Kanadai Amerikai Magyarság, 2004. december (54. évfolyam, 49-50. szám)

2004-12-11 / 50. szám

2004. december 11 — (No. 50) — Magyarság — 3 oldal

Ukrajna ma — és holnap?

Váltás helyett válság

Ukrajna a polgárháború (és a tönk) szélén

Az ukrán Legfelsőbb Bíróság kivizsgálta azt az ellenzéki indítványt, amely megkérdőjelezi az ukrán választások eredményét, miszerint mintegy egymillió szavazattöbbséggel Janukovics —jelenlegi miniszterelnök, a „régi idők” embere — a győztes. Viktor Juscsenko ellenzéki vezető — és mások is — állítja, hogy a választás csalással dőlt Janukovics miniszterelnök javára. A vizsgálat megkezdésével egyidőben Ukrajnában a válság ijesztően elmélyült és kiszélesedett. Míg az ellenzéki politikust támogató tízezrek bebarikádozták magukat Kijev főterére, és onnan egy tapodtat sem hajlandóak mozdulni, addig a keleti országrészben Janukovics hívei autonómia kihirdetésével és elszakadással fenyegetőznek. A vasárnapi tüntetésen Janukovics a következő szavakkal próbálta lehűteni a felforrósodott hangulatot:

„Arra szeretnék mindenkit felszólítani, hogy tartózkodjon a radikális lépések megtételétől. Amint az első csepp vér kicsordul, nem tudunk megálljt parancsolni. A következmények pedig azoknak a lelkén száradnak majd, akik a provokációt elkövették.”

A Legfelsőbb Bíróság tehát ilyen közhangulatban állt munkának, és Viktor Juscsenko ellenzéki jelölt indítványára azt vizsgálta, hogy Janukovics győzelme csalás eredménye volt-e .vagy sem. Az ukrán parlament már ennek előtte kimondta a csalás tényét, s emiatt érvénytelennek minősítette a választás eredményét, majd kis szavazattöbbséggel elfogadta az arra vonatkozó indítványt, hogy mondjon le a Viktor Janukovics vezette kormány. Leonyid Kucsma elnöknek ezért hamarosan új miniszterelnök-jelöltet kell a parlament elé terjesztenie. A parlamenti szavazást Volodimir Litvin házelnök így vezette be: „A házelnök az ukrán alkotmány ide vonatkozó paragrafusai értelmében felhívta a képviselők figyelmét, hogy amennyiben a parlament bizalmatlanságát fejezte ki a kormánnyal szemben, az a miniszterek távozását vonja maga után.”

Leonyid Kucsma leköszönő elnök viszont teljesen új választások kiírására szólított fel, az országban kialakult politikai válság megoldásának egyetlen módjaként: „Azt a felhívást tettem közzé, hogy tartsunk új választásokat. Sokan azt mondták, ismételjük meg a korábbi szavazást. De hadd kérdezzem meg, bárhol a világon tartanak-e harmadik fordulót? Az komédia lenne. Azt a megoldást soha nem támogatnám, mert az alkotmányellenes” — fejtette ki Kucsma elnök, viszont azt nem említette, hogy az új szavazás alkalmával mi garantálná a szavazás tisztaságát?

; A bizalmatlansági indítvány elfogadása ugyan nagymértékű előrelépés az ukrán ellenzék számára, azonban korántsem jelent győzelmet. Kucsma elnök ugyanis éppen azzal a szándékkal hozta fel ötletét az új választások kiírásáról, hogy azzal megpróbálja megakadályozni az ellenzék győzelmét. Ugyanis legalább két hónapba telik, mire ki lehetne írni az új választásokat, az pedig szinte lehetetlennek látszik, hogy az ellenzék ez alatt a hosszú idő alatt fenn tudná tartani az ellenállást: a jelenleg zajló tiltakozó akciókat, tüntetéseket, a főtéren való „téli sátorozást”. Ezért jelentette be az ellenzék máris, hogy nem fogadja el az új választások kiírását, hanem ragaszkodik a korábbi követeléséhez, miszerint az ellenzék jelöltje, Juscsenko nyerte az első fordulót, tehát őt kell győztesnek nyilvánítani.

Juscsenkót legkitartóbban az egyetemisták támogatják. Ők azok, akik a kemény hidegben továbbra is sátrakban laknak a kijevi Függetlenség téren. A diákság után már az egyetemek vezetése is az ellenzéki elnökjelölt oldalára állt, noha a rektorok az állásukat kockáztatják, amennyiben mégis Janukovicsék kerülnek hatalomra. A kijevi Sevcsenko Egyetem rektora december ötödikéig szünetet adott diákjainak, hogy a tiltakozás ne menjen a tanulás rovására. Az elmaradt órákat a téli és a tavaszi szünetben pótolják majd. A példát több nagy ukrán egyetem követte. Az elnökválasztással kapcsolatos vitában az ellenzék mellé álltak az ukrán ortodox egyház egyes vezető papjai is, igaz, egyelőre nem adtak ki hivatalos nyilatkozatot. Az egyházi vezetők felszólították Kucsmát és Janukovicsot, hogy „amennyiben igaz keresztények, vonuljanak ki a hatalomból”. A kijevi Lavran barlangkolostorban százötven, vidékről érkezett Juscsenko-párti tüntetőt szállásoltak el.

De Janukovics hívei is szervezkednek. A Donyecki Regionális Tanács december elsején úgy döntött, hogy január kilencedikén tartják meg az ügydöntő népszavazást az Ukrajnától való részleges elszakadásról. A szavazás eldönti, hogy a jövőben a Donyecket és Luhanszkot magába foglaló Donbassz-térség társult autonóm föderatív állama legyen-e Ukrajnának, vagy ne bontsák meg az ország területi egységét. A tanács 150 tagja közül 139-en szavaztak arra, hogy kiírják a népszavazást. A tanácstagok azonban elutasítják azt, hogy szakadárok lennének. „Szeparatizmussal vádolnak bennünket, azonban Donbassz mindig maga épült és éledt újjá. Sohasem sikerült megsemmisíteni” —jelentette ki Borisz Kolesznyinkov, a Donyecki Regionális Tanács elnöke.

Eközben a főügyészség és a biztonsági szolgálat eljárást indított azon kelet-ukrajnai helyi vezetők ellen, akik autonómiaszavazást kezdeményeztek Donyeck és Luhansz — Janukovics bázisa — elszakítására. A keletukrajnai területek abban az esetben akarnak különválni, ha Juscsenko nyerné meg az elnökválasztást. Janukovics egyébként váltig állítja, hogy nem az ő hívei kezdték az elszakadást. A kormánypárt elnökjelöltje szerint Juscsenko támogatói kezdték meg Ukrajna felszabdalását akkor, amikor Lvivben (Lemberg) a városi tanács a választások

i

éjszakáján nem fogadta el a választási eredményt, és Juscsenkónak szavaztak bizalmat.

E nagyszabású politikai válság kellős közepén, gazdasági válság jelei is felütötték fejüket Ukrajnában. Az Ukrán Központi Bank elnöke, Arszenij Jacsenyuk szerint a politikai válság és a bizonytalan fejlemények miatt az országban mind többen rohamozzák meg a bankokat, és veszik fel megtakarításaikat. A jegybank elnöke eddig azt állította, hogy az ukrán bankrendszer úgy működik mint egy svájci óra. Leonyid Kucsma leköszönő elnöknek viszont úgy tűnik, más elképzelései vannak egy svájci óráról, mert búcsúbeszédében így fogalmazott: „néhány nap, és az ország pénzügyi rendszere kártyavárként omlik össze”. Kucsma természetesen sietett hozzáfűzni, hogy ezért sem az elnök, sem a kormány nem tehető felelőssé.

Viktor Janukovics ukrán kormányfő a holland kormányt kérte fel, hogy segítsen meggyőzni az ellenzéket arról: a belpolitikai válságot csakis érdemi tárgyalásokkal lehet megoldani. Monique Frank holland nagykövettel folytatott telefonbeszélgetése során Viktor Janukovics részletes tájékoztatást adott az országban kialakult helyzetről. A kormányfő szerint az ellenzék ultimátumszerű lépései és ellentmondást nem tűrő kijelentései kiélezték a helyzetet, és szítják a szakadár törekvéseket az ország déli és keleti régióiban. Monique Frank — akinek országa jelenleg az Európai Unió soros elnöke — Hollandia nevében készségét fejezte ki, hogy minden segítséget kész megadni az ukrajnai politikai és gazdasági válság rendezéséhez.

Tény, hogy a november 21-i vitatott szavazás óta a vámbevételek egy negyedével csökkentek, az ország külkereskedelmi bevétele naponta 3 millió euróval csökkent, és keményvalutából is egyre kevesebb akad az országban. Az Ukrajnába érkező teherszállító kamionok száma a szokásosnak az egyharmadára esett. A központi bank eddig több mint 400 millió dollárt költött 10 milliárd dollárnyi tartalékaiból a hrivnya megvédésére, amelyre mind nagyobb nyomás nehezedik, miután a polgárok által a bankokból kivett megtakarításokból mind többen vásárolnak dollárt és eurót.

A közvetlen orosz beavatkozás Ukrajna belügyeibe és az USA, valamint néhány európai kormány eddigi gyenge magatartása általános csodálkozást váltott ki mindenekelőtt azon körökben, akik a Putyinállam megbízhatóságában hittek. Leginkább puszta gazdasági okok miatt szorították félre a történelem tapasztalatait. Bizonyára ezek rémisztőek, nem utolsó sorban az emberek miatt, akik nem voltak készek a párhuzamra emlékezni, mely az orosz diktátor és annak német elődjeinek politikai szakaszai között fennáll. Ez nem tartozik a szalonképes német „politikailag korrekt” magatartáshoz.

Putyin pályafutását a hetvenes évek elején kezdte. Előtte messzemenően ismeretlen volt. Csak néhány szakember tudta egyáltalán, hogy ez az ember létezik. így a csodálkozás nagy volt, hogy rögtön 2000 január elején, az addigi elnök, Jelcin nem kívánatos személy lett, míg egy addig ismeretlen KGB ember a nagy birodalom vezetését gyakorlatilag ellenállás nélkül átvette.

Néhány nappal ezután az esemény után, tehát január 19-én az új ember beszédet tartott Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. Ezt a legtöbb média Európában és az USA-ban nem vette tudomásul. Ebben kinyilvánította, hogy orszá-Habsburg Ottó

(Fordította Schmidt Ágota)

gát a régi nagyságára emeli, hogy egy szerződést a senki

Keserű, alig igen

Lukács Csaba Magyar Nemzet

Akinek került már kedvese, közeli hozzátartozója műtőszobába, az ismeri ezt az érzést. A reményteli vágy elegyét a félelemmel, a segíteni akarás harcát a tehetetlenség béklyóival. Ülni, enni nem lehet a torokba szorult gombóc miatt, az idő alig telik, minden zajra riadtan mozdul a test.

Kora délutánig még az volt a kérdés, van-e elméleti esély az érvényességre. Fél hatkor aztán kiderült, hogy jobb az időarányos részvétel, mint az idei, uniós parlamenti képviselők megválasztására kiírt voksoláson. Ekkor már azt számolgattuk, az éppen aktuális részvételi arány mellett, hány százalékban kell győznie az igennek ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás. A határon túl még jobban, többen szurkoltak, mint itthon. Égtek a telefonvonalak — ottani barátok, ismerősök érdeklődtek, és bíztattak a részvételre. Ők megtettek mindent, amit megtehettek: zsúfolásig

teltek tegnap a templomok, az emberek az igazi hazában kiírt referendum sikeréért imádkoztak. „Nézz, uram, az anyaországra, ahol döntenek sorsunk felől, adj bölcsességet és tisztánlátást testvéreinknek, kapcsold össze imádságunkat mindazokéval, akik ma sok-sok templomban hittel keresnek téged, és várják útmutatásodat” — szólt a fohász.

Az anyaországi testvérek többségének tegnap nem volt fontos ez a kérdés. Talán hallgattak a miniszterelnökre, aki felelős kormányfőhöz méltatlan módon, harminchat órával a voksolás megkezdése előtt a távolmaradásra bíztatta a választópolgárokat. A szavazásra jogosultak több mint

hatvan százaléka otthon maradt — nem ért meg nekik egy tízperces sétát az a kérdés, hogy magyar-e a (határon túli) magyar.

Az igazi hidegzuhany a hétórás umazárás után jött. A szavazatok felének a feldolgozásáig győzelemre állt a nem — az anyaországi szavazók a család melege helyett a kályhán rotyogó fazék tartalmára szavaztak. Bevált a riogatás, a nyugdíjcsökkentéssel és adóemeléssel fenyegető taktika. Este negyed kilenckor fordult meg valamicskét a helyzet, amikor leheletnyivel vezetni kezdett az igen. Az erdélyi író-építész és polihisztor, Kós Károly azt írta 1911-ben: „Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés mellett és öntudatosan előrenyomuló románsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről lépésre, lassan, de folyamatosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségre nem jön sem a magyarországi

társadalom, sem az állam.”

A csoda most is elmaradt. Az anyaországból jövő mostoha bánásmódot eddig lehetett magyarázni azzal, hogy csak a politikusok mondtak le a határon túli magyarokról, de most a nép döntött így. Nemcsak ők, mi is veszítettünk, hiszen hogyan lehet ezek után szembenézni egy tiszta tekintetű székellyel, egy magyarságában megalázott délvidéki fiatallal? Végképp beszorultunk a trianoni határok közé, mert nem akadt kétmillió igen egy olyan kérdésben, hogy kéke az ég, magyar-e a magyar. Most egy ideig megint szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen a határon túl. A szabadkai piacon, ahol holnaptól bátrabban vernek pofán, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény. És Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra, hogy hazátlanok vagytok, magyarok.

Nagy kár érte, mert most volt egy esély — de mi időközben megtanultunk kicsik lenni.

és ennek érdekében a katonai kiadásokat öt éven belül megduplázza.

Nem sokkal ezután kitört a háború a csecsenekkel a fegyverszüneti szerződés megszegésével a moszkvai épületek elleni terrortámadásokra hivatkozva. Egy pillanatra a Nyugat felébredt és követelte a bizonyítékokata amelyek csecsen elkövetőkre utalnak. Moszkva megígérte, hogy ezeket kiszolgáltatja. Ezzel megelégedtek, és a mai napig nem követelték azokat. Ezzel az ügy lezárult, bár ez néhány embert nyugaton a berlini Reichstag leégésére emlékeztetett. Akkor kezdődött bizonyos újságok részéről a zsidóellenes izgatás is, míg Moszkvában bátran hivatkoztak az orosz sajtószabadságra. Később nagyobb időközönként voltak hasonló események, amikor minden alkalommal a demokraták reakciói egyre gyengébbek lettek.

így kezdődött először csöndesen, majd egyre hangosabban a moszkvai kardcsörtetés az állítólagos vagy valóban fennálló technológiai haladással a tömegpusztító fegyverek területén. Jellemző módon ez a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén történt, míg néhány kevés nyugati kérdésre, hogy milyen lehetőségek vannak a terrorizmus atomfegyverekkel történő leküzdésére, a válasz elmaradt. Evégett O- roszország kisebb szomszédai egyre inkább nyomás alá lettek helyezve. így történt ez a Moldovai Köztársaság elleni politikai támadással, azért hogy ezt az országot rákényszerítsék,

által el nem ismert, de Moszkva által támogatott államokkal, Transnistriával és a Gagauzi Köztársasággal kössön, mely szerint ezen államok mindegyikének meglenne a teljes vétójoga. De mindkét kis területen a moldovai lakosságnak csak egy töredéknyi része lakik, akik azonban bármikor leszavazhatnák Chisinau-t. Mindkét kis államban kommunista diktatúra van. így egy összefogással az államterület moszkvai tartomány lehetne. Bár Moszkvát éles nemzetközi tiltakozással rávették, hogy a tervét leállítsa, ez azonban továbbra is fennáll, és bármelyik pillantban elővehetik.

Most Ukrajnán a sor. Aki a nyugati tömegmédiát követi, nem fogja megkerülni hogy ne emlékezzen a nemzeti-szocialisták A- usztria elleni tevékenységére. Ezt mutatják az újságok és az orosz rádió is, amely hírközlő eszközök hangvétele erősen emlékeztet a „Völkischer Beobachter” újság hangvételére. A jövőbeni funkcionáriusokat és hatalomgyakorlókat előkészítik, mint akkoriban Quislings. „Spontán” tüntetésekre kerül sor a közveszélyes bűnözők szabadon bocsájtása és azoknak a pártokba történő betagolódása ellen. Szabad választásról nem lehet az országban beszélni, miután mindenekelőtt a vidéki területeken a szavazatszámlálókat a pártból ill. a kormányszervekből nevezik ki. Orosz haderők mozgásáról is adnak jelentést.

Az oroszoknak rendkívüli előnyük van annak a ténynek az alapján, hogy

amikor Sztálin megteremtette ukrán államot, ő az ukránoknak egy megmérgezett ajándékot adott, mert érthető módon a parasztok ellen elkövetett szörnyű kommunista bűncselekmények után nekik már senki nem hitt. Kiszélesítette az ország határait a Krímmel, valamint csupán oroszok lakta területekkel, amely körülmény örökre kizárta, hogy valaha is demokratikus kormány jöjjön létre, mert többség kialakulása lehetetlenítené vált. Ez mutatkozott meg mindig, és így az oroszoknak engedve történt, hogy az országban olyan zavaros alakok kormányozhassanak, mint Kucsma. De mint ahogy a legutóbbi választások mutatták, ilyen csalással csak bizonyos ideig lehet a hatalmat megtartani.

Amikor ez a cikk íródik, még nincs eldöntve, hogy a szabadság, vagy a putyini diktatúra győz-e. Sok fog azon múlni, hogy a demokratikus világ hogyan viselkedik. Világos álláspontot még nem lehet kialakítani, kivéve Oroszországét, miután Putyin világosan megmutatta, hogy ő az akaratát akár erőszakkal is véghez viszi. Ezt csupán egy egységes Europa-Amerika tudja megakadályozni.

Aki a történelmet ismeri, tudja, hogy egy történelmi döntés előtt állunk. A mi felelőseinknek Churchill szavaira kell emlékezniük, amit Chamberlainnek mondott a háború előestéjén: „Ön azt gondolta, a becstelenség és a háború között kell választania. Ön a becstelenséget választotta, azonban a háborút fogja megörökölni.”

Az amerikaiak nem értik Gyurcsányt

A Newsweek is foglalkozik a népszavazással

Jack Corn

A kettős állampolgárságról szóló népszavazással foglalkozik a Newsweek minapi írása. A lap értetlenül áll Gyurcsány Ferenc voksolással kapcsolatos kijelentései előtt. A cikk írója Trianonra is visszatekint, megjegyezve: a történelem keményen elbánt Magyarországgal.

A kettős állampolgárságról szóló népszavazással foglalkozik a Newsweek november 29-i írása, mely leszögezi: a történelem

keményen elbánt Magyarországgal. Az írás Patrubány Miklós nyilatkozatából idéz: „Ami hazánkkal [Trianonban] történt, az bűncselekmény volt”. A cikk visszatekint a szégyenteljes, és azóta is békétlenséget hozó 1920-as trianoni megállapodásra, az 1000 éves ország megcsonkítására, majd

Újabb országos tüntetés Olaszországban

Olaszországban több millió dolgozó függesztette fel november 30-án 8 órára a munkát, hogy így tiltakozzon Szilvio Berlusconi miniszterelnök költségvetési megszorításokra vonatkozó terve ellen.

(Az elmúlt két évben ez az ötödik általános sztrájk a dél-európai országban!) A munkabeszüntetéssel járó országos méretű tiltakozóakció miatt, aznap törölték a repülőjáratokat, a vonatok álltak, a bankok nem nyitottak ki, a kórházak csak sürgősségi ellátást biztosítottak, sőt a napilapok sem jelentek meg.

Egyszóval: Olaszországban megállt az élet, ahogy több millió dolgozó a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakozott. Berlusconi az Európai Unió nyomására döntött úgy, hogy csökkenti az állami költségeket, mivel az EU felszólította Rómát, hogy csökkentse államadósságát, amely a harmadik legnagyobb a világon.

ä

Berlusconinak viszont minden próbálkozása alkalmával szembesülnie kell a ténnyel, hogy elképzelésének kivitelezése nem lesz zökkenőmentes. Az olasz miniszterelnök terve — amely csökkentené a közügyekre fordítandó kiadásokat — komoly indulatokat kavart és kavar jelenleg is Olaszországban. Ebből egyértelmű, hogy az olaszok nem tűrnek több megszorítást.

Tóth Istvánt, a TÁRKI munkatársának a kérdését idézi a lap tudósítója: „A történelemben melyik más országot kényszerítettek arra, hogy feladja területének kétharmadát?”

A cikk említést tesz a jelenlegi államhatárokon túl élő magyar népesség megpróbáltatásairól a többségi román, szerb, szlovák és szovjet-ukrán hatalom alatt, majd szinte értetlenül áll a nemrég hatalomra jutott magyar miniszterelnök kijelentései és az előtt, hogy a kettős állampolgárság elleni szavazatra szeretné rávenni Magyarország polgárait.

Az Egyesült Államokban működő Magyar Lobbi internetes körlevélben kérte olvasóit, hogy udvarias hangú levélben hívják fel a Newsweek politikai magazin szerkesztőinek a figyelmét a cikkben található pontatlanságokra. Például a környező államokban élő magyarok helyzete nem hasonlítható össze a balti államokba betelepített oroszok helyzetével, mert a magyarokat nem betelepítették, hanem évszázadok óta az elszakított országrészek városaiban, falvaiban élnek, és az államhatárok újrarajzolásával az akaratuk ellenére váltak idegen állampolgárokká.

A környező országokban élő magyar kisebbségek helyzetét nem lehet a hajdani keletnémet szituációval összehasonlítani, mert azok a magyarok, akik Magyarországra akartak költözni a környező országokból, azok az elmúlt 15 év folyamán már megtették vagy a jövőben bármikor megtehetik, tehát a tömeges bevándorlás a népszavazás sikere esetén sem valószínű.

Az EU nem tiltja a tagállamoknak a kettős állampolgárság intézményét és azt teljes egészében a tagállamokra bízza. Az Unió több országában már régóta létezik a kettős állampolgárságot elismerő alkotmány és például Románia, Szerbia, Horvátország vagy Szlovákia is régen törvénybe iktatta a határain kívül élő nemzettestvéreinek az állampolgársághoz való jogát.

Végül a kettős állampolgárságról szóló népszavazást nem lehet negatív értelemben nacionalizmusnak hívni, mert például minek hívná Magyarország népe az Amerikai Egyesült Államok lakóit, ha az USA egyik napról a másikra elveszítené területének 72 százalékát és utána megkérdeznék a maradék országrészben élőket, hogy akarják-e, hogy1 a elszakítottak ismét amerikaiak legyenek?

‘fizessen eíő [apunkra!

. ......