Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-23 / 30. szám

Nép- és iparművésaeti kiállí­tásainknak azt az idő- ég tér­beli hátteret is szeimlLéltetniök kellene, amely lehetőivé tette nemzeti viseletiünk, táncaink kialakulását és virágzását. Ez a háttér a magyar föld termé­szeti szépségeivel és a magyar nemzet küzdelmes története. Megfigyelhető, hogy a kiállítá­sok közönségét egyszerű' tár­gyak — müht képek, térképek és könyvek — éppúgy érdeklik, mint a legdíszesebb népi hím­zés. Ez az emberi alaptermé­szetből fakadó érdeklődés — minden erőltetés és ízléstelen­ség: nélkül' — nagyszerűen ka­matoztatható a magyar ügy ja­vára. Ne hiányozzék a több színnyomással készült, ezeréves határaitokat ábrázoló térkép és legyen gondunk pl. a vajdálhu­­nyadi vár, vagy a kassai dóm bemutatására is. Ezt jogosan tesszük, mert örökre a magyar­ság alkotásai maradnak. ’Még az otthoni kommunista rend­szer jóváhagyásával szerkesz­tett művészettörténeti könyvek is kénytelenek az elcsatolt Sze­­peshely, Cs/ütörtöikhely, Gyula­­fehérvár, Magyar gerőmomos­­tor, Kis disznód, stb. románkori templomaival foglalkozni. A Magyar Hírek (1976. május 8.) tollnoka sem túloz, amikor meg állapítja, hogy “Hazánk akkor is (t.i. az Árpád-korban) egy hullámhosszon élt, lélegzett e­­gész Európával.” Mennyivel in­kább kötelességünk nekünk szabadföldi magyaroknak ezen értékeinket minden kínálkozó alkalommal a nagyvilág elé tárni. A kisantant propagandától megszédült óvatos emberkék figyelmébe ajánljuk bátorításul a ihazai rendszer idevonatkozó álláspontját: “Az épen maradt magyar történelmiséget — kas­télyok várak, levéltárak, miiem lékek — olykor jobban és ala­posabban lehet tanulmányozni Ausztriában, vagy Szlovákiá­ban, mint itthon. Ez, is arra ir­tai, hogy ezek a magyar várak, magyar nyelvű levéltári kincsek közös értékei minden dunavöl­­gyi népnek.” (Magyar Hírek. 1976. január 17.) Magyarán te­hát — még a megalkuvó kom­munisták szerint is nekünk ma­gyaroknak legalább annyi kö­bünk van elrabolt értékeinkhez, mint a tótoknak, vagy oláhok­nak. Mé,g gyakortatíasábban ki­fejezve: jogosan büszkélkedhe­tünk a pozsonyi várral, vagy Mátyás király kolozsvári szü­lőházával. Ne szerénykedjünk hát múltúnk illusztrálásával. A magyarokat (megvetésből!) a hunok ivadékainak tekintő Hit­ler is elismerni kényszerült; “In tike various countries, apart from Hungary, there were no memories of a great past”, (p. 39, My Struggle, 24th Edition, London, 1938.) Az egyik párizsi világlexikon (Encyclopaedia Universalis, 1968) pedig “ra­gyogó múltúnak” nevezi a ma­gyarságot. A tavalyi winnipegi Folklorá­­ma keretében is láthattuk azt a különbséget, ami nemzeti pro­paganda terén volt megfigyel­hető a magyar, tót, horvát, stb. csarnokokban, többnyire e cél­tővel dicsekedő “Szlovák iroda­lom történeté”-n. Masaryk és az amerikai tó­tok a winnipegiekéhez hasonló 1 izgatása, rágalom- és hazug­­ságjhadjárata vezetett a triano­ni és párizs őrs zágcso ritkítás - hoz. Mohóságuk ma sem szlünt meg, egyre többet követelnek. Okuljunk míg nem késő és vé­dekezzünk a fojtogató szláv özönvíz ellen. A horvátok nemrégiben é­­pült plébánia-templomukban helyezték el aránylag kevés, de Ízlésesen elrendezett anyagjukat sok könyvvel, folyóirattal, új­sággal1 Idegé szít ve. Kies fekvé­se (a város peremén, (búzaföl­dek szomszédságában) miatt látogatottsága gyenge volt. ők Is a közismert horvát nacio­­lizmussal ragadták meg az al­kalmat területi elképzeléseik propagálására. Nyomtatott röp­lapjuk lexikális rövidségü tör­téneti és statisztikai ismerte­tést nyújtott térképvázlattal, a­­mely a Bácska, a Baranyai Há­romszög és Muraköz területét is magába foglalja. Egyébként eme térkép nagyított és színes mását díszei keretben főhelyen függesztették ki történelmi nagyjaik) — köztük a Poglav­­nik, Ante Pavelics, — képeivel együtt. A ihioTvátok olyan terü­leteket követelnek, amelyekhez semmi közük sincs. Ugyanak­kor a mi köreinkben egyesek gyáván és bűnös hanyagsággal lemondanak arról is, ami a miénk volt, “melyhez minden szent nevet egy ezredév csa­tolt.” Említésre méltó még a litvá­nok kicsi, de csinos tárlata. Ná­luk is feltűnő helyen függött a jelenleg szovjet igában vergődő hazájuk térképe. Intelligens, nem- szláv néphez illően az erő­szakos propagandának semmi nyoma. A hangulat meghitt, szinte előkelőén filnioim. Ehhez képest az ukránok terme kö­zönséges icsapszéknek) tűnt. Használjuk ki mi is a lehe­tőségeket, ha már hangyaszor­galommal összehordtuk a kiál­lítás anyagát. A szépet (nép­művészet) s hasznosat (könyv, kép térkép, stb.) ügyesen kell kamatoztatni a rab-magyarság javára. Nemzetvédelmi felvilá­gosításunkkal nem ártunk sem magúinknak, sem a befogadó országnak. Tanácsaink nem ü­­vegházi tapasztalatokon alapul­nak. Volt alkalmunk1 hosszú évek folyamán “rendezéssel” vesződni. Violt gondunk arra is, hogy ne csak a magyar kiül túr-, hanem a nemzetpolitikai szem­pontok iís érvényesüljenek, jól­lehet a gazda, a sponsor nem volt magyar, U.n. politikai kí­vánságaink (képek, térképek, zászlók, felírások) megváló vi­tását a hatalmas kanadai üzle­ti vállalat illetékesei mindenkor megértőiig engedélyezték. Távol áll1 tőlünk a tótok vá­sári kirakodását utánozni. Vi­szont óvást kell emelnünk e­­gyes magyar rendezők tudat­lanság,Írói. vagy bűnös gyáva­ságból eredő álláspontja ellen. Valahol az arany közép utón kellene Ihaladniiok. A politikai propaganda balkáni formájától irtózik a magyar jellem. Vigyáz iomáB turista-prospektus kiegészítő Romania legszebb tartománya Erdély amely, több mint ez,er évig,, a magyar királysághoz, tartó- j zott, amelytől1 elszakították 1920-ban, a trianoni békeszer­ződés által, hogy Romániához csatolják. Körülövezve keleten, délke­leten és délen a Kárpátak hegy­lánca által, amely 1920-ig a leg­természetesebb határt képezte Magyarország és Románia kö­zött, ERDÉLY ezer évig, az a legszélsőbb területe volt Euró­pa e keleti részének, amely a nyugati kultúrát és civilizációt képviselte. Tehát ERDÉLY te­rületén minden, amit l’9l20-ig alkottak: székesegyházak, pa­loták, várak, évszázados góti­kus, reneszánsz s íbarokikrnüem­­lékek, hidak, viaduktok, nyil­vános épületek, gyönyörű régi és modern stílusú városok a magyar műveltséget és civil zá­­ciöt bizonyítják viszont a Kár­pátokon túl, a tulajdonképpeni Romániában, Saint-Marc Girar­­din (1852) francia utazó leírá­sa szerint a XIX-ik század kö­zepén még csak földalatti bi­kákban laktak, Bukarestben, a főváréban pedig, egy másik francia utazó, Le Cler<? (1866) szerint, látni lehetett széles ut­cákat házak nélkül, vizet min­denütt kútalk nélkül, folyót hi­dak meg parti gátak nélkül és egy herceg-államfőt palota nél­kül. Hozzátehetjük még, hogy ott miég mindig a bizánci mű­vészet volt érvényben, amikor nyugaton már évszázadok óta elévült. A régi Románia építé­szetének legkiválóbb értékei: templomok, várak és kolosto­rok, még azok is nagyon távol állnak attól, hogy kibírják az erdélyi műemlékekkel való ösz­­szahasonlitást. Hogy 'kikerüljék egy ily összehasonítás kelle­metlen kimutatását, a románok a ’“mulasztás általi Ihazugság” klasszikus szisztémáját hasz­nálják. így tehát, hogy ha át- Iapozizük a román turista-pros- i pektusok ERDÉLYI területére j és műemlékeire vonatkozó ré­szét, nem találjuk benne az eme j •műemlékek alkotóira vonatko­zó leghalványabb célzást sem. Ennek következtében a nyuga­ti turista, nem ismervén a tör­ténelmet, egész természetesen azt hitezi, hogy a hajdani alko­tók, épúgy mint a terület jelen­legi tulajdonosai, román íajuak voltak. Ejgy ilyen, ezer évre kiterjedő szellemrablás, érdemelsajátitás, egyedülálló a világtörténelem­ben. BALOGH ÁDÁM—Párizs. HETVEN ÉVE TOMER)... (A Nagyságos Fejedelem hamvai hazahozatalának Iköltői szárnyalásu leírását Komám mi János “Régi ház az országúi­nál” e. regényéből idézzük. — D. R. —) (Úgy élrezzük, hogy honfitár­saink egyetértésével találko­zunk, ha költemény helyett pró zát közlünk. Tesszük ezt annál is inkább, mert kiegészíti azt a visszapillantást, amellyel a K­­MU hasábjain v. Nagy Lajos (1974.júl.26.) és a “Két évfor­duló’’ szerzője (1976.IV.9.) ál­dozott II. Rákóczi Ferenc hal­hatatlan emlékének.) ¥ * * Mikor az orvosai országré­szen azzal a nyolci koporsóval kikötött a dunai gálya s ágyúk dördültek meg az őszben és az árvái vártól a háromszéki' ha­vasokig zúgni kezdtek Magyar­­ország harangjai, a városka (Sárospatak,sz.) ifjúsága ellep­te a kollégium körüli utcákat s özönleni kezdett a városka tá­volabbi részeibe. Bódulatban járt-kelt mindenki, nagy haza­fias tüntetések estek, mikor a hírlapok közölték,, hogy a feje­delem császárokénál széditőbb pompa közt bevonult a főváros­ba. E tüntetéseik éle, az ádáz Ausztria ellen fordult mindenek fölött. Az utolsó délután, ami­kor távirati jelentések érkez­tek, hogy a fejedelem-vonat el­indult Felső-Magyarország felé nagy ünnepséget ült az ifjúság, mely tárogató énekekkel, a kó­rus harsanó hazafias dalaival, a nap jelentőségét méltató fej­tegetésekkel, kuruc költemé­nyek elszavalásával volt kap­csolatban. Ám, amint elhaltak a lelke­sedés utolsó hullámai is, siket hallgatásba süllyedt a Város.— Mert a vonat, mely a nyolc fe­kete koporsót hozta, közeledett Miskolc felé, hogy onnét Zemp­lénen át vonuljon a nesztelen éjszakában, hol a fejedelemé volt egykor minden vár, falu, biokor és út . .. Ahogy este ereszkedett volna a városiké fölé, már csak lábujj­­hegyen jártak az emberek, hogy meg ne zavarják a sötét­ben utazó bujdosó vezérek túl­világai álmát. .. Fényben úszott a városka, H A KELEN UTAZÁSI IRODA g | KÖZLEMÉNYE | A BIBLIÁBÓL Nem ti választottatok engem; hanem én választottalak tite­ket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümöl­csötök megmaradjon, hogy a­­kármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket, parancsolom, néktek, hogy egymást szeressétek. János 15-16. 17. Felhívjuk kedves ügyfeleink figyelmét, hogy a nyári uta­zások megindultak Magyarországra és onnan Kanadába, miáltal igen sokan megpróbálják, hogy a hazavitt dollárt elfeketézzék és ezáltal jobb árfolyamot kapjanak forintban, mintha hivatalos utón váltanák be 3 dollárt. Az egyetlen hivatalos és legális út az IKKA-forint küldés, melynek jelenlegi árfolyama: 21.03 Forint 1 kanadai dollárért. Minden egyéb illegális és büntetendő cselekmény a magyar­­országi törvények szerint. Mint tudomásunkra jutott, máris komolyabb ellenőrzés lesz Magyarországon az ily módon az országba bevitt, forint üzlet­­miatt. Kérjük kedves ügyfeleinket, hogy úgy saját, mint hoz­zátartozóik érdekében óvakodjanak a fekete forint üzlettől és a hazaszánt összeget a legális úton, tehát az IKKA útján szí­veskedjenek intézni, melynek Főképviselete Cégünk és termé­szetesen szivesen állunk ügyfeleink rendelkezésére, — mint öt­ven év óta, úgy most is — azonnali és pontos kiszolgálással. Telefon: 842-954S KELEN TRAVEL SERVICE ALEX. A. KELEN LIMITED 1467 Mansfield St. Montreal, Que. ra igénybevett templomokban. A legkirívóbb, legizléstelenebb (de 'ügyüknek, hasznos!) propa­gandát a tótok, a gátlástalan hazudozás nagy mesterei fejtet­ték ki. Nem riadtak vissza egé­szem kezdetleges, elemista szín­vonalú firkálmányokon a .soha nem létezett “Slovak kingdom”­­ot ábrázolni. Hiszen a hontfog­­las idején “szlovák nép” még nem- life létezett, állam pedig nincs nép nélkül. Akkoriban a vándorló morva pásztorok ké­pezték a felvidéki őserdőkben itt-ött előforduló szláv elemet. Tiso hitleri protektorátusa előtt a tótoknak soha nem volt állam területük1. A Szvatopluk-féle, bizonytalan 'határú és szerveze­tű, rövidéletü hűbéres tarto­mányt nem tótok, hanem mor­vák létesítették. A mesék vilá­gába tartozó “uralkodóik” kö­zött a morva Szvatophik képé­vel is dicsekedtek. Láttuk' még, seregnyi képet Pozsonyról, a­­mely 243 évig vielt magyar ko­ronázó főváros. Aztán a többi magyar város, vár felvételeit mindenfelé: falon, asztalon és templomi-padokon. A képesla­pok tömkelegé mellett nemi fu­karkodtak a könyvekkel sem. Még magyar nyelvűn is meg­akadt a szemünk, a renegát Or­­sziágjh Pál legnevesebb tót köl­zumk azonban, ne hogy a “jó­­fiú” szerepét játszva, az erő­szakos és hazug propagandá­nak bedőljünk. C-sak a meg­­hunyászkodók és hazaárulók védekeznek a rablók “érzékeny - gé,géniek megsértésével1”. Kényei mes érvelésük, hogy ,‘úgy sem tehetünk semmit”, mindenütt az ellenség malmára hajtja a vizet. lSem otthoni, se mernigrúciós kisebbségi gyakorlati tapaszta­lattal nem bíró és a pánszlávis­­ta “népidemokxiácia” magyarir­­tó doktrínájától szabadulni nem akaró, vendégnépekért siránko­zó ál-magyarok okulására ra­gadok ki hevenyészve néhány történeti tényt. — Árpád'kori oklevelek bizonysága szerint a Lengyelországgal határos észa­ki vármegyékben a tatárjárás következtében elpusztult és a huszita rablók által elszlávosi­­tott eredeti magyar települések már a honfoglalás körüli idők­ben is előtérben voltak. Liptó­­ban pl. Magor (magyar) falu. Bakonya, Nádasd, Sólymos, Csorba, Kormoáháza. Torny >.I- ja, Ilanó, Hadász, Szentannn. Szentiván, Vidaföld és Zeamr­­gény. — A Bácskában és Bá náthán a tökök irtotta lei a vi­rágzó magyar falvak ezreinek (Folytatás a 7. oldalon) FRjIöI: Kedves jó mester! Tessék elengedni minket, ígér­jük, hogy soha többé nem kerüljük az iskolát. BENEDEK: Lári-ffári! ígérgetések. Előbb meg kell szol­gálni mindent. Dolgozzatok! Kiszámítottátok már a gyémánt szögeit? PITYU: (Tettét megbánva) Kérem szépen én . .. én ... én szeretnék a felséges királlyal beszélni és ... és bocsánatot kér­ni tőle. (szipog!) TÖRPÉK: (Valamennyien ismét ütemesen hahó,táznak.) Ha-ha-ha-h-a-ha-ha! FRiIGI: Pi . .. pityu! Nem Ismerek rád! PITYU: (Enyhítve a sírását, dacosan jelenti ki:) Miért, mit gondoltál, hogy talán itt íoigo)h megvénülni? Nem akarok a földalatt felnőni, vagy ezeknek a jóvoltából (gúnyból mond­ja!) e helyen leélni az életemet. Verjenek inkább agyon, de én itt nemi dolgozom! Haza akarok menni! Édesanyám! (mindég fokozza a .hívást) Édesanyám! Kedves jó édesanyám! NEPOMUK: (Távoli földrengéshez hasonló robaj után) Mi az, ti nem dolgoztok? Ráadásul még feltartjátok bohóckodá­sotokkal a mi embereinket is? Hát Így vagyunk? No, de, én kigyógyitlak benneteket a lustaságból! Szaladjon valaki azon­nal Fullánk doktorért, suufe.őoen jöjjön ide, mert dolga akad. Menj te Gyökérke, neked a legfürgébb a lábad. (A legktiísebb törpe elszalad.) BENEDEK: Kellett ez nektek? Háromsizázhuszonegy évet, tizenegy hónapot, három hetet, öt napot, huszonhárom órát, ötvemkilenic percet és ötVen. másodpercet megértem, de még ilyen lusta legénykéket nem láttam. FRjIO : (gyoran súgva.) Te Pityu, csodálatos, hogy ez hogy tud számolni. BENEDEK: ((Mint akii semmit sem. hallott folytatja) Kü­lönösen: az a folrrásszetoiü lusta, ráadásul még ostoba is. De már én, intézkedtem, bogy egyszer s mindenkorra kigyógyul­jon ebből, a semmittevő életből. Fullánk doktornők van egy olyan nagyszerű találmánya, amely az orvosi tudomány terén csodával .határos. Egyetlen oltás ebből a szérumból s a pá­ciens soha többé nem henyél, mert elmegy tőle a kedve örökre. A csodálatos szer neve: A LUSTASÁG ■SZÉRUMA. NEPOMUK: (Repülőgéphez hasonló, de egészen fino m 711-ás távolról, majd mind közelebbről, inkább egy méh züm­— 20 _ KIRÁLY: (Ordítva!) IMi az, hogy Pityu? Itt nem törünk semmiféle becenevet, István! Haszontalan István! Nem vagy méltó a magy magyar király, István emlékére adományozott név viselésére, mert cseppet sem igyekszel nyomdokában járni. Te, mihaszna István! És te, másik jómiska? FRilCI: (Tanulva Pityu rendreutasításából.) Frigyes! (mondja bátrabban, mdrnt Pityu a nevét.) KIRÁLY: (Nagyon gúnyosan) Miiül? Frigye©? Jó, hogy nem mondod mindjárt, hogy nagy Frigyes! Még a Friici is sok egy ilyen mihasanának! FRiíCl: Fe-íel-séges bá-,bá-csi! Bocsá-bocsánatát kérem! KIRÁLY: Bocsánatot kérsz.? Macska mája, zúzó ja! Ki hallott ilyet? Dolgozz! Nehogy azt gondoljátok, hogy csak a felnőtt embereknek van kötelessége, hogy csak nekik szüksé­ges' a, mindennapi kenyerükért verejtékükkel harcolni, ó nem, lusta fiúcskák. Isten miniden élő teremtményének megvan a mindennapra kimért munkaköre, mellyel elsősorban a Teremtő munkáját segíti elő, másodsorban embertársaik megbecsülését kell! kiérdemeljék. NAHÁT! (ordítva!) Nem tetszett nektek a földi élet? Az iskolai f egy ellem, szüléitek intelme és így tovább. Ám legyen! De itt egy percig sem henyélhettek majd. Majd megtanuljátok közöttünk, hogy mi is az a munkaszeretet. De meg, ám! ('Háromszor tapsol, jelzésszerűen) Nepomuk, kedves szóílgám. Irgumbuirguin, szedte, vette, teremtette haszon tahin rossz gyermeke. Áglngísióglis. Irgum, burgotoi, ergo, morgó vi­­gyorgó. Csinn, mumm! Nepomuk: Értem' felséges királyom! Előre! Induljatok! A munkafelügyelő elé indulj! Az majd megtanít benneteket a mé­résre! Szóién se feli! ('Lépések, ajtónyitás, zárás, lépések, üte­mes munlkazaji felerősödő hangja.) Nla! Itt vagyunk a műhely­ben. Mire eljön a pihenés Ideje, addig, itt fogtok dolgozni!. Bá­li yatáirsaim, ez két iskolakerülő, akiket nemrégen fogtam el. Most hozom felséges urunk királyunk parancsára közétek, hogy megtanítsátok őket dolgozni! Benedek mester lesz szives gond­jaiba venni ezt a két haszontalan frátert! Én visszamegyek a földre, hátha találok még hasonló jómadarakat. (M.) TÖRPÉK: Kásás hegynek mélyében törpe király vár van, A bányászok királya, lakik benn a várban. Kipi-kopi, kopi-kop, csuda rossz a kedve, — 17 — Emiyrációs kiállítások tanulságai Lenyesik szárnyaimat, lába­mon járok; levágják! lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakít­ják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak! Gr. Széchenyi I. T gyertyák lobogtak minden ab- flj lakiban, s a százados kollégium fl olyan volt, mint egy özönben é- B gő túlvilági vár. Bemgáli fény- B ben csattogott a fejedelem egy- fl kori kastélya, fény csapott ősz- B sze a bástyafokok fölött és aki- fl kor egyszerre nagy tüzek gyűl- B tak ki köröskörül a hegyormo- Ej kon.. . I iS a tüzektől szétriasztott éj- fl szakában, mialatt ezer, meg e- fl zer ember szorongott síri csönd fl ben az állomás körül, egyszerre fl besiklott a gyászvonat. Ott fl nyúlt iká a koporsó az egyik I fénytől csillogó kocsiban, köiröt E te sarkantyúsan, kardosán, E mentésen' s mellrebukott fejjel I a fejedelmi vármegye vezérem- I béréi ... Az éjszakában vala- E hol feljajgatott egy tárogató s I az északában valahol mintha fl felnyeritett volna egy gazdát- B lan ló ... fl Aztán elmúlt ez is: a vonatH belefúródott az éjszakáiba, mely I j repkedett és tombolt a hegyiH j őrtüzekben. Mert tűzben állt! egész Felső-Magyarország: afl ! Verhovina. a Vihiolrlát, a Dargó, H a kassai, eperjesi, késmárki és I zborói hegytetőik1 s amerre' el- B haladt a vonat a nép kárává- B nokban zarándokolt az apró ál- fl lomásokra és féltérdre eresz- I kedve imádkozott hangtalanul.. I Ám ezzel még nem volt vé- I ge. Mert másnap kezdődött az E Utolsó temetés Kassa fejedelmi I városában. Az ország minden I fénye, gyásza vonult fel ak- I kon- a gőgös kurucváros'ba. — I Heroldok, nagyuraki, kuruiclo- B vasolk' kezdtek özönleni befelé, | tárogatók rí kbit óztak messze s fl akkor váratlanul megcsendült I a borsi, a sárosi és regéci kis- B harang, melyek szavát Rákóczi fl is hallgatta egykor. A harangok I cs'ilimgel'ésén hangosan zokog- ■ tak fel s'okan . . . Jöttéik; aztán fl Abaúj-vármegye Beucsényi-hu- fl szárjai feketében, s lovaik pat- fl ! kói csattogtak a kövezeten, jöt- fl j tek a zempléni fölkelők elszánt fl j tekintettel, követték őket UiigB ! itaiszurgensei, azután a beregi B j talpasok, gylász és düh rángott B kóhadt bajuszaikon s a mára- ! j marosi rusznyákok zárták be a 11 gyászmenetet, lyukas gubáik­ban. Felvonult mind a bét vár- I megye, utolsó tisztességre fe- 1 jedelmi uruknak . . . Olyan volt, I mint egy álom. __________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom