Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-02 / 27. szám

Tetőfokon a kanadai franciák nationalizing (Folytatás az első oldalról!) gyének Trianonban. Az elfogu­latlan kutatóval állíthatjuk: ' Európa első modern naciona­listái, a franciák, .már 1794-ben kampányt indítottak, hogy a bretonokat, elszásziakat, fla­­mandokat, stb. a francia nyelv­re -kényszeritsék.” (AjF. Burg­­hardt: Borderland, 1962,»p. 305) Korunkra jellemzően, még Nor­mandia kisszámú népében is ébredezik a nemzeti öntudat, ma is fájlalva a (beolvasztás következtében elvesztett ősi nyelvüket, amit egyébként még házi használatra sem lát szívesen a jelenlegi párizsi kormányzat. (Lásd: The Mont­real Star, 1976. febr. 23.) Az Európát kiszolgáltató pá­­rizs-környéki békediktátumo li­ra támaszkodó status-quo “reá] politikus” hívei, a hazai terüle­teket kiárusító, egykor zsíros népidemokratikus pozíciókat betöltő zseibtársak, a “nyugafo­sokat” hazulról szapuló, de ma köztünk hangoskodó dissziden­­sek menjenek Quebec-be a nemzetiségi kérdést tanulmá­­mányozni. Ott, kisantant ke­nyerestársaikkal együtt láthat­ják, hogy a negyvenlöt előtti magyar nemzetiségi törvények szigorúsága eltörpül a demok­rácia mázával bevont kebeki iskola- és nyelvtörvények mö­gött. Az utódállamok terület­rablóival idekint egyoldalúan egyezkedő széiplelkefcnek is szól egy vezércikk megállapítása a pánisizláv-komimunista naciona­lizmusról, “amely nem tűnik el egykönnyen és a testvériség egy-kettőre elpárolog mihelyt államhatárokba ütközik”. (The Montreal Star, 1976. már. 2.) Így van ez a komáromi Duna­iadnál is, akár fehér, akár vö­rös csillagos csehek kiáltják is a “sztoj”-t. A küszöbön álló olimpiai já­tékok körüli botrányok mellett a kanadai sajtó 'és egyéb hír­közlő szervek bizonyos1 “Bili 22” szó és szám mögött rejlő (örvénnyel és következményei­vel tarkítják az inflációs, sztrájk és munkanélküliségi hí­reket. A röviditésnek megfelelő Official Language Act nevű törvény a liberális többségű ke­beki parlament alkotása. Nyelv használati előírásaival nemcsak az iskolákban, hanem a gazda­sági élet angol fellegváraiba is behatol. T.i. Montréalban szé­kelnék a kanadai pénzvilág leg­régibb és legnagyobb központ­jai: bank, biztosítás, vasut-ha­­józás, gyáripar. Előre kell bocsátanunk, hogy a 212. sz. t.c. már javaslat ko­rában találkozott az ottawai kormány fejének, Trudeau mi­niszterelnök nem-tetszésével is, aki “butaságnak” nevezte. A törvény végrehajtásáról a Ré­gié de la langue francaise (French Language Board) ne­vezetű tartományi hatóság gon doskodik. Elképzelhető, »milyen fájdal­mas, amikor az angol anya­nyelvű gyermeket kényszerrel francia tannyelvű iskolába keil beíratni. A minapában óriási felháborodást keltett a szülők körében a négy-öt évesek vizs­gáztatási módja, illetve ered­ményei. Az új törvény kimond­ja, hogy a nem-kielégítő angol tudású gyermeket francia nyel­ven kell iskoláztatni. Hogy mi­nél több gyerekkel szaporítsák a francia népáliományt, furfan­gos vizsgáztatási módszerekkel máris mintegy kétezer kis ne­bulót buktattak meg angolból. Ezek egyikéről a montreáli an­gol lapok 'Front Page News­­ban számoltak be. A hírek kö­zéppontjában álló ötéves kis­lány anyja harmadgenerációs kanadai, apja pedig 14 év érke­zett Lombardiából. A vizsgán több gyümölcsöt, köztük egy citromot kellett megneveznie. Mivel otthon kizárólag mester­séges citrom-levet fogyaszta­nak, sohasem látott citromot. A “lemon” szó nem-tudása miatt csak 57%-os osztályza­tot kapott, miértis, mint 60% - on (passing mark) alulit fran­cia iskolába sorozták be, ter­mészetesen szülői akarat elle­nére. A montreali katolikus is­kolaszék francia tagozatának igazgatója szerint — ha a mos­tani irányvonalakat követik a nyelv-vizsgákon, — tiz eszten­dő múlva a jelenlegi 40,000 ta­nulóiból esek 10,000 lesz az an­gol tannyelvű katolikus isko­lákban. Ez a prognózis 75%-os visszaesést jelent. Könnyű kö­vetkeztetni, 'hogy a század vé­gére csak Ihirmondónak marad majd angol nyelvű tanintézet. A kereskedelem és ipar réme a “Francization.” program lett. Vele a bármelyik diktatúrába is beillő állami beavatkozás való­sul meg Québec-ben. Célja, hogy 1983-ig angol helyett a francia legyen a “working language”. Hogy nem önkéntes .nyelvi át­állásról van szó, az kdvüáglik a törvény szankciójából, amely közvetett büntetést helyez kilá­tásba: a közsegély*és 'közszál­­litás jogának megvonásával. E kedvezményekben, előnyökben csak azon vállalatok részesül­hetnek, amelyek “franciásitási bizonylattal” rendelkeznek. A két évre szóló Francization Certificateért folyamodó válla­latnak külön fel kell tüntetnie az angol és francia alkalmazot­takat, beosztásuk, rangjuk, sőt javadalmuk összegének pontos megjelölésével. Ez utóbbi ada­tok szolgálnak arra, hogy szá­muknak megfelelő arányban (négyötöd) részesüljenek a nagy fizetésekből. Nem egysze­rű kimutatás tehát az ilyen kérvény, mert a hatósági önké­nyesen dönthet. Kétségtelen, hogy a szélsősé­gesen ellenkező végletbe átcsa­pó nacionalizmus előidézésében része volt annak a korábbi köz­felfogásnak, amely vallotta: “those not of English speech were seen as inferior and to be avoided.” Ennek hátrányát sa­ját bőrünkön is tapasztalhat­tuk, amikor a negyvene» évek végén, a “nyugatosok” első fecskéiként Kanadába vetett a sors. Jóllehet a nyelvi, szárma­zási diszkrimináció teljes hiá­nya az utópiák világába tarto­zik, mégis figyelemreméltó, hogy e téren is történt javulás, különösen a Trudeau minisz­terelnök által 1971-hen beveze­tett multikulturálizmus révén. Nem véletlen, hogy éppen a francia-kanadaiak ellenzik és gáncsolják. Pedig létrehozói is nyesegettek már rajta, nehogy túl erős szóihoz jussanak a be­vándoroltak és esetleg az indiá­nokat leigázó angol-francia társadalom hatalmán csorbát ejtsenek. A tárgyilagosság ked­véért le kell szögeznünk, hogy a nyugati államok közül Kanada az egyetlen kivétel. Federális kormányzata kiesüké rést ütött az embertelen kényszer-asszi­miláción. Kérdezheti az olvasó, mik a kebeki francia megújhodás lát­ható jelei Montreálban. Rövi­den az, hogy az ismerteit tör­vény értelmében a magánszek­torban is a francia lett az érint­kezési nyelv. Az eleddig tiszta angol vállalatoknál is háttérbe szorul az angol és a legiócs­­kább munkához is két nyelvű­séget (bilingual) követelnek. Csak azok folytathatnak ügy­védi, orvosi, mérnöki, stb., gya­korlatot, akik sikeres francia nyelv-vizsgát tették. — Feltű­nik pl., hogy a régebben főként angolul beszélő áruházakban és másutt is most franciául szólítják meg a vevőt. A tarto­mányi hivatalokban kizárólag franciául, míg az államiakban immel-ámmal hajlandók ango­lul megszólalni. Különösen e­­gyes postahivatalokban, szabo­tálják az angolt. A nyelvi versengés hintegeti a gyűlölet magvát, ami előbb­­utóbb Québec teljes kiválásá­hoz fog vezetni. Talán ez lesz a legjobb megoldás? DR. TRIKÁL JÓZSEF: KRISZTUSOK ÉS ANTIKRISZTUSOK 'Szomorú időket élünk. A go­noszság tombol a világban. A sátán egész erejével Isten ellen lázad. Ha évezredek távolából nézzük az Ur müvét, megreme­­glüink. Hiszen a próféták jöven­dölték: “A nemzetek a te vilá­gosságodban fognak járná.” “A nemzetek, akiket teremtettél, eléd jönnek és imádni fognak. S mi az eredmény? A nemze­tek hódolat helyett gyűlölettel néznek Krisztusra. A keresztet derékba törik és újra a pogány­ságok sírják vissza. Az ember szive megremeg s kérdd: ez hát a lumen Christi, a Krisztus vi­lágossága? Isten útjai csodálatosak! Az ember gondolatai nem Isten gondolatai! Isten látta a jövőt és tudja a világfejlődés végét; csak mi nem látjuk. ;S talán jobb is! A iSzentirás ugyan föl­­leibibenti a jövő fátyolát; de mi nem hiszünk. Mást várunk Le­hetetlen, véljük, hogy a világ így megromoljék, ha Krisztus győz! Hogyan vigasztaljuk magun­kat? Tudjuk, hogy Isten mindent megtett az emberért, hogy üd­vözöljön! Elkülde (Szent Fiát, hogy az embereket a vallás legfőbb igaz ságaira tanítsa. Közölte velük az ő Szent lelkét. Az állati em­bert szellemmel töltötte el. Bű­neinkért meghalt és a Menny­­! országot kiérdemelte. Az Egy­házat megalapította, hogy mü­vét a világ végéig folytassa. A szentségekben a kegyelem ki­apadhatatlan forrását nyitotta meg Isten országa tehát kö­zöttünk van és felöleli az idők és világok teljességét. És még hozzá köztünk él. Az üdvözítő az Isten, országa sorsát is- »megjövendölte. S mi tudjuk, hogy éppen nem rózsás színekkel ecsetelte az Egyház Jövőjét. ,S mi borzadva látjuk, hogy minden szóról-szóra be­­\ teljesedik. Kicsiny hittel felsó­­] hajtunk: Uram, hol van az Is­ten országa? Hiszen a Sátán uralmának fénye elhomályosít­ja a Te miüvedet! Miért nem lépsz közbet? Miért nem teszesz igazságot? De az Ur akkor azt válaszolja: “Vájjon az Isten nem tesz igazságot az ő válasz­tottjainak? Mondom nektek, hogy hamarosan bosszút áll ér­tünk. Csakhogy mikoT majd el­jön az Emberfia, vájjon, talál-e hitet a földön? (Lukács, IS, 1-8.) Megdöbbentő szavak! Hát ide sülyed-e Isten országa? U- rani, lehetséges ez? S az Ur vi­szont megkérdezi, megtettünk­­e mindent Isten országáért? Krisztus él! De élünk-e mi úgy, mint ő akarja? Alkalmasak va­gyunk-e Isten országának ter­jesztésére? fliszen Krisztus ösz­szes terveit, azok megvalósítá­sát a földön emberi módon,­­hajtja végre. Emberekre ib-izta; emberekkel akarja meghódíta­ni a világot. Emberek az isteni gondolatok végrehajtói! Nin­csenek légiói; csak apostolai. Nincsenek hadseregei; csak hí­vei. Ezek a világ meghódítói. Emberi buzgósággal építi, eme­li Krisztus az ő országát. Em­bereken múlik tehát, ha gyön­ge és gyatra Isten országa! A- milyen az Isten országa ben­nünk, olyan az kívül is. De hát engedheti-e Krisztus, hogy őt legyőzzék? S Ő feleli: emberré lettem! Igazságom az evangélium! Jóságom' az irgal­mas szeretet. Befolyásom ke­gyelem! Mindez eleven erővé bennetek és Isten országa ra­gyogni fog. Én mindent megtet­tem értetek és ha dolgoztok, segítelek titeket, Minden tőle­tek függ! A nehézség és a kérdés meg­oldása tehát rajtunk múlik és nem őrajta! Az Isten országa továbbá em­berek országa. Az embereknek van szükségük Istenre és nem Istennek az emberekre. Isten az emberek nélkül ig boldog; de boldog lesz-e az ember Isten nélkül? Azért mondom, hogy Isten segít, ha mi dolgozunk. Az útat megmutatta; a mi kö­telességünk az úton előrehalad­ni. Krisztus az emberek célját emberek által valósítja meg. Emberi erény a világ emeltyű­je. Ez az igazság! De szörnyű bűn, ha mint az Ur mondja, az ember Isten igazságát igazság­talanságában foglalja le. Ha az ég helyett a földet akarja. És Isten helyett a sátánt imádja. És eljön az U,r és nem talál hi­tet. Mintha ma é/ppen ezen az ir­tom haladnánk. Az ember esze megzavarodik. Néz Oroszor­szágba, néz Németországba; néz Amerikába, néz Spanyolor­szágba; itthon is maga körül néz és szeme elhomályosodik. Közeleg az a világ, amelyben nyoma sincs már a hitnek. E- gyes helyeken Jézus már isme­retlenebb, mint Augusztus biro­dalmában a betihlehemi istálló­lóban és szent neve sok agyve­lőben már nem ébreszt föl sem­mi képzetet. Egyetlen országa úgy elhomályosodott, hogy mil­liók mondják: nem ismerjük ezt az embert. Bizony ez szomo­rú! És akkor kezembe veszem a Szentirást és olvasom: “Lesz­nek idők, mikor kívánjátok lát­ni az Ember Fia napját és nem fogjátok látni, fis ezt fogják nektek mondani: íme itt! És: íme ott! És ne kövessetek sen­kit.” Mert nincs már sehol. S az emberek mit csinálnak? “ügy élnek, mondja az Üdvözí­tő, mint Noé idejében. Vagy mint Loth idejében. Esznek, isz­nak, házasodnak, míg el nem jön az ítélet idejet,” Ebben a szomorú világban az Egyház sorsa nagyon szomorú Krisztust elvetették, de nem nélkülözhetik. “Vigyázzatok, mondja az Üdvözítő, hogy félre ne vezessenek benneteket. Mert sokan jönnek majd az én ne­vemben mondván, hogy én va­gyok Krisztus, de ne induljatok utánuk. —.Mert egyedül én va­gyok a Krisztus!” Az Ur Jézus számol Egyháza sorsával. Számol az emberiség­gel. Látja az ember állhatatos­ságát. Az égi embert legyőzi a földi ember. A szellemit az ál­lati, a szentet a sátáni fajzat. De nem- csődje ez az Isten­nek? Ez az ember csődje! Váj­jon a jó szülők felelősök-e go­nosz gyermekeikért? És a go­nosz gyermek nem gyüllöli-e jó szüleit? Sőt üldözi őket. A go­nosz mindig útálja a jót és azt el akarja tiporni. Az egyházat is sokan nem­csak elhagyják, hanem üldözni Is fogják. Az Ur Jézus ezt is előre megmondotta! Mindig borongó lélekkel ol­vastam azokat a zordon szava­kat, amelyek az Antikriisztus­­ról szólnak. Félve gondoltam a rettenetes időkre, amidőn majd megjelenik és Isten országát megtámadja; üldözi és iha lehet, ki ig irtja. De én ezt a kort a messze jövőbe helyeztem. Va­lahová a világ, végére. Egy ih­letett pillanatomban azonban I megvillant lelkemben, hiszen az Ur Jézus nem a távolba helyezi az Antikrisztust. Úgy beszél ró­la, mintha nagyonis közel volna eljövetele! iS e perctől kezdve életszemléletem megváltozott. S ma vallom, hogy az Anti­­krisztus mindig köztünk volt és van,! Már Szent Pál óv a tévta­­uitóktól. És a Titkos jelenések könyve is az eretnekségtől. iMár az apostolok figyelmeztetnek, hogy őrizzük meg Krisztus ta­nítását és valljuk a szent ha­gyományokat. Aki mást tanít, mint Krisztus, az Krisztus el­lensége. S most már másképpen né­zem a világtörténelmet is. (Folytatjuk) Winnipeg, Man. 1976. július 2. MIKSZÁTH KÁLMÁN: 5 A GYERMEKEK BARÁTJA Abban a faluban s a portán, alhol én születtem és gyér ékes­kedtem, most is él egy kilenc­ven év felé járó, apró, virgonc ölreg úr, édesanyáimnak, Veres Máriának idősebb testvére, Fa­ráéi Veres Gáspár. Nagy ellenségem volt szüle­tésemtől kezdve mai -napig. Sokszor jól elnáspángolt apró csínyeimért, de máskor se lehe­tett jó véleménnyel felőlem, mert váltig azt beszélte anyám­nak: — Meglásd Mari, hogy ezt a gyereket felakasztják valami­kor. Még eddig, hála Istennek, Szerencsésen kikerültem ezt a jövendölést. De ami árnyat vet a gyer­mekévek aranyos derűjére a Gáspár bácsi alakjában, azt tö­kéletesen elenyfészteti egy má­sik ebecki nemesnek, -divényi és mtelitei Divényi Józsefnek az emléke. Osak 'Szepesi bácsinak hit­tuk közönségesen a jóságos mosolyú, nagy sziakáM urat, aki egyedül élt kúriájában öreg gazdaasszonyával s nem 1-éivéu közeli rokonai, jó szivét meg­osztotta a környék gyerekei kö­zött. A 'gyerekeknek élt és gaz­dálkodott, inkább csak költött csinos vagyonkájából, minidig a gyerekek közt volt, ttrancúro­­zotit, labdázott velük, egy kis sárga ponny lovat vett Len­gyelországból, szerzett hozzá kis nyerget, cifra kantárt; vala­mi szép volt így felszerszámoz­­va. Örök készenlétben ott ka­pálózott és legyezgette imagát farkával az istállóban, hogy ha valamelyik gyerek kölcsönkéri, annak odaadhassa. Szepesi bá­csi pontos jegyzéket vezetett, hogy melyik napon melyik gye­rek paeniumerált a lovacskára. Külön istállóban négy anyaku­­tya ellette folytonosan a kis mopszlikat, amelyeket aztán szét lehetett osztaná az aprósá­goknak. Minden áldott hétfői napon barándult Balassagyarmatra a heti vásárba s ami pénzt ma­gával vitt, azt ott mind befek­“MAGYAR VÉGZET, 1944. oki. 15." cim alatt jelenik meg a közeljövőben Aggteleky Béla szkv. altábornagy közel két évtizeden át tartó törté­­nelemk'utató vitalevelezésének anyaga arról, hogy miért a vesztes oldalon fejeztük be a második világ­háborút. A könyvnek tartalma bizonyít, meggyőz és irányt mutat a jövőre. A könyvnek ára vászonkötésben 16.— dollár, vagy an­nak megfelelő más valuta. Megrendelhető közvetlenül Balogh József kiadónál, Postfach, CH-6005 Luzern, a a vételárnak csekken vagy money orderen való meg­küldésével. tette mézeskalács obi szívekbe, kis trombitákba, apró fahuszá­rokba, a lovacska farka igazi ló-szőrből volt, de nem ritkán csak egy sípban végződött, a­­mibe bele -lőhetett fújni ... jaj, nagy öröm volt az. Még akkor a falusi gyereken nem voltak úgy elkényeztetve, mint most: még a vasútak kö­zel nem hozták a városokat s azoknak minden csecsebecsé­jét, bohóságát. A mi játékaink még otthon . készültek s igen kicsiből tellettek ki. Az -eltört kondérok és fazekak fülei vol­tak a lovak, a bodzafa belét ki­szedték, abból lett a puska, a fiatal fűzfa kérgéből a sip, a cserebogár letördelt szárnyaiból csinálták a malmot; még ele­ven fogatra is telt, az orsó ka­rikából kereket csinált s befog­ták a spárkahámlba a macskát, aki aztán a ház tetejére is fel tudott szaladni a fogattal. Hát biz’ ezek primitív dolgok ' voltak, hanem» azért mégis meg - nőtt az ember mellettük. > Képzelhetni, hogy jSzepi bácsi tárgyai, -amiket a városból ho­zott, valóságos tündér dolgok­nak -látszottak. Bizony érdemes volt azokat nagy szívdobogás­sal várni. ' Hétfői estefelé jöttek vissza a vásárosok a kígyózó -ország­úton. Tarka-barika tömegek hullámzottak, gyalogosok, -sze­kerek, vidáman beszélgető és. ágálva disputáié -palócokkal megrakva, imitt-amott egy-egy hintó, melyen gőgös uraság ter­peszkedett el a hátsó ülésen nagy tajték pipából szipákolva, szegény emlber a tehénkéjét ve­zette haza kötélen, vagy vette, vagy el nem tudta adni, kac­­kiás menyecske hegyesen lépe­getve egy pár új piros csizmát hozott a nyakába akasztva, csintalan férfiak incselkedő szavakkal hívták fel a kocsikra. 'Szóval Irajzott az út vége&vé­­giiig, mint egy megelevenedett hangya-zsombék. De a gyere­­^ kéket mindez nem érdekelte különösen, ők csak egy kocsit j vártak, (ha az apjuk nem volt a városban), azt, almás szürkén járt s bizonyos oligarchikus pompát fejtett ki, (inert úgy kell ám venni, .hogy valamikor várakban laktak a Divé-nyiek), már iszen szegényes pompa volt, kengyelfutó nem szaladt a kocsi mellett, se cifra tarso­­lyos huszár nem ült a bakon, hanem igen!» ott ült minden hétfőn a kocsis mellett a ju­­hászbojtálr s lelkes-zakadtából fújta útközben a dudát: hadd lássák a falvakon a bámészko­dó népek, hogy egy Divényi még útközben is akkora úr, aki (Folytatás a 8. oldalon.) RÖVID ... Vásárló az üzletben egy moz­gékony kis dakszlit nézeget: — Nagyon tetszik nekem ez a ku­tya, de szerintem, nagyon rö­vid a l ába ... Eladó: — Miért mondja, hogy rövid a lába? Hiszen a földig ér ... GONOSZ KUTYA Balogh bevert képpel megy az utcán és találkozik barát­jával Kerekessel, aki »részvéttel kérdezi: — Mi történt veled, pajtás? Talán autóbaleseted volt? — Dehogy! Tudod, tegnap este későn értem haza. A ku­jtyám nem ismert me.g és reám ugrott. — Na hallod, — vágja rá Ke­­’rekes, — én az ilyen kutyától I rögtön elválnék ... | HARSONA KÖNYVESPOLCRÓL: § •== Megrendelhető: Harsona, P.O. Box 242 Croydon, CR9 SE SS 2RY Surrey, England. = ==j Bátori Miklós: A halál a szőlőskertben. Pound SE ES fűzve Regény......................................................1.50 = = Brandenstein Béla: Művészet és élet. Fűzve .... 2.00 SE SE Dr. Bezerédj Zoltán: Arccal az osztály felé. Fűzve —.90 SE SE Csermely Károly: A iappok földjén......................—.30- = = Csiky Ágnes Mária: Eladó a délibáb. Novellák............... =5= Képekkel, fűzve.................................................1.50 EE = Csiky Ágnes Mária: így üzenek. Versek. Fűzve —.90 = EEE Fenyvessy Jeromos: A dominóvár, leírások, képek. 2.00 SE — ” ” :Panoráma. Versek...........—.70 = SS Horváth A. Benedek: Megállító percek. =áS Karcolatok, emlékek. —.90 = SS Jánosfalvy Albert: Mindennapok. Bölcseletek, képekkel ..................................................... —.90 SE SS P. Kőszegi István: A Törökbükk. Elbeszélés, fűzve —.90 EE ES Kutasi Kovács Lajos: A hajó és a folyó. Regény —.70 = = Leszlei Márta: A hal és a hajó. Elbeszélések. —.90 j=j ~ Bela Menczer: A Contmentary on Hungarian == = Literature ......................................................... 1.50 ES ES Mérő Ferenc: Egy élet mérlege. Életreg. Nagymü 2.50 = =E Mérő F.: A paradicsom-madár tánca. Elbeszélések. 1.50 EE EE Mérő F.: így történt. Napló a II. világhábarúból —.90 == = Mérő F.: Ragnarök (Az istenek alkonya) ..........—.40 EE ESS Pohárnok J.—Csiky A. Mária: Nevelési zseblexikon 1.25 === = Dr. Tóth János: VI. Pál pápa apostoli körlevele ES SS a papi cölibátusról ....................................... —-70 = — Tóth László: Modern olasz novellák. Nagym-ü. fűz. 2.50 = — Vajay Szabolcs: A szentelt berek. Tallózás EE a világirodalomban......................................... 3.50 = = Vajay Sz.: Eleven kő. Világirodalom remekiből.. —.90 == =E Varga László: Az élő Isten. Biblica-theológia. = = Nagymü .................................... 2.50 j= SE Vaszary János: Tubák csodálatos élete. Reg. Fűz. 1.50 == = Dr. Vágó Páli: Nyílt levél C. A. Macartney EE SE professzor úrhoz. Fűzve....................—.70 == — Vásárhelyi Vera: Keserű babér. Megrázó SE EEE elbeszélések. Fűzve ...................................... 1.70 = == Vig Béla: Földrengés. Válogatott költemények és = SS műfordítások. Kötve...........................................3.50 NYIRI TIBORNÉ SÁNDOR JULIA •nyira, hogy a sapkája körül kicsúszott hapü-rtöket visszabuj­tatja. Lemennek az utcára. A vásárosság mintha szégyenkezne az aszfalt tárrulkozó szomszédságában, a kirakatok mögött. Az emberek kitalálta szépség tarkaságában, -mintha a májusi égnek egy darabka ré­sze kihúzódott volna s az aszfalton hömpölyög. Mejgy, megy az emberek szeme »előtt a azok követik, odáig, ahol megtalál­ják a kiegészítőjét, — a magas falakon túl, — a természet zöldfényü karjaiban. Az egyik utcasarkon ujságoszlopról nagybetűs hír tű­nik szemébe, Vilma megáll, »mert a nevét olvassa az egyiken. “— A megunt feleségét a férj öngyilkoságba akarta kergetni ...” Vilma lába a földbe gyökeredzik. Az ügyvéd ... ő csinál­ta ... Kimerült volt, nem értette s most: napilhir ... — Itt tart. Sápadtan, remegő szájjal továbbmegy, a fedsegő Kata mellett. »— Ez butaság volt. — Nem így gondoltam. Az ügyvéd önkényes volt. Fiatal, kezdő emlber, feltűnést akart; kiíratni ő a védő ... Törvény, törvény, zúg Vilma agyában s keskeny szájú, zord tekintetű arcokat lát maga előtt. Mellette Dén-est, ahogy vadul rátekint. Az éterembe érnek. Ismerősök jönnek asztalukhoz s Vilmától kérdezgetik;, mii történt. Vilma helyett Kata válaszol. S az emberek szemében mintha a jóllakottság kielégülése lát­szana. Figyeli a tekinteteket. Úgy érzi magát, mintha valami amíg az; övé, szép s most, hogy elveszik ijesztővé változik. Az érzés olyan, akár egy tiszta papír, amit ha a fiókban őrzünk más, mint mikor piszkos kézzel hozzáérnek. Tompa arccal, fénytelen szemekkel ül. Az étterem üvegajtaja nyílik © Dénes sápadt arca fel­tűnik. Vilma észreveszi s szeme t/ágranyilik. Pülanat alatt ösz­­szeszedi magát. — Kata, — szól, — nézzen oda, — fejével Dénles felé mutat. Dénes’az asszonyra néz s tekintetéből harag látszik. Az uszony- lesüti szemeit. — Te kény-szeritettél arra ... — Csak csináld tovább. — 141 -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom