektora a szerző az Amerikai Magyarságban 2001 és 2002 közötti időben írott cikkeiből válogatta. „Magyarország a szülőhazám, ahová érzelmileg és kulturálisan kötődöm. Az Egyesült Államokban életem háromnegyed részét éltem, felnőtt éveim javát. A választott befogadó országban olyannyira otthon érzem magam, hogy elképzelni sem tudom, hogy máshol éljek. Furcsa kettős életforma ez, Magyarországtól véglegesen elszakadni képtelen vagyok, képzeletbeli kulturális énem ma is ott él, míg a valóság véglegesen Amerikához köt. ” A könyv ára 15.00 + postaköltség 3.00 = 18.00 USA dollár. A névre dedikált kötet megrendelhető: Stephen I. Harmath 716 Brummel St. Evanston, IL. 60202, USA. Tel/fax: 1-847-864-8626 E-mail: stemath@msn.com BENDE Inc. üzletünkben kaphatók: Téli szalámi, Csabai paprikás szalámi, Gyulai kolbász, Cserkész kolbász, Füstölt húsféleségek, Import készítmények: Csemegeáruk, Bor, Sör, Likőr és Pálinka. Keresse fel üzletünket! 925 Corporate Woods Pkwy. Vernon Hills, IL. 60061 (A Milwaukee Ave.-nál 1 1/2 mérföldre északra a Half Day Road-tól (R-22)-től, második bejárat.) Tel: (847) 913-0304 Fax: (847) 913-0001 Nyitvatartási Hétfőtől-péntekig: 7am — 3:30 pm. Szombaton 9 am — 3:30 pm., vasárnap zárva. www.bende.com Magyar hentesárúk Chicagóban! Joe’s Market, Inc. A kifinomult európai ízlésnek! Friss húsok: borjú, disznó és marha — US Grade A — nagy választékban A közép-európai ízlésnek megfelelő hentesárúk: házilag készített füstöltárúk, magyaros kolbászok többféle változatban. Városszerte ismert csípős szárazkolbász, szalámik, sonkák, szalonnák. Friss disanótöpörtyű egész évben. Eredeti császárhús, abált szalonna, disznósajt és hurkák. Füstölt csülök, karaj, tarja és oldalas. Virsli, debreceni, bratwurst, knockwurst és thüringer, szerb cevapcica és román mitite. Felvágottak, sajtok, fűszerek, importált csemegárúk: befőttek, dzsúszok, lekvárok és sajtok, valamint friss pékárúk. Az 1968-ban alapított hentes és csemegeüzlet tulajdonosa, az óhazai — kapuvári — végzettségű hentesmester, Áder József szeretettel várja az igényes magyar vásárlókat. JOE’S MARKET, INC. 4452 N. Western Ave., Chicago, IL. 6O625 Telefon: (773) 478-5443 UPS szállítás az USA területére Nyitva: hétfő — kedd — szerda 9—6 pm, csütörtök — péntek 9—7 pm, szombat 8—5 pm, vasárnap zárva (47-4) BLACK FOREST RESTAURANT! — a Delicatessen melletti épületben! Hétvégeken péntek, szombat és vasárnap este szórakoztató zenés műsor! Az étterem új vezetői kitűnő német, amerikai és magyar ételkülönlegeségekkel, valamint kaliforniai borokkal várják kedves magyar vendégeiket ebédre és vacsorára. Nyitva hétköznapokon: 11:00 am — 9:00 pm., szombaton: 4:00 pm. — 10:00 pm., vasárnap: 3:00 pm. — 8:00 pm., hétfőn zárva. * A restaurant telefonszáma: (847) 965-1642 ♦ ♦ ♦ Black Forest Delicatessen and Meat Inc. Tulajdonosa HARRY VIZETHUM A nyári szabadban történő grillsütéshez (Barbeque) friss húsok, virslik, magyaros debrecenik, borjú bratwurstok kaphatók. Rendelésre friss disznótöpörtyű, — magyaros füstölt kolbászok, szalámik és szalonnák egész éven át. Sajtok, csemegeáruk, fűszerek, európai konzervek, pékáruk, sütemények várják az igényes vásárlókat. Catering Party trays Roast pigs and lambs 8840 N. Waukegan Road Merton Grove, ii. 60053 (847) 965-3113 (v) Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető üzlet­embereket és Egyesületeket, mert az Ő — sokszor erejü­ket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem len­ne magyar újság, vagy az előfizetési díj legalább három­szorosa lenne a jelenlegi árnak. Kiadóhivatal dr. Bodoni Ildikó, jogász és ügyvéd ♦ Végrendelet és Trust előkészítés ♦ Ügyvédi meghatalmazás ♦ Hagyatéki eljárás ♦ Ingatlan átírás ♦ Válóper és gyermektartás ♦ Szerződés ♦ Wills and Trusts ♦ Power of Attorney ♦ Probate ♦ Real Estate Closing ♦ Divorce & Child Support ♦ Contracts Telefon: (708) 354-4912 512 W. Burlington Ave. Suite 1/A, La Grange, IL. 60525 (Chicagótól nyugatra, Stevenson #55, Eisenhower #290 és Tri-State #294 utakról könnyen megközelíthető.) (48-v)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom